adozona.hu
BH+ 2014.1.33
BH+ 2014.1.33
Ha az adós a hitelező számára hatályosan küldi meg a követelés vitatását tartalmazó nyilatkozatot, a követelés akkor is vitatottnak minősül, ha a nyilatkozatot a hitelező nem kapta meg. A szabályos megküldést azonban igazolni kell [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 27. § (2) bek. a) pontja, (3) bek.; Pp. 206. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós felszámolását a hitelező arra hivatkozva kezdeményezte, hogy jogelődje, a G. Kft. és az adós között szóbeli vállalkozási szerződés jött létre egy társasház teljes informatikai rendszerének kiépítésére. A vállalkozó kiállította a VE00029 számú, 36 000 000 Ft összegű, 2009. július 30-ai esedékességű és a BF00037 számú 32 544 000 Ft összegű, 2009. augusztus 14-ei esedékességű számlákat és azokat megküldte az adós részére. Az adós 3 000 000 Ft-ot kifizetett a tartozásból. A fennmaradt köv...
BH+ 2014.1.33 Ha az adós a hitelező számára hatályosan küldi meg a követelés vitatását tartalmazó nyilatkozatot, a követelés akkor is vitatottnak minősül, ha a nyilatkozatot a hitelező nem kapta meg. A szabályos megküldést azonban igazolni kell [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 27. § (2) bek. a) pontja, (3) bek.; Pp. 206. §].
Az adós felszámolását a hitelező arra hivatkozva kezdeményezte, hogy jogelődje, a G. Kft. és az adós között szóbeli vállalkozási szerződés jött létre egy társasház teljes informatikai rendszerének kiépítésére. A vállalkozó kiállította a VE00029 számú, 36 000 000 Ft összegű, 2009. július 30-ai esedékességű és a BF00037 számú 32 544 000 Ft összegű, 2009. augusztus 14-ei esedékességű számlákat és azokat megküldte az adós részére. Az adós 3 000 000 Ft-ot kifizetett a tartozásból. A fennmaradt követelést a vállalkozó az R. Kft. társaságra (névváltozás folytán I. Kft.) engedményezte, majd tőle szerezte meg engedményezéssel a hitelező. Valamennyi engedményezésről tájékoztatták az adóst, s az R. Kft. kétszer, míg az eljárást kezdeményező hitelező 2011. március 3-án kelt levelében szólította fel az adóst a teljesítésre.Miután az adós a tartozást nem vitatta, a számlákat befogadta, de nem egyenlítette ki, a fizetésképtelensége fennáll.
Az adós kérte az eljárás megszüntetését. Elsődlegesen azt állította, hogy a vállalkozó nem végezte el a munkát, de ragaszkodott a számlák kiállításához és kifizetéséhez ahhoz, hogy a munkát megkezdje. Az adós anyagköltségre fizetett ki a vállalkozónak 3 000 000 Ft-ot, de a további előleg kifizetését elutasította. Állította, hogy a pénz átadása után a vállalkozó fantomizálódott. Az eljárás során csatolt 17. sorszámon egy 2009. október 26-án, illetve 2010. január 15-én kelt felszólító levelet, melyben a vállalkozót felhívta arra, hogy végre kezdje meg a munkát, különben visszaköveteli a 3 000 000 Ft-ot is. A bíróság felhívására, hogy igazolja a levelek megküldését a vállalkozó részére, az adós előadta, hogy személyesen akarta átadni az ügyvezető ezeket a vállalkozónak, de miután nem találta, ezért Sz. J-t bízta meg azzal, hogy azokat kézbesítse az ukrán illetőségű ügyvezető részére Ukrajnában, illetve Z.-ban az ukrán ügyvezető kézbesítési megbízottja részére. Csatolta Sz. J. nyilatkozatát arról, hogy a megadott címeken nem találta a címzetteket.
Az adós azt nem vitatta, hogy a számlákat és a hitelező jogelődje által küldött írásbeli fizetési felszólításokat átvette. A hitelező felszólítása után a 2011. április 21-én kelt vitató levelében kifogásolta a követelést.
Az elsőfokú bíróság az adós fizetésképtelenségét megállapította és felszámolását főeljárásban elrendelte. Megállapította, hogy az adós nem tudta igazolni, hogy a vállalkozó részére megpróbálta kézbesíteni a 17. sorszám alatt mellékelt leveleit, melyben felszólította a vállalkozót a teljesítés megkezdésére. Ezeket a felszólításokat az adós egyszer sem kísérelte meg postai úton kézbesíteni, sem tértivevénnyel, sem ajánlott küldemény formájában a hitelező jogelődjének. Ebből arra a következtetésre jutott, hogy az adós nem tudta bizonyítani, hogy határidőben vitatta a hitelező követelését. A számlákat azonban befogadta, nem küldte vissza, az engedményezési szerződésekről az értesítéseket és a fizetési felszólításokat is átvette. A 2011. március 10-ét (a hitelező fizetési felszólításának kézhezvételét) követően küldött vitatása ezért elkésett.
Az adós fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta és az adós elleni felszámolási eljárást soron kívül megszüntette. Kötelezte a hitelezőt, hogy 27 000 Ft másodfokú eljárási költséget fizessen meg az adósnak.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az adósnak a vitatás kapcsán azt kell bizonyítania, hogy a követelést vitató nyilatkozatát a hitelező felé címzetten megtette, de védekezéséhez nem tartozik elengedhetetlenül annak bizonyítása, hogy a hitelező a vitató nyilatkozatról ténylegesen tudomást szerzett. A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) csak a fizetési felszólítás adós általi kézhezvételének igazolását teszi kötelezővé a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjában, a vitatásra vonatkozóan nem rögzít ilyen előírást. Ebből következően nem értékelhető az adós terhére, ha a vitató nyilatkozatáról a hitelező a saját felróható magatartása miatt azért nem szerzett tudomást, mert a cégnyilvántartásba bejegyzett székhelyéről ismeretlen helyre költözött és a további, a cégnyilvántartási adatokból megismerhető elérhetőségi címeken is akadályokba ütközött a kézbesítés. Az elsőfokú bíróság ezért tévesen zárta ki a bizonyítékok köréből az adós 2009. október 26-ai és 2010. január 15-ei nyilatkozatát. A másodfokú bíróság elfogadta Sz. J.-t érdektelen tanúként, akinek aláírt nyilatkozata igazolta a kézbesítés megkísérlését, s ezzel igazoltnak tekintette, hogy már az első fizetési felszólítás előtt vitatott volt a követelés. Mindezek alapján úgy találta, hogy a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjában foglalt, a fizetésképtelenség megállapításához szükséges feltételek nem állnak fenn, ezért a (6) bekezdés alapján soron kívül megszüntette az eljárást.
A hitelező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet a jogerős végzés ellen kérve annak hatályon kívül helyezését és - tartalmában - az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását. Másodlagosan kérte a másodfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való kötelezését. Kérte az adós eljárási költségben való marasztalását.
Állította - tartalmában - a Pp. 206. § (1) bekezdésének a megsértését.
Álláspontja szerint a másodfokú bíróság jogszabálysértően fogadta el az adós állítását a vitató nyilatkozatok kézbesítésével kapcsolatban. Felhívta a figyelmet arra, hogy az adós olyan felhívást csatolt, amely 2009. október 26-án, és 2010. január 25-én kelt, ám az adós 2010. január 11-én (a második felhívás előtt 4 nappal) fizette ki a 3 millió Ft-ot. Ha valós az adós előadása, miért fizetett ki ekkora összeget a hitelezőnek, ha az már több, mint 3 hónapos késedelemben volt a munka megkezdésével, illetve az adós előadása szerint már elérhetetlen volt.
Nem látta indokoltnak a becsatolt iratok alapján azt sem, hogy miért kell elfogadni bizonyító erejűnek Sz. J. nyilatkozatát. Az adós semmilyen módon nem igazolta, hogy megkísérelte volna postai úton kézbesíteni a leveleit a jogelőd részére. Álláspontja szerint az adós előadása életszerűtlen.
Az adós felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a felülvizsgálati kérelem elutasítását, arra hivatkozva, hogy a hitelező nem jelölte meg, a másodfokú bíróság melyik Cstv. rendelkezést sértette meg.
Érdemben előadta, hogy az adós peres eljárást kezdeményezett az előleg visszakövetelése érdekében, s igazságügyi szakértői vélemény bizonyítja, hogy a vállalkozó, a hitelező jogelődje a munkát nem végezte el, a nem létező tartozás meg nem fizetése nem szolgálhat az adós fizetésképtelensége megállapításának alapjául. Hivatkozott arra, hogy több alkalommal is vitatta a hitelező követelését és a bíróság nincs alakszerű bizonyítási szabályokhoz kötve, azt a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el [Pp. 206. § (1) bekezdés].
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint.
Elsőként abban a kérdésben kellett állást foglalnia, az eljárás lefolytatására irányadó Cstv. rendelkezések szerint vizsgálható-e a fizetésképtelenség körében, hogy fennáll-e a hitelező követelése az adóssal szemben, a hitelező részéről megtörtént-e a teljesítés. A Kúria utal a már korábbi határozataiban is kifejtett álláspontjára (www.lb.hu/fizetésképtelenségiHYPERLINK "http://www.lb.hu/fizetésképtelenségi" www.lb.hu/fizetésképtelenségi
A vitatás körében a Kúria teljes mértékben egyetért a másodfokú bíróság által kifejtett állásponttal abban a körben, hogy az adósnak a vitatás kapcsán mit kell bizonyítania. Amennyiben az adós a hitelező cégnyilvántartás szerinti székhelyére küldte a vitató nyilatkozatot, abban az esetben a szabálytalan kézbesítés jogkövetkezménye nem terhelheti az adóst. Ha egyértelműen megállapítható, hogy az adós határidőben szabályosan elküldte a hitelező számára a vitatást tartalmazó írásbeli nyilatkozatot, akkor a továbbiakban annak a hitelezőhöz való megérkezése - a fizetésképtelenség megállapíthatósága körében - nem bír jelentőséggel. Akár megkapta ugyanis a hitelező ezt a nyilatkozatot, akár nem - bár nem vitásan ennek megküldésére szabályosan került sor -, a hitelező követelése vitatottnak minősül és ezért felszámolási eljárás iránti kérelmet e követelésére nem alapíthat." (www.lb.hu/fizetésképtelenségiHYPERLINK "http://www.lb.hu/fizetésképtelenségi" www.lb.hu/fizetésképtelenségi
Ennek alapján tehát azt kell ilyen esetben vizsgálni, hogy szabályosan került-e sor a vitató nyilatkozat megküldésére a hitelező számára.
Nem ért egyet a Kúria a másodfokú bíróságnak azzal az álláspontjával, mely szerint ebben az eljárásban megtörtént annak igazolása, hogy az adós vitató nyilatkozatáról a hitelező jogelődje a saját felróható magatartása miatt nem szerzett tudomást. Az adós ugyanis a bíróság felhívása ellenére (elsőfokú iratok 19. sorszámú végzés) nem igazolta, hogy milyen módon próbálta meg kézbesíteni vitató nyilatkozatát a hitelező jogelődje részére. Az adós csak állította, de semmilyen módon nem igazolta, hogy a hitelező jogelődje (vállalkozó) a székhelyén nem található. Nem életszerű, hogy az adós a hitelező jogelődje ügyvezetőjének magyarországi lakcímmel rendelkező kézbesítési megbízottja részére nem postán küldte meg a nyilatkozatát, s egy magánszeméllyel kísérelte azt meg kézbesíttetni. Egy ilyen kézbesítést - ha a címzett aláírásával nem igazolja az átvételt - hitelt érdemlően nem lehet bizonyítani, míg a postai kézbesítések esetén a feladás igazolható lenne.
Az adós egyik állítása tekintetében sem tudott bizonyítékot szolgáltatni arra vonatkozóan, hogy akadályokba ütközött volna a cégnyilvántartási adatokból megismerhető elérhetőségi címeken a kézbesítés. Ezért a Kúria álláspontja szerint a logika szabályaival ellentétesen, okszerűtlenül értékelte a becsatolt iratokat a másodfokú bíróság oly módon, hogy azok bizonyítanák a vitató nyilatkozat kézbesítését, ezzel megsértette a Pp. 206. § (1) bekezdésében írtakat.
A kifejtett indokokra tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a másodfokú bíróság jogszabálysértő végzését hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság jogszabályoknak megfelelő végzését helybenhagyta.
A Kúria a hitelező jogi képviselőjének munkadíját, mint felülvizsgálati eljárási költséget a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2033. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (3)-(5) bekezdése alapján állapította meg, melyet az adós köteles viselni a Pp. 78. § (1) bekezdése értelmében, s ő köteles viselni a hitelező által lerótt 30 000 Ft felülvizsgálati eljárási illetéket is.
(Kúria Gfv. VII. 30.368/2012.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Fővárosi Bíróságon 1.Fpk.01-11-002491 számon folyamatban volt felszámolási eljárásban a Fővárosi Ítélőtábla 13.Fpkf.45.825/2011/14. számú jogerős végzése ellen a hitelező által 40. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
végzést:
A Kúria a jogerős végzést hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróság 23. sorszámú végzését helybenhagyja.Kötelezi az adóst, hogy 15 napon belül fizessen meg az hitelezőnek 42 700 (Negyvenkettőezer-hétszáz) Ft felülvizsgálati eljárási költséget.
A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
Indokolás
Az adós felszámolását a hitelező arra hivatkozva kezdeményezte, hogy jogelődje, a G. Kft. és az adós között szóbeli vállalkozási szerződés jött létre egy társasház teljes informatikai rendszerének kiépítésére. A vállalkozó kiállította a VE00029 számú, 36 000 000 Ft összegű, 2009. július 30-ai esedékességű és a BF00037 számú 32 544 000 Ft összegű, 2009. augusztus 14-ei esedékességű számlákat és azokat megküldte az adós részére. Az adós 3 000 000 Ft-ot kifizetett a tartozásból. A fennmaradt követelést a vállalkozó az R. Kft. társaságra (névváltozás folytán I. Kft.) engedményezte, majd tőle szerezte meg engedményezéssel a hitelező. Valamennyi engedményezésről tájékoztatták az adóst, s az R. Kft. kétszer, míg az eljárást kezdeményező hitelező 2011. március 3-án kelt levelében szólította fel az adóst a teljesítésre.Miután az adós a tartozást nem vitatta, a számlákat befogadta, de nem egyenlítette ki, a fizetésképtelensége fennáll.
Az adós kérte az eljárás megszüntetését. Elsődlegesen azt állította, hogy a vállalkozó nem végezte el a munkát, de ragaszkodott a számlák kiállításához és kifizetéséhez ahhoz, hogy a munkát megkezdje. Az adós anyagköltségre fizetett ki a vállalkozónak 3 000 000 Ft-ot, de a további előleg kifizetését elutasította. Állította, hogy a pénz átadása után a vállalkozó fantomizálódott. Az eljárás során csatolt 17. sorszámon egy 2009. október 26-án, illetve 2010. január 15-én kelt felszólító levelet, melyben a vállalkozót felhívta arra, hogy végre kezdje meg a munkát, különben visszaköveteli a 3 000 000 Ft-ot is. A bíróság felhívására, hogy igazolja a levelek megküldését a vállalkozó részére, az adós előadta, hogy személyesen akarta átadni az ügyvezető ezeket a vállalkozónak, de miután nem találta, ezért Sz. J-t bízta meg azzal, hogy azokat kézbesítse az ukrán illetőségű ügyvezető részére Ukrajnában, illetve Z.-ban az ukrán ügyvezető kézbesítési megbízottja részére. Csatolta Sz. J. nyilatkozatát arról, hogy a megadott címeken nem találta a címzetteket.
Az adós azt nem vitatta, hogy a számlákat és a hitelező jogelődje által küldött írásbeli fizetési felszólításokat átvette. A hitelező felszólítása után a 2011. április 21-én kelt vitató levelében kifogásolta a követelést.
Az elsőfokú bíróság az adós fizetésképtelenségét megállapította és felszámolását főeljárásban elrendelte. Megállapította, hogy az adós nem tudta igazolni, hogy a vállalkozó részére megpróbálta kézbesíteni a 17. sorszám alatt mellékelt leveleit, melyben felszólította a vállalkozót a teljesítés megkezdésére. Ezeket a felszólításokat az adós egyszer sem kísérelte meg postai úton kézbesíteni, sem tértivevénnyel, sem ajánlott küldemény formájában a hitelező jogelődjének. Ebből arra a következtetésre jutott, hogy az adós nem tudta bizonyítani, hogy határidőben vitatta a hitelező követelését. A számlákat azonban befogadta, nem küldte vissza, az engedményezési szerződésekről az értesítéseket és a fizetési felszólításokat is átvette. A 2011. március 10-ét (a hitelező fizetési felszólításának kézhezvételét) követően küldött vitatása ezért elkésett.
Az adós fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta és az adós elleni felszámolási eljárást soron kívül megszüntette. Kötelezte a hitelezőt, hogy 27 000 Ft másodfokú eljárási költséget fizessen meg az adósnak.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az adósnak a vitatás kapcsán azt kell bizonyítania, hogy a követelést vitató nyilatkozatát a hitelező felé címzetten megtette, de védekezéséhez nem tartozik elengedhetetlenül annak bizonyítása, hogy a hitelező a vitató nyilatkozatról ténylegesen tudomást szerzett. A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) csak a fizetési felszólítás adós általi kézhezvételének igazolását teszi kötelezővé a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjában, a vitatásra vonatkozóan nem rögzít ilyen előírást. Ebből következően nem értékelhető az adós terhére, ha a vitató nyilatkozatáról a hitelező a saját felróható magatartása miatt azért nem szerzett tudomást, mert a cégnyilvántartásba bejegyzett székhelyéről ismeretlen helyre költözött és a további, a cégnyilvántartási adatokból megismerhető elérhetőségi címeken is akadályokba ütközött a kézbesítés. Az elsőfokú bíróság ezért tévesen zárta ki a bizonyítékok köréből az adós 2009. október 26-ai és 2010. január 15-ei nyilatkozatát. A másodfokú bíróság elfogadta Sz. J-t érdektelen tanúként, akinek aláírt nyilatkozata igazolta a kézbesítés megkísérlését, s ezzel igazoltnak tekintette, hogy már az első fizetési felszólítás előtt vitatott volt a követelés. Mindezek alapján úgy találta, hogy a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjában foglalt, a fizetésképtelenség megállapításához szükséges feltételek nem állnak fenn, ezért a (6) bekezdés alapján soron kívül megszüntette az eljárást.
A hitelező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet a jogerős végzés ellen kérve annak hatályon kívül helyezését és - tartalmában - az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását. Másodlagosan kérte a másodfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való kötelezését. Kérte az adós eljárási költségben való marasztalását.
Állította - tartalmában - a Pp. 206. § (1) bekezdésének a megsértését.
Álláspontja szerint a másodfokú bíróság jogszabálysértően fogadta el az adós állítását a vitató nyilatkozatok kézbesítésével kapcsolatban. Felhívta a figyelmet arra, hogy az adós olyan felhívást csatolt, amely 2009. október 26-án, és 2010. január 25-én kelt, ám az adós 2010. január 11-én (a második felhívás előtt 4 nappal) fizette ki a 3 millió Ft-ot. Ha valós az adós előadása, miért fizetett ki ekkora összeget a hitelezőnek, ha az már több, mint 3 hónapos késedelemben volt a munka megkezdésével, illetve az adós előadása szerint már elérhetetlen volt.
Nem látta indokoltnak a becsatolt iratok alapján azt sem, hogy miért kell elfogadni bizonyító erejűnek Sz. J. nyilatkozatát. Az adós semmilyen módon nem igazolta, hogy megkísérelte volna postai úton kézbesíteni a leveleit a jogelőd részére. Álláspontja szerint az adós előadása életszerűtlen.
Az adós felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a felülvizsgálati kérelem elutasítását, arra hivatkozva, hogy a hitelező nem jelölte meg, a másodfokú bíróság melyik Cstv. rendelkezést sértette meg.
Érdemben előadta, hogy az adós peres eljárást kezdeményezett az előleg visszakövetelése érdekében, s igazságügyi szakértői vélemény bizonyítja, hogy a vállalkozó, a hitelező jogelődje a munkát nem végezte el, a nem létező tartozás meg nem fizetése nem szolgálhat az adós fizetésképtelensége megállapításának alapjául. Hivatkozott arra, hogy több alkalommal is vitatta a hitelező követelését és a bíróság nincs alakszerű bizonyítási szabályokhoz kötve, azt a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el [Pp. 206. § (1) bekezdés].
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint.
Elsőként abban a kérdésben kellett állást foglalnia, az eljárás lefolytatására irányadó Cstv. rendelkezések szerint vizsgálható-e a fizetésképtelenség körében, hogy fennáll-e a hitelező követelése az adóssal szemben, a hitelező részéről megtörtént-e a teljesítés. A Kúria utal a már korábbi határozataiban is kifejtett álláspontjára (www.lb.hu/fizetésképtelenségiHYPERLINK "http://www.lb.hu/fizetésképtelenségi" www.lb.hu/fizetésképtelenségi
Az adós vitathatja a szerződés fennállását, annak tartalmát, érvényességét akkor, amikor az első fizetési felszólítást (a számlát) megkapja a hitelezőtől. Ha ez a vitatás a második fizetési felszólításig [Cstv. 27. § (3) bekezdés] nem történik meg, akkor - függetlenül attól, hogy a szerződés esetleg érvénytelen - az adós csak úgy menekülhet meg a felszámolástól, ha a tartozást kifizeti. Ha az általa így kifizetett követelést alaptalannak tartja, akkor perben visszakövetelheti, mert a Cstv. 27. § (3) bekezdése szerint "a tartozás kiegyenlítése nem minősül tartozáselismerésnek, az a teljesítés polgári peres eljárásban történő visszakövetelését nem zárja ki."
Mindezek alapján tehát a fizetésképtelenség megállapítása szempontjából nincs jelentősége annak, ha az adós a második fizetési felszólítás kézhezvétele után kezdi vitatni a követelést, illetve ezt követően indít pert a hitelezővel (jogelődjével) szemben.
A vitatás körében a Kúria teljes mértékben egyetért a másodfokú bíróság által kifejtett állásponttal abban a körben, hogy az adósnak a vitatás kapcsán mit kell bizonyítania. Amennyiben az adós a hitelező cégnyilvántartás szerinti székhelyére küldte a vitató nyilatkozatot, abban az esetben a szabálytalan kézbesítés jogkövetkezménye nem terhelheti az adóst. Ha egyértelműen megállapítható, hogy az adós határidőben szabályosan elküldte a hitelező számára a vitatást tartalmazó írásbeli nyilatkozatot, akkor a továbbiakban annak a hitelezőhöz való megérkezése - a fizetésképtelenség megállapíthatósága körében - nem bír jelentőséggel. Akár megkapta ugyanis a hitelező ezt a nyilatkozatot, akár nem - bár nem vitásan ennek megküldésére szabályosan került sor -, a hitelező követelése vitatottnak minősül és ezért felszámolási eljárás iránti kérelmet e követelésére nem alapíthat." (www.lb.hu/fizetésképtelenségiHYPERLINK "http://www.lb.hu/fizetésképtelenségi" www.lb.hu/fizetésképtelenségi
Ennek alapján tehát azt kell ilyen esetben vizsgálni, hogy szabályosan került-e sor a vitató nyilatkozat megküldésére a hitelező számára.
Nem ért egyet a Kúria a másodfokú bíróságnak azzal az álláspontjával, mely szerint ebben az eljárásban megtörtént annak igazolása, hogy az adós vitató nyilatkozatáról a hitelező jogelődje a saját felróható magatartása miatt nem szerzett tudomást. Az adós ugyanis a bíróság felhívása ellenére (elsőfokú iratok 19. sorszámú végzés) nem igazolta, hogy milyen módon próbálta meg kézbesíteni vitató nyilatkozatát a hitelező jogelődje részére. Az adós csak állította, de semmilyen módon nem igazolta, hogy a hitelező jogelődje (vállalkozó) a székhelyén nem található. Nem életszerű, hogy az adós a hitelező jogelődje ügyvezetőjének magyarországi lakcímmel rendelkező kézbesítési megbízottja részére nem postán küldte meg a nyilatkozatát, s egy magánszeméllyel kísérelte azt meg kézbesíttetni. Egy ilyen kézbesítést - ha a címzett aláírásával nem igazolja az átvételt - hitelt érdemlően nem lehet bizonyítani, míg a postai kézbesítések esetén a feladás igazolható lenne.
Az adós egyik állítása tekintetében sem tudott bizonyítékot szolgáltatni arra vonatkozóan, hogy akadályokba ütközött volna a cégnyilvántartási adatokból megismerhető elérhetőségi címeken a kézbesítés. Ezért a Kúria álláspontja szerint a logika szabályaival ellentétesen, okszerűtlenül értékelte a becsatolt iratokat a másodfokú bíróság oly módon, hogy azok bizonyítanák a vitató nyilatkozat kézbesítését, ezzel megsértette a Pp. 206. § (1) bekezdésében írtakat.
A kifejtett indokokra tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a másodfokú bíróság jogszabálysértő végzését hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság jogszabályoknak megfelelő végzését helybenhagyta.
A Kúria a hitelező jogi képviselőjének munkadíját, mint felülvizsgálati eljárási költséget a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2033. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (3)-(5) bekezdése alapján állapította meg, melyet az adós köteles viselni a Pp. 78. § (1) bekezdése értelmében, s ő köteles viselni a hitelező által lerótt 30 000 Ft felülvizsgálati eljárási illetéket is.
Budapest, 2013. június 27.
Dr. Török Judit sk. a tanács elnöke, Dr. Csőke Andrea sk. előadó bíró, Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes sk. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.368/2012.)