adozona.hu
BH+ 2014.1.28
BH+ 2014.1.28
Nem tartozik a felszámolási vagyonba az az ingó vagyontárgy, melyre vonatkozóan a vételi jogot a felszámolás kezdő időpontja előtt gyakorolta a jogosult, de az adós nem teljesítette átadási kötelezettségét [Ptk. 117. § (2) bek.; 2000. évi C. tv. 3. § (8) bek; 1991. évi XLIX. tv. 4. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes mint hitelező és az alperes mint adós 2007. február 20-án "hitelszerződést" kötöttek. A hitelt a felperes egy beazonosítható módon meghatározott OPEL Movano gépjármű megvásárlására adta 2 200 000 Ft összegben. A szerződés 10. pontja vételi jogot biztosított a felperes részére, mely a gépjármű-nyilvántartásba is bejegyzésre került az elidegenítési és terhelési tilalommal együtt. A gépkocsi törzskönyve a felperes birtokában van. A szerződés szerint a vételi jog tartalmára és gyakorlá...
BH+ 2014.1.28 Nem tartozik a felszámolási vagyonba az az ingó vagyontárgy, melyre vonatkozóan a vételi jogot a felszámolás kezdő időpontja előtt gyakorolta a jogosult, de az adós nem teljesítette átadási kötelezettségét [Ptk. 117. § (2) bek.; 2000. évi C. tv. 3. § (8) bek; 1991. évi XLIX. tv. 4. § (1) bek.].
A felperes mint hitelező és az alperes mint adós 2007. február 20-án "hitelszerződést" kötöttek. A hitelt a felperes egy beazonosítható módon meghatározott OPEL Movano gépjármű megvásárlására adta 2 200 000 Ft összegben. A szerződés 10. pontja vételi jogot biztosított a felperes részére, mely a gépjármű-nyilvántartásba is bejegyzésre került az elidegenítési és terhelési tilalommal együtt. A gépkocsi törzskönyve a felperes birtokában van. A szerződés szerint a vételi jog tartalmára és gyakorlásának feltételeire, illetve a szerződésben nem szabályozott kérdésekre a felperes Üzletszabályzatának rendelkezései az irányadók. Az Üzletszabályzatot az alperes átvette, azt magára nézve kötelezőnek ismerte el.A felperes 2011. január 24-én kelt és 2011. január 27-én postára adott levelében a szerződést felmondta, és vételi jogát gyakorolta. Ugyanezen a napon megbízást adott a D. Kft.-nek a szerződésből eredő jogai gyakorlására, így többek között a gépkocsi átvételére, melyre nem került sor.
Az Üzletszabályzat 15. pontja szerint a felmondást, az opciós jog gyakorlását tartalmazó küldemény 2011. február 1. nappal az alperes részére szabályszerűen kézbesítettnek tekintendő.
Az alperes 2011. január 1-jétől végelszámolás hatálya alatt állt, mely tényt 2011. január 21-én jegyezték be a cégnyilvántartásba és az 2011. február 10-én került a Cégközlönyben közzétételre.
2011. július 1-jétől az alperes felszámolás alatt áll, felszámolója a P. Kft. A felperes 2011. augusztus 8-án bejelentette 1 878 048 Ft összegű követelését a felszámolási eljárásban az adóssal szemben, egyben tájékoztatta a felszámolót, hogy a hitelszerződést 2011. január 24-én azonnali hatállyal felmondta és gyakorolta vételi jogát.
A felperes keresetében kérte kötelezni az alperest a gépjármű kiadására és a perköltség megfizetésére.
Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy a felperes nem jogszerűen gyakorolta vételi, illetve felmondási jogát, mert a felmondást nem az ügyvezető, hanem a végelszámoló részére kellett volna címeznie és kézbesítenie. Viszontkeresetet terjesztett elő a törzskönyv kiadása érdekében.
A felperes a viszontkeresetre érdemi ellenkérelmet nem tett.
Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül adja a felperes birtokába a gépjárművet és fizessen meg 168 400 Ft perköltséget a felperesnek. A viszontkeresetet elutasította és kötelezte az alperest a le nem rótt eljárási illeték megfizetésére.
Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy mivel a végelszámolás közzétételére csak a felmondás, az opciós jog gyakorlását követően került sor, a fenti nyilatkozatokat tartalmazó irat az Üzletszabályzat 15. pontja szerint szabályszerűen kézbesítettnek minősül, ezért a Ptk. 277. § (4) bekezdése, valamint a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (Ctv.) 98. § (3) bekezdés a) és b) pontja alapján a felmondás és az opciós jog gyakorlása érvényes, jogszabályszerű volt, a hozzájuk fűződő joghatások kiváltására alkalmas volt. Álláspontja szerint az alperes ügyvezetőjének kötelessége lett volna a végelszámoló tájékoztatása az opciós jog gyakorlásáról. Miután az opciós jog gyakorlása szabályszerű volt, az alperesnek át kellett volna adnia a gépjárművet a felperes részére.
Hangsúlyozta, hogy bár az alperes felszámolás alatt áll 2011. július 1-jétől kezdődően, ezt jóval megelőzte az opciós jog gyakorlása, és a felperes követelése a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) rendelkezései alapján nem minősül olyan követelésnek, amelyet csak a felszámolási eljárás keretében lehetne érvényesíteni, mert nem pénzkövetelés.
Az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, s kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 40 000 Ft fellebbezési eljárási perköltséget, valamint az államnak felhívásra 133 120 Ft fellebbezési eljárási illetéket.
Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és abból helytálló jogi következtetést vont le, mellyel a másodfokú bíróság maradéktalanul egyetértett. Kiemelte, hogy a végelszámolás közzétételének hiányában a felperes nem lehetett abban a helyzetben, hogy a felmondást, illetve az opciós jog gyakorlását a végelszámolóval közölje. A jogszabályban írtaknak megfelelően a felperes a "korábbi képviselő" részére kézbesítette az iratokat szabályosan. Közömbösnek találta, hogy a gépkocsi kiadása hiányában a felperes azon nem szerzett tulajdonjogot. Az opciós jog gyakorlásával a dolog birtokba adása nélkül ugyan nem jön létre a tulajdonjog, de a vételi jog gyakorlásával keletkezett kötelmi igény megelőzi az ezt követően harmadik személy által érvényesített végrehajtási igényt. Nem tévedett ezért az elsőfokú bíróság, amikor az alperest kötelezte a gépjármű kiadására.
A felszámoló által képviselt alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélet ellen, melyben kérte annak hatályon kívül helyezését és új határozat hozatalát olyan tartalommal, hogy a Kúria kötelezze a felperest a gépjármű és a törzskönyv kiadására annak érdekében, hogy a felszámoló az ingóság értékesítéséről gondoskodni tudjon. Kérte a felperes kötelezését a perköltség megfizetésére is. Állította, hogy a jogerős ítélet sérti a Cstv. 4. § (1) bekezdését, 38. § (1) bekezdését, 49. §-át, valamint a Ptk. 117. § (2) bekezdését.
Felülvizsgálati kérelmének indokolása szerint tévedett a másodfokú bíróság, amikor figyelmen kívül hagyta azt, hogy az alperes a felperes által postázott küldeményeket nem vette át, azok "nem kereste" jelzéssel érkeztek vissza, tehát megállapítható, hogy arról az ügyvezető nem értesült. A tulajdonjog megszerzéséhez a Ptk. rendelkezései szerint a dolog átadása is szükséges. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a felszámolónak küldött hitelezői igénybejelentésében a felperes nem kérte a gépjármű kiadását.
Álláspontja szerint, miután a volt ügyvezető nem szerzett tudomást a felmondásról és a vételi jog gyakorlásáról, a jóhiszemű joggyakorlás körében a felperesnek kötelezettsége lett volna a végelszámolót értesíteni erről. Erre nem került sor, ezért a vételi jog gyakorlása nem joghatályos.
Hivatkozott a BH 2008.178. számú eseti döntésben kifejtett álláspontra, mely szerint a vételi jog gyakorlása után a dolog átadása is szükséges a tulajdonjog megszerzéséhez.
Kiemelte a Cstv. 4.§ (1) bekezdésére hivatkozva, hogy az adós vagyonába tartozik a gépjármű, a felperes pénzkövetelést jelentett be a felszámoló részére. Miután tehát sem a vételi jog gyakorlására, sem a dolog átadására nem került sor, a felperes nem vált tulajdonosává a perbeli gépjárműnek, ezért az a felszámolási vagyon része és a felszámolónak kell értékesítenie.
A felperes nem nyújtott be felülvizsgálati ellenkérelmet.
A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján.
Elsőként abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy joghatályosnak minősült-e a hitelszerződés felmondása és a vételi jog gyakorlása.
A Kúria egyetért a jogerős ítéletben megfogalmazott azzal az állásponttal, hogy a végelszámolás közzétételéig, az ellenkező bizonyításáig [Ctv. 22. § (3) bekezdés] úgy kellett tekinteni, hogy a felperes nem tudott a végelszámolás megindításáról, ezért az általa a felek szerződésének megfelelően a társaság székhelyére a társaságnak, illetve ügyvezetőjének megküldött küldeményt az Üzletszabályzat rendelkezései értelmében kézbesítettnek kell tekinteni.
Az alperes vitatta azt is, hogy a végelszámoló értesült volna a felmondásról és a vételi jog gyakorlásáról (5. sorszámú jegyzőkönyv 2. oldal). A felperes keresetleveléhez csatolta a D. Kft. jelentését a történtekről, melyben rögzítést nyert, hogy a Kft. közölte a végelszámolóval a felmondás és a vételi jog gyakorlásának a tényét. Az alperes a jelentésben foglaltakat kétségbe vonta, de ezzel ellentétes bizonyítást nem ajánlott fel. A rendelkezésre álló adatok alapján az állapítható meg, hogy a felszámolás megindulása előtt a végelszámoló tudomást szerzett a felmondásról, azonban nem adta át a gépjárművet a felperes részére.
Ennek tükrében kellett arról határozni, hogy a felszámolási vagyonba tartozik-e az a vagyontárgy, amelyre vonatkozóan másnak kötelmi jogi igénye van, de az adós (végelszámolója) nem teljesítette a vételi jog gyakorlása után az átadási kötelezettségét és a felperes ezért nem szerzett tulajdonjogot a vagyontárgy felett.
Nem vitásan a Ptk. 117. § (2) bekezdése alapján az ingóság tulajdonjogának megszerzéséhez annak birtokba adására is szükség van. A Kúria álláspontja szerint azonban nem hivatkozhat jóhiszeműen tulajdonjogának fennállására az a személy, aki szerződésszegő módon nem adja át az ingóságot az arra a szerződés alapján jogosítottnak.
Nem helytálló az alperesnek az a hivatkozása, hogy a gépjármű az adós felszámolás alá tartozó vagyonához tartozik. A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 3. § (8) bekezdés 16. pontja szerint mérlegen kívüli tételnek minősül az olyan, szerződés alapján fennálló mérlegen kívüli [függő vagy biztos (jövőbeni)] kötelezettség, illetve követelés, amely pénzeszköz vagy egyéb eszköz átadására, illetve átvételére vonatkozik, a mérleg fordulónapján már fennáll, de mérlegtételkénti szerepeltetése egy jövőbeni esemény bekövetkezésétől vagy a szerződés teljesítésétől függ. A 15. pont szerint biztos (jövőbeni) kötelezettség: az olyan visszavonhatatlan kötelezettség, amely a mérleg fordulónapján már fennáll, de a szerződés teljesítése még nem történt meg, ezért mérlegtételként nem szerepeltethető. A biztos (jövőbeni) kötelezettségek lehetnek pénzeszközre, illetve egyéb eszközre vonatkozó biztos (jövőbeni) kötelezettségek.
Az alperes a végelszámolás során értesült a felperes felmondásáról, illetve arról, hogy vételi jogát gyakorolta, ebből következően tisztában volt azzal, hogy a felek szerződésének megfelelően a gépjárművet a felperes részére át kell adnia. Érdemben nem is vitatta, hogy a felperest a vételi jog gyakorlásának joga megillette. Így a felszámolás kezdő időpontját megelőző napra készített tevékenységet lezáró mérleg, illetve a felszámolási nyitó mérleg az Sztv. fent idézett rendelkezései alapján már nem tartalmazhatta volna a gépjárművet az eszközök között, s ebből következően a felszámoló nem is vehette volna figyelembe felszámolási vagyonként.
Mindebből következően - miután a vételi jog gyakorlása folytán a gépjármű nem tartozik az alperes felszámolási vagyonába - nem jogszabálysértő a jogerős ítélet, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a Kúria hatályában fenntartotta.
Jelen jogvitának nem tárgya, de a Kúria felhívja a figyelmet az Üzletszabályzat 16-17. pontjában foglalt beszámításra vonatkozó rendelkezésekre, melyek a felszámolási eljárás során a felperes bejelentése kapcsán figyelembe veendők.
(Kúria Gfv. VII. 30.382/2012.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Siófoki Városi Bíróságon 1.G.20.087/2012 számon indított, és a Kaposvári Törvényszék 3.Gf.20.895/2012/4 számú jogerős ítéletével befejeződött perben a jogerős ítélet ellen az alperes által 10. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
ítéletet:
A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperes részére 40 000 (Negyvenezer) Ft felülvizsgálati eljárási költséget, valamint az államnak - felhívásra - 136 400 (Egyszázharminchatezer-négyszáz) Ft le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket.
Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
Indokolás
A felperes mint hitelező és az alperes mint adós 2007. február 20-án "hitelszerződést" kötöttek. A hitelt a felperes egy beazonosítható módon meghatározott OPEL Movano gépjármű megvásárlására adta 2 200 000 Ft összegben. A szerződés 10. pontja vételi jogot biztosított a felperes részére, mely a gépjármű-nyilvántartásba is bejegyzésre került az elidegenítési és terhelési tilalommal együtt. A gépkocsi törzskönyve a felperes birtokában van. A szerződés szerint a vételi jog tartalmára és gyakorlásának feltételeire, illetve a szerződésben nem szabályozott kérdésekre a felperes Üzletszabályzatának rendelkezései az irányadók. Az Üzletszabályzatot az alperes átvette, azt magára nézve kötelezőnek ismerte el.A felperes 2011. január 24-én kelt és 2011. január 27-én postára adott levelében a szerződést felmondta, és vételi jogát gyakorolta. Ugyanezen a napon megbízást adott a D. Kft-nek a szerződésből eredő jogai gyakorlására, így többek között a gépkocsi átvételére, melyre nem került sor.
Az Üzletszabályzat 15. pontja szerint a felmondást, az opciós jog gyakorlását tartalmazó küldemény 2011. február 1. nappal az alperes részére szabályszerűen kézbesítettnek tekintendő.
Az alperes 2011. január 1-jétől végelszámolás hatálya alatt állt, mely tényt 2011. január 21-én jegyezték be a cégnyilvántartásba és az 2011. február 10-én került a Cégközlönyben közzétételre.
2011. július 1-jétől az alperes felszámolás alatt áll (Fpk. 14-11-000205), felszámolója a P. Kft. A felperes 2011. augusztus 8-án bejelentette 1 878 048 Ft összegű követelését a felszámolási eljárásban az adóssal szemben, egyben tájékoztatta a felszámolót, hogy a hitelszerződést 2011. január 24-én azonnali hatállyal felmondta és gyakorolta vételi jogát.
A felperes keresetében kérte kötelezni az alperest a gépjármű kiadására és a perköltség megfizetésére.
Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy a felperes nem jogszerűen gyakorolta vételi, illetve felmondási jogát, mert a felmondást nem az ügyvezető, hanem a végelszámoló részére kellett volna címeznie és kézbesítenie. Viszontkeresetet terjesztett elő a törzskönyv kiadása érdekében.
A felperes a viszontkeresetre érdemi ellenkérelmet nem tett.
Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül adja a felperes birtokába a gépjárművet és fizessen meg 168 400 Ft perköltséget a felperesnek. A viszontkeresetet elutasította és kötelezte az alperest a le nem rótt eljárási illeték megfizetésére.
Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy mivel a végelszámolás közzétételére csak a felmondás, az opciós jog gyakorlását követően került sor, a fenti nyilatkozatokat tartalmazó irat az Üzletszabályzat 15. pontja szerint szabályszerűen kézbesítettnek minősül, ezért a Ptk. 277. § (4) bekezdése, valamint a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (Ctv.) 98. § (3) bekezdés a) és b) pontja alapján a felmondás és az opciós jog gyakorlása érvényes, jogszabályszerű volt, a hozzájuk fűződő joghatások kiváltására alkalmas volt. Álláspontja szerint az alperesi ügyvezetőnek kötelessége lett volna a végelszámoló tájékoztatása az opciós jog gyakorlásáról. Mivel az opciós jog gyakorlása szabályszerű volt, az alperesnek át kellett volna adnia a gépjárművet a felperes részére.
Hangsúlyozta, hogy bár az alperes felszámolás alatt áll 2011. július 1-től kezdődően, ezt jóval megelőzte az opciós jog gyakorlása, és a felperes követelése a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) rendelkezései alapján nem minősül olyan követelésnek, amelyet csak a felszámolási eljárás keretében lehetne érvényesíteni, mert nem pénzkövetelés.
Az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, s kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 40 000 Ft fellebbezési eljárási perköltséget, valamint az államnak felhívásra 133 120 Ft fellebbezési eljárási illetéket.
Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és abból helytálló jogi következtetést vont le, mellyel a másodfokú bíróság maradéktalanul egyetértett. Kiemelte, hogy a végelszámolás közzétételének hiányában a felperes nem lehetett abban a helyzetben, hogy a felmondást, illetve az opciós jog gyakorlását a végelszámolóval közölje. A jogszabályban írtaknak megfelelően a felperes a "korábbi képviselő" részére kézbesítette az iratokat szabályosan. Közömbösnek találta, hogy a gépkocsi kiadása hiányában a felperes azon nem szerzett tulajdonjogot. Az opciós jog gyakorlásával a dolog birtokba adása nélkül ugyan nem jön létre a tulajdonjog, de a vételi jog gyakorlásával keletkezett kötelmi igény megelőzi az ezt követően harmadik személy által érvényesített végrehajtási igényt. Nem tévedett ezért az elsőfokú bíróság, amikor az alperest kötelezte a gépjármű kiadására.
A felszámoló által képviselt alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélet ellen, melyben kérte annak hatályon kívül helyezését és új határozat hozatalát olyan tartalommal, hogy a Kúria kötelezze a felperest a gépjármű és a törzskönyv kiadására annak érdekében, hogy a felszámoló az ingóság értékesítéséről gondoskodni tudjon. Kérte a felperes kötelezését a perköltség megfizetésére is. Állította, hogy a jogerős ítélet sérti a Cstv. 4. § (1) bekezdését, 38. § (1) bekezdését, 49. §-át, valamint a Ptk. 117. § (2) bekezdését.
Felülvizsgálati kérelmének indokolása szerint tévedett a másodfokú bíróság, amikor figyelmen kívül hagyta azt, hogy az alperes a felperes által postázott küldeményeket nem vette át, azok "nem kereste" jelzéssel érkeztek vissza, tehát megállapítható, hogy arról az ügyvezető nem értesült. A tulajdonjog megszerzéséhez a Ptk. rendelkezései szerint a dolog átadása is szükséges. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a felszámolónak küldött hitelezői igénybejelentésében a felperes nem kérte a gépjármű kiadását.
Álláspontja szerint, miután a volt ügyvezető nem szerzett tudomást a felmondásról és a vételi jog gyakorlásáról, a jóhiszemű joggyakorlás körében a felperesnek kötelezettsége lett volna a végelszámolót értesíteni erről. Erre nem került sor, ezért a vételi jog gyakorlása nem joghatályos.
Hivatkozott a BH2008.178. számú eseti döntésben kifejtett álláspontra, mely szerint a vételi jog gyakorlása után a dolog átadása is szükséges a tulajdonjog megszerzéséhez.
Kiemelte a Cstv. 4.§ (1) bekezdésére hivatkozva, hogy az adós vagyonába tartozik a gépjármű, a felperes pénzkövetelést jelentett be a felszámoló részére. Miután tehát sem a vételi jog gyakorlására, sem a dolog átadására nem került sor, a felperes nem vált tulajdonosává a perbeli gépjárműnek, ezért az a felszámolási vagyon részét képezi és a felszámolónak kell értékesítenie.
A felperes nem nyújtott be felülvizsgálati ellenkérelmet.
A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján.
Elsőként abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy joghatályosnak minősült-e a hitelszerződés felmondása és a vételi jog gyakorlása.
A Kúria egyetért a jogerős ítéletben megfogalmazott azon állásponttal, hogy a végelszámolás közzétételéig, az ellenkező bizonyításáig [Ctv. 22. § (3) bekezdés] úgy kellett tekinteni, hogy a felperes nem tudott a végelszámolás megindításáról, ezért az általa a felek szerződésének megfelelően a társaság székhelyére a társaságnak, illetve ügyvezetőjének megküldött küldeményt az Üzletszabályzat rendelkezései értelmében kézbesítettnek kell tekinteni.
Az alperes vitatta azt is, hogy a végelszámoló értesült volna a felmondásról és a vételi jog gyakorlásáról (5. sorszámú jegyzőkönyv 2. oldal). A felperes keresetleveléhez csatolta a D. Kft. jelentését a történtekről, melyben rögzítést nyert, hogy a Kft. közölte a végelszámolóval a felmondás és a vételi jog gyakorlásának a tényét. Az alperes a jelentésben foglaltakat kétségbe vonta, de ezzel ellentétes bizonyítást nem ajánlott fel. A rendelkezésre álló adatok alapján az állapítható meg, hogy a felszámolás megindulása előtt a végelszámoló tudomást szerzett a felmondásról, azonban nem adta át a gépjárművet a felperes részére.
Ennek tükrében kellett arról határozni, hogy beletartozik-e a felszámolási vagyonba az a vagyontárgy, amelyre vonatkozóan másnak kötelmi jogi igénye van, de az adós (végelszámolója) nem teljesítette a vételi jog gyakorlása után az átadási kötelezettségét és a felperes ezért nem szerzett tulajdonjogot a vagyontárgy felett.
Nem vitásan a Ptk. 117. § (2) bekezdése alapján az ingóság tulajdonjogának megszerzéséhez annak birtokba adására is szükség van. A Kúria álláspontja szerint azonban nem hivatkozhat jóhiszeműen tulajdonjogának fennállására az a személy, aki szerződésszegő módon nem adja át az ingóságot az arra a szerződés alapján jogosítottnak.
Nem helytálló az alperesnek az a hivatkozása, hogy a gépjármű az adós felszámolás alá tartozó vagyonát képezi. A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 3. § (8) bekezdés 16. pontja szerint mérlegen kívüli tételnek minősül az olyan, szerződés alapján fennálló mérlegen kívüli [függő vagy biztos (jövőbeni)] kötelezettség, illetve követelés, amely pénzeszköz vagy egyéb eszköz átadására, illetve átvételére vonatkozik, a mérleg fordulónapján már fennáll, de mérlegtételkénti szerepeltetése egy jövőbeni esemény bekövetkezésétől vagy a szerződés teljesítésétől függ. A 15. pont szerint biztos (jövőbeni) kötelezettség: az olyan visszavonhatatlan kötelezettség, amely a mérleg fordulónapján már fennáll, de a szerződés teljesítése még nem történt meg, ezért mérlegtételként nem szerepeltethető. A biztos (jövőbeni) kötelezettségek lehetnek pénzeszközre, illetve egyéb eszközre vonatkozó biztos (jövőbeni) kötelezettségek.
Az alperes a végelszámolás során értesült a felperes felmondásáról, illetve arról, hogy vételi jogát gyakorolta, ebből következően tisztában volt azzal, hogy a felek szerződésének megfelelően a gépjárművet a felperes részére át kell adnia. Érdemben nem is vitatta, hogy a felperest a vételi jog gyakorlásának joga megillette. Így a felszámolás kezdő időpontját megelőző napra készített tevékenységet lezáró mérleg, illetve a felszámolási nyitó mérleg az Sztv. fent idézett rendelkezései alapján már nem tartalmazhatta volna a gépjárművet az eszközök között, s ebből következően a felszámoló nem is vehette volna figyelembe felszámolási vagyonként.
Mindebből következően - miután a vételi jog gyakorlása folytán a gépjármű nem tartozik az alperes felszámolási vagyonába - nem jogszabálysértő a jogerős ítélet, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a Kúria hatályában fenntartotta.
Jelen jogvitának nem tárgya, de a Kúria felhívja a figyelmet az Üzletszabályzat 16-17. pontjában foglalt beszámításra vonatkozó rendelkezésekre, melyek a felszámolási eljárás során a felperesi bejelentés kapcsán figyelembe veendők.
Az alperes felülvizsgálati kérelme alaptalan volt, ezért a Pp. 270. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles megfizetni a felperes felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségét, amely a felperes jogi képviseletével felmerült ügyvédi munkadíjból áll. Az ügyvédi munkadíj összegét a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. § (2) bekezdésének a) pontja, (5) bekezdése, és a 4/A. § (1) bekezdése alapján állapította meg ÁFÁ-val növelten. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 59. § (1) bekezdése és 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 15. § (1) és (3) bekezdése alapján az alperes köteles az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére is.
Budapest, 2013. július 9.
Dr. Vezekényi Ursula sk. a tanács elnöke, Dr. Csőke Andrea sk. előadó bíró, Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes sk. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.382/2012.)