adozona.hu
BH+ 2013.12.523
BH+ 2013.12.523
A kényszer-végelszámolás megszüntetése iránti kérelemre hozott cégbírósági végzéssel szembeni fellebbezésre jogosultak köre [2006. évi IV. tv. (Gt.) 2. § (3) bek., 29. § (1) bek., 149. §; 2006. évi V. tv. (Ctv.) 96. §, Pp. 233. § (1) bek.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A fellebbező fél a végelszámolás alatt álló kéttagú kft. tagja, aki 2007. június 15-éig, a társaság másik tagjával együtt az ügyvezetői tisztséget is betöltötte.
A tagok az új ügyvezető megválasztásáról a cégbíróság felhívása ellenére nem határoztak. A cég törvényes képviselet hiányában, jogellenesen működött, ezért a cégbíróság eredménytelen törvényességi felügyeleti intézkedések alkalmazása után, a 2009. november 19-én kelt, december 29-én jogerőre emelkedett végzésével eltiltotta a tovább...
A tagok az új ügyvezető megválasztásáról a cégbíróság felhívása ellenére nem határoztak. A cég törvényes képviselet hiányában, jogellenesen működött, ezért a cégbíróság eredménytelen törvényességi felügyeleti intézkedések alkalmazása után, a 2009. november 19-én kelt, december 29-én jogerőre emelkedett végzésével eltiltotta a további működéstől, megszűntnek nyilvánította és elrendelte a kényszer-végelszámolását, kijelölve a végelszámoló személyét.
A végelszámoló 2011. november 14-én bejelentette a cégbíróságnak, hogy a cég vagyonát értékesítette, a tartozásokat kiegyenlítette, a fennmaradt vagyonra a vagyonfelosztási javaslatot elkészítette, annak elfogadása végett a taggyűlést összehívta. A tagok azonban a végelszámolás befejezéséhez szükséges határozatokat nem hozták meg.
A végelszámoló 2011. december 5-én újabb bejelentést tett, és tájékoztatta a cégbíróságot arról, hogy az újabb, összehívott taggyűlésen a jelen fellebbezést benyújtó tag a végelszámolás befejezéséhez elkészített vagyonfelosztási javaslatot nem fogadta el.
A végelszámoló ezt követően, a 2012. március 1-jei beadványában a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 131/A. §-ára hivatkozással kérte a kényszertörlési eljárás megindítását, utalva arra, hogy az elkészített zárómérleg és vagyonfelosztási javaslat jelen fellebbezést benyújtó tag általi elfogadása hiányában a kényszer-végelszámolási eljárás befejezésére nincs mód.
A cégbíróság e kérelemre hozott, 2012. április 21-én kelt végzésével a kényszer-végelszámolási eljárást megszüntette, az általa kijelölt végelszámolót a tisztségéből felmentette. Rendelkezett a végelszámoló díjáról, melynek megfizetésére a végelszámolás alatt állt társaság két tagját kötelezte egyetemlegesen. Határozatának indokolásában tájékoztatásul közölte, hogy annak jogerőre emelkedése után, a Ctv. 131/A. § (3) bekezdése alkalmazásával elrendeli a céggel szembeni kényszertörlési eljárás megindítását.
E végzéssel szemben F. I. tag fellebbezést nyújtott be, kérve a kényszer-végelszámolás megszüntetése iránti, a végelszámoló által előterjesztett kérelem elutasítását.
Az ítélőtábla a fellebbezést, az azt benyújtó felet a végelszámoló díjának megfizetésére kötelező rendelkezés elleni kérelmet meghaladó részében elutasította. Megállapította ugyanis, hogy a Ctv. 96. § alapján alkalmazandó Pp. 233. § (1) bekezdése értelmében F. I. kizárólag a reá vonatkozó rendelkezéssel szemben élhetett fellebbezéssel. A céget érintő rész ellen, sem mint a társaság tagja, sem, mint volt ügyvezetője fellebbezés benyújtására nem volt jogosult. E részben a kérelmét a Pp. 237. §-a, illetve 240. § (1) bekezdése alapján el kellett utasítani.
F. I. e határozattal szemben fellebbezést terjesztett elő.
Kérte annak megváltoztatását és az ítélőtábla felhívását az elsőfokú bíróság végzésével szembeni fellebbezés teljes terjedelemben való elbírálására. Vitatta, hogy a fellebbezésre a perképességére, illetve a társasági tulajdonosi minőségére tekintettel ne lenne jogosult.
A végelszámoló a fellebbezésre adott észrevételében a támadott végzés helyben hagyását kérte annak indokai alapján.
A fellebbezés alaptalan.
A Kúria a rendelkezésre álló iratok alapján megállapította, a fellebbezést benyújtó fél, ügyvezetői megbízatásának lejártára tekintettel, a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 29. § (1) bekezdése, illetve 149. §-a alapján a cég nevében nem volt jogosult eljárni, az azt érintő rendelkezéssel szemben jogorvoslattal élni. A gazdasági társaságban fennálló üzletrész tulajdona, az azon alapuló tagsági jogviszonya, szintén nem ad lehetőséget részére a fellebbezési jog gyakorlására a Gt. 2. § (3) bekezdése alapján, a tagjaitól független, önálló jogképességgel rendelkező cégre vonatkozó döntéssel szemben. A Ctv. 96. § folytán irányadó Pp. 233. § (1) bekezdése ugyanis kizárólag az eljárásban félként vagy beavatkozóként részt vevő felet jogosítja fel a fellebbezésre, illetve fellebbezést terjeszthet elő olyan személy is, akire a támadott határozat rendelkezést tartalmaz, a reá vonatkozó rendelkezéssel szemben. A kényszer-végelszámolással kapcsolatos eljárásnak az alanya a cég és a végelszámolóként kijelölt végelszámoló. Az ítélőtábla ezért nem sértett jogszabályt, amikor F. I. fellebbezési jogát -a nem vitásan, a Pp. 48. §-a alapján fennálló perképessége ellenére - a kényszer-végelszámolás megszűntése iránti, a végelszámoló által előterjesztett kérelemre hozott végzéssel szemben, csak a végelszámolói díj megfizetésére vonatkozó rendelkezés tekintetében ismerte el.
A Kúria a kifejtett indokokkal az ítélőtábla érdemben helytálló határozatát helyben hagyta a Pp. 259. §, illetve 253. § (2) bekezdése alapján.
(Kúria Gfv. VII. 30.068/2013.)
A Kúria mint másodfokú bíróság a Kaposvári Törvényszéken Cgt.14-12-000151 számon indult törvényességi felügyeleti eljárásban a Pécsi Ítélőtábla 2013. január 31-én kelt, Cgtf.V.30.294/2012/2.számú végzése ellen F. I. fellebbezése folytán - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi:
A Kúria az ítélőtábla végzését helybenhagyja.
Kötelezi a fellebbező felet, hogy 15 napon belül fizessen meg a végelszámolónak 6350 (Hatezerháromszázötven) Ft fellebbezési eljárási költséget.
Ez ellen a végzés ellen további fellebbezésnek nincs helye.
A fellebbező fél a végelszámolás alatt álló kéttagú kft. tagja, aki 2007. június 15-éig, a társaság másik tagjával együtt az ügyvezetői tisztséget is betöltötte.
A tagok az új ügyvezető megválasztásáról a cégbíróság felhívása ellenére nem határoztak. A cég törvényes képviselet hiányában, jogellenesen működött, ezért a cégbíróság eredménytelen törvényességi felügyeleti intézkedések alkalmazása után, a 2009. november 19-én kelt, december 29-én jogerőre emelkedett Cgt.14-09/000506/3. számú végzésével eltiltotta a további működéstől, megszűntnek nyilvánította és elrendelte a kényszer-végelszámolását, kijelölve a végelszámoló személyét.
A végelszámoló 2011. november 14-én bejelentette a cégbíróságnak, hogy a cég vagyonát értékesítette, a tartozásokat kiegyenlítette, a fennmaradt vagyonra a vagyonfelosztási javaslatot elkészítette, annak elfogadása végett a taggyűlést összehívta. A tagok azonban a végelszámolás befejezéséhez szükséges határozatokat nem hozták meg.
A végelszámoló 2011. december 5-én újabb bejelentést tett, és tájékoztatta a cégbíróságot arról, hogy az újabb, összehívott taggyűlésen a jelen fellebbezést benyújtó tag a végelszámolás befejezéséhez elkészített vagyonfelosztási javaslatot nem fogadta el.
A végelszámoló ezt követően, a 2012. március 1-jei beadványában a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 131/A. §-ára hivatkozással kérte a kényszertörlési eljárás megindítását, utalva arra, hogy az elkészített zárómérleg és vagyonfelosztási javaslat jelen fellebbezést benyújtó tag általi elfogadása hiányában a kényszer-végelszámolási eljárás befejezésére nincs mód.
A cégbíróság e kérelemre hozott, 2012. április 21-én kelt végzésével a kényszer-végelszámolási eljárást megszüntette, az általa kijelölt végelszámolót a tisztségéből felmentette. Rendelkezett a végelszámoló díjáról, melynek megfizetésére a végelszámolás alatt állt társaság két tagját kötelezte egyetemlegesen. Határozatának indokolásában tájékoztatásul közölte, hogy annak jogerőre emelkedése után, a Ctv. 131/A. § (3) bekezdése alkalmazásával elrendeli a céggel szembeni kényszertörlési eljárás megindítását.
E végzéssel szemben F. I. tag fellebbezést nyújtott be, kérve a kényszer-végelszámolás megszüntetése iránti, a végelszámoló által előterjesztett kérelem elutasítását.
Az ítélőtábla a fellebbezést, az azt benyújtó felet a végelszámoló díjának megfizetésére kötelező rendelkezés elleni kérelmet meghaladó részében elutasította. Megállapította ugyanis, hogy a Ctv. 96. § alapján alkalmazandó Pp. 233. § (1) bekezdése értelmében F. I. kizárólag a reá vonatkozó rendelkezéssel szemben élhetett fellebbezéssel. A céget érintő rész ellen, sem mint a társaság tagja, sem, mint volt ügyvezetője fellebbezés benyújtására nem volt jogosult. E részben a kérelmét a Pp. 237. §-a, illetve 240. § (1) bekezdése alapján el kellett utasítani.
F. I. e határozattal szemben fellebbezést terjesztett elő.
Kérte annak megváltoztatását és az ítélőtábla felhívását az elsőfokú bíróság végzésével szembeni fellebbezés teljes terjedelemben való elbírálására. Vitatta, hogy a fellebbezésre a perképességére, illetve a társasági tulajdonosi minőségére tekintettel ne lenne jogosult.
A végelszámoló a fellebbezésre adott észrevételében a támadott végzés helyben hagyását kérte annak indokai alapján.
A fellebbezés alaptalan.
A Kúria a rendelkezésre álló iratok alapján megállapította, a fellebbezést benyújtó fél, ügyvezetői megbízatásának lejártára tekintettel, a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 29. § (1) bekezdése, illetve 149. §-a alapján a cég nevében nem volt jogosult eljárni, az azt érintő rendelkezéssel szemben jogorvoslattal élni. A gazdasági társaságban fennálló üzletrész tulajdona, az azon alapuló tagsági jogviszonya, szintén nem ad lehetőséget részére a fellebbezési jog gyakorlására a Gt. 2. § (3) bekezdése alapján, a tagjaitól független, önálló jogképességgel rendelkező cégre vonatkozó döntéssel szemben. A Ctv. 96. § folytán irányadó Pp. 233. § (1) bekezdése ugyanis kizárólag az eljárásban félként vagy beavatkozóként részt vevő felet jogosítja fel a fellebbezésre, illetve fellebbezést terjeszthet elő olyan személy is, akire a támadott határozat rendelkezést tartalmaz, a reá vonatkozó rendelkezéssel szemben. A kényszer-végelszámolással kapcsolatos eljárásnak az alanya a cég és a végelszámolóként kijelölt végelszámoló. Az ítélőtábla ezért nem sértett jogszabályt, amikor F. I. fellebbezési jogát -a nem vitásan, a Pp. 48. §-a alapján fennálló perképessége ellenére - a kényszer-végelszámolás megszűntése iránti, a végelszámoló által előterjesztett kérelemre hozott végzéssel szemben, csak a végelszámolói díj megfizetésére vonatkozó rendelkezés tekintetében ismerte el.
A Kúria a kifejtett indokokkal az ítélőtábla érdemben helytálló határozatát helybenhagyta a Pp. 259. §, illetve 253. § (2) bekezdése alapján. Az eredménytelenül előterjesztett fellebbezéssel a végelszámolónak okozott eljárási költséget, ami a jogi képviselő munkadíjából származik, a fellebbező fél a 239. §-a, illetve 78. § (1) bekezdése alapján köteles megtéríteni. A jogi képviseleti munkadíj mértékét a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (3) és (5) bekezdése alapján állapította meg áfával növelten.
(Kúria Cgf. VII. 30.068/2013.)