adozona.hu
BH+ 2013.12.520
BH+ 2013.12.520
Az adós gazdasági tevékenysége ésszerű befejezésének vagyona megóvásának a fogalmába tartoznak azok a döntések is, amelyek alapján egy félig kész szolgáltatást - ha gazdaságilag racionális annak befejezése - a felszámoló befejezhet, s a már kész dolgot-szolgáltatást átadva követeli a díjat a megrendelőtől [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 57. § (2) bek. b) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós felszámolását a 2006. február 21-én érkezett kérelem alapján rendelte el az elsőfokú bíróság, mely határozat a másodfokú bíróság 2007. július 12-én meghozott végzése szerint 2006. április 19-én jogerőre emelkedett. Az eljárásban alkalmazandó, a 2006. július 1-jét megelőzően hatályos, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 27. § (1) bekezdése szerint a végzés jogerőre emelkedése a felszámolás kezdő időpontja. A felszámolá...
BH+ 2013.12.520 Az adós gazdasági tevékenysége ésszerű befejezésének vagyona megóvásának a fogalmába tartoznak azok a döntések is, amelyek alapján egy félig kész szolgáltatást - ha gazdaságilag racionális annak befejezése - a felszámoló befejezhet, s a már kész dolgot-szolgáltatást átadva követeli a díjat a megrendelőtől [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 57. § (2) bek. b) pont].
Az adós felszámolását a 2006. február 21-én érkezett kérelem alapján rendelte el az elsőfokú bíróság, mely határozat a másodfokú bíróság 2007. július 12-én meghozott végzése szerint 2006. április 19-én jogerőre emelkedett. Az eljárásban alkalmazandó, a 2006. július 1-jét megelőzően hatályos, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 27. § (1) bekezdése szerint a végzés jogerőre emelkedése a felszámolás kezdő időpontja. A felszámolás közzétételére 2007. augusztus 23-án került sor. A bíróság felszámolóként a C. Zrt.-t jelölte ki.Az elsőfokú bíróság jóváhagyta a 2008. augusztus 25-ei fordulónapra elkészített közbenső mérleget. A 2009. október 15-ei fordulónapra készített második közbenső mérlegből tudomására jutott információk alapján nyújtotta be a hitelező a kifogását. Ebben sérelmezte, hogy a felszámoló az O. Nyrt. 198 178 000 Ft összegű követelését jogellenesen felszámolási költségnek minősítette és kiegyenlítette a felszámolás során elért bevételből. Állította, hogy a követelés már a felszámolás kezdő időpontja előtt fennállt az adóssal szemben.
A felszámoló kérte a kifogás elutasítását.
Az elsőfokú bíróság a kifogást elutasította. A becsatolt iratokból megállapította, hogy az adós és az O. Nyrt. között 2006. március 7-én megkötött kölcsönszerződéshez kapcsolódik a 190 000 000 Ft törlesztése (2006. augusztus 1-én 8 700 000 Ft, szeptember 25-én 181 300 000 Ft), és a 2006. december 15-én megkötött kölcsönszerződéshez kapcsolódik az 8 178 000 Ft törlesztése (2007. március 12.). A 198 178 000 Ft visszafizetésére a felszámolás megindításának Cégközlönyben való közzététele előtt került sor.
Az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy miután a hitel folyósítására a felszámolás kezdő időpontját követően került sor, az O. Nyrt. követelése a felszámolás alatt keletkezett, ezért a felszámoló jogszerűen egyenlítette ki az adós hiteltartozását felszámolási költség címén. Az O. Nyrt. által biztosított összeg a felszámolás alatti adósi tevékenység finanszírozását szolgálta. Az adós a felszámolás kezdő időpontjában még folytatta a korábbi gazdasági tevékenységét, mely "spontán" tevékenység folytatása 2007. augusztusban ért véget, amikor a felszámolást elrendelő végzés jogerőre emelkedett és a felszámolás megindítása a Cégközlönyben megjelent. Ezt követően 51 fő alkalmazott munkaviszonyát a felszámoló megszüntette.
Álláspontja szerint a felszámoló jogszerűen teljesítette felszámolási költség címén az esedékes hiteltörlesztést.
A kifogást előterjesztő hitelező fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság megváltoztatta az elsőfokú bíróság végzését és megsemmisítette a felszámolónak azt az intézkedését, amellyel felszámolási költségként jogszerűnek elismerte, hogy az O. Nyrt. 2006. augusztus 8-án és 2006. szeptember 25-én összesen 198 178 000 Ft-ot hiteltörlesztés címén leemelt az adós bankszámlájáról. Kötelezte a felszámolót, hogy törölje azt az adósnál felmerült kiadások köréből, valamint tegye meg az ennek kapcsán szükséges további intézkedéseket. Kötelezte az adóst és a beavatkozókat, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg a hitelezőnek 22 900 Ft első- és másodfokú összevont eljárási költséget.
Kiegészítette a tényállást az előtte folyamatban lévő ügyek alapján azzal, hogy 2006. augusztus 8-án és szeptember 25-én került leemelésre az összesen 198 178 000 Ft.
Az érdemben eldöntendő jogkérdést úgy határozta meg, hogy a kölcsönszerződés folytán az O. Nyrt.-t megillető igények felszámolási költségnek minősülnek-e vagy sem.
Figyelembe véve az eljárásban alkalmazandó Cstv. 57. § (2) bekezdés b) pontját, arra az álláspontra helyezkedett - hivatkozva a Kúria Gfv. X. 30.270/2011/4. számú döntésében kifejtett álláspontra -, hogy az adós felszámolásának kezdő időpontjában már fennállt szerződéses kapcsolatok lezárása folytán a másik felet ebből eredően megillető követelés nem minősül felszámolási költségnek, mert az nem költség (nem kiadás). Ebből következően az fel sem merülhet, hogy a felszámolás kezdő időpontja előtt megkötött kölcsönszerződésből eredő követelés az adós felszámolás alatti gazdasági tevékenységéből származó hiteltartozásnak minősülne, és emiatt felszámolási költségként kellene figyelembe venni. Ez ugyanis nem a felszámolás kezdő időpontja utáni gazdasági tevékenységből eredő tartozás.
A felszámolás során, 2006. december 15-én kötött kölcsönszerződésből eredő követelés tekintetében azt kellett volna bizonyítani, hogy az az adós gazdasági tevékenysége folytatásából eredő hiteltartozás. A gazdasági tevékenység fogalmával kapcsolatban hivatkozott a BH 2010. 278. számú eseti döntésben megjelenő bírói gyakorlatra. Az iratokból megállapította a 2006. december 15-ei kölcsönszerződés alapján az O. Nyrt. 38 813 704 Ft éven túli lejáratú, nem rulírozó forgóeszköz hitelt nyújtott az adósnak kivitelezési munkák megfinanszírozása céljából, melynél az O. Nyrt. az adós alvállalkozójával szembeni árbevételt előlegezte meg. Mindezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy az O. Nyrt. 2006. szeptember 25-én érvényesített 198 178 000 Ft igénye nem az adós gazdasági tevékenységének folytatásából eredt, ezért téves az elsőfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy e követelés felszámolási költségnek minősül.
Az adós oldalán beavatkozó O. Nyrt. nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását. Másodlagosan kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. A felülvizsgálati kérelem tartalma szerint állította, hogy a jogerős végzés a Cstv. 57. § (2) bekezdésének b) pontjában foglaltakat sérti.
Részletesen elemezte a másodfokú bíróság által hivatkozott kúriai döntéseket és kifejtette, hogy az adott esetben a Cstv. 57. § (2) bekezdésébe tartozóan, mint a vagyon megőrzésének költsége, felszámolási költségnek minősül a szerződések teljesítése, továbbá a szerződéseknek a felszámolói felmondás helyett, teljesítés folytán történő megszűnése, mert az a vagyon megőrzését szolgálja. A felvett hitelek ugyanis olyan alvállalkozói tevékenységet finanszíroztak (Cs. község szennyvízhálózatának, S. község szociális otthonának építési-szerelési munkái), amelyek teljesítésének elmaradása nagyobb kárral járt volna, mint azok teljesítése.
Hivatkozott arra is, hogy miután az eljárással érintett szerződéseket egyik fél sem mondta fel, jogszerűen csak teljesítéssel szűnhettek meg, ahogyan az ténylegesen történt. A hitelszerződések mindkét szerződő fél részéről történő teljesítése a felszámolás alatt álló adós gazdasági tevékenységének jogszerű befejezése fogalma alá tartozik, az ezzel járó költségek pedig a Cstv. 57. § (2) bekezdés b) pontjába.
A kifejtettek alapján állította, hogy a 2006. március 7-én kötött 350 M Ft összegű kölcsönszerződésből eredő követelés, és a 2006. december 15-én kötött kölcsönszerződésből eredő 38,7 M Ft követelés a Cstv. 57. § (2) bekezdés b) pontja szerinti felszámolási költségnek minősül.
A kifogást előterjesztő hitelező nem nyújtott be felülvizsgálati ellenkérelmet.
A Kúria a jogerős végzést a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül.
Álláspontja szerint az eljárás alapjául szolgáló jogvitában nem hagyhatók figyelmen kívül az alábbi körülmények:
1) Az eljárásban alkalmazandó Cstv. 27. § (1) bekezdése szerint a felszámolás kezdő időpontja a felszámolást elrendelő végzés jogerőre emelkedésének napja volt. Ez azt jelentette, hogy mindig csak utólag - néhány nap, vagy akár néhány hét, hónap után - lehetett megállapítani, melyik napon emelkedett jogerőre a végzés, és így melyik napon indult meg a felszámolás.
A jelen eljárásban a felszámolás megindulását közzétevő végzés dátuma 2007.augusztus 23. volt. Feltehetően az adós ügyvezetője is ekkor értesülhetett a felszámolás megindulásáról, tehát 2007. augusztus 23-ig (de legalábbis a másodfokú végzés meghozataláig, 2007. július 12-ig) nem tudhatta sem ő, sem más, hogy mikor is indult meg a felszámolás. A közzététel tette mindenki számára egyértelművé, hogy 16 hónappal előbb megindult a felszámolás. Nyilvánvalóan a felszámolás kezdő időpontja és az erről való értesülés közötti időszakban egy működő vállalkozásnak keletkezhettek tartozásai a tevékenységéből eredően.
2) Egy tevékenységet folytató gazdálkodó szervezet ellen megindított felszámolás esetében a felszámolás kezdő időpontjában az adós folyamatban levő szerződéses jogviszonyok alanya akár jogosultként, akár kötelezettként.
A felszámolás kezdő időpontjában még nem teljesített vállalkozási szerződések alapján fennállott szolgáltatások felszámolás megindulását követő teljesítésének költségei, a Cstv. 57. § (2) bekezdés b) pontjába tartozó felszámolási költségek. Ugyanígy kell minősíteni a vállalkozási szerződés teljesítéséhez szükséges hitelszerződésekből eredő igényeket is, mert ez biztosítja az anyagi hátteret a teljesítéshez. Ez nem is vitás akkor, ha a felszámoló dönt az adós gazdasági tevékenységének a befejezésről.
Az adós gazdasági tevékenysége ésszerű befejezésének, vagyona megóvásának a fogalmába beletartoznak azok a döntések is, amelyek alapján egy félig kész szolgáltatást - ha gazdaságilag racionális annak befejezése (a befejezés költségeire van fedezet, a költségek nem magasabbak, mint az esetleges bevétel stb.) - a felszámoló befejeztet, s a már kész dolgot-szolgáltatást átadva követeli a díjat a megrendelőtől. Az "ésszerű befejezés", és a "vagyon megóvása" kifejezés a felszámolótól megköveteli a gazdaságilag racionális, az adós vagyonának megóvását eredményező döntések meghozatalát.
A felszámoló racionális döntésének minősül tehát egy be nem fejezett építőipari vállalkozási jogviszony esetén - ahol az adós a szolgáltatás teljesítésére kötelezett és egyben jogosultja a vállalkozói díjnak - hogy vállalja a szerződés teljesítését. Ebben az esetben a felszámolás alatti tevékenységgel kapcsolatban felmerülő költségek felszámolási költségnek minősülnek, és a felszámoló ennek alapján igényli a megrendelőtől a vállalkozói díjat.
A kifejtettekre tekintettel megállapítható, hogy az eljárásban alkalmazandó Cstv. szabályok következtében csak a felszámolás megindulásának közzétételével (2007. augusztus 23.) került abba a helyzetbe az adós, illetve gazdasági partnere, hogy tudomást szerezzen a felszámolás megindulásának tényéről. Az O. Nyrt., illetve az adós nem tudtak arról, hogy a hitelösszeg folyósításakor, az újabb szerződéskötéskor, illetve az adós által történt teljesítéskor a felszámolás már megindult, tehát sem az adós ügyvezetője, sem a hitelező, sem a felszámoló nem tudhatta, hogy ebben az időszakban már álképviselőnek minősült az adós képviselője az időközben megindult felszámolás következtében (Ptk. 221. §).
Az eljárás adatai alapján nem vitás, hogy a hitelező által biztosított pénzösszegre az adósnak a vállalkozási szerződés teljesítéséhez szüksége volt, s a vállalkozói díjjal kapcsolatos igényének az érvényesítésére csak a szerződés teljesítése esetén volt lehetősége. A folyósított összeget az adós érdekében használták fel, az az adós vagyonát - a megrendelővel szembeni követelésének létrehozása révén - növelte.
Jelen eljárásban nem a felszámoló döntése alapján folytatódott a gazdasági tevékenység, hanem a jogszabály speciális rendelkezése miatt már megindult ugyan a felszámolás, de mivel erről még nem tudott senki, az adós ügyvezetője hozta meg a döntéseket a gazdasági tevékenység folytatása érdekében, s ennek keretében kötötte meg a hitelszerződést is. Ez nem változtat azon - ezzel ellentétes adatok hiányában -, hogy az ügyvezető álképviselőként a vagyon megóvása érdekében végezte a tevékenységet, melyet a felszámoló jóváhagyott [www.lb.hu/fizetésképtelenségi
A Kúria álláspontja szerint a felszámoló által elfogadott, általa is racionálisnak minősített gazdasági döntések esetén a jogszabály speciális rendelkezéseiből következően a felszámolás megindításáról való tudomásszerzésig végzett tevékenység a fent kifejtettek alapján úgy tekintendő, mintha azt a felszámoló végezte volna el. Nyilvánvaló azonban, hogy a felszámolás közzétételével megváltoztak a feltételek, és ettől kezdődően a felszámolónak a Cstv. szigorú szabályai szerint kell az adós vagyonával gazdálkodnia.
A fent kifejtettek alapján tévedett a másodfokú bíróság, amikor a közzétételig történt, az adós vagyonának megőrzése érdekében kifizetett összeget nem fogadta el felszámolási költségként. A Kúria ezért a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős végzést hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
(Kúria Gfv. VII. 30.377/2012.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróságon 5.Fpkh.05-2011-000024 számon indult eljárásban, a Debreceni Ítélőtábla Fpkhf.III. 30.274/2012/2. számú jogerős végzése ellen, az I. r. beavatkozó 29. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelme folytán meghozta a következő
v é g z é s t
A Kúria a jogerős végzést hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyja.
Kötelezi a hitelezőt, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű beavatkozónak 42 700 (Negyvenkettőezer-hétszáz) Ft felülvizsgálati eljárási költséget, melyből 30 000 (Harmincezer) Ft a lerótt felülvizsgálati eljárási illeték.
A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
Az adós felszámolását a 2006. február 21-én érkezett kérelem alapján rendelte el az elsőfokú bíróság, mely határozat a másodfokú bíróság 2007. július 12-én meghozott Fpkf. IV. 30.616/2006/2. számú végzése szerint 2006. április 19-én jogerőre emelkedett. Az eljárásban alkalmazandó, a 2006. július 1-jét megelőzően hatályos, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 27. § (1) bekezdése szerint a végzés jogerőre emelkedése a felszámolás kezdő időpontja. A felszámolás közzétételére 2007. augusztus 23-án került sor. A bíróság felszámolóként a C. Zrt.-t jelölte ki.
Az elsőfokú bíróság jóváhagyta a 2008. augusztus 25-ei fordulónapra elkészített közbenső mérleget. A 2009. október 15-ei fordulónapra készített második közbenső mérlegből tudomására jutott információk alapján nyújtotta be a hitelező a kifogását. Ebben sérelmezte, hogy a felszámoló az O. Nyrt. 198 178 000 Ft összegű követelését jogellenesen felszámolási költségnek minősítette és kiegyenlítette a felszámolás során elért bevételből. Állította, hogy a követelés már a felszámolás kezdő időpontja előtt fennállt az adóssal szemben.
A felszámoló kérte a kifogás elutasítását.
Az elsőfokú bíróság a kifogást elutasította. A becsatolt iratokból megállapította, hogy az adós és az O. Nyrt. között 2006. március 7-én megkötött kölcsönszerződéshez kapcsolódik a 190 000 000 Ft törlesztése (2006. augusztus 1-én 8 700 000 Ft, szeptember 25-én 181 300 000 Ft), és a 2006. december 15-én megkötött kölcsönszerződéshez kapcsolódik az 8 178 000 Ft törlesztése (2007. március 12.). A 198 178 000 Ft visszafizetésére a felszámolás megindításának Cégközlönyben való közzététele előtt került sor.
Az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy mivel a hitel folyósítására a felszámolás kezdő időpontját követően került sor, az O. Nyrt. követelése a felszámolás alatt keletkezett, ezért a felszámoló jogszerűen egyenlítette ki az adós hiteltartozását felszámolási költség címén. Az O. Nyrt. által biztosított összeg a felszámolás alatti adósi tevékenység finanszírozását szolgálta. Az adós a felszámolás kezdő időpontjában még folytatta a korábbi gazdasági tevékenységét, mely "spontán" tevékenység folytatása 2007. augusztusban ért véget, amikor a felszámolást elrendelő végzés jogerőre emelkedett és a felszámolás megindítása a Cégközlönyben megjelent. Ezt követően 51 fő alkalmazott munkaviszonyát a felszámoló megszüntette.
Álláspontja szerint a felszámoló jogszerűen teljesítette felszámolási költség címén az esedékes hiteltörlesztést.
A kifogást előterjesztő hitelező fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság megváltoztatta az elsőfokú bíróság végzését és megsemmisítette a felszámolónak azt az intézkedését, amellyel felszámolási költségként jogszerűnek elismerte, hogy az O. Nyrt. 2006. augusztus 8-án és 2006. szeptember 25-én összesen 198 178 000 Ft-ot hiteltörlesztés címén leemelt az adós O. Nyrt.-nél vezetett bankszámlájáról. Kötelezte a felszámolót, hogy törölje azt az adósnál felmerült kiadások köréből, valamint tegye meg az ennek kapcsán szükséges további intézkedéseket. Kötelezte az adóst és a beavatkozókat, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg a hitelezőnek 22 900 Ft első- és másodfokú összevont eljárási költséget.
Kiegészítette a tényállást az előtte folyamatban lévő ügyek alapján azzal, hogy 2006. augusztus 8-án és szeptember 25-én került leemelésre az összesen 198 178 000 Ft.
Az érdemben eldöntendő jogkérdést úgy határozta meg, hogy a kölcsönszerződés folytán az O. Nyrt.-t megillető igények felszámolási költségnek minősülnek-e vagy sem.
Figyelembe véve az eljárásban alkalmazandó Cstv. 57. § (2) bekezdés b) pontját, arra az álláspontra helyezkedett - hivatkozva a Kúria Gfv. X. 30.270/2011/4. számú döntésében kifejtett álláspontra -, hogy az adós felszámolásának kezdő időpontjában már fennállt szerződéses kapcsolatok lezárása folytán a másik felet ebből eredően megillető követelés nem minősül felszámolási költségnek, mert az nem költség (nem kiadás). Ebből következően az fel sem merülhet, hogy a felszámolás kezdő időpontja előtt megkötött kölcsönszerződésből eredő követelés az adós felszámolás alatti gazdasági tevékenységéből származó hiteltartozásnak minősülne, és emiatt felszámolási költségként kellene figyelembe venni. Ez ugyanis nem a felszámolás kezdő időpontja utáni gazdasági tevékenységből eredő tartozás.
A felszámolás során, 2006. december 15-én kötött kölcsönszerződésből eredő követelés tekintetében azt kellett volna bizonyítani, hogy az az adós gazdasági tevékenysége folytatásából eredő hiteltartozás. A gazdasági tevékenység fogalmával kapcsolatban hivatkozott a BH 2010. 278. számú eseti döntésben megjelenő bírói gyakorlatra. Az iratokból megállapította a 2006. december 15-ei kölcsönszerződés alapján az O. Nyrt. 38 813 704 Ft éven túli lejáratú, nem rulírozó forgóeszköz hitelt nyújtott az adósnak kivitelezési munkák megfinanszírozása céljából, melynél az O. Nyrt. az adós alvállalkozójával szembeni árbevételt előlegezte meg. Mindezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy az O. Nyrt. 2006. szeptember 25-én érvényesített 198 178 000 Ft igénye nem az adós gazdasági tevékenységének folytatásából eredt, ezért téves az elsőfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy e követelés felszámolási költségnek minősül.
Az adós oldalán beavatkozó O. Nyrt. nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását. Másodlagosan kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. A felülvizsgálati kérelem tartalma szerint állította, hogy a jogerős végzés a Cstv. 57. § (2) bekezdésének b) pontjában foglaltakat sérti.
Részletesen elemezte a másodfokú bíróság által hivatkozott kúriai döntéseket és kifejtette, hogy az adott esetben a Cstv. 57. § (2) bekezdésébe tartozóan, mint a vagyon megőrzésének költsége, felszámolási költségnek minősül a szerződések teljesítése, továbbá a szerződéseknek a felszámolói felmondás helyett, teljesítés folytán történő megszűnése, mert az a vagyon megőrzését szolgálja. A felvett hitelek ugyanis olyan alvállalkozói tevékenységet finanszíroztak (Cs. község szennyvízhálózatának, S. község szociális otthonának építési-szerelési munkái), amelyek teljesítésének elmaradása nagyobb kárral járt volna, mint azok teljesítése.
Hivatkozott arra is, hogy mivel az eljárással érintett szerződéseket egyik fél sem mondta fel, jogszerűen csak teljesítéssel szűnhettek meg, ahogyan az ténylegesen történt. A hitelszerződések mindkét szerződő fél részéről történő teljesítése a felszámolás alatt álló adós gazdasági tevékenységének jogszerű befejezése fogalma alá tartozik, az ezzel járó költségek pedig a Cstv. 57. § (2) bekezdés b) pontjába.
A kifejtettek alapján állította, hogy a 2006. március 7-én kötött 350 M Ft összegű kölcsönszerződésből eredő követelés, és a 2006. december 15-én kötött kölcsönszerződésből eredő 38,7 M Ft követelés a Cstv. 57. § (2) bekezdés b) pontja szerinti felszámolási költségnek minősül.
A kifogást előterjesztő hitelező nem nyújtott be felülvizsgálati ellenkérelmet.
A Kúria a jogerős végzést a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül.
Álláspontja szerint az eljárás alapjául szolgáló jogvitában nem hagyhatók figyelmen kívül az alábbi körülmények:
1) Az eljárásban alkalmazandó Cstv. 27. § (1) bekezdése szerint a felszámolás kezdő időpontja a felszámolást elrendelő végzés jogerőre emelkedésének napja volt. Ez azt jelentette, hogy mindig csak utólag - néhány nap, vagy akár néhány hét, hónap után - lehetett megállapítani, melyik napon emelkedett jogerőre a végzés, és így melyik napon indult meg a felszámolás.
A jelen eljárásban a felszámolás megindulását közzétevő végzés dátuma 2007.augusztus 23. volt. Feltehetően az adós ügyvezetője is ekkor értesülhetett a felszámolás megindulásáról, tehát 2007. augusztus 23-ig (de legalábbis a másodfokú végzés meghozataláig, 2007. július 12-ig) nem tudhatta sem ő, sem más, hogy mikor is indult meg a felszámolás. A közzététel tette mindenki számára egyértelművé, hogy 16 hónappal előbb megindult a felszámolás. Nyilvánvalóan a felszámolás kezdő időpontja és az erről való értesülés közötti időszakban egy működő vállalkozásnak keletkezhettek tartozásai a tevékenységéből eredően.
2) Egy tevékenységet folytató gazdálkodó szervezet ellen megindított felszámolás esetében a felszámolás kezdő időpontjában az adós folyamatban levő szerződéses jogviszonyok alanya akár jogosultként, akár kötelezettként.
A felszámolás kezdő időpontjában még nem teljesített vállalkozási szerződések alapján fennállott szolgáltatások felszámolás megindulását követő teljesítésének költségei, a Cstv. 57. § (2) bekezdés b) pontjába tartozó felszámolási költségek. Ugyanígy kell minősíteni a vállalkozási szerződés teljesítéséhez szükséges hitelszerződésekből eredő igényeket is, hiszen ez biztosítja az anyagi hátteret a teljesítéshez. Ez nem is vitás akkor, ha a felszámoló dönt az adós gazdasági tevékenységének a befejezésről.
Az adós gazdasági tevékenysége ésszerű befejezésének, vagyona megóvásának a fogalmába beletartoznak azok a döntések is, amelyek alapján egy félig kész szolgáltatást - ha gazdaságilag racionális annak befejezése (a befejezés költségeire van fedezet, a költségek nem magasabbak, mint az esetleges bevétel stb.) - a felszámoló befejeztet, s a már kész dolgot-szolgáltatást átadva követeli a díjat a megrendelőtől. Az "ésszerű befejezés", és a "vagyon megóvása" kifejezés a felszámolótól megköveteli a gazdaságilag racionális, az adós vagyonának megóvását eredményező döntések meghozatalát.
A felszámoló racionális döntésének minősül tehát egy be nem fejezett építőipari vállalkozási jogviszony esetén - ahol az adós a szolgáltatás teljesítésére kötelezett és egyben jogosultja a vállalkozói díjnak - hogy vállalja a szerződés teljesítését. Ebben az esetben a felszámolás alatti tevékenységgel kapcsolatban felmerülő költségek felszámolási költségnek minősülnek, és a felszámoló ennek alapján igényli a megrendelőtől a vállalkozói díjat.
A kifejtettekre tekintettel megállapítható, hogy az eljárásban alkalmazandó Cstv. szabályok következtében csak a felszámolás megindulásának közzétételével (2007. augusztus 23.) került abba a helyzetbe az adós, illetve gazdasági partnere, hogy tudomást szerezzen a felszámolás megindulásának tényéről. Az O. Nyrt., illetve az adós nem tudtak arról, hogy a hitelösszeg folyósításakor, az újabb szerződéskötéskor, illetve az adós által történt teljesítéskor a felszámolás már megindult, tehát sem az adós ügyvezetője, sem a hitelező, sem a felszámoló nem tudhatta, hogy ebben az időszakban már álképviselőnek minősült az adós képviselője az időközben megindult felszámolás következtében (Ptk. 221. §).
Az eljárás adatai alapján nem vitás, hogy a hitelező által biztosított pénzösszegre az adósnak a vállalkozási szerződés teljesítéséhez szüksége volt, s a vállalkozói díjjal kapcsolatos igényének az érvényesítésére csak a szerződés teljesítése esetén volt lehetősége. A folyósított összeget az adós érdekében használták fel, az az adós vagyonát - a megrendelővel szembeni követelésének létrehozása révén - növelte.
Jelen eljárásban nem a felszámoló döntése alapján folytatódott a gazdasági tevékenység, hanem a jogszabály speciális rendelkezése miatt már megindult ugyan a felszámolás, de mivel erről még nem tudott senki, az adós ügyvezetője hozta meg a döntéseket a gazdasági tevékenység folytatása érdekében, s ennek keretében kötötte meg a hitelszerződést is. Ez nem változtat azon - ezzel ellentétes adatok hiányában -, hogy az ügyvezető álképviselőként a vagyon megóvása érdekében végezte a tevékenységet, melyet a felszámoló jóváhagyott. [www.lb.hu/fizetésképtelenségi
A Kúria álláspontja szerint a felszámoló által elfogadott, általa is racionálisnak minősített gazdasági döntések esetén a jogszabály speciális rendelkezéseiből következően a felszámolás megindításáról való tudomásszerzésig végzett tevékenység a fent kifejtettek alapján úgy tekintendő, mintha azt a felszámoló végezte volna el. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy a felszámolás közzétételével megváltoztak a feltételek, és ettől kezdődően a felszámolónak a Cstv. szigorú szabályai szerint kell az adós vagyonával gazdálkodnia.
A fent kifejtettek alapján tévedett a másodfokú bíróság, amikor a közzétételig történt, az adós vagyonának megőrzése érdekében kifizetett összeget nem fogadta el felszámolási költségként. A Kúria ezért a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős végzést hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
Az I. r. beavatkozó felülvizsgálati kérelme alapos volt, ezért a Pp. 270. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján a kifogást előterjesztő hitelező köteles megfizetni az I. r. beavatkozó felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségét, amely a lerótt 30 000 Ft illetékből és a jogi képviseletével felmerült ügyvédi munkadíjból áll. Az ügyvédi munkadíj összegét a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (3)-(5) bekezdése, és a 4/A. § (1) bekezdése alapján állapította meg.
Budapest, 2013. július 9.
Dr. Török Judit s. k. a tanács elnöke, Dr. Csőke Andrea s. k. előadó bíró Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes s. k. bíró(Kúria Gfv. VII. 30.377/2012.)