adozona.hu
BH+ 2013.12.519
BH+ 2013.12.519
A felszámolónak a zálogtárgy értékesítése után haladéktalanul el kell készítenie az elszámolást a zálogtárgyból levonandó költségekről és a felszámolói díjról, s a fennmaradó összeget át kell utalnia a jogosult részére. Amennyiben az elszámolással indokolatlanul hosszú ideig késlekedik, a felszámoló felmentésére kerülhet sor [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 49/D. § (1) bek., 27/A. § (6) és (7) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A megyei bíróság az adós ellen indított felszámolási eljárásban felszámolóként az A. Zrt.-t jelölte ki. A felszámolás kezdő időpontja 2008. január 10.
A hitelező - mint az eljárásban alakult Hitelezői Választmány elnöke is - 2009. február 5-én benyújtott beadványában kifogásolta, hogy a felszámoló nem nyújtotta be a közbenső mérleget és nem számolt el a zálogtárgyak értékesítéséből befolyt összeggel.
A felszámoló ismételt felszólítások után 2009. augusztus 10-én nyújtotta be a közbenső mérl...
BH+ 2013.12.519 A felszámolónak a zálogtárgy értékesítése után haladéktalanul el kell készítenie az elszámolást a zálogtárgyból levonandó költségekről és a felszámolói díjról, s a fennmaradó összeget át kell utalnia a jogosult részére. Amennyiben az elszámolással indokolatlanul hosszú ideig késlekedik, a felszámoló felmentésére kerülhet sor [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 49/D. § (1) bek., 27/A. § (6) és (7) bek.].
A megyei bíróság az adós ellen indított felszámolási eljárásban felszámolóként az A. Zrt.-t jelölte ki. A felszámolás kezdő időpontja 2008. január 10.A hitelező - mint az eljárásban alakult Hitelezői Választmány elnöke is - 2009. február 5-én benyújtott beadványában kifogásolta, hogy a felszámoló nem nyújtotta be a közbenső mérleget és nem számolt el a zálogtárgyak értékesítéséből befolyt összeggel.
A felszámoló ismételt felszólítások után 2009. augusztus 10-én nyújtotta be a közbenső mérleget, melyet az elsőfokú bíróság 2010. május 19-én kelt 55. sorszámú végzésével elutasított.
Az eljárás adatai alapján megállapítható, hogy a hitelező, mint zálogjogosult több kifogást nyújtott be arra vonatkozóan, hogy a felszámoló az értékesített zálogtárgyakból befolyt vételárral nem számolt el, a hitelezőt illető pénzösszeget nem utalta át.
Az elsőfokú bíróság 2010. május 17-én kelt végzésében a hitelező kifogásának részben helyt adott és kötelezte a felszámolót, hogy a felszámolási eljárásra irányadó, a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 49/D. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettségeinek haladéktalanul, de legkésőbb 45 napon belül tegyen eleget, ezt meghaladóan a kifogást elutasította.
A hitelező a 23. sorszámú végzés elleni, a hitelezői választmány nevében is benyújtott fellebbezésében az elsőfokú bíróság végzésnek a megváltoztatását kérte annyiban, hogy a bíróság a felszámolót mentse fel és díját csökkentse. Fellebbezésében a Cstv. 27/A. § (6)-(7) bekezdésére és a Cstv. 51. § (5) bekezdésére hivatkozott.
A másodfokú bíróság végzésében az elsőfokú bíróság végzésének fellebbezett részét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította.
A végzés indokolásában kifejtette, hogy a Cstv. 49/D. §-a alapján a felszámoló a zálogtárgy értékesítését követően befolyt vételárat haladéktalanul az értékesített zálogjoggal biztosított követelések kielégítésére köteles fordítani. Ha a felszámoló az értékesítést követően - a Cstv. 49/D. § (1) bekezdésében írt - költségek levonása után nem fordítja haladéktalanul a befolyt vételárat a zálogjogosult hitelező kielégítésére, ez olyan súlyos jogszabálysértésnek minősül [Cstv. 27. § (7) bekezdés], amely megalapozza a felszámoló felmentését.
A megismételt eljárásban előírta az elsőfokú bíróságnak, hogy tisztázza, a szóban lévő zálogtárgyak értékesítésére mikor került sor, a vételár mikor folyt be, a költségek levonása után a vételárat a felszámoló mikor fizette ki a zálogjogosult hitelezőnek, s erre haladéktalanul került-e sor. Ha a kifizetésre nem haladéktalanul került sor, milyen ok késleltette a vételár kifizetését, menthető-e e körben a késedelem.
A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság a kifogásnak helyt adott, a felszámolót felszámolói tisztsége alól hivatalból felmentette, és felszámolói díját bruttó 4 400 000 Ft-ra csökkentette. Kötelezte a felszámolót, hogy 15 napon belül fizessen meg a hitelezőnek 27 000 Ft eljárási költséget.
A végzés indokolásában megállapította, hogy a felszámoló a zálogtárgyakat 2008. október 8-a és 2009. január 14-e között értékesítette, melyekből 2009. január 27-éig befolyt 178 897 253 Ft vételár. A felszámoló a 79 142 379 Ft költség, valamint a felszámolói díj (8 944 850 Ft) levonását követően 2010. június 23-án 100 559 909 Ft, kamattal növelt összeget (90 809 771 Ft tőke és 9 750 138 Ft kamat) utalt át a hitelező részére.
Az elsőfokú bíróság a felszámoló védekezését nem fogadta el. A felszámoló által kezdeményezett elszámolás az utolsó értékesítéshez képest mintegy 20 hónappal későbbi időpont volt. Ezt olyan jelentős mértékű késedelemnek tekintette a Cstv. 49/D. § (1) bekezdés által előírt haladéktalan elszámoláshoz és kifizetéshez képest, amely megalapozza a Cstv. 27/A. § (7) bekezdése által szabályozott felmentési okot.
Alaptalannak találta a felszámoló hivatkozását arra, hogy csak 2010. június 22-én közölte a hitelező azt a bankszámlaszámot, amelyre a felszámoló az átutalást teljesítette. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felszámolónak ismernie kellett a Cstv. 49/D. § (1) bekezdésének szabályát, s miután eszerint haladéktalanul át kellett utalnia a költségekkel csökkentett összeget, módja és lehetősége lett volna felhívni a hitelezőt a bankszámla közlésére. A felszámoló kötelessége az elszámolás, ezért neki kell mindent megtennie annak érdekében, hogy kötelezettségét teljesíteni tudja.
A felszámoló a megismételt eljárás során úgy nyilatkozott, hogy átvizsgálta az elszámolást és ez alapján jóval kevesebb összeget kellett volna kifizetnie a hitelező részére. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint, ha korábban nem helyesen számolt el a felszámoló, azt ebben az eljárásban nem lehet a kifogással élő hitelező terhére értékelni.
Nem fogadta el a felszámoló kimentését abban a tekintetben sem, hogy időlegesen a számítógép lefoglalásra került - ugyanis a lefoglalás előtti időszakban történt értékesítésekről a lefoglalásig lett volna ideje elszámolni, a lefoglalás alatt történt értékesítés esetén pedig a számítógép nem is volt használva, ezért lényegtelen, hogy le volt-e foglalva. Nem fogadta el a felszámoló arra való hivatkozását sem, hogy beteg volt a felszámolóbiztos, mert megítélése szerint ez az elszámolást nem befolyásolhatta volna, mivel a felszámoló társaságnak biztosítania kellett volna a folyamatos helyettesítést.
A felszámoló díját az eset összes körülményeit mérlegelve csökkentette, figyelemmel arra, hogy a felszámolási eljárás igen bonyolult, és a felszámoló a vagyonértékesítést elvégezte, azonban jelentős késedelemmel tett eleget a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése szerinti elszámolási kötelezettségének.
A felszámoló fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Kötelezte a felszámolót, hogy fizessen meg a hitelezőnek 50 000 Ft másodfokú eljárási költséget.
A végzés indokolása szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és helytálló az abból levont jogi következtetése is. Az elsőfokú bíróság által kifejtett jogi érvekkel a másodfokú bíróság egyetértett, azokra megismétlésük nélkül csak utalt. Rámutatott, hogy a Cstv. 49/D. § (1) bekezdésének tételes szabálya szerint a zálogtárgy értékesítése során befolyt vételárat haladéktalanul a zálogjogosultak követelésének kielégítésére kell fordítani, az e bevételből levonható költségek elszámolása után.
A felmentett felszámoló nyújtott be felülvizsgálati kérelmet a jogerős végzéssel szemben, kérte annak hatályon kívül helyezését és a kifogás elutasítását, valamint a hitelező eljárási költségekben való marasztalását. Állította a Pp. 220-222. §-ainak, a Cstv. 27/A. § (7) bekezdésének megsértését.
Részletesen kifejtett indokolásában jogszabálysértőnek tartotta a jogerős végzést azért, mert az csak három, pontatlanul megfogalmazott mondatot tartalmaz indokolásként. Hivatkozott arra, hogy a fellebbezésében is jelezte már, a Cstv. 27/A. § (7) bekezdése szerint a súlyos jogszabálysértés megállapítását a végzés rendelkező részének kell tartalmaznia, ennek hiányában nem lehetett volna a felszámoló felmentéséről rendelkezni. Azt sem lehet megállapítani, hogy a csökkentett felszámolói díjat mikor és minek a terhére kell kifizetni.
A jogerős végzés érdemével kapcsolatban kifejtette, hogy a felszámoló nem sértette meg a Cstv. 49/D. § (1) bekezdésében szereplő "haladéktalan elszámolás" szabályát, a jogerős végzés tényállása megalapozatlan. Hivatkozott arra, hogy először a 2009. augusztus 5-én megküldött közbenső mérleggel kapcsolatos jelentése tartalmazta az elszámolást. A felszámoló az érintett hitelezők egyetértésével és bíróság jóváhagyásával kívánta az elszámolást teljesíteni, mert a felszámolási költségek egy jelentős részére - így a megőrzéssel kapcsolatos költségekre, valamint a munkabérek egy részére - már nem volt fedezet.
Az elsőfokú bíróság végzésében kötelezte a felszámolót az elszámolási kötelezettség haladéktalan, de legkésőbb 45 napon belül történő teljesítésére. Ennek a felmentett felszámoló eleget tett és az elszámolást, valamint a pénzösszeget megküldte a hitelezőnek. Ezt az elszámolást módosította, és a hitelező részére kifizethető összeget (amit már teljesített) 2 091 582 Ft-ra csökkentette. Álláspontja szerint a bíróságoknak érdemben el kellett volna bírálni a felszámoló által módosított és a hitelező által kifogásolt elszámolást. A bíróságnak meg kellett volna állapítania azt az összeget, amelyet a zálogjoggal biztosított követelés kielégítésére kell fordítani és ehhez képest lehetett volna értékelni a felszámoló tevékenységének jogszabálysértő voltát.
Mindezek miatt - álláspontja szerint - súlyos jogszabálysértés a felszámoló tevékenységével kapcsolatban nem állapítható meg.
A hitelező felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását.
A Kúria a tényállást kiegészíti azzal, hogy a cégnyilvántartás adatai szerint 2012. december 11-én a bíróság új felszámolóként a P. Kft.-t jelölte ki. Az újonnan kijelölt felszámoló a Kúriának bejelentette, hogy az iratokat 2013. március 21-én teljes terjedelmében átvette a felmentett felszámolótól.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint és megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A Kúria elsődlegesen a felülvizsgálati kérelemben állított eljárásjogi jogszabálysértések megvalósulását vizsgálta.
Alaptalanul sérelmezte a felmentett felszámoló, hogy a másodfokú bíróság a végzését hiányosan indokolta meg. A másodfokú bíróság végzéséből ugyanis egyértelműen megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság által kifejtett jogi érveléssel ért egyet, az ott leírtakat tartja követendőnek, ezért a Pp. 254. § (3) bekezdésére utalással, helyes indokok alapján hagyta helyben az elsőfokú bíróság végzését.
Téves a felülvizsgálati kérelemben kifejtett az az álláspont is, hogy a súlyos jogszabálysértésre utaló megállapítást a végzés rendelkező részében kell a bíróságnak megfogalmaznia. Az eljárásban alkalmazandó Cstv. 27/A. § (7) bekezdése szerint a (6) bekezdésben foglaltak szerint jár el a bíróság - erre irányuló kifogás hiányában is - ha az eljárás adataiból végzésében megállapítja, hogy a felszámoló súlyosan vagy ismétlődően megsérti a jogszabályokat.
A polgári eljárásokban a fél kérelme (keresete) jogállításból és az ahhoz kapcsolódó kérelemből áll. A rendelkező rész a kérelem felől dönt, abból nem lehet megállapítani, hogy milyen jogállításról döntött a bíróság, ennek a magyarázata az indokolásra tartozik. A felszámolási eljárásban benyújtott kifogások esetén ez úgy jelenik meg, hogy a bíróság a kifogásban kért jogkövetkezmény felől hoz határozatot végzése rendelkező részében, és az indokolásban fejti ki, hogy a döntését mire alapította. A Cstv. 27/A. § (7) bekezdésében írt "végzésében megállapítja" kifejezés tehát úgy értelmezendő, hogy az az egész határozatra vonatkozik.
A csökkentett felszámolói díjjal kapcsolatban - tartalmában - a végrehajthatatlanságot állította a felmentett felszámoló, amely állítás azonban szintén nem helytálló. A felmentett felszámoló felszámolóként járt el, a bíróság felszámolói díjként állapította meg az őt megillető összeget, melyért az adós tartozik felelősséggel [Cstv. 60. § (4) bekezdés].
Az ügy érdemével kapcsolatban a Kúria elsődlegesen rámutat arra, hogy a jogerős végzésben elbírált kérelem nem a zálogjogosulttal való elszámolás helytállóságának felülvizsgálatára irányult, hanem a felszámoló felmentése iránti igényre. Ezért nem alapos a felülvizsgálati kérelemben foglalt az az állítás, hogy mindenekelőtt meg kellett volna állapítani a hitelezőnek a költségek levonása után járó összeget.
A Kúria hangsúlyozza, a Cstv. 49/D. § (1) bekezdésében található "haladéktalanul" kifejezés azt jelenti, hogy a vételár költségekkel csökkentett részét az elszámolásra szükséges idő lejárta után azonnal ki kell fizetni a zálogjogosult részére. Ezzel kapcsolatban a Kúria Gfv. VII. 30.125/2012/13. számú határozatában kifejtette: figyelemmel az értékesítés ellen megindítható perek jogvesztő határidejére is a Cstv. 49/D. § (1) bekezdésének "haladéktalanul" kifejezését úgy kell értelmezni, hogy a felszámoló akkor jár el helyesen, ha a 30 napos jogvesztő határidő alatt nem fizeti ki a zálogjogosult követelését, mert e határidőn belül a szerződés érvénytelenségének a megállapítása érdekében pert indíthatnak. Csak ennek a jogvesztő határidőnek a letelte után járhat el a felszámoló a Cstv. rendelkezései szerint, számolhatja el a Cstv-ben megengedett költségeket e befolyt vételárral szemben, vonhatja le a felszámolói díjat és utalhatja át a zálogjogosult részére a maradék összeget.
Ebből következően a 30 napos jogvesztő határidőnek nemcsak a perlési jogosultság tekintetében van jelentősége, hanem a zálogjogosultak számára járó összeg kifizetését is ennek lejártáig indokolt elhalasztani, azt a felszámolónak elkülönítve kell kezelni, hogy amennyiben a bíróság esetlegesen az eredeti állapot helyreállítását rendeli el, az visszafizethető legyen a másik szerződő fél részére." (www.lb.hu/fizetésképtelenségi
Nem fogadható el a felszámolónak az a védekezése, hogy az érintett hitelezők egyetértésével és a bíróság jóváhagyásával kívánta az elszámolást teljesíteni - a közbenső mérleg segítségével -, mert a felszámolási költségek egy jelentős részére - így a megőrzéssel kapcsolatos költségekre, valamint a munkabérek egy részére - már nem volt fedezet. A felszámolónak ez a védekezése egyrészt azért alaptalan, mert az utolsó értékesítést követő 6 hónap múlva nyújtotta csak be a közbenső mérleget, s ha figyelembe vesszük azt, hogy a számítógépet lefoglalták (2008. december 11. - 2009. március 27.), illetve a felszámoló beteg volt (2009. március 9. - március 25.), akkor is túl hosszú ez az idő, mely nem is a zálogjogosult részére történő fizetést, hanem csak az első elszámolásra irányuló szándékot jelezte.
Tartalmában sem fogadható el a felszámoló álláspontja, mert 2007. január 1-jétől kezdődően a zálogjoggal biztosított követelések jogosultjait az értékesített vagyontárgy értéke erejéig a jogalkotó a felszámolási költségek elé helyezte a kielégítés során, és csak meghatározott, az értékesítéshez, állaga megóvásához és az őrzéshez kapcsolódó költségek elszámolását, valamint a felszámolói díj levonását engedte meg a vételárból. Nem tartoznak ebbe a körbe a munkabérek, vagy más, nem a zálogtárgyhoz kapcsolódó felszámolási költségek.
A felszámoló tehát akkor járt volna el helyesen, ha az értékesítések befejezése után elkészíti a saját elszámolását, ennek megfelelően az általa kiszámított összeget átutalja a zálogjogosult részére, s a zálogjogosult hitelező - amennyiben nem ért egyet az elszámolással, a levont költségekkel - az elszámolás ellen kifogást jelenthet be a bírósághoz.
Ha a felszámoló az elszámolást a közbenső mérleg segítségével akarta lebonyolítani, erre is lehetősége lett volna, azonban a fent kifejtettek alapján az értékesítést követően a közbenső mérleget a bírósághoz haladéktalanul be kellett volna nyújtania.
Helytálló a jogerős végzés abból a szempontból is, hogy a felmentett felszámoló által készített módosított elszámolást nem vizsgálta és a felmentés körében azt nem vette figyelembe. Ha ugyanis a felszámoló tévesen számolt, úgy a zálogjogosult hitelezővel szembeni perben követelheti vissza az adós nevében az általa kifizetett összeget.
Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a jogerős végzés nem jogszabálysértő, ezért a Pp. 275. § (3) bekezdése szerint azt hatályában fenntartotta. Mellőzni rendelte azonban a jogerős végzés rendelkező részéből a "hivatalból" kifejezést, mert jelen esetben a bíróság nem hivatalból észlelte a súlyos jogszabálysértés tényét, hanem a hitelező kifogása alapján járt el és bírálta azt el a Cstv. 27/A. § (7) bekezdése alapján.
(Kúria Gfv. VII. 30.058/2013.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság az Egri Törvényszéken 3.Fpkh.10-11-000002 számon folyó eljárásban, melyben az A. Zártkörűen Működő Részvénytársaság felszámoló felmentését kezdeményezte, a Fővárosi Ítélőtábla 15.Fpkf.44.468/2012/3. számú jogerős végzése ellen a felmentett felszámoló által 34. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán meghozta a következő
v é g z é s t
A Kúria a jogerős végzést hatályában fenntartja azzal, hogy mellőzni rendeli a rendelkező részből a "hivatalból" kifejezést.
Kötelezi a felmentett felszámolót, hogy fizessen meg a hitelezőnek 25 400 (Huszonötezer-négyszáz) Ft felülvizsgálati eljárási költséget.
A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A Heves Megyei Bíróság az adós ellen Fpk. 10-07-000422 számon indított felszámolási eljárásban felszámolóként az A. Zrt.-t jelölte ki. A felszámolás kezdő időpontja 2008. január 10.
A hitelező - mint az eljárásban alakult Hitelezői Választmány elnöke is - 2009. február 5-én benyújtott beadványában kifogásolta, hogy a felszámoló nem nyújtotta be a közbenső mérleget és nem számolt el a zálogtárgyak értékesítéséből befolyt összeggel.
A felszámoló ismételt felszólítások után 2009. augusztus 10-én nyújtotta be a közbenső mérleget, melyet az elsőfokú bíróság 2010. május 19-én kelt 55. sorszámú végzésével elutasított.
Az eljárás adatai alapján megállapítható, hogy a hitelező, mint zálogjogosult több kifogást nyújtott be arra vonatkozóan, hogy a felszámoló az értékesített zálogtárgyakból befolyt vételárral nem számolt el, a hitelezőt illető pénzösszeget nem utalta át. (pl. 3. Fpkh.10-09-000006/18.)
Az elsőfokú bíróság 2010. május 17-én kelt 3. Fpkh.10-09-000007/23. számú végzésében a hitelező kifogásának részben helyt adott és kötelezte a felszámolót, hogy a felszámolási eljárásra irányadó, a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 49/D. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettségeinek haladéktalanul, de legkésőbb 45 napon belül tegyen eleget, ezt meghaladóan a kifogást elutasította.
A hitelező a 23. sorszámú végzés elleni, a hitelezői választmány nevében is benyújtott fellebbezésében az elsőfokú bíróság végzésnek a megváltoztatását kérte annyiban, hogy a bíróság a felszámolót mentse fel és díját csökkentse. Fellebbezésében a Cstv. 27/A. § (6)-(7) bekezdésére és a Cstv. 51. § (5) bekezdésére hivatkozott.
A másodfokú bíróság 15. Fpkf.44.350/2010/4. számú végzésében az elsőfokú bíróság végzésének fellebbezett részét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította.
A végzés indokolásában kifejtette, hogy a Cstv. 49/D. §-a alapján a felszámoló a zálogtárgy értékesítését követően befolyt vételárat haladéktalanul az értékesített zálogjoggal biztosított követelések kielégítésére köteles fordítani. Ha a felszámoló az értékesítést követően - a Cstv. 49/D. § (1) bekezdésében írt - költségek levonása után nem fordítja haladéktalanul a befolyt vételárat a zálogjogosult hitelező kielégítésére, ez olyan súlyos jogszabálysértésnek minősül [Cstv. 27. § (7) bekezdés], amely megalapozza a felszámoló felmentését.
A megismételt eljárásban előírta az elsőfokú bíróságnak, hogy tisztázza, a szóban forgó zálogtárgyak értékesítésére mikor került sor, a vételár mikor folyt be, a költségek levonása után a vételárat a felszámoló mikor fizette ki a zálogjogosult hitelezőnek, s erre haladéktalanul került-e sor. Ha a kifizetésre nem haladéktalanul került sor, milyen ok késleltette a vételár kifizetését, menthető-e e körben a késedelem.
A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság a kifogásnak helyt adott, a felszámolót felszámolói tisztsége alól hivatalból felmentette, és felszámolói díját bruttó 4 400 000 Ft-ra csökkentette. Kötelezte a felszámolót, hogy 15 napon belül fizessen meg a hitelezőnek 27 000 Ft eljárási költséget.
A végzés indokolásában megállapította, hogy a felszámoló a zálogtárgyakat 2008. október 8-a és 2009. január 14-e között értékesítette, melyekből 2009. január 27-éig befolyt 178 897 253 Ft vételár. A felszámoló a 79 142 379 Ft költség, valamint a felszámoló díj (8 944 850 Ft) levonását követően 2010. június 23-án 100 559 909 Ft, kamattal növelt összeget (90 809 771 Ft tőke és 9 750 138 Ft kamat) utalt át a hitelező részére.
Az elsőfokú bíróság a felszámoló védekezését nem fogadta el. A felszámoló által kezdeményezett elszámolás az utolsó értékesítéshez képest mintegy 20 hónappal későbbi időpont volt. Ezt olyan jelentős mértékű késedelemnek tekintette a Cstv. 49/D. § (1) bekezdés által előírt haladéktalan elszámoláshoz és kifizetéshez képest, amely megalapozza a Cstv. 27/A. § (7) bekezdése által szabályozott felmentési okot.
Alaptalannak találta a felszámoló hivatkozását arra, hogy csak 2010. június 22-én közölte a hitelező azt a bankszámlaszámot, amelyre a felszámoló az átutalást teljesítette. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felszámolónak ismernie kellett a Cstv. 49/D. § (1) bekezdésének szabályát, s miután eszerint haladéktalanul át kellett utalnia a költségekkel csökkentett összeget, módja és lehetősége lett volna felhívni a hitelezőt a bankszámla közlésére. A felszámoló kötelessége az elszámolás, ezért neki kell mindent megtennie annak érdekében, hogy kötelezettségét teljesíteni tudja.
A felszámoló a megismételt eljárás során úgy nyilatkozott, hogy átvizsgálta az elszámolást és ez alapján jóval kevesebb összeget kellett volna kifizetnie a hitelező részére. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint, ha korábban nem helyesen számolt el a felszámoló, azt ebben az eljárásban nem lehet a kifogással élő hitelező terhére értékelni.
Nem fogadta el a felszámoló kimentését abban a tekintetben sem, hogy időlegesen a számítógép lefoglalásra került - ugyanis a lefoglalás előtti időszakban történt értékesítésekről a lefoglalásig lett volna ideje elszámolni, a lefoglalás alatt történt értékesítés esetén pedig a számítógép nem is volt használva, ezért lényegtelen, hogy le volt-e foglalva. Nem fogadta el a felszámoló arra való hivatkozását sem, hogy beteg volt a felszámolóbiztos, mert megítélése szerint ez az elszámolást nem befolyásolhatta volna, mivel a felszámoló társaságnak biztosítania kellett volna a folyamatos helyettesítést.
A felszámoló díját az eset összes körülményeit mérlegelve csökkentette, figyelemmel arra, hogy a felszámolási eljárás igen bonyolult, és a felszámoló a vagyonértékesítést elvégezte, ugyanakkor jelentős késedelemmel tett eleget a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése szerinti elszámolási kötelezettségének.
A felszámoló fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Kötelezte a felszámolót, hogy fizessen meg a hitelezőnek 50 000 Ft másodfokú eljárási költséget.
A végzés indokolása szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és helytálló az abból levont jogi következtetése is. Az elsőfokú bíróság által kifejtett jogi érvekkel a másodfokú bíróság egyetértett, azokra megismétlésük nélkül csak utalt. Rámutatott, hogy a Cstv. 49/D. § (1) bekezdésének tételes szabálya szerint a zálogtárgy értékesítése során befolyt vételárat haladéktalanul a zálogjogosultak követelésének kielégítésére kell fordítani, az e bevételből levonható költségek elszámolása után.
A felmentett felszámoló nyújtott be felülvizsgálati kérelmet a jogerős végzéssel szemben, kérte annak hatályon kívül helyezését és a kifogás elutasítását, valamint a hitelező eljárási költségekben való marasztalását. Állította a Pp. 220-222. §-ainak, a Cstv. 27/A. § (7) bekezdésének megsértését.
Részletesen kifejtett indokolásában jogszabálysértőnek tartotta a jogerős végzést azért, mert az csak három, pontatlanul megfogalmazott mondatot tartalmaz indokolásként. Hivatkozott arra, hogy a fellebbezésében is jelezte már, a Cstv. 27/A. § (7) bekezdése szerint a súlyos jogszabálysértés megállapítását a végzés rendelkező részének kell tartalmaznia, ennek hiányában nem lehetett volna a felszámoló felmentéséről rendelkezni. Azt sem lehet megállapítani, hogy a csökkentett felszámolói díjat mikor és minek a terhére kell kifizetni.
A jogerős végzés érdemével kapcsolatban kifejtette, hogy a felszámoló nem sértette meg a Cstv. 49/D. § (1) bekezdésében szereplő "haladéktalan elszámolás" szabályát, a jogerős végzés tényállása megalapozatlan. Hivatkozott arra, hogy először a 2009. augusztus 5-én megküldött közbenső mérleggel kapcsolatos jelentése tartalmazta az elszámolást. A felszámoló az érintett hitelezők egyetértésével és bíróság jóváhagyásával kívánta az elszámolást teljesíteni, mert a felszámolási költségek egy jelentős részére - így a megőrzéssel kapcsolatos költségekre, valamint a munkabérek egy részére - már nem volt fedezet.
Az elsőfokú bíróság a 3. Fpkh.10-11-000002/23. (helyesen 3.Fpkh. 10-11-000007/23) számú végzésében kötelezte a felszámolót az elszámolási kötelezettség haladéktalan, de legkésőbb 45 napon belül történő teljesítésére. Ennek a felmentett felszámoló eleget tett és az elszámolást, valamint a pénzösszeget megküldte a hitelezőnek. Ezt az elszámolást módosította, és a hitelező részére kifizethető összeget (amit már teljesített) 2 091 582 Ft-ra csökkentette. Álláspontja szerint a bíróságoknak el kellett volna érdemben bírálni a felszámoló által módosított és a hitelező által kifogásolt elszámolást. A bíróságnak meg kellett volna állapítania azt az összeget, amelyet a zálogjoggal biztosított követelés kielégítésére kell fordítani és ehhez képest lehetett volna értékelni a felszámoló tevékenységének jogszabálysértő voltát.
Mindezek miatt - álláspontja szerint - súlyos jogszabálysértés a felszámoló tevékenységével kapcsolatban nem állapítható meg.
A hitelező felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását.
A Kúria a tényállást kiegészíti azzal, hogy a cégnyilvántartás adatai szerint 2012. december 11-én a bíróság új felszámolóként a P. Kft.-t jelölte ki. Az újonnan kijelölt felszámoló a Kúriának bejelentette, hogy az iratokat 2013. március 21-én teljes terjedelmében átvette a felmentett felszámolótól.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint és megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A Kúria elsődlegesen a felülvizsgálati kérelemben állított eljárásjogi jogszabálysértések megvalósulását vizsgálta.
Alaptalanul sérelmezte a felmentett felszámoló, hogy a másodfokú bíróság a végzését hiányosan indokolta meg. A másodfokú bíróság végzéséből ugyanis egyértelműen megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság által kifejtett jogi érveléssel ért egyet, az ott leírtakat tartja követendőnek, ezért a Pp. 254. § (3) bekezdésére utalással, helyes indokok alapján hagyta helyben az elsőfokú bíróság végzését.
Téves a felülvizsgálati kérelemben kifejtett az az álláspont is, hogy a súlyos jogszabálysértésre utaló megállapítást a végzés rendelkező részében kell a bíróságnak megfogalmaznia. Az eljárásban alkalmazandó Cstv. 27/A. § (7) bekezdése szerint a (6) bekezdésben foglaltak szerint jár el a bíróság - erre irányuló kifogás hiányában is - ha az eljárás adataiból végzésében megállapítja, hogy a felszámoló súlyosan vagy ismétlődően megsérti a jogszabályokat.
A polgári eljárásokban a fél kérelme (keresete) jogállításból és az ahhoz kapcsolódó kérelemből áll. A rendelkező rész a kérelem felől dönt, abból nem lehet megállapítani, hogy milyen jogállításról döntött a bíróság, ennek a magyarázata az indokolásra tartozik. A felszámolási eljárásban benyújtott kifogások esetén ez úgy jelenik meg, hogy a bíróság a kifogásban kért jogkövetkezmény felől hoz határozatot végzése rendelkező részében, és az indokolásban fejti ki, hogy a döntését mire alapította. A Cstv. 27/A. § (7) bekezdésében írt "végzésében megállapítja" kifejezés tehát úgy értelmezendő, hogy az az egész határozatra vonatkozik.
A csökkentett felszámolói díjjal kapcsolatban - tartalmában - a végrehajthatatlanságot állította a felmentett felszámoló, amely állítás azonban szintén nem helytálló. A felmentett felszámoló felszámolóként járt el, a bíróság felszámolói díjként állapította meg az őt megillető összeget, melyért az adós tartozik felelősséggel [Cstv. 60. § (4) bekezdés].
Az ügy érdemével kapcsolatban a Kúria elsődlegesen rámutat arra, hogy a jogerős végzésben elbírált kérelem nem a zálogjogosulttal való elszámolás helytállóságának felülvizsgálatára irányult, hanem a felszámoló felmentése iránti igényre. Ezért nem alapos a felülvizsgálati kérelemben foglalt az az állítás, hogy mindenekelőtt meg kellett volna állapítani a hitelezőnek a költségek levonása után járó összeget.
A Kúria hangsúlyozza, a Cstv. 49/D. § (1) bekezdésében található "haladéktalanul" kifejezés azt jelenti, hogy a vételár költségekkel csökkentett részét az elszámolásra szükséges idő lejárta után azonnal ki kell fizetni a zálogjogosult részére. Ezzel kapcsolatban a Kúria Gfv. VII. 30.125/2012/13. számú határozatában kifejtette: figyelemmel az értékesítés ellen megindítható perek jogvesztő határidejére is a Cstv. 49/D. § (1) bekezdésének "haladéktalanul" kifejezését úgy kell értelmezni, hogy a felszámoló akkor jár el helyesen, ha a 30 napos jogvesztő határidő alatt nem fizeti ki a zálogjogosult követelését, mert e határidőn belül a szerződés érvénytelenségének a megállapítása érdekében pert indíthatnak. Csak ennek a jogvesztő határidőnek a letelte után járhat el a felszámoló a Cstv. rendelkezései szerint, számolhatja el a Cstv.-ben megengedett költségeket e befolyt vételárral szemben, vonhatja le a felszámolói díjat és utalhatja át a zálogjogosult részére a maradék összeget.
Ebből következően a 30 napos jogvesztő határidőnek nemcsak a perlési jogosultság tekintetében van jelentősége, hanem a zálogjogosultak számára járó összeg kifizetését is ennek lejártáig indokolt elhalasztani, azt a felszámolónak elkülönítve kell kezelni, hogy amennyiben a bíróság esetlegesen az eredeti állapot helyreállítását rendeli el, az visszafizethető legyen a másik szerződő fél részére." (www.lb.hu/fizetésképtelenségi
Nem fogadható el a felszámolónak az a védekezése, hogy az érintett hitelezők egyetértésével és a bíróság jóváhagyásával kívánta az elszámolást teljesíteni - a közbenső mérleg segítségével -, mert a felszámolási költségek egy jelentős részére - így a megőrzéssel kapcsolatos költségekre, valamint a munkabérek egy részére - már nem volt fedezet. A felszámolónak ez a védekezése egyrészt azért alaptalan, mert az utolsó értékesítést követő 6 hónap múlva nyújtotta csak be a közbenső mérleget, s ha figyelembe vesszük azt, hogy a számítógépet lefoglalták (2008.december 11- 2009. március 27.), illetve a felszámoló beteg volt (2009. március 9 - március 25.), akkor is túl hosszú ez az idő, mely nem is a zálogjogosult részére történő fizetést, hanem csak az első elszámolásra irányuló szándékot jelezte.
Tartalmában sem fogadható el a felszámoló álláspontja, mert 2007. január 1-jétől kezdődően a zálogjoggal biztosított követelések jogosultjait az értékesített vagyontárgy értéke erejéig a jogalkotó a felszámolási költségek elé helyezte a kielégítés során, és csak meghatározott, az értékesítéshez, állaga megóvásához és az őrzéshez kapcsolódó költségek elszámolását, valamint a felszámolói díj levonását engedte meg a vételárból. Nem tartoznak ebbe a körbe a munkabérek, vagy más, nem a zálogtárgyhoz kapcsolódó felszámolási költségek.
A felszámoló tehát akkor járt volna el helyesen, ha az értékesítések befejezése után elkészíti a saját elszámolását, ennek megfelelően az általa kiszámított összeget átutalja a zálogjogosult részére, s a zálogjogosult hitelező - amennyiben nem ért egyet az elszámolással, a levont költségekkel - az elszámolás ellen kifogást jelenthet be a bírósághoz.
Ha a felszámoló az elszámolást a közbenső mérleg segítségével akarta lebonyolítani, erre is lehetősége lett volna, azonban a fent kifejtettek alapján az értékesítést követően a közbenső mérleget a bírósághoz haladéktalanul be kellett volna nyújtania.
Helytálló a jogerős végzés abból a szempontból is, hogy a felmentett felszámoló által készített módosított elszámolást nem vizsgálta és a felmentés körében azt nem vette figyelembe. Ha ugyanis a felszámoló tévesen számolt, úgy a zálogjogosult hitelezővel szembeni perben követelheti vissza az adós nevében az általa kifizetett összeget.
Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a jogerős végzés nem jogszabálysértő, ezért a Pp. 275. § (3) bekezdése szerint azt hatályában fenntartotta. Mellőzni rendelte ugyanakkor a jogerős végzés rendelkező részéből a "hivatalból" kifejezést, mert jelen esetben a bíróság nem hivatalból észlelte a súlyos jogszabálysértés tényét, hanem a hitelező kifogása alapján járt el és bírálta azt el a Cstv. 27/A. § (7) bekezdése alapján.
A felmentett felszámoló felülvizsgálati kérelme alaptalan volt, ezért a Pp. 270. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles megfizetni a hitelező felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségét, amely a jogi képviseletével felmerült ügyvédi munkadíjból áll. Az ügyvédi munkadíj összegét a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (3)-(5) bekezdése, és a 4/A. § (1) bekezdése alapján állapította meg.
Budapest, 2013. július 16.
Dr. Török Judit s. k. a tanács elnöke, Dr. Csőke Andrea s. k. előadó bíró, Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes s. k. bíró(Kúria Gfv. VII. 30.058/2013.)