adozona.hu
EH 2013.12.K50
EH 2013.12.K50
A közösségen kívüli eredetű gépjármű magáncélú használata esetén a vámmentesség munkaszerződéssel igazolható [2454/1993. EGK rendelet 561. cikk (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A magyarországi lakóhellyel rendelkező felperes a Vámkódex végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 2454/93/EGK bizottsági rendeletének (a továbbiakban: Vhr.) 561. cikke alapján behozatali vámok alóli mentességet eredményező ideiglenes behozatalban történő vámeljárást kezdeményezett az USA-beli székhelyű gazdasági társaság személygépkocsijára. A felperes a társaság tagja, aláírási joggal rendelkező ügyvezetője, munkaszerződése nem volt. A járművet az indítványnak megfelel...
EH 2013.12.K50 A közösségen kívüli eredetű gépjármű magáncélú használata esetén a vámmentesség munkaszerződéssel igazolható [2454/1993. EGK rendelet 561. cikk (2) bek.].
A magyarországi lakóhellyel rendelkező felperes a Vámkódex végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 2454/93/EGK bizottsági rendeletének (a továbbiakban: Vhr.) 561. cikke alapján behozatali vámok alóli mentességet eredményező ideiglenes behozatalban történő vámeljárást kezdeményezett az USA-beli székhelyű gazdasági társaság személygépkocsijára. A felperes a társaság tagja, aláírási joggal rendelkező ügyvezetője, munkaszerződése nem volt. A járművet az indítványnak megfelelően vámkezelték.Utólagos ellenőrzés során megállapították, hogy a felperes sem a Vhr. 561. cikk (1), sem a (2) bekezdésben foglalt feltételeknek nem felel meg; ezért az elsőfokú hatóság gépjármű import után 341 900 forint vámtartozás és 752 180 forint áfa (összesen 1 094 080 forint) megfizetésére kötelezte a felperest. Az alperes a 8535-1/2010. számú határozatával helybenhagyta az elsőfokú döntést.
A felperes keresettel támadta az alperesi határozatot. Jogi érvelésének alapja szerint a Vhr. 561. cikk (2) bekezdésére tekintettel fennáll a vámmentesség.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperesi határozatot - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte. Indokolása szerint az alperes jogszerűen vizsgálta ellenőrzés során, hogy a teljes vámmentesség jogszabályi feltételei teljesültek-e. Kifejtette, hogy az áruk ideiglenes behozataláról, Isztambulban, 1990. június 26-án kelt Egyezmény lehetőséget biztosít az Európai Unió számára, hogy, az Egyezmény szerinti kedvezmények csorbítása nélkül, külön szabályokat alkosson az ideiglenes behozatali műveletekre: a Vhr. 559-561. cikkei nem eredményeznek sérelmet.
A következőkben megállapította az elsőfokú bíróság, hogy az alperes tévesen értelmezte a Vhr. 561. cikk (2) bekezdését. A jogszabály ugyanis nem csak az alkalmazottnál engedélyezi a menetességet - akinél a munkaszerződés rendelkezik a magáncélú felhasználásról -, de annak is lehetővé teszi, akit a tulajdonos erre más módon felhatalmaz. A felperes esetében ez utóbbi fordulat megvalósult. Az alperes indokolatlanul hagyta figyelmen kívül a jármű tulajdonos gazdasági társaságnak a felperes, mint a társaság tagjának használati jogosultságára vonatkozó nyilatkozatát. A felperest megilleti a vámmentesség.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet nem megfelelően értelmezte és alkalmazta a Vhr. 561. cikk (2) bekezdését. A Vhr. kógens rendelkezést tartalmaz arról, hogy a magáncélú használatról munkaszerződésben kell rendelkezni.
A felperes nem terjesztett elő ellenkérelmet.
A Kúria Kfv.I.35.679/2011/3. számú végzésével, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (a továbbiakban: Pp.) 270. § (1) bekezdés folytán alkalmazandó 152. § (2) alapján a felülvizsgálati eljárást a Székesfehérvári Törvényszék 21.K.21.490/2011. számú perben, a Vhr. 561. cikk (2) bekezdésére vonatkozóan kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárásának befejezéséig felfüggesztette. Az Európai Unió Bíróságának a C-182/12. számú ügyben 2013. március 7. napján hozott ítéletét követően a Kúria folytatta a felülvizsgálati eljárást.
Az alperes felülvizsgálati kérelme alapos.
A Kúria a felülvizsgálati eljárásban - annak rendkívüli jogorvoslati jellege miatt - bizonyítást nem vesz fel, nem mérlegeli felül a bizonyítékokat, eljárását jogkérdésekben folytatja le. Ebbe a körbe tartozik az alkalmazandó jogszabálynak és ezen jogszabály pontos tartalmának a meghatározása.
Az elsőfokú bíróság a felperes kereseti kérelmére tekintettel helytállóan vizsgálta a Vhr. 561. cikk (2) bekezdésének tartalmát, helytállóan törekedett annak értelmezésére.
A Vhr. 561. cikk (2) bekezdése szerint a behozatali vámok alóli teljes mentességet meg kell adni, amikor a szállítóeszközt olyan, a Közösség vámterületén belül letelepedett természetes személy használja kereskedelmi vagy magáncélra, aki a szállítóeszköz e területen kívül letelepedett tulajdonosának alkalmazásában áll, vagy akit az ilyen tulajdonos másképpen erre felhatalmaz. A magáncélú felhasználásról a munkaszerződésben rendelkezni kell. A vámhatóságok korlátozhatják e rendelkezés alapján a szállítóeszköz ideiglenes behozatalát rendszeres használat esetén.
Az Európai Unió Bíróságának a C-182/12. számú ügyben hozott ítélete szerint a 2001. május 4-i 993/2001/EK bizottsági rendelettel módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1993. július 2-i 2454/93/EGK bizottsági rendelet 561. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az Európai Unió vámterületén letelepedett személy által magáncélra használt szállítóeszköz esetében a behozatali vámok alóli teljes mentességet csak akkor lehet megadni, ha az említett magánhasználatról az e személy és az említett területen kívül letelepedett gépjármű-tulajdonos között létrejött munkaszerződés rendelkezik.
Az Európai Unió Bíróságának hatásköre következtében az ítélkezési gyakorlata által megállapított feltételek elsőbbséget élveznek a tagállami jogértelmezéssel szemben.
A felperes munkaszerződéssel nem rendelkezett, részére a magáncélra használt szállítóeszköz esetében a behozatali vámok alóli teljes mentesség, figyelemmel a C-18212. számú jogértelmezésre, nem adható meg. A Kúria szükségesnek látja továbbá az utalást arra, hogy a Kfv.I.35.777/2011/10. számú ítéletben foglaltak szerint, a vámeljárások által megkívánt alakiságokra tekintettel, a munkaszerződés szóban nem, csak írásban alkalmas a mentességet biztosító jogviszony igazolására.
Mindezekre tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése és 339. § (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
(Kúria Kfv. I. 35.234/2013.)
***
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 2011. június hó 7. napján kelt 12. K.20.679/2011/16. számú jogerős ítélete ellen az alperes 17. sorszámon benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi
í t é l e t e t:
A Kúria a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 12. K.20.679/2011/16. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, és a felperes keresetét elutasítja.Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 75.000 (hetvenötezer) forint együttes elsőfokú és felülvizsgálati perköltséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 65.600 (hatvanötezer-hatszáz) forint kereseti és 65.600 (hatvanötezer-hatszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A magyarországi lakóhellyel rendelkező felperes a Vámkódex végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 2454/93/EGK bizottsági rendeletének (a továbbiakban: Vhr.) 561. cikke alapján behozatali vámok alóli mentességet eredményező ideiglenes behozatalban történő vámeljárást kezdeményezett az USA-beli székhelyű gazdasági társaság személygépkocsijára. A felperes a társaság tagja, aláírási joggal rendelkező ügyvezetője, munkaszerződése nem volt. A járművet az indítványnak megfelelően vámkezelték.Utólagos ellenőrzés során megállapították, hogy a felperes sem a Vhr. 561. cikk (1), sem a (2) bekezdésben foglalt feltételeknek nem felel meg; ezért az elsőfokú hatóság gépjármű import után 341.900 forint vámtartozás és 752.180 forint áfa (összesen 1.094.080 forint) megfizetésére kötelezte a felperest. Az alperes a 8535-1/2010. számú határozatával helybenhagyta az elsőfokú döntést.
A felperes keresettel támadta az alperesi határozatot. Jogi érvelésének alapja szerint a Vhr. 561. cikk (2) bekezdésére tekintettel fennáll a vámmentesség.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperesi határozatot - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte. Indokolása szerint az alperes jogszerűen vizsgálta ellenőrzés során, hogy a teljes vámmentesség jogszabályi feltételei teljesültek-e. Kifejtette, hogy az áruk ideiglenes behozataláról, Isztambulban, 1990. június 26-án kelt Egyezmény lehetőséget biztosít az Európai Unió számára, hogy, az Egyezmény szerinti kedvezmények csorbítása nélkül, külön szabályokat alkosson az ideiglenes behozatali műveletekre: a Vhr. 559-561. cikkei nem eredményeznek sérelmet.
A következőkben megállapította az elsőfokú bíróság, hogy az alperes tévesen értelmezte a Vhr. 561. cikk (2) bekezdését. A jogszabály ugyanis nem csak az alkalmazottnál engedélyezi a menetességet - akinél a munkaszerződés rendelkezik a magáncélú felhasználásról -, de annak is lehetővé teszi, akit a tulajdonos erre más módon felhatalmaz. A felperes esetében ez utóbbi fordulat megvalósult. Az alperes indokolatlanul hagyta figyelmen kívül a jármű tulajdonos gazdasági társaságnak a felperes, mint a társaság tagjának használati jogosultságára vonatkozó nyilatkozatát. A felperest megilleti a vámmentesség.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet nem megfelelően értelmezte és alkalmazta a Vhr. 561. cikk (2) bekezdését. A Vhr. kógens rendelkezést tartalmaz arról, hogy a magáncélú használatról munkaszerződésben kell rendelkezni.
A felperes nem terjesztett elő ellenkérelmet.
A Kúria Kfv. I.35.679/2011/3. számú végzésével, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (a továbbiakban: Pp.) 270.§ (1) bekezdés folytán alkalmazandó 152.§ (2) alapján a felülvizsgálati eljárást a Székesfehérvári Törvényszék 21.K.21.490/2011. számú perben, a Vhr. 561. cikk (2) bekezdésére vonatkozóan kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárásának befejezéséig felfüggesztette. Az Európai Unió Bíróságának a C-182/12. számú ügyben 2013. március 7. napján hozott ítéletét követően a Kúria folytatta a felülvizsgálati eljárást.
Az alperes felülvizsgálati kérelme alapos.
A Kúria a felülvizsgálati eljárásban - annak rendkívüli jogorvoslati jellege miatt - bizonyítást nem vesz fel, nem mérlegeli felül a bizonyítékokat, eljárását jogkérdésekben folytatja le. Ebbe a körbe tartozik az alkalmazandó jogszabálynak és ezen jogszabály pontos tartalmának a meghatározása.
Az elsőfokú bíróság a felperes kereseti kérelmére tekintettel helytállóan vizsgálta a Vhr. 561. cikk (2) bekezdésének tartalmát, helytállóan törekedett annak értelmezésére.
A Vhr. 561. cikk (2) bekezdése szerint a behozatali vámok alóli teljes mentességet meg kell adni, amikor a szállítóeszközt olyan, a Közösség vámterületén belül letelepedett természetes személy használja kereskedelmi vagy magáncélra, aki a szállítóeszköz e területen kívül letelepedett tulajdonosának alkalmazásában áll, vagy akit az ilyen tulajdonos másképpen erre felhatalmaz. A magáncélú felhasználásról a munkaszerződésben rendelkezni kell. A vámhatóságok korlátozhatják e rendelkezés alapján a szállítóeszköz ideiglenes behozatalát rendszeres használat esetén.
Az Európai Unió Bíróságának a C-182/12. számú ügyben hozott ítélete szerint a 2001. május 4-i 993/2001/EK bizottsági rendelettel módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1993. július 2-i 2454/93/EGK bizottsági rendelet 561. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az Európai Unió vámterületén letelepedett személy által magáncélra használt szállítóeszköz esetében a behozatali vámok alóli teljes mentességet csak akkor lehet megadni, ha az említett magánhasználatról az e személy és az említett területen kívül letelepedett gépjármű-tulajdonos között létrejött munkaszerződés rendelkezik.
Az Európai Unió Bíróságának hatásköre következtében az ítélkezési gyakorlata által megállapított feltételek elsőbbséget élveznek a tagállami jogértelmezéssel szemben.
A felperes munkaszerződéssel nem rendelkezett, részére a magáncélra használt szállítóeszköz esetében a behozatali vámok alóli teljes mentesség, figyelemmel a C-18212. számú jogértelmezésre, nem adható meg. A Kúria szükségesnek látja továbbá az utalást arra, hogy a Kfv.I.35.777/2011/10. számú ítéletben foglaltak szerint, a vámeljárások által megkívánt alakiságokra tekintettel, a munkaszerződés szóban nem, csak írásban alkalmas a mentességet biztosító jogviszony igazolására.
Mindezekre tekintettel a Kúria a Pp. 275.§ (4) bekezdése és 339.§ (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
A Kúria a felperest a Pp. 270.§ (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78.§ (1) bekezdése alapján kötelezte a alperes elsőfokú és felülvizsgálati perköltségének a megfizetésére.
A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti és felülvizsgálati illeték viselésére a Kúria az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50.§ (1) bekezdése és a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban szóló 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13.§ (2) bekezdése alapján kötelezte a felperest, 1.094.080 forint pertárgyérték alapján.
Budapest, 2013. szeptember 12.
Dr. Hajnal Péter sk. a tanács elnöke, Huszárné dr. Oláh Éva sk. előadó bíró, Dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet sk. bíró
(Kúria Kfv. I. 35.234/2013.)