adozona.hu
ÍH 2013.162
ÍH 2013.162
ELJÁRÁST KEZDEMÉNYEZŐ HITELEZŐ BEJELENTÉSI KÖTELEZETTSÉGE Az eljárást kezdeményező hitelező is köteles bejelenteni hitelezői igényét a felszámolónak [Cstv. 28. § (2) bek. f) pont, 46. § (7) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott végzésével a felszámolási eljárást kezdeményező hitelező által előterjesztett, a felszámolási kérelemben megjelölt tőke és kamatkövetelés hitelezői igényként nyilvántartásba vétel elmulasztása miatt előterjesztett kifogást elutasította hivatkozással arra, hogy a hitelező a Cstv. 46. § (7) bekezdése szerint a nyilvántartásba vételi díjat nem fizette be, ezért nem sértett jogszabályt a felszámoló azzal, hogy kizárólag a regisztrációs díj fizetési köte...
ÍH 2013.162 ELJÁRÁST KEZDEMÉNYEZŐ HITELEZŐ BEJELENTÉSI KÖTELEZETTSÉGE
Az eljárást kezdeményező hitelező is köteles bejelenteni hitelezői igényét a felszámolónak [Cstv. 28. § (2) bek. f) pont, 46. § (7) bek.].
Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott végzésével a felszámolási eljárást kezdeményező hitelező által előterjesztett, a felszámolási kérelemben megjelölt tőke és kamatkövetelés hitelezői igényként nyilvántartásba vétel elmulasztása miatt előterjesztett kifogást elutasította hivatkozással arra, hogy a hitelező a Cstv. 46. § (7) bekezdése szerint a nyilvántartásba vételi díjat nem fizette be, ezért nem sértett jogszabályt a felszámoló azzal, hogy kizárólag a regisztrációs díj fizetési kötelezettség alá nem eső, Cstv. 57. § (1) bekezdés a) pontja szerinti felszámolási költséget tartja nyilván hitelezői igényként.
A végzés ellen a hitelező terjesztett elő fellebbezést, fellebbezésében a végzés megváltoztatását, a kifogásnak helyt adó döntés meghozatalát, a hitelezői igénye nyilvántartásba vételét, a záró dokumentáció ennek megfelelő módosítását kérte. Kifejtette, hogy a felszámolási kérelemben megjelölt - a hitelezői igénye alapjául szolgáló tőke és kamatkövetelést a bíróság a fizetésképtelenséget megállapító végzésben jogerősen elbírálta, ezért a Pp. 227. § (1) bekezdésére figyelemmel a felszámoló köteles a hitelezői igényt nyilvántartásba venni. Utalt arra, hogy az EBH 1992/34. számú Elvi Bírósági Határozatban kifejtettek szerint az eljárást kezdeményező hitelező a felszámolás jogerős elrendelése után is alanya marad az eljárásnak, nem köteles az igényt ismételten bejelenteni. A fellebbezési eljárás során bejelentette és igazolta, hogy 2013. május hó 28. napján a regisztrációs díjat befizette, ezzel álláspontja szerint a nyilvántartásba vétel feltételeit teljesítette.
A felszámoló a fellebbezésre nem tett észrevételt.
A fellebbezés alaptalan.
Az elsőfokú bíróság végzése érdemben helyes, megfelel a felhívott jogszabályi rendelkezéseknek, ezért a másodfokú bíróság a Cstv. 6. § (3) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A fellebbezésben foglaltakkal összefüggésben a másodfokú bíróság az alábbiakat emeli ki:
Tévesen hivatkozott a hitelező arra, hogy az elsőfokú bíróság a felszámolási kérelem alapjául szolgáló hitelezői igényt bírálta el jogerősen, és ennek folytán a megítélt követelés - mint ítélt dolog - vitássá nem tehető, a felszámoló köteles a nyilvántartásba vételre. A Pp. 130. § (1) bekezdés b) pontja szerinti res iudicata három együttes feltételt kíván meg, a félazonosságot, a tényazonosságot, valamint a jogazonosságot. Jelen esetben kizárólag a félazonosság áll fenn, a tény és jogazonosság nem állapítható meg, mivel az elsőfokú bíróság a felszámolás elrendelése során a Cstv. 27. § (2) bekezdése a) pontja szerinti jogcímen a fizetésképtelenségről döntött, nem arról, hogy az adós és hitelező között létrejött mikro hitelszerződés felmondása folytán a felszámolás elrendelése esetén a felszámoló köteles-e, ha igen, milyen kategóriában a követelés nyilvántartásba vételére.
Nem ért egyet a másodfokú bíróság a kifogást előterjesztőnek azzal az álláspontjával sem, hogy a hitelező, mint az eljárást kezdeményezője nem köteles a hitelezői igényét bejelenteni a felszámolónak. A hitelező által hivatkozott 1999/34. számú Elvi Bírósági Határozat meghozatalakor hatályos Cstv. 28. § (2) bekezdés f) pontja 2009. szeptember hó 1. napjától módosult, és jelenleg hatályos rendelkezése értelmében valamennyi - így az eljárást kezdeményező hitelező is - köteles a hitelezői igény bejelentésére, a törvény jelenleg egyetlen egy kivételt nevesít: a felszámolási eljárást közvetlenül megelőző csődeljárásban már bejelentett és nyilvántartásba vett követelések tekintetében bejelentési kötelezettség nem áll fenn. Az elvi bírósági határozat alapjául szolgáló döntés meghozatalának időpontjában a Cstv. 28. § (2) bekezdés f) pontja az idézett kivételre vonatkozó kategorikus rendelkezést nem tartalmazta, a 2009. szeptember hó 1. napját követően indult felszámolási eljárásokban azonban a jogszabály módosítása folytán az elvi bírósági határozat nem alkalmazható.
A hitelező hitelezői igénye akkor vehető nyilvántartásba, ha hitelezői igénybejelentést tesz, és a Cstv. 46. § (7) bekezdése szerint a nyilvántartásba vételi díjat is befizeti. Jelen esetben a hitelező részéről hitelezői igénybejelentés nem történt.
Tévesen hivatkozott a hitelező arra is, hogy a regisztrációs díj 2013. május hó 28. napján történt befizetése folytán hitelezői igényét nyilvántartásba kell venni, mivel a hitelező a hitelezői igénybejelentést a Cstv. 37. § (3) bekezdésében meghatározott jogvesztő határidő elmulasztása folytán már nem pótolhatja. A Cstv. 37. § (3) bekezdése szerint jelen ügyben a hitelezői igény bejelentésére nyitva álló jogvesztő határidő 180 nap volt. A Cstv. 28. § (2) bekezdése szerint a felszámolást elrendelő végzés közzétételének tartalmaznia kell egyebek között a hitelezőknek szóló felhívást, hogy ismert követeléseiket a felszámolást elrendelő végzés közzétételétől számított 40 napon belül a felszámolónak jelentsék be [f) pont], valamint a 46. § (7) bekezdésében meghatározott elkülönített számla számát [h) pont]. A jogvesztő határidő után történt regisztrációs díj befizetésnek ezért nincs jogi relevanciája.
(Pécsi Ítélőtábla Fpkhf. IV. 30.131/2013/4.)