adozona.hu
ÍH 2013.161
ÍH 2013.161
A VEZETŐ TISZTSÉGVISELŐ BIZTOSÍTÉKADÁSI KÖTELEZETTSÉGÉNEK MÉRTÉKE A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően tanúsított magatartása miatt a vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása esetén előírható biztosíték összege nem haladhatja meg egyrészt annak a vagyoncsökkenésnek a mértékét, amely a vezető tisztségviselő hitelezői érdekeket sértő magatartásával okozati összefüggésbe hozható, másrészt - mivel a biztosíték adására kötelezés hitelezői kielégítése célzatával történhet - a
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes a felperes vezető tisztségviselőjeként a felperes fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének bekövetkeztét követően az ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látta el és ezáltal a felperes vagyona 4 145 000 forinttal csökkent. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül a fenti összegre nyújtson vagyoni biztosítékot a törvényszék gazdasági hivatalánál a letéti számlára befizetett készpénz formájáb...
ÍH 2013.161 A VEZETŐ TISZTSÉGVISELŐ BIZTOSÍTÉKADÁSI KÖTELEZETTSÉGÉNEK MÉRTÉKE
A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően tanúsított magatartása miatt a vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása esetén előírható biztosíték összege nem haladhatja meg egyrészt annak a vagyoncsökkenésnek a mértékét, amely a vezető tisztségviselő hitelezői érdekeket sértő magatartásával okozati összefüggésbe hozható, másrészt - mivel a biztosíték adására kötelezés hitelezői kielégítése célzatával történhet - az legfeljebb az adós céggel szemben érvényesített hitelezői igények mértékéig terjedhet [Cstv. 33/A. § (1) bekezdés].
Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes a felperes vezető tisztségviselőjeként a felperes fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének bekövetkeztét követően az ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látta el és ezáltal a felperes vagyona 4 145 000 forinttal csökkent. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül a fenti összegre nyújtson vagyoni biztosítékot a törvényszék gazdasági hivatalánál a letéti számlára befizetett készpénz formájában.
Az irányadó tényállás szerint a felperesi gazdasági társaságnak 2009. szeptember 1. napjától ügyvezetője, valamint tulajdonosa is az alperes volt. 2010. július 19-én az adóhatóság 2 475 231 forint adótartozás miatt a felperes felszámolását kezdeményezte. Az alperes a felperes ügyvezetőjeként eljárva 2010. augusztus 9-én kelt beadványában az adóhatósággal szemben fennálló tartozást nem vitatta, annak kiegyenlítésére kért határidő alatt azonban fizetési kötelezettségének csak részben tett eleget.
A Vas Megyei Bíróság a felperes gazdasági társaság fizetésképtelenségét állapította meg és felszámolását főeljárásként elrendelte. A felszámolás megindítása közzétételének időpontja 2011. január 17. napja.
Az alperes, mint a felperes ügyvezetője a fizetésképtelenséget megállapító és a felszámolást elrendelő végzés meghozatalát követően, azonban annak jogerőre emelkedése előtt a felperesi társaság tulajdonát képező 18 darab gépjárművet bruttó 180 000 forint ellenértékért értékesítette.
A perben beszerzett gépjármű műszaki szakértői vélemény alapján a gépjárművek forgalmi értéke együttesen 4 325 000 forint volt.
Az elsőfokú bíróság a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 33/A. § (1) bekezdésére alapított kereseti kérelemnek helyt adott. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a Cstv. hivatkozott rendelkezése alapján a felperest terhelte a bizonyítási kötelezettség a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte időpontját illetően és abban a körben is, hogy a felperes vagyonában vagyoncsökkenés következett be, amely az alperes hitelezői érdekek elsődlegességét figyelmen kívül hagyó magatartásával okozati összefüggésbe hozható.
Az elsőfokú bíróság hangsúlyozta, hogy az alperes a felszámolási eljárás megindítására irányuló kérelem beérkeztét követően az adótartozását elismerte, azonban azt az általa vállalt határidő alatt csak részben egyenlítette ki. A határidő hosszabbítás időtartama alatt az alperes, mint a felperes gazdálkodó szervezet vezetője nyilvánvalóan előre látta vagy ésszerűen előre láthatta, hogy a felperes társaság nem lesz képes az esedékesékor kielégíteni a vele szemben fennálló követelést. Ezt követően a fizetésképtelenség bíróság általi megállapítására is sor került.
Az alperes azon magatartása, hogy a felperes cég fentiekben ismertetett gazdasági helyzetében az autóbuszokat áron alul értékesítette alapot ad annak megállapítására, hogy az alperes ügyvezetői feladatait nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látta el.
A vagyoncsökkenés mértékét a perben beszerzett autóbuszok forgalmi értékét igazoló gépjármű műszaki szakértői vélemény támasztja alá.
A fenti körülmények együttes értékelése során az elsőfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy az alperes magatartása a Cstv. 33/A. § (1) bekezdésében írt tényállást valósítja meg.
Leszögezte, hogy az alperes nem hivatkozott olyan, a mentesülését eredményező körülményre, amely a Cstv. 33/A. § (2) bekezdésében írtak alkalmazását indokolná.
Az elsőfokú bíróság kiemelte, hogy a Cstv. 33/A. § (1) bekezdésére alapított kereseti kérelem alapján a vezető tisztségviselővel szemben nem a ki nem elégített hitelezői igények összessége érvényesíthető, hanem az az összeg, amely az alperes magatartása miatt jelenik meg vagyoncsökkenésként az adós társaságnál.
Az elsőfokú bíróság a Cstv. 33/A. § (1) bekezdés 4. fordulata alapján kötelezte az alperest az általa az adós vagyonában okozott csökkenés mértékével egyező összegű biztosíték - hitelezők követelésének kielégítése céljából történő - letétbe helyezésére a bíróság gazdasági hivatalánál.
Az alperes a fellebbezésében a törvényszék ítéletének megváltoztatását, felperes kereseti kérelmének elutasítását és perköltségben marasztalását kérte.
Álláspontja szerint a peradatok nem teszik lehetővé annak ítéleti bizonyossággal való megállapítását, hogy az adósnál bekövetkezett-e és mikor következett be a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet. Nem bizonyított a vagyonvesztés ténye, mértéke és az sem, hogy az alperes a tevékenységét nem a hitelezői érdekek alapján látta el. A gépjármű műszaki szakértői vélemény csak az autóbuszok forgalmi értékét állapította meg, de a vagyonvesztés tényét nem igazolta.
A perbeli tényállás mellett "problémás a felszámolást elrendelő bíróság végzésére hivatkozni a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet megállapításának időpontjaként", mivel éppen a felszámolási kérelem beérkezése és a felszámolás elrendelése közötti időben térült meg az adós tartozásának egy része. A 2011. 11. hó 07-i adófolyószámla kivonat szerint a felperes társaságnak adótartozása nem volt, azaz a felszámolási eljárásában a felszámolásra okot adó tartozás teljes egészében megtérült.
Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság az alperes által nyújtandó biztosíték összegét a vagyoncsökkenés mértékével azonosította annak ellenére, hogy nem tisztázta a felszámolási eljárásban érvényesített hitelezői követelések összegét és nem tisztázta, az ebből megtérült követelések összegét sem. Nem indokolt 4 145 000 forint biztosíték adására kötelezni az alperest abban az esetben, amennyiben a hitelezői követelések összege - az alperesi számítás szerint - nem haladja meg az 1 706 782 forint összeget.
Az alperes állította, hogy a felperes által 2011. október 20-án, majd a másodfokú bíróság felhívására 2013. július 10-én - változatlan tartalommal - csatolt hitelezői listán feltüntetett 40 115 000 forint adóhiányból eredő hitelezői igénybejelentés nem valós. A NAV Vas Megyei Igazgatósága 2011. december 14-én kelt határozatában úgy foglalt állást, hogy a felperes társaság adóterhe 908 000 forint. A határozat indokolása tartalmazza, hogy a nagy összegű 40 115 000 forint adóhiány abból eredt, hogy a felperes felszámolója a társaság 2008. évi iratanyagát az adóhatóság részére nem adta át, ezért az adóhatóság a felperesi társaság által adóbevallásban feltüntetett áfa levonási jogát nem fogadta el.
A felperes az ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását, és az alperes perköltségben marasztalását kérte. Arra hivatkozott, hogy a biztosíték összegének meghatározásánál a hitelezői igények összegének nincs jelentősége, kizárólag azt kell figyelembe venni, hogy az alperes tevékenysége következtében mekkora vagyoncsökkenés keletkezett.
Az ítélőtábla egyetértett az elsőfokú bíróság által a helytállóan megállapított és a fellebbezési eljárásban is irányadó tényállás alapján meghozott érdemi döntéssel, miszerint az alperes hitelezői érdekeket sértő magatartása következtében a felperes vagyona a rendelkező részben írt mértékben csökkent és ezen összegben az alperes biztosítékadásra kötelezése indokolt.
Az ítélőtábla osztotta az elsőfokú bíróság azon álláspontját, hogy a kereseti kérelem megalapozottságához a Cstv. 33/A. § (1) bekezdése által előírt feltételeket a felperes igazolta.
A fizetőképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte, az az időpont, amelytől kezdődően a gazdálkodó szervezet vezetői előre látták, vagy ésszerűen előre láthatták, hogy a gazdálkodó szervezet nem lesz képes esedékességkor kielégíteni a vele szemben fennálló követeléseket.
A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte megállapításánál - az alperes által a fellebbezésében hivatkozott - 2011. január 16-i fordulónapra készített mérleg adatai csak a mérlegelési szempontok egyikeként vehetők figyelembe, alapvetően annak van jelentősége, hogy rendelkezésére állnak-e az adós gazdasági társaságnak olyan likvid pénzeszközök, amelyek a követelés esedékességkori kielégítését nagy valószínűséggel lehetővé teszik.
A jelen tényállás mellett abból kell kiindulni, hogy az adótartozás miatt kezdeményezett felszámolási eljárásban az alperes, mint az adós cég ügyvezetője a követelést elismerte. A fennálló tartozást azonban az általa vállalt határidőben csak részlegesen egyenlítette ki, azaz nemcsak az adós cég fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete következett be, hanem maga a fizetésképtelenség is, ahogy ezt az eljáró bíróság 2010. november 9. napján kelt végzésében megállapította.
Az a fellebbezésben hivatkozott körülmény, hogy felszámolási kérelem benyújtása és a felszámolás elrendelése közötti időben a lejárt követelések részben kielégítést nyertek, sem a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetet, sem magát a már bekövetkezett fizetésképtelenség állapotát nem szünteti meg.
Az alperes által csatolt adófolyószámla kivonatok a társaság aktuális állapotára vonatkoznak, az adóhatóság felperesi adóssal szembeni követelésének, bejelentett hitelezői igényének kielégítését nem igazolják.
Az alperes által hivatkozott 2011. 11 hó 7-én kelt adófolyószámla kivonat szerint a felperesi társaságnak adótartozása nem volt, ezzel szemben a 2011. december 14-én kelt határozat a felperesi társaság terhére 908 000 forint adóhiányt, 454 000 forint adóbírságot és 236 000 forint késedelmi pótlékot állapított meg.
A gépjárművek 2010. november 10. és 24. közti értékesítésének időpontjában a felperesi cég a fizetésképtelenség állapotában volt. Ezen helyzetben a cég gépjárműveinek a forgalmi érték mindössze 4%-ért történő értékesítése a Cstv. 33/A. § (1) bekezdésében írt tényállást meríti ki. A felperes ügyvezetőjének eljárása nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével történt.
A Cstv. 33/A. § (1) bekezdése a kereseti kérelemben lehetővé teszi a hitelezői követelések kielégítése céljából vagyoni biztosíték nyújtása iránti kérelem előterjesztését is. A nyújtandó biztosíték összege tekintetében azonban egyértelmű rendelkezést nem tartalmaz.
A Cstv. 33/A. § (1) bekezdésében írtakból, - a vezető tisztségviselő felelőssége megállapításának feltételei és a biztosítékadás lehetőségének együttes szabályozásából - az a következtetés vonható le, hogy a biztosíték összege nem haladhatja meg annak a vagyoncsökkenésnek a mértékét, amely a vezető tisztségviselő hitelezői érdekeket sértő magatartásával okozati összefüggésbe hozható.
Az a feltétel pedig, hogy a vagyoni biztosíték nyújtása hitelezői követelések kielégítése célzatával történhet, arra utal, hogy a biztosíték összege az adós céggel szemben érvényesített hitelezői igények mértékéig terjedhet.
A Cstv. 33/A. § (1) bekezdés alapján indított megállapítási perben a fenti összegszerűségi korlátok figyelembevételével, a felszámolási eljárás aktuális fázisában rendelkezésre álló adatok alapján kell a bíróságnak mérlegelnie a vagyoni biztosíték összegét.
Az ítélőtábla felhívására a felperes - az elsőfokú eljárásban előadottakkal egyezően - úgy nyilatkozott, hogy a hitelező igények együttes összege messze meghaladja az elsőfokú bíróság által megítélt az alperes magatartásával összefüggésben keletkezett vagyoncsökkenéssel azonos összegű biztosíték mértékét, amelyet az elsőfokú bíróság megítélt.
A Cstv. 33/A. § (1) bekezdés által szabályozott biztosíték nyújtásának lehetősége a Pp. 156. §-ban foglalt ideiglenes intézkedéssel és a Vht. 185. §-ban foglalt biztosítási intézkedéssel rokonítható jogintézmény.
A biztosítékadás ideiglenes jellegéből eredően az elrendelése tényének, és a nyújtandó biztosíték összegének megállapításához, annak indokoltságához az ítéleti bizonyosságot el nem érő valószínűség szintje is elegendő.
A jelen esetben a folyamatban lévő felszámolási eljárásban az adós felperes képviseletében eljáró felszámoló ismételten nyilatkozott a nyilvántartásba vett hitelezői igényekről és arról, hogy közbenső mérleg nem készült, kielégített hitelezői igény nincs. Annak tényét, hogy a nyilvántartott hitelezőkkel szemben a felperes cégnek kiegyenlítetlen tartozásai vannak, az alperes sem vitatta.
A nyilvántartott hitelezői igények megalapozottsága, a felszámolási eljárás folyamatához képest aktuális összegszerűségének vizsgálata jelen eljárásnak nem tárgya. A nyilvántartott három hitelező egyike, a NAV Vas Megyei Adóigazgatósága követeléseinek cáfolatára az alperes által másolatban csatolt, ideiglenes állapotot tükröző adófolyószámla kivonat nem alkalmas.
Figyelemmel arra, hogy a biztosítékként letétbe helyezendő 4 145 000 forint összeg sem a felperes alperesnek felróható vagyoncsökkenésének mértékét, sem a nyilvántartott hitelezői igények összegét nem haladja meg, alperes pedig nem igazolta, hogy a nyilvántartott hitelezői igények kielégítést nyertek, ezért a letétbe helyezendő biztosíték összege a Cstv. 33/A. § (1) bekezdésébe írtakat nem sérti.
A fentiekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján - az indokolás fenti kiegészítésével - helybenhagyta.
(Győri Ítélőtábla Gf. V. 20.405/2012/8.)