adozona.hu
ÍH 2013.158
ÍH 2013.158
A BELTAG MÖGÖTTES, KORLÁTLAN FELELŐSSÉGE A MEGSZŰNT CÉG TARTOZÁSAIÉRT A beltag mögöttes korlátlan felelőssége csak a megszűnt cég kielégítetlen tartozásaiért állhat fenn, és csak akkor, ha a céggel szemben a jogosult a követelését érvényesítette, s az kielégítetlen maradt [2006. évi V. törvény (Ctv.) 106. §; 2006. évi IV. törvény (Gt.) 68. §, 97. §, 1/2007. PJE].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes, mint bérbeadó, és az E. Bt., mint bérlő között 2006. szeptember 25-én határozott idejű helyiségbérleti szerződés jött létre a t.-i O. Központ egy üzlethelyiségének bérbevételére, mely alapján a bérlőnek alapdíjat, üzemeltetési és marketingköltséget kellett fizetnie.
A bérlő díjhátralékot halmozott fel, egy 2008. június 10-i megállapodás szerint 4 120 623 forint összeget 2007. december 31. napjáig bezárólag. A felek megállapodtak abban, amennyiben a bérlő a tartozása egy részét me...
ÍH 2013.158 A BELTAG MÖGÖTTES, KORLÁTLAN FELELŐSSÉGE A MEGSZŰNT CÉG TARTOZÁSAIÉRT
A beltag mögöttes korlátlan felelőssége csak a megszűnt cég kielégítetlen tartozásaiért állhat fenn, és csak akkor, ha a céggel szemben a jogosult a követelését érvényesítette, s az kielégítetlen maradt [2006. évi V. törvény (Ctv.) 106. §; 2006. évi IV. törvény (Gt.) 68. §, 97. §, 1/2007. PJE].
A felperes, mint bérbeadó, és az E. Bt., mint bérlő között 2006. szeptember 25-én határozott idejű helyiségbérleti szerződés jött létre a t.-i O. Központ egy üzlethelyiségének bérbevételére, mely alapján a bérlőnek alapdíjat, üzemeltetési és marketingköltséget kellett fizetnie.
A bérlő díjhátralékot halmozott fel, egy 2008. június 10-i megállapodás szerint 4 120 623 forint összeget 2007. december 31. napjáig bezárólag. A felek megállapodtak abban, amennyiben a bérlő a tartozása egy részét megfizeti, a bérbeadó különböző díjkedvezményben fogja részesíteni.
A felek közt vita alakult ki a szerződéses kötelezettségek teljesítéséről, így a jogviszonyuk 2008 decemberében megszűnt. Az alperes a betéti társaság egyedüli beltagja volt a szerződéses időszakban egészen a társaság 2010. január 14-i megszűnéséig.
A társaság két tagja 2009. január 15-én jelentett be a cégbíróság felé, hogy végelszámolás keretében meg kívánják szüntetni a társaságot. A végelszámolás elrendelését az F. Megyei Bíróság 2009. március 5. napján tette közzé a Cégközlönyben, s felhívta a hitelezőket, amennyiben követelésük van a céggel szemben, azt 40 napon belül jelentsék be a végelszámolónak.
A felperes 2009. június 23-i levelében jelentette be a végelszámolónak 7 939 694 forint összegű, bérleti szerződésből eredő hitelezői igényt. A végelszámoló július 7-i levelében vitatta a tartozás fennállását, ez felperes tudomására jutott. A felperes további igényérvényesítéssel nem élt, a betéti társaság a végelszámolás befejezése után megszűnt.
A felperes kereseti kérelmében az alperest, mint a megszűnt betéti társaság beltagját kérte marasztalni bérleti díjtartozás jogcímén 7 239 694 forint és járulékai erejéig. Hivatkozott arra, alperesnek, mint a megszűnt társaság korlátlanul felelős beltagjának a 2006. évi IV. törvény (Gt.) 68. §-a alapján öt évig helyt kell állnia a társaság tartozásaiért. A 2006. évi V. törvény (Ctv.) 106. § (1) bekezdése értelmében hitelezői igényét bejelentette a végelszámolónak, aki azt vitatta, utána igényét peres eljárásban már nem érvényesítette. Ezen mulasztás azonban nem járt jogvesztéssel, lehetősége van a mögöttesen felelős taggal szemben fellépni.
Alperes a kereset elutasítását kérte. Az 1/2007. Polgári jogegységi határozatban és a Ctv. 106. § (4) bekezdésében foglaltak alapján hivatkozott arra, kizárólag abban az esetben indítható ellene peres eljárás, ha ezt megelőzően a felperes a betéti társaság megszűnéséig a társasággal szemben keresettel élt volna. A felperes azonban a peres eljárást nem indította meg, így a társaság megszűnését követően már a mögöttes felelősséget sem érvényesítheti. Másodlagosan kifejtette, a kereset érdemben is megalapozatlan, a 2008. júniusi megállapodás alapján ő teljesített, így felperesnek csökkentett összegben kellett volna ezt követően a bérleti díjat érvényesítenie. A felperes ennek felhívás ellenére sem tett eleget, így a felperes egyéb szerződésszegő magatartása miatt is megalapozottan mondta fel azonnali hatállyal a szerződést.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
A határozat indokolásában a Gt. 68. § és 97. §-aira, a Ctv. 106. §-ára, valamint az 1/2007. Polgári jogegységi határozatra hivatkozva kifejtette, a beltag felelőssége másodlagos, járulékos jellegű, igazodik a főkötelezett helyzetéhez. A társaság és a tag együttes perlése esetén, a mögöttesen felelős taggal szemben csak feltételes hatállyal, a társasággal szembeni behajthatatlanság esetén hozható marasztaló döntés. A járulékosságból következik továbbá, hogy a főkötelezett oldalán bekövetkezett objektív vagy szubjektív jogi tények kihatnak a járulékos kötelezettre is, ha a főkötelezettel szemben az igény már nem érvényesíthető, ez esetben a tag felelőssége sem állapítható meg, önállóan nem perelhető.
Alperesi felelősség megállapításának előfeltétele a gazdasági társasággal szembeni igényérvényesítés peres eljárásban vagy felszámolási eljárásban. Amennyiben a jogosult a céggel szemben ezt elmulasztja, elveszti azon jogát, hogy a beltaggal szemben felléphessen. Az anyagi jogi jogszabályokkal együtt értelmezendő Ctv. 106. §-ában foglalt eljárási szabályok szerint a végelszámolásnál a hitelezőknek a közzétételtől számított 40 napon belül kell igényüket bejelenteni. A bejelentés elmulasztása vagy késedelmes teljesítése nem jár jogvesztéssel, azonban a záró mérleg és a vagyonfelosztási javaslat elfogadását követően a hitelező igényét már csak a megszűnt cég tartozásaiért történő helytállásra vonatkozó szabályok szerint érvényesítheti. Amennyiben a végelszámoló vitatja a követelést, arról a hitelezőt értesíti, akinek a közlés kézhezvételétől számított 30 napos határidőn belül van lehetősége perben érvényesíteni az igényét. A felperes a vitatásról való értesítést követően sem ezen idő alatt, sem a végelszámolás befejezéséig bíróság előtt nem érvényesítette a Bt.-vel szembeni igényét.
Az elsőfokú bíróság kifejtette, a jogvesztés hiánya nem azt jelenti, hogy a cég megszűnését követően közvetlenül felléphet a taggal szemben, hanem azt, hogy 40 napon túl és az elévülési időn belül, de legkésőbb a végelszámolás befejezéséig kell bejelenteni követelését. Ennek hiányában a hitelező elveszti a peresítési jogát. A bíróság előtti kereset benyújtására a végelszámolás befejeződéséig szintén az elévülés szabályai vonatkoznak. Arra nincs lehetőség, hogy a hitelező ne peresítse a vitatott igényét ahhoz, hogy a taggal szemben igényt érvényesíthessen a cég megszűnését követően. Önálló igényérvényesítésre a Gt. 50. §-a szerinti speciális szabályok vonatkoznak.
Az elsőfokú bíróság jogalap hiányában a keresetet elutasította, alperesnek a kereseti tényelőadást érintő vitatásával már nem foglalkozott.
Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést. Az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság utasítását kérte a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára.
Előadta, az elsőfokú ítélet álláspontja szerint téves és jogsértő. Az elsőfokú bíróság a kereset érdemi részével nem foglalkozott, azt vizsgálta, hogy alperessel, mint beltaggal szemben a követelés érvényesíthető-e, és úgy foglalt állást, hogy nem.
A keresettel érvényesített követelés eredeti kötelezettjének, az E. Bt.-nek az egyedüli beltagja volt az alperes, a kereset ezen alapult. Az E. Bt. 2009. január 23. napjától végelszámolás hatálya alatt állt, és 2010. január 14-i hatállyal törölték a cégjegyzékből. A felperes a végelszámolás során igényét írásban bejelentette, a végelszámolás befejezését és a társaság törlését követően terjesztette elő a jelen perbeli keresetet.
Állította, a Gt. 68. § (1) bekezdése szerint öt éves jogvesztő határidő alatt lehet a keresetet előterjeszteni, és a 68. § (2) bekezdés szerint a tag helytállási kötelezettsége, mint beltagnak, korlátlan. Nincs olyan előírás, hogy perben vagy felszámolási eljárásban kellett volna érvényesítenie a társasággal szembeni követelését.
A Ctv. 106. § (1) bekezdése kifejezetten tartalmazza, hogy a hitelező a végelszámolás megindításának közzétételétől számított 40 napon belül jelentheti be igényét, de a bejelentés elmulasztása vagy késedelmes teljesítése nem jár jogvesztéssel. A zárómérleg és a vagyonfelosztási javaslat elfogadását követően a hitelezői igényt már csak a megszűnt cég tartozásaiért történő helytállásra vonatkozó szabályok szerint lehet érvényesíteni. A 106. § (4) bekezdése sem jogvesztő határidőt állapít meg a perindításra.
A végelszámolás során tehát a hitelezői igény bejelentése, és a követelés peres eljárásban való érvényesítése tekintetében előírt törvényi határidő késedelmes teljesítése elmulasztása nem jár jogvesztéssel, ellentétben a felszámolási eljárás szabályaival. A jogkövetkezmény mindössze annyi, hogy feltéve, ha időközben megszületik a zárómérleg és a vagyonfelosztási javaslat, a hitelező ezt követően már csak a tagokkal szemben érvényesítheti a követelését. A végelszámolási eljárásban a társasággal szembeni igényérvényesítés elmulasztása esetén is lehetőség van a tagokkal szembeni igényérvényesítésre a Gt.</a> szabályai szerint.
Kifejtette, tévesen hivatkozott az elsőfokú bíróság az 1/2007. PJE határozatra is, a perbeli követelés tekintetében nem telt el semmilyen jogvesztő határidő, elévülés jellegű határidő sem telt el. A perbeli követelések 2007. és 2008. évben váltak esedékessé, a keresetlevelet 2010 novemberében terjesztette elő. (Egyébként a PJE szerint a követelés elévülése alperessel szemben nyugodott.) Az elsőfokú bíróság által hivatkozott szabály tehát nincs a jogegységi határozatban arról, hogy a mögöttes felelősség megállapítására nem kerülhet sor, ha az igényt a főkötelezettel szemben nem érvényesítették perben vagy felszámolási eljárásban. Bírósági peres eljárást a bérleti szerződésben írt választottbírósági kikötés miatt, felszámolási eljárást pedig a követelés korábbi vitatása miatt nem is indíthatott volna a Bt.-vel szemben.
Tévesnek tartotta az elsőfokú bíróság követelés megszűnésével kapcsolatos megállapítását, a Bt.-vel szemben az már nem érvényesíthető, de a tagokkal szemben a mögöttes felelősség szabályai szerint igen. A követelés fennállása tekintetében nincs különbség a jogerős ítélettel megállapított, vagy a felszámoló által visszaigazolt, illetve a csak elévülési időn belül meglévő követelés között. A mögöttes felelős - kivéve egyes törvényben rögzített eseteket - mindaddig hivatkozhat a sortartási kötelezettségre, amíg a főkötelezettől való behajthatatlanság nincs igazolva. Együttes perlés esetén is csak feltételesen kötelezhető. Ebből a szabályból sem vezethető le az, amire az elsőfokú ítélet indokolása hivatkozik, hanem éppen annak ellenkezője. Téves az elsőfokú ítélet azon megállapítása is, hogy a Gt.</a> szabályai szerint 40 napon túl és az elévülési időn belül, de legkésőbb a végelszámolás befejezéséig be kell jelenteni a követelést, és ennek hiányában a peresítési jog elveszik. A beltag korlátlanul felelős, a követelés bejelentése pedig megtörtént. A Ctv.-nek a végelszámolásra vonatkozó szabályai nem tartalmaznak olyan jogvesztő határidőt, melyet például a csődtörvény szabályoz, ellenkezőleg, kifejezetten úgy rendelkezik a Ctv., a bejelentés elmulasztása nem jár jogvesztéssel, alperes mögöttes felelőssége nem szűnt meg.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
Utalt arra, a felperes fellebbezésében lényegét tekintve az elsőfokú eljárás során kifejtett jogi álláspontját ismételte meg. A Ctv. 106. § (1) és (4) bekezdésére, illetve a Gt. 97. § és 108. § (3) bekezdésére hivatkozva állította, az E. Bt. felé történő igénybejelentésre felperes részéről 2009. június 23-án került sor, az már a bejelentésének időpontjában is elkésett volt, mert a 40 napos határidő a 2009. március 5-i közzétételhez képest április 14. napján lejárt. Az elkésett hitelezői igényt a végelszámoló érdemben vizsgálta, s azt vitatta. A vitatást tartalmazó iratot 2009. július 13-án a felperes átvette, sem az azt követő 30 napon belül, sem később az E. Bt.-vel szemben a követelést nem érvényesítette, a Ctv. 106. § (4) bekezdése a vitatás esetére a hitelezők számára keresetindítási határidőt szab meg. Ebben a körben a 4/2003. Polgári jogegységi határozatra hivatkozott, valamint a Pp. 103. §, 106. §, 107. §-ában írt igazolási kérelemre vonatkozó szabályokra. A jogegységi döntés szerint a jogvesztéssel nem járó anyagi jogi határidő elévülés jellegű, amennyiben a jogszabály a keresetindításra úgy ír elő határidőt, hogy az elmulasztásához nem fűzi a jogvesztés következményét, a mulasztás kimenthető. A kimentés módja a Pp. 107. §, 110. § rendelkezései szerint előterjeszthető igazolási kérelem, a mulasztástól számított három hónap eltelte után igazolási kérelmet azonban nem lehet előterjeszteni. Az eljárás során a felperes sem vitatta, hogy a jogszabályban írt határidőn belül nem indított pert, így a perindítási jogát a cég törlését megelőzően elvesztette. Felperes magatartása és az idő múlása a követelés elévüléséhez vezetett, mely követelést bírósági úton érvényesíteni nem lehet. Megalapozottan hivatkozott a mögöttes felelősség folytán az elsőfokú bíróság az 1/2007. Polgári jogegységi határozatra is, az igényérvényesítés előfeltétele lett volna a Bt.-vel szembeni peres eljárásbeli, vagy felszámolásbeli igényérvényesítés. Téves az ezzel ellentétes felperesi álláspont.
A fellebbezés az alábbiakra tekintettel megalapozatlan.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és helytállóak voltak a levont jogi következtetései is, azokkal a Fővárosi Ítélőtábla egyetértett.
A fellebbezésben foglaltakra figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla kiemeli, a 2006. évi V. törvény (Ctv.) 106. § (1) bekezdése szerint a cég hitelezői a követeléseiket a végelszámolás megindításának közzétételét követő negyven napon belül jelenthetik be a végelszámolónak. A bejelentés akkor is szükséges, ha a céggel szemben a követeléssel kapcsolatban hatósági vagy bírósági eljárás van folyamatban. A bejelentés elmulasztása vagy késedelmes teljesítése nem jár jogvesztéssel, de a zárómérleg és a vagyonfelosztási határozat elfogadását követően hitelezői igényt már csak a megszűnt cég tartozásaiért történő helytállásra vonatkozó szabályok szerint lehet érvényesíteni.
A Ctv. 106. § (4) bekezdése kimondja, az a hitelező, akinek bejelentett követelését a végelszámoló vitatja, igényét a végelszámoló értesítésének kézhezvételétől számított harminc napos határidőn belül a bíróság előtt perben érvényesítheti, ennek megindítását a végelszámolónál igazolnia kell.
Az (5) bekezdés szerint pedig a végelszámoló a vitatott igények fedezetére köteles lekötött tartalékot képezni.
A Gt.</a> felperes által hivatkozott 68. § (1) bekezdése is a megszűnt társaságot terhelő kötelezettség alapján fennmaradt követelés érvényesítését teszi lehetővé a társaság tagjával (részvényesével) szemben. Ilyen kielégítetlenül fennmaradt "társasági tartozásnak" (kötelezettségnek) pedig csakis az minősülhet, amelyet a társasággal szemben a hitelező - kimerítve valamennyi igényérvényesítési lehetőségét, ideértve a peres eljárást is - eredménytelenül érvényesített.
Az idézett jogszabályi rendelkezések alapján tehát nem fogadható el az a felperesi értelmezés, hogy e jogszabályhelyből adódóan - lényegileg a cég elleni követelés érvényesítés mellőzésével - a mögöttesen felelős tag a cég helyébe lép és perelhető.
A felperes ugyan bejelentést tett a végelszámolóhoz, azonban a végelszámoló a hitelezői igényt vitatta, ennek folytán a felperesnek - adott esetben választottbíróság előtt - érvényesítenie kellett volna az igényét ahhoz, hogy az a cég tartozásává váljon, jogerős határozat alapján. A mögöttes felelősség járulékossága folytán ugyanis a korlátlanul felelős beltag csak a megszűnt cég tartozásaiért felel, ha azok kielégítetlenek maradtak. Ennek folytán az igényérvényesítést a jogosultnak meg kell kísérelnie, és csak abban az esetben nyílik meg a mögöttes felelős beltag terhére az igényérvényesítés útja, ha a céggel szembeni lehetőségeket a jogosult kimerítette, követelése a cég tartozásaként nem került kiegyenlítésre. Olyan követelés mely a végelszámoló visszaigazolása vagy jogerős határozat hiányában nem minősül a cég tartozásának, nem érvényesíthető az egyébként korlátlanul felelős beltaggal szemben sem.
Mindezen indokolásbeli kiegészítéssel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a 1952. évi III. törvény (Pp.) 254. § (3) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 16. Gf. 40.287/2012/7.)