adozona.hu
BH 2013.12.342
BH 2013.12.342
A termelőszövetkezetbe való földbevitellel az ági eredetű ingatlan részaránytulajdonná alakul, amely aranykoronában (AK) testesül meg. A tulajdonos a földkiadás során részaránykiadás címén a bevitt föld AK értékének megfelelő másik ingatlan tulajdonjogát hatósági határozattal, eredeti szerzésmóddal szerzi meg, amelyre - mint az eredetileg ági vagyonnak minősülő ingatlan helyébe lépett vagyontárgyra - már nem vonatkoznak az ági öröklés szabályai [Ptk. 120. § (1) bek., 613. § (1) bek. b) pont, 1987. évi I. tv
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából irányadó tényállás szerint az örökhagyó a felperes testvére és az alperes házastársa volt. A felperes és az örökhagyó édesapja 1944. október 15-én hunyt el. A közjegyző a hagyatékát képező 25 hektár 155 négyszögöl területű ingatlan 11 583/48 155 tulajdoni hányadát törvényes öröklés jogcímén gyermekeinek, a felperesnek és testvérének - az örökhagyónak - adta át.
A felperes és az örökhagyó a perbeli ingatlanon fennálló tulajdoni hányadát 1960-...
BH 2013.12.342 A termelőszövetkezetbe való földbevitellel az ági eredetű ingatlan részaránytulajdonná alakul, amely aranykoronában (AK) testesül meg. A tulajdonos a földkiadás során részaránykiadás címén a bevitt föld AK értékének megfelelő másik ingatlan tulajdonjogát hatósági határozattal, eredeti szerzésmóddal szerzi meg, amelyre - mint az eredetileg ági vagyonnak minősülő ingatlan helyébe lépett vagyontárgyra - már nem vonatkoznak az ági öröklés szabályai [Ptk. 120. § (1) bek., 613. § (1) bek. b) pont, 1987. évi I. tv. 28. § (1) bek., 1992. évi II. tv. 25. § (1) bek., 1993. évi II. tv. 7. § (3) bek.].
A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából irányadó tényállás szerint az örökhagyó a felperes testvére és az alperes házastársa volt. A felperes és az örökhagyó édesapja 1944. október 15-én hunyt el. A közjegyző a hagyatékát képező 25 hektár 155 négyszögöl területű ingatlan 11 583/48 155 tulajdoni hányadát törvényes öröklés jogcímén gyermekeinek, a felperesnek és testvérének - az örökhagyónak - adta át.A felperes és az örökhagyó a perbeli ingatlanon fennálló tulajdoni hányadát 1960-ban bevitte a termelőszövetkezetbe, amelynek az örökhagyó nem, de a felperes és édesanyja tagja volt.
A földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény által szabályozott földkiadási eljárás során
a termelőszövetkezetbe bevitt földterület helyett a b.-i 0183/23 helyrajzi szám alatt nyilvántartott ingatlan 12 843/57 724 tulajdoni hányada részaránykiadás jogcímén került az örökhagyó tulajdonába. A 0183/23. helyrajzi számú 18 hektár 9612 m2 területű 577,24 aranykorona értékű szántó művelési ágú ingatlan a 0183/17. helyrajzi számú 48 hektár 9672 m2 területű 1511/70 aranykorona értékű szántó művelési ágú ingatlan megosztásával jött létre az 1993. évi II. törvény 12/E. §-a alapján. Az örökhagyó 2010. július 18-án végintézkedés hátrahagyása nélkül meghalt. Leszármazó hiányában törvényes örököse a házastársa, az alperes. Az örökhagyó hagyatékát képezte - a többi között - a b.-i 0183/23 helyrajzi szám alatt nyilvántartott részaránykiadás jogcímén bejegyzett ingatlan 12 843/57 724 tulajdoni hányada.
A felperes keresetében kérte annak megállapítását, hogy a fent megjelölt ingatlan ági vagyon, és az ági öröklés szabályai szerint ő az örökös.
Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Hivatkozása szerint a perbeli ingatlan ági vagyoni jellege megszűnt azzal, hogy a földet a termelőszövetkezetbe bevitték.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
Az indokolásában kiemeltek szerint a Ptk. 611. § (1) bekezdése értelmében ha nem az örökhagyó leszármazója a törvényes örökös, az örökhagyóra valamelyik felmenőjéről öröklés vagy ingyenes juttatás útján hárult vagyontárgy ági öröklés alá esik. A Ptk. 613. § (1) bekezdése szerint viszont az ági öröklés szabályai nem terjednek ki arra az ági vagyontárgyra, amely az örökhagyó halálakor már nincs meg, az ági vagyontárgy helyébe lépett, vagy az ági vagyontárgy értékén vásárolt vagyontárgyra, a szokásos mértékű ajándékra.
A Ptk. 613. § (1) bekezdés b) pontja kapcsán az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy e jogszabályi rendelkezés nem tesz különbséget aszerint, hogy az ági vagyontárgy állapotában mi okozta a változásokat, maguk a változások zárják ki az ági öröklés szabályainak alkalmazhatóságát. A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma 81. számú állásfoglalásának c) pontjában foglalt iránymutatás is egyértelművé teszi azt, hogy a kisajátítási kártalanítás, földrendezés, vagy áttelepítés során csere címén juttatott ingatlan akkor sem ági jellegű, ha az eredeti ingatlan az volt.
A földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény szabályozása szerint a földkiadási eljárás során az elkülönített földalapon belül a részaránytulajdonos igénylőknek kiadott földterület az igénylők közös tulajdonába került, az így létrejött közös tulajdon megszüntetésére a közös tulajdonra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy abból következően, miszerint a földkiadás során nem az eredetileg öröklés jogcímén megszerzett, bevitt földterület visszaadására került sor, a kiadott földterület tekintetében tulajdonosváltozás állott be, erre figyelemmel a perbeli ingatlanvagyon ági jellege megszűnt.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét lényegében helyes indokai alapján helybenhagyta.
A fellebbezés kapcsán rámutatottak szerint a felperes maga sem tette vitássá, hogy az örökhagyó hagyatékát képező földterület máshol található, nem azonos azzal, amelyet korábban örökölt, ezért a Ptk. 613. § (1) bekezdés b) pontja értelmében az ági öröklés szabályai nem terjednek ki az ági vagyon helyébe lépett vagyontárgyra. E törvényi rendelkezés alkalmazása szempontjából közömbös, hogy a nem vitásan eredetileg ági vagyonnak minősülő ingatlantól a tulajdonosa saját akaratelhatározásából vált meg, vagy a változásra jogszabály rendelkezése alapján vagy hatósági intézkedéssel került sor, ugyanis a bármely okból az ági vagyontárgy helyébe lépett vagyontárgyra az ági öröklés szabályai nem terjednek ki.
A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság ítéletének keresete szerinti megváltoztatását kérte.
Továbbra is fenntartotta azt a jogi álláspontját, hogy a földről szóló 1987. évi I. törvény 28. § (1) bekezdése alapján a termelőszövetkezetbe bevitt földek tekintetében a tulajdonjog változatlanul fennmaradt, a tulajdonos csak a használati jogát vesztette el.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult, az elsőfokú eljárás során részletesen kifejtett jogi álláspontját fenntartva.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Kúriának abban a kérdésben kellett állást foglalnia a felülvizsgálati eljárás során, hogy az örökhagyó tulajdonát képező b.-i 0183/23 helyrajzi szám alatt nyilvántartott szántó művelési ágú ingatlanban lévő 123.43 aranykorona kataszteri tiszta jövedelmű ingatlanrész ági vagyont képez-e.
Az 1987. évi I. törvény 28. § (1) bekezdése értelmében ha a mezőgazdasági szövetkezeti tagot a külön jogszabály szerint földbeviteli kötelezettség terhelte, a bevitt föld a szövetkezet közös használatába került, a tag tulajdonjoga azonban - mértékének, minőségének és fekvésének megfelelő részarányként - fennmaradt. A tulajdonos a bevitt földjét nem idegeníthette el és nem terhelhette meg, tehát a beviteli kötelezettség alapján részarány-földtulajdon keletkezett. A tulajdonjog a szövetkezetbe való belépéssel nem szűnt ugyan meg, azonban a részarány-tulajdon már nem a bevitt földhöz kapcsolódott, hanem eszmei tulajdoni hányadként jelent meg, fizikailag elvált a bevitt földtől. A tulajdonjog minden részjogosítványa "kiüresedett", a Ptk. 112. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezési jog - birtoklás, használat joga, a dolog biztosítékul adása, más módon megterhelése, tulajdonjog átruházása - a részarány-tulajdonost nem illette meg.
A földkiadás során pedig a termőföldre vonatkozó sajátos szabályok szerint a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvényhez kapcsolódó átmeneti törvény - 1992. évi II. törvény - 13. § (3) bekezdése szerint a mezőgazdasági szövetkezet a közös használatában álló, továbbá a bármilyen címen tulajdonába került földekből - helyrajzi szám szerint meghatározva - elkülöníti a tagok, a velük azonos jogállású személyek és a kívülállók (a továbbiakban együtt: részarány-földtulajdonos) tulajdonában lévő földet.
Az 5. § (1) bekezdés szerint a földkiadási eljárás a részarány-földtulajdonos kérelmére indult, a földkiadási kérelmet a földjét használó szövetkezet gazdálkodási területén működő földkiadó bizottságnál kellett benyújtani. A kérelemhez csatolni kellett a szövetkezet igazolását arról, hogy a részarány-földtulajdonost milyen jogcímen, hány aranykorona értékű föld illeti meg [5. § (4) bekezdés].
A 14. § (2) bekezdés a) pontja alapján a 13. § (3) bekezdés a) pontjában meghatározott földeket úgy kell kijelölni, hogy e földek kataszteri jövedelme (továbbiakban: aranykorona értéke) feleljen meg a részarány-földtulajdonosokat az ingatlan-nyilvántartás szerint megillető összesített aranykorona értéknek.
Következésképpen a részarány-tulajdont a föld kataszteri jövedelme, azaz aranykorona értéke alapján tartották nyilván. Az adott esetben az örökhagyót - részarány-földtulajdonosként - 128,43 aranykorona értékű föld illette meg, ezért a vagyonnevesítéskor ennek az aranykorona értéknek megfelelő részarány-tulajdon kiadása történt meg az 1992. évi II. törvény 25. § (1) bekezdése alapján. Ez azt jelenti, hogy lényegében a vagyonnevesítés során meghatározott aranykorona érték testesítette meg a tagot megillető eszmei tulajdoni hányadot, a részarány-tulajdont.
A földrendező és a földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény (a továbbiakban: Ftv.) 7. § (3) bekezdése szerint a részarány-tulajdonos kérésére a kiadásra kerülő földet a földkiadó bizottság adta ki.
A részarány-földtulajdonos ingatlan-nyilvántartási bejegyzése a földkiadó bizottság határozatán és az ahhoz csatolt megosztási vázrajzon alapult, ahhoz a hatóságok - aranykorona érték tekintetében is - kötve voltak. Földkiadó határozat hiányában tulajdonjog-bejegyzést nem lehetett kérni [Ftv. 7. §; 1972. évi 31. tvr. (a továbbiakban: Inytvr.) 15. §, KGD 2003.61.].
Az Inytvr. 14. és 15. §-ából következően az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés csak a jogszabályban meghatározott alaki és tartalmi követelményeknek megfelelő okirat alapján teljesíthető.
A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében (így: EBH 2005.1302.) kimondta, hogy a földkiadó bizottság határozata hatósági határozatnak minősül. A Ptk. 120. § (1) bekezdése szerint aki a dolgot hatósági határozattal jóhiszeműen szerzi meg, tulajdonossá válik, tekintet nélkül arra, hogy korábban ki volt a tulajdonos (eredeti tulajdonszerzés).
Az adott esetben az örökhagyó mint részarány-földtulajdonos tulajdonszerzése a hatósági határozat jogerőre emelkedésével következett be.
A részarány-földtulajdonos tulajdonhoz fűződő alanyi jogára figyelemmel az ági eredetű ingatlan - a termelőszövetkezetbe való bevitellel - részarány-tulajdonná alakult, nem a bevitt földön maradt fenn a tulajdonjog. Az a továbbiakban aranykoronában (AK) testesült meg. Az örökhagyó a földkiadás során a bevitt föld aranykorona értékének megfelelő másik ingatlant kapott részarány kiadás jogcímén, amelynek tulajdonjogát hatósági határozattal, eredeti szerződésmóddal szerezte meg.
A Kúria álláspontja szerint a fent részletezett módon juttatott ingatlanon fennálló tulajdoni hányad a jelenleg hatályos Ptk. 613. § (1) bekezdés b) pontja értelmében az eredeti ági jellegű ingatlan helyébe lépett, ezért - figyelemmel a PK 81. számú állásfoglalás c) pontjában foglaltakra is - nem vonatkozhat rá az ági öröklés szabálya.
Helytálló volt tehát az eljáró bíróságok álláspontja a tekintetben, hogy az örökhagyó hagyatékát képező ingatlanon fennálló tulajdoni hányad nem minősül ági vagyonnak. Ez az álláspont nem áll ellentmondásban az Alkotmánybíróság 41/B/1993. AB határozatának II.3 pontjában foglaltakkal sem.
A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet - a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabálysértés hiányában - a Pp. 275. § (3) bekezdésébe foglaltak alkalmazásával hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. I. 21.664/2012.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Dévényi-Dabrowsky Géza ügyvéd által képviselt H. B.-né felperesnek dr. Sulyok József ügyvéd által képviselt B. B. F.-né alperes ellen öröklési igény iránt a Szegedi Városi Bíróságon 19.P.22.713/2011. számon folyamatba tett, majd a Szegedi Törvényszék 4.Pf.20.784/2012/4. számú jogerős ítéletével befejezett perében az említett számú másodfokú határozat ellen a felperes által 9. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán tárgyaláson kívül meghozta az alábbi
í t é l e t e t:
A Kúria a Szegedi Törvényszék 4.Pf.20.784/2012/4. számú jogerős ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi a felperest, hogy az alperesnek 15 nap alatt fizessen meg 50 000 (Ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, és az államnak felhívásra 192 600 (Egyszázkilencvenkettőezer-hatszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából irányadó, megállapított tényállás szerint B. B. F. - a továbbiakban: örökhagyó - a felperes testvére és az alperes házastársa volt. A felperes és az örökhagyó édesapja, B. J. A. 1944. október 15-én hunyt el, majd a járásbíróság az 1951. január 31-én meghozott végzésével a hagyatékát képező 25 hektár 155 négyszögöl területű ingatlan 11583/48155 tulajdoni hányadát törvényes öröklés jogcímén gyermekeinek, a felperesnek és testvérének - örökhagyónak - adta át.A felperes és az örökhagyó a perbeli ingatlanon fennálló tulajdoni hányadot 1960-ban bevitte a termelőszövetkezetbe, amelynek az örökhagyó nem, de a felperes és édesanyja tagja volt.
A földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény által szabályozott földkiadási eljárás során a termelőszövetkezetbe bevitt földterület helyett a 0183/23 helyrajzi szám alatt nyilvántartott ingatlan 12843/57724 tulajdoni hányada részarány-kiadás jogcímén került az örökhagyó tulajdonába. A 0183/23. helyrajzi számú 18 hektár 9612 m? területű 577,24 aranykorona értékű szántó művelési ágú ingatlan a 0183/17. helyrajzi számú 48 hektár 9672 m? területű 1511/70 aranykorona értékű szántó művelési ágú ingatlan megosztásával jött létre az 1993. évi II. törvény 12/E. §-a alapján a körzeti földhivatal kirendeltségének határozata alapján.
Az örökhagyó 2010. július 18-án végintézkedés hátrahagyása nélkül meghalt; leszármazója hiányában törvényes örököse házastársa, az alperes. Az örökhagyó hagyatékát képezte - a többi között - a 0183/23 helyrajzi szám alatt nyilvántartott részarány-kiadás jogcímén bejegyzett ingatlan 12843/57724 tulajdoni hányada. A hagyatéki eljárás során a közjegyző az örökhagyó hagyatékát törvényes öröklés jogcímén ideiglenes hatállyal az alperesnek adta át.
A felperes keresetében kérte annak megállapítását, hogy a 0183/23 helyrajzi szám alatt nyilvántartott ingatlan 12843/57724 tulajdoni hányada ági vagyon, és az ági öröklés szabályai szerint ő az örökös.
Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Hivatkozása szerint a perbeli ingatlan ági vagyoni jellege megszűnt azzal, hogy a földet a termelőszövetkezetbe bevitték.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
Az indokolásában kiemeltek szerint a Ptk. 611. § (1) bekezdése értelmében ha nem az örökhagyó leszármazója a törvényes örökös, az örökhagyóra valamelyik felmenőjéről öröklés vagy ingyenes juttatás útján hárult vagyontárgy ági öröklés alá esik.
A Ptk. 613. § (1) bekezdése szerint az ági öröklés szabályai nem terjednek ki arra az ági vagyontárgyra, amely az örökhagyó halálakor már nincs meg, az ági vagyontárgy helyébe lépett, vagy az ági vagyontárgy értékén vásárolt vagyontárgyra, a szokásos mértékű ajándékra.
A Ptk. 613. § (1) bekezdés b) pontja kapcsán az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy e jogszabályi rendelkezés nem tesz különbséget aszerint, hogy az ági vagyontárgy állapotában mi okozta a változásokat, maguk a változások zárják ki az ági öröklés szabályainak alkalmazhatóságát. A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma 81. számú állásfoglalásának c) pontjában foglalt iránymutatás is egyértelművé teszi azt, hogy a kisajátítási kártalanítás, földrendezés, vagy áttelepítés során csere címén juttatott ingatlan akkor sem ági jellegű, ha az eredeti ingatlan az volt. A földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény szabályozása szerint a földkiadási eljárás során az elkülönített földalapon belül a részarány-tulajdonos igénylőknek kiadott földterület az igénylők közös tulajdonába került, az így létrejött közös tulajdon megszüntetésére a közös tulajdonra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy abból következően, miszerint a földkiadás során nem az eredetileg öröklés jogcímén megszerzett, bevitt földterület visszaadására került sor, a kiadott földterület tekintetében tulajdonos-változás állott be, erre figyelemmel a perbeli ingatlanvagyon ági jellege megszűnt.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét lényegében helyes indokai alapján helybenhagyta.
A fellebbezés kapcsán rámutatottak szerint a felperes maga sem tette vitássá, hogy az örökhagyó hagyatékát képező földterület máshol található, nem azonos azzal, amelyet korábban örökölt, ezért a Ptk. 613. § (1) bekezdés b) pontja értelmében az ági öröklés szabályai nem terjednek ki az ági vagyon helyébe lépett vagyontárgyra. E törvényi rendelkezés alkalmazása szempontjából közömbös, hogy a nem vitásan eredetileg ági vagyonnak minősülő ingatlantól saját akaratelhatározásából vált meg, vagy a változásra jogszabály rendelkezése alapján vagy hatósági intézkedéssel került sor, ugyanis a bármely okból az ági vagyontárgy helyébe lépett vagyontárgyra az ági öröklés szabályai nem terjednek ki.
A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság ítéletének keresete szerinti megváltoztatását kérte.
Hivatkozása szerint az eljáró bíróságok az ügy elbírálására irányadó jogszabályokból téves jogi következtetést vontak le; tévesen állapították meg, hogy a perbeli ingatlanhányad nem képez ági vagyont. Továbbra is fenntartotta azt a jogi álláspontját, hogy a földről szóló 1987. évi I. törvény 28. § (1) bekezdése alapján a termelőszövetkezetbe bevitt földek tekintetében a tulajdonjog változatlanul fennmaradt, a tulajdonos csak a használati jogát vesztette el. Mivel az örökhagyó tulajdonjoga folyamatosan fennállt, a földkiadás során csak tulajdonba adás, nem pedig tulajdonszerzés történt, figyelemmel az 1992. évi II. törvény 25. § (1) bekezdésében foglaltakra, melyet alátámaszt az Alkotmánybíróság 41/B/1993. AB határozatának II.3. pontja is. Következésképpen az Ptk. 120. § (1) bekezdésének alkalmazására nem kerülhetett sor, eredeti szerzés hiányában.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult, az elsőfokú eljárás során részletesen kifejtett jogi álláspontját fenntartva.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 270. § (2) bekezdésének és a 275. § (3) bekezdésének együttes értelmezéséből következően az eredményes felülvizsgálat alapja az anyagi jogi jogszabálysértés vagy az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással bíró eljárási jogszabálysértés megvalósulása.
A Kúriának abban a kérdésben kellett állást foglalnia a felülvizsgálati eljárás során, hogy az örökhagyó tulajdonát képező 0183/23 helyrajzi szám alatt nyilvántartott szántó művelési ágú ingatlanban lévő 123.43 aranykorona kataszteri tiszta jövedelmű ingatlanrész ági vagyont képez-e.
Az 1987. évi I. törvény 28. § (1) bekezdése értelmében ha a mezőgazdasági szövetkezeti tagot a külön jogszabály szerint földbeviteli kötelezettség terhelte, a bevitt föld a szövetkezet közös használatába került, a tag tulajdonjoga azonban - mértékének, minőségének és fekvésének megfelelő részarányként - fennmaradt. A tulajdonos a bevitt földjét nem idegeníthette el és nem terhelhette meg, tehát a beviteli kötelezettség alapján részarány-földtulajdon keletkezett. A tulajdonjog a szövetkezetbe való belépéssel nem szűnt ugyan meg, azonban a részarány-tulajdon már nem az általa bevitt földhöz kapcsolódott, hanem eszmei tulajdoni hányadként jelent meg, fizikailag elvált a bevitt földtől. A tulajdonjog minden részjogosítványa "kiüresedett", a Ptk. 112. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezési jog - birtoklás, használat joga, a dolog biztosítékul adása, más módon megterhelése, tulajdonjog átruházása - a részarány-tulajdonost nem illette meg.
A földkiadás során pedig a termőföldre vonatkozó sajátos szabályok szerint a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvényhez kapcsolódó átmeneti törvény - 1992. évi II. törvény - 13. § (3) bekezdése szerint a mezőgazdasági szövetkezet a közös használatában álló, továbbá a bármilyen címen tulajdonába került földekből - helyrajzi szám szerint meghatározva - elkülöníti a tagok, a velük azonos jogállású személyek és a kívülállók (a továbbiakban együtt: részarány-földtulajdonos) tulajdonában lévő földet.
Az 5. § (1) bekezdés szerint a földkiadási eljárás a részarány-tulajdonos kérelmére indult, a földkiadási kérelmet a földjét használó szövetkezet gazdálkodás területén működő földkiadó bizottságnál kellett benyújtani. A kérelemhez csatolni kellett a szövetkezet igazolását arról, hogy a részarány-földtulajdonost milyen jogcímen, hány aranykorona értékű föld illeti meg [5. § (4) bekezdés].
A 14. § (2) bekezdés a) pontja alapján a 13. § (3) bekezdés a) pontjában meghatározott földeket úgy kell kijelölni, hogy e földek kataszteri jövedelme (továbbiakban: aranykorona értéke) feleljen meg a részarány-földtulajdonosokat az ingatlan-nyilvántartás szerint megillető összesített aranykorona értéknek.
Következésképpen a részarány-tulajdont a föld kataszteri jövedelme, azaz aranykorona értéke alapján tartották nyilván. Az adott esetben az örökhagyót - részarány-tulajdonosként - 128,43 aranykorona értékű föld illette meg, ezért a vagyonnevesítéskor ennek az aranykorona értéknek megfelelő részarány-tulajdon kiadása történt meg az 1992. évi II. törvény 25. § (1) bekezdése alapján. Ez azt jelenti, hogy lényegében a vagyonnevesítés során meghatározott aranykorona érték testesítette meg a tagot megillető eszmei tulajdoni hányadot, részarány-tulajdont.
A földrendező és a földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény (a továbbiakban: Ftv.) 7. § (3) bekezdése szerint a részarány-tulajdonos kérésére a kiadásra kerülő földet a földkiadó bizottság adta ki.
A részarány-földtulajdonos ingatlan-nyilvántartási bejegyzése a földkiadó bizottság határozatán és az ahhoz csatolt megosztási vázrajzon alapult, ahhoz a hatóságok - aranykorona érték tekintetében is - kötve voltak. Földkiadó határozat hiányában tulajdonjog-bejegyzést nem lehetett kérni [Ftv. 7. §. 1972. évi 31. tvr. (a továbbiakban: Inytvr.) 15. §, KGD 2003.61.].
Az Inytvr. 14. és 15. §.-ából következően az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés csak a jogszabályban meghatározott alaki és tartalmi követelményeknek megfelelő okirat alapján teljesíthető.
A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében (így: EBH 2005.1302.) kimondta, hogy a földkiadó bizottság határozata hatósági határozatnak minősül. A Ptk. 120. §.(1) bekezdése szerint aki a dolgot hatósági határozattal jóhiszeműen szerzi meg, tulajdonossá válik, tekintet nélkül arra, hogy korábban ki volt a tulajdonos (eredeti tulajdonszerzés).
Az adott esetben az örökhagyó mint részarány-tulajdonos tulajdonszerzése a hatósági határozat jogerőre emelkedésével következett be.
A részarány-tulajdonos tulajdonhoz fűződő alanyi jogára figyelemmel az ági eredetű ingatlan - a termelőszövetkezetbe való bevitellel - részarány-tulajdonná alakult, nem a bevitt földön maradt fenn a tulajdonjog. Az a továbbiakban aranykoronában (AK) testesült meg. Az örökhagyó a földkiadás során a bevitt föld aranykorona értékének megfelelő másik ingatlant kapott részarány kiadás jogcímén, amelynek tulajdonjogát hatósági határozattal, eredeti szerződésmóddal szerezte meg.
A Kúria álláspontja szerint a fent részletezett módon juttatott ingatlanon fennálló tulajdoni hányad a jelenleg hatályos Ptk. 613. § (1) bekezdés b) pontja értelmében az eredeti ági jellegű ingatlan helyébe lépett, ezért - figyelemmel a PK 81. számú állásfoglalás c) pontjában foglaltakra is - nem vonatkozhat rá az ági öröklés szabálya.
Helytálló volt tehát az eljáró bíróságok álláspontja a tekintetben, hogy az örökhagyó hagyatékát képező ingatlanon fennálló tulajdoni hányad nem minősül ági vagyonnak. Ez az álláspont nem áll ellentmondásban az Alkotmánybíróság 41/B/1993. AB határozatának II.3 pontjában foglaltakkal sem.
A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet - a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabálysértés hiányában - a Pp. 275. § (3) bekezdésébe foglaltak alkalmazásával hatályában fenntartotta.
Az eredménytelen felülvizsgálati kérelmet előterjesztő felperes a Pp. 270. § (1) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles megfizetni az alperesnek a felülvizsgálati eljárással felmerült költségét, az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján köteles.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
Budapest, 2013. augusztus 28.
Dr. Orosz Árpád a tanács elnöke s.k., Dr. Csentericsné dr. Ágh Bíró Ágnes előadó bíró s.k., Dr. Kiss Gábor bíró s.k.
(Kúria Pfv. I. 21.664/2012.)