adozona.hu
AVI 2013.12.137
AVI 2013.12.137
A fél igazolási kötelezettségére vonatkozó előírások az illetékkötelezettségre történő bejelentéskor rögzülnek [1990. évi XCIII. tv. 91. § (1) bek., 97. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2004. november 3. napján kelt - illetékkiszabásra 2004. november 18. napján bejelentett - adásvételi szerződéssel megvásárolta a 1023/1 helyrajzi számú beépítetlen terület megnevezéssel nyilvántartott ingatlant 74 935 000 forint vételárért. A szerződés 9. pontjában a felperes úgy nyilatkozott, hogy a főtevékenysége ingatlanforgalmazás és az ingatlant két éven belül értékesíteni kívánja, ezért az illeték mértékét az illetékről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 23...
AVI 2013.12.137 A fél igazolási kötelezettségére vonatkozó előírások az illetékkötelezettségre történő bejelentéskor rögzülnek [1990. évi XCIII. tv. 91. § (1) bek., 97. § (1) bek.]
A felperes 2004. november 3. napján kelt - illetékkiszabásra 2004. november 18. napján bejelentett - adásvételi szerződéssel megvásárolta a 1023/1 helyrajzi számú beépítetlen terület megnevezéssel nyilvántartott ingatlant 74 935 000 forint vételárért. A szerződés 9. pontjában a felperes úgy nyilatkozott, hogy a főtevékenysége ingatlanforgalmazás és az ingatlant két éven belül értékesíteni kívánja, ezért az illeték mértékét az illetékről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 23/A. §-a alapján kérte megállapítani.A megyei illetékhivatal 2005. március 2. napján kelt fizetési meghagyásával a felperest 1 498 700 forint visszterhes vagyonátruházási illeték és 3000 forint ingatlan-nyilvántartási eljárási illeték megfizetésére kötelezte. Felhívta a felperes figyelmét, hogy amennyiben a megszerzett ingatlant 2006. november 18. napjáig nem adja el, vagy nem adja (pénzügyi) lízingbe és ennek megtörténtét az ezt követő 15 napon belül nem igazolja, úgy az egyébként fizetendő és a fizetési meghagyással megállapított illeték különbözetének kétszeresét kell pótlólag megfizetnie.
A továbbértékesítés igazolásának benyújtására előírt határidő alatt a felperes az ingatlan továbbértékesítését nem igazolta, ezért az APEH Regionális Igazgatósága a 2008. november 21. napján kelt határozatával a felperes terhére pótlólag 11 989 600 forint illeték megfizetését írta elő az Itv. 23/A. § (7) bekezdése alapján.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2009. április 15. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt. Keresetében arra hivatkozott, hogy sem az első fokon, sem a másodfokon eljárt adóhatóság nem alkalmazta a 2008. január 1. napjától hatályos Itv. 23/A. § (7) bekezdésében foglaltakat, a hatóságok nem ellenőrizték a továbbértékesítés tényének megtörténtét. A 2007. évi CXXVI. törvény (a továbbiakban: Módtv.) 379. §-a nem tesz különbséget a vagyonszerzési és az eljárási illetékre vonatkozó szabályozás hatályba lépése között. A módosító jogszabályhoz fűzött miniszteri indokolás szerint a módosítás célja az adórendszer egyszerűsítése, az adminisztrációs terhek csökkentése volt. Ezt a célt a jogalkotó minden ügy vonatkozásában el kívánta érni, függetlenül a kezdeményezés időpontjától. Állította továbbá, hogy az illetékkedvezményre irányuló eljárás az illetékhivatal fizetési meghagyásával, mint határozattal lezárult, a pótelőírás teljesen új eljárásnak minősül.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítélete indokolása szerint mind az illetékkedvezmény fizetési meghagyással történő megállapítása, mind a pótelőírás ugyanahhoz a vagyonszerzéshez kapcsolódik, ezért az egy eljárásnak minősül az alkalmazandó jogszabály szempontjából. A felperes illetékügyében az illetékkiszabásra történő bejelentéskor hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni. A Módtv. 379. § (2) bekezdése a 2008. január 1. napját megelőzően indult ügyek közül kiemeli azokat, amelyekben az Itv. 23/A. § (7) bekezdésében megállapított határidő még nem telt el, és ezekben az ügyekben alkalmazni rendeli az igazolás módjára vonatkozó megváltozott szabályozást. A felperes álláspontjával ellentétben, logikai értelmezés alapján, ha a Módtv. az új rendelkezés általános alkalmazását kívánta volna előírni az összes folyamatban lévő ügyre, akkor nem tett volna különbséget a 2008. január 1. napját megelőzően indult és az eddig - a két éves határidő tekintetében - lejárt, illetve le nem járt ügyek között. Mindezek alapján az alperes helytállóan állapította meg azt, hogy a 2008. január 1. napjától hatályba lépett rendelkezéseket jelen ügyben nem lehet alkalmazni, a felperesre a 2004. november 18-án hatályban volt rendelkezések vonatkoznak, amelyek szerint a felperesnek kellett a továbbértékesítés igazolása kötelezettségének eleget tenni. Mivel a felperes ezt a kötelezettségét nem teljesítette, ezért az illetékkülönbözet kétszeresét pótlólag meg kell fizetnie.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a keresetének helyt adó határozat hozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását. Álláspontja szerint tévesen jutott az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogy a Módtv. 379. § (2) bekezdéséből logikai értelmezés útján levezethető az, hogy a perbeli esetben az Itv. - 2008. január 1. napját követően hatályos - 23/A. § (7) bekezdése nem alkalmazható. Ebben a vonatkozásban az elsőfokú bíróság tévesen foglalt állást abban a kérdésben is, hogy a pótelőírás új eljárásnak minősül-e. A Módtv.-hez fűzött miniszteri indokolás szerint az új szabályokat általános jelleggel, minden még el nem bírált ügyben alkalmazni kell, továbbá a jogszabály-módosítás deklarált általános célja az adminisztratív terhek csökkentése, ezen belül is a továbbértékesítésre vonatkozó igazolási kötelezettség megszüntetése. Hangsúlyozta továbbá, hogy mivel a bíróság a felperesi okfejtés figyelembevételét teljes egészében mellőzte, ezért az ítélet indokolása nem felel meg a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az Itv. 23/A. § (7) bekezdését 2008. január 1-jei hatállyal módosította a Módtv. 148. §-a. A módosított rendelkezés szerint a továbbértékesítési céllal megszerzett ingatlan továbbértékesítésének megtörténtét a vagyonszerzés illetékkiszabásra bejelentésétől számított két éves határidő elteltét követően az adóhatóság saját nyilvántartása vagy az ingatlan fekvése szerint illetékes ingatlanügyi hatóság megkeresése útján ellenőrzi.
A Módtv. 379. § (2) bekezdése értelmében az Itv. módosított 23/A. § (7) bekezdését - a Módtv. 379. § (1) bekezdésében foglalt eseteken túl - azokban a vagyonszerzési ügyekben kell alkalmazni, amelyekben az Itv. 23/A. § (1) bekezdésében meghatározott célra megszerzett ingatlan továbbértékesítésére, illetőleg annak igazolására nyitva álló határidő 2007. december 31-ig még nem telt el.
A perbeli esetben a továbbértékesítésre, illetve annak igazolására nyitva álló határidő 2006. november 18. napját követő 15. napon lejárt, így a felperes ügyében a Módtv. 379. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezésre figyelemmel a 2008. január 1. napján hatályba lépett Itv. módosított 23/A. § (7) bekezdése nem alkalmazható. A továbbértékesítés megtörténtét a felperesnek kellett volna igazolnia, mivel ezt elmulasztotta, jogszerűen került kiszabásra pótlólagosan a 11 989 600 forint illeték. A felperes a Módtv. 379. § (1) és (2) bekezdése alkalmazása szempontjából tévesen hivatkozott arra, hogy a pótelőírás olyan új eljárás, amelynek alapján a pótelőírás tárgyában folyó eljárásra a 2008. január 1-jével módosított szabályokat kell alkalmazni. Az elsőfokú bíróság helytállóan fejtette ki, hogy a felperes vagyonszerzési ügyében az alkalmazandó jogszabályok tekintetében egy eljárás van, az alkalmazandó jogszabályok - így a felperes igazolási kötelezettségére vonatkozó előírások - az illetékkiszabásra történő bejelentéskor rögzültek az Itv. 91. § (1) bekezdése és 97. § (1) bekezdése alapján.
A jogerős ítélet a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően a tényállást megállapította, az abból levont következtetéseiről a jogszabályok megjelölésével számot adott, döntését megfelelően indokolta, a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. VI. 39.092/2010.)