adozona.hu
AVI 2013.12.131
AVI 2013.12.131
Az adómentességet nem az adóhatóságnak, hanem az adózónak kell igazolnia [2003. évi XCII. tv. 99. § (2) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A 2006. július havi bevallásában 16 712 000 Ft közösségen belülre történő, adólevonási joggal járó adómentes értékesítést vallott.
A felperes által kibocsátott számlán 22 522,5 kg mennyiségű alkoholos meggydesszert értékesítése szerepel.
A felperes a bizonylat szerint a terméket Szlovákiába értékesítette a New G. gazdasági társaság felé, a számlához kapcsolódó CMR okmányokon feladóként a felperes, átvevőként pedig a szlovák cég szerepel.
A felperes munkaerő kölcsönzésről kibocsátott számlá...
AVI 2013.12.131 Az adómentességet nem az adóhatóságnak, hanem az adózónak kell igazolnia [2003. évi XCII. tv. 99. § (2) bek.]
A 2006. július havi bevallásában 16 712 000 Ft közösségen belülre történő, adólevonási joggal járó adómentes értékesítést vallott.A felperes által kibocsátott számlán 22 522,5 kg mennyiségű alkoholos meggydesszert értékesítése szerepel.
A felperes a bizonylat szerint a terméket Szlovákiába értékesítette a New G. gazdasági társaság felé, a számlához kapcsolódó CMR okmányokon feladóként a felperes, átvevőként pedig a szlovák cég szerepel.
A felperes munkaerő kölcsönzésről kibocsátott számlát fogadott be az L. Bt.-től (továbbiakban: Bt.), amelynek általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) tartalmát, 1 344 000 Ft-ot levonásba helyezte.
Az adóhatóság a felperesnél 2006. július hónapra bevallások utólagos vizsgálatára irányuló, pénzösszeg kiutalása előtti ellenőrzést végzett. A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban az adóhatóság a felperes terhére 5 379 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyből 2 304 000 Ft-ot jogosulatlan visszaigénylésnek minősített és elutasított, a jogosulatlanul visszaigényelt összeg után pedig 1 152 000 Ft adóbírságot szabott ki.
A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az alperes határozatában a következőket állapította meg:
A szlovák cég felé az áruértékesítés, illetve áruszállítás a valóságban nem történt meg, a szerződések és bizonylatok színleltek, semmisek. Mivel az áruk legyártásához történt alapanyag és egyéb árubeszerzés tekintetében a felperes bevallásában szerepeltetett adatokhoz képest az alapanyagok felhasználására sor került, és a felperes a termékeket nem a szlovák cég részére szállította, azokat belföldön értékesítette, és utána áfát kell fizetnie.
A felperes felé Bt. által kibocsátott számla sem a felek között valóságban lezajlott gazdasági eseményt rögzíti, ezért erre adólevonási jog nem alapítható. A számla nem tartalmazza a közvetített szolgáltatásra utalást sem, annak ellenére, hogy a szolgáltatást a Bt. úgy nyújtotta, hogy maga is kölcsönözte a munkavállalókat a P. Kft.-től (továbbiakban: Kft.), amely nem volt jogosult alvállalkozó igénybevételére, és nem tett eleget az adóbevallási és adatszolgáltatási kötelezettségének sem. A Kft. a Fővárosi Munkaügyi Központ nyilvántartásában magánmunkaerő közvetítőként, illetve munkaerő-kölcsönzőként nem szerepel, a vele kötött szerződések jogszabályba ütköző semmis megállapodások.
Rögzítette az alperes azt is, hogy a felperessel szemben 2006. június hónapra lefolytatott revízió eredményeként a bevalláshoz képest nulla Ft visszaigényelhető, és 359 000 Ft következő időszakra átvihető csökkentő tétel állapítható meg, ami ugyancsak a felperes áfa-elszámolásának bevalláshoz képesti módosítását és terhére adókülönbözet és jogosulatlan visszaigénylés előírását eredményezi.
Az alperes érdemi döntését az általános forgalmi adóról szóló LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 3. § (1) bekezdés a) pontjára, 28. § (1) bekezdésére, 44. § (5) bekezdésére, az adózás rendjéről szóló 2000. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésére, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) 3. § (4) bekezdésének 1. pontjára. A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 193/D. § (1) bekezdésére alapította.
A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését, másodlagosan azok megváltoztatását, a terhére előírt adóbírság mérséklését, vagy törlését kérte.
Azzal érvelt, hogy az alperes nem tett eleget a tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettségének a szlovák cég részére történő értékesítés tekintetében. Kifejtette, hogy a valóságban is végbe ment a gazdasági esemény, illetve az adólevonási joggal járó adómentes tényállás hiánya önmagában még nem alapozza meg a belföldi termékértékesítés megállapítását. A Bt. számlája kapcsán adólevonási jogát jogszerűen gyakorolta, kellő körültekintéssel járt el. Előadta, hogy nem követett el jogsértést, és az alperesnek méltányosságot kellett volna gyakorolnia a jogkövetkezmény alkalmazása során.
A megyei bíróság a felperes tanúmeghallgatásra, a tachográf korongok vizsgálata kapcsán szakértő kirendelésére vonatkozó bizonyítási indítványait, és keresetét elutasította. Jogi álláspontja a következő volt:
A felperes a perben nem bizonyította a keresettel támadott határozatok jogszabálysértő voltát.
A bizonylatok, okiratok hiánya, tanúvallomással nem pótolható, a tachograf-korongok vizsgálata pedig semmilyen adatot nem tudna szolgáltatni a tekintetben, hogy a felperes által gyártott termék szállítása konkrétan honnan, hova történt. Az alperes eleget tett a tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettségének, és jogszerűen nem fogadta el adólevonási joggal járó adómentes közösségen belüli értékesítés bevételeként a felperes bevallásában szerepeltetett összeget, mivel a szlovák cég részére a szállítások a valóságban nem történtek meg.
A Bt. számlái kapcsán az alperes megalapozottan és jogszerűen állapította meg, hogy azok hiteltelenek, mivel a bizonylatokon nem a valós gazdasági esemény szerepel, nem a számlakibocsátó végezte el a szolgáltatást, és nem lehetett megállapítani azt sem, hogy a valójában kik teljesítettek. Helyesen járt el az alperes akkor, amikor a korábbi ellenőrzés eredményeként az előző időszakról áthozható csökkentő tételt is szerepeltette, és azt a bevallástól eltérően határozta meg.
A felperes nem járt el kellő körültekintéssel, javára kivételes méltánylást érdemlő körülmény nem merült fel, ennél fogva az adóbírság nem mérsékelhető és nem csökkenthető.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, és a kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát.
Azzal érvelt, hogy az alperes határozata és a jogerős ítélet nem felel meg az Art. 1. § (1) és (5) bekezdéseiben, 97. § (4) és (6) bekezdéseiben, 165. § (3) bekezdésében, 171. § (1) bekezdésében, az Sztv. 166. §-ában az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontjában, 35. § (1) bekezdésében, 44. § (5) bekezdésében foglaltaknak. Hivatkozott a Pp. 206. §-ának, 163., 164. §-ainak, 339/B. §-ának megsértésére, és arra, hogy a megyei bíróság bizonyítékok nélkül értékelte terhére az alperesi határozatban megállapítottakat, illetve figyelmen kívül hagyta az általa megjelölt bizonyítékokat, a tényállást iratellenesen állapította meg, és téves ténybeli és jogkövetkeztetéseket vont le. Kifejtette, hogy a gazdasági esemény, amelyre adó-visszatérítést alapított, a valóságban is végbe ment, ezt igazolja a keretszerződés, a CMR, a számlák, a tanúvallomások, a törvényes képviselők nyilatkozatai és a főkönyvi kivonatok is. Önmagában az adómentes tényállás hiánya pedig nem alapozza meg a belföldi termékértékesítés tényét. Érvelése szerint az alperesnek fel kellett volna hívnia a Bt.-t a bizonylat kijavítására, mert a szolgáltatásnyújtásra, a munkaerő kölcsönzésre sor került, és ennek kapcsán kellő körültekintéssel járt el, így jogai nem sérülhetnek. Hangsúlyozta, hogy a méltányosság gyakorlásának törvényi feltételei fennálltak, és az alperes határozata nem felel meg a jogszabályi követelményeknek, mert abból nem tűnnek ki a mérlegelés szempontjai, és okszerűsége sem.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati eljárás során nincs helye bizonyítás felvételének, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek, a Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésére álló iratok alapján dönt. (Pp. 275. §-a, BH 2002/29.)
Ítéleti tényállás kapcsán jogszabálysértés csak akkor állapítható meg, ha az hiányos, iratellenes, avagy okszerűtlen, nyilvánvalóan téves, a logika szabályainak ellentmondó tényeket, ténybeli következtetéseket rögzít.
Nem állapítható meg iratellenesség azon a címen, hogy a fél jogi álláspontja valamely bizonyíték bizonyító ereje tekintetében nem azonos a bíróságéval, ez ugyanis nem iratellenességre utal, hanem a bizonyítékok felülmérlegelésére irányul, amire a rendkívüli jogorvoslati eljárásban nincs lehetőség.
Mindenekelőtt rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a felperes terhére előírt adókülönbözet nemcsak a szlovák cég felé kibocsátott számla, illetőleg a Bt. számlája kapcsán tett alperesi megállapításokból, hanem abból - a perben nem vitatott tényekből - is adódik, hogy az alperes 2006. június hónapra a revízió eredményeként, illetve annak kihatásaként a bevalláshoz képest a felperes terhére nulla Ft visszaigényelhető adót, illetve 359 000 Ft következő időszakra átvihető csökkentő tételt állapított meg.
A szlovák cég felé történő termékértékesítés kapcsán pedig az alperes nem az előzetesen felszámított áfa-levonása, illetve visszaigénylése kapcsán tett megállapítást, hanem az értékesítést, kiszállítást illetően, és az ezzel kapcsolatos bizonylatokat minősítette valótlannak, fiktívnek, és ebből következően, illetve az egyéb rendelkezésre álló adatokra figyelemmel tekintette a felperes legyártott termékeinek értékesítését belföldinek.
A felperes érvelésével ellentétben a megyei bíróság minden feltárt adatot egyenként és összességében is értékelt. A bizonyítási indítványok elutasítására helytálló indokok alapján került sor, a jogerős ítélet teljes körűen megfelel a Pp. 163., 164. §-aiban, 206. § (1) bekezdésében, és 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak.
A felperes tévesen hivatkozott arra, hogy az általa megjelölt bizonyítékok igazolják a bevallásában foglalt adatok valóságnak történő megfelelését. A CMR fuvarokmányokon ugyanis nincs kitöltve a fuvarozó jármű rendszáma, és a gépkocsivezető neve, így nem azonosítható be a menetlevelekkel. A menetlevelek szintén hiányosak, azokon nem szerepel, hogy a jármű milyen árut szállított, milyen mennyiségben, tehát nem azonosíthatók a fuvarokmányok egymással, és ezeken a hiányosságokon illetve ellentmondásokon a tachográfok vizsgálata sem segített volna. Ez utóbbi ugyanis csak igazolhatná, hogy az adott jármű mely napon, mennyi utat tett meg, és milyen sebességgel haladt, annak bizonyítására nem alkalmas, hogy a járművön milyen mennyiségi és fajtájú áru szállítása történt meg, és az sem, hogy volt-e egyáltalán rakomány a járművön. A szlovák cég tekintetében a szlovák adóhatóság által feltárt körülmények, azaz a tényleges gazdasági tevékenység végzésének hiánya ugyancsak megdönti a CMR-ek adatainak valódiságát, a CMR-eken szereplő címre történő értékesítés és áruszállítás tényleges megtörténtét.
A jogerős ítélet hiánytalanul és iratszerűen rögzíti a rendelkezésre álló adatokat, az abban megállapított tényállás jogszerű. A megyei bíróság helyes ténybeli és jogkövetkeztetéssel állapította meg a közösségi értékesítés fiktív voltát.
A felperes a számla szerinti termékhez szükséges alapanyagot általa sem vitatottan felhasználta, raktárkészlete nem volt, a legyártott árut tehát értékesítette. Mivel a felperes a termékeket nem a szlovák cég számára értékesítette, okszerűen és a logika szabályainak megfelelően az előzőekben részletezettekből az következik, hogy a terméket belföldön kellett értékesítenie, ami után viszont áfát kell fizetnie [Áfa. tv. 3. § (1) bekezdés a) pontja, 28. § (1) bekezdése].
Utal e körben a Legfelsőbb Bíróság arra is, hogy az Art. 99. § (2) bekezdése értelmében az adómentességet egyébként nem az adóhatóságnak, hanem az adózónak kell igazolnia, és a felperes a perben sem ajánlott fel a Pp. 163., 164. §-ai szerint eljárva olyan bizonyítást, amely alkalmas lett volna a bevallásában közöltek kétséget kizáró igazolására, bizonyítására.
Az alperes nem azt vonta kétségbe határozatában, hogy a felperes kölcsönzött munkaerőt, hanem azt állapította meg, és bizonyította, hogy a Bt. által kibocsátott számla tartalmilag hiteltelen, mert az azon feltüntetett gazdasági eseményt nem a számlakibocsátó végezte el, a gazdasági esemény nem a számla szerinti felek között ment végbe, illetve abból nem derül ki a szolgáltatás tényleges elvégzője, az alvállalkozó pedig nem volt elérhető. Ezért az alperes - jogszerűen - a felperes érvelésével ellentétben, a Bt. számlája kapcsán nem pusztán alaki, hanem tartalmi hiteltelenséget is megállapított, mely utóbbi kijavítással nem orvosolható.
A felperes érvelésével ellentétben a megyei bíróság helytálló és részletes indokát adta annak, hogy az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdése szerinti törvényi feltételek a felperes esetében mely okoknál fogva nem állapíthatók meg.
A felperes felülvizsgálati kérelmében tévesen hivatkozott az Art. 165. § (3) bekezdésében foglaltak megsértésére, amely a késedelmi pótlék mérséklésére vonatkozó szabályokat tartalmazza, mivel az alperes határozatában késedelmi pótlékot nem számított fel.
Az alperes határozatában indokát adta - törvényhelyek megjelölésével - annak, hogy mely okoknál fogva nem látott alapot az adóbírság mérséklésére. Az e körben kifejtett jogi álláspontja helytálló, mivel amennyiben az adóalany levonási jogát hiteltelen, fiktív számlára alapítja, az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdése szerinti törvényi feltételek nem állnak fenn, és az Art. 171. § (1) bekezdése szerinti adóbírság mérséklése is kizárt, kivételes méltánylást érdemlő körülmény hiányában. A felperes a peres eljárás során sem tárt fel, és nem is igazolt olyan tényt, vagy körülményt, amely az előzőekben ismertetettekre figyelemmel alapot adhatna az adóbírság csökkentésére.
Nem alapozza meg a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére irányuló felperesi indítványt az a tény, hogy a megyei bíróság az adóbírsággal kapcsolatos felperesi érvelés el nem fogadását részletesen nem indokolta meg, mivel a keresetet teljes körűen elutasító döntése megalapozott és jogszerű.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. V. 35.068/2010.)