adozona.hu
AVI 2013.12.129
AVI 2013.12.129
Hibás adattartalmú számla alapján a Hatodik Irányelvre hivatkozva sem lehet gyakorolni az adólevonási jogot [77/388 EGK Irányelv 18. cikk (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 2006. augusztus, november-december és 2007. január-március időszakra vonatkozóan bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le általános forgalmi adó adónemben. Ennek eredményeként a felperes terhére 13 026 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, mely után 2 605 000 Ft adóbírság és 1 707 000 Ft késedelmi pótlékot szabott ki. A revízió nem fogadta el az E. Kft. 2006. december 11-én CO 348319 számon kibocsátott száml...
AVI 2013.12.129 Hibás adattartalmú számla alapján a Hatodik Irányelvre hivatkozva sem lehet gyakorolni az adólevonási jogot [77/388 EGK Irányelv 18. cikk (1) bek.]
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 2006. augusztus, november-december és 2007. január-március időszakra vonatkozóan bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le általános forgalmi adó adónemben. Ennek eredményeként a felperes terhére 13 026 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, mely után 2 605 000 Ft adóbírság és 1 707 000 Ft késedelmi pótlékot szabott ki. A revízió nem fogadta el az E. Kft. 2006. december 11-én CO 348319 számon kibocsátott számlában szereplő 13 025 930 Ft általános forgalmi adólevonás jogszerűségét. A határozat szerint a számla összegző része számszaki hibát tartalmaz, ugyanis az adó nélküli számlaérték sorában nem a 65 129 652 Ft adóalap, hanem a garanciális visszatartással csökkentett fizetendő összeg, az 58 616 587 Ft került feltüntetésre. Ennek következtében a számla általános forgalmi adót tartalma végösszege hibás, a számlakibocsátó 78 155 582 Ft helyett 71 642 617 Ft-ot számolt el. Utalt arra is, hogy a megrendelőt a jó teljesítés garanciája címén a végszámla összegéből illette meg a 10%-os visszatartás. A részszámla nem a részteljesítésnek megfelelően került kiállításra. Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy a számla megfelel az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 13. § (1) bekezdés 16. pontjában foglaltaknak, a minimális adatokat tartalmazza, és nem kizárt, hogy a visszatartást is tartalmazza a számla. A felek ráutaló magatartással a részszámlánál is alkalmazták a visszatartást. A számlakiállítót nem tudta fellelni, így a számlát utóbb nem tudta helyesbíttetni.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában hivatkozott az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontjára, 35. § (1) bekezdésére, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdésére, 166. § (2) bekezdésére azzal, hogy csak az alakilag és tartalmilag hiteles, megbízható és helytálló adatokat tartalmazó számla alapján illeti meg az adózót az áfalevonási jog.
Az Áfa. tv. 13. § (1) bekezdés 16. pontja szerinti valamennyi adatot nem tartalmazta helyesen a vitatott számla, a számlához kapcsolódó készre-jelentés összesen 65 129 652 Ft adóalapnak és 13 025 920 Ft adóösszegnek megfelelő részteljesítést ismert el. Ugyanakkor a perrel érintett számla összesítő rovatában adóalapként 58 616 687 Ft szerepel. A helytelen adóalap után téves összegben került feltüntetésre az adó összege is, ezért a felperes nem jogosult a számlában feltüntetett általános forgalmi adó levonására. A felperes által befogadott számla szerinti hiba nem minősül elírásnak.
A szerződő felek 2006. június 23-i szerződése egyértelműen a végszámlához kapcsolódóan tartalmazta a garanciális visszatartást. A perben nem az volt az eldöntendő kérdés, hogy a felek egyező akarattal követték-e a kérdéses számlázási gyakorlatot. Az elsőfokú bíróság nem osztotta a személyes előadásként beterjesztett felperesi szakértői véleményben foglaltakat.
Részhitelesség számla tekintetében nincs, nem emelhető ki a számla adatai közül egy adat, jelen esetben az adó összege.
Az elsőfokú bíróság kiemelte, hogy feladata a perrel érintett határozat felülvizsgálatára terjedt ki, így nem vizsgálta az elsőfokú adóhatóság egyéb időszak alapjául szolgáló számlák jogszerűségét, vagy ugyanezen időszak más számla vonatkozásában tett megállapításait. Az alperes nem értékelte felperes terhére a számlakibocsátó megkeresésének eredménytelenségét.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítélete ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és a keresetének helyt adást, vagy az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására kötelezését. Továbbra is fenntartotta, hogy a számla megfelel az Áfa. tv. 13. § (1) bekezdés 16. pontjában foglalt minimális tartalmi feltételeknek. Utalt arra, hogy az adóhatóság négy másik esetben elfogadta a perben vitatott számlázási módot. Az alperes határozata a Hatodik Irányelvnek sem felel meg. A felperes indítványozta igazságügyi szakértő kirendelését a perben. A felperes mindent megtett, hogy a számlakibocsátónál helyesbíttesse a számlát.
Az alperes a jogerős ítélet helybenhagyását és a felperes felülvizsgálati kérelmének elutasítását kérte azzal, hogy részhitelesség nincs, a számla hibája nem formai hiba, csak a végszámlában lehetett volna visszatartást alkalmazni. A felperes által hivatkozott más számlák nem képezték a per tárgyát, a bíróságnak jogkérdésben kellett döntenie, ezért szakértő kirendelésére nem volt szükség. Irreleváns a számlakibocsátó felkutatására tett felperesi előadás. A felperes által hivatkozott számlák nem képezték a per tárgyát.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az elsőfokú bíróság az Áfa. tv. 15. § (3) bekezdés, 32. § (1) bekezdés a) pontja, 35. § (1) bekezdés a) pontja és 166. § (2) bekezdése alapján helytállóan fejtette ki, hogy az adó-visszaigénylés teljesítésének elsődleges feltétele az olyan termékértékesítés, amelyről alakilag és tartalmilag hiteles, megbízható és helytálló adatokat tartalmazó számlát állítanak ki. A számla akkor tekinthető hiteles bizonylatnak, ha valamennyi adata helytálló. Bármely adat valótlansága megdönti a számla hitelességét. A számla nem lehet részlegesen hiteles, és ez nem adhat alapot az általános forgalmi adó visszaigénylésére.
Az elsőfokú bíróság helyesen a CO 348319 sorszámú számla adat tartalmát vizsgálta, mivel ennek vizsgálata dönthette el az alperesi határozat jogszerűségét vagy jogszerűtlenségét. E körben az elsőfokú bíróság helyesen hagyta figyelmen kívül a felperesnél más időszakra vonatkozó ellenőrzés megállapításait, vagy ugyanazon időszakra, de más számlára vonatkozó adóhatósági megállapítást. A közigazgatási perben a bíróságnak a vitatott számláról kellett eldönteni, hogy ennek alapján a felperest jogszerűen megillette-e az általános forgalmi adó-visszaigénylés vagy sem.
Az Áfa. tv. 13. § (1) bekezdés 16. pontja szerint számla: adóigazgatási azonosításra alkalmas bármely olyan papír alapú, vagy a vevővel történt megállapodás alapján - külön jogszabály által meghatározottak szerint elektronikus úton kibocsátott bizonylat, amely legalább a következő adatokat tartalmazza: ezt követően a)-q) pontokban sorolja fel a számla minimális tartalmi adatait a jogszabály.
A felperes adófizetési kötelezettségét az adóhatóság nem azért állapította meg, mert a számla a minimális adatokat nem tartalmazza, hanem a számla adat tartalma nem helytálló. Nem azt vitatta, hogy a számla tartalmazhat-e egyéb adatokat is az Áfa. tv. 13. § (1) bekezdés 16. pontjában meghatározottakon kívül, hanem, hogy a kötelező adattartalom helytálló-e vagy sem.
E körben az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a számlához kapcsolódó készre-jelentés összesen 65 129 652 Ft adóalapnak és 13 025 930 Ft általános forgalmi adóösszegnek megfelelő részteljesítést ismert el. Az elsőfokú bíróság azt sem vitatta, hogy az eredeti szerződéshez képest vajon a gazdasági partnerek eltérhettek-e ráutaló magatartással a visszatartás összegének csökkentése kérdésében. A perben ügydöntő volt, hogy a számla adatai ellentmondtak egymásnak, illetve olyan számszaki hibát tartalmazott, amely hitel teleimé tette számlát. Az áfa nélküli számlaérték összesítőben nem a 65 129 652 Ft szerepelt, hanem a nettó 10%-os garancia visszatartással csökkentett összeg, az 58 616 687 Ft. A számlaösszesítő rovatban tehát az adóalap összege nem helyes, nem egyezik meg az elvégzett munkáról leigazolt készre-jelentés és teljesítés igazolás alapján (beleértve a leszállított berendezéseket és anyagokat) megállapítható termék (szolgáltatás) adó nélkül számított ellenértékének összes összegével. Az áthárított áfa összege pedig nem a számlaérték áfa nélküli összegének 20%-a, e körben számszakilag is hibás a vitatott számla. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a formailag hibás számla nem adhatott alapot a felperesnek az általános forgalmi adó levonására.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében helytállóan utalt arra, hogy a felperes az elsőfokú eljárásban nem hivatkozott a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról - közös hozzáadott-értékadórendszer: egységes adóalap megállapításról szóló 77/388/EGK Irányelvre (Hatodik Irányelv). A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint ugyanakkor az elsőfokú bíróság ítélete nem ütközik a Hatodik Irányelv 17. cikk (2) bekezdés, 18. cikk (1) bekezdés, 22. cikk (3) bekezdésébe sem. A perben nem az volt a vitás kérdés, hogy a felperes rendelkezett-e akár az Áfa. tv., akár a Hatodik Irányelvben meghatározott adattartalmú számlával, hanem, hogy a számla adattartalma megfelel-e vagy sem. Hibás adattartalmú számla alapján a Hatodik Irányelv 18. cikk (1) bekezdése alapján sem lehet gyakorolni az adólevonási jogot.
Az iratok alapján megállapítható, hogy a felperes megkísérelte felkutatni a számlakiállítót a számla helyesbítése érdekében, de ez a kísérlet nem vezetett eredményre. Ez a körülmény azonban a határozat jogszerűségét nem érintette.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.047/2010.)