adozona.hu
BH+ 2013.11.470
BH+ 2013.11.470
Rosszhiszemű álképviselő sem kötelezhető kártérítés megfizetésére, ha a kár bekövetkezése nem volt bizonyított [Ptk. 221. § (1) és (2) bek., 486. § (3) bek; 2006. évi IV. tv. (Gt.) 30. § (2) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából irányadó tényállás szerint az alperes 2007. november 30-ától 2009. június 25-éig a felperes korlátolt felelősségű társaság tagja és ifj. D. J.-vel együttesen a képviseleti jog gyakorlására jogosult vezető tisztségviselője volt. Ugyanebben az időszakban kültagsági jogviszonyban állt, és K. T.-ral együtt ügyvezetői tisztséget is betöltött az e perben nem álló B. Bt.-ben.
Az ugyancsak jelen perben nem álló B. Tourist Kft., a felperes, valamint ...
BH+ 2013.11.470 Rosszhiszemű álképviselő sem kötelezhető kártérítés megfizetésére, ha a kár bekövetkezése nem volt bizonyított [Ptk. 221. § (1) és (2) bek., 486. § (3) bek; 2006. évi IV. tv. (Gt.) 30. § (2) bek.]
A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából irányadó tényállás szerint az alperes 2007. november 30-ától 2009. június 25-éig a felperes korlátolt felelősségű társaság tagja és ifj. D. J.-vel együttesen a képviseleti jog gyakorlására jogosult vezető tisztségviselője volt. Ugyanebben az időszakban kültagsági jogviszonyban állt, és K. T.-ral együtt ügyvezetői tisztséget is betöltött az e perben nem álló B. Bt.-ben.Az ugyancsak jelen perben nem álló B. Tourist Kft., a felperes, valamint a B. Bt. 2008. április 9-én szerződést kötöttek, mely - egyebek mellett - azt is tartalmazta, hogy a B. Bt. 40 000 000 Ft kölcsönt nyújtott a felperesnek, amelynek visszafizetési határideje lejárt. Ez összeg után a hitelező részére 1 000 000 Ft kamatot is meg kell fizetnie. Az esedékes teljes tartozása ezért 41 000 000 Ft. 2008. június 23-án a felperes a B. Bt.-nek 35 000 000 Ft-ot utalt át, így tartozása 6 000 000 Ft-ra csökkent.
Az alperes a felperes vagyonából 2 661 420 Ft-ot magánál tartott, majd egy általa a felperes nevében, illetve K. T. által a B. Bt. nevében 2009. június 15-én aláírt, átvételi elismervényként megjelölt okirat szerint az említett napon ezt az összeget a felperes kölcsöntartozása részteljesítéseként a B. Bt. üzletvezetőjének, K. T.-nak átadta.
Id. D. J., a felperes 2009. szeptember 4-étől megbízatásban álló új ügyvezetője a cég iratainak áttekintése után 2 661 420 Ft pénztárhiányt állapított meg. A hiányzó összeg megfizetésére többször is eredménytelenül szólította fel az alperest.
2009. augusztus 3-án a B. Bt. a jelen per felperese, mint kötelezett ellen, 6 000 000 Ft és járulékai megfizetése iránt fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet terjesztett elő a megyei bíróságon. Az eljárás a felperes ellentmondása folytán perré alakult át, melyet a bíróság a B. Bt. keresettől elállása folytán megszüntetett.
Utóbb, a B. Bt. a megelőzően említett részteljesítés beszámításával 4 290 660 Ft és járulékainak egyetemleges megfizetése iránt pert indított a jelen per felperese, mint I. r. alperes, a B. Tourist Kft. II. r. alperes, továbbá a készfizető kezességet vállaló ifj. D. J. III. r. és D. J.-né IV. r. alperesek ellen. A városi bíróság a 2011. január 11-én meghozott ítéletével e keresetnek helyt adott. A városi bíróság a határozatában rögzítette, a B. Bt. felperes az I. r. alperes (a jelen per felperese) tartozására 2009. június 15. napjával 2 661 420 Ft-ot a Ptk. 293. §-a szerint elszámolt. Az erre tekintettel fennmaradt tartozás - 4 290 660 Ft és járulékai - megfizetése iránti kereset alapos volt.
A felperes a jelen perben arra kérte a bíróságot, kötelezze az alperest 2 661 420 Ft és járulékai megfizetésére. Vitatta, hogy ezt a pénztárhiányként jelentkező összeget a B. Bt. az alperestől ténylegesen megkapta. Állította, ezt a vélekedését támasztja alá, hogy e cég 2009. augusztus 3-án a megyei bíróságon a részteljesítéssel nem csökkentett 6 000 000 Ft és járulékai megfizetése iránt nyújtott be fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet. Álláspontja az volt, az alperes a pénztárhiányt jelentő összeget, függetlenül attól, hogy mire fordította, visszafizetni köteles. E kérelme elbírálása tekintetében nem tulajdonított jogi jelentőséget annak, hogy a megyei bíróság ítéletével befejezett, a B. Bt. által ellene és vele egyetemlegesen marasztalni kért pertársaival szemben indított perben a kereseti kérelemnek a részteljesítés beszámítására utalással adott helyt. A felperes az elsőfokú eljárás során tartott utolsó tárgyaláson, a tárgyalás berekesztését megelőzően a keresetét további 1 100 000 Ft-tal felemelte. Arra hivatkozott, hogy a házipénztárból az alperes által önkényesen kivett pénz hiánya miatt az adóbefizetési kötelezettségének az előírt határidőben nem tudott eleget tenni. Az adótartozás következtében ilyen összegű többlet fizetési kötelezettsége, azaz kára keletkezett.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, a felperes tartozását csökkentve azért 2 661 420 Ft-ot fizetett meg a B. Bt.-nek, mert a házipénztárban ilyen összeg állt rendelkezésre. Állította, jogszerűen, a felperes érdekében járt el, kártérítési felelősség nem terheli. Utalt arra, hogy a részteljesítést megelőzően elkészített, 6 000 000 Ft és járulékai iránti fizetési meghagyás kibocsátása érdekében előterjesztett kérelem a B. Bt. adminisztratív tévedésből eredő hibája miatt került benyújtásra.
Az első fokon eljárt bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Úgy ítélte meg, a felperes nem tudta bizonyítani, hogy korábbi vezető tisztségvelője, az alperes, tisztsége fennállása alatt kárt okozott. A pénztári ellátmányt képező 2 661 420 Ft-ot ugyanis nem saját céljaira, hanem a felperesnek a B. Bt.-vel szembeni tartozása csökkentésére fordította. Ezt az összeget a B. Bt. a felperessel szemben indított perben elszámolta.
Az elsőfokú bíróság a felemelt keresettel érdemben nem foglalkozott. Véleménye szerint ugyanis a felperes azt a Pp. 141. § (2) bekezdésben írt kötelezettségét megszegve, felhívása ellenére alapos ok nélkül, késedelmesen terjesztette elő.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság részítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének az 1 100 000 Ft és kamatai megfizetése iránti keresetet elutasító rendelkezését hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot ebben a körben a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította; ezt meghaladóan az ítéletet helybenhagyta.
Az eredetileg előterjesztett kereset tárgyában a városi bíróság által megállapított tényállást, az abból levont jogi következtetéseket helytállónak tartotta. Egyetértett azzal a jogi állásponttal, hogy az alperest nem terheli kártérítési felelősség. Hangsúlyozta, a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: 2006. évi Gt.) 30. § (2) bekezdésének tükrében az alperes magatartását jogellenesnek ítélte, mert az alperes megszegte a Ptk. 221. § (4) bekezdésében [helyesen (3) bekezdésében] írt rendelkezést, miszerint a képviselő nem járhat el, ha a szemben álló vagy ellentétesen érdekelt fél ő maga, vagy az általa képviselt fél. Utalt arra, hogy az alperes ugyanabban az időben a felperes ügyvezetője és a B. Bt. tagja is volt. Azzal, hogy a B. Bt. felé fennálló 6 000 000 Ft tartozásból 2 661 420 Ft-ot kifizetett, nem a felperes érdekeinek elsődlegessége alapján járt el, figyelemmel arra is, hogy a felperesnek is volt követelése a B. Bt.-vel szemben.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal azonosan azonban megállapította, hogy a felperesnek nem keletkezett kára. A városi bíróságnál indult és a megyei bíróság ítéletével jogerősen befejezett per anyagából ugyanis kitűnik, a B. Bt. a 2 661 420 Ft részteljesítést elfogadta, ezzel az összeggel követelését csökkentette, annak elszámolására az érintett felek között jogerős határozattal sor került.
A törvényszék a felemelt keresettel kapcsolatban úgy foglalt állást, azt az elsőfokú bíróságnak érdemben kellett volna elbírálnia.
A jogerős részítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Elsődlegesen azt kérte, a Kúria a jogerős határozatot az elsőfokú ítéletre is kiterjedően helyezze hatályon kívül, és utasítsa az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára. Véleménye szerint a 2 661 420 Ft és az 1 100 000 Ft és járulékai megfizetése iránti igényei egymástól nem különíthetők el. A felperes másodlagosan a jogerős részítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és az alperes marasztalását kérte.
Arra hivatkozott, a jogerős részítélet sérti a Ptk. 200. § (2) bekezdését, 221. § (3) bekezdését, 237. § (1) bekezdését, valamint a 2006. évi Gt. 30. § (2) bekezdését.
Előadta, az alperes, mint együttes képviseleti joggal felruházott törvényes képviselő, nem volt jogosult arra, hogy 2 661 420 Ft-ot a házipénztárból kivegyen, ezzel az összeggel a másik ügyvezető tudomása és egyetértése nélkül rendelkezzen. Állította, az alperes az említett pénzzel sajátjaként rendelkezett. Ezt támasztja alá az annak átadásáról szóló átvételi elismervény időpontját követően benyújtott fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem is, amely az eredeti, 6 000 000 Ft megfizetésére irányult. A felperes kifejtette azt is, ha a 2 661 420 Ft-ot az alperes valóban átadta a B. Bt.-nek, magatartása akkor is jogszabálysértő és az általa a bt.-vel kötött megállapodás érvénytelenségét eredményezte. Együttes képviseleti joga ellenére önállóan járt el. A Ptk. 221. § (3) bekezdésének sérelmével megkötött szerződése, nyilatkozata nyilvánvalóan a jóerkölcsbe is ütközik, az a Ptk. 200. § (2) bekezdése szerint semmis. A felperes hangsúlyozta, az alperes eljárását nem hagyta jóvá. Utalt arra is, ha az alperes magatartását a megbízás nélküli ügyvitel szabályai szerint bírálja el a bíróság, az általa kötött ügylet nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközése akkor is megállapítható. Ebből következően a 2006. évi Gt. 30. § (2) bekezdése alapján az alperes a jogellenes magatartásával okozott kár megfizetésére köteles, illetve a Ptk. 237. § (1) bekezdése értelmében az érvénytelen szerződés miatt a szerződéskötés előtt fennálló helyzet visszaállításaként ugyancsak terheli őt a keresetben megjelölt pénzösszeg visszafizetése. A felperes állította, a 6 000 000 Ft-ot egymás között elszámolták, ténylegesen a B. Bt.-nek áll fenn tartozása vele szemben. A 2 661 420 Ft-ról szóló szigorú számadású kiadási pénztári bizonylatnak a peres iratokhoz való becsatolása hiányában alaptalannak tartotta az eljárt bíróságok kár keletkezésének hiányára vonatkozó megállapítását.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős részítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria a jogerős részítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, s arra a következtetésre jutott, hogy az a felhozott okokból nem jogszabálysértő.
A Kúria mindenekelőtt szükségesnek tartja rögzíteni, az alperes - tekintettel együttes képviseleti jogára - nem vitásan a képviseleti jogát túllépve, rosszhiszemű álképviselőként járt el, amikor a felperes tartozásának résztörlesztésére a B. Bt.-vel megállapodást kötött. E magatartása a képviselt felperes oldaláról vizsgálva megbízás nélküli ügyvitelnek is minősült. A Ptk. 221. § (1) és (2) bekezdése értelmében mint rosszhiszemű álképviselővel szemben a vele szerződő fél, azaz a bt. a Ptk. 486. § (3) bekezdése értelmében pedig az, akinek nevében megbízás nélkül eljárt, azaz a felperes jogosult az e magatartással okozati összefüggésben keletkezett károk megtérítése iránt fellépni. Az alperessel szembeni igényérvényesítésre a felperesnek a 2006. évi Gt. 30. § (2) bekezdése is jogcímet szolgáltat.
A felperesnek ezért kétséget kizáróan a kártérítés együttes feltételeinek fennállását kellett igazolnia. A B. Bt. által indított per anyaga alapján a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően okszerűen következtettek az eljárt bíróságok arra, hogy a felperes a 2 661 420 Ft mértékű kárának bekövetkezését bizonyítani nem tudta. A Pp. 3. § (5) bekezdése szerint nem voltak elzárva attól, hogy az említett peres iratokat, illetve a bt. részére átadott pénzösszegről szóló elismervény másolati példányát bizonyítékként értékeljék, ez utóbbi okirat eredeti példányának becsatolása nélkül.
A kár bekövetkezésének bizonyítása hiányában a 2006. évi Gt. 30. § (2) bekezdésének, illetve a Ptk. 486. § (3) bekezdésének megsértése fel sem merülhet. Miután a Ptk. 221. § (1) és (2) bekezdése az álképviselővel szerződő fél igényérvényesítésének alapjául szolgál, arra a felperes az igényét ugyan csak nem alapíthatta.
A felperes állításával szemben a Ptk. 221. § (3) bekezdését sem sérti a jogerős ítélet. A betéti társaság a 2006. évi Gt. 2. § (3) bekezdése értelmében önállóan jogképes, a 108. § (1) bekezdése alapján a tagjaitól elkülönült vagyonnal rendelkezik. Amikor az alperes a felperes nevében eljárt a perbeli tartozás részösszegének a B. Bt. részére történő kifizetésekor, nem képviselte a bt.-t, és e jogviszonyban szemben álló, ellentétesen érdekelt félnek sem minősült, ilyennek csakis a bt. volt tekinthető. A felperes a Ptk. 221. § (3) bekezdésének megsértésére alapítva állította a résztartozás kiegyenlítésére kötött megállapodás jogszabályba, illetve nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközését, azaz semmisségét, ezért a kifejtettek miatt ezt bizonyítani szintén nem tudta. A részítélettel elbírált keresetének elutasítása ebből következően nem volt jogszabálysértő.
Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős részítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdésére hivatkozással hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. VII. 30.050/2013.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Szombathelyi Városi Bíróságon 18.P.21.505/2011.számon indult perében a Szombathelyi Törvényszék által hozott 6.Pf.20.468/2012/6. számú jogerős részítélet ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - nyilvános tárgyaláson - meghozta a következő
részítéletet:
A Kúria a jogerős részítéletet hatályában fenntartja.Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 84 500 (nyolcvannégyezer-ötszáz) Ft felülvizsgálati eljárási költséget, valamint felhívásra az államnak 266 100 (Kettőszázhatvanhatezer-egyszáz) Ft felülvizsgálati eljárási illetéket.
Ez ellen a részítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
Indokolás
A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából irányadó tényállás szerint az alperes 2007. november 30-ától 2009. június 25-éig a felperes korlátolt felelősségű társaság tagja és ifj. D. J.-vel együttesen a képviseleti jog gyakorlására jogosult vezető tisztségviselője volt. Ugyanebben az időszakban kültagsági jogviszonyban állt, és K.T-vel együtt ügyvezetői tisztséget is betöltött az e perben nem álló B. Bt.-ben.
Az ugyancsak jelen perben nem álló B. Tourist Kft., a felperes, valamint a B. Bt. 2008. április 9-én szerződést kötöttek, mely - egyebek mellett - azt is tartalmazta, hogy a B. Bt. 40 000 000 Ft kölcsönt nyújtott a felperesnek, amelynek visszafizetési határideje lejárt. Ezen összeg után a hitelező részére 1 000 000 Ft kamatot is meg kell fizetnie. Az esedékes teljes tartozása ezért 41 000 000 Ft. 2008. június 23-án a felperes a B. Bt.-nek 35 000 000 Ft-ot utalt át, így tartozása 6 000 000 Ft-ra csökkent.
Az alperes a felperes vagyonából 2 661 420 Ft-ot magánál tartott, majd egy általa a felperes nevében, illetve K. T. által a B. Bt. nevében 2009. június 15-én aláírt, átvételi elismervényként megjelölt okirat szerint az említett napon ezt az összeget a felperesi kölcsöntartozás részteljesítéseként a B. Bt. üzletvezetőjének, K. T-nek átadta.
Id. D. J., a felperes 2009. szeptember 4-étől megbízatásban álló új ügyvezetője a cég iratainak áttekintése után 2 661 420 Ft pénztárhiányt állapított meg. A hiányzó összeg megfizetésére többször is eredménytelenül szólította fel az alperest.
2009. augusztus 3-án a B. Bt. a jelen per felperese, mint kötelezett ellen, 6 000 000 Ft és járulékai megfizetése iránt fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet terjesztett elő a Vas Megyei Bíróságon. Az eljárás a felperes ellentmondása folytán perré alakult át, melyet a bíróság a B. Bt. keresettől elállása folytán megszüntetett.
Utóbb, a B. Bt. a megelőzően említett részteljesítés beszámításával 4 290 660 Ft és járulékainak egyetemleges megfizetése iránt pert indított a jelen per felperese, mint I. r. alperes, a B. Tourist Kft. II. r. alperes, továbbá a készfizető kezességet vállaló ifj. D. J. III. r. és D. J.-né IV. r. alperesek ellen. A Szombathelyi Városi Bíróság a 2011. január 11-én meghozott 1.G.40.101/2010/10. számú ítéletével e keresetnek helyt adott. A városi bíróság a határozatában rögzítette, a B. Bt. felperes az I. r. alperes (a jelen per felperese) tartozására 2009. június 15. napjával 2 661 420 Ft-ot a Ptk. 293. §-a szerint elszámolt. Az erre tekintettel fennmaradt tartozás - 4 290 660 Ft és járulékai - megfizetése iránti kereset alapos volt.
A felperes a jelen perben arra kérte a bíróságot, kötelezze az alperest 2 661 420 Ft és járulékai megfizetésére. Vitatta, hogy ezt a pénztárhiányként jelentkező összeget a B. Bt. az alperestől ténylegesen megkapta. Állította, ezt a vélekedését támasztja alá, hogy e cég 2009. augusztus 3-án a Vas Megyei Bíróságon a részteljesítéssel nem csökkentett 6 000 000 Ft és járulékai megfizetése iránt nyújtott be fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet. Álláspontja az volt, az alperes a pénztárhiányt jelentő összeget, függetlenül attól, hogy mire fordította, visszafizetni köteles. E kérelme elbírálása tekintetében nem tulajdonított jogi jelentőséget annak, hogy a Vas Megyei Bíróság a 20.Gf.40.019/2011/8. számú ítéletével befejezett, a B. Bt. által ellene és vele egyetemlegesen marasztalni kért pertársaival szemben indított perben a kereseti kérelemnek a részteljesítés beszámítására utalással adott helyt. A felperes az elsőfokú eljárás során tartott utolsó tárgyaláson, a tárgyalás berekesztését megelőzően a keresetét további 1 100 000 Ft-tal felemelte. Arra hivatkozott, hogy a házipénztárból az alperes által önkényesen kivett pénz hiánya miatt az adóbefizetési kötelezettségének az előírt határidőben nem tudott eleget tenni. Az adótartozás következtében ilyen összegű többletfizetési kötelezettsége, azaz kára keletkezett.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, a felperes tartozását csökkentve azért 2 661 420 Ft-ot fizetett meg a B. Bt.-nek, mert a házipénztárban ilyen összeg állt rendelkezésre. Állította, jogszerűen, a felperes érdekében járt el, kártérítési felelősség nem terheli. Utalt arra, hogy a részteljesítést megelőzően elkészített, 6 000 000 Ft és járulékai iránti fizetési meghagyás kibocsátása érdekében előterjesztett kérelem a B. Bt. adminisztratív tévedésből eredő hibája miatt került benyújtásra.
Az első fokon eljárt bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Úgy ítélte meg, a felperes nem tudta bizonyítani, hogy korábbi vezető tisztségvelője, az alperes, tisztsége fennállása alatt kárt okozott. A pénztári ellátmányt képező 2 661 420 Ft-ot ugyanis nem saját céljaira, hanem a felperesnek a B. Bt.-vel szembeni tartozása csökkentésére fordította. Ezt az összeget a B. Bt. a felperessel szemben indított perben elszámolta.
Az elsőfokú bíróság a felemelt keresettel érdemben nem foglalkozott. Véleménye szerint ugyanis a felperes azt a Pp. 141. § (2) bekezdésben írt kötelezettségét megszegve, felhívása ellenére alapos ok nélkül, késedelmesen terjesztette elő.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság részítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének az 1 100 000 Ft és kamatai megfizetése iránti keresetet elutasító rendelkezését hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot ebben a körben a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította; ezt meghaladóan az ítéletet helybenhagyta.
Az eredetileg előterjesztett kereset tárgyában a városi bíróság által megállapított tényállást, az abból levont jogi következtetéseket helytállónak tartotta. Egyetértett azzal a jogi állásponttal, hogy az alperest nem terheli kártérítési felelősség. Hangsúlyozta, a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: 2006. évi Gt.) 30. § (2) bekezdésének tükrében az alperes magatartását jogellenesnek ítélte, mert az alperes megszegte a Ptk. 221. § (4) bekezdésében [helyesen (3) bekezdésében] írt rendelkezést, miszerint a képviselő nem járhat el, ha a szemben álló vagy ellentétesen érdekelt fél ő maga, vagy az általa képviselt fél. Utalt arra, hogy az alperes ugyanabban az időben a felperes ügyvezetője és a B. Bt. tagja is volt. Azzal, hogy a B. Bt. felé fennálló 6 000 000 Ft tartozásból 2 661 420 Ft-ot kifizetett, nem a felperes érdekeinek elsődlegessége alapján járt el, figyelemmel arra is, hogy a felperesnek is volt követelése a B. Bt.-vel szemben.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal azonosan azonban megállapította, hogy a felperesnek nem keletkezett kára. A Szombathelyi Városi Bíróságnál 1.G.40.101/2010. számon indult és a Vas Megyei Bíróság 20.Gf.40.019/2011/8. számú ítéletével jogerősen befejezett per anyagából ugyanis kitűnik, a B. Bt. a 2 661 420 Ft részteljesítést elfogadta, ezzel az összeggel követelését csökkentette, annak elszámolására az érintett felek között jogerős határozattal sor került.
A törvényszék a felemelt keresettel kapcsolatban úgy foglalt állást, azt az elsőfokú bíróságnak érdemben kellett volna elbírálnia.
A jogerős részítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Elsődlegesen azt kérte, a Kúria a jogerős határozatot az elsőfokú ítéletre is kiterjedően helyezze hatályon kívül, és utasítsa az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára. Véleménye szerint a 2 661 420 Ft és az 1 100 000 Ft és járulékai megfizetése iránti igényei egymástól nem különíthetők el. A felperes másodlagosan a jogerős részítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és az alperes marasztalását kérte.
Arra hivatkozott, a jogerős részítélet sérti a Ptk. 200. § (2) bekezdését, 221. § (3) bekezdését, 237. § (1) bekezdését, valamint a 2006. évi Gt. 30. § (2) bekezdését.
Előadta, az alperes, mint együttes képviseleti joggal felruházott törvényes képviselő, nem volt jogosult arra, hogy 2 661 420 Ft-ot a házipénztárból kivegyen, ezzel az összeggel a másik ügyvezető tudomása és egyetértése nélkül rendelkezzen. Állította, az alperes az említett pénzzel sajátjaként rendelkezett. Ezt támasztja alá az annak átadásáról szóló átvételi elismervény időpontját követően benyújtott fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem is, amely az eredeti, 6 000 000 Ft megfizetésére irányult. A felperes kifejtette azt is, ha a 2 661 420 Ft-ot az alperes valóban átadta a B. Bt.-nek, magatartása akkor is jogszabálysértő és az általa a Bt.-vel kötött megállapodás érvénytelenségét eredményezte. Együttes képviseleti joga ellenére önállóan járt el. A Ptk. 221. § (3) bekezdésének sérelmével megkötött szerződése, nyilatkozata nyilvánvalóan a jóerkölcsbe is ütközik, az a Ptk. 200. § (2) bekezdése szerint semmis. A felperes hangsúlyozta, az alperes eljárását nem hagyta jóvá. Utalt arra is, ha az alperes magatartását a megbízás nélküli ügyvitel szabályai szerint bírálja el a bíróság, az általa kötött ügylet nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközése akkor is megállapítható. Ebből következően a 2006. évi Gt. 30. § (2) bekezdése alapján az alperes a jogellenes magatartásával okozott kár megfizetésére köteles, illetve a Ptk. 237. § (1) bekezdése értelmében az érvénytelen szerződés miatt a szerződéskötés előtt fennálló helyzet visszaállításaként ugyancsak terheli őt a keresetben megjelölt pénzösszeg visszafizetése. A felperes állította, a 6 000 000 Ft-ot egymás között elszámolták, ténylegesen a B. Bt.-nek áll fenn tartozása vele szemben. A 2 661 420 Ft-ról szóló szigorú számadású kiadási pénztári bizonylatnak a peres iratokhoz való becsatolása hiányában alaptalannak tartotta az eljárt bíróságok kár keletkezésének hiányára vonatkozó megállapítását.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős részítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria a jogerős részítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, s arra a következtetésre jutott, hogy az a felhozott okokból nem jogszabálysértő.
A Kúria mindenekelőtt szükségesnek tartja rögzíteni, az alperes - tekintettel együttes képviseleti jogára - nem vitásan a képviseleti jogát túllépve, rosszhiszemű álképviselőként járt el, amikor a felperes tartozásának résztörlesztésére a B. Bt.-vel megállapodást kötött. E magatartása a képviselt felperes oldaláról vizsgálva megbízás nélküli ügyvitelnek is minősült. A Ptk. 221. § (1) és (2) bekezdése értelmében mint rosszhiszemű álképviselővel szemben a vele szerződő fél, azaz a bt. a Ptk. 486. § (3) bekezdése értelmében pedig az, akinek nevében megbízás nélkül eljárt, azaz a felperes jogosult az e magatartással okozati összefüggésben keletkezett károk megtérítése iránt fellépni. Az alperessel szembeni igényérvényesítésre a felperesnek a 2006. évi Gt. 30. § (2) bekezdése is jogcímet szolgáltat.
A felperesnek ezért kétséget kizáróan a kártérítés együttes feltételeinek fennállását kellett igazolnia. A B. Bt. által indított per anyaga alapján a Pp.206. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően okszerűen következtettek az eljárt bíróságok arra, hogy a felperes a 2 661 420 Ft mértékű kárának bekövetkezését bizonyítani nem tudta. A Pp. 3. § (5) bekezdése szerint nem voltak elzárva attól, hogy az említett peres iratokat, illetve a Bt. részére átadott pénzösszegről szóló elismervény másolati példányát bizonyítékként értékeljék, ez utóbbi okirat eredeti példányának becsatolása nélkül.
A kár bekövetkezésének bizonyítása hiányában a 2006. évi Gt. 30. § (2) bekezdésének, illetve a Ptk. 486. § (3) bekezdésének megsértése fel sem merülhet. Miután a Ptk. 221. § (1) és (2) bekezdése az álképviselővel szerződő fél igényérvényesítésének alapjául szolgál, arra a felperes az igényét ugyan csak nem alapíthatta.
A felperes állításával szemben a Ptk. 221. § (3) bekezdését sem sérti a jogerős ítélet. A betéti társaság a 2006. évi Gt. 2. § (3) bekezdése értelmében önállóan jogképes, a 108. § (1) bekezdése alapján a tagjaitól elkülönült vagyonnal rendelkezik. Amikor az alperes a felperes nevében eljárt a perbeli tartozás részösszegének a B. Bt. részére történő kifizetésekor, nem képviselte a Bt.-t, és e jogviszonyban szemben álló, ellentétesen érdekelt félnek sem minősült, ilyennek csakis a Bt. volt tekinthető. A felperes a Ptk. 221. § (3) bekezdésének megsértésére alapítva állította a résztartozás kiegyenlítésére kötött megállapodás jogszabályba, illetve nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközését, azaz semmisségét, ezért a kifejtettek miatt ezt bizonyítani szintén nem tudta. A részítélettel elbírált keresetének elutasítása ebből következően nem volt jogszabálysértő.
Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős részítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdésére hivatkozással hatályában fenntartotta.
A Pp. 270. § (1) bekezdése folytán irányadó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a felperest az alperes ügyvédi munkadíjból álló felülvizsgálati eljárási költségének megtérítésére. Ennek összegét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM r. 3. § (2) bekezdésének a) pontja, (4) bekezdése, valamint 4/A. § (1) bekezdése szerint, az általános forgalmi adóval növelten határozta meg.
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 59. § (1) bekezdése, valamint a költségmentesség alkalmazására a bírósági eljárásban című 6/1986. (VI. 26.) IM r. 13. § (2) bekezdése alapján köteles a felperes az illetékfeljegyzési joga miatt le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére is.
Budapest, 2013. június 18.
Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes sk. a tanács elnöke, Dr. Szabó Péter sk. előadó bíró, Dr. Osztovits András sk. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.050/2013.)