adozona.hu
AVI 2013.11.125
AVI 2013.11.125
A nyilatkozattételi kötelezettség a felet hatósági eljárás nélkül közvetlenül terheli, ha illetékmentességet kíván igénybe venni [1990. évi XCIII. tv. 5. § (3) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2008. május 22-én kelt és illetékkiszabásra május 28-án bemutatott adásvételi szerződéssel megvásárolta a 70006 helyrajzi számú ingatlant. A felperes az illetékkiszabásra történő bejelentéskor az illetékmentességére nem tett nyilatkozatot.
Az APEH Regionális Igazgatósága a 2008. szeptember 8-án kelt fizetési meghagyásával a felperest 25 200 000 forint visszterhes vagyonátruházási illeték megfizetésére kötelezte.
A felperes a fizetési meghagyás kézhezvételét követően, a jogorvosla...
AVI 2013.11.125 A nyilatkozattételi kötelezettség a felet hatósági eljárás nélkül közvetlenül terheli, ha illetékmentességet kíván igénybe venni [1990. évi XCIII. tv. 5. § (3) bek.]
A felperes 2008. május 22-én kelt és illetékkiszabásra május 28-án bemutatott adásvételi szerződéssel megvásárolta a 70006 helyrajzi számú ingatlant. A felperes az illetékkiszabásra történő bejelentéskor az illetékmentességére nem tett nyilatkozatot.Az APEH Regionális Igazgatósága a 2008. szeptember 8-án kelt fizetési meghagyásával a felperest 25 200 000 forint visszterhes vagyonátruházási illeték megfizetésére kötelezte.
A felperes a fizetési meghagyás kézhezvételét követően, a jogorvoslati határidőben 2008. szeptember 25-én kelt beadványában kérte az illetékmentessége megállapítását, a fizetési meghagyás visszavonását, kérelme nem teljesítése esetére a beadványa fellebbezésként történő elbírálását. Egyúttal nyilatkozott arra vonatkozóan, hogy vállalkozási tevékenységet nem folytatott, társasági adófizetési kötelezettsége nem keletkezett. Az elsőfokú hatóság a 2008. december 5-én kelt határozatával a felperes kérelmét az illeték törlése iránti kérelemként bírálta el és azt elutasította.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2009. február 5-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozata indokolása szerint a felperesnek az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 5. § (1) bekezdés d) pontjában szabályozott illetékmentességről az Itv. 5. § (2) és (3) bekezdései értelmében a nyilatkozatot az illetékkiszabásra történő bejelentéskor kellett volna tennie. A felperes a határidőhöz kötött nyilatkozattételi kötelezettségét elmulasztotta, a késedelmét igazolási kérelemmel menthette volna ki, de a felperes igazolási kérelmet nem terjesztett elő.
A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.
Ítélete indokolása szerint a felperes a 2008. szeptember 25-i kérelmét vagylagosan terjesztette elő, a fizetési meghagyás ellen kifejezetten fellebbezést nem nyújtott be. A hatóság a kérelmet - a tartalma alapján - az illeték törlése iránti kérelemként elbírálhatta, ebből a felperest joghátrány nem érte, az ügy érdemére kiható eljárási jogsértés nem következett be. A felperes a kérelmének fellebbezésként történő elbírálása elmulasztását a közigazgatási eljárásban nem is kifogásolta. A felperes nincs elzárva attól, hogy a fellebbezés elbírálását kérje a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 20. §-a alapján. A felperes által hivatkozott, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 137. § (1) bekezdés rendelkezése sem támasztja alá azt a felperesi állítást, hogy a benyújtott kérelmet fellebbezésként kellett volna elbírálni, mert a felperes nem jelölte meg, nem bizonyította, hogy mi volt az az új tény vagy bizonyíték, amelyet a hatóság nem vett figyelembe.
Az Itv. 5. § (1) bekezdés d) pontja alapján egyértelmű, hogy a felperest, mint köztestületet teljes személyes illetékmentesség illeti meg akkor, ha az Itv. 5. § (2) és (3) bekezdésében foglaltakat együttesen teljesíti, azaz a szükséges nyilatkozatot az előírt határidőben megteszi és a feltételeket ezzel igazolja. A nyilatkozattétel elmulasztása nem tekinthető az illetékkiszabásra történő bejelentés hiányosságának és a felperes által hivatkozott Itv. 91. § (1) bekezdése ezzel összefüggésben nem alkalmazható. A felperes a nyilatkozattétel késedelmes teljesítése esetén a mulasztását igazolási kérelemmel menthette volna ki. Az Itv. 5. § (3) bekezdésében írt határidő nem jogvesztő, az alperes nem a határidő elmulasztása miatt utasította el az illetékmentességre irányuló kérelmet. Az alperes törvényesen járt el, amikor a nyilatkozattétel késedelmes megtételére és az igazolási kérelem hiányára tekintettel a felperes illetékmentesség iránti kérelmének nem adott helyt, a kiszabott illetéket nem törölte. Igazolási kérelem hiányában a felperest az illetékmentesség az Itv. 4. § (1) bekezdésére hivatkozás okán sem illette meg. A bíróság relevancia hiányában mellőzte az Itv. 23/A. §-ban és az 5. §-ban foglalt jogintézmények összehasonlítását.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a közigazgatási határozatok megváltoztatásával az illetékfizetési kötelezettsége eltörlését a fizetési meghagyás megsemmisítésével, másodlagosan a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését és az alperesnek a fellebbezés elbírálására való kötelezését. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Itv. 4. § (1) bekezdését, 5. § (1) bekezdés d) pontját, (2)-(3) bekezdését. Az Itv. 4. § (1) bekezdése szerint a személyes illetékmentesség státusz és nem jog, az illetékmentes szervezettől illeték megfizetése nem követelhető, nem rendelkezhet úgy az ilyen szervezet, hogy ezzel nem kíván élni. Az Itv. 5. § (1) bekezdés d) pontja és a (2) bekezdés megalapozza, keletkezteti a felperes illetékmentességét, ezt a (2) bekezdés "csak abban az esetben" kitétele is alátámasztja, a (3) bekezdés a bejelentéshez kapcsolódik, nem érinti az illetékmentesség fennállását, feltételeit. Az illetékmentességi nyilatkozat késedelmes megtétele nem jár az illetékmentesség elvesztésével, az a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig pótolható. Igazolási kérelem előterjesztésének nem lett volna relevanciája az okiratot szerkesztő személy tájékoztatási kötelezettségének elmaradása okán. Sérelmezte, hogy a hatóság az Itv. 5. § (2) bekezdése alapján fennálló tényről hivatalos tudomással bírt, a bejelentési kötelezettség előírása, megkövetelése csak formalitás. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor azt állapította meg, hogy a fellebbezésként előterjesztett jogorvoslati kérelem az illeték törlése iránti kérelemként elbírálható volt. Az ítélet indokolása ellentmondásos, mert ugyanakkor a Ket. 20. §-ára utalva a fellebbezés elbírálásának kérését a felperes számára lehetőségként adottnak tekinti. Álláspontja szerint a jogorvoslati határidőben előterjesztett fellebbezés törlés iránti kérelemként nem bírálható el. A bíróságnak ezt hivatalból is vizsgálnia kellett volna a Legfelsőbb Bíróság 1/2009. KJE jogegységi határozatára is figyelemmel. Törlés iránti eljárásnak csak az Itv. 79-80. §-ban szabályozott esetekben van helye. Az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte az Art. 137. § (1) bekezdésének megsértésére vonatkozó érvelését. Az új tény állítása - azaz az a tény, hogy a felperest illetékmentesség illeti meg - a jogorvoslati kérelem fellebbezésként történő elbírálását nem zárja ki.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az Itv. az 5. § (1) bekezdésében felsorolt szervezeteknek teljes személyes illetékmentességet biztosít. Az Itv. 5. § (2) bekezdése azonban ezek közül a szervezetek közül az (1) bekezdés c)-g) pontokban említett szervezeteknek csak akkor biztosítja az illetékmentességet, ha a vagyonszerzést megelőző naptári évben folytatott vállalkozási tevékenységből származó jövedelem után társasági adófizetési kötelezettsége, illetve a költségvetési szerv esetében az eredmény után a központi költségvetésbe befizetési kötelezettsége nem keletkezett és erre vonatkozóan a vagyonszerző az Itv. 5. § (3) bekezdése alapján nyilatkozatot tesz a vagyonszerzés illetékkiszabásra történő bejelentésekor.
A felperest a fenti rendelkezések értelmében - mint az Itv. 5. § (1) bekezdés d) pontjában felsorolt szervezetek közé tartozót - nyilatkozattételi kötelezettség terhelte, az Itv. 5. § (3) bekezdése szerint az illetékkiszabásra történő bejelentéskor köteles volt írásban nyilatkozni az illetékmentesség feltételeiről. Ez alól a kötelezettség alól az Itv. 4. § (1) bekezdése nem biztosít felmentést. E rendelkezés a fennálló és igazolt illetékmentesség esetére írja elő szabályként, hogy az illetékmenetes féltől az illeték nem követelhető. Azonban ha az adott szervezet az illetékmentességére nem nyilatkozik, annak feltételeit nem igazolja, illeték fizetésére kötelezhető. A felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy az Itv. 5. § (2) bekezdésében szabályozott tény a fennállásával illetékmentességet keletkeztet, a hatóság hivatalosan ismert tényre követeli meg a bejelentés teljesítését.
A felperest - álláspontjával szemben - a személyes illetékmentesség abban az esetben illeti meg, ha a vagyonszerzés illetékkiszabásra történő bejelentésekor erre vonatkozóan nyilatkozatot tesz. Amennyiben ezt elmulasztja, a közigazgatási eljárás során utóbb ezt a nyilatkozatát előterjesztheti, azonban mivel határidőhöz kötött nyilatkozattételt mulasztott el, a késedelme kimentésére a Ket. 66. § (1) bekezdése alapján csak igazolási kérelem előterjesztésével mentesülhet a késedelem jogkövetkezménye alól. A felperes igazolási kérelmet nem terjesztett elő, ezért a határidőn túl előterjesztett nyilatkozatát a hatóság jogszerűen hagyta figyelmen kívül, és állapította meg, hogy a felperes a késedelem kimentésének hiányában nem részesíthető illetékmentességben.
A felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy az illetékmentesség fennállását hivatalból kell figyelembe venni, a bejelentés formalitás. Az illetékhatóságot nem terheli olyan kötelezettség, hogy vizsgálja a vagyonszerzőt milyen illetékkedvezmény vagy - mentesség illeti, illetheti meg. Az Itv. 5. § (3) bekezdése alapján a vagyonszerző felet terheli a nyilatkozattételi kötelezettség, neki kell közölnie, ha illetékmentességet kíván igénybe venni, és ahhoz a törvényi feltételek fennállását igazolnia. Ezen törvényi kötelezettség az Itv. alapján a hatóság eljárása nélkül közvetlenül terheli az illetékmentességet igénybe venni szándékozó ügyfelet.
A Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy a Pp. 272. § (2) bekezdése és 275. § (2) bekezdése alapján csak a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabálysértéseket vizsgálhatja. A felperes által hivatkozott 1/2009. KJE határozat nem a perbeli esetre vonatkozik, hanem a nem alakszerű formában meghozott közigazgatási döntések bírósági felülvizsgálatakor az eljárásforma tekintetében értelmezi a Ket. rendelkezéseit. A felperes alaptalanul hivatkozott arra is, hogy a kérelme illeték törlése iránti kérelemként történő elbírálásának csak az Itv. 79-80. §-ban szabályozott esetekben lett volna helye. Az a felperesi kérelem, hogy a kiszabott illeték jogszabálysértő, mert illetékmentesség illet meg, jogorvoslati kérelemben előterjeszthető, nem tartozik az Itv. 79-80. §-ban szabályozott esetek közé, de ebből az okból nem kizárt az ilyen kérelem előterjesztése és jogorvoslatkénti elbírálása.
A felperes megalapozottan állította, hogy az elsőfokú bíróság az Art. 137. § (1) bekezdésére való hivatkozását tévesen értelmezte. A jogorvoslati kérelemben új tény állítható, ilyen új tény lehet az is, ha a fél arra hivatkozik, hogy illetékmentesség illeti meg. A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet indokolásából ezért az Art. 137. § (1) bekezdésével kapcsolatos indokolást mellőzi.
A Legfelsőbb Bíróság ugyanakkor megállapította azt is, hogy a felperes a felülvizsgálati kérelmében nem jelölt meg olyan jogszabálysértést, amelynek alapján a benyújtott kérelem fellebbezésként történő elbírálásának elmulasztása jogsértésként megállapítható lenne, a megjelölt jogszabálysértések ennek megállapításához - a fentiekben kifejtettek szerint - nem vezethetnek. Az elsőfokú bíróság tévesen utalt a Ket. 20. §-ára hivatkozással a fellebbezés elbírálásának kérésére. Vagylagos kérelem esetén az egyik kérelem elbírálása kizárja a másik kérelem elbírálását, ezért a Ket. 20. §-ára vonatkozó megállapítást is mellőzi a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet indokolásából.
A felperes és az alperes által hivatkozott jogesetek kapcsán a Legfelsőbb Bíróság a következőket emeli ki. A Kfv.II.39.320/2006/8. számú eseti döntés szerint az illetékmentességi kérelem határidőn túli előterjesztéséhez ezt előíró jogszabályi rendelkezés hiányában jogvesztés jogkövetkezménye nem fűződhet. A Kfv.VI.35.409/2008/4. számú eseti döntéshez képest számos eseti döntés (Kfv.I.39.087/2008/4., valamint a Kfv.I.39.154/2008/4., Kfv.VI.39.064/2009/7., Kfv.VI.35.293/2009/7.) született, amelyek szerint a határidő elmulasztása esetén a mulasztás kimentésére igazolási kérelem előterjesztése szükséges. A Kfv.I.35.329/2002/4. számú eseti döntés más tényállású ügyben, eltérő jogi szabályozás mellett született, ezért az nem irányadó. A Legfelsőbb Bíróság az előbbiekből következően - miután a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 29. § (1) bekezdés a)-b) pontjaiban írt feltételek nem állnak fenn - jogegységi eljárás kezdeményezésére nem talált alapot; a kialakult bírói gyakorlat egységes a jogkérdés megítélésében, a vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkalmazásában.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján - az indokolás részbeni mellőzése mellett - hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. VI. 39.025/2010.)