adozona.hu
AVI 2013.11.122
AVI 2013.11.122
A jogszabály a hatóság mérlegelésétől függő szankcióként szabályozza az üzletlezárást (2003. évi XCII. tv. 172. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Fővámhivatal 2008. április 24-én az áru eredetét igazoló bizonylatok ellenőrzését végezte a felperes k.-i üzlethelyiségében. Az ellenőrzés eredményeként megállapítást nyert, hogy a felperes a leltáríven szereplő áruk egy részére nem, vagy csak részben tudta hitelt érdemlően igazolni az áruk eredetét. A Fővámhivatal ezért a 2008. június 13-án kelt határozatával a felperest 50 000 forint mulasztási bírság megfizetésére kötelezte és az igazolatlan eredetű áru forgalomba hozatala miatt elrendel...
AVI 2013.11.122 A jogszabály a hatóság mérlegelésétől függő szankcióként szabályozza az üzletlezárást (2003. évi XCII. tv. 172. §)
A Fővámhivatal 2008. április 24-én az áru eredetét igazoló bizonylatok ellenőrzését végezte a felperes k.-i üzlethelyiségében. Az ellenőrzés eredményeként megállapítást nyert, hogy a felperes a leltáríven szereplő áruk egy részére nem, vagy csak részben tudta hitelt érdemlően igazolni az áruk eredetét. A Fővámhivatal ezért a 2008. június 13-án kelt határozatával a felperest 50 000 forint mulasztási bírság megfizetésére kötelezte és az igazolatlan eredetű áru forgalomba hozatala miatt elrendelte a felperes K., Sz. u. 9. szám alatti üzlethelyiségének 12 nyitvatartási napra történő lezárását az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 172. § (1) bekezdés g) pontja, a 178. § 13. pontja és 174. § (1) bekezdés b) pontja alapján.A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2008. július 24-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét részben megalapozottnak, részben alaptalannak találta, ezért az alperes határozatát az üzlet lezárására vonatkozó rendelkezése tekintetében az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az ítélet indokolásából megállapíthatóan, ezt meghaladóan - a mulasztási bírságot érintően - a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a hatóság az ellenőrzést jogszerűen folytatta le. A felperes a leltáríven rögzített áruk egy részéről bizonylattal nem rendelkezett. A kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 5. § (1) bekezdése szerint az árusítás helyén a kereskedőnek bizonylattal kell rendelkeznie az árukról, valamint a bizonylatokat köteles megőrizni, és azokat felhívásra bemutatni. A Ktv. nem tesz különbséget az áru beszerzésének időpontja szerint, így nem bír jelentőséggel az, hogy az egyes árukat a felperes - állítása szerint - több mint tíz évvel ezelőtt szerezte be. A hitelt érdemlő bizonylatra vonatkozó szabályokat a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 166. § (1) bekezdése és 169. § (2) bekezdése írja elő, és ez utóbbi rendelkezés szerint a bizonylatokat legalább 8 évig meg kell őrizni. A fenti rendelkezések szerint az üzletben tárolt valamennyi termék vonatkozásában a kereskedőnek rendelkeznie kell az áruk eredetét igazoló bizonylatokkal, vagy azok másolatával, ezeknek a bizonylatoknak a hiányát egyéb okiratok és tanúvallomások nem pótolják. A leltáríven feltüntetett árukat a felperes az eladásra szánt árukkal együtt, elkülönítés nélkül tárolta, így valamennyi áruról bizonylattal kellett volna rendelkeznie. Bizonylat hiányában az adóhatóság jogszerűen alkalmazta az Art. 172. § (1) bekezdés g) pontja szerinti szankciót, a mulasztási bírságot. Az Art. 174. § (1) bekezdés b) pontja a mulasztási bírság kiszabása mellett lehetővé teszi az üzlethelyiség lezárását, azonban mivel a hatóság mérlegelési jogkörben hozta a határozatát, a döntését kellő alapossággal indokolnia kell, nem csak a mulasztási bírság kiszabásának kell a megalapozott indokát adnia, hanem az üzlethelyiség lezárásának is. A törvénysértés megállapítása önmagában a mulasztási bírság alkalmazása mellett nem alapozza meg szükségszerűen az üzlethelyiség lezárását. A hatóság az üzlethelyiség lezárásának indokát a határozatában nem adta meg, ezzel jogszabálysértést követett el, ezért tartotta indokoltnak az elsőfokú bíróság az üzletlezárásra vonatkozó rendelkezés hatályon kívül helyezését. Egyebekben pedig azt állapította meg, hogy az alperes a mulasztási bírság kiszabásával megalapozott határozatot hozott, de az ezt támadó kereset alaptalanságának megállapítása mellett az elsőfokú bíróság az ítélete rendelkező részében a kereset elutasításáról nem határozott.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset teljes egészében történő elutasítását. Felülvizsgálati kérelmében kifejtett álláspontja szerint az elsőfokú bíróság jogszabálysértően döntött az üzlet lezárására vonatkozó rendelkezés hatályon kívül helyezéséről, ezzel a jogerős ítélet sérti az Art. 174. § (1) bekezdés b) pontját, a Pp. 339/B. §-át. Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint is a tényállás tisztázott volt, a hatóság az eljárási szabályokat betartotta, a mérlegelés szempontjai a határozatból megállapíthatóak, a határozat indokolásából a bizonyítékok mérlegelésének okszerűsége kitűnik. Mind a mulasztási bírság, mind az üzletlezárás ugyanazon tényállási elemeken alapul, így nem lehet egymástól élesen elválasztani a két szankció alkalmazásának feltételét, indokolását. Ahogy a bíróság a mulasztási bírság tekintetében a határozatot jogszerűnek tartotta, úgy ezzel ellentétes megállapításra az üzletlezárás kapcsán nem juthatott volna. Az üzletlezárásnak egyedüli jogszabályi feltétele a mulasztási bírság kiszabása. Az Art. 174. § (1) bekezdése nem kötelezi a hatóságot mindenre kiterjedő indokolásra. Az elsőfokú bíróság téves jogi indokkal helyezte hatályon kívül a határozatnak ezt a rendelkezését és törvénysértően járt el, amikor nem rendelt el új eljárást, mert ezzel a bíróság jogszabálysértően az alperesi határozatot felülmérlegelte, amelyre hatáskörrel nem rendelkezett.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét teljes egészében elutasította.
Az Art. 174. § (1) bekezdés b) pontja úgy rendelkezik, hogy az adóhatóság mulasztási bírság kiszabása mellett az adóköteles tevékenység célját szolgáló helyiséget 12 nyitvatartási napra lezárhatja, ha az adózó igazolatlan eredetű árut forgalmaz. A perbeli esetben a bíróság is azt állapította meg, hogy a felperes igazolatlan eredetű árukat forgalmazott az üzlethelyiségében, az ezzel kapcsolatosan kiszabott mulasztási bírságot törvényesnek és megalapozottnak találta az Art. 172. § (1) bekezdés g) pontja értelmében. A jogszabályi rendelkezésnek az a kitétele, hogy a hatóság az üzlethelyiséget lezárhatja, a hatóság mérlegelésétől függő szankcióként szabályozza az üzletlezárást. A hatóság mérlegelési jogkörében vizsgálja, hogy az elkövetetett jogsértés súlyához igazodóan indokoltnak tartja-e az üzlethelyiség lezárását. E körben értékelhetők mindazok a körülmények, amelyek a mulasztási bírság kiszabásánál is értékelésre, és adott esetben súlyosbító vagy enyhítő körülményként figyelembevételre kerültek. A perbeli esetben a hatóság súlyosbító körülményként vette figyelembe, hogy a felperes az ellenőrzés és az eljárás során nem tudta az áruk származását igazolni, a származásigazolás hiánya több készleten tartott terméket érintett, valamint azt, hogy a felperes korábban jogsértést követett el. Enyhítő körülményként került figyelembevételre, hogy az áru eredetét igazoló bizonylattal kapcsolatosan a felperes a jogsértést első ízben követte el. Az ellenőrzés során megállapított jogsértések során az értékelt körülményeket is figyelembe véve a hatóság jogszerűen döntött az üzlethelyiség lezárásáról. Tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor az üzlethelyiség lezárásához további indokolást tartott szükségesnek a határozatban.
Az ugyanazon jogsértéshez kapcsolódó két szankció esetében a tényállás azonossága mellett, az ugyanazokat a körülmények értékelő határozat esetében a kétféle szankció alkalmazásakor nem szükséges mindkét szankció alkalmazásához külön-külön részletes indokolás, különösen, ha az egyik szankció kiszabásának lehetőségét a másik szankció alkalmazása megteremtheti. Az egységes elbírálás és az azonos eljárásban kiszabott szankciók tekintetében az azonos értékelési körülményekre is figyelemmel helytállóan hivatkozott az alperes arra, hogy nem volt kifejezett olyan külön indokolási kötelezettsége, amelyet a határozatában a mulasztási bírság kiszabása során nem tárt fel és nem rögzített és nem értékelt. A határozatból kitűnik, hogy a mulasztás jellegére, súlyára tekintettel a hatóság indokoltnak tartotta a mulasztási bírság kiszabása mellett az üzlethelyiség lezárását is. Az Art. 174. § (1) bekezdés b) pontjának visszautaló rendelkezése folytán is a mulasztási bírság kiszabására vezető körülmények indokolhatják az üzlethelyiség lezárását is.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság ítélete a felülvizsgálati kérelemmel támadott üzletlezárásra vonatkozó rendelkezés tekintetében jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte. Az elsőfokú bíróság - az ítélet indokolásából kitűnően - a mulasztási bírság tekintetében keresetet elutasító döntést hozott, azonban az ítélet rendelkező része a keresetet elutasító döntést nem tartalmazta, ezért a Legfelsőbb Bíróságnak a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján a kereset teljes egészében történő elutasításáról kellett rendelkeznie.
(Legf. Bír. Kfv. VI. 39.036/2010.)