adozona.hu
BH 2013.11.316
BH 2013.11.316
Illetékügyben a forgalmi érték meghatározása körében a bíróság a szakértői véleményeket értékelni köteles [1952. évi III. tv. 164. §, 1990. évi XCIII. tv. 68. §, 70. §, 102. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2009. február 6-án apportálással megszerezte a Miskolc ... helyrajzi számú (hrsz.), 563 m2 nagyságú, "saját használatú út" megnevezési ingatlan 1/1 tulajdoni illetőségét bruttó 1 600 000 Ft vételáron, továbbá a Miskolc... helyrajzi számú, 1765 m2 nagyságú, "saját használatú út" megnevezésű ingatlan 1/1 tulajdoni illetőségét bruttó 5 000 000 Ft vételáron, valamint a Miskolc... hrsz.-ú, 5 ha 8238 m2 nagyságú, "ipartelep" megnevezésű ingatlan 1/1 tulajdoni illetőségét 337 900 000 Ft v...
BH 2013.11.316 Illetékügyben a forgalmi érték meghatározása körében a bíróság a szakértői véleményeket értékelni köteles [1952. évi III. tv. 164. §, 1990. évi XCIII. tv. 68. §, 70. §, 102. § (1) bek.].
A felperes 2009. február 6-án apportálással megszerezte a Miskolc ... helyrajzi számú (hrsz.), 563 m2 nagyságú, "saját használatú út" megnevezési ingatlan 1/1 tulajdoni illetőségét bruttó 1 600 000 Ft vételáron, továbbá a Miskolc... helyrajzi számú, 1765 m2 nagyságú, "saját használatú út" megnevezésű ingatlan 1/1 tulajdoni illetőségét bruttó 5 000 000 Ft vételáron, valamint a Miskolc... hrsz.-ú, 5 ha 8238 m2 nagyságú, "ipartelep" megnevezésű ingatlan 1/1 tulajdoni illetőségét 337 900 000 Ft vételáron.Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Észak-magyarországi Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) az ingatlan forgalmi értékének megállapítása céljából helyszíni szemlét tartott, összehasonlító értékadatokat szerzett be, és a 2009. augusztus 12. napján kelt fizetési meghagyásában a ... hrsz.-ú ingatlan forgalmi értékét 7105 Ft/m2 fajlagos érték alkalmazásával 4 000 000 Ft-ban, a ... hrsz.-ú ingatlan forgalmi értékét 7078 Ft/m2 fajlagos érték alkalmazásával 12 500 000 Ft-ban, a ... hrsz.-ú ingatlanon a földterület forgalmi értékét 4009 Ft/m2 fajlagos érték alkalmazásával 233 500 000 Ft-ban, míg a felépítmények forgalmi értékét 22 546 Ft/m2 fajlagos érték alkalmazásával 600 000 000 Ft-ban, mindösszesen: 850 000 000 Ft-ban állapította meg. A forgalmi érték, mint illetékalap után a felperes terhére 76 950 000 Ft visszterhes vagyonátruházási, (a feltűnő értékaránytalanság mellett kötött ügylet miatt) 27 080 000 Ft ajándékozási, összesen: 104 030 000 Ft illetékfizetési kötelezettséget írt elő. Döntését az illetékről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 12. § (1) bekezdése, 19. § (1) bekezdése, 23/C. §-a, 68. § (1) bekezdése, 69. §-a, 70. § (1)-(3) bekezdései, 102. § (1) bekezdés e) pontja alkalmazásával hozta meg.
A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2009. december 4. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését, és a hatóság új eljárásra kötelezését kérte.
Az elsőfokú bíróság a perben szakértői bizonyítást rendelt el, majd a bizonyítási eljárás eredményeként meghozott jogerős ítéletével a keresetet elutasította.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és keresete teljesítését kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megsértette az Itv. 102. § (1) bekezdését azzal, hogy a keresetének nem adott helyt, a további bizonyítási indítványait jogsértően utasította el, így döntése törvénysértő. Fenntartotta és lényegében megismételte a keresetében foglaltakat, hangsúlyozva, hogy az adóhatóság az Itv. 68. § (1) bekezdésében, 70. § (2), (3) bekezdéseiben foglaltakkal ellentétben tévesen és jogszabálysértő módon állapította meg az ingatlanok forgalmi értékét. Csatolta a per során kirendelt szakértőnek más perben készített kiegészítő szakvéleményét.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 275. § (1) bekezdése szerint felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs. A Kúria e jogszabályhelyben foglaltak értelmében felperes által a felülvizsgálati kérelmének alátámasztásául csatolt okirati bizonyítékát ("kiegészítő igazságügyi mérnökszakértői vélemény") nem értékelhette.
Az Itv. 68. § (1) bekezdés alapján a vagyonszerzési illeték alapjául a forgalmi érték szolgál. Ha a felek által feltüntetett érték az állami adóhatóság megítélése szerint az Itv. 102. §-ának (1) bekezdés e) pontjában meghatározott forgalmi értéktől ("az a pénzben kifejezett érték, amely a vagyontárgy eladása esetén az illetékkötelezettség keletkezésekor volt állapotában - a vagyontárgyat terhelő adósságok, továbbá az ingatlanon a vagyonszerző javára az elidegenítéskor megszűnő bérleti jog figyelembevétele nélkül - árként általában elérhető") eltér, a forgalmi értéket az állami adóhatóság állapítja meg.
A hatóság a forgalmi értéket helyszíni szemle, összehasonlító értékadatok alapján, valamint az illeték fizetésére kötelezett nyilatkozata ismeretében - szükség esetén külső szakértő bevonásával - állapítja meg. Az állami adóhatóság a forgalmi érték megállapítása érdekében az összehasonlító értékadatok közül a következőket köteles - más értékmeghatározókkal együtt - mérlegelni: ingatlanszerzés esetében a település, nagyobb település esetén az egésztől elhatárolható kisebb területi egység, külterület esetében a gazdaságilag összefüggő térség ingatlanforgalmának legalább 2 évet átfogó értékmeghatározóit; így különösen a folyamatában növekvő vagy csökkenő ingatlanforgalmat, vagy az ingatlanforgalom teljes hiányát, a település, illetőleg a térség ennek megfelelő vagy ettől eltérő értékadatait, továbbá az illetékkiszabás tárgyát képező ingatlanhoz térben és időben legközelebbi ingatlanszerzés olyan adatait, amely a forgalmi érték megállapításánál számításba vehető. Összehasonlítani elsősorban az azonos rendeltetésű ingatlanokat kell. Ha a településen összehasonlításra alkalmas ingatlan nincs, a forgalmi érték megállapításánál a térséghez tartozó hasonló adottságú települések ingatlanszerzési adatai is felhasználhatók [Itv. 70. § (2) bekezdés, (3) bekezdés a) pont]. A perrel érintett ingatlanügyben az adóhatóság nem fogadta el a felek által feltüntetett forgalmi értéket, ezért az Itv. 70. § (2) bekezdése alkalmazásával az ingatlanok forgalmi értékét maga állapította meg.
Az adóhatóság eljárását és annak eredményét az ügyfél keresetében vitathatja [Pp. 330. § (2) bekezdés]. A perben az elsőfokú bíróság a Pp. 163. § (1) bekezdése helyes alkalmazásával bizonyítási eljárást rendelt el, amelynek eredményeként meghozott ítéletében - a kereseti kérelem keretei között - a hatóság eljárását és döntését jogszerűnek minősítette.
A jogerős ítélet meghozatalát követő rendkívüli jogorvoslati eljárásban a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Pp. 275. §-ának (1) bekezdése alapján a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye. Az elsőfokú bíróság vizsgálta a közigazgatási eljárás teljes anyagát, a felek perbeli nyilatkozatait, beadványaikat, közöttük a magánszakértő véleményét, továbbá a perben kirendelt szakértő véleményét is, és a bizonyítékokat a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése alapján a maguk összességében értékelte, és meggyőződése szerint elbírálva állapította meg az adóhatóság eljárásának jogszerűségét, és az annak eredményeként meghatározott forgalmi értékeknek a megfelelősségét.
Jogszabálysértést a megállapított tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése megalapozhat, ilyen jogsértést azonban a felülvizsgálati kérelem alapján a Kúria nem állapított meg.
A Pp. 221. § (1) bekezdése értelmében az ítélet indokolásában röviden elő kell adni a bíróság által megállapított tényállást az arra vonatkozó bizonyítékok megjelölésével, hivatkozni kell azokra a jogszabályokra, amelyeken a bíróság ítélete alapszik. Meg kell röviden említeni azokat a körülményeket, amelyeket a bíróság a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak vett, végül utalni kell azokra az okokra, amelyek miatt a bíróság valamely tényt nem talált bizonyítottnak, vagy amelyek miatt a felajánlott bizonyítást mellőzte. Az elsőfokú bíróság e jogszabályhelyben foglaltaknak megfelelően nem iratellenes, a valósággal egyező tényállást rögzített, nemcsak megjelölte, hanem idézte is az alkalmazott törvényhelyeket, jogi indokolásában alaposan értékelte a szakértői véleményeket, meghatározva, hogy a magánszakértői véleményt milyen indokok alapján nem minősítette olyan bizonyítékként, amely az adóhatóság által megállapított forgalmi értékeket megcáfolta volna. A perben kirendelt szakértő véleményéből is megjelölte az Itv. szabályozásával ellentétes elemeket, és meghatározta, hogy mely véleményrészt és miért minősített ítélkezése alapjául. Értékelte az összehasonlító adatokat, a gazdasági válság hatását, a keresetet a Pp. 213. § (1) bekezdése alapján teljes terjedelmében elbírálva. Részletesen megindokolta azon jogi álláspontját, hogy az adóhatóság által meghatározott forgalmi értéket a felperes sem a közigazgatási eljárásban, sem a perben megcáfolni nem tudta, a perben kirendelt szakértő pedig az Itv. 70. § (2) bekezdésében előírt forgalmi értékmeghatározással az adóhatóság által megállapított forgalmi értéket erősítette meg.
A bíróság a bizonyítási indítványhoz nincs kötve, mellőzi a bizonyítás elrendelését, vagy a már elrendelt bizonyítás lefolytatását (kiegészítését, megismétlését), ha az a jogvita elbírálása szempontjából szükségtelen. A bíróság a polgári perben alakszerű bizonyítási szabályokhoz, a bizonyítás meghatározott módjához vagy meghatározott bizonyítási eszközök alkalmazásához nincs kötve, szabadon felhasználhatja a felek előadásait, valamint felhasználhat minden egyéb bizonyítékot, amely a tényállás felderítésére alkalmas [Pp. 3. § (4)-(5) bekezdés]. Az elsőfokú bíróság nem sértette meg a Pp.</a> bizonyításra vonatkozó, idézett szabályait, részletes indokát adta a szükségtelen, további bizonyítási indítványok elutasításának.
A felperes érvelése a felülvizsgálati eljárásban lényegében a bizonyítékok ismételt egybevetésére, felülmérlegelésére irányult, a felülvizsgálati kérelemben foglaltak azonban a bizonyítékok felülvéleményezését nem alapozták meg, a Kúria jogsértést a felülvizsgálati kérelem keretei között az elsőfokú bíróság eljárásában, és döntésében nem állapított meg.
Az Itv. 23/C. §-a a felperesi vagyonszerzés időpontjában akként rendelkezett, hogy amennyiben ingatlan tulajdonjogának ellenérték fejében történő megszerzése esetén az ellenszolgáltatás értéke nem éri el a forgalmi érték 50%-át, az ellenszolgáltatás és a megszerzett vagyontárgy forgalmi értéke 50%-ának különbözete után a 12. § szerinti ajándékozási illetékmértékkel megállapított illetéket kell fizetni. A forgalmi értékből az ajándékozási illetékmérték alá eső rész levonásával fennmaradó részre a visszterhes vagyonátruházási illeték szabályai szerint egyébként irányadó illetékmértéket kell alkalmazni. Ha az ellenszolgáltatás az ingatlant terhelő és a vevő által átvállalt tartozásra tekintettel került a forgalmi értékhez képest alacsonyabb összegben megállapításra, akkor e bekezdés alkalmazásában az ellenszolgáltatás összegéhez kell számítani az ingatlant terhelő és a vevő által átvállalt tartozás összegét. A tényállás adatai alapján e jogszabályhely alkalmazására felperes ügyében az állami adóhatóság köteles volt.
Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyeket nem sértette meg, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv. V. 35.526/2012.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Miskolci Törvényszék 2012. május 17. napján kelt 12.K.20.264/2010/48. számú ítélete ellen a felperes által 51. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán eljárva - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Kúria a Miskolci Törvényszék 12.K.20.264/2010/48. számú ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 350 000 (azaz háromszázötvenezer) forint felülvizsgálati perköltséget.
Kötelezi a felperes, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 3 500 000 (azaz hárommillió-ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.
I n d o k o l á s
A felperes 2009. február 6-án apportálással megszerezte a ... helyrajzi számú /hrsz./, 563 m2 nagyságú, "saját használatú út" megnevezési ingatlan 1/1 tulajdoni illetőségét bruttó 1 600 000 Ft vételáron, továbbá a ... helyrajzi számú, 1 765 m2 nagyságú, "saját használatú út" megnevezésű ingatlan 1/1 tulajdoni illetőségét bruttó 5 000 000 Ft vételáron, valamint a ... hrsz-ú, 5 ha 8 238 m2 nagyságú, "ipartelep" megnevezésű ingatlan 1/1 tulajdoni illetőségét 337 900 000 Ft vételáron.Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Észak-magyarországi Regionális Igazgatósága /a továbbiakban: elsőfokú hatóság/ az ingatlan forgalmi értékének megállapítása céljából helyszíni szemlét tartott, összehasonlító értékadatokat szerzett be, és a 2009. augusztus 12. napján kelt fizetési meghagyásában a ... hrsz-ú ingatlan forgalmi értékét 7 105 Ft/m2 fajlagos érték alkalmazásával 4 000 000 Ft-ban, a ... hrsz-ú ingatlan forgalmi értékét 7 078 Ft/m2 fajlagos érték alkalmazásával 12 500 000 Ft-ban, a ... hrsz-ú ingatlanon a földterület forgalmi értékét 4 009 Ft/m2 fajlagos érték alkalmazásával 233 500 000 Ft-ban, míg a felépítmények forgalmi értékét 22 546 Ft/m2 fajlagos érték alkalmazásával 600 000 000 Ft-ban, mindösszesen: 850 000 000 Ft-ban állapította meg. A forgalmi érték, mint illetékalap után a felperes terhére 76 950 000 Ft visszterhes vagyonátruházási, (a feltűnő értékaránytalanság mellett kötött ügylet miatt) 27 080 000 Ft ajándékozási, összesen: 104 030 000 Ft illetékfizetési kötelezettséget írt elő. Döntését az illetékről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 12. § (1) bekezdése, 19. § (1) bekezdése, 23/C. §-a, 68. § (1) bekezdése, 69. §-a, 70. § (1)-(3) bekezdései, 102. § (1) bekezdés e.) pontja alkalmazásával hozta meg.
A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2009. december 4. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolása szerint az elsőfokú hatóság helytállóan állapította meg, hogy az illetékkiszabás alapját képező apport-szerződésben bejelentett értékek a tényleges értéktől, vagyis az árként általában elérhető piaci értéktől jelentősen eltérnek. Az elsőfokú hatóság a forgalmi érték meghatározása során az ingatlanok műszaki, építészeti, infrastrukturális adottságaira figyelemmel volt, az összehasonlító értékadatok figyelembe vételével a megfelelő időbeni és földrajzi szűkítést elvégezte, az adatok között az illetékkiszabás alapjául szolgáló ingatlanokkal azonos, illetve hasonló rendeltetésű ingatlanokat értékelt, azok száma is megfelelő volt. Helytállóan minősítette az értéknövelő és értékcsökkentő tényezőket is. A közigazgatási eljárásban szakértői bizonyításra nem került sor, mert nem merült fel olyan speciális körülmény, amely külső szakértő kirendelését indokolta volna, az adózó pedig - hivatkozása ellenére - szakértői véleményt nem csatolt. Az elsőfokú hatóság a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 72. § (1) bekezdés e.) pontjában foglaltaknak megfelelően megindokolta a mérlegeléssel megállapított forgalmi értékeket, azok megváltoztatása nem indokolt.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését, és a hatóság új eljárásra kötelezését kérte. Álláspontja szerint az alperes a forgalmi értékeket eltúlzott mértékben állapította meg, figyelmen kívül hagyta az Itv. 102.§ (1) bekezdés e.) pontjában foglalt azon követelményt, hogy a forgalmi érték az árként általában elérhető érték, az általa meghatározott forgalmi érték azonban árként egyáltalán nem érhető el. A hatóság szakértő bevonása nélkül nem hozhatott volna az ügyben döntést. Keresetéhez magánszakértői véleményt mellékelt, amelyben az ingatlanok véleményezett forgalmi értéke (áfa nélkül) 414 000 000 Ft.
Az elsőfokú bíróság a perben szakértői bizonyítást rendelt el, majd a bizonyítási eljárás eredményeként meghozott jogerős ítéletével a keresetet elutasította. Indokolása szerint az Itv. 70.§ (2) bekezdésében meghatározott az a bizonyítási módszer /összehasonlító értékadatokon alapuló forgalmi érték meghatározás/, amely alapján illetékügyben az adóhatóság a forgalmi értéket megállapítani köteles. Egyet értett az alperessel abban, hogy a perben kirendelt szakértő szakvéleményében az értékbecslési módszerek keveredtek, amely a forgalmi érték megállapításában torzulást okozott, így az Itv. rendelkezéseinek nem felelt meg és a forgalmi érték megállapításának alapját nem képezhette. Ugyanakkor a perben kirendelt szakértő tárgyaláson akként nyilatkozott, hogy: "amennyiben a jogszabályban - Itv.-ben - előírt módszerrel határozzuk meg az ingatlanok értékét, mármint az összehasonlító módszerrel, akkor az adóhatóság és az én álláspontom között nincs különösebb eltérés. Sőt, én azt mondom, hogy akkor azonos.". Az elsőfokú bíróság megállapította tehát, hogy a perben kirendelt szakértő szerint az Itv. 70. § (2) bekezdésében szabályozott módszerrel való forgalmi értékmeghatározás esetén az általa megállapított forgalmi érték az adóhatóság által meghatározott forgalmi értékkel egyezik.
A felperes által becsatolt magánszakértői véleményt az elsőfokú bíróság a fél előadásának minősítette azzal, hogy nem felelt meg az Itv. 70. § (2) bekezdésében foglaltaknak, mert a magánszakértő nemcsak piaci összehasonlító adatok elemzésével, hanem költségszámításos módszer alkalmazásával együttesen határozta meg a forgalmi értéket.
Összességében a magánszakértő által készített szakértői véleményt nem fogadta el olyan bizonyítékként, amely alkalmas az illetékkiszabás alapjául szolgáló, a határozatokban foglalt forgalmi értékkel szembeni bizonyításra. Miután a perben kirendelt szakértő alátámasztotta az alperes forgalmi érték meghatározását, azaz a perben folytatott szakértői bizonyítás igazolta a határozatokban rögzített forgalmi érték megállapítást, az elsőfokú bíróság az érdemi döntésre kiható jogszabálysértést nem állapított meg, amelynek következményeként a keresetnek nem adhatott helyt.
Az elsőfokú bíróság további bizonyítást a perben indokolatlannak tartott. Kiemelte, hogy a gazdasági válságnak az ingatlan forgalmi értékére történő hatása tekintetében azért nincs jelentősége annak, hogy a perben kirendelt szakértő másik perben miként nyilatkozott, mert a forgalmi érték az Itv. 70. § (2) bekezdésében foglalt módszer alapján helytállóan került az adóhatóság által meghatározásra, és az alapul szolgáló szerződésekbeni időpontokkal azonos időpontú adásvételek, ügyletek képezték az összehasonlítás alapját. Az adóhatóság részéről az ingatlanforgalom alakulásának elemzésére sor került, ez alapján nem megalapozott a felperes azon állítása, hogy az ingatlanforgalom teljesen megszűnt, mert az mérsékelten csökkent a 2009. év első negyedévében. A Miskolc észak-keleti iparterület beépítetlen ingatlanjaira vonatkozó adatokat 2003. decemberétől 2008. novemberéig megvizsgálva megállapítható, hogy azok fajlagos értékei 14 697 és 24 971 Ft/m2 között alakultak. A szűk földrajzi környezetben található telkek is többszörös áron keltek el a felperes által bejelentett 2 830 Ft/m2-es fajlagos értékhez viszonyítva, és ugyanez a tendencia érvényesül az épületek vonatkozásában is.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és keresete teljesítését kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megsértette az Itv. 102. § (1) bekezdését azzal, hogy a keresetének nem adott helyt, a további bizonyítási indítványait jogsértően utasította el, így döntése törvénysértő. Fenntartotta és lényegében megismételte a keresetében foglaltakat, hangsúlyozva, hogy az adóhatóság az Itv. 68. § (1) bekezdésében, 70. § (2), (3) bekezdéseiben foglaltakkal ellentétben tévesen és jogszabálysértő módon állapította meg az ingatlanok forgalmi értékét. Csatolta a per során kirendelt szakértőnek más perben készített kiegészítő szakvéleményét.
Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 275. § (1) bekezdése szerint felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs. A Kúria e jogszabályhelyben foglaltak értelmében felperes által a felülvizsgálati kérelmének alátámasztásául csatolt okirati bizonyítékát ("kiegészítő igazságügyi mérnökszakértői vélemény") nem értékelhette.
Az Itv. 68. § (1) bekezdés alapján a vagyonszerzési illeték alapjául a forgalmi érték szolgál. Ha a felek által feltüntetett érték az állami adóhatóság megítélése szerint az Itv. 102. §-ának (1) bekezdés e.) pontjában meghatározott forgalmi értéktől ("az a pénzben kifejezett érték, amely a vagyontárgy eladása esetén az illetékkötelezettség keletkezésekor volt állapotában - a vagyontárgyat terhelő adósságok, továbbá az ingatlanon a vagyonszerző javára az elidegenítéskor megszűnő bérleti jog figyelembevétele nélkül - árként általában elérhető") eltér, a forgalmi értéket az állami adóhatóság állapítja meg.
A hatóság a forgalmi értéket helyszíni szemle, összehasonlító értékadatok alapján, valamint az illeték fizetésére kötelezett nyilatkozata ismeretében - szükség esetén külső szakértő bevonásával - állapítja meg. Az állami adóhatóság a forgalmi érték megállapítása érdekében az összehasonlító értékadatok közül a következőket köteles - más értékmeghatározókkal együtt - mérlegelni: ingatlanszerzés esetében a település, nagyobb település esetén az egésztől elhatárolható kisebb területi egység, külterület esetében a gazdaságilag összefüggő térség ingatlanforgalmának legalább 2 évet átfogó értékmeghatározóit; így különösen a folyamatában növekvő vagy csökkenő ingatlanforgalmat, vagy az ingatlanforgalom teljes hiányát, a település, illetőleg a térség ennek megfelelő vagy ettől eltérő értékadatait, továbbá az illetékkiszabás tárgyát képező ingatlanhoz térben és időben legközelebbi ingatlanszerzés olyan adatait, amely a forgalmi érték megállapításánál számításba vehető. Összehasonlítani elsősorban az azonos rendeltetésű ingatlanokat kell. Ha a településen összehasonlításra alkalmas ingatlan nincs, a forgalmi érték megállapításánál a térséghez tartozó hasonló adottságú települések ingatlanszerzési adatai is felhasználhatók (Itv.) 70. § (2) bekezdés, (3) bekezdés a.) pont. A perrel érintett ingatlanügyben az adóhatóság nem fogadta el a felek által feltüntetett forgalmi értéket, ezért az Itv. 70. § (2) bekezdése alkalmazásával az ingatlanok forgalmi értékét maga állapította meg.
Az adóhatóság eljárását és annak eredményét az ügyfél keresetében vitathatja [Pp. 330. § (2) bekezdés]. A perben az elsőfokú bíróság a Pp. 163. § (1) bekezdése helyes alkalmazásával bizonyítási eljárást rendelt el, amelynek eredményeként meghozott ítéletében - a kereseti kérelem keretei között - a hatóság eljárását és döntését jogszerűnek minősítette.
A jogerős ítélet meghozatalát követő rendkívüli jogorvoslati eljárásban a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Pp. 275. §-ának (1) bekezdése alapján a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye. Az elsőfokú bíróság vizsgálta a közigazgatási eljárás teljes anyagát, a felek perbeli nyilatkozatait, beadványaikat, közöttük a magánszakértő véleményét, továbbá a perben kirendelt szakértő véleményét is, és a bizonyítékokat a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése alapján a maguk összességében értékelte, és meggyőződése szerint elbírálva állapította meg az adóhatóság eljárásának jogszerűségét, és az annak eredményeként meghatározott forgalmi értékeknek a megfelelősségét.
Jogszabálysértést a megállapított tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése megalapozhat, ilyen jogsértést azonban a felülvizsgálati kérelem alapján a Kúria nem állapított meg.
A Pp. 221. § (1) bekezdése értelmében az ítélet indokolásában röviden elő kell adni a bíróság által megállapított tényállást az arra vonatkozó bizonyítékok megjelölésével, hivatkozni kell azokra a jogszabályokra, amelyeken a bíróság ítélete alapszik. Meg kell röviden említeni azokat a körülményeket, amelyeket a bíróság a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak vett, végül utalni kell azokra az okokra, amelyek miatt a bíróság valamely tényt nem talált bizonyítottnak, vagy amelyek miatt a felajánlott bizonyítást mellőzte. Az elsőfokú bíróság e jogszabályhelyben foglaltaknak megfelelően nem iratellenes, a valósággal egyező tényállást rögzített, nemcsak megjelölte, hanem idézte is az alkalmazott törvényhelyeket, jogi indokolásában alaposan értékelte a szakértői véleményeket, meghatározva, hogy a magánszakértői véleményt milyen indokok alapján nem minősítette olyan bizonyítékként, amely az adóhatóság által megállapított forgalmi értékeket megcáfolta volna. A perben kirendelt szakértő véleményéből is megjelölte az Itv. szabályozásával ellentétes elemeket, és meghatározta, hogy mely véleményrészt és miért minősített ítélkezése alapjául. Értékelte az összehasonlító adatokat, a gazdasági válság hatását, a keresetet a Pp. 213. § (1) bekezdése alapján teljes terjedelmében elbírálva. Részletesen megindokolta azon jogi álláspontját, hogy az adóhatóság által meghatározott forgalmi értéket a felperes sem a közigazgatási eljárásban, sem a perben megcáfolni nem tudta, a perben kirendelt szakértő pedig az Itv. 70. § (2) bekezdésében előírt forgalmi értékmeghatározással az adóhatóság által megállapított forgalmi értéket erősítette meg.
A bíróság a bizonyítási indítványhoz nincs kötve, mellőzi a bizonyítás elrendelését, vagy a már elrendelt bizonyítás lefolytatását (kiegészítését, megismétlését), ha az a jogvita elbírálása szempontjából szükségtelen. A bíróság a polgári perben alakszerű bizonyítási szabályokhoz, a bizonyítás meghatározott módjához vagy meghatározott bizonyítási eszközök alkalmazásához nincs kötve, szabadon felhasználhatja a felek előadásait, valamint felhasználhat minden egyéb bizonyítékot, amely a tényállás felderítésére alkalmas [Pp. 3. § (4)-(5) bekezdés]. Az elsőfokú bíróság nem sértette meg a Pp.</a> bizonyításra vonatkozó, idézett szabályait, részletes indokát adta a szükségtelen, további bizonyítási indítványok elutasításának.
A felperes érvelése a felülvizsgálati eljárásban lényegében a bizonyítékok ismételt egybevetésére, felülmérlegelésére irányult, a felülvizsgálati kérelemben foglaltak azonban a bizonyítékok felülvéleményezését nem alapozták meg, a Kúria jogsértést a felülvizsgálati kérelem keretei között az elsőfokú bíróság eljárásában, és döntésében nem állapított meg.
Az Itv. 23/C. §-a a felperesi vagyonszerzés időpontjában akként rendelkezett, hogy amennyiben ingatlan tulajdonjogának ellenérték fejében történő megszerzése esetén az ellenszolgáltatás értéke nem éri el a forgalmi érték 50%-át, az ellenszolgáltatás és a megszerzett vagyontárgy forgalmi értéke 50%-ának különbözete után a 12. § szerinti ajándékozási illetékmértékkel megállapított illetéket kell fizetni. A forgalmi értékből az ajándékozási illetékmérték alá eső rész levonásával fennmaradó részre a visszterhes vagyonátruházási illeték szabályai szerint egyébként irányadó illetékmértéket kell alkalmazni. Ha az ellenszolgáltatás az ingatlant terhelő és a vevő által átvállalt tartozásra tekintettel került a forgalmi értékhez képest alacsonyabb összegben megállapításra, akkor e bekezdés alkalmazásában az ellenszolgáltatás összegéhez kell számítani az ingatlant terhelő és a vevő által átvállalt tartozás összegét. A tényállás adatai alapján e jogszabályhely alkalmazására felperes ügyében az állami adóhatóság köteles volt.
Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyeket nem sértette meg, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A Kúria a pervesztes felperest a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte az alperes felülvizsgálati költségének a megfizetésére.
A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati illeték viseléséről a Kúria az Itv. 50. §-ának (1) bekezdése, a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-ának (2) bekezdése alapján rendelkezett.
Budapest, 2013. április 4.
Dr. Lomnici Zoltán sk. a tanács elnöke, Dr. Kurucz Krisztina sk. előadó bíró, Dr. Kárpáti Magdolna sk. bíró
(Kúria, Kfv. V. 35.526/2012.)