adozona.hu
AVI 2013.10.117
AVI 2013.10.117
Az illetékjogi értelemben vett szerkezetkész állapot az elkészült és ráépített tetőszerkezetet jelenti [1990. évi XCIII. tv. 102. § (1) bek., f) pontja]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2005. július 14. napján kelt - és illetékkiszabásra 2005. augusztus 10. napján bejelentett - adásvételi szerződéssel megvásárolta a 2953 helyrajzi számú, "kivett beépítetlen terület" megnevezésű ingatlant. A felperes a szerződés 18. pontjában vállalta, hogy az ingatlanra 4 éven belül lakóházat épít.
A szerződés 3. pontjában a felek rögzítették, hogy az ingatlanon a kiadott építési engedély alapján építkezési munkálatok folynak.
Az APEH Regionális Igazgatósága a 2007. június 19. n...
AVI 2013.10.117 Az illetékjogi értelemben vett szerkezetkész állapot az elkészült és ráépített tetőszerkezetet jelenti [1990. évi XCIII. tv. 102. § (1) bek., f) pontja]
A felperes 2005. július 14. napján kelt - és illetékkiszabásra 2005. augusztus 10. napján bejelentett - adásvételi szerződéssel megvásárolta a 2953 helyrajzi számú, "kivett beépítetlen terület" megnevezésű ingatlant. A felperes a szerződés 18. pontjában vállalta, hogy az ingatlanra 4 éven belül lakóházat épít.A szerződés 3. pontjában a felek rögzítették, hogy az ingatlanon a kiadott építési engedély alapján építkezési munkálatok folynak.
Az APEH Regionális Igazgatósága a 2007. június 19. napján kelt fizetési meghagyásával a felperest 2 440 000 forint visszterhes vagyonátruházási illeték és 3000 ingatlan-nyilvántartási eljárási illeték megfizetésére kötelezte, egyúttal az illeték megfizetésének 4 évre történő felfüggesztése iránti kérelmet elutasította azzal, hogy a felperes nem lakóház építésére alkalmas telektulajdont szerzett.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2008. szeptember 29. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozata indokolásában kiemelte, hogy a szerződéskötés időpontjában az ingatlan az ingatlan-nyilvántartásban ugyan "beépítetlen területként" volt feltüntetve, de a valóságban az ingatlanon lakóház épült. A felperes megbízásából készült, és az eljárás során becsatolt szakértői vélemény szerint a lakóház szerkezetkész állapotú volt. Mindezek alapján az ingatlan nem felelt meg az illetékről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 102. § (1) bekezdés l) pontjában foglalt lakóház építésére alkalmas telektulajdon fogalmának.
A felperes keresetet nyújtott be az alperesi határozat felülvizsgálata iránt. Álláspontja szerint az adásvételi szerződés megkötésének időpontjában a tulajdoni lap alapján az ingatlan minősítése "kivett, beépítetlen terület" volt, a felépítmény készültségi foka csak 37,6% volt, az ingatlan lakóház építésére alkalmas telektulajdonnak minősült és megillette az illetékmentesség.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a szerződéskötés időpontjában a perbeli ingatlan az ingatlan-nyilvántartásban "beépítetlen terület" megnevezéssel volt nyilvántartva, azonban az ingatlanon a valóságban lakóház épült. A közigazgatási eljárás során a felperes által becsatolt szakértői véleményben rögzítésre került, hogy az épület szerkezetkész. Az Itv. 102. § (1) bekezdés f) pontja szerint lakásnak minősül a szerkezetkész állapotot elérő készültségi fokú lakás céljára létesülő építmény is. Az illetékjogi értelemben vett szerkezetkész állapot pedig az elkészült és ráépített tetőszerkezet meglététől függ, amellyel a perbeli ingatlan a szerződés megkötésekor már rendelkezett, így helytállóan állapította meg az alperes, hogy a megszerzett adótárgy nem felelt meg az Itv. 102. § (1) bekezdés l) pontjában foglaltaknak, ezért a felperes részére nem adható meg az Itv. 26. § (1) bekezdés a) pontja szerinti feltételes illetékmentesség.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és keresetének helyt adó - a kiszabott illetéket törlő - határozat hozatalát. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Itv. 102. § (1) bekezdés f) pontját, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 3. § (3) bekezdését, 206. § (1) bekezdését, 221. § (1) bekezdését, a 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 97. § (4) és (6) bekezdéseit, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 1. § (4) bekezdését, 50. § (1) és (3) bekezdéseit. Az elsőfokú bíróság téves jogértelmezéssel jutott arra a következtetésre, hogy a perbeli ingatlan lakásnak minősül, hiszen a tetőszerkezet csak részben készült el, az ingatlan készültségi foka csupán 36,7% volt. A bíróság figyelmen kívül hagyta a per eldöntése szempontjából jelentős bizonyítékokat, valamint az alperes bizonyítási kötelezettségének elmulasztását, illetve a Pp. 3. § (3) bekezdése szerinti tájékoztatási kötelezettségének nem tett eleget. Álláspontja alátámasztására hivatkozott a Közigazgatási-Gazdasági Döntvénytárban megjelent 2005/3. és a 2003/77. számú eseti döntésekre is.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésre álló iratok alapján megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, a perbeli ingatlan az illetékkötelezettség keletkezésekor nem felelt meg a lakóház építésére alkalmas telektulajdon fogalmának, ezért a felperest az Itv. 26. § (1) bekezdés a) pontja szerinti illetékmentesség nem illette meg.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint jelen perben annak van jelentősége, hogy a perbeli ingatlan az illetékkötelezettség keletkezésekor a szerkezetkész állapotot elérte-e. Az Itv. 102. § (1) bekezdés f) pontja alapján lakásnak minősül az építési engedély szerint lakóház céljára létesülő építmény is, amennyiben annak készültségi foka a szerkezetkész állapotot (elkészült és ráépített tetőszerkezet) eléri. Ebből kifolyólag az illetékjogi értelemben vett szerkezetkész állapot az elkészült és ráépített tetőszerkezetet jelenti. A felperes megrendelésére, az ingatlanvásárlást megelőzően készített szakvélemény és annak mellékletét képező fotók alapján - amelyet az alperes is elfogadott és a perben a bíróság is bizonyítékként értékelt - egyértelműen megállapítható, hogy az ingatlan elkészült és ráépített tetőszerkezettel rendelkezett. A felperes által hivatkozott tetőn lévő hiányosságok (lyukak) nem érintik a szerkezetkész állapot megállapíthatóságát. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint helytállóan állapította meg az alperes, hogy az elkészült tetőszerkezet alatt az elkészült és fedett ácsszerkezetet kell érteni. A felperes által hivatkozott hiányosság (lyukak) a tetősík ablakok helyét jelölte, amelyek a tetőszerkezet elkészültét - az ácsszerkezet, a cserépfedés, az ereszcsatorna meglétére tekintettel - és így a felépítmény minősítését nem befolyásolták.
A felperesnek a Pp. 3. § (3) bekezdésére való hivatkozása nem helytálló, mert a felperes tisztában volt a bizonyítandó tényekkel és bíróságnak csak szükség esetén kötelessége a feleket előzetesen tájékoztatni a bizonyítandó tényekről, a bizonyítási teherről és a bizonyítás sikertelenségének következményeiről.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperes által hivatkozott jogesetek a jelen perben nem alkalmazhatóak, mert más perbeli tényállás alapján születtek és az alkalmazott jogszabályok időközben megváltoztak.
Megállapította továbbá a Legfelsőbb Bíróság, hogy az elsőfokú bíróság valóban megsértette a Pp. 221. § (1) bekezdését, amikor nem döntött a felperes bizonyítási indítványáról, azonban ez az eljárási szabálysértés az ügy érdemi elbírálására nem hatott ki.
Mindezek alapján a jogerős ítéletet a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. VI. 39.006/2010.)