adozona.hu
AVI 2013.10.116
AVI 2013.10.116
A félnek kell közölnie, hogy milyen mentességet, illetékkedvezményt kíván igénybe venni (1990. évi XCIII. tv. 26. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2007. december 28-án kelt és illetékkiszabásra 2008. január 10-én bemutatott adásvételi szerződéssel egy raktár és két iroda helyiséget vásárolt meg. Az adásvételi szerződés 12. pontja szerint a felperes az egyik iroda és a raktárhelyiség tekintetében úgy nyilatkozott, hogy az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 26. § (1) bekezdés f) pontjában foglalt illetékmentességet kívánja igénybe venni. A felperes kijelentette továbbá, hogy ingatlanforgalmazásra...
AVI 2013.10.116 A félnek kell közölnie, hogy milyen mentességet, illetékkedvezményt kíván igénybe venni (1990. évi XCIII. tv. 26. §)
A felperes 2007. december 28-án kelt és illetékkiszabásra 2008. január 10-én bemutatott adásvételi szerződéssel egy raktár és két iroda helyiséget vásárolt meg. Az adásvételi szerződés 12. pontja szerint a felperes az egyik iroda és a raktárhelyiség tekintetében úgy nyilatkozott, hogy az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 26. § (1) bekezdés f) pontjában foglalt illetékmentességet kívánja igénybe venni. A felperes kijelentette továbbá, hogy ingatlanforgalmazásra jogosult, az ingatlanokat továbbértékesítési céllal vásárolta meg, ezért a másik irodahelyiség vonatkozásában kérte az Itv. 23/A. § (1) bekezdés szerinti illetékkedvezmény megállapítását.Az APEH Regionális Igazgatósága a 2008. május 28-án kelt fizetési meghagyásával a felperest összesen 1 554 000 forint visszterhes vagyonátruházási illeték megfizetésére kötelezte. A továbbértékesítési céllal vásárolt irodahelyiség vonatkozásában az Itv. 23/A. § (1) bekezdés szerinti illetékkedvezmény alkalmazásával állapította meg az illetéket 624 000 forintban, azonban a másik két ingatlan (a másik iroda és raktár tekintetében) az Itv. 26. § (1) bekezdés f) pontja szerint illetékmentesség iránti kérelmet elutasította és az illetéket 10%-os illetékkulcs alkalmazásával szabta ki, összesen 920 000 forint összegben.
A felperes 2008. június 10-én kérte az illetékmentesség iránti kérelem elutasítása folytán, erre a két ingatlanra is az Itv. 23/A. §-a szerinti illetékkedvezmény megadását. Kérelméhez csatolta a cégbizonyítványát.
Az elsőfokú adóhatóság a 2008. július 15-én kelt határozatával a felperes kérelmét elutasította. Határozata indokolása szerint a felperes ugyan a fizetési meghagyás jogerőre emelkedése előtt kérte az iroda és a raktáringatlan vonatkozásában az illetékkedvezmény megadását, azonban az Itv. 23/A. § (8) bekezdése szerint megkívánt igazolási kérelmet nem terjesztett elő, a késedelem miatti mulasztása vétlenségét nem mentette ki. A felperes a továbbértékesítésre szándéknyilatkozatot sem nyújtott be. Mindezek alapján a felperes részére az illetékkedvezmény nem volt megadható.
A felperes fellebbezést nyújtott be, és az alperes a 2008. szeptember 24-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetet terjesztett elő az alperes határozatának felülvizsgálata iránt az iroda és a raktárhelyiség tekintetében az illetékkedvezmény megadását kérve. Álláspontja szerint az Itv. 23/A. § (1) bekezdése szerinti illetékkedvezmény nem kötött kérelemhez, a hatóság az illeték mértékét hivatalból köteles megállapítani, ha a jogszabály által előírt feltételek fennállnak. Az a körülmény, hogy illetékmentesség iránti kérelmet is előterjesztett ugyanerre a két ingatlanra, nem befolyásolja azt a tényt, hogy valamennyi ingatlant továbbértékesítési céllal vásárolta. Illetékmentességre való jogosultság hiányában is az Itv. 23/A. § (1) bekezdése szerinti illetékkedvezmény megilleti.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét megalapozottnak találta, ezért az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. Álláspontja szerint az Itv. 23/A. § (1) bekezdése az illetékkedvezmény megadásához két együttes feltételt ír elő, ezeknek a feltételeknek az illetékkötelezettség keletkezésekor kell fennállniuk. Az egyik feltétel, hogy a vagyonszerző főtevékenysége szerint ingatlanforgalmazásra jogosult legyen, a másik az, hogy a vagyonszerző a továbbértékesítési szándékára nyilatkozzon. Az Itv. 23/A. § (1) bekezdése az illetékkedvezmény igénybevételéhez nem ír elő külön nevesített kérelmet. Mivel a felperest általa sem vitatottan az Itv. 26. § (1) bekezdés f) pontjában foglalt illetékmentesség nem illette meg, és a felperes a szerződés 12. pontjában olyan nyilatkozatot tett, hogy az ingatlanokat továbbértékesítési céllal vásárolja meg, eleget tett az Itv. 23/A. § (1) bekezdésében foglalt mindkét feltételnek, így a kedvezmény igénybevételére vonatkozó kérelem hiányában - mivel az nem szükséges -, a feltételek fennállására tekintettel a felperest megilleti az Itv. 23/A. § (1) bekezdése szerinti illetékkedvezmény. Az új eljárásra az Itv. 23/A. § (1) bekezdése szerinti illetékkedvezmény megadását írta elő.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Itv. 23/A. § (1) bekezdését, valamint az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 120. § (4) bekezdés b) pontját, 125. § (3)-(5) bekezdéseit. Az elsőfokú bíróság tévedett, amikor azt állapította meg, hogy egy adott kedvezmény, vagy mentesség megadásához kérelem előterjesztése nem szükséges, így az Itv. 23/A. § (1) bekezdésében foglalt illetékkedvezmény sem kötött kérelemhez. Az illetékkedvezmény akkor adható meg, ha az illetékkötelezettség keletkezésekor a főtevékenysége szerint ingatlanforgalmazásra jogosult vállalkozó nyilatkozatot tesz, hogy az ingatlanokat továbbértékesítési céllal vásárolta meg. Illetékkedvezmény megadására a vagyonszerző részéről a kedvezmény igénybevételére vonatkozó kifejezett kérelem esetén van lehetőség, hivatalból a hatóság kedvezményt, mentességet nem állapíthat meg, nem engedélyezhet. Az Itv. 23/A. § (1) bekezdése szerint a kedvezményt nem csak kérnie kell az adózónak, de bizonyítania is kell az illetékkedvezmény feltételeit. A perbeli esetben az Itv. 23/A. § (1) bekezdése szerinti illetékkedvezményt a felperes csak egy megnevezett ingatlan tekintetében kérte, a másik két megvásárolt ingatlan tekintetében nem kedvezményt, hanem illetékmentességet kívánt igénybe venni. Egy ingatlan tekintetében csak egyfajta kedvezmény vehető igénybe. Mivel az adott kedvezményre vagy mentességre kifejezetten nyilatkoznia kell a vagyonszerzőnek, az illetékmentesség feltételének hiányában ugyanazon két ingatlanra nem érvényesíthető egyidejűleg másik kedvezmény. A felperes a kért mentességben nem részesíthető, két ingatlanra külön kérelmet nyújtott be, azonban ez a kérelme elkésett, és az Itv. 23/A. § (8) bekezdése alapján a késedelmét csak igazolási kérelem előterjesztésével menthette volna ki. A felperes igazolási kérelmet nem terjesztett elő, ennek hiányában a felperes részére e két ingatlan vonatkozásában az illetékkedvezmény nem volt megadható.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében - annak tartalma szerint - a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Helytállóan hivatkozott az alperes arra, hogy az elsőfokú bíróság tévedett, amikor az Itv. 23/A. § (1) bekezdésében foglalt illetékkedvezmény tekintetében külön nevesített kérelem előterjesztését nem tartotta szükségesnek, jogszabály által megkövetelt feltételnek és ilyen kérelem előterjesztése hiányában, csak az illetékkedvezmény feltételeinek fennállására tekintettel, hivatalból az illetékkedvezményt megadhatónak ítélte. Az alperes helytállóan hivatkozott arra is, hogy az Itv. 23/A. § (1) bekezdésében foglalt illetékkedvezmény igénybevételének feltétele, hogy a továbbértékesítési szándéknyilatkozatot a főtevékenységként ingatlanforgalmazást végző vállalkozó az illetékkiszabásra történő bejelentéskor megtegye. Ez a nyilatkozat szolgál egy olyan bejelentésként, kérelemként, amely az adóhatóság számára jelzi, hogy a vagyonszerző fél az Itv. 23/A. § (1) bekezdésében foglalt illetékkedvezményt igénybe kívánja venni. Mindezek alapján tévedett az elsőfokú bíróság, amikor kérelem, bejelentés megtételét nem tartotta szükségesnek az illetékkedvezmény igénybevételéhez. Az adóhatóságnak hivatalból nem kell vizsgálnia, hogy a vagyonszerző felet milyen lehetséges mentesség vagy kedvezmény illethetné meg, ezt minden esetben a vagyonszerző félnek kell kérnie, és a kért kedvezményhez, mentességhez a feltételek fennállását igazolnia. A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében (Kfv.I.325.115/2002/10., a Kfv.II.39.137/2007/4. számú ítéletekben) rámutatott, hogy az adott felet illeti meg a jog, hogy közölje milyen mentességet, milyen illetékkedvezményt kíván igénybe venni, e körben az adóhatóságot jogszabályi előírás hiányában hiánypótlási kötelezettség sem terheli, hivatalból nem kell vizsgálnia, hogy az adott felet valamilyen kedvezmény vagy mentesség megilleti-e. A perbeli esetben tehát az elsőfokú bíróság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy az adóhatóságnak - pusztán a feltételek fennállására figyelemmel és arra, hogy a két ingatlanra a felperest az elsődlegesen kért illetékmentesség nem illette meg, a feltételek fennállására tekintettel - hivatalból kellett volna rendelkeznie az illetékkedvezményről.
Az alperes helytállóan hivatkozott az Art. 125. § (5) bekezdésének megsértésére, azonban a jogsértés ellenére a felülvizsgálati kérelemben kért döntés nem volt meghozható, mert az elsőfokú bíróság a jogszabálysértés ellenére az ügy érdemében helyes döntést hozott. A felperes az adásvételi szerződés 12. pontjában úgy nyilatkozott, hogy ingatlanforgalmazásra jogosult, és az ingatlanokat - azaz valamennyi ingatlant - továbbértékesítési céllal vásárolta meg. A felperes a perbeli két ingatlant is ingatlanforgalmazói tevékenységéhez vásárolta meg, és noha azt nem akarta azonnal továbbértékesíteni, csak az ingatlanok beépítését követően, ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy az ingatlanokat nem saját célra, hanem továbbértékesítési céllal vásárolta. Az a körülmény, hogy a perbeli két ingatlanra a felperes alaptalanul kért illetékmentességet, nem változtat azon a körülményen sem, hogy a felperes e két ingatlan vonatkozásában is az Itv. 23/A. § (1) bekezdése szerinti feltételeket igazolta: az ingatlanforgalmazásra való jogosultságát, a továbbértékesítési szándéknyilatkozatát a szerződésbe foglaltan megtette. A 2008. június 10-én benyújtott kérelmét nem lehetett elkésett kérelemnek tekinteni, mert az adásvételi szerződés tartalmazta mindazokat a tényeket, nyilatkozatokat, amelynek alapján az illetékkedvezmény megadható volt, csatolásra került a cégbizonyítvány is. Az alperes az egyidejűleg vásárolt három ingatlanból egyre a rendelkezésre álló iratok és a szerződés alapján az illetékkedvezményt megadhatónak ítélte, így a másik ingatlanra is ugyanazon feltételek fennállása mellett, ugyanolyan tartalmú határozatot kell hoznia. Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy tévedett az alperes, amikor a felperes részére a perbeli két ingatlan vonatkozásában a kért illetékkedvezményt nem adta meg, az elsőfokú bíróság az ügy érdemében helytállóan döntött, mikor az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján új eljárásra kötelezte.
Az elsőfokú bíróság az új eljárásra adott iránymutatásában is helytállóan fejtette ki, hogy a felperest a perbeli két ingatlan vonatkozásában is megilleti az illetékkedvezmény, így ennek megfelelően kell határozni az illeték kiszabásáról.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a fentiekre tekintettel, az indokolás módosításával a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. VI. 39.001/2010.)