adozona.hu
AVI 2013.10.113
AVI 2013.10.113
A feltöltési kötelezettség független attól, hogy az adózó teljesítette-e bevallási kötelezettségét, és ha igen, azon milyen összeget szerepeltetett (2003. évi XCII. tv. 172. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a felperest az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 172. § (12) bekezdése alapján 438 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére kötelezte, mert a felperes a társasági adóelőleg kiegészítési kötelezettségét 2007. december 20-i esedékességgel csak 11%-osan teljesítette. A bírság összegét a maximális 20% helyett 6%-os mértékben állapította meg. Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében részben arra h...
AVI 2013.10.113 A feltöltési kötelezettség független attól, hogy az adózó teljesítette-e bevallási kötelezettségét, és ha igen, azon milyen összeget szerepeltetett (2003. évi XCII. tv. 172. §)
Az elsőfokú adóhatóság a felperest az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 172. § (12) bekezdése alapján 438 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére kötelezte, mert a felperes a társasági adóelőleg kiegészítési kötelezettségét 2007. december 20-i esedékességgel csak 11%-osan teljesítette. A bírság összegét a maximális 20% helyett 6%-os mértékben állapította meg. Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.A felperes keresetében részben arra hivatkozott, hogy az egynapos késedelmére figyelemmel a bírság mértéke eltúlzott, jóhiszeműen bízott a banki megterhelésben. Kereset-kiegészítésében már arra hivatkozott, hogy mulasztási bírság csak ott alkalmazható, ahol nincs bevallási kötelezettség.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tao. tv.) 26. § (10) bekezdése és az Art. 172. § (10) bekezdésére hivatkozással kifejtette, hogy a mulasztási bírság kiszabására sor kerülhet, ha az adóalany az adóévi várható adó összegét 90%-os mértékben nem fizette meg, függetlenül attól, hogy adott társasági adóelőleg-kiegészítés összegéről a tárgyév utolsó hónapja 20. napjáig bevallást benyújtotta-e. A törvényalkotó mulasztási bírság kiszabásának lehetőségét az adóelőleg évi adóösszegének 90%-os mértékű meg nem fizetésére rendelte alkalmazni.
Az Art. 172. § (18) bekezdése és a Pp. 339/B. §-a alapján megállapította, hogy az alperes mérlegelési jogkörben hozott határozata a jogszabályoknak megfelel. Nem osztotta a felperesnek az egynapi, illetve 48 napi késedelemmel kapcsolatos okfejtését. Nem osztotta a felperes azon hivatkozását sem, hogy az adott helyzetben tőle elvárható magatartással járt el, amikor abban bízott, hogy számlája megterhelése az utolsó napon történik meg.
Hivatkozott arra is, hogy a bevallás elmaradását az Art. 172. § c) pontja is mulasztási bírság alkalmazásával rendeli szankcionálni.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak, valamint az adóhatóság határozatainak hatályon kívül helyezését. Utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság tévesen jelölte meg az alkalmazandó jogszabályokat. Érdemben arra hivatkozott, hogy a társasági adó tekintetében megszűnt a mulasztási bírság kiszabásának lehetősége, ez csak ott maradt meg, ahol az Art. nem ír elő bevallási kötelezettséget. Az egynapi késedelemre tekintettel mellőzni kellett volna a mulasztási bírság kiszabását.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta azzal, hogy a felperes összemossa az adózó bevallási kötelezettségét és kiegészítési kötelezettségét. Ez két külön kötelezettség, önálló szankcionálás lehetőségével. A mellőzés feltételei nem álltak fenn.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság egyetért a felperessel abban, hogy az elsőfokú bíróság hibásan jelölte meg az ügyben alkalmazandó jogszabályhelyek bekezdéseinek számát. A perben a felperes 2007. december 20. napjáig teljesítendő társasági adóelőleg-kiegészítési kötelezettségének elbírálása volt, így az ekkor, és nem a 2008. január 1-jétől hatályos jogszabályokat kellett alkalmazni. A perbeli ügyben az Art. 172. § (8) és (12) bekezdését és nem a (12) és (18) bekezdését kellett alkalmazni. Mivel azonban a jogszabályok szövege változatlan és lényegében a jogszabály módosítása során csak átszámozásra került sor, ezért a Legfelsőbb Bíróság ezen eljárási hibát nem tekintette az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatásnak. Az elsőfokú bíróság az Art. 172. § c) pontjára hivatkozott, amely helyesen 172. § (1) bekezdés c) pontja.
A Legfelsőbb Bíróság a fentiekben kifejtettek mellett az elsőfokú bíróság ítéletét érdemben helytállónak minősítette. A Tao. tv. 26. § (10) bekezdése értelmében a kettős könyvvitelt vezető belföldi illetőségű adózónak és a külföldi vállalkozónak az adóelőleget az adóévben az adóévi várható fizetendő adó összegére ki kell egészítenie. E kötelezettség teljesítésének határideje az Art. 2. számú melléklet I/3/A/b. pontja alapján az adóév december 20. napja. Az Art. 172. § (8) bekezdése alapján, ha az adózó esedékességig az adóévi várható adó összegét - figyelemmel az adóév során megfizetett előleg összegére is - nem fizette meg, legalább 90%-os mértékben, a befizetett adóelőleg és az adó 90%-ának különbözete után 20%-ig terjedő mulasztási bírságot fizet.
A felperes által hivatkozott adóbevallással kapcsolatban az Art. 1. számú melléklet I/B/2/c. pontja értelmében a társasági adóelőleg-kiegészítés összegéről a tárgyév utolsó hónapjának 20. napjáig kell bevallást tennie.
A bevallási kötelezettség és a feltöltési kötelezettség jogi természetével és elválasztásával kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság Kfv.V.35.029/2009/4. sorszámú ítélete részletesen, elvi éllel fejtette ki álláspontját. Ezen ítéletben kifejtettekkel jelen tanács mindenben egyetért, így a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 29. § b) pontjára figyelemmel jogegységi eljárás kezdeményezésének sincs helye.
A fentebb hivatkozott ítélet jelen perre is irányadó lényege, hogy az adóhatóságnak a feltöltési kötelezettség ellenőrzésénél nem azt kell vizsgálnia, hogy az adózó eleget tett-e bevallási kötelezettségének, hanem, hogy teljesítette-e társasági adóelőleg kiegészítés fizetési kötelezettségét december 20-áig legalább 90%-ban. A feltöltési kötelezettség független attól, hogy az adózó teljesítette-e bevallási kötelezettségét, és ha igen, azon milyen összeget szerepeltetett. A társasági adóelőleg bevallási kötelezettség teljesítése nem helyettesíti, és nem pótolja a társasági adóelőleg-kiegészítési kötelezettséget.
Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az adózó bevallási kötelezettség és a társasági adóelőleg feltöltési kötelezettsége két, külön-külön meghatározott adókötelezettség, amelyet az Art. is külön-külön szankcionál. Így a felperes által hivatkozott bevallási kötelezettség teljesítése, vagy annak elmulasztása a mulasztási bírság szempontjából nincs kihatással a felperesi adózó társasági adóelőleg feltöltési kötelezettségének teljesítésére és annak szankcionálására.
A perben megállapítható volt, hogy a felperes határidőig a társasági adóelőleg-kiegészítési kötelezettségének nem tett eleget függetlenül attól, hogy ezzel kapcsolatban tett-e bevallási kötelezettséget vagy sem; ez utóbbi vizsgálata nem volt a per tárgya.
A mulasztási bírság összegével kapcsolatban az elsőfokú bíróság helyesen vizsgálta és mérlegelte az Art. 172. § (12) bekezdésében, illetve a Pp. 339/B. §-ában foglaltakat. Az adóhatóság is megfelelően mérlegelte a körülményeket, ezen mérlegelés a határozat indokolásából is megállapítható. A Legfelsőbb Bíróság sem találta különlegesen méltányolható körülménynek, hogy a felperes abban bízott, hogy pénzintézete a határidő utolsó napján teljesíteni fogja bankszámlája megterhelését.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - a jogszabályhelyek helyes megjelölése mellett - a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.015/2010.)