adozona.hu
AVI 2013.10.112
AVI 2013.10.112
Becslési eljárás nem csak akkor folytatható le, ha az adózónál tényleges vagyongyarapodás tapasztalhat (2003. évi XCII. tv. 108., 109. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 2001-2005. adóévekre vonatkozóan személyi jövedelemadó adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett, melynek eredményeként terhére összesen 7 792 461 Ft adókülönbözetet, 3 896 230 Ft adóbírságot és 3 162 692 Ft késedelmi pótlékot állapított meg. Az adóhatóság az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 108-109. §-ai alapján becslési eljárást alkalmazott, melynek során nem fogadta el a felperes azon hiva...
AVI 2013.10.112 Becslési eljárás nem csak akkor folytatható le, ha az adózónál tényleges vagyongyarapodás tapasztalhat (2003. évi XCII. tv. 108., 109. §)
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 2001-2005. adóévekre vonatkozóan személyi jövedelemadó adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett, melynek eredményeként terhére összesen 7 792 461 Ft adókülönbözetet, 3 896 230 Ft adóbírságot és 3 162 692 Ft késedelmi pótlékot állapított meg. Az adóhatóság az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 108-109. §-ai alapján becslési eljárást alkalmazott, melynek során nem fogadta el a felperes azon hivatkozását, hogy kiadásainak fedezete részben a F.-Ker. Kft. (továbbiakban: Kft.) üzletrész-átruházásából származott. A Kft.-t az L. Kft. vásárolta meg, 2003. február 14-én, és február 24-én 90 millió Ft-ot utalt át M. R. számára. M. R. bankszámlájáról a felperes számlájára nem érkezett összeg, ilyen összegben kivét sem történt, így M. R. nem adhatott 50 millió Ft készpénzt a felperesnek. Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy az adóhatóság a tényállást nem tárta fel, a felperes nyilatkozatát, mint bizonyítékot nem vették figyelembe. Az üzletrészeladásból származó részét M. R.-től megkapta, vele szemben kötelmi igénnyel nem kellett élnie. Eljárásjogi jogszabálysértésként jelölte meg, hogy nem élhetett irat-betekintési jogával, mert azt adótitokra hivatkozással nem engedélyezték, illetve nem bocsátották rendelkezésére M. R. ellenőrzésének jegyzőkönyvét.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában hivatkozott az Art. 108. § (1), (2) bekezdésére, 109. § (1) és (3) bekezdésére azzal, hogy az adóhatóság jogszerűen folytatott le becslési eljárást, maradéktalanul feltárta a tényállást és azt kellően bizonyította.
A felperes eljárási jogszabálysértésre hivatkozásával kapcsolatban vizsgálta az Art. 12. § (3) bekezdés e) pontját, 53. § (1) bekezdését, 100. § (4) bekezdését. E körben rámutatott, hogy a felperes az őt érintő, M. R.-nél elvégzett kapcsolódó vizsgálat eredményét a kiegészítő jegyzőkönyv útján megismerhette. A bizonyítékokat összességükben megfelelően értékelte, a felperes által felajánlott, de mellőzött bizonyíték értékélését is tartalmazza az alperesi határozat.
Érdemben vizsgálva a kiadások fedezetét, kifejtette, hogy a rendelkezésre álló banki bizonylatok, illetve a M. R.-nél lefolytatott kapcsolódó vizsgálat egyértelműen bizonyította, hogy a felperes bankszámlájára nem érkezett a szerződésből eredő összeg, illetve készpénz kivét sem történt M. R. bankszámlájáról.
A bíróság értékelte a felperes, illetve M. R. tanúmeghallgatását, a felperes részéről bírósági szakban csatolt iratokat, mely alapján felperes arra hivatkozott, hogy 32 300 000 Ft-ot biztosított részére M. R. az A. Kft. házipénztára útján.
E körben az elsőfokú bíróság arra hivatkozott, hogy a felperes még a közigazgatási eljárásban 50 millió Ft-ról, a bírósági szakaszban már csak 32 300 000 Ft-ról nyilatkozott. A felperes által hivatkozott kiadási pénztárbizonylat rendeltetési rovatban "készpénz befizetése bankszámlára" került megjelölésre, mely szintén nem igazolja a házipénztárból való készpénzfelvételt. A felperes nem tudta bizonyítani, hogy az adott összeg részére, mint magánszemély részére is átadásra került.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak hatályon kívül helyezését, az alperes határozatának - elsőfokú eljárásra is kiterjedő - hatályon kívül helyezését, másodlagosan az alperes új eljárás lefolytatására utasítását. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete megsértette az Art. 2. § (1) bekezdését, 12. § (1) bekezdését, 97. § (4) és (6) bekezdését, 100. § (3) és (4) bekezdését, 137. § (1) bekezdését, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 72. § (1) bekezdés e) pontjának ea) eb) alpontját, 111. § (1) bekezdését, a Pp. 206. § (1) bekezdését. Az alperes határozatában nem követhető, hogy megállapításait milyen dokumentumokra, vizsgálati tényekre alapozta. Az elsőfokú bíróság ítélete iratellenes, okszerűtlen és logikai ellentmondást tartalmaz. A bizonyítottan átvett 32 300 000 Ft a felperesnél feltárt forráshiányra megfelelő fedezetet jelent. A pénztárbizonylattal kapcsolatos bizonytalanságok csak látszólagosak.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta azzal, hogy a felperes hitelt érdemlően nem tudta bizonyítani a 32 300 000 Ft felvételét.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A fél a felülvizsgálati kérelmében hivatkozhat mind anyagi, mind eljárásjogi jogszabálysértésre, de ez utóbbi - a Pp. 275. § (3) bekezdésére figyelemmel - csak akkor vezethet eredményre, ha az az ügy érdemére is kihatott. A felperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott mind eljárásjogi, mind anyagi jogi jogszabálysértésekre, a Legfelsőbb Bíróság elsősorban az eljárásjogi jogszabálysértéseket vizsgálta.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bírósággal egyetértésben megállapította, hogy a felperes a közigazgatási eljárásban jogait gyakorolhatta, az adóhatóság részéről nem történt olyan korlátozás, amely az ügy érdemére is kihatott volna. Bár a felperes a M. R.-nél lefolytatott ellenőrzés eredményét csak szűk körben ismerhette meg, de a bírósági eljárásban további bizonyítási eljárás lefolytatására volt lehetőség a Kft. üzletrészeladásából származó jövedelem igazolásával kapcsolatban. Az elsőfokú bíróság ítéletéből is megállapítható, hogy részletesen vizsgálta a felperesnek ezen fedezetre való hivatkozását.
Az Art. 108. § (1) bekezdése szerint a becslés olyan bizonyítási módszer, amely a törvényeknek megfelelő, a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapját valószínűsíti. Az Art. 109. § (1) bekezdése értelmében, ha az adóhatóság megállapítása szerint az adózó vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, az adóhatóság az adó alapját is becsléssel állapítja meg. Ez esetben - figyelemmel az ismert és adóztatott jövedelmekre is - az adóhatóságnak azt kell megbecsülnie, hogy a vagyongyarapodás és az életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre volt szüksége. Becslési eljárás nem csak akkor folytatható le, ha az adózónál tényleges vagyongyarapodás tapasztalható (pl.: ingatlan, jelentős értékű ingóság), hiszen a nem adózott jövedelmét egyéb célra is fordíthatja (pl.: tagi kölcsön nyújtás, tőkeemelés). A lényeg, hogy a kiadásai nincsenek arányban a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összegével.
Az Art. 108. § (2) bekezdése alapján az adóhatóság köteles bizonyítani, hogy a becslés alkalmazásának a feltételei fennállnak, azonban az Art. 109. § (3) bekezdése lehetőséget biztosít az adózónak ahhoz, hogy a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést hitelt érdemlő adatokkal igazolja. Az adóhatározatok bírósági felülvizsgálata iránti perben a Pp. 324. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 164. § (1) bekezdése alapján a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. Az Art. és a Pp.</a> szabályai alapján egyértelműen a felperest terhelte a bizonyítás lehetősége, illetve kötelessége. A bizonyítás lényege, hogy most már az adózó érdekkörébe áll, hogy hitelt érdemlő adatokkal igazolja a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést. Ennek elmaradása, vagy sikertelensége az adózó hátrányára esik.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Pp. 275. § (1) bekezdése alapján a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye. Jogszabálysértést a megállapított tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése alapozhatja meg.
Az elsőfokú bíróság a közigazgatási eljárás adatai, iratai és az elsőfokú bírósági eljárásban lefolytatott bizonyítási eljárás adatai alapján jogszerűen jutott arra a következtetésre, hogy a felperes nem tudta hitelt érdemlően bizonyítani, hogy a Kft. üzletrész-átruházásból származó összegből tudta fedezni kiadásait. E körben a Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy olyan ellentmondások voltak a felperes előadásai, illetve az iratok tartalma között, amelyek megkérdőjelezték a felperes állításait, így hitelt érdemlőnek nem lehet tekinteni.
A Legfelsőbb Bíróság is utal arra, hogy a közigazgatási eljárásban még 50 millió Ft-ról, a bírósági eljárásban 32 300 000 Ft-ról volt szó. A közigazgatási eljárásban nem hivatkozott arra a felperes, hogy a vitatott pénzt nem közvetlenül kapta M. R.-től, hanem az A. Kft.-n keresztül. A felperes az A. Kft. felé történő átutalás időpontjával kapcsolatban is eltérően nyilatkozott. Az A. Kft. kiadási pénztárbizonylata önmagában is ellentmondásos, hiszen nem kifizetésről, hanem készpénzbefizetésről rendelkezett. A felperes annak sem tudta okszerű magyarázatát adni, hogy ez a pénz miért nem közvetlenül részére került kifizetésre, miért kellett az A. Kft.-t közbeiktatni a pénzmozgásban. Arra sem mutatott rá, hogy az A. Kft. a felperesnek, mint magánszemélynek milyen jogcímen fizette volna ki ezen összeget. Ezek az ellentmondások, illetve hiányosságok lerontották a felperes állításait és a hitelt érdemlő bizonyítottságot.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat a Pp. 206. § (1) bekezdése alapján megfelelően értékelte, és e körben a Legfelsőbb Bíróság kirívóan okszerűtlen mérlegelést nem tapasztalt, ezért a felperes felülvizsgálati kérelmét alaptalannak minősítette.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.011/2010.)