adozona.hu
AVI 2013.10.110
AVI 2013.10.110
Az adóhatóság nem jogosult a megbízási szerződést munkajogi szempontból minősíteni [2003. évi XCII. tv. 1. § (7) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
B. Cs. ügyvezető, mint a felperesi Kft. ügyvezetője munkaszerződésének tartalma szerint a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (továbbiakban: Gt.) által meghatározott feladatokat köteles ellátni. Hatáskörébe tartozik a taggyűlés előkészítése, összehívása, az éves mérlegvagyon kimutatás elkészítése, a tagjegyzék, határozatok könyvének vezetése, a társaság üzleti könyveinek szabályszerű vezetése, az éves üzleti jelentés elkészítése, illetve az alkalmazottak feletti munkáltatói...
AVI 2013.10.110 Az adóhatóság nem jogosult a megbízási szerződést munkajogi szempontból minősíteni [2003. évi XCII. tv. 1. § (7) bek.]
B. Cs. ügyvezető, mint a felperesi Kft. ügyvezetője munkaszerződésének tartalma szerint a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (továbbiakban: Gt.) által meghatározott feladatokat köteles ellátni. Hatáskörébe tartozik a taggyűlés előkészítése, összehívása, az éves mérlegvagyon kimutatás elkészítése, a tagjegyzék, határozatok könyvének vezetése, a társaság üzleti könyveinek szabályszerű vezetése, az éves üzleti jelentés elkészítése, illetve az alkalmazottak feletti munkáltatói jogok gyakorlása.A felperesi Kft. műszaki ellenőri, bonyolítói feladatokat látott el a d.-i repülőtér utasforgalmi épületének átalakítási és bővítési munkáival, a D. Ítélőtábla beruházásának lebonyolításával, a Ny.-i B. Vár teljes körű rekonstrukciójával, illetve a S.-i Idősek Otthona bővítésével és rekonstrukciójával kapcsolatosan.
A felperesi Kft. a felperessel megbízási szerződést kötött lebonyolítói projektvezetésre, műszaki tanácsadásra és érdekérvényesítésre. A megbízási szerződések tartalma alapján B. Cs. a beruházások megvalósításában közreműködők munkáit hangolta össze, koordinálta, műszaki szakértésre és műszaki tanácsadásra a kivitelezők által vezetett építési napló bejegyzéseinek ellenőrzésére, indokolt esetben egyeztetések, koordinációk kezdeményezésére, lefolytatására, dokumentálására, a műszaki átadás-átvételi eljáráson való aktív részvételre, a használatbavételi engedély megkérésével való közreműködésre, a beruházói és megbízói érdekek képviseletére vállalt kötelezettséget. A felperes a megbízási szerződések alapján számlákat állított ki, amelyen 20%-os mértékű áfát is feltüntetett. A felperes a számlák alapján az abban szereplő áfát levonható általános forgalmi adóként elszámolta.
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 2006., 2007. adóévekre vonatkozó általános forgalmi adónemben bevallások utólagos vizsgálatát végezte, amelynek során arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperes és ügyvezetője által kötött megbízási szerződés semmis, mert a felperesi ügyvezető, mint vezető állású munkavállaló a megbízási szerződésben rögzített kötelezettségeit munkaviszonyban volt köteles ellátni, a projektvezetés ügyvezetői tisztségéből eredő kötelezettsége, ezért a felperes terhére összesen 543 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, adóbírságot szabott ki, késedelmi pótlékot számított fel.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2009. április 28-i határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Kifejtette, hogy a megbízási szerződések tartalmi vizsgálata alapján a felperesi ügyvezetőnek a megbízási szerződésben feltüntetett feladatokat munkaviszony keretében kellett ellátnia. Utalt arra is, hogy a felperes a projektvezetés megbízottkénti ellátásával kapcsolatos dokumentumot nem bocsátott az adóhatóság rendelkezésére, a szerződések szerinti szolgáltatás megvalósulását nem igazolta.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte.
A megyei bíróság ítéletét az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésére, valamint az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 32. § (1) bekezdés a) pontjára, 35. § (1) bekezdés a) pontjára, 43. § (4) bekezdésére alapozta, és a felperes keresetét elutasította. Utalt továbbá a 7001/2005. MK 170. FMM-PM együttes irányelv útmutatására. Kifejtette, hogy a felperesi ügyvezető megbízási szerződésében meghatározott feladatok átfedik ügyvezetői munkaviszonyából eredő kötelezettségeit. Hangsúlyozta, hogy az ügyvezetőnek feladata a Gt.</a>-ben szabályozott feladatok ellátása mellett a beruházási projektek lebonyolítása is. Utalt arra is, hogy a felperes a megbízási szerződésben rögzített egyes kötelezettségekkel összefüggésben dokumentációt nem tudott benyújtani. Megállapította, hogy a színlelt megbízási szerződés alapján kiállított számla tartalmilag nem hiteles dokumentum, így az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen nem dokumentálja, az adólevonási jog annak alapján nem gyakorolható.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a keresetnek helyt adó döntés meghozatalát kérte vitatva a megbízási szerződések semmisségére vonatkozóan kifejtett ítéleti álláspontot. Sérelmezte az ítéleti tényállás ezzel kapcsolatos megállapításait és előadta, hogy a projektvezetéshez kapcsolódó dokumentációt az adóhatóság a felperestől nem kért, a bírósági eljárás során becsatolt iratokból viszont megállapítható, hogy a projektvezetés során az ügyvezető operatív műszaki feladatokat látott el. Így: munkaterület átadás-átvételén vett részt, szavatossági felülvizsgálatot és konkrét műszaki tanácsadást végzett. A felperes hangsúlyozta, hogy az ügyvezetői munkaszerződésben foglalt feladatai élesen elkülöníthetők a megbízási szerződésekben vállalt kötelezettségektől, ezért e tekintetben a jogerős ítélet a Pp. 206. § (1) bekezdésébe ütközik, amikor iratellenes módon ellentétes jogi álláspontot fogalmaz meg.
Felülvizsgálati kérelmének kiegészítésében előadta, hogy a felperesi társaság az ügyvezetőnek felmentést adott a Munka Törvénykönyve 191. § (1)-(3) bekezdésében foglalt tilalmak alól.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte előadva, hogy a felperes a jogerős ítéletben foglaltak felülmérlegelését kéri, amelyre a felülvizsgálati eljárásban nincs lehetőség. Hangsúlyozta, hogy a megbízási szerződések alapján kiállított számlákban rögzített gazdasági eseményeket az ügyvezető nem egyéni vállalkozóként, hanem munkaviszony keretében végezte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét és az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte.
Az iratokból megállapíthatóan az elsőfokú adóhatóság a megbízási szerződések semmisségét az Mt. 191. § (1) bekezdésére alapozta.
Az adóhatóság az Art. 1. § (7) bekezdése alapján a szerződést jogosult valódi tartalma szerinti minősíteni. Az ún. valódisági klauzula azonban arra irányul, hogy az érvénytelen szerződés tényleges gazdasági eredményét vegye figyelembe függetlenül annak elnevezésétől, formájától, illetve esetleges érvénytelenségétől.
A felperes ügyvezetőjének munkaszerződése és projektvezetői megbízási szerződése tartalmának összevetéséből kitűnően megállapítható, hogy semmilyen alapja nincs annak az adóhatósági megállapításnak, hogy a felperesi ügyvezető, mint munkaviszonyban álló vezető tisztségviselő feladatainak részét képezi a projektvezetéssel járó bármilyen kötelezettség.
A felperes ügyvezetőjének munkaszerződése ugyanis csak a Gt.</a>-ben foglalt, a gazdasági társaság irányításával, vezetésével összefüggő általános feladatokra utal, és nem sorolja fel a felperesi ügyvezető feladatkörébe a Kft. által lebonyolított beruházások vezetését. Az Gt.</a> az ügyvezetőnek a gazdasági társaság, mint szervezet működtetésére irányító funkciót betöltő vezető munkavállalónak állapít meg kötelezettségeket [pl.: Gt. 26. § (1) bekezdése a cégbírósági bejelentésről, 27. § (2) bekezdése az üzleti könyvekbe, iratokba való betekintés lehetővé tételéről, 28. § (1) bekezdés a munkáltatói jogok gyakorlásáról, 157. § (1) bekezdése tagjegyzék vezetéséről stb.]. A megbízási szerződések a fentiektől egyértelműen elkülöníthető és eltérő feladattal bízták meg a felperesi ügyvezetőt. Az adóhatóság az Art. 1. § (7) bekezdése alapján nem jogosult a megbízási szerződéseket munkajogi szempontból minősíteni. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy az Mt. 191. § (1) bekezdésében meghatározott foglalkoztatási tilalom megszegése, a vezetői összeférhetetlenség miatti joghátrányok, kártérítés érvényesítése a munkáltató, azaz a felperesi Kft. döntési jogkörébe tartozik.
A fentiekre tekintettel a jogerős ítélet tévesen hivatkozott a felperes adólevonási joga érvényesítésének akadályaként a megbízási szerződések érvénytelenségére.
A Legfelsőbb Bíróság észlelte, hogy a megyei bíróság ítéletének indokolásában túllépett az alperesi határozat tartalmának jogszerűségi vizsgálatán akkor, amikor a megbízási szerződésben szereplő projektvezetés tényleges elvégzését vizsgálta, hiszen e körben az alperes tényállást nem állapított meg. A felperes az e körben tett ítéleti megállapításokat felülvizsgálati kérelmének 8. pontjában tételesen vitatta, és több olyan dokumentumot is megjelölt, amelyek a megbízási szerződésben foglaltak ügyvezető által történt teljesítését hivatottak igazolni.
Miután a Pp. 339. § (1) bekezdése a közigazgatási per jogszerűségi felülvizsgálatának körét a hatósági határozatban foglaltakra korlátozza, a Legfelsőbb Bíróság nem volt abban a helyzetben, hogy a megbízási szerződésekben foglalt projektvezetési tevékenység tényleges teljesítéséről állást foglaljon. Ezért a jogerős ítéletet és az alperes határozatát az elsőfokú határozatra kiterjedően hatályon kívül helyezte [Pp. 275. § (4) bekezdése, Pp. 339. § (1) bekezdése].
Az elsőfokú adóhatóságnak a megismételt eljárásban annak vizsgálata alapján kell döntenie a megbízási szerződés alapján levont általános forgalmi adó elszámolhatóságáról, hogy a szerződésben meghatározott megbízotti kötelezettség, mint gazdasági esemény ténylegesen megvalósult-e, illetve az Art. 1. § (7) bekezdése szóhasználatának megfelelően a szerződés gazdasági eredménye ténylegesen kimutatható-e.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.007/2010.)