adozona.hu
AVI 2013.10.108
AVI 2013.10.108
Kellő körültekintés megállapítására akkor kerülhet sor, ha a számla hiteltelensége olyan okból következik be, amelyről a számlabefogadónak nem volt tudomása, azt nem ismerhette fel, arra ráhatása nem volt (1992. évi LXXIV. tv. 44. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes alvállalkozói útján az L. Kft. részére végzett B. déli részén található logisztikai központokban raktáron belüli ruhaválogatást, belső gépi anyagmozgatást, gépi konténerrakodást, illetve alkalmi munkavállalókat is alkalmazott. R. J. alvállalkozó egyéni vállalkozói tevékenységének 2004. december 23-i megszüntetését követően is állított ki számlákat a felperesnek, amelyek áfa-tartalmát a felperes elszámolásba vonta.
Az U. Kft. (továbbiakban: Kft.) alvállalkozó raktári munka megnevez...
AVI 2013.10.108 Kellő körültekintés megállapítására akkor kerülhet sor, ha a számla hiteltelensége olyan okból következik be, amelyről a számlabefogadónak nem volt tudomása, azt nem ismerhette fel, arra ráhatása nem volt (1992. évi LXXIV. tv. 44. §)
A felperes alvállalkozói útján az L. Kft. részére végzett B. déli részén található logisztikai központokban raktáron belüli ruhaválogatást, belső gépi anyagmozgatást, gépi konténerrakodást, illetve alkalmi munkavállalókat is alkalmazott. R. J. alvállalkozó egyéni vállalkozói tevékenységének 2004. december 23-i megszüntetését követően is állított ki számlákat a felperesnek, amelyek áfa-tartalmát a felperes elszámolásba vonta.Az U. Kft. (továbbiakban: Kft.) alvállalkozó raktári munka megnevezéssel állított ki számlákat, melyek áfa-tartalmát a felperes szintén levonásba helyezte.
Az adóhatóság 2003. IV. negyedévtől 2006. IV. negyedévig terjedő időszakra végzett utólagos adóellenőrzést a felperesnél általános forgalmi adó adónemben. A felperes terhére összesen 27 776 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2009. február 4-i határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozatának indokolásában rögzítette, hogy a Kft. ügyvezetője úgy nyilatkozott, miszerint a társaság ügyeit teljes egészében H. Z. intézte, ő csak a számlákat írta alá. A megnevezett H. Z. személye nem volt tisztázható. A Kft. részére küldött értesítés idézés "ismeretlen helyre költözött" jelzéssel érkezett vissza. Budapest Fővárosi Önkormányzat Képviselő Testülete Polgármesteri Hivatalának tájékoztatása szerint a Kft. sem telephely, sem működési engedélyt nem kért. A székhelyeként megjelölt címen nem volt fellelhető. A Kft. által végzett alvállalkozói munka elvégzését igazoló semmilyen dokumentum nem állt rendelkezésre. A Kft. által kiállított számlák nem szerepeltek a szigorú számadású nyomtatvány nyilvántartásában. A felperes meghallgatott munkavállalói a Kft.-ről nem hallottak, képviselőjével, alkalmazottaival nem találkoztak.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte. Állította, hogy az alvállalkozókkal szemben kellő gondossággal járt el, a számlákat az általános forgalmi adó összegével együtt kifizette, így jogszerűen élt adólevonási jogával. A Kft.-vel összefüggésben hivatkozott arra, hogy a cég adatait az internetes adatbázison ellenőrizte, cégmásolatokat szerzett be, a Kft. ügyvezetője elérhető volt, nyilatkozatot is tett. A számlákat a Kft. számítógépes programmal állította ki.
A megyei bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes az L. Kft. felé fennálló szerződéses kötelezettségét teljesítette, aki a felperes részére a megbízási díjat megfizette. Álláspontja szerint az adóhatóság eljárása során nem bizonyította megfelelően, hogy a felperes a Kft. kiválasztása során nem a kellő körültekintéssel járt el. Nem látta bizonyítottnak, hogy az áfa-levonás alapjául szolgáló számlák nem a valós gazdasági eseményt tartalmazzák. Hangsúlyozta, hogy nem írható a felperes terhére az alvállalkozók adófizetési és bevallási mulasztása. Önmagában a felperes alkalmi munkavállalóinak nyilatkozata nem igazolja a gazdasági esemény valótlanságát. A megyei bíróság megállapította továbbá, hogy R. J. vállalkozásának megszüntetését követően szabályszerűen nem állíthatott ki számlát, e körben a felperest az adólevonási jog nem illette meg. Kifejtette továbbá, hogy a nyilvántartásban nem szereplő szigorú számadású nyomtatványon kiállított számlák adótartalma nem levonható.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet ellentétes az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 32. § (1) bekezdés, 35. § (1) bekezdés, 44. § (5) bekezdés, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) 15. § (2) bekezdés, 166. § (2) bekezdésében foglaltakkal. Hangsúlyozta, hogy a számlák tartalmi hitelességét a felperesnek kellett volna igazolnia, miután sem az adóhatóság kapcsolódó vizsgálatai, sem a felperes bizonylatai, sem a nyilatkozatok nem tudták megerősíteni a számlák tartalmi hitelességét. Álláspontja szerint a felperes nem járt el kellő körültekintéssel, nem ellenőrizte megfelelően a számlakibocsátó alvállalkozókat, akik bejelentett székhelyükön nem voltak elérhetők és bejelentett munkaerővel, eszközökkel nem rendelkeztek. A Kft.-vel összefüggésben előadta, hogy a helyszíni ellenőrzés során megállapítást nyert, hogy a cég a székhelyén nem működik, működési engedéllyel nem rendelkezik. A Kft. ügyvezetőjének nyilatkozatait aggályosnak ítélte figyelemmel arra, hogy az általa négy alkalommal tett nyilatkozatból három alkalommal megváltoztatta korábbi nyilatkozatát.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte hangsúlyozva, hogy az alperes felülvizsgálati kérelmében nem jelölte meg azokat a jogszabályokat, amelyeket álláspontja szerint a bíróság megsértett. Hivatkozott továbbá arra, hogy az alperes a bíróság által mérlegeléssel megállapított tényállást támadta a nélkül, hogy iratellenesség megállapítására okot adó körülményt nevezett volna meg. Ily módon a jogerős ítéletben megállapított tényállás felülmérlegelésére nincs lehetőség. Utalt arra, hogy alkalmi munkavállalói 2003. évben 10 napot dolgoztak a felperesnél, ezért az alvállalkozókat nem is ismerhették. Hivatkozott arra, hogy mind R. J.-fel való, mind a Kft.-vel való üzleti kapcsolata során kellő körültekintést tanúsított, az alvállalkozókról megfelelően tájékozódott. A Kft.-vel összefüggésben hivatkozott arra, hogy a cég a mai napig létezik, ellene felszámolási eljárás nem folyt. A Kft. általi számlákat számítógéppel állították ki, ezért a szigorú számadású nyomtatványok nyilvántartásában nem is szerepelhet. Hivatkozott a Kft. ügyvezetőjének azon nyilatkozatára, miszerint a számlákat ő írta alá, vállalkozási díjat a felperes neki fizette meg, a Kft. a munkát rendben elvégezte. A Kft.-vel kapcsolatos megállapításokkal összefüggésben előadta, hogy N. G. nyilatkozata H. Z. tekintetében megkérdőjelezhető. A felperes nem H. Z.-vel, hanem az ügyvezetővel találkozott és szerződött. Állította, hogy nem szolgálhat hátrányára az a körülmény, hogy a Kft. az adóhatóság levelét székhelyén nem vette át. Ugyancsak nem szolgálhat a felperes hátrányára az a körülmény, hogy a Kft. nem rendelkezik telephelyengedéllyel, illetve nem kért működési engedélyt, mert ennek feltehető oka az, hogy ilyen kötelezettséggel járó tevékenységet nem folytatott. Ugyancsak nem eshet a felperes terhére - álláspontja szerint - az, hogy a Kft. a munkák elvégzéséről semmilyen dokumentációval nem rendelkezik. Felhívta továbbá a figyelmet arra, hogy a szigorú számadású bizonylatok nyilvántartásának ellenőrzésére a felperesnek, mint egyéni vállalkozónak nincs lehetősége. Kifejtette, hogy a számlák hitelességét, mint vélelmet az adóhatóságnak arra alkalmas bizonyítási eszközökkel kell megdönteni. Az adóhatóság azonban ezen kötelezettségének nem tett eleget, amit a megyei bíróság jogszerűen állapított meg. Ugyancsak az alperesnek kellett volna bizonyítania, hogy a felperes nem járt el kellő körültekintéssel, ezen bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
Az Art. 1. § (7) bekezdése szerint a szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni. Az érvénytelen szerződésnek vagy más jogügyletnek az adózás szempontjából annyiban van jelentősége, amennyiben gazdasági eredménye kimutatható. Az Áfa. tv. 35. § (1) bekezdése szerint az adólevonási jog - ha az adózás rendjéről szóló törvény másként nem rendelkezik - kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. Az Sztv. 166. § (2) bekezdése értelmében a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lennie. Az Sztv. 15. § (3) bekezdésében rögzített valódiság elve alapján a Legfelsőbb Bíróság gyakorlata következetes a tekintetben, hogy a valóságban végbement gazdasági eseményekkel nem azonos tartalmú számlára adólevonási jog nem alapítható (Kfv.I.35.371/2008/6.). A Legfelsőbb Bíróság több alkalommal hangsúlyozta, hogy adólevonási jog csak tartalmilag hiteles számla alapján gyakorolható (Kfv.I.35.240/2008/7.).
A Legfelsőbb Bíróság következetes gyakorlata szerint a számlabefogadónak kellő körültekintést kell tanúsítania. Nem lehet kellő körültekintésre hivatkozni abban az esetben, ha a gazdasági esemény egyáltalán nem valósult meg, vagy a gazdasági esemény nem a számla szerinti felek között jött létre, vagy ha az adózó úgy köt megállapodást, hogy a cég képviseletéről, székhelyének valódiságáról, tényleges gazdasági tevékenységéről nem győződött meg, azokról adatokkal nem rendelkezik (Kfv. I.35.158/2005/5.). A számlabefogadó adóalanynak tudnia és ismernie kell az adólevonási jog gyakorlásának törvényi feltételeit. Az a magatartás, amely a kellő körültekintés elmulasztásában a "puszta bizakodásban" nyilvánul meg, csak gondatlanságként és nem kellő körültekintésként minősíthető (Kfv.I.35.189/2004/4.). Kellő körültekintés megállapítására csak akkor kerülhet sor, ha a számla hiteltelensége olyan okból következik be, amelyről a számlabefogadónak nem volt tudomása, azt nem ismerhette fel, arra ráhatása nem volt, illetve nem is lehetett (Kfv.I.35.122/2004/5.).
A Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy önmagában az a körülmény, hogy a felperes az L. Kft. irányában fennálló szerződéses kötelezettséget teljesítette, és ezért a felperes részére a megrendelő a megbízási díjat megfizette, nem igazolja, hogy a munkákat a felperes a Kft. alvállalkozói igénybevétele útján teljesítette. A megyei bíróság ítéletének meghozatalakor helyesen indult ki az Art. 97. § (4) és (6) bekezdésében meghatározott, az adóhatóságot terhelő tényállás tisztázási kötelezettségből. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint azonban a megyei bíróság által kifejtettekkel ellentétben az alperesi határozat 13. és 14. oldalán 1-8. sorszám alatt felsorolt körülmények összességükben megalapozták azt az adóhatósági megállapítást, hogy a Kft. által kibocsátott számlák tartalmilag nem hitelesek. Ezekkel a - kétségtelenül közvetett - bizonyítékokkal szemben a felperes, illetve a Kft. nyilatkozatot tevő képviselője semmivel nem tudta igazolni, hogy a számlákban feltüntetett gazdasági tevékenységet a felperes részére alvállalkozóként valóban a Kft. végezte. A számlák hitelességét bármilyen módon alátámasztó további bizonyíték hiányában az adóhatóság jogszerűen tagadta meg az adólevonási jog érvényesítését.
A Legfelsőbb Bíróság osztotta a megyei bíróság álláspontját a tekintetben, hogy az alperes által felsorolt körülmények egyenként és önmagukban valóban nem igazolják a Kft. által kibocsátott számlák hiteltelenségét, összességükben és azokat együttesen értékelve azonban kétségessé és bizonyítatlanná tették, hogy a gazdasági esemény a felperes és a Kft. között ment végbe. Ezért a megyei bíróság érdemben téves következtetésre jutott, amikor az alperes határozatát a Kft.-től befogadott számlák vonatkozásában hatályon kívül helyezte.
A Legfelsőbb Bíróság a felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a R. J.-től befogadott számlák vonatkozásában tett megállapításokkal összefüggésben hangsúlyozza, hogy e körben a megyei bíróság a felperes keresetét elutasította, amely az ítélet indokolásából egyértelműen kitűnik, ennek ellenére az ítélet ezen része ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet nem terjesztett elő, az alperes felülvizsgálati kérelme pedig az ítélet ezen részét nem érintette. Ezért e körben a Legfelsőbb Bíróság megállapításokat nem tehetett.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a jogszabályoknak megfelelő határozat meghozatalaként a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján a felperes keresetét teljes egészében elutasította.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.005/2010.)