adozona.hu
AVI 2013.10.107
AVI 2013.10.107
A termékértékesítés megvalósulásának egyik feltétele, hogy a termékértékesítő az adott áruval rendelkezzen [1992. évi LXXIV. tv. 32. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél a 2005. évre benyújtott bevallások utólagos ellenőrzését folytatta le, melynek eredményeként terhére összesen 2 402 000 Ft adókülönbözetet, egyben adóhiányt állapított meg, kötelezte 1 201 000 Ft adóbírság és 984 000 Ft késedelmi pótlék, valamint 100 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére.
Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az indokolás szerint a Sz. Kft. által termékértékesítésekről, szolgáltatásokról kiállított számlákat az ...
AVI 2013.10.107 A termékértékesítés megvalósulásának egyik feltétele, hogy a termékértékesítő az adott áruval rendelkezzen [1992. évi LXXIV. tv. 32. § (1) bek.]
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél a 2005. évre benyújtott bevallások utólagos ellenőrzését folytatta le, melynek eredményeként terhére összesen 2 402 000 Ft adókülönbözetet, egyben adóhiányt állapított meg, kötelezte 1 201 000 Ft adóbírság és 984 000 Ft késedelmi pótlék, valamint 100 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére.Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az indokolás szerint a Sz. Kft. által termékértékesítésekről, szolgáltatásokról kiállított számlákat az általános forgalmi adólevonás alapjául jogszerűen nem fogadta el. A vásárolt vérnyomáscsökkentő készüléket az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenység körén kívüli célra használtnak értékelte.
Az elsőfokú adóhatóság 2006. évre lefolytatott bevallások utólagos ellenőrzése alapján a felperes terhére összesen 677 000 Ft adókülönbözetet, egyben adóhiányt állapított meg. Kötelezte a felperest ennek, valamint 339 000 Ft adóbírság és 218 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére. Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A revízió nem fogadta el az Sz. Kft.-től befogadott számlákat általános forgalmi adólevonás alapjául.
A felperes keresetében mindkét határozat felülvizsgálatát kérte azzal, hogy az adóhatóság hibásan és önkényesen mérlegelte a rendelkezésre álló bizonyítékokat. Az Sz. Kft. által végzett szolgáltatások és termékértékesítések megvalósultak.
Az elsőfokú bíróság az alperesi határozatok ellen külön benyújtott keresetlevelek alapján a pereket egyesítette, majd jogerős ítéletével az alperes mindkét határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásokra kötelezte. Ítéletének indokolásában hivatkozott az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 97. § (4)-(6) bekezdéseire, az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) 32. § (1) bekezdés a) pontjára, 33. § (1) bekezdés b) pontjára, 35. § (1) bekezdés a) pontjára, 44. § (5) bekezdésére, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdésére és 166. §-ára, valamint a Pp. 206. §-ára.
A fenti jogszabályhelyek alkalmazásával megállapította, hogy a felperes keresetei részben alaposak. Elsődlegesen kifejtette, hogy a felperes nem valamennyi alperesi határozati rész jogszerűségét vitatta, így a keresetlevéllel nem érintett részeket az elsőfokú bíróság sem vizsgálta. Az elsőfokú bíróság az alperes határozata hatályon kívül helyezésére irányuló felperesi keresetet alaptalannak ítélte meg mind a vérnyomásmérő készülék vásárlása, mind az Sz. Kft.-vel, illetve a P. Kft.-vel kötött szerződések körében. A perben meghallgatott tanúk sem tudtak meggyőző tényeket közölni a vitatott munkáknak az Sz. Kft. általi elvégzésére.
Az alperes a határozathoz kapcsolódó tűzifa és kerítésoszlop értékesítések valós, a szerződő felek viszonylatában megtörtént voltát sem látta igazoltnak az elsőfokú bíróság.
Ugyanakkor az Sz. Kft.-től különféle ingóságok vásárlásával kapcsolatos 7 számla esetében az elsőfokú bíróság alaposnak ítélte a felperes keresetét. E körben hivatkozott arra, hogy a szerződések fiktív voltának megállapításához további adatok, körülmények feltárását igényelte volna. Az Sz. Kft. az ügyletek idejét kétség kívül létező cég volt, érdektelen, hogy a számlák a kibocsátó könyvelésében nem lelhetők fel.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítélete ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének teljes körű elutasítását. A felperes a számlakibocsátó előadásán túl más bizonyítékot nem tudott bemutatni az eszközök beszerzésére vonatkozóan. Az ingóságok beszerzése körében a valós gazdasági esemény megtörténte nem volt bizonyított.
A felperes tárgyalás megtartását és a jogerős ítélet hatályában fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Mivel a felperes az elutasított rész körében sem felülvizsgálati kérelmet, sem csatlakozó felülvizsgálati kérelmet nem nyújtott be, ezért a Legfelsőbb Bíróság ezen elsőfokú bírósági ítéleti megállapítások jogszerűségét nem vizsgálhatta. Az alperes felülvizsgálati kérelmére figyelemmel csak az Sz. Kft.-től befogadott termékértékesítésre vonatkozó számlákat vizsgálhatta a Legfelsőbb Bíróság.
Az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja alapján a 34. § szerinti adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből levonja azt az összeget, amelyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalany - ideértve átalakulása esetén annak jogelődjét is -, valamint az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvény hatálya alá tartozó adóalany rá áthárított. Az Sztv. 166. § (2) bekezdése alapján a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lennie. A töretlen bírósági gyakorlat alapján csak az a számla szolgálhat alapul az általános forgalmi adó levonására, amely tartalmi és formai szempontból is megfelel a jogszabályi előírásoknak.
A tartalmi megfelelőség körében vizsgálni kell, hogy a számlát tükröző gazdasági esemény ténylegesen a számlákban szereplő felek között ment-e teljesedésbe vagy sem. A termékértékesítés megvalósulásának egyik feltétele, hogy a termékértékesítő az adott áruval rendelkezzen. A perbeli esetben a vitatott számlákhoz kapcsolódóan a felperes bizonyította, hogy a termékértékesítő az adott árukkal rendelkezett. T. F. tanúvallomása ebben a körben olyan részletes, konzekvens volt, azt bizonyítékként el lehetett fogadni. Az alperes hivatkozásával szemben nem nyert bizonyítást, hogy T. F. nem a kft. képviselőjeként, hanem magánszemélyként vásárolta volna az ingóságokat. A vitatott számlák alapjául szolgáló ingóságok felperesnél fellelhetők voltak, azokat a gazdasági tevékenységénél használta.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Pp. 275. §-ának (1) bekezdése alapján a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye. Az elsőfokú bíróság értékelte a közigazgatási eljárás teljes anyagát, a felek perbeli nyilatkozatait, beadványaikat, ily módon a bizonyítékokat a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése alapján a maguk összességében értékelte. Meggyőződése szerint bírálva állapította meg, hogy az ingóságok tekintetében az alperes határozata jogszabálysértő.
Jogszabálysértést a megállapított tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése megalapozhatja, ilyen jogsértést azonban a felülvizsgálati kérelem alapján - az elsőfokú ítélettel és az adóhatározatokkal való tételes átvizsgálás során - a Legfelsőbb Bíróság nem állapított meg.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a Pp. 221. § (1) bekezdése szerint részletesen, alaposan megindokolta a felülvizsgálni kért határozatok keresettel támadott egyes részeinek jogszerűségét, vagy jogszerűtlenségét, minden egyes keresetrészre vonatkozóan részletezte jogi álláspontját. Az alperes érvelése lényegében a bizonyítékok ismételt egybevetésére, felülmérlegelésére irányult, amire a Legfelsőbb Bíróságnak nincs jogszabályi lehetősége.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az alperes felülvizsgálati kérelmét a vitatott számlák kapcsán megalapozatlannak ítélte meg, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.001/2010.)