BH+ 2013.10.412

adozona.hu

Az állami vállalat átalakulásával létrejövő gazdasági társaság akkor is az állami vállalat egyetemes jogutóda, ha nem került a tulajdonába a vállalat valamennyi vagyontárgya, ezért az adott vagyontárgy értékesítésére vonatkozó szerződést félként támadhatja meg. Az átalakulási folyamatban csak a meglévő vagyonnak megfelelőn értékű részvény bocsátható ki. [1989. évi XIII. tv. 8. §, 1989. évi XIII. tv. 14. § (1) bek., 1989. évi XIII. tv. 14. § (2) bek.]

Kiválasztott időállapot: Mi ez?

Kibocsátó(k): Polgári Ügyszak (Kollégium)
Jogterület(ek): Polgári jog , Társasági jog
Tipus: Bírósági Határozatok+
Érvényesség kezdete: 2013.10.10
Érvényesség vége:

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

BH+ 2013.10.412 Az állami vállalat átalakulásával létrejövő gazdasági társaság akkor is az állami vállalat egyetemes jogutóda, ha nem került a tulajdonába a vállalat valamennyi vagyontárgya, ezért az adott vagyontárgy értékesítésére vonatkozó szerződést félként támadhatja meg. Az átalakulási folyamatban csak a meglévő vagyonnak megfelelőn értékű részvény bocsátható ki. [1989. évi XIII. tv. 8. §, 1989. évi XIII. tv. 14. § (1) bek., 1989. évi XIII. tv. 14. § (2) bek.]

A H. Vállalat, az M. Vállalat, valamint a T. Vállalat 1983. június 27. napján megállapodást kötöttek négy szomszédos ingatlan - közöttük a perbeli d.-i 22354/1 hrsz. alatti, állami tulajdonban álló sporttelep és a rajtuk lévő közös tulajdonú létesítmények - közös kezeléséről. Az ügyek intézésével a H. Vállalatot bízták meg. A kezelői jogok rendezéséhez szükséges telekegyesítési és újrafelosztási tervek elkészültek, a telekalakítás ingatlan-nyilvántartási bejegyzésére azonban a kezelők megállapodása és telekalakítási engedély hiányában nem került sor.
A H. Vállalat az 1991. szeptember 27-én kelt megállapodással [a tervezett telekalakítás szerinti helyrajzi számok alkalmazásával, a felperest a gazdálkodó szervezetek és a gazdasági társaságok átalakulásáról szóló 1989. évi XIII. törvény (a továbbiakban: Át.) értelmében megillető részvények ellenében] átadta a felperesnek a d.-i 22354/5 hrsz. alatti sporttelep 1/3 tulajdoni hányadán, valamint a 22354/3 hrsz.-ú, épület és udvar megjelölésű ingatlan egészén fennálló kezelői jogát, továbbá az ingatlanokon lévő felépítmények tulajdonjogát. A megállapodást az állami vagyon kezelője - a III. r. alperes jogelődje - jóváhagyta.
A H. Vállalatból az Át. szerinti átalakulással létrejött I. r. alperes gazdasági társaságot ezt követően, 1991. december 20-án jegyezték be a cégnyilvántartásba. Az átalakulással a cég tulajdonába kerülő ingatlanok között a perbeli, 22354/1 hrsz.-on nyilvántartott ingatlannak a H. Vállalat kezelése alatt állt 90.290/120.084 tulajdoni hányada nem szerepelt, a cégbírósághoz 1991. november 11-én benyújtott vagyonértékelési tanulmány szerint az önkormányzatokkal cserélt ingatlanok értékkülönbözetét a felhalmozott vagyonnal szemben elszámolták.
A felperesnek az 1991. szeptember 27-i megállapodáson alapuló tulajdonjog bejegyzési kérelmét a földhivatal a telekrendezési eljárás lefolytatásáig és annak ingatlan-nyilvántartáson történő átvezetéséig nyilvántartásba vette, majd a bejegyzett kezelőkkel kötött, telekalakításra vonatkozó megállapodás hiánya miatt elutasította.
Az I. r. alperes ezt követően több alkalommal nyilatkozott úgy, hogy az 1991. szeptember 27-i megállapodással érintett ingatlanok tekintetében sem tulajdoni, sem kezelői jogra nem tart igényt. Hozzájárult, hogy a felperes a megállapodásban foglaltaknak megfelelő ingatlan-nyilvántartási állapot kialakítása érdekében eljárjon, az 1994. december 20-án tartott egyeztetésen pedig ahhoz, hogy a korábbi megállapodásban foglalt helyrajzi számok helyett a jelenlegi, tényleges helyrajzi számokat használják, és felkérte a felperes vagyonirodáját az ennek megfelelő módosítás elkészítésére.
A felperes és az 1996. augusztus 6-a óta felszámolás alatt álló I. r. alperes között 2000. december 8-án létrejött szerződésben a szerződő felek - továbbiak mellett - kijelentették, hogy az 1991. szeptember 27-i megállapodásnak megfelelően, de (a telekalakítás elmaradására figyelemmel) a tényleges ingatlan-nyilvántartási állapot szerint kezdeményezik a 22354/1 hrsz.-ú ingatlan H. Vállalat által kezelt 90290/120084 illetőségéből 40028/120084 hányadra a kezelői jog törlését és arra a felperes tulajdonjogának bejegyzését. A tervezet - az eredeti megállapodással egyezően - az ingatlanon lévő felépítmények 1/3 tulajdonjogát is a felperesre ruházta át. Az állami vagyonkezelő azonban szükségesnek tartotta az 1991. szeptember 27-i megállapodásnak megfelelő földhivatali ügyintézés pótlását, ezért a szerződés aláírását megtagadta.
A felperes időközben az ingatlan 29794/120084 tulajdoni hányadát az M. Zrt.-től megvásárolta.
Az I. r. alperes felszámolójának - a 2001. június 22-én előterjesztett - kérelme alapján a földhivatal a perbeli ingatlan 92290/120084 tulajdoni hányadára az I. r. alperes tulajdonjogát 2004. november 24-én jogutódlás jogcímén bejegyezte. A felperesnek a bejegyző határozattal szemben előterjesztett fellebbezését a földhivatal - a megyei földhivatal határozatával jogerőre emelt végzésével - elutasította, míg a felperesnek a jogerős határozattal szemben a bírósági felülvizsgálat érdekében előterjesztett keresetét a Megyei Bíróság 2006. április 10-én kelt ítéletével elutasította.
A felperes ezt követően benyújtott keresetében elsődlegesen a 2000. december 8-i megállapodás alapján kérte a 22354/1 hrsz.-ú ingatlan 1/3 hányadára vonatkozó tulajdonjoga bejegyzését, másodlagosan az I. r. alperes 1994. december 20-án tett nyilatkozata alapján az I. r. alperesnek az 1991. szeptember 27-i szerződés ingatlan-nyilvántartási adatoknak megfelelő módosításához történő hozzájárulása ítélettel történő pótlását. Kérte a földhivatal megkeresését, valamint az I-II. r. alpereseknek a keresetben foglaltak teljesítésének tűrésére kötelezését is.
Az elsőfokú bíróság 10.P.20.832/2007/30. számú ítéletével azzal az indokolással utasította el a keresetet, hogy az 1991. szeptember 27-i megállapodás - valamennyi érintett aláírásának hiányában - nem jött létre, de a telekalakítás elmaradása miatt egyébként is lehetetlen szolgáltatásra irányult volna.
A felperes és az I. r. alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság Pf.II.20.453/2009/7. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét (a fellebbezések és a fellebbezési ellenkérelmek korlátaira tekintet nélkül) hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására, újabb határozat hozatalára utasította. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét érdemi felülbírálatra alkalmatlannak találta, mert az elsőfokú bíróság a résztulajdonos Magyar Államot képviselő vagyonkezelő perbenállása nélkül döntött az 1991. szeptember 27-i megállapodás érvényességéről, ezért meghagyta az elsőfokú bíróságnak, hogy a megismételt eljárásban a felperest keresete ennek megfelelő pontosítására hívja fel. A kereset elbírálására vonatkozó érdemi iránymutatása szerint az 1991. szeptember 27-i megállapodás és a földről szóló 1987. évi I. törvény (Ftv.) értelmében a H. Vállalat kezelői joga a megállapodás teljesítésének elmaradása ellenére megszűnt, ugyanakkor a Magyar Állam tulajdonjoga az ingatlanon változatlan maradt, kezelője az ÁVÜ, illetve jogutódai lettek.
Hangsúlyozta: az I. r. alperes megalakulásának alapjául szolgáló Át. valamint a gazdálkodó szervezetek és a gazdasági társaságok átalakulásáról szóló törvényhez kapcsolódó vagyonmérleg készítéséről a 30/1989. (VII. 1.) PM rendelet szerinti általános jogutódlás kizárólag az állami vállalat átalakulási tervéhez készített vagyonmérlegben szereplő vagyontárgyakra terjedt ki. Figyelemmel arra, hogy a perbeli ingatlan a vagyonmérlegben nem szerepelt, a felperes a tulajdonosi jognyilatkozat pótlását nem az I. r. alperestől, hanem az állami vagyonkezelőtől kérheti, az I. r. alperes az ingatlan tekintetében nem jogutóda az állami vállalatnak. Az I. r. alperes perben állása ugyanakkor nem mellőzhető, mert tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartási bejegyzése folytán olyan "további jogszerzőnek" minősül, akivel szemben a felperes a Ptk. 117. § alapján, az ingatlan nyilvántartásról szóló 1997 . évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 63. § (2) bekezdésében szabályozott jóhiszeműség hiányát kifogásolva indíthat pert. Rámutatott: mivel az I. r. alperes "kívülállóként" az 1991. szeptember 27-i szerződés érvényességét vitatta, először ebben a kérdésben kell állást foglalni.
Az elsőfokú bíróság előtt a III. r. alperes 10.P.20.375/2011., míg a IV. r. alperes 10.P. 20.887/2010. szám alatt a felperes, valamint az I. és II. r. alperesek ellen előterjesztett keresetükben az I. r. alperesnek a perbeli ingatlanra vonatkozó tulajdonjoga bejegyzésének érvénytelenségére hivatkozással a bejegyzés törlését kérték. Elsődleges kérelmük az ingatlan 90290/120084, míg a másodlagos 50262/12084 tulajdoni hányadára vonatkozott, egyidejűleg kérték a III. r. alperes kezelői jogának és a IV. r. alperes tulajdonjogának visszajegyzését.
A felperes és a II. r. alperes a kereset teljesítését nem ellenezték, az I. r. alperes annak elutasítását kérte, tulajdonjoga jóhiszemű szerzésére hivatkozott.
Az elsőfokú bíróság a III. és IV. r. alperesek által indított, előbbiekben említett számú peres eljárásokat a jelen perhez egyesítette.
A másodfokú bíróság hatályon kívül helyező rendelkezése folytán megismételt elsőfokú eljárásban a felperes módosított keresetével az 1991. szeptember 27-i megállapodással érintett ingatlanokra vonatkozó, a földhivatal által engedélyezett telekalakításhoz kérte a III-IV. r. alperesek hozzájárulásának ítélettel történő pótlását és a földhivatal ennek megfelelő megkeresését. A II-III-IV. r. alpereseket a keresetben foglaltak tűrésére kérte kötelezni.
Arra az esetre, ha elsődleges keresete - valamint a III-IV. r. alperesek keresete - nem vezetne eredményre, a felperes a telekalakításhoz és tulajdonjoga bejegyzéséhez kérte a III-IV. r. alperesek hozzájárulásának ítélettel történő pótlását és a földhivatal megkeresését az 1991. szeptember 27-i megállapodás tárgyát képező ingatlanokra, az I. r. alperes tulajdonjogának egyidejű törlése mellett. Az alpereseket a keresetben foglaltak tűrésére kérte kötelezni.
Az I. r. alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Hangsúlyozta: a felperes követelését a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991 . évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Csődtv.) 38. § (3) bekezdése értelmében csak a felszámolási eljárásban érvényesíthette volna, ezen túlmenően mind a felperes, mind a III-IV. r. alperesek elmulasztották az Inyt v. 63. § (2) bekezdése szerinti keresetindítási határidőt.
A Legfelsőbb Bíróság XXV. Polgári Elvi Döntésére utalással viszontkeresettel kérte az 1991. szeptember 27-i szerződés érvénytelenségének megállapítását. Hivatkozása szerint a szerződésből nem állapítható meg a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás, sem az ingatlan átruházásának szándéka. Rámutatott: a Ptk. rendelkezései szerint a dologi jogi váromány - a felperest az átalakulással létrejövő gazdasági társaságban törvény alapján megillető részesedés - nem ruházható át, a felek az ÁVÜ jóváhagyásának hiányában egyébként sem tehettek érvényes jognyilatkozatokat.
A II-III-IV. r. alperesek a módosított kereset teljesítését nem ellenezték, a felperes a viszontkereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a keresetnek helyt adó ítéletével annak tűrésére kötelezte az I-II. r. alpereseket, hogy a perbeli ingatlan I. r. alperes tulajdonában álló 90290/120084 tulajdoni illetőségére - érvénytelen bejegyzés törlése címén - a IV. r. alperes tulajdonjogát és a III. r. alperes kezelői jogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezzék.
Pótolta a III. és IV. r. alperesek jognyilatkozatát az 1991. szeptember 27-én létrejött megállapodáshoz és megkereste a földhivatalt, hogy a III. és IV. r. alperes tulajdon - és kezelői jogának bejegyzését követően a 22349/1, 22350, 22354/1 és 22354/2 hrsz.-ú ingatlanok telekalakítását az ítélet mellékletét képező földhivatali határozat és az ahhoz tartozó vázrajz alapján - az eredeti tulajdoni hányadok megtartása mellett - a nyilvántartáson vezesse át, majd az ekként létrejött 22354/3 hrsz.-ú ingatlan 1/1 és a 22354/5 hrsz.-ú ingatlan 1/3 tulajdoni illetőségére átruházás jogcímén a felperes tulajdonjogát jegyezze be.
Az elsőfokú bíróság az I. r. alperes viszontkeresetét elutasította, az alpereseket a felperes tulajdonszerzésének tűrésére, az I. r. alperest a felperes, és a III-IV. r. alperesek javára perköltség megfizetésére, valamint a kereseti és viszontkereseti illeték viselésére kötelezte.
Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a perbeli ingatlan az 1991. szeptember 27-én kelt megállapodással kikerült a H. Vállalat vagyonából, e tekintetben az I. r. alperes a vállalatnak nem jogutóda, ezért a javára szóló tulajdoni bejegyzés is érvénytelen. Tekintve, hogy az I. r. alperes az ingatlant az átalakulással nem szerezte meg, az nem tartozott a felszámolási vagyon körébe sem.
Rámutatott: az ellenérték nélkül szerző I. r. alperes nem jóhiszemű szerző, a bejegyzés kérelmezésekor azt is tudnia kellett, hogy az ingatlan nem része a cégvagyonnak, mivel az a vagyonmérlegben nem szerepel. Az I. r. alperes tekintetében ezért az Inyt v. 63. § (2) bekezdésében foglalt törvényi védelem nem érvényesül, a III-IV. r. alperesek alappal kérték tulajdonjogának törlését. Kifejtette: a III. és IV. r. alperes kereseti kérelmének helyt adó ítéleti rendelkezés egyúttal megvonta az I. r. alperes ellenkérelmének kereteit és a viszontkereset jogi megítélése alapjait is szolgáltatta: jogutódlás hiányában az I. r. alperesnek nincs olyan jogi érdeke, melynek alapján az 1991. szeptember 27-i megállapodás érvényességét vitathatná, ezért a viszontkeresetet az elsőfokú bíróság a kereshetőségi jog hiányában utasította el, azzal, hogy nem lehetett eredményes az I. r. alperes e címen érvényesített kifogása sem.
Mindazonáltal az 1991. szeptember 27-i megállapodással kapcsolatban az elsőfokú bíróság utalt arra: a Legfelsőbb Bíróság XXV. Polgári Elvi Döntésével összhangban értelmezve az atipikus szerződésben foglaltakat, kitűnik a H. Vállalat által kezelt valamennyi terület tulajdonjoga felperesre történő átruházásának szándéka, elkerülendő, hogy a felperes az átalakulással létrejövő gazdasági társaságban tulajdonos legyen. A terület ellenértéke a felperest az Át. alapján illető dologi váromány, a gazdasági társaság részvénypakettje volt. Az elsőfokú bíróság utalt arra: a kereset teljesítését a II-IV. r. alperesek nem ellenezték, a bíróságnak a Pp. 215. §-ában kifejtettekre figyelemmel ezért is helyt kellett adnia a keresetnek. Álláspontja szerint súlytalan az I. r. alperes elévülési és érvénytelenségi kifogása, mert a megismételt elsőfokú eljárásban a felperes a jognyilatkozat pótlását a III. és IV. r. alperesektől kérte, az általuk előterjesztett kereset folytán törölt I. r. alperesi tulajdonjogra figyelemmel pedig az I. r. alperes hivatkozása nem lehet eredményes.
Az I. r. alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság tárgyaláson kívül meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, az eljárási költségek és a fellebbezési illeték megfizetésére az I. r. alperest kötelezte. A másodfokú bíróság ítéletének indokolásában helytállónak tartotta az elsőfokú bíróság megállapítását, mely szerint a perbeli ingatlan nem tartozott az átalakuló állami vállalat - H. Vállalat - vagyonához, az I. r. alperes e tekintetben a vállalatnak nem jogutóda, tulajdonjogának bejegyzése e jogcímen érvénytelen. A másodfokú bíróság nem tartotta fenn a korábbi hatályon kívül helyező végzése megállapítását, miszerint az I. r. alperes az ingatlan-nyilvántartás tekintetében úgynevezett "további" jogszerző, ezzel szemben az I. r. alperes közvetlen szerzését állapította meg, ezért az I. r. alperes jóhiszeműségének az Inyt v. 63. § (2) bekezdése szerinti vizsgálatát mellőzte. Szükségesnek tartotta ugyanakkor a jóhiszeműségnek az Inyt v. 5. § (3) bekezdésében és a Ptk. 116. §-ában foglaltak szerinti vizsgálatát, az igényérvényesítés határidejét pedig az Inyt v. 63. § (1) bekezdése alapján akként ítélte meg, hogy az I. r. alperessel szembeni törlési igény határidő nélkül volt érvényesíthető, mert bejegyzése alapjául a jogutódlás tekintetében tett, a kifejtett indokok miatt érvénytelen nyilatkozata szolgált. A törlési kereset érdemét illetően utalt az I. r. alperes jóhiszeműségének hiányára és arra, hogy az Inyt v. 62. § (1) bekezdés a) aa) pontjára alapított igény a (2) bekezdés szerint földhivatali eljárásban nem orvosolható. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság a törlési keresetek alapján megalapozottan rendelte el az I. r. alperes tulajdonjogának törlését és - a III. r. alperes kezelői joga egyidejű feltüntetése mellett - a IV. r. alperes tulajdonjogának visszajegyzését. Utalt arra: az a tény, hogy az ingatlan nem került az I. r. alperes tulajdonába, értelemszerűen a Csőd tv. rendelkezéseivel kapcsolatos I. r. alperesi érvelés megalapozatlanságát is jelenti, azt, hogy az ingatlan nem volt része az I. r. alperes felszámolási vagyonának.
A másodfokú bíróság az I. r. alperes viszontkeresetének elutasításával kapcsolatos elsőfokú bírósági döntéssel és annak indokaival is egyetértett. Utalt arra: az I. r. alperes kívülálló harmadik személyként kérte az 1991. szeptember 27-i szerződés érvénytelenségének megállapítását. A Legfelsőbb Bíróság 2/2010. (VI. 28.) PK véleményének 10/a. pontja szerint - védendő jogi érdek hiányában - az I. r. alperes perbeli legitimációja - a Ptk. 234. § (1) bekezdéséhez kapcsolódóan kialakult bírói gyakorlatra is figyelemmel - nem állapítható meg, e körülmény a viszontkereset érdemi elutasítását indokolta.
Megjegyezte: a felperes a megismételt elsőfokú eljárásban már nem az I. r., hanem a III-IV. r. alperesekkel szemben terjesztette elő a keresetét, ezért az I. r. alperes perbeli védekezését is csak a felperes másodlagos keresete, illetve a III-IV. r. alperesek által indított perek keretei között terjeszthette elő. Tekintve, hogy a III-IV. r. alperesek törlési keresete eredményre vezetett, az 1991. szeptember 27-i megállapodás érvénytelenségére vonatkozó I. r. alperesi hivatkozást a bíróságnak csak az elsődleges kereseti kérelem elbírálásához szükséges mértékben kellett vizsgálnia. Utalt arra: a másodfokú eljárásban a felperes csatolta a meghosszabbított telekalakítási engedélyt, így nem volt akadálya a fellebbezés érdemi elbírálásának.
A jogerős ítélettel szemben az I. r. alperes élt felülvizsgálati kérelemmel. Elsődlegesen a III. és IV. r. alperesek által indított törlési perekben előterjesztett pergátló kifogásaira utalt és kifejtette: a Csődtörvénynek az I. r. alperes felszámolása kezdő időpontjában hatályos rendelkezése szerint az adós vagyonával kapcsolatos valamennyi követelést - a dologi és a kötelmi igényeket is - a felszámolási eljárás keretei között kellett érvényesíteni, az eredményes igényérvényesítésnek feltétele volt a felszámolási eljárásban történő regisztráció. A III-IV. r. alperesek tulajdoni-, illetve kezelői jog iránti igényüket nem jelentették be, ezért jogosultságukat elveszítették.
Álláspontja szerint a jelen esetben harmadik személy - a felperes és a II. r. alperes tulajdonostársak - perbenállása nélkül is elbírálható volt a III-IV. r. alperesek keresete, ezért a Pp. 158. § (1) bekezdése alapján a per megszüntetésének lett volna helye.
Hangsúlyozta: az elsődleges kérdés az alkalmazandó eljárási rend és a fórum meghatározása szempontjából az, hogy az ingatlan az I. r. alperes felszámolási vagyona körébe tartozott-e, az anyagi jogi kérdés - az I. r. alperes tulajdonszerzése - csak az ezt követő vizsgálódás tárgya lehet. Nézete szerint a felszámolási vagyon körének meghatározásánál az ingatlan-nyilvántartás közhitelességének elvéből, a Ptk. 116. § (2) bekezdéséből, az Inyt v. 5. § (1) és (2) bekezdéséből, valamint 2. § (3) bekezdésének rendelkezéséből kell kiindulni. A másodfokú bíróság által kifejtettekkel szemben azzal érvelt, hogy az Inyt v. 5. § (3) bekezdése az érvénytelen bejegyzésre jogot alapító harmadik személy számára biztosít többlet jogi védelmet, az Inyt v. 5. § (2) bekezdése azonban valamennyi bejegyzett jogosultat védi mindaddig, amíg bejegyzett joguk meg nem dől. Az Inyt v. 2. § (3) bekezdése ugyanakkor kifejezetten kimondja, hogy a bírósági eljárásokban - így a felszámolási eljárásban - az ingatlan-nyilvántartás tartalmát kell irányadónak tekintetni.
Mindezek alapján az I. r. alperes tulajdonjogát a felszámolás kezdő időpontja idején is valónak kellett tekinteni, és a III-IV. r. alperesi követelést hitelezői igényként érvényesítve, a felszámolási eljárásban kellett volna megdönteni az Inyt v. 5. § (2) bekezdése szerinti vélelmet. Az adós gazdasági társaság szerzésének jó- vagy rosszhiszeműsége ebből a szempontból nem bír jelentőséggel.
Álláspontja szerint mindkét fokon eljárt bíróság jogszabálysértő módon következtetett arra, hogy az ingatlan nem tartozott a felszámolási vagyonhoz, ezért jogszabálysértő módon mellőzték a Csőd tv. szerinti kizárólagos illetékességi szabályok és az anyagi jogi jogvesztésre vonatkozó rendelkezések alkalmazását. Kifejtett indokai alapján a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő határozat hozatalát kérte: a III-IV. r. alperesek, valamint a felperes keresetének elutasítását és - az eljárt bíróságok hatáskörének és illetékességének hiányára figyelemmel - a per megszüntetését.
Érvelt azzal is, hogy a III. r. alperes kereshetőségi joga az Inyt v. 5. § (4) bekezdése értelmében hiányzik, figyelemmel arra, hogy a III. r. alperes a vagyonkezelői jog tekintetében ingatlan-nyilvántartáson kívüli szerző, ekként az Inyt v. 62. § (1) bekezdése szerinti törlési kereset előterjesztésére egyáltalán nem volt jogosult.
E perakadállyal kapcsolatban a jóhiszeműség vizsgálata körében utalt arra: az I. r. alperes tulajdonjogát visszterhesen szerezte, ugyanis az ingatlanok ellenében a részvények által megtestesített tagsági jogokat az a Magyar Állam kapta meg, akitől az I. r. alperes az ingatlanokat utóbb, a tulajdonjog bejegyzésével megszerezte.
Mivel az ingatlan tulajdon-, illetve kezelői jogának rendezésére tett kísérletek meghiúsultak, az 1991-ben kelt megállapodás, illetve annak módosítása alkalmatlannak bizonyult arra, hogy a felperes tulajdonjogot szerezzen, az állami vagyonkezelők az átalakulás után 13 évig nem intézkedtek, a tulajdoni lap széljegyet nem tartalmazott, az I. r. alperes okkal következtetett arra, hogy a tulajdonjogra az átalakulás folytán maga tarthat igényt.
Álláspontja szerint mindezek alapján az eljárt bíróságok az Inyt v. 5. § (4) bekezdésében és a 62. § (1) bekezdésében foglaltakkal ellentétesen, perbeli legitimáció hiányában ítélték megalapozottnak a III. r. alperes törlésre, és ingatlan-nyilvántartáson kívül szerzett vagyonkezelői jogának bejegyzésére irányuló keresetét: a jóhiszeműen szerző I. r. alperessel szemben a keresetnek nem lehetett volna helyt adni. Mindezek alapján a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a III. r. alperes keresetének teljes egészében történő elutasítását kérte.
Utalt arra: tulajdonjoga bejegyzésének alapjául a társaság alapító okirata szolgált, ezért az Inyt v. 63. § (1) bekezdése szerinti törlési kereset előterjesztésének határidejére az érvénytelenségi per megindításának határideje az irányadó, amit a társasági és cégjogi szabályok jogvesztő - a III-IV. r. alperesek által elmulasztott - határidőhöz kötnek. A III-IV. r. alperesek keresetét ennek ellenére, érdemben elbíráló jogerős határozat az Inyt v. 63. § (1) bekezdésébe ütközően jogszabálysértő, ami ugyancsak annak hatályon kívül helyezését, és a III-IV. r. alperesek, valamint a felperes keresetének elutasítását indokolja.
Az eljárt bíróságok azt is tévesen állapították meg, hogy az I. r. alperes tulajdonszerzése érvénytelen volt: az I. r. alperes a H. Vállalat általános anyagi jogi jogutóda, az átalakulás az alapító szándéka szerint az 1991. január 1-jei vagyonnak megfelelően - melybe a perbeli ingatlan is beletartozott - ment végbe. Utalt az állami vállalatok átalakulásáról szóló 1989. évi XIII. törvény 8. § (1) bekezdésében foglaltakra, amely szerint az átalakulás során létrejövő gazdasági társaság az átalakult szervezet általános, egyetemes jogutóda. Hangsúlyozta: az 1991. január 1-jei fordulónappal elkészített vagyonmérlegben az ingatlannak nyilvánvalóan szerepelnie kellett, annak elidegenítéséről sem a vagyonmérleg fordulónapján, sem az 1991. május 31-én meghozott átalakulási döntés idején nem esett szó. A jogerős ítéletben kifejtettekkel szemben hangsúlyozta: az átalakulási döntés meghozatalát követően nem volt törvényes lehetőség az elfogadott átalakulási vagyonmérlegben foglalt vállalati vagyon csökkentésére, különös tekintettel arra, hogy a H. Vállalat nem tartozott államigazgatási felügyelet alá, így a vállalati tanácson kívül más nem határozhatta meg a vagyonmérlegtől eltérően az átalakulási vagyon körét.
Ebből következően az 1991. szeptember 27-i megállapodás - alaki, tartalmi hibái mellett - az Át. garanciális szabályainak megkerülését is célozta, ekként az a Ptk. 200. § (2) bekezdésébe ütközően semmis, annak alapján az ingatlan nem kerülhetett ki az I. r. alperesi jogelőd vagyonából. Mindezekre figyelemmel ugyancsak a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a III-IV. r. alperesek, valamint a felperes keresetének elutasítását kérte.
Utalt arra: mivel az I. r. alperes alapító okirata az átalakulási vagyonmérleghez képest eltérő mérleg-főadatokat tartalmazott, aláírását az állami vagyon kezelőjének meg kellett volna tagadnia. Az eredeti átalakulási dokumentáció csak az egyetemes jogutódlás tényét tartalmazta, az utólag készült apportlisták szabályosnak nem tekinthetők. Tény, hogy az I. r. alperes megalapítása többszörös, súlyos jogszabálysértésekkel történt, az ingatlan átruházási szerződések az átalakulásra vonatkozó garanciális törvényi előírások megkerülésével, jogszabályba ütköző módon jöttek létre. Mind az alapító okirat, mind annak kiegészítései jogszabályellenesek és az átalakulási döntéssel ellentétes tartalmúak voltak, mindez a cégbejegyzés nem orvosolható akadályát képezte. Ebből következően az alapító állami vagyonkezelő több tekintetben felróhatóan járt el: közreműködött garanciális jogszabályi rendelkezések megkerülését célzó megállapodás létrejöttében, abból a célból, hogy a gazdasági társaság vagyonába szánt ingatlanok az önkormányzat tulajdonába kerüljenek. A vagyonkezelő 1991. október 1-jén a vállalati tanács döntésében foglalt szándéktól eltérő tartalmú alapító okiratot írt alá, a folyamat lezárásaként elkészítette az alapító okirat ugyancsak szabálytalan kiegészítéseit.
Okfejtése szerint az I. r. alperes tulajdonjogának bejegyzésével alakult ki a jogalkotó akaratának megfelelő törvényes tulajdonjogi helyzet. A jogszabálynak megfelelő átalakulás esetén ugyanis a perbeli ingatlanhányad nem maradhatott volna állami tulajdonban, a vagyonkezelőnek azt apportálnia kellett a megalakuló gazdasági társaságba. A jogerős ítélet meghozatalakor e jogi indokokat figyelembe kellett volna venni, ennek elmulasztása miatt a Ptk. 4. § (4) bekezdése alapján ugyancsak a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésének és a III-IV. r. alperesek, valamint a felperes keresete elutasításának van helye.
A viszontkeresetet a kereshetőségi jog hiánya miatt elutasító jogerős bírói döntés vonatkozásában rámutatott: az 1991. szeptember 27-i szerződésben az I. r. alperesi jogelőd szerződő fél volt, a szerződéssel érintett ingatlan vonatkozásában ezért az I. r. alperes kívülálló harmadik személynek nem tekinthető. A semmisségi okot az eljárt bíróságoknak hivatalból vizsgálniuk kellett volna, ám annak, és ez okból a kereset elutasításának lehetősége a felülvizsgálati eljárásban is adott.
A továbbiakban a 2010. április 7-i beadványában foglaltakkal egyezően utalt az 1991. szeptember 27-i megállapodás semmisségét alátámasztó érveire, az eljárt bíróságok jogszabálysértő jogalkalmazására. Sérelmezte, hogy a semmisséget egyik bíróság sem vizsgálta hivatalból, a viszontkeresetet a kereshetőségi jog hiányában utasították el. Mindezek ugyancsak a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását indokolják.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. Érvelése szerint a perbeli ingatlan sem a H. Vállalat átalakulási vagyonának, sem az I. r. alperes felszámolási vagyonának nem volt része. Apportálásra nem került sor, a IV. r. alperes egyéb jogcímen sem bocsátotta az ingatlant az I. r. alperes tulajdonába, az I. r. alperes birtokba sem lépett, tulajdonszerzését csupán azzal indokolta, hogy a felperes tulajdonjog bejegyzési kérelmét a földhivatal elutasította.
A Legfelsőbb Bíróságnak az érvénytelenségi és a törlési per kapcsolatáról szóló 3/2010. (XII. 6.) számú Polgári Kollégiumi véleménye 4. pontjának indokolásában foglaltak alapján rámutatott: az ingyenesen, illetve a rosszhiszeműen szerzők esetében az ingatlan-nyilvántartás tartalmára tekintet nélkül a valóságos jogi helyzet az irányadó, a másodfokú bíróság ezzel egyező álláspontja nem sértett jogszabályt.
Álláspontja szerint az I. r. alperes iratellenesen hivatkozott jóhiszemű, illetve visszterhes szerzésre. Az ingatlan apportálására az előzőek szerint nem került sor, az I. r. alperes nem ellenérték fejében szerzett, és nem bízhatott az ingatlan-nyilvántartás adataiban sem, mert a tulajdonjog bejegyzési kérelme benyújtása előtt tudomása volt az azzal ellentétes tényleges helyzetről, arról, hogy az 1991. szeptember 27-i érvényes megállapodás értelmében a felperesnek van tulajdoni igénye. Az I. r. alperes ennek megfelelő tudomását az 1991. szeptember 27-i megállapodás megkötését követő felperesi megkeresésekre adott válaszai - még a felszámolási eljárás idején is - alátámasztották. Az I. r. alperes abban bízott, hogy ellenkező tudomásával szemben erősebb lesz az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés, szerzése ezért rosszhiszemű, nem illeti meg az Inytv.5. § (4) bekezdésében foglalt védelem.
Rámutatott: a III-IV. r. alperesek határidőt nem mulasztottak. A perbeli ingatlan az I. r. alperes tulajdonjog bejegyzése alapjául hivatkozott alapító okiratában és cégirataiban sem szerepelt, az alapító okirat érvénytelenségével kapcsolatban a Gt.</a> illetve a Csőd tv. speciális határidői nem alkalmazhatók. A bejegyzés alapjául az I. r. alperesnek a jogutódlásra vonatkozó - a gazdálkodó szervezetek átalakulásáról szóló törvény rendelkezéseibe ütközően semmis - nyilatkozata szolgált, az Inytv.63. § (1) bekezdése és a Ptk. 234. § (1) bekezdése együttes értelmezésével a III-IV. r. alperesek a keresetindításra vonatkozó jogvesztő határidőt ez okból sem mulasztották el. Utalt a Legfelsőbb Bíróság 3/2010. Polgári Kollégiumi véleményében kifejtettekre, amely szerint a közvetlen jogszerzővel szemben érvényesített igény esetén az érvénytelenségi illetve törlési per között sem a perindítási jogosultság, sem a perindítási határidő tekintetében nincs különbség, az I. r. alperesnek a bejegyzés alapjául szolgáló jognyilatkozata semmis.
Az I. r. alperes átalakulásával kapcsolatban hangsúlyozta: a perbeli megállapodás - egyenértékű csere - megkötése érdekében az átalakuló H. Vállalat kereste meg a felperest, azzal, hogy a tulajdonjog ellenében őt illető dologi várományról - az átalakult társaság belterületi ingatlanai után járó önkormányzati részvényekről - mondjon le. Ennek megfelelően, az 1991. október 1-jei átalakulás előtt jött létre az 1991. szeptember 27-i megállapodás. A H. Vállalat tehát nem az 1991. május 31-i teljes vagyonával alakult át, mert az átalakulás fordulónapját megelőzően maga cserélte el a felperest illető várományi jogért a szeptember 27-i megállapodás szerinti ingatlanokat, ezért azok az átalakulási vagyonmérlegben már nem szerepeltek. Az ÁVÜ a vállalati tanács döntésétől az alapító okirat aláírásakor nem tért el, a H. Vállalat jogszerűen rendelkezett a perbeli ingatlanról, a megállapodást az III. r. alperesi jogelőd jogszerűen hagyta jóvá.
Álláspontja szerint az I. r. alperesnek a Ptk. 4. §-ára alapított előadásai önmagukban az I. r. alperes rosszhiszeműségét bizonyítják, és ellentétesek a rendelkezésekre álló adatokkal. Az átalakulásra az állami vállalat, az ÁVÜ és a felperes szoros együttműködésével került sor, a felperes által csatolt, cégbírósághoz benyújtott okiratokat az I. r. alperes jogelődje készítette, és a felszámoló is folyamatosan konzultált a felperessel. Az I. r. alperes a felülvizsgálati kérelemben előadottakat is a tények ismeretében tette meg, e szerint viszont nem a III-IV. r. alperesek, hanem saját eljárása ütközik a Ptk. 4. §-ába.
Az I. r. alperesnek a keresetindítási jogát megalapozó, védett érdeke nincs, így az eljárt bíróságok megalapozottan utasították el e címen a viszontkeresetet.
Amennyiben ezt az érvelést a Kúria nem osztaná, az elsőfokú bíróság 10.P.20.832/2007/30. számú ítélete elleni fellebbezésében foglaltakra utalással fejtette ki, hogy az 1991. szeptember 27-i szerződés a Legfelsőbb Bíróság XXV. Polgári Elvi Döntésének megfelelő részletességgel jelölte meg a szolgáltatást és az ellenszolgáltatást. Utalt arra: az állami vállalatok átalakulásáról szóló törvény 21. § (2) bekezdése értelmében az önkormányzatok alanyi jogon szerezték az átalakuló társaságok vagyonmérlegében szereplő belterületi földek értékének megfelelő vagyoni részesedést, a Legfelsőbb Bíróság 2/19 98. számú Polgári Jogegységi Döntése értelmében a vagyoni részesedés után járó dologi várományt. Kifejtette: a váromány a tulajdonszerzést megelőző, függő jogi helyzetben fennálló - az adott esetben törvényen alapuló -, dologi jog. E szerint az 1991. szeptember 27-i megállapodás nem tartalmazott lehetetlen szolgáltatást, a felek akarata tulajdonjog átruházására irányult.
A felépítmények önálló átruházásával kapcsolatos I. r. alperesi álláspontot iratellenesnek tartotta, rámutatott: a felek a szerződés tárgyát képező ingatlanhányad mértéke tekintetében is egyetértettek. A tulajdonszerzés átvezetéséhez két földrészlettel kapcsolatban telekalakításra volt szükség, ez ügyben a felperes több alkalommal megkereste az I. r. alperest, aki - válaszaiból kitűnően - tudatában volt annak, hogy a megállapodásban foglaltak telekkönyvi átvezetéséhez az ő közreműködése szükséges, e tekintetben az állami vállalatot együttműködési kötelezettség terhelte. Mindezek alapján a megállapodás nem irányult lehetetlen célra, csupán a H. Vállalat nem teljesítette az abból fakadó, a telekrendezéshez szükséges szerződéses kötelezettségét. A megállapodás a kifejtett indokok alapján nem ütközik a Ptk. 200. §-ába, nem irányult az átalakulási törvény megkerülésére sem. Hangsúlyozta: a IV. r. alperest nem terhelte apportálási kötelezettség, az állami vállalatot megillette a rendelkezés joga. Mellőzni kérte az érvénytelenség hivatalból történő észlelését.
A III-IV. r. alperesek felülvizsgálati ellenkérelme ugyancsak a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. Hangsúlyozták: a perbeli ingatlan a felek szándékának megfelelően maradt ki az átalakulási vagyonból, e tényt az I. r. alperesnek az átalakulást követő években tanúsított magatartása is alátámasztja: az I. r. alperes a tulajdonjog rendezése érdekében a felperessel együttműködött. Az átalakulással létrejövő gazdasági társaság csak az átalakítást végző tulajdonos kifejezett jognyilatkozata szerinti vagyontárgyak tekintetében általános jogutód, az ingatlan e szerint sosem tartozott az I. r. alperes vagyonába, a III. r. alperesi jogelőd és a IV. r. alperes felróhatósága kizárt.
Érvelésük szerint akkor is jogosultak lettek volna a tulajdoni igény jelen perben történő érvényesítésére, ha az ingatlan a felszámolási vagyon körébe tartozott volna, mert a tulajdoni igény a - további tulajdoni igényt érvényesítő - felperes tulajdonostárs perben állása nélkül nem bírálható el, erre figyelemmel a peres eljárás az általános hatáskörű bíróságra tartozik.
Nézetük szerint az I. r. alperest az Inyt v. 5. § (3) bekezdése szerinti védelem sem illeti meg, mert a tulajdonjogot ingyenesen szerezte, így jóhiszemű szerzőnek nem tekinthető. A megállapodás célja kifejezetten az volt, hogy a felperes ne váljon a létrejövő gazdasági társaság résztulajdonosává, a belterületi földek után a törvény szerint járó részvényeket ne kelljen a részére kiadni. Az I. r. alperes az ingatlan-nyilvántartástól eltérő valós állapotot is ismerte: tudatában volt annak, hogy az ingatlan 90290/120084 tulajdoni hányadának megszerzésére nincs érvényes jogcíme. Rámutattak: mindezek alapján az Inyt v. 5. § (3) bekezdésében szabályozott jóhiszeműség másik feltétele is hiányzik, mivel az I. r. alperesnek tudnia kellett a látszattal ellentétes valóságos jogi helyzetről.
Kifejtették: perlési jogosultságuk nem vitatható, figyelemmel arra, hogy a bejegyzés törlését annak érvénytelensége miatt, fennálló tulajdon -, illetve kezelői jogukra alapították, ugyanakkor a földhivatalnak az I. r. alperes tulajdonjoga bejegyzésekor nem állt rendelkezésére az Inyt v. 32. § (1) bekezdése szerinti, bejegyzésre alkalmas okirat. Nézetük szerint az ilyen per nem kiigazítási per, ezért a perindításnak a sikertelen földhivatali eljárás nem feltétele.
Egyetértettek az eljárt bíróságoknak az I. r. alperes jogi érdeke, így kereshetőségi joga hiányára vonatkozó megállapításaival. Hangsúlyozták: az 1991. szeptember 27-i megállapodás érvénytelenségének megállapítása sem változtatott volna azon, hogy az ingatlan nem tartozott az I. r. alperes vagyonába, így nincs az I. r. alperes kereshetőségi jogát a viszontkereset vonatkozásában megalapozó jogi érdek.
Az I. r. alperes felülvizsgálati kérelme a következők szerint alapos.
A Pp. 270. § (2) bekezdése és a 275. § (3) bekezdése együttes értelmezéséből következően az eredményes felülvizsgálat alapja anyagi jogi jogszabálysértés vagy az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással bíró eljárásjogi szabálysértés megvalósulása lehet. A Pp. 275. § (1) és (2) bekezdései értelmében a Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között, a rendelkezésre álló iratok alapján vizsgálhatja felül, eljárásában bizonyítás felvételének helye nincs.
Az I. r. alperes felülvizsgálati kérelmét részben eljárási - a Csőd tv. rendelkezéseire alapított pergátló - szabálysértésre, illetve ugyancsak a csődjogszabályok szerinti anyagi jogi jogvesztésre - a III. r. alperes kereshetőségi jogának hiányára -, a III-IV. r. alperesek esetében az Inyt v. 62. § (1) bekezdés a) pontja szerinti határidők elmulasztása miatti jogvesztésre alapította. Fenntartotta az 1991. évi megállapodás érvénytelenségére vonatkozó hivatkozását és sérelmezte erre vonatkozó kereshetőségi joga hiányának - álláspontja szerint téves - megállapítását, a IV. r. alperes és a III. r. alperesi jogelőd felróhatósága vizsgálatának mellőzését.
A Kúria az I. r. alperes felülvizsgálati érvelésével kapcsolatban a következőket emeli ki: a másodfokú bíróság Pf.II.20.453/2009/7. számú hatályon kívül helyező végzésében helytállóan rögzítette, hogy a felperes alternatív kereseti kérelmeinek alapja az 1991. szeptember 27-i megállapodás volt, a szerződés által létrehozott függő helyzetet a telekalakítás lebonyolításával, ingatlan-nyilvántartási átvezetésével, majd tulajdonjogának bejegyzésével kívánta megoldani. A viszontkereset ugyancsak az 1991-ben kelt megállapodáshoz kapcsolódott: az I. r. alperes érvelése szerint a Legfelsőbb Bíróság XXV. számú PED szerinti tartalmi elemek a szerződésből nem állapíthatók meg, ezért az létre sem jött, másodlagosan a szerződés érvénytelenségére hivatkozott. Helytállóan mutatott rá a másodfokú bíróság arra is, hogy ebben a helyzetben elsődlegesen eldöntendő kérdés a szerződés érvénytelenségével kapcsolatos hivatkozás volt. A továbbiak szempontjából irányadó megállapítás, mely szerint az I. r. alperes az ingatlan tekintetében az állami vállalatnak nem jogutóda, behatárolta az I. r. alperes által és a vele szemben érvényesíthető igények körét: kereshetőségi jog hiányában az I. r. alperes az 1991-ben kelt megállapodást nem támadhatja, ugyanakkor az azzal kapcsolatos jognyilatkozat megtételére sem kötelezhető - arra nem is jogosult -, ezen igények a perben nem álló tulajdonossal, a Magyar Állam ellen érvényesíthetők illetve az ezen alapuló perbeli védekezés joga is őt illeti.
A másodfokú bíróságnak az I. r. alperes jogutódlásával kapcsolatos álláspontja azonban a következők szerint nem helytálló: az I. r. alperes az Át. rendelkezései alapján társasági formaváltással, az állami vállalat jogutódlással történő megszűnésével és új gazdasági társaság - az I. r. alperes - jogelőddel történt keletkezése útján, a törvény értelmében [Át. 8. § (1) bekezdés] általános jogutódként jött létre. Az általános jogutód megszerzi a jogelődöt megszűnése pillanatában megillető, teljes - aktívákat és passzívákat magába foglaló - vagyonát. Az I. r. alperes a perbeli ingatlanhányad tulajdonjogát kétségkívül nem szerezte meg, a jogutódi minőség szempontjából azonban nem ennek, hanem annak van jelentősége, hogy általános jogutódként az I. r. alperes mind az aktívák, mind a passzívák - a jogelőd vagyonából kikerült vagyonelemek - tekintetében igényérvényesítési jogosultságot szerzett. E szerint az I. r. alperes nem kívülálló harmadik személyként, hanem szerződő félként hivatkozott a megállapodás érvénytelenségére, így kereshetőségi joga nem függött jogi érdek fennállásától.
A Kúria megjegyzi: az I. r. alperes "harmadik személyként" is jogosult lett volna a szerződés érvényességét vitatni, figyelemmel arra, hogy az érvénytelenség kimondásával - és a felperes tulajdonszerzési jogcíme következményes elvesztésével - az alkalmazandó jogkövetkezmény függvényében - vagyonszerzési pozíciói kedvezőbbek lehetnek. Az átalakulási vagyon - ennek megfelelően a felszámolási vagyon - körének vitatása az I. r. alperes kereshetőségi jogát kívülállóként is megalapozza, az érvénytelenség kimondása ugyanis számára az esetleges ellenszolgáltatás nélkül maradó szolgáltatás kompenzálásának lehetőségét adja.
Az általános jogutódlás tényéből az is következik, hogy a szerződésből a jogelődre háruló kötelezettségek - a telekalakításhoz illetve a felperes tulajdonjoga bejegyzéséhez szükséges nyilatkozatok kiadása - az I. r. alperest is terhelik, ezért - amennyiben a szerződés érvényesnek bizonyul - nem elégséges a III. és IV. r. alperesek jognyilatkozatának pótlása: a szerződés megkötésekori, az állami vállalat átalakulásához kapcsolódó jogi helyzetben ugyanis mind az ÁVÜ, mind az állami vállalat rendelkeztek az ingatlanra vonatkozó jogosultságokkal. Az állami vállalatok átalakulásáról szóló törvény speciális körülményeket teremtett: a törvény alapján, a tulajdonos képviselőjeként eljárt ÁVÜ jóváhagyásával mind az átalakuló vállalat, mind a felperes várományt cserélt, a felperes a belterületi földek értékének megfelelő részvénypakettre, a H. Vállalat az ingatlanok tulajdonjogára vonatkozó várományát.
Helytállóan mutatott rá a másodfokú bíróság arra, hogy az 1991-ben kelt megállapodás függő jogi helyzetet eredményezett [Ptk. 228. § (1) bekezdés], amely csak a telekalakítás lebonyolításával volt feloldható, jóllehet a felek - az I. r. alperes egyetértésével - ettől eltérő jogi alapokon nyugvó kísérleteket is tettek a felperes tulajdonjogának rendezésére (1994. december 20-i egyeztetés, 2000. december 8-i szerződés). Megjegyzi a Kúria: még az I. r. alperes is azzal indokolta a földhivatalhoz 2001-ben benyújtott tulajdonjog bejegyzési kérelmét, hogy az 1991-es megállapodás teljesítéséhez szükséges tulajdonjogának előzetes bejegyzése. A függő jogi helyzetben a felek jogai és kötelezettségei nem változtak [Ptk. 229. § (1) bekezdés], a IV. r. alperes illetve a III. r. alperes jogelődje tulajdonosként és a részvények kibocsátójaként a várományi jogok cseréjéhez hozzájárult [Ptk. 215. § (1) bekezdés]. Módosul az így kialakult helyzet, ha a szerződés érvénytelennek bizonyul: a IV. r. alperes mentesül a felperes és az I. r. alperesi jogelőd megállapodását jóváhagyó nyilatkozatának hatálya alól.
Az I. r. alperes - ugyancsak a szerződés alapján - köteles volt közreműködni a telekalakítás lebonyolításában annak érdekében, hogy a megállapodásban foglalt ingatlanok kialakulása után azokon a felperes tulajdonjogot szerezzen. Ehhez kapcsolódóan a Kúria kiemeli: önmagában az a körülmény, hogy a szerződéskötés időpontjában a megállapodásban megjelölt helyrajzi számú ingatlanok még nem léteztek, nem jelent lehetetlen szolgáltatást [Ptk. 227. § (2) bekezdés]: a szerződés felfüggesztő feltétele volt a megállapodás szerinti földhivatali eljárás lebonyolítása. Tekintve, hogy a függő jogi helyzet ebből a szempontból jelenleg is változatlan, és a telekalakításhoz, valamint a felperes tulajdonszerzéséhez a III-IV. r. alperesek hozzájárultak, ahhoz csupán az I. r. alperes hozzájárulása szükséges.
Az előzőekből következik (s ezt a másodfokú bíróság hatályon kívül helyező végzése is helytállóan rögzítette), hogy a kialakult helyzetben az I. r. alperessel szembeni törlési kereset előterjesztésére a szerződésen alapuló bejegyzési igénye értelmében a felperes jogosult.
Az I. r. alperes viszontkeresetében elsődlegesen arra hivatkozott, hogy az 1991. szeptember 27-i megállapodás nem jött létre, másodlagosan - több okból - annak érvénytelenségét állította, az eljárt bíróságok azonban (eltérő jogi álláspontjuk miatt) az érvénytelenségi hivatkozást érdemben nem vizsgálták, indokolásukban csupán a Legfelsőbb Bíróság XXV. számú Polgári Elvi Döntésben előírtak viszonylatában fejtették ki a szerződés létrejöttére vonatkozó álláspontjukat, a szerződés semmisségére vonatkozó viszontkeresetet azonban a kereshetőségi jog hiányában utasították el.
Figyelemmel arra, hogy a viszontkeresettel kapcsolatos érdemi vizsgálatot az eljárt bíróságok nem folytatták le, a felülvizsgálati eljárásban pedig bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet - az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására, újabb határozat hozatalára utasította.
A megismételt elsőfokú eljárásban a bizonyításra köteles I. r. alperes indítványa alapján fel kell deríteni a szerződés megkötésére és annak teljesítésére - különösen a felperes ellenszolgáltatására - vonatkozó adatokat, s a rendelkezésre álló bizonyítékokat az I. r. alperes viszontkeresete szempontjából értékelve kell állást foglalni abban a kérdésben, megalapozott-e az I. r. alperes érvénytelenségi hivatkozása.
Figyelemmel kell lenni arra, hogy az állami vállalat átalakulásához kapcsolódóan a részvényeket az ÁVÜ bocsátotta ki, annak alapját az átalakuláskor meglévő vagyon képezte, a perbeli csereszerződés esetében azonban a részvény-váromány csak látszólag egyenérték: az adott vagyonelem állaga és az értékét képviselő értékpapír - részvény - egyazon dolog két különböző megjelenési formája. Az átalakulást megelőzően elcserélt ingatlanok értéke után az ÁVÜ nem bocsáthatott ki részvényt, így nem tudható, mi volt a tulajdonjog ellenében az I. r. alperesnek juttatott szolgáltatás. Az a megjegyzés, hogy az önkormányzatoknak juttatott ingatlanvagyon "elszámolására" sor került, nem azonos az egyenértékek cseréjét rögzítő megállapodásban foglaltakkal: annak alapján azonos értéknek kellett az I. r. alperesnél megjelennie.
Mindezek tükrében kell értékelni azokat a peradatokat is, melyek szerint az önkormányzatokra átruházott ingatlanok értékkülönbözete a felhalmozott vagyonnal szemben elszámolásra került, továbbá azt, hogy az állami vállalat kezelésében volt belterületi ingatlanok után járó tulajdonrészről történt felperesi lemondás következtében 176 darab helyett csak 5 darab önkormányzati részvény átadására került sor. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy az I. r. alperesi jogelőd szándéka - a többi kezelővel együtt - kifejezetten az volt (amely ez ügyben a felperessel tárgyalásokat is folytattak), hogy a perbeli ingatlanhányad kikerüljön a vagyonából és azt az önkormányzat felügyelete alá helyezze, nem csupán azt kívánta elhárítani, hogy az önkormányzat részvényes legyen. Ehhez az ügyleti akarathoz az I. r. alperes is következetesen, egészen a tulajdonjog bejegyzési kérelme előterjesztéséig tartotta magát. Ebből következően - ellentétben az I. r. alperes hivatkozásával - a tulajdonátruházás nem az átalakulás előtti "sietős" kihelyezés, hanem több hónapos együttműködés eredménye volt.
A Kúria kiemeli: a rendelkezésre álló adatok szerint (figyelemmel az 1991-től a keresetlevél benyújtásáig terjedő időszakban keletkezett okiratokra, a felperes és az I. r. alperes közötti levelezésekre is) helytálló az eljárt bíróságok álláspontja az 1991-es megállapodásnak a Legfelsőbb Bíróság XXV. számú Polgári Elvi Döntésnek megfelelő létrejötte, a Ptk. 338/B. §-ával kapcsolatban kifejtettek, és a várománnyal való rendelkezés lehetősége tekintetében.
Az I. r. alperes pergátló kifogását illetően is helyes az eljárt bíróságok következtetése: a Kúria egyetértett azzal, hogy kizárólagos hatáskör miatti permegszüntetésnek nincs helye, és a Csőd tv. rendelkezései miatti "jogvesztés" sem következett be.
A Kúria hangsúlyozza: a Csőd tv. 38. §-ának az 1997. évi XXVII. törvénnyel történt, az 1992. január 1-je után indult eljárásokban - tehát az I. r. alperessel szembeni felszámolás során is - alkalmazandó módosítása szerint csak a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos pénzkövetelés érvényesítése tartozik a felszámolási eljárásra, egyéb követelések - így a jelen perben érvényesített dologi igények - az általános hatáskörű bíróság előtt érvényesíthetők, ezért nem tévedtek az eljárt bíróságok, hanem a jogszabályoknak megfelelően jártak el, amikor a per megszüntetését mellőzve, érdemben bírálták el a jogvitát.
A Kúria végezetül utal arra: a III. és IV. r. alperesek által indított pernek a jelen ügyhöz történő egyesítése nem felel meg a Pp.</a> szabályainak: annak következtében azonos perbeli oldalon álló felek közötti jogvitát is elbírált a bíróság, és az eredeti perálláshoz képest a jelen per állására figyelemmel a perbeli pozíciók is módosultak. Minderre az egyesítés [Pp. 149. § (2) bekezdés] eljárásjogi intézménye nem ad módot. (Kúria Pfv.I.20.794/2012.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Hajdú Bihar Megyei Bíróság előtt 10.P.22.22.222/2009. számon folytatott és másodfokon a Debreceni Ítélőtábla Pf.II.20.636/2011/10. számú ítéletével befejezett perében, az említett számú jogerős ítélet ellen az I. rendű alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

v é g z é s t :

A Kúria a jogerős ítéletet az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra, új határozat hozatalára utasítja. A felperes, az I. és a II. rendű alperesek felülvizsgálati eljárási költségét személyenként, a III-IV. rendű alperesekét együttesen 500 000-500 000 (Ötszázezer-Ötszázezer) forintban állapítja meg azzal, hogy annak viseléséről az új határozatot hozó bíróság dönt. Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A H. Vállalat, az M. Vállalat, valamint a T. Vállalat 1983. június 27. napján megállapodást kötöttek négy szomszédos ingatlan - közöttük a perbeli d.i 22354/1 hrsz. alatti, állami tulajdonban álló sporttelep és a rajtuk lévő közös tulajdonú létesítmények - közös kezeléséről. Az ügyek intézésével a H. Vállalatot bízták meg. A kezelői jogok rendezéséhez szükséges telekegyesítési és újrafelosztási tervek elkészültek, a telekalakítás ingatlan-nyilvántartási bejegyzésére azonban a kezelők megállapodása és telekalakítási engedély hiányában nem került sor.
A H. Vállalat az 1991. szeptember 27-én kelt megállapodással [a tervezett telekalakítás szerinti helyrajzi számok alkalmazásával, a felperest a gazdálkodó szervezetek és a gazdasági társaságok átalakulásáról szóló 1989. évi XIII. törvény (a továbbiakban: Át.) értelmében megillető részvények ellenében] átadta a felperesnek a d.i 22354/5 hrsz. alatti sporttelep 1/3 tulajdoni hányadán, valamint a 22354/3 hrsz.-ú, épület és udvar megjelölésű ingatlan egészén fennálló kezelői jogát, továbbá az ingatlanokon lévő felépítmények tulajdonjogát. A megállapodást az állami vagyon kezelője - a III. rendű alperes jogelődje - jóváhagyta.
A H. Vállalatból az Át. szerinti átalakulással létrejött I. rendű alperes gazdasági társaságot ezt követően, 1991. december 20-án jegyezték be a cégnyilvántartásba. Az átalakulással a cég tulajdonába kerülő ingatlanok között a perbeli, 22354/1 hrsz.-on nyilvántartott ingatlannak a H. Vállalat kezelése alatt állt 90.290/120.084 tulajdoni hányada nem szerepelt, a cégbírósághoz 1991. november 11-én benyújtott vagyonértékelési tanulmány szerint az önkormányzatokkal cserélt ingatlanok értékkülönbözetét a felhalmozott vagyonnal szemben elszámolták.
A felperesnek az 1991. szeptember 27-i megállapodáson alapuló tulajdonjog bejegyzési kérelmét a földhivatal a telekrendezési eljárás lefolytatásáig és annak ingatlan-nyilvántartáson történő átvezetéséig nyilvántartásba vette, majd a bejegyzett kezelőkkel kötött, telekalakításra vonatkozó megállapodás hiánya miatt elutasította.
Az I. rendű alperes ezt követően több alkalommal nyilatkozott úgy, hogy az 1991. szeptember 27-i megállapodással érintett ingatlanok tekintetében sem tulajdoni, sem kezelői jogra nem tart igényt. Hozzájárult, hogy a felperes a megállapodásban foglaltaknak megfelelő ingatlan-nyilvántartási állapot kialakítása érdekében eljárjon, az 1994. december 20-án tartott egyeztetésen pedig ahhoz, hogy a korábbi megállapodásban foglalt helyrajzi számok helyett a jelenlegi, tényleges helyrajzi számokat használják, és felkérte a felperes vagyonirodáját az ennek megfelelő módosítás elkészítésére.
A felperes és az 1996. augusztus 6-a óta felszámolás alatt álló I. rendű alperes között 2000. december 8-án létrejött szerződésben a szerződő felek - továbbiak mellett - kijelentették, hogy az 1991. szeptember 27-i megállapodásnak megfelelően, de (a telekalakítás elmaradására figyelemmel) a tényleges ingatlan-nyilvántartási állapot szerint kezdeményezik a 22354/1 hrsz.-ú ingatlan H. Vállalat által kezelt 90290/120084 illetőségéből 40028/120084 hányadra a kezelői jog törlését és arra a felperes tulajdonjogának bejegyzését. A tervezet - az eredeti megállapodással egyezően - az ingatlanon lévő felépítmények 1/3 tulajdonjogát is a felperesre ruházta át. Az állami vagyonkezelő azonban szükségesnek tartotta az 1991. szeptember 27-i megállapodásnak megfelelő földhivatali ügyintézés pótlását, ezért a szerződés aláírását megtagadta.
A felperes időközben az ingatlan 29794/120084 tulajdoni hányadát az M.Zrt.-től megvásárolta.
Az I. rendű alperes felszámolójának - a 2001. június 22-én előterjesztett - kérelme alapján a földhivatal a perbeli ingatlan 92290/120084 tulajdoni hányadára az I. rendű alperes tulajdonjogát 2004. november 24-én jogutódlás jogcímén bejegyezte. A felperesnek a bejegyző határozattal szemben előterjesztett fellebbezését a földhivatal - a megyei földhivatal határozatával jogerőre emelt végzésével - elutasította, míg a felperesnek a jogerős határozattal szemben a bírósági felülvizsgálat érdekében előterjesztett keresetét a Megyei Bíróság 2006. április 10-én kelt ítéletével elutasította.
A felperes ezt követően benyújtott keresetében elsődlegesen a 2000. december 8-i megállapodás alapján kérte a 22354/1 hrsz.-ú ingatlan 1/3 hányadára vonatkozó tulajdonjoga bejegyzését, másodlagosan az I. rendű alperes 1994. december 20-án tett nyilatkozata alapján az I. rendű alperesnek az 1991. szeptember 27-i szerződés ingatlan-nyilvántartási adatoknak megfelelő módosításához történő hozzájárulása ítélettel történő pótlását. Kérte a földhivatal megkeresését, valamint az I-II. rendű alpereseknek a keresetben foglaltak teljesítésének tűrésére kötelezését is.
Az elsőfokú bíróság 10.P.20.832/2007/30. számú ítéletével azzal az indokolással utasította el a keresetet, hogy az 1991. szeptember 27-i megállapodás - valamennyi érintett aláírásának hiányában - nem jött létre, de a telekalakítás elmaradása miatt egyébként is lehetetlen szolgáltatásra irányult volna.
A felperes és az I. rendű alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság Pf.II.20.453/2009/7. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét (a fellebbezések és a fellebbezési ellenkérelmek korlátaira tekintet nélkül) hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására, újabb határozat hozatalára utasította. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét érdemi felülbírálatra alkalmatlannak találta, mert az elsőfokú bíróság a résztulajdonos Magyar Államot képviselő vagyonkezelő perbenállása nélkül döntött az 1991. szeptember 27-i megállapodás érvényességéről, ezért meghagyta az elsőfokú bíróságnak, hogy a megismételt eljárásban a felperest keresete ennek megfelelő pontosítására hívja fel. A kereset elbírálására vonatkozó érdemi iránymutatása szerint az 1991. szeptember 27-i megállapodás és a földről szóló 1987. évi I. törvény (Ftv.) értelmében a H. Vállalat kezelői joga a megállapodás teljesítésének elmaradása ellenére megszűnt, ugyanakkor a Magyar Állam tulajdonjoga az ingatlanon változatlan maradt, kezelője az ÁVÜ, illetve jogutódai lettek.
Hangsúlyozta: az I. rendű alperes megalakulásának alapjául szolgáló Át. valamint a gazdálkodó szervezetek és a gazdasági társaságok átalakulásáról szóló törvényhez kapcsolódó vagyonmérleg készítéséről a 30/1989. (VII. 1.) PM rendelet szerinti általános jogutódlás kizárólag az állami vállalat átalakulási tervéhez készített vagyonmérlegben szereplő vagyontárgyakra terjedt ki. Figyelemmel arra, hogy a perbeli ingatlan a vagyonmérlegben nem szerepelt, a felperes a tulajdonosi jognyilatkozat pótlását nem az I. rendű alperestől, hanem az állami vagyonkezelőtől kérheti, az I. rendű alperes az ingatlan tekintetében nem jogutóda az állami vállalatnak. Az I. rendű alperes perben állása ugyanakkor nem mellőzhető, mert tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartási bejegyzése folytán olyan "további jogszerzőnek" minősül, akivel szemben a felperes a Ptk. 117. § alapján, az ingatlan nyilvántartásról szóló 1997 . évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 63. § (2) bekezdésében szabályozott jóhiszeműség hiányát kifogásolva indíthat pert. Rámutatott: mivel az I. rendű alperes "kívülállóként" az 1991. szeptember 27-i szerződés érvényességét vitatta, először ebben a kérdésben kell állást foglalni.
Az elsőfokú bíróság előtt a III. rendű alperes 10.P.20.375/2011., míg a IV. rendű alperes 10.P. 20.887/2010. szám alatt a felperes, valamint az I. és II. rendű alperesek ellen előterjesztett keresetükben az I. rendű alperesnek a perbeli ingatlanra vonatkozó tulajdonjoga bejegyzésének érvénytelenségére hivatkozással a bejegyzés törlését kérték. Elsődleges kérelmük az ingatlan 90290/120084, míg a másodlagos 50262/12084 tulajdoni hányadára vonatkozott, egyidejűleg kérték a III. rendű alperes kezelői jogának és a IV. rendű alperes tulajdonjogának visszajegyzését.
A felperes és a II. rendű alperes a kereset teljesítését nem ellenezték, az I. rendű alperes annak elutasítását kérte, tulajdonjoga jóhiszemű szerzésére hivatkozott.
Az elsőfokú bíróság a III. és IV. rendű alperesek által indított, előbbiekben említett számú peres eljárásokat a jelen perhez egyesítette.
A másodfokú bíróság hatályon kívül helyező rendelkezése folytán megismételt elsőfokú eljárásban a felperes módosított keresetével az 1991. szeptember 27-i megállapodással érintett ingatlanokra vonatkozó, a földhivatal által engedélyezett telekalakításhoz kérte a III-IV. rendű alperesek hozzájárulásának ítélettel történő pótlását és a földhivatal ennek megfelelő megkeresését. A II-III-IV. rendű alpereseket a keresetben foglaltak tűrésére kérte kötelezni.
Arra az esetre, ha elsődleges keresete - valamint a III-IV. rendű alperesek keresete - nem vezetne eredményre, a felperes a telekalakításhoz és tulajdonjoga bejegyzéséhez kérte a III-IV. rendű alperesek hozzájárulásának ítélettel történő pótlását és a földhivatal megkeresését az 1991. szeptember 27-i megállapodás tárgyát képező ingatlanokra, az I. rendű alperes tulajdonjogának egyidejű törlése mellett. Az alpereseket a keresetben foglaltak tűrésére kérte kötelezni.
Az I. rendű alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Hangsúlyozta: a felperes követelését a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991 . évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Csődtv.) 38. § (3) bekezdése értelmében csak a felszámolási eljárásban érvényesíthette volna, ezen túlmenően mind a felperes, mind a III-IV. rendű alperesek elmulasztották az Inyt v. 63. § (2) bekezdése szerinti keresetindítási határidőt.
A Legfelsőbb Bíróság XXV. Polgári Elvi Döntésére utalással viszontkeresettel kérte az 1991. szeptember 27-i szerződés érvénytelenségének megállapítását. Hivatkozása szerint a szerződésből nem állapítható meg a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás, sem az ingatlan átruházásának szándéka. Rámutatott: a Ptk. rendelkezései szerint a dologi jogi váromány - a felperest az átalakulással létrejövő gazdasági társaságban törvény alapján megillető részesedés - nem ruházható át, a felek az ÁVÜ jóváhagyásának hiányában egyébként sem tehettek érvényes jognyilatkozatokat.
A II-III-IV. rendű alperesek a módosított kereset teljesítését nem ellenezték, a felperes a viszontkereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a keresetnek helyt adó ítéletével annak tűrésére kötelezte az I-II. rendű alpereseket, hogy a perbeli ingatlan I. rendű alperes tulajdonában álló 90290/120084 tulajdoni illetőségére - érvénytelen bejegyzés törlése címén - a IV. rendű alperes tulajdonjogát és a III. rendű alperes kezelői jogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezzék.
Pótolta a III. és IV. rendű alperesek jognyilatkozatát az 1991. szeptember 27-én létrejött megállapodáshoz és megkereste a földhivatalt, hogy a III. és IV. rendű alperes tulajdon - és kezelői jogának bejegyzését követően a 22349/1, 22350, 22354/1 és 22354/2 hrsz.-ú ingatlanok telekalakítását az ítélet mellékletét képező földhivatali határozat és az ahhoz tartozó vázrajz alapján - az eredeti tulajdoni hányadok megtartása mellett - a nyilvántartáson vezesse át, majd az ekként létrejött 22354/3 hrsz.-ú ingatlan 1/1 és a 22354/5 hrsz.-ú ingatlan 1/3 tulajdoni illetőségére átruházás jogcímén a felperes tulajdonjogát jegyezze be.
Az elsőfokú bíróság az I. rendű alperes viszontkeresetét elutasította, az alpereseket a felperes tulajdonszerzésének tűrésére, az I. rendű alperest a felperes, és a III-IV. rendű alperesek javára perköltség megfizetésére, valamint
a kereseti és viszontkereseti illeték viselésére kötelezte.
Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a perbeli ingatlan az 1991. szeptember 27-én kelt megállapodással kikerült a H. Vállalat vagyonából, e tekintetben az I. rendű alperes a vállalatnak nem jogutóda, ezért a javára szóló tulajdoni bejegyzés is érvénytelen. Tekintve, hogy az I. rendű alperes az ingatlant az átalakulással nem szerezte meg, az nem tartozott a felszámolási vagyon körébe sem.
Rámutatott: az ellenérték nélkül szerző I. rendű alperes nem jóhiszemű szerző, a bejegyzés kérelmezésekor azt is tudnia kellett, hogy az ingatlan nem része a cégvagyonnak, mivel az a vagyonmérlegben nem szerepel. Az I. rendű alperes tekintetében ezért az Inyt v. 63. § (2) bekezdésében foglalt törvényi védelem nem érvényesül, a III-IV. rendű alperesek alappal kérték tulajdonjogának törlését. Kifejtette: a III. és IV. rendű alperes kereseti kérelmének helyt adó ítéleti rendelkezés egyúttal megvonta az I. rendű alperes ellenkérelmének kereteit és a viszontkereset jogi megítélése alapjait is szolgáltatta: jogutódlás hiányában az I. rendű alperesnek nincs olyan jogi érdeke, melynek alapján az 1991. szeptember 27-i megállapodás érvényességét vitathatná, ezért a viszontkeresetet az elsőfokú bíróság a kereshetőségi jog hiányában utasította el, azzal, hogy nem lehetett eredményes az I. rendű alperes e címen érvényesített kifogása sem.
Mindazonáltal az 1991. szeptember 27-i megállapodással kapcsolatban az elsőfokú bíróság utalt arra: a Legfelsőbb Bíróság XXV. Polgári Elvi Döntésével összhangban értelmezve az atipikus szerződésben foglaltakat, kitűnik a H. Vállalat által kezelt valamennyi terület tulajdonjoga felperesre történő átruházásának szándéka, elkerülendő, hogy a felperes az átalakulással létrejövő gazdasági társaságban tulajdonos legyen. A terület ellenértéke a felperest az Át. alapján illető dologi váromány, a gazdasági társaság részvénypakettje volt. Az elsőfokú bíróság utalt arra: a kereset teljesítését a II-IV. rendű alperesek nem ellenezték, a bíróságnak a Pp. 215. §-ában kifejtettekre figyelemmel ezért is helyt kellett adnia a keresetnek. Álláspontja szerint súlytalan az I. rendű alperes elévülési és érvénytelenségi kifogása, mert a megismételt elsőfokú eljárásban a felperes a jognyilatkozat pótlását a III. és IV. rendű alperesektől kérte, az általuk előterjesztett kereset folytán törölt I. rendű alperesi tulajdonjogra figyelemmel pedig az I. rendű alperes hivatkozása nem lehet eredményes.
Az I. rendű alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság tárgyaláson kívül meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, az eljárási költségek és a fellebbezési illeték megfizetésére az I. rendű alperest kötelezte. A másodfokú bíróság ítéletének indokolásában helytállónak tartotta az elsőfokú bíróság megállapítását, mely szerint a perbeli ingatlan nem tartozott az átalakuló állami vállalat - H. Vállalat - vagyonához, az I. rendű alperes e tekintetben a vállalatnak nem jogutóda, tulajdonjogának bejegyzése e jogcímen érvénytelen. A másodfokú bíróság nem tartotta fenn a korábbi hatályon kívül helyező végzése megállapítását, miszerint az I. rendű alperes az ingatlan-nyilvántartás tekintetében úgynevezett "további" jogszerző, ezzel szemben az I. rendű alperes közvetlen szerzését állapította meg, ezért az I. rendű alperes jóhiszeműségének az Inyt v. 63. § (2) bekezdése szerinti vizsgálatát mellőzte. Szükségesnek tartotta ugyanakkor a jóhiszeműségnek az Inyt v. 5. § (3) bekezdésében és a Ptk. 116. §-ában foglaltak szerinti vizsgálatát, az igényérvényesítés határidejét pedig az Inyt v. 63. § (1) bekezdése alapján akként ítélte meg, hogy az I. rendű alperessel szembeni törlési igény határidő nélkül volt érvényesíthető, mert bejegyzése alapjául a jogutódlás tekintetében tett, a kifejtett indokok miatt érvénytelen nyilatkozata szolgált. A törlési kereset érdemét illetően utalt az I. rendű alperes jóhiszeműségének hiányára és arra, hogy az Inyt v. 62. § (1) bekezdés a.) aa.) pontjára alapított igény a (2) bekezdés szerint földhivatali eljárásban nem orvosolható. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság a törlési keresetek alapján megalapozottan rendelte el az I. rendű alperes tulajdonjogának törlését és - a III. rendű alperes kezelői joga egyidejű feltüntetése mellett - a IV. rendű alperes tulajdonjogának visszajegyzését. Utalt arra: az a tény, hogy az ingatlan nem került az I. rendű alperes tulajdonába, értelemszerűen a Csőd tv. rendelkezéseivel kapcsolatos I. rendű alperesi érvelés megalapozatlanságát is jelenti, azt, hogy az ingatlan nem volt része az I. rendű alperes felszámolási vagyonának.
A másodfokú bíróság az I. rendű alperes viszontkeresetének elutasításával kapcsolatos elsőfokú bírósági döntéssel és annak indokaival is egyetértett. Utalt arra: az I. rendű alperes kívülálló harmadik személyként kérte az 1991. szeptember 27-i szerződés érvénytelenségének megállapítását. A Legfelsőbb Bíróság 2/2010. (VI. 28.) PK véleményének 10/a. pontja szerint - védendő jogi érdek hiányában - az I. rendű alperes perbeli legitimációja - a Ptk. 234. § (1) bekezdéséhez kapcsolódóan kialakult bírói gyakorlatra is figyelemmel - nem állapítható meg, e körülmény a viszontkereset érdemi elutasítását indokolta.
Megjegyezte: a felperes a megismételt elsőfokú eljárásban már nem az I. rendű, hanem a III-IV. rendű alperesekkel szemben terjesztette elő a keresetét, ezért az I. rendű alperes perbeli védekezését is csak a felperes másodlagos keresete, illetve a III-IV. rendű alperesek által indított perek keretei között terjeszthette elő. Tekintve, hogy a III-IV. rendű alperesek törlési keresete eredményre vezetett, az 1991. szeptember 27-i megállapodás érvénytelenségére vonatkozó I. rendű alperesi hivatkozást a bíróságnak csak az elsődleges kereseti kérelem elbírálásához szükséges mértékben kellett vizsgálnia. Utalt arra: a másodfokú eljárásban a felperes csatolta a meghosszabbított telekalakítási engedélyt, így nem volt akadálya a fellebbezés érdemi elbírálásának.
A jogerős ítélettel szemben az I. rendű alperes élt felülvizsgálati kérelemmel. Elsődlegesen a III. és IV. rendű alperesek által indított törlési perekben előterjesztett pergátló kifogásaira utalt és kifejtette: a Csődtörvénynek az I. rendű alperes felszámolása kezdő időpontjában hatályos rendelkezése szerint az adós vagyonával kapcsolatos valamennyi követelést - a dologi és a kötelmi igényeket is - a felszámolási eljárás keretei között kellett érvényesíteni, az eredményes igényérvényesítésnek feltétele volt a felszámolási eljárásban történő regisztráció. A III-IV. rendű alperesek tulajdoni-, illetve kezelői jog iránti igényüket nem jelentették be, ezért jogosultságukat elveszítették.
Álláspontja szerint a jelen esetben harmadik személy - a felperes és a II. rendű alperes tulajdonostársak - perbenállása nélkül is elbírálható volt a III-IV. rendű alperesek keresete, ezért a Pp. 158. § (1) bekezdése alapján a per megszüntetésének lett volna helye.
Hangsúlyozta: az elsődleges kérdés az alkalmazandó eljárási rend és a fórum meghatározása szempontjából az, hogy az ingatlan az I. rendű alperes felszámolási vagyona körébe tartozott-e, az anyagi jogi kérdés - az I. rendű alperes tulajdonszerzése - csak az ezt követő vizsgálódás tárgya lehet. Nézete szerint a felszámolási vagyon körének meghatározásánál az ingatlan-nyilvántartás közhitelességének elvéből, a Ptk. 116. § (2) bekezdéséből, az Inyt v. 5. § (1) és (2) bekezdéséből, valamint 2. § (3) bekezdésének rendelkezéséből kell kiindulni. A másodfokú bíróság által kifejtettekkel szemben azzal érvelt, hogy az Inyt v. 5. § (3) bekezdése az érvénytelen bejegyzésre jogot alapító harmadik személy számára biztosít többlet jogi védelmet, az Inyt v. 5. § (2) bekezdése azonban valamennyi bejegyzett jogosultat védi mindaddig, amíg bejegyzett joguk meg nem dől. Az Inyt v. 2. § (3) bekezdése ugyanakkor kifejezetten kimondja, hogy a bírósági eljárásokban - így a felszámolási eljárásban - az ingatlan-nyilvántartás tartalmát kell irányadónak tekintetni.
Mindezek alapján az I. rendű alperes tulajdonjogát a felszámolás kezdő időpontja idején is valónak kellett tekinteni, és a III-IV. rendű alperesi követelést hitelezői igényként érvényesítve, a felszámolási eljárásban kellett volna megdönteni az Inyt v. 5. § (2) bekezdése szerinti vélelmet. Az adós gazdasági társaság szerzésének jó- vagy rosszhiszeműsége ebből a szempontból nem bír jelentőséggel.
Álláspontja szerint mindkét fokon eljárt bíróság jogszabálysértő módon következtetett arra, hogy az ingatlan nem tartozott a felszámolási vagyonhoz, ezért jogszabálysértő módon mellőzték a Csőd tv. szerinti kizárólagos illetékességi szabályok és az anyagi jogi jogvesztésre vonatkozó rendelkezések alkalmazását. Kifejtett indokai alapján a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő határozat hozatalát kérte: a III-IV. rendű alperesek, valamint a felperes keresetének elutasítását és - az eljárt bíróságok hatáskörének és illetékességének hiányára figyelemmel - a per megszüntetését.
Érvelt azzal is, hogy a III. rendű alperes kereshetőségi joga az Inyt v. 5. § (4) bekezdése értelmében hiányzik, figyelemmel arra, hogy a III. rendű alperes a vagyonkezelői jog tekintetében ingatlan-nyilvántartáson kívüli szerző, ekként az Inyt v. 62. § (1) bekezdése szerinti törlési kereset előterjesztésére egyáltalán nem volt jogosult.
E perakadállyal kapcsolatban a jóhiszeműség vizsgálata körében utalt arra: az I. rendű alperes tulajdonjogát visszterhesen szerezte, ugyanis az ingatlanok ellenében a részvények által megtestesített tagsági jogokat az a Magyar Állam kapta meg, akitől az I. rendű alperes az ingatlanokat utóbb, a tulajdonjog bejegyzésével megszerezte.
Mivel az ingatlan tulajdon-, illetve kezelői jogának rendezésére tett kísérletek meghiúsultak, az 1991-ben kelt megállapodás, illetve annak módosítása alkalmatlannak bizonyult arra, hogy a felperes tulajdonjogot szerezzen, az állami vagyonkezelők az átalakulás után 13 évig nem intézkedtek, a tulajdoni lap széljegyet nem tartalmazott, az I. rendű alperes okkal következtetett arra, hogy a tulajdonjogra az átalakulás folytán maga tarthat igényt.
Álláspontja szerint mindezek alapján az eljárt bíróságok az Inyt v. 5. § (4) bekezdésében és a 62. § (1) bekezdésében foglaltakkal ellentétesen, perbeli legitimáció hiányában ítélték megalapozottnak a III. rendű alperes törlésre, és ingatlan-nyilvántartáson kívül szerzett vagyonkezelői jogának bejegyzésére irányuló keresetét: a jóhiszeműen szerző I. rendű alperessel szemben a keresetnek nem lehetett volna helyt adni. Mindezek alapján a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a III. rendű alperes keresetének teljes egészében történő elutasítását kérte.
Utalt arra: tulajdonjoga bejegyzésének alapjául a társaság alapító okirata szolgált, ezért az Inyt v. 63. § (1) bekezdése szerinti törlési kereset előterjesztésének határidejére az érvénytelenségi per megindításának határideje az irányadó, amit a társasági és cégjogi szabályok jogvesztő - a III-IV. rendű alperesek által elmulasztott - határidőhöz kötnek. A III-IV. rendű alperesek keresetét ennek ellenére, érdemben elbíráló jogerős határozat az Inyt v. 63. § (1) bekezdésébe ütközően jogszabálysértő, ami ugyancsak annak hatályon kívül helyezését, és a III-IV. rendű alperesek, valamint a felperes keresetének elutasítását indokolja.
Az eljárt bíróságok azt is tévesen állapították meg, hogy az I. rendű alperes tulajdonszerzése érvénytelen volt: az I. rendű alperes a H. Vállalat általános anyagi jogi jogutóda, az átalakulás az alapító szándéka szerint az 1991. január 1-jei vagyonnak megfelelően - melybe a perbeli ingatlan is beletartozott - ment végbe. Utalt az állami vállalatok átalakulásáról szóló 1989. évi XIII. törvény 8. § (1) bekezdésében foglaltakra, amely szerint az átalakulás során létrejövő gazdasági társaság az átalakult szervezet általános, egyetemes jogutóda. Hangsúlyozta: az 1991. január 1-jei fordulónappal elkészített vagyonmérlegben az ingatlannak nyilvánvalóan szerepelnie kellett, annak elidegenítéséről sem a vagyonmérleg fordulónapján, sem az 1991. május 31-én meghozott átalakulási döntés idején nem esett szó. A jogerős ítéletben kifejtettekkel szemben hangsúlyozta: az átalakulási döntés meghozatalát követően nem volt törvényes lehetőség az elfogadott átalakulási vagyonmérlegben foglalt vállalati vagyon csökkentésére, különös tekintettel arra, hogy a H. Vállalat nem tartozott államigazgatási felügyelet alá, így a vállalati tanácson kívül más nem határozhatta meg a vagyonmérlegtől eltérően az átalakulási vagyon körét.
Ebből következően az 1991. szeptember 27-i megállapodás - alaki, tartalmi hibái mellett - az Át. garanciális szabályainak megkerülését is célozta, ekként az a Ptk. 200. § (2) bekezdésébe ütközően semmis, annak alapján az ingatlan nem kerülhetett ki az I. rendű alperesi jogelőd vagyonából. Mindezekre figyelemmel ugyancsak a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a III-IV. rendű alperesek, valamint a felperes keresetének elutasítását kérte.
Utalt arra: mivel az I. rendű alperes alapító okirata az átalakulási vagyonmérleghez képest eltérő mérleg-főadatokat tartalmazott, aláírását az állami vagyon kezelőjének meg kellett volna tagadnia. Az eredeti átalakulási dokumentáció csak az egyetemes jogutódlás tényét tartalmazta, az utólag készült apportlisták szabályosnak nem tekinthetők. Tény, hogy az I. rendű alperes megalapítása többszörös, súlyos jogszabálysértésekkel történt, az ingatlan átruházási szerződések az átalakulásra vonatkozó garanciális törvényi előírások megkerülésével, jogszabályba ütköző módon jöttek létre. Mind az alapító okirat, mind annak kiegészítései jogszabályellenesek és az átalakulási döntéssel ellentétes tartalmúak voltak, mindez a cégbejegyzés nem orvosolható akadályát képezte. Ebből következően az alapító állami vagyonkezelő több tekintetben felróhatóan járt el: közreműködött garanciális jogszabályi rendelkezések megkerülését célzó megállapodás létrejöttében, abból a célból, hogy a gazdasági társaság vagyonába szánt ingatlanok az önkormányzat tulajdonába kerüljenek. A vagyonkezelő 1991. október 1-jén a vállalati tanács döntésében foglalt szándéktól eltérő tartalmú alapító okiratot írt alá, a folyamat lezárásaként elkészítette az alapító okirat ugyancsak szabálytalan kiegészítéseit.
Okfejtése szerint az I. rendű alperes tulajdonjogának bejegyzésével alakult ki a jogalkotó akaratának megfelelő törvényes tulajdonjogi helyzet. A jogszabálynak megfelelő átalakulás esetén ugyanis a perbeli ingatlanhányad nem maradhatott volna állami tulajdonban, a vagyonkezelőnek azt apportálnia kellett a megalakuló gazdasági társaságba. A jogerős ítélet meghozatalakor e jogi indokokat figyelembe kellett volna venni, ennek elmulasztása miatt a Ptk. 4. § (4) bekezdése alapján ugyancsak a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésének és a III-IV. rendű alperesek, valamint a felperes keresete elutasításának van helye.
A viszontkeresetet a kereshetőségi jog hiánya miatt elutasító jogerős bírói döntés vonatkozásában rámutatott: az 1991. szeptember 27-i szerződésben az I. rendű alperesi jogelőd szerződő fél volt, a szerződéssel érintett ingatlan vonatkozásában ezért az I. rendű alperes kívülálló harmadik személynek nem tekinthető. A semmisségi okot az eljárt bíróságoknak hivatalból vizsgálniuk kellett volna, ám annak, és ez okból a kereset elutasításának lehetősége a felülvizsgálati eljárásban is adott.
A továbbiakban a 2010. április 7-i beadványában foglaltakkal egyezően utalt az 1991. szeptember 27-i megállapodás semmisségét alátámasztó érveire, az eljárt bíróságok jogszabálysértő jogalkalmazására. Sérelmezte, hogy a semmisséget egyik bíróság sem vizsgálta hivatalból, a viszontkeresetet a kereshetőségi jog hiányában utasították el. Mindezek ugyancsak a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását indokolják.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. Érvelése szerint a perbeli ingatlan sem a H. Vállalat átalakulási vagyonának, sem az I. rendű alperes felszámolási vagyonának nem volt része. Apportálásra nem került sor, a IV. rendű alperes egyéb jogcímen sem bocsátotta az ingatlant az I. rendű alperes tulajdonába, az I. rendű alperes birtokba sem lépett, tulajdonszerzését csupán azzal indokolta, hogy a felperes tulajdonjog bejegyzési kérelmét a földhivatal elutasította.
A Legfelsőbb Bíróságnak az érvénytelenségi és a törlési per kapcsolatáról szóló 3/2010. (XII. 6.) számú Polgári Kollégiumi véleménye 4. pontjának indokolásában foglaltak alapján rámutatott: az ingyenesen, illetve a rosszhiszeműen szerzők esetében az ingatlan-nyilvántartás tartalmára tekintet nélkül a valóságos jogi helyzet az irányadó, a másodfokú bíróság ezzel egyező álláspontja nem sértett jogszabályt.
Álláspontja szerint az I. rendű alperes iratellenesen hivatkozott jóhiszemű, illetve visszterhes szerzésre. Az ingatlan apportálására az előzőek szerint nem került sor, az I. rendű alperes nem ellenérték fejében szerzett, és nem bízhatott az ingatlan-nyilvántartás adataiban sem, mert a tulajdonjog bejegyzési kérelme benyújtása előtt tudomása volt az azzal ellentétes tényleges helyzetről, arról, hogy az 1991. szeptember 27-i érvényes megállapodás értelmében a felperesnek van tulajdoni igénye. Az I. rendű alperes ennek megfelelő tudomását az 1991. szeptember 27-i megállapodás megkötését követő felperesi megkeresésekre adott válaszai - még a felszámolási eljárás idején is - alátámasztották. Az I. rendű alperes abban bízott, hogy ellenkező tudomásával szemben erősebb lesz az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés, szerzése ezért rosszhiszemű, nem illeti meg az Inyt v. 5. § (4) bekezdésében foglalt védelem.
Rámutatott: a III-IV. rendű alperesek határidőt nem mulasztottak. A perbeli ingatlan az I. rendű alperes tulajdonjog bejegyzése alapjául hivatkozott alapító okiratában és cégirataiban sem szerepelt, az alapító okirat érvénytelenségével kapcsolatban a Gt.</a> illetve a Csőd tv. speciális határidői nem alkalmazhatók. A bejegyzés alapjául az I. rendű alperesnek a jogutódlásra vonatkozó - a gazdálkodó szervezetek átalakulásáról szóló törvény rendelkezéseibe ütközően semmis - nyilatkozata szolgált, az Inyt v. 63. § (1) bekezdése és a Ptk. 234. § (1) bekezdése együttes értelmezésével a III-IV. rendű alperesek a keresetindításra vonatkozó jogvesztő határidőt ez okból sem mulasztották el. Utalt a Legfelsőbb Bíróság 3/2010. Polgári Kollégiumi véleményében kifejtettekre, amely szerint a közvetlen jogszerzővel szemben érvényesített igény esetén az érvénytelenségi illetve törlési per között sem a perindítási jogosultság, sem a perindítási határidő tekintetében nincs különbség, az I. rendű alperesnek a bejegyzés alapjául szolgáló jognyilatkozata semmis.
Az I. rendű alperes átalakulásával kapcsolatban hangsúlyozta: a perbeli megállapodás - egyenértékű csere - megkötése érdekében az átalakuló H. Vállalat kereste meg a felperest, azzal, hogy a tulajdonjog ellenében őt illető dologi várományról - az átalakult társaság belterületi ingatlanai után járó önkormányzati részvényekről - mondjon le. Ennek megfelelően, az 1991. október 1-jei átalakulás előtt jött létre az 1991. szeptember 27-i megállapodás. A H. Vállalat tehát nem az 1991. május 31-i teljes vagyonával alakult át, mert az átalakulás fordulónapját megelőzően maga cserélte el a felperest illető várományi jogért a szeptember 27-i megállapodás szerinti ingatlanokat, ezért azok az átalakulási vagyonmérlegben már nem szerepeltek. Az ÁVÜ a vállalati tanács döntésétől az alapító okirat aláírásakor nem tért el, a H. Vállalat jogszerűen rendelkezett a perbeli ingatlanról, a megállapodást az III. rendű alperesi jogelőd jogszerűen hagyta jóvá.
Álláspontja szerint az I. rendű alperesnek a Ptk. 4. §-ára alapított előadásai önmagukban az I. rendű alperes rosszhiszeműségét bizonyítják, és ellentétesek a rendelkezésekre álló adatokkal. Az átalakulásra az állami vállalat, az ÁVÜ és a felperes szoros együttműködésével került sor, a felperes által csatolt, cégbírósághoz benyújtott okiratokat az I. rendű alperes jogelődje készítette, és a felszámoló is folyamatosan konzultált a felperessel. Az I. rendű alperes a felülvizsgálati kérelemben előadottakat is a tények ismeretében tette meg, e szerint viszont nem a III-IV. rendű alperesek, hanem saját eljárása ütközik a Ptk. 4. §-ába.
Az I. rendű alperesnek a keresetindítási jogát megalapozó, védett érdeke nincs, így az eljárt bíróságok megalapozottan utasították el e címen a viszontkeresetet.
Amennyiben ezt az érvelést a Kúria nem osztaná, az elsőfokú bíróság 10.P.20.832/2007/30. számú ítélete elleni fellebbezésében foglaltakra utalással fejtette ki, hogy az 1991. szeptember 27-i szerződés a Legfelsőbb Bíróság XXV. Polgári Elvi Döntésének megfelelő részletességgel jelölte meg a szolgáltatást és az ellenszolgáltatást. Utalt arra: az állami vállalatok átalakulásáról szóló törvény 21. § (2) bekezdése értelmében az önkormányzatok alanyi jogon szerezték az átalakuló társaságok vagyonmérlegében szereplő belterületi földek értékének megfelelő vagyoni részesedést, a Legfelsőbb Bíróság 2/19 98. számú Polgári Jogegységi Döntése értelmében a vagyoni részesedés után járó dologi várományt. Kifejtette: a váromány a tulajdonszerzést megelőző, függő jogi helyzetben fennálló - az adott esetben törvényen alapuló -, dologi jog. E szerint az 1991. szeptember 27-i megállapodás nem tartalmazott lehetetlen szolgáltatást, a felek akarata tulajdonjog átruházására irányult.
A felépítmények önálló átruházásával kapcsolatos I. rendű alperesi álláspontot iratellenesnek tartotta, rámutatott: a felek a szerződés tárgyát képező ingatlanhányad mértéke tekintetében is egyetértettek. A tulajdonszerzés átvezetéséhez két földrészlettel kapcsolatban telekalakításra volt szükség, ez ügyben a felperes több alkalommal megkereste az I. rendű alperest, aki - válaszaiból kitűnően - tudatában volt annak, hogy a megállapodásban foglaltak telekkönyvi átvezetéséhez az ő közreműködése szükséges, e tekintetben az állami vállalatot együttműködési kötelezettség terhelte. Mindezek alapján a megállapodás nem irányult lehetetlen célra, csupán a H. Vállalat nem teljesítette az abból fakadó, a telekrendezéshez szükséges szerződéses kötelezettségét. A megállapodás a kifejtett indokok alapján nem ütközik a Ptk. 200. §-ába, nem irányult az átalakulási törvény megkerülésére sem. Hangsúlyozta: a IV. rendű alperest nem terhelte apportálási kötelezettség, az állami vállalatot megillette a rendelkezés joga. Mellőzni kérte az érvénytelenség hivatalból történő észlelését.
A III-IV. rendű alperesek felülvizsgálati ellenkérelme ugyancsak a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. Hangsúlyozták: a perbeli ingatlan a felek szándékának megfelelően maradt ki az átalakulási vagyonból, e tényt az I. rendű alperesnek az átalakulást követő években tanúsított magatartása is alátámasztja: az I. rendű alperes a tulajdonjog rendezése érdekében a felperessel együttműködött. Az átalakulással létrejövő gazdasági társaság csak az átalakítást végző tulajdonos kifejezett jognyilatkozata szerinti vagyontárgyak tekintetében általános jogutód, az ingatlan e szerint sosem tartozott az I. rendű alperes vagyonába, a III. rendű alperesi jogelőd és a IV. rendű alperes felróhatósága kizárt.
Érvelésük szerint akkor is jogosultak lettek volna a tulajdoni igény jelen perben történő érvényesítésére, ha az ingatlan a felszámolási vagyon körébe tartozott volna, mert a tulajdoni igény a - további tulajdoni igényt érvényesítő - felperes tulajdonostárs perben állása nélkül nem bírálható el, erre figyelemmel a peres eljárás az általános hatáskörű bíróságra tartozik.
Nézetük szerint az I. rendű alperest az Inyt v. 5. § (3) bekezdése szerinti védelem sem illeti meg, mert a tulajdonjogot ingyenesen szerezte, így jóhiszemű szerzőnek nem tekinthető. A megállapodás célja kifejezetten az volt, hogy a felperes ne váljon a létrejövő gazdasági társaság résztulajdonosává, a belterületi földek után a törvény szerint járó részvényeket ne kelljen a részére kiadni. Az I. rendű alperes az ingatlan-nyilvántartástól eltérő valós állapotot is ismerte: tudatában volt annak, hogy az ingatlan 90290/120084 tulajdoni hányadának megszerzésére nincs érvényes jogcíme. Rámutattak: mindezek alapján az Inyt v. 5. § (3) bekezdésében szabályozott jóhiszeműség másik feltétele is hiányzik, mivel az I. rendű alperesnek tudnia kellett a látszattal ellentétes valóságos jogi helyzetről.
Kifejtették: perlési jogosultságuk nem vitatható, figyelemmel arra, hogy a bejegyzés törlését annak érvénytelensége miatt, fennálló tulajdon -, illetve kezelői jogukra alapították, ugyanakkor a földhivatalnak az I. rendű alperes tulajdonjoga bejegyzésekor nem állt rendelkezésére az Inyt v. 32. § (1) bekezdése szerinti, bejegyzésre alkalmas okirat. Nézetük szerint az ilyen per nem kiigazítási per, ezért a perindításnak a sikertelen földhivatali eljárás nem feltétele.
Egyetértettek az eljárt bíróságoknak az I. rendű alperes jogi érdeke, így kereshetőségi joga hiányára vonatkozó megállapításaival. Hangsúlyozták: az 1991. szeptember 27-i megállapodás érvénytelenségének megállapítása sem változtatott volna azon, hogy az ingatlan nem tartozott az I. rendű alperes vagyonába, így nincs az I. rendű alperes kereshetőségi jogát a viszontkereset vonatkozásában megalapozó jogi érdek.
Az I. rendű alperes felülvizsgálati kérelme a következők szerint alapos.
A Pp. 270. § (2) bekezdése és a 275. § (3) bekezdése együttes értelmezéséből következően az eredményes felülvizsgálat alapja anyagi jogi jogszabálysértés vagy az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással bíró eljárásjogi szabálysértés megvalósulása lehet. A Pp. 275. § (1) és (2) bekezdései értelmében a Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között, a rendelkezésre álló iratok alapján vizsgálhatja felül, eljárásában bizonyítás felvételének helye nincs.
Az I. rendű alperes felülvizsgálati kérelmét részben eljárási - a Csőd tv. rendelkezéseire alapított pergátló - szabálysértésre, illetve ugyancsak a csődjogszabályok szerinti anyagi jogi jogvesztésre - a III. rendű alperes kereshetőségi jogának hiányára -, a III-IV. rendű alperesek esetében az Inyt v. 62. § (1) bekezdés a.) pontja szerinti határidők elmulasztása miatti jogvesztésre alapította. Fenntartotta az 1991. évi megállapodás érvénytelenségére vonatkozó hivatkozását és sérelmezte erre vonatkozó kereshetőségi joga hiányának - álláspontja szerint téves - megállapítását, a IV. rendű alperes és a III. rendű alperesi jogelőd felróhatósága vizsgálatának mellőzését.
A Kúria az I. rendű alperes felülvizsgálati érvelésével kapcsolatban a következőket emeli ki: a másodfokú bíróság Pf.II.20.453/2009/7. számú hatályon kívül helyező végzésében helytállóan rögzítette, hogy a felperes alternatív kereseti kérelmeinek alapja az 1991. szeptember 27-i megállapodás volt, a szerződés által létrehozott függő helyzetet a telekalakítás lebonyolításával, ingatlan-nyilvántartási átvezetésével, majd tulajdonjogának bejegyzésével kívánta megoldani. A viszontkereset ugyancsak az 1991-ben kelt megállapodáshoz kapcsolódott: az I. rendű alperes érvelése szerint a Legfelsőbb Bíróság XXV. számú PED szerinti tartalmi elemek a szerződésből nem állapíthatók meg, ezért az létre sem jött, másodlagosan a szerződés érvénytelenségére hivatkozott. Helytállóan mutatott rá a másodfokú bíróság arra is, hogy ebben a helyzetben elsődlegesen eldöntendő kérdés a szerződés érvénytelenségével kapcsolatos hivatkozás volt. A továbbiak szempontjából irányadó megállapítás, mely szerint az I. rendű alperes az ingatlan tekintetében az állami vállalatnak nem jogutóda, behatárolta az I. rendű alperes által és a vele szemben érvényesíthető igények körét: kereshetőségi jog hiányában az I. rendű alperes az 1991-ben kelt megállapodást nem támadhatja, ugyanakkor az azzal kapcsolatos jognyilatkozat megtételére sem kötelezhető - arra nem is jogosult -, ezen igények a perben nem álló tulajdonossal, a Magyar Állam ellen érvényesíthetők illetve az ezen alapuló perbeli védekezés joga is őt illeti.
A másodfokú bíróságnak az I. rendű alperes jogutódlásával kapcsolatos álláspontja azonban a következők szerint nem helytálló: az I. rendű alperes az Át. rendelkezései alapján társasági formaváltással, az állami vállalat jogutódlással történő megszűnésével és új gazdasági társaság - az I. rendű alperes - jogelőddel történt keletkezése útján, a törvény értelmében (Át. 8. § (1) bekezdés) általános jogutódként jött létre. Az általános jogutód megszerzi a jogelődöt megszűnése pillanatában megillető, teljes - aktívákat és passzívákat magába foglaló - vagyonát. Az I. rendű alperes a perbeli ingatlanhányad tulajdonjogát kétségkívül nem szerezte meg, a jogutódi minőség szempontjából azonban nem ennek, hanem annak van jelentősége, hogy általános jogutódként az I. rendű alperes mind az aktívák, mind a passzívák - a jogelőd vagyonából kikerült vagyonelemek - tekintetében igényérvényesítési jogosultságot szerzett. E szerint az I. rendű alperes nem kívülálló harmadik személyként, hanem szerződő félként hivatkozott a megállapodás érvénytelenségére, így kereshetőségi joga nem függött jogi érdek fennállásától.
A Kúria megjegyzi: az I. rendű alperes "harmadik személyként" is jogosult lett volna a szerződés érvényességét vitatni, figyelemmel arra, hogy az érvénytelenség kimondásával - és a felperes tulajdonszerzési jogcíme következményes elvesztésével - az alkalmazandó jogkövetkezmény függvényében - vagyonszerzési pozíciói kedvezőbbek lehetnek. Az átalakulási vagyon - ennek megfelelően a felszámolási vagyon - körének vitatása az I. rendű alperes kereshetőségi jogát kívülállóként is megalapozza, az érvénytelenség kimondása ugyanis számára az esetleges ellenszolgáltatás nélkül maradó szolgáltatás kompenzálásának lehetőségét adja.
Az általános jogutódlás tényéből az is következik, hogy a szerződésből a jogelődre háruló kötelezettségek - a telekalakításhoz illetve a felperes tulajdonjoga bejegyzéséhez szükséges nyilatkozatok kiadása - az I. rendű alperest is terhelik, ezért - amennyiben a szerződés érvényesnek bizonyul - nem elégséges a III. és IV. rendű alperesek jognyilatkozatának pótlása: a szerződés megkötésekori, az állami vállalat átalakulásához kapcsolódó jogi helyzetben ugyanis mind az ÁVÜ, mind az állami vállalat rendelkeztek az ingatlanra vonatkozó jogosultságokkal. Az állami vállalatok átalakulásáról szóló törvény speciális körülményeket teremtett: a törvény alapján, a tulajdonos képviselőjeként eljárt ÁVÜ jóváhagyásával mind az átalakuló vállalat, mind a felperes várományt cserélt, a felperes a belterületi földek értékének megfelelő részvénypakettre, a H. Vállalat az ingatlanok tulajdonjogára vonatkozó várományát.
Helytállóan mutatott rá a másodfokú bíróság arra, hogy az 1991-ben kelt megállapodás függő jogi helyzetet eredményezett (Ptk. 228. § (1) bekezdés), amely csak a telekalakítás lebonyolításával volt feloldható, jóllehet a felek - az I. rendű alperes egyetértésével - ettől eltérő jogi alapokon nyugvó kísérleteket is tettek a felperes tulajdonjogának rendezésére (1994. december 20-i egyeztetés, 2000. december 8-i szerződés). Megjegyzi a Kúria: még az I. rendű alperes is azzal indokolta a földhivatalhoz 2001-ben benyújtott tulajdonjog bejegyzési kérelmét, hogy az 1991-es megállapodás teljesítéséhez szükséges tulajdonjogának előzetes bejegyzése. A függő jogi helyzetben a felek jogai és kötelezettségei nem változtak (Ptk. 229. § (1) bekezdés), a IV. rendű alperes illetve a III. rendű alperes jogelődje tulajdonosként és a részvények kibocsátójaként a várományi jogok cseréjéhez hozzájárult (Ptk. 215. § (1) bekezdés). Módosul az így kialakult helyzet, ha a szerződés érvénytelennek bizonyul: a IV. rendű alperes mentesül a felperes és az I. rendű alperesi jogelőd megállapodását jóváhagyó nyilatkozatának hatálya alól.
Az I. rendű alperes - ugyancsak a szerződés alapján - köteles volt közreműködni a telekalakítás lebonyolításában annak érdekében, hogy a megállapodásban foglalt ingatlanok kialakulása után azokon a felperes tulajdonjogot szerezzen. Ehhez kapcsolódóan a Kúria kiemeli: önmagában az a körülmény, hogy a szerződéskötés időpontjában a megállapodásban megjelölt helyrajzi számú ingatlanok még nem léteztek, nem jelent lehetetlen szolgáltatást (Ptk. 227. § (2) bekezdés): a szerződés felfüggesztő feltétele volt a megállapodás szerinti földhivatali eljárás lebonyolítása. Tekintve, hogy a függő jogi helyzet ebből a szempontból jelenleg is változatlan, és a telekalakításhoz, valamint a felperes tulajdonszerzéséhez a III-IV. rendű alperesek hozzájárultak, ahhoz csupán az I. rendű alperes hozzájárulása szükséges.
Az előzőekből következik (s ezt a másodfokú bíróság hatályon kívül helyező végzése is helytállóan rögzítette), hogy a kialakult helyzetben az I. rendű alperessel szembeni törlési kereset előterjesztésére a szerződésen alapuló bejegyzési igénye értelmében a felperes jogosult.
Az I. rendű alperes viszontkeresetében elsődlegesen arra hivatkozott, hogy az 1991. szeptember 27-i megállapodás nem jött létre, másodlagosan - több okból - annak érvénytelenségét állította, az eljárt bíróságok azonban (eltérő jogi álláspontjuk miatt) az érvénytelenségi hivatkozást érdemben nem vizsgálták, indokolásukban csupán a Legfelsőbb Bíróság XXV. számú Polgári Elvi Döntésben előírtak viszonylatában fejtették ki a szerződés létrejöttére vonatkozó álláspontjukat, a szerződés semmisségére vonatkozó viszontkeresetet azonban a kereshetőségi jog hiányában utasították el.
Figyelemmel arra, hogy a viszontkeresettel kapcsolatos érdemi vizsgálatot az eljárt bíróságok nem folytatták le, a felülvizsgálati eljárásban pedig bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet - az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására, újabb határozat hozatalára utasította.
A megismételt elsőfokú eljárásban a bizonyításra köteles I. rendű alperes indítványa alapján fel kell deríteni a szerződés megkötésére és annak teljesítésére - különösen a felperes ellenszolgáltatására - vonatkozó adatokat, s a rendelkezésre álló bizonyítékokat az I. rendű alperes viszontkeresete szempontjából értékelve kell állást foglalni abban a kérdésben, megalapozott-e az I. rendű alperes érvénytelenségi hivatkozása.
Figyelemmel kell lenni arra, hogy az állami vállalat átalakulásához kapcsolódóan a részvényeket az ÁVÜ bocsátotta ki, annak alapját az átalakuláskor meglévő vagyon képezte, a perbeli csereszerződés esetében azonban a részvény-váromány csak látszólag egyenérték: az adott vagyonelem állaga és az értékét képviselő értékpapír - részvény - egyazon dolog két különböző megjelenési formája. Az átalakulást megelőzően elcserélt ingatlanok értéke után az ÁVÜ nem bocsáthatott ki részvényt, így nem tudható, mi volt a tulajdonjog ellenében az I. rendű alperesnek juttatott szolgáltatás. Az a megjegyzés, hogy az önkormányzatoknak juttatott ingatlanvagyon "elszámolására" sor került, nem azonos az egyenértékek cseréjét rögzítő megállapodásban foglaltakkal: annak alapján azonos értéknek kellett az I. rendű alperesnél megjelennie.
Mindezek tükrében kell értékelni azokat a peradatokat is, melyek szerint az önkormányzatokra átruházott ingatlanok értékkülönbözete a felhalmozott vagyonnal szemben elszámolásra került, továbbá azt, hogy az állami vállalat kezelésében volt belterületi ingatlanok után járó tulajdonrészről történt felperesi lemondás következtében 176 darab helyett csak 5 darab önkormányzati részvény átadására került sor. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy az I. rendű alperesi jogelőd szándéka - a többi kezelővel együtt - kifejezetten az volt (amely ez ügyben a felperessel tárgyalásokat is folytattak), hogy a perbeli ingatlanhányad kikerüljön a vagyonából és azt az önkormányzat felügyelete alá helyezze, nem csupán azt kívánta elhárítani, hogy az önkormányzat részvényes legyen. Ehhez az ügyleti akarathoz az I. rendű alperes is következetesen, egészen a tulajdonjog bejegyzési kérelme előterjesztéséig tartotta magát. Ebből következően - ellentétben az I. rendű alperes hivatkozásával - a tulajdonátruházás nem az átalakulás előtti "sietős" kihelyezés, hanem több hónapos együttműködés eredménye volt.
A Kúria kiemeli: a rendelkezésre álló adatok szerint (figyelemmel az 1991-től a keresetlevél benyújtásáig terjedő időszakban keletkezett okiratokra, a felperes és az I. rendű alperes közötti levelezésekre is) helytálló az eljárt bíróságok álláspontja az 1991-es megállapodásnak a Legfelsőbb Bíróság XXV. számú Polgári Elvi Döntésnek megfelelő létrejötte, a Ptk. 338/B. §-ával kapcsolatban kifejtettek, és a várománnyal való rendelkezés lehetősége tekintetében.
Az I. rendű alperes pergátló kifogását illetően is helyes az eljárt bíróságok következtetése: a Kúria egyetértett azzal, hogy kizárólagos hatáskör miatti permegszüntetésnek nincs helye, és a Csőd tv. rendelkezései miatti "jogvesztés" sem következett be.
A Kúria hangsúlyozza: a Csőd tv. 38.§-ának az 1997. évi XXVII. törvénnyel történt, az 1992. január 1. után indult eljárásokban - tehát az I. rendű alperessel szembeni felszámolás során is - alkalmazandó módosítása szerint csak a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos pénzkövetelés érvényesítése tartozik a felszámolási eljárásra, egyéb követelések - így a jelen perben érvényesített dologi igények - az általános hatáskörű bíróság előtt érvényesíthetők, ezért nem tévedtek az eljárt bíróságok, hanem a jogszabályoknak megfelelően jártak el, amikor a per megszüntetését mellőzve, érdemben bírálták el a jogvitát.
A Kúria végezetül utal arra: a III. és IV. rendű alperesek által indított pernek a jelen ügyhöz történő egyesítése nem felel meg a Pp.</a> szabályainak: annak következtében azonos perbeli oldalon álló felek közötti jogvitát is elbírált a bíróság, és az eredeti perálláshoz képest a jelen per állására figyelemmel a perbeli pozíciók is módosultak. Minderre az egyesítés (Pp.149. § (2) bekezdés) eljárásjogi intézménye nem ad módot.
A hatályon kívül helyező rendelkezésre figyelemmel a Kúria a peres felek jogi képviseletével felmerült felülvizsgálati eljárási költségeit a 32/2 003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (2), (5) és (6) bekezdéseiben foglaltakra tekintettel, a ténylegesen kifejtett ügyvédi tevékenységgel arányosan, a 4/A. § értelmében az általános forgalmi adóra is figyelemmel csupán megállapította, azzal, hogy annak viseléséről az új határozatot hozó bíróság dönt.

Budapest, 2013. március 27.

Dr. Harter Mária s.k. a tanács elnöke, Dr. Varga Edit s.k. előadó bíró, Dr. Mocsár Attila Zsolt s.k. bíró

(Kúria Pfv.I.20.794/2012.)

A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!

Megbízható forrás, szakértő munkatárs

adozona.hu

BH+ 2013.10.412

BH+ 2013.10.412

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Válassza az Ön számára legkedvezőbb előfizetési csomagajánlatunkat!

{{ item.ArticleTitle }}

adozona.hu

BH+ 2013.10.412

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Ön már az előfizetőnk?

Ön még nem rendelkezik előfizetéssel?

Válassza az Ön számára legkedvezőbb előfizetési csomagajánlatunkat!

{{ item.ArticleTitle }}

Keresés az oldal szövegében