adozona.hu
BH+ 2013.10.441
BH+ 2013.10.441
Mögöttes felelősség esetén az adófizetésre kötelezett személy jogorvoslati kérelmét nemcsak fellebbezésként, hanem felügyeleti intézkedés iránti kérelemnek is minősíthető [2003. évi XCII. tv. 35. § (1) bek., (2) bek f) pontja, 141/A. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az APEH Regionális Igazgatóság Végrehajtás-előkészítő Osztály, mint elsőfokú hatóság határozatával 2009. szeptember 15-én kötelezte a felperest az R. Építőipari és Kereskedelmi Bt. "f.a." (továbbiakban: Bt.) beltagját, mint a társaság tartozásáért helytállni köteles tagot az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 35. § (2) bekezdés f) pontjára tekintettel 1 430 577 Ft adótartozás megfizetésére. A határozat adónemenkénti megoszlásban és az eredeti esedékességi idő ...
BH+ 2013.10.441 Mögöttes felelősség esetén az adófizetésre kötelezett személy jogorvoslati kérelmét nemcsak fellebbezésként, hanem felügyeleti intézkedés iránti kérelemnek is minősíthető [2003. évi XCII. tv. 35. § (1) bek., (2) bek f) pontja, 141/A. § (1) bek.]
Az APEH Regionális Igazgatóság Végrehajtás-előkészítő Osztály, mint elsőfokú hatóság határozatával 2009. szeptember 15-én kötelezte a felperest az R. Építőipari és Kereskedelmi Bt. "f.a." (továbbiakban: Bt.) beltagját, mint a társaság tartozásáért helytállni köteles tagot az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 35. § (2) bekezdés f) pontjára tekintettel 1 430 577 Ft adótartozás megfizetésére. A határozat adónemenkénti megoszlásban és az eredeti esedékességi idő feltüntetésével részletezte a tartozás összegét, és az indokolásban utalt a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (továbbiakban: Gt.) 68. § (1) és (2), 108. § (1) bekezdésére, mely szerint a társaság jogutód nélküli megszűnése esetén a társaságot terhelő fennmaradt követelés a megszűnéstől számított 5 éves jogvesztő határidő alatt érvényesíthető a társaság tartozásaiért korlátlan helytállási kötelezettséggel tartozó taggal szemben. A Bt.-t a Pest Megyei Bíróság, mint cégbíróság felszámolási eljárás lefolytatását követően 2008. augusztus 19-én jogerős végzésével jogutód nélkül megszüntette, szeptember 3-án törölték a cégjegyzékből. Ezt még megelőzően azonban az adóhatóság végrehajtási eljárást kezdeményezett a Bt.-vel szemben, amely nem vezetett eredményre. A megjelölt tartozásból törlesztés nem történt, ezért került sor a mögöttes felelős beltag kötelezésére.A felperes fellebbezésében kétségessé tette, hogy az adóhatóság a követelését, mint hitelezői igényt a felszámolási eljárásban szabályszerűen bejelentette, és azt a felszámoló nyilvántartásba vette. Idézte az 1991. évi XLIX. törvény (Csőd. tv.) több rendelkezését annak alátámasztására, hogy szabályszerű bejelentés hiányában a követelés megszűnt, másrészt jelezte, hogy a 2001-2002. évi áfa, valamint a 2002. évi egyéb járulékkövetelések már elévültek, a tartozás behajtására nincs jogalap.
Az APEH Központi Hivatal Hatósági Főosztály Hivatali Osztálya (alperesi jogelőd) 2010. január 13-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot részben megváltoztatta. Rögzítette, hogy a felszámolási eljárásban a tartozás, mint hitelezői igény bejelentésre és a felszámoló által visszaigazolásra került. Az eljárás mindenben megfelelt a Cstv. előírásainak, az erre vonatkozó fellebbezés nem alapos, ugyanakkor az elsőfokú határozatban foglalt adótartozásokat elévülés szempontjából átvizsgálta, és megállapította, hogy a kötelezés elévült összegeket is tartalmazott. Ezt adónemenként és összegszerűen kimunkálta a másodfokú hatóság, melynek eredményeképpen 1 390 712 Ft megfizetésére kötelezte a felperest.
A felperes keresetében egyrészt kifogásolta, hogy a felszámolási eljárásban jogszabálysértések, illetve mulasztások történtek. Pl.: felszámoló nyilvántartásba vett már elévült követelést is, illetve bizonyított kintlévőségek behajtása iránt nem történt intézkedés. Ezen túlmenően részben a keresetlevélben, részben a per során csatolt előkészítő iratban tételesen végigment a fizetendő tartozás elemein, és ennek eredményeképpen 1 079 875 Ft követelést elévülés, illetőleg jogalap hiányában vitatott, 310 837 Ft-ot viszont elismert.
A megyei bíróság ítéletével mindkét fokú határozatot hatályon kívül helyezte, és a "közigazgatási szervet" új eljárásra kötelezte. Az ítélet az ügy tényállásának rögzítése körében - egyebek mellett - kitért arra, hogy az adóhatóság az Art. 87. § (1) bekezdés a) pontja szerinti bevallások utólagos vizsgálatára irányuló, felszámolás miatti tevékenységet lezáró ellenőrzést folytatott a Bt.-nél, melyet 2007. december 12-én hozott határozattal zárt le. Ennek címzettje a K. Holding Zrt., mint a Bt. felszámolója, a megállapított adóhiány 544 000 Ft + járulékai, valamint 80 000 Ft egyéb okból megállapított mulasztási bírság. A határozat 2008. január 9-én jogerőre emelkedett. Az elsőfokú bíróság az ítéletben hivatkozott a döntése alapjául szolgáló releváns jogszabályokra, így az Art. 35. § (2) bekezdés f) pontja, 141/A. § (4) bekezdése, a Gt. 104. § (1) bekezdés, 108. §-ára és az 1/2007. PJE döntésre. Rögzítette, hogy ugyan a felperes mögöttes felelős, azonban a fenti határozat a Bt.-vel szemben csak 544 000 Ft adóhiányt állapított meg. A felperes ennek erejéig tartozna helytállni a fizetésért, de mivel ezt az alaphatározatot jogorvoslattal vitatni nem állt módjában (az egyetlen lehetséges jogorvoslat a felügyeleti intézkedés előterjesztésére nyitva álló határidő eltelt 2008. január 9. és 2009. szeptember 15. között), így csak a felperes által elismert követelés lehet irányadó. Egyébként is a felszámolásra került Bt. valamennyi tartozását határozatba kellett volna foglalni ahhoz, hogy a felperes mögöttes felelőssége megállapításához kiindulópontként szolgáljon. Kifejtette a bíróság, hogy nem lehet hátrányos következménye a felperesre nézve annak, hogy másfél év elteltével született meg a felperest kötelező határozat az eredetihez képest közel háromszoros nagyságrendben.
A jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. A Pp. 275. § (4) bekezdésére hivatkozással kérte a Legfelsőbb Bíróságtól a jogszabálynak megfelelő új határozat hozatalát, vagy az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra kötelezését, valamint perköltség megállapítását. Kifejtette, hogy az ítélet sérti a Pp. 339/A. §-át, a hibásan megállapított tényállásból levont következtetés is helytelen. Az alperes által a Bt. tartozásaként megjelölt, de a felperessel szemben a mögöttes felelősség alapján érvényesíteni kívánt és a másodfokú határozatba foglalt - módosított összegű - követelés több részből tevődik össze. Egyik részét adja a felszámolási tevékenységet lezáró, azaz 2002. január 1.-2006. december 12. időtartamra vonatkozó (544 000 Ft és járulékai) tartozást mutató határozat, a másik részét a társaság által benyújtott adóbevallások. Ez utóbbiak is - a határozattal egy tekintet alá eső - végrehajtható okiratok [Art. 145. § (1) bekezdés ab) pont], melyen alapuló tartozás behajtása iránt a hatóság az Art. 150. § (1)-(3) bekezdés alapján intézkedhet. Azt elismerte az alperes, hogy a felperes nem tudott élni külön az adóellenőrzés keretében hozott határozattal szembeni rendkívüli jogorvoslat jogával [Art. 141/A. § (4) bekezdés], mert az idő eltelt. Azt is elismerte, hogy mivel a felperes a már személyére vonatkozóan meghozott határozat elleni fellebbezésében az alaphatározat jogalapját is vitatta, azt felügyeleti intézkedés iránti kérelemnek kellett volna tekinteni, és elbírálás céljából továbbítani az elsőfokú hatóságnak.
Vitatja viszont a megyei bíróság azon megállapítását, hogy csak a határozatba foglalt kötelezés lehetne alapja a mögöttes felelősség megállapításának. Álláspontja szerint az Art. szabályai nem tartalmaznak olyan előírást, hogy a bevallott - de befizetni elmulasztott - adótartozás összegét az utólagos ellenőrzés során hozott határozatba is rögzíteni kellene [Art. 106. §, 128. § (1) bekezdés, 129. § (1) bekezdés ab) pont, 178. § (3) bekezdés]. Téves tehát a bíróság azon megállapítása, hogy csak a határozatba foglalt tartozás és abból is csak az elismert összegű lehet a kötelezés alapja, azaz 310 837 Ft.
A felperes ellenkérelmében az ítélet helybenhagyását kérte, valamint az általa tévesen lerótt 78 000 Ft illeték visszatérítéséről való rendelkezést. Álláspontja szerint a felülvizsgálati kérelem elkésett. Előterjesztette nyilatkozatát, mely szerint jogvesztő határidők be nem tartása történt a felszámolási eljárás során (hitelezői igények bejelentése, a felszámolás közzététele). A felszámolási eljárás alatt nem volt biztosítva a felperes jogorvoslati joga.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos:
Az Art. 35. § (1) és (2) bekezdés f) pontja szerint: "Az adót az e törvényben vagy más törvényben meghatározott esedékességekor az köteles megfizetni, akit arra jogszabály kötelez. A levont adót, adóelőleget annak kell megfizetnie, aki azt levonta. A beszedett adót az adóbeszedésre kötelezett fizeti meg. Ha az adózó az esedékes adót nem fizette meg és azt tőle nem lehet behajtani, az adó megfizetésére határozattal kötelezhető: a gazdasági társaság, a közös név alatt működő polgári jogi társaság adótartozásáért a rájuk vonatkozó szabályok szerint a helytállni köteles tag, vezető tisztségviselő, illetve szervezet, a jogi személy felelősségvállalásával működő vállalkozó esetében a felelősségvállaló, továbbá az a személy, amely (aki) a vállalkozás kötelezettségeiért törvény alapján felel."
Az Art. 141/A. § értelmében: "A felszámolási eljárás időtartama alatt hozott, utólagos adómegállapítás tárgyában kiadott első- illetőleg másodfokú határozattal szemben felügyeleti intézkedés iránti kérelmet terjeszthet elő az a személy is, akit (amelyet) az adóhatóság a felszámolással megszűnt adózó adótartozásának megfizetésére kötelezett. Az adó megfizetésére kötelezett a helytállási kötelezettségét megállapító - a 35. § (2) bekezdése alapján meghozott - adóhatósági határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül felügyeleti intézkedés iránti kérelmet terjeszthet elő abban az esetben is, ha a felszámolási eljárás időtartama alatt hozott adóhatósági határozat olyan időszakra vonatkozik, amelynek tekintetében az adó megállapításához való jog már elévült. A (2) bekezdésben meghatározott esetben, ha a felettes szerv megállapítja, hogy az elévüléssel érintett időszak vonatkozásában az adómegállapítás részben vagy egészben jogszabálysértő, úgy az adótartozás végrehajtásához való jog elévülési idején belül a jogszabálysértő adómegállapítás tekintetében az adóvégrehajtáshoz való jogot korlátozza vagy megszünteti. Az adóhatóság - a 35. § (2) bekezdése alapján meghozott határozat közlésével egyidejűleg - az adó megfizetésére kötelezettel közli a felszámolási eljárás időtartama alatt hozott, utólagos adómegállapítás tárgyában kiadott első- illetőleg másodfokú határozatot, valamint az utólagos adóellenőrzés megállapításairól felvett jegyzőkönyvet."
Az Art. 145. § (1) bekezdés a) és b) pontja alapján: "Az adóigazgatási eljárásban végrehajtható okirat: a fizetési kötelezettséget megállapító jogerős hatósági határozat (végzés), az önadózás esetén a fizetendő adót (adóelőleget) tartalmazó bevallás."
A Pp. 221. § (1) bekezdés szerint: "Az ítélet indokolásában röviden elő kell adni a bíróság által megállapított tényállást az arra vonatkozó bizonyítékok megjelölésével, hivatkozni kell azokra a jogszabályokra, amelyeken a bíróság ítélete alapszik. Meg kell röviden említeni azokat a körülményeket, amelyeket a bíróság a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak vett, végül utalni kell azokra az okokra, amelyek miatt a bíróság valamely tényt nem talált bizonyítottnak, vagy amelyek miatt a felajánlott bizonyítást mellőzte."
A fentiekben rögzített tényállás és az idézett jogszabályok alapján a Kúria osztotta az alperes felülvizsgálati kérelmében kifejtett azon álláspontját, hogy a jogerős ítélet nem felelt meg a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglalt - az ítélet indokolására vonatkozó - követelményeknek. Nem adta ugyanis jogszabályi alapját annak, hogy a mögöttes felelős miért csak a megszűnt társasággal szembeni határozati formában rögzített tartozásért lenne felelős (a végrehajtható okiratnak minősülő adóbevallásban foglaltakért miért nem), mint ahogyan hiányzik az ítéletből annak jogi indoka is, hogy a jogorvoslati jog érvényesíthetőségének elmaradásából milyen alapon következik, hogy csak az elismert tartozás erejéig marasztalható az ügyfél. A jogalapi kérdéseken túl továbbá összegszerűségi kérdés is megválaszolatlan maradt, azaz miért fogadta el a bíróság a felperes által a perben előterjesztett számszaki levezetést teljes egészében szemben az alperesi határozatban foglaltakkal.
Mindezek ellenére a Kúria a per speciális tényállására tekintettel nem az elsőfokú bírósági eljárás megismétlését látta indokoltnak, hanem az ítélet és az alperesi határozat hatályon kívül helyezése mellett az alperes új eljárásra kötelezését. Ennek oka - amit egyébként az alperes maga is tényszerűen rögzített felülvizsgálati kérelmében -, hogy noha a mögöttes felelős számára a jogszabály biztosít egy rendkívüli jogorvoslati lehetőséget, ezzel a konkrét esetben a felperes nem tudott élni. Ugyancsak maga az alperes ismerte el, hogy a felperes már az őt kötelező elsőfokú határozat elleni fellebbezésében is vitatta az alaphatározat jogalapját, márpedig a tartalmi elbírálás elve alapján észlelni kellett volna, hogy az valójában az alaphatározat elleni felügyeleti intézkedés iránti kérelemnek minősül, ezért azt továbbítani kellett volna az annak elbírálásra jogosult szervhez. Tény, hogy ez nem történt meg, melynek indoka a periratokból nem derült ki. Ennél fogva az ügyfél a bírósághoz volt kénytelen fordulni egy olyan jogvita eldöntése érdekében, amelyet meg kellett volna hogy előzzön még egy közigazgatási eljárás, ugyanis volt egy ki nem merített jogorvoslati fórum. Ez a hiányosság - mint ahogy az alperes is elismerte - orvosolható lett volna a fellebbezési eljárásban.
Ennél fogva a Pp. 275. § (4) bekezdésére figyelemmel a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét és az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Az alperesnek az új eljárásban a fellebbezést tartalma szerint elbírálva kell új határozatot hoznia. (Kúria, Kfv.I.35.515/2011.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Pest Megyei Bíróság 2011. március 23-án kelt 1.K.26.539/2010/13. sorszámú jogerős ítélete ellen az alperes részéről 16. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi
í t é l e t e t :
A Kúria a Pest Megyei Bíróság 1.K.26.539/2010/13.számú ítéletét, és az alperes 5227965703 számú határozatát hatályon kívül helyezi, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezi.A felek perrel felmerült költségeiket maguk viselik.
A kereseti és felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
Az APEH Regionális Igazgatóság Végrehajtás-előkészítő Osztály, mint első fokú hatóság határozatával 2009. szeptember 15-én kötelezte a felperest az R. Építőipari és Kereskedelmi Bt. "f.a." (a továbbiakban: Bt.) beltagját, mint a társaság tartozásáért helytállni köteles tagot az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 35. § (2) bekezdés f) pontjára tekintettel 1 430 577 Ft adótartozás megfizetésére. A határozat adónemenkénti megoszlásban és az eredeti esedékességi idő feltüntetésével részletezte a tartozás összegét, és az indokolásban utalt a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 68. § (1) és (2), 108. § (1) bekezdésére, mely szerint a társaság jogutód nélküli megszűnése esetén a társaságot terhelő fennmaradt követelés a megszűnéstől számított 5 éves jogvesztő határidő alatt érvényesíthető a társaság tartozásaiért korlátlan helytállási kötelezettséggel tartozó taggal szemben. A Bt.-t a Pest Megyei Bíróság, mint cégbíróság felszámolási eljárás lefolytatását követően 2008. augusztus 19-én jogerős végzésével jogutód nélkül megszüntette, szeptember 3-án törölték a cégjegyzékből. Ezt még megelőzően azonban az adóhatóság végrehajtási eljárást kezdeményezett a Bt.-vel szemben, amely nem vezetett eredményre. A megjelölt tartozásból törlesztés nem történt, ezért került sor a mögöttes felelős beltag kötelezésére.A felperes fellebbezésében kétségessé tette, hogy az adóhatóság a követelését, mint hitelezői igényt a felszámolási eljárásban szabályszerűen bejelentette, és azt a felszámoló nyilvántartásba vette. Idézte az 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) több rendelkezését annak alátámasztására, hogy szabályszerű bejelentés hiányában a követelés megszűnt, másrészt jelezte, hogy a 2001-2002. évi áfa, valamint a 2002. évi egyéb járulékkövetelések már elévültek, a tartozás behajtására nincs jogalap.
Az APEH Központi Hivatal Hatósági Főosztály Hivatali Osztálya (alperesi jogelőd) 2010. január 13-án kelt határozatával az első fokú határozatot részben megváltoztatta. Rögzítette, hogy a felszámolási eljárásban a tartozás, mint hitelezői igény bejelentésre és a felszámoló által visszaigazolásra került. Az eljárás mindenben megfelelt a Cstv. előírásainak, az erre vonatkozó fellebbezés nem alapos, ugyanakkor az első fokú határozatban foglalt adótartozásokat elévülés szempontjából átvizsgálta, és megállapította, hogy a kötelezés elévült összegeket is tartalmazott. Ezt adónemenként és összegszerűen kimunkálta a másodfokú hatóság, melynek eredményeképpen 1 390 712 Ft megfizetésére kötelezte a felperest.
A felperes keresetében egyrészt kifogásolta, hogy a felszámolási eljárásban jogszabálysértések, illetve mulasztások történtek. Pl.: felszámoló nyilvántartásba vett már elévült követelést is, illetve bizonyított kintlévőségek behajtása iránt nem történt intézkedés. Ezen túlmenően részben a keresetlevélben, részben a per során csatolt előkészítő iratban tételesen végigment a fizetendő tartozás elemein, és ennek eredményeképpen 1 079 875 Ft követelést elévülés, illetőleg jogalap hiányában vitatott, 310 837 Ft-ot viszont elismert.
A megyei bíróság ítéletével mindkét fokú határozatot hatályon kívül helyezte, és a "közigazgatási szervet" új eljárásra kötelezte. Az ítélet az ügy tényállásának rögzítése körében - egyebek mellett - kitért arra, hogy az adóhatóság az Art. 87. § (1) bekezdés a) pontja szerinti bevallások utólagos vizsgálatára irányuló, felszámolás miatti tevékenységet lezáró ellenőrzést folytatott a Bt.-nél, melyet 2007. december 12-én hozott határozattal zárt le. Ennek címzettje a K. Holding Zrt., mint a Bt. felszámolója, a megállapított adóhiány 544 000 Ft + járulékai, valamint 80 000 Ft egyéb okból megállapított mulasztási bírság. A határozat 2008. január 9-én jogerőre emelkedett. Az első fokú bíróság az ítéletben hivatkozott a döntése alapjául szolgáló releváns jogszabályokra, így az Art. 35. § (2) bekezdés f) pontja, 141/A. § (4) bekezdése; a Gt. 104. § (1) bekezdés, 108. §-ára és az 1/2007. PJE döntésre. Rögzítette, hogy ugyan a felperes mögöttes felelős, azonban a fenti határozat a Bt.-vel szemben csak 544 000 Ft adóhiányt állapított meg. A felperes ennek erejéig tartozna helytállni a fizetésért, de mivel ezt az alaphatározatot jogorvoslattal vitatni nem állt módjában (az egyetlen lehetséges jogorvoslat a felügyeleti intézkedés előterjesztésére nyitva álló határidő eltelt 2008. január 9. és 2009. szeptember 15. között), így csak a felperes által elismert követelés lehet irányadó. Egyébként is a felszámolásra került Bt. valamennyi tartozását határozatba kellett volna foglalni ahhoz, hogy a felperes mögöttes felelőssége megállapításához kiindulópontként szolgáljon. Kifejtette a bíróság, hogy nem lehet hátrányos következménye a felperesre nézve annak, hogy másfél év elteltével született meg a felperest kötelező határozat az eredetihez képest közel háromszoros nagyságrendben.
A jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. A Pp. 275. § (4) bekezdésére hivatkozással kérte a Legfelsőbb Bíróságtól a jogszabálynak megfelelő új határozat hozatalát, vagy az első fokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az első fokú bíróság új eljárásra kötelezését, valamint perköltség megállapítását. Kifejtette, hogy az ítélet sérti a Pp. 339/A. §-át, a hibásan megállapított tényállásból levont következtetés is helytelen. Az alperes által a Bt. tartozásaként megjelölt, de a felperessel szemben a mögöttes felelősség alapján érvényesíteni kívánt és a másodfokú határozatba foglalt - módosított összegű - követelés több részből tevődik össze. Egyik részét adja a felszámolási tevékenységet lezáró, azaz 2002. január 1. - 2006. december 12. időtartamra vonatkozó (544 000 Ft és járulékai) tartozást mutató határozat, a másik részét a társaság által benyújtott adóbevallások. Ez utóbbiak is - a határozattal egy tekintet alá eső - végrehajtható okiratok [Art. 145. § (1) bekezdés ab) pont], melyen alapuló tartozás behajtása iránt a hatóság az Art. 150. § (1)-(3) bekezdés alapján intézkedhet. Azt elismerte az alperes, hogy a felperes nem tudott élni külön az adóellenőrzés keretében hozott határozattal szembeni rendkívüli jogorvoslat jogával [Art. 141/A. § (4) bekezdés], mert az idő eltelt. Azt is elismerte, hogy mivel a felperes a már személyére vonatkozóan meghozott határozat elleni fellebbezésében az alaphatározat jogalapját is vitatta, azt felügyeleti intézkedés iránti kérelemnek kellett volna tekinteni, és elbírálás céljából továbbítani az első fokú hatóságnak.
Vitatja viszont a megyei bíróság azon megállapítását, hogy csak a határozatba foglalt kötelezés lehetne alapja a mögöttes felelősség megállapításának. Álláspontja szerint az Art. szabályai nem tartalmaznak olyan előírást, hogy a bevallott - de befizetni elmulasztott - adótartozás összegét az utólagos ellenőrzés során hozott határozatba is rögzíteni kellene [Art. 106. §, 128. § (1) bekezdés, 129. § (1) bekezdés ab) pont, 178. § (3) bekezdés]. Téves tehát a bíróság azon megállapítása, hogy csak a határozatba foglalt tartozás és abból is csak az elismert összegű lehet a kötelezés alapja, azaz 310 837 Ft.
A felperes ellenkérelmében az ítélet helybenhagyását kérte, valamint az általa tévesen lerótt 78 000 Ft illeték visszatérítéséről való rendelkezést. Álláspontja szerint a felülvizsgálati kérelem elkésett. Előterjesztette nyilatkozatát, mely szerint jogvesztő határidők be nem tartása történt a felszámolási eljárás során (hitelezői igények bejelentése, a felszámolás közzététele). A felszámolási eljárás alatt nem volt biztosítva a felperes jogorvoslati joga.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos:
Az Art. 35. § (1) és (2) bekezdés f) pontja szerint: "Az adót az e törvényben vagy más törvényben meghatározott esedékességekor az köteles megfizetni, akit arra jogszabály kötelez. A levont adót, adóelőleget annak kell megfizetnie, aki azt levonta. A beszedett adót az adóbeszedésre kötelezett fizeti meg. Ha az adózó az esedékes adót nem fizette meg és azt tőle nem lehet behajtani, az adó megfizetésére határozattal kötelezhető: a gazdasági társaság, a közös név alatt működő polgári jogi társaság adótartozásáért a rájuk vonatkozó szabályok szerint a helytállni köteles tag, vezető tisztségviselő, illetve szervezet, a jogi személy felelősségvállalásával működő vállalkozó esetében a felelősségvállaló, továbbá az a személy, amely (aki) a vállalkozás kötelezettségeiért törvény alapján felel."
Az Art. 141/A. § értelmében: "A felszámolási eljárás időtartama alatt hozott, utólagos adómegállapítás tárgyában kiadott első- illetőleg másodfokú határozattal szemben felügyeleti intézkedés iránti kérelmet terjeszthet elő az a személy is, akit (amelyet) az adóhatóság a felszámolással megszűnt adózó adótartozásának megfizetésére kötelezett. Az adó megfizetésére kötelezett a helytállási kötelezettségét megállapító - a 35. § (2) bekezdése alapján meghozott - adóhatósági határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül felügyeleti intézkedés iránti kérelmet terjeszthet elő abban az esetben is, ha a felszámolási eljárás időtartama alatt hozott adóhatósági határozat olyan időszakra vonatkozik, amelynek tekintetében az adó megállapításához való jog már elévült. A (2) bekezdésben meghatározott esetben, ha a felettes szerv megállapítja, hogy az elévüléssel érintett időszak vonatkozásában az adómegállapítás részben vagy egészben jogszabálysértő, úgy az adótartozás végrehajtásához való jog elévülési idején belül a jogszabálysértő adómegállapítás tekintetében az adóvégrehajtáshoz való jogot korlátozza vagy megszünteti. Az adóhatóság - a 35. § (2) bekezdése alapján meghozott határozat közlésével egyidejűleg - az adó megfizetésére kötelezettel közli a felszámolási eljárás időtartama alatt hozott, utólagos adómegállapítás tárgyában kiadott első- illetőleg másodfokú határozatot, valamint az utólagos adóellenőrzés megállapításairól felvett jegyzőkönyvet."
Az Art. 145. § (1) bekezdés a) és b) pontja alapján: "Az adóigazgatási eljárásban végrehajtható okirat: a fizetési kötelezettséget megállapító jogerős hatósági határozat (végzés), az önadózás esetén a fizetendő adót (adóelőleget) tartalmazó bevallás."
A Pp. 221. § (1) bekezdés szerint: "Az ítélet indokolásában röviden elő kell adni a bíróság által megállapított tényállást az arra vonatkozó bizonyítékok megjelölésével, hivatkozni kell azokra a jogszabályokra, amelyeken a bíróság ítélete alapszik. Meg kell röviden említeni azokat a körülményeket, amelyeket a bíróság a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak vett, végül utalni kell azokra az okokra, amelyek miatt a bíróság valamely tényt nem talált bizonyítottnak, vagy amelyek miatt a felajánlott bizonyítást mellőzte."
A fentiekben rögzített tényállás és az idézett jogszabályok alapján a Kúria osztotta az alperes felülvizsgálati kérelmében kifejtett azon álláspontját, hogy a jogerős ítélet nem felelt meg a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglalt - az ítélet indokolására vonatkozó - követelményeknek. Nem adta ugyanis jogszabályi alapját annak, hogy a mögöttes felelős miért csak a megszűnt társasággal szembeni határozati formában rögzített tartozásért lenne felelős (a végrehajtható okiratnak minősülő adóbevallásban foglaltakért miért nem), mint ahogyan hiányzik az ítéletből annak jogi indoka is, hogy a jogorvoslati jog érvényesíthetőségének elmaradásából milyen alapon következik, hogy csak az elismert tartozás erejéig marasztalható az ügyfél. A jogalapi kérdéseken túl továbbá összegszerűségi kérdés is megválaszolatlan maradt, azaz miért fogadta el a bíróság a felperes által a perben előterjesztett számszaki levezetést teljes egészében szemben az alperesi határozatban foglaltakkal.
Mindezek ellenére a Kúria a per speciális tényállására tekintettel nem az első fokú bírósági eljárás megismétlését látta indokoltnak, hanem az ítélet és az alperesi határozat hatályon kívül helyezése mellett az alperes új eljárásra kötelezését. Ennek oka - amit egyébként az alperes maga is tényszerűen rögzített felülvizsgálati kérelmében -, hogy noha a mögöttes felelős számára a jogszabály biztosít egy rendkívüli jogorvoslati lehetőséget, ezzel a konkrét esetben a felperes nem tudott élni. Ugyancsak maga az alperes ismerte el, hogy a felperes már az őt kötelező első fokú határozat elleni fellebbezésében is vitatta az alaphatározat jogalapját, márpedig a tartalmi elbírálás elve alapján észlelni kellett volna, hogy az valójában az alaphatározat elleni felügyeleti intézkedés iránti kérelemnek minősül, ezért azt továbbítani kellett volna az annak elbírálásra jogosult szervhez. Tény, hogy ez nem történt meg, melynek indoka a periratokból nem derült ki. Ennél fogva az ügyfél a bírósághoz volt kénytelen fordulni egy olyan jogvita eldöntése érdekében, amelyet meg kellett volna hogy előzzön még egy közigazgatási eljárás, ugyanis volt egy ki nem merített jogorvoslati fórum. Ez a hiányosság - mint ahogy az alperes is elismerte - orvosolható lett volna a fellebbezési eljárásban.
Ennél fogva a Pp. 275. § (4) bekezdésére figyelemmel a Kúria az első fokú bíróság ítéletét és az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Az alperesnek az új eljárásban a fellebbezést tartalma szerint elbírálva kell új határozatot hoznia.
Rögzíti a Kúria, hogy a felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a felülvizsgálati kérelem elkésettségére alaptalanul hivatkozott, ugyanis a kérelem a Pp. 272. § (1) bekezdésében foglalt 60 napon belül előterjesztésre került (kézbesítés 2011. május 17., a kérelem benyújtása 2011. július 18.). Ugyancsak a felülvizsgálati ellenkérelmében jelezte a felperes, hogy intézkedést kér a szükségtelenül lerótt 78 000 Ft kereseti illeték visszatérítésére. E körben utal a Kúria arra, hogy a felperes az illetéket az első fokú ítéletben is jelzett módon az illetékes adóhivataltól igényelheti vissza.
A Kúria a perköltségről a Pp. 81. § (1) bekezdés alapján rendelkezett, mely szerint a felek a perben felmerült költségeiket maguk viselik. A kereseti és felülvizsgálati illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.
Budapest, 2012. szeptember 6.
Dr. Hajnal Péter sk. tanácselnök, Dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet sk. előadó bíró, Huszárné dr. Oláh Éva sk. bíró
(Kúria, Kfv. I. 35.515/2011.)