adozona.hu
BH+ 2013.10.433
BH+ 2013.10.433
A felszámolás alatt felszámolási költségként felmerült igényre nem vonatkozik a Cstv. 37. § (2) bekezdésében írt bejelentési kötelezettség [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 37. § (2) bek., 57. § (2) bek. c) és d) pontja].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós felszámolását a bíróság 2001. április 20-án indította meg, felszámolóként a P. Kft.-t jelölve ki.
A felszámolás alatt álló adós 2003. június 25-én nyújtotta be keresetét - egyebek mellett - az E. Nyrt., mint III. r. alperes ellen. Az ítélőtábla ítéletével jogerőre emelkedett, az elsőfokú bíróság által hozott ítéletében az adós keresetét elutasította és a III. r. alperes javára 3 200 000 Ft elsőfokú, valamint 500 000 Ft másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte.
Az E. Nyrt. engedm...
BH+ 2013.10.433 A felszámolás alatt felszámolási költségként felmerült igényre nem vonatkozik a Cstv. 37. § (2) bekezdésében írt bejelentési kötelezettség [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 37. § (2) bek., 57. § (2) bek. c) és d) pontja].
Az adós felszámolását a bíróság 2001. április 20-án indította meg, felszámolóként a P. Kft.-t jelölve ki.A felszámolás alatt álló adós 2003. június 25-én nyújtotta be keresetét - egyebek mellett - az E. Nyrt., mint III. r. alperes ellen. Az ítélőtábla ítéletével jogerőre emelkedett, az elsőfokú bíróság által hozott ítéletében az adós keresetét elutasította és a III. r. alperes javára 3 200 000 Ft elsőfokú, valamint 500 000 Ft másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte.
Az E. Nyrt. engedményezte a perköltség követelést az F. Kft.-re, aki kérte a felszámolótól, hogy a hitelezői igényét az eljárásban alkalmazandó, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 57. § (1) bekezdés a) pontja, (2) bekezdés c) pontja alapján felszámolási költségként vegye nyilvántartásba, s felszólította az összeg, valamint kamatai megfizetésére.
A felszámoló közölte a hitelezővel, hogy az 1 éven túl bejelentett hitelezői igények benyújtásánál nincs lehetőség azok besorolására, s egyébként sincs vagyona az adósnak a felszámolási költségek kielégítésére. Tájékoztatta arról is, hogy a behajthatatlansági igazolást ki tudja adni a részére.
A hitelező kifogásában kérte, hogy utasítsa a bíróság a felszámolót a tőke, valamint annak járulékai felszámolási költségként való nyilvántartásba vételére és annak megfizetésére. Kifejtette, hogy a követelés felszámolási költség, melyet a Cstv. 37. § (2) bekezdése alapján nem kell a meghatározott határidőn belül bejelenteni.
A felszámoló kérte a kifogás elutasítását, fenntartotta a hitelezővel közölt álláspontját. Hivatkozott arra, hogy a követelés alapjául szolgáló ítélet 2008. január 15-én emelkedett jogerőre, ám a hitelező csak 2010. június 23-án jelezte hitelezői igényét. Álláspontja szerint a követelések bejelentésére az eljárásban alkalmazandó egyéves jogvesztő határidő 2009. január 15-én eltelt. Utalt arra, hogy minden követelést be kell jelenteni a felszámolónak, még azokat is, amelyeket esetleg a felszámoló máshonnan ismer.
Az elsőfokú bíróság a kifogást elutasította arra hivatkozással, hogy az 1 éves igényérvényesítési jogvesztő határidő eltelt a Cstv. 37. § (2)-(3) bekezdés értelmében.
A hitelező fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta és kötelezte a felszámolót, hogy a hitelező 3 700 000 Ft perköltség jogcímű követelését vegye nyilvántartásba felszámolási költségként és a Cstv. 58. § (1) bekezdése szerint fizesse ki. Kötelezte továbbá a felszámolót, hogy 30 000 Ft első- és másodfokú eljárási költséget 15 napon belül fizessen meg a hitelezőnek.
Határozatának indokolásában kifejtette, hogy két jogkérdésben kellett határoznia: felszámolási költségnek minősül-e a követelés, illetve a felszámolás alatt keletkezett felszámolási költséget be kell-e jelenteni a felszámolónak. Utalva a Cstv. 57. § (2) bekezdés c) pontjára megállapította, hogy a követelés érvényesítésével kapcsolatos perben megítélt perköltséget felszámolási költségnek kell tekinteni (BH2002.452.) A felszámoló által képviselt adós indított pert a hitelező jogelődje ellen az adós követelésének érvényesítése céljából. A perindításkor számolnia kellett azzal, hogy esetleges pervesztesség esetén az alperes javára megítélt perköltséget meg kell fizetnie.
A másodfokú bíróság hivatkozott a Cstv. 37. § (2) bekezdésében foglaltakra, mely szerint a felszámolás alatt keletkezett és felszámolási költségnek nem minősülő követeléseket kell bejelenteni a felszámolóhoz, a felszámolási költségekre nézve ilyen kötelezettsége nincs a jogosultnak. (BH 2005.1290.) Miután a hitelező követelését külön nem kellett bejelenteni a felszámolóhoz, ezért határidőt sem mulaszthatott a hitelező, a felszámoló bejelentés nélkül is köteles a költséget nyilvántartásba venni.
A jogerős végzés ellen a felszámoló által képviselt adós nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve - tartalma szerint - a jogerős végzés hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását. Állította a Cstv. 57. § (1) bekezdés a) pontjának, illetve (2) bekezdés c), illetve d) pontjának a megsértését.
Kifejtette, hogy a hitelező követelésének alapjául szolgáló peres eljárás tárgya számadási kötelezettség megállapítása volt, ezért nem követelést érvényesített a felszámoló, hanem megállapítási keresetet terjesztett elő. Ez azzal függött összeg, hogy az adós volt tulajdonosai az adós társasághoz hasonló lízingtevékenységet folytató gazdasági társaságok részére ruházták át az adós szerződéseit és ezek a partnercégek szedték be az adóst megillető lízingdíjakat. Álláspontja szerint iratellenesen vont le hibás és jogszabálysértő következtetést a jogerős végzés, mert a per tárgya nem a követelés érvényesítése volt.
Miután a fentiek alapján nem sorolható a költség sem a Cstv. 57. § (2) bekezdés c), sem pedig a d) pontjába, ezért nem lehet felszámolási költség sem, csak a felszámolás során keletkezett hitelezői igény. Ebben az esetben azonban a Cstv. 37. § (2) bekezdése alapján kell kezelni, s miután a hitelezői igényt a jogvesztő határidőn túl jelentették be a felszámolónak, ezért az elsőfokú bíróság helytállóan utasította el a kifogást.
Utalt arra is, hogy a hitelező a valamennyi alperes javára megítélt perköltséget kívánja érvényesíteni, melyre nem jogosult.
A hitelező nem nyújtott be felülvizsgálati ellenkérelmet.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint.
A Kúria elsőként megállapította, hogy tévesen állította azt a felszámoló, miszerint nem illette meg önmagában a hitelező jogelődjét a 3 700 000 Ft első- és másodfokú perköltség, mert a becsatolt ítéletek szerint ezt kizárólag a III. r. alperes javára ítélték meg a bíróságok.
A felszámoló alaptalanul állította azt is, hogy a peres eljárás nem minősült követelés-érvényesítésnek, csak elszámolási kötelezettség megállapítása iránt indította a pert. A Kúria a rendelkezésre álló ítéletekből megállapította, hogy ez nem felel meg a valóságnak. A felszámoló az adós nevében 114 307 000 Ft és járulékai iránt terjesztette be a keresetet, melyet ugyan utóbb módosított, ám semmisségre hivatkozással kérte a hitelező jogelődjét (III. r. alperest) 90 479 484 Ft és ennek járulékai megfizetésére kötelezni, s csak harmadlagos kereseti kérelmében kérte az elszámolásra való kötelezést.
Mindebből következően helytállóan helyezkedett a másodfokú bíróság arra az álláspontra, hogy a perköltség az adós követelésének érvényesítésével kapcsolatban keletkezett felszámolási költség, amelyre a Cstv. 37. § (2) bekezdésében meghatározott határidő nem vonatkozik, azt az eljárásban alkalmazandó Cstv. 57. § (2) bekezdés d) pontja (a hatályos Cstv. c) pontja) alapján kell felszámolási költségként figyelembe venni.
A fent kifejtett indokokra tekintettel a Kúria megállapította, hogy a jogerős végzés nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Kúria Gfv.VII.30.221/2012.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Fővárosi Bíróságon 8.Fpkh.01-10-000330 számon folyt eljárásban, a Fővárosi Ítélőtábla 11.Fpkf.44.547/2011/3. számú jogerős végzése ellen a felszámoló által képviselt adós által 10. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
v é g z é s t :
A Kúria a jogerős végzést hatályában fenntartja.Kötelezi az adóst, hogy az államnak az adóhatóság felhívására fizessen meg 30 000 (Harmincezer) Ft felülvizsgálati eljárási illetéket.
A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
Az adós felszámolását a bíróság a 8.Fpk.01-2000-003027 számú eljárásban 2001. április 20-án indította meg, felszámolóként a P. Kft.-t jelölve ki.A felszámolás alatt álló adós 2003. június 25-én nyújtotta be keresetét - egyebek mellett - az E. Nyrt., mint III. r. alperes ellen. A Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.449/2007. számú ítéletével jogerőre emelkedett, a Fővárosi Bíróság által hozott 22.G.41.653/2005. számú ítéletében az adós keresetét elutasította és a III.r. alperes javára 3 200 000 Ft elsőfokú, valamint 500 000 Ft másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte.
Az E. Nyrt. engedményezte a perköltség követelést az F. Kft-re, aki kérte a felszámolótól, hogy a hitelezői igényét az eljárásban alkalmazandó, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 57. § (1) bekezdés a) pontja, (2) bekezdés c) pontja alapján felszámolási költségként vegye nyilvántartásba, s felszólította az összeg, valamint kamatai megfizetésére.
A felszámoló közölte a hitelezővel, hogy az 1 éven túl bejelentett hitelezői igények benyújtásánál nincs lehetőség azok besorolására, s egyébként sincs vagyona az adósnak a felszámolási költségek kielégítésére. Tájékoztatta arról is, hogy a behajthatatlansági igazolást ki tudja adni a részére.
A hitelező kifogásában kérte, hogy utasítsa a bíróság a felszámolót a tőke, valamint annak járulékai felszámolási költségként való nyilvántartásba vételére és annak megfizetésére. Kifejtette, hogy a követelés felszámolási költség, melyet a Cstv. 37. § (2) bekezdése alapján nem kell a meghatározott határidőn belül bejelenteni.
A felszámoló kérte a kifogás elutasítását, fenntartotta a hitelezővel közölt álláspontját. Hivatkozott arra, hogy a követelés alapjául szolgáló ítélet 2008. január 15-én emelkedett jogerőre, ám a hitelező csak 2010. június 23-án jelezte hitelezői igényét. Álláspontja szerint a követelések bejelentésére az eljárásban alkalmazandó egyéves jogvesztő határidő 2009. január 15-én eltelt. Utalt arra, hogy minden követelést be kell jelenteni a felszámolónak, még azokat is, amelyeket esetleg a felszámoló máshonnan ismer.
Az elsőfokú bíróság a kifogást elutasította arra hivatkozással, hogy az 1 éves igényérvényesítési jogvesztő határidő eltelt a Cstv. 37. § (2)-(3) bekezdés értelmében.
A hitelező fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta és kötelezte a felszámolót, hogy a hitelező 3 700 000 Ft perköltség jogcímű követelését vegye nyilvántartásba felszámolási költségként és a Cstv. 58. § (1) bekezdése szerint fizesse ki. Kötelezte továbbá a felszámolót, hogy 30 000 Ft első- és másodfokú eljárási költséget 15 napon belül fizessen meg a hitelezőnek.
Határozatának indokolásában kifejtette, hogy két jogkérdésben kellett határoznia: felszámolási költségnek minősül-e a követelés, illetve a felszámolás alatt keletkezett felszámolási költséget be kell-e jelenteni a felszámolónak. Utalva a Cstv. 57. § (2) bekezdés c) pontjára megállapította, hogy a követelés érvényesítésével kapcsolatos perben megítélt perköltséget felszámolási költségnek kell tekinteni (BH2002.452.) A felszámoló által képviselt adós indított pert a hitelező jogelődje ellen az adós követelésének érvényesítése céljából. A perindításkor számolnia kellett azzal, hogy esetleges pervesztesség esetén az alperes javára megítélt perköltséget meg kell fizetnie.
A másodfokú bíróság hivatkozott a Cstv. 37. § (2) bekezdésében foglaltakra, mely szerint a felszámolás alatt keletkezett és felszámolási költségnek nem minősülő követeléseket kell bejelenteni a felszámolóhoz, a felszámolási költségekre nézve ilyen kötelezettsége nincs a jogosultnak. (BH2005. 1290.) Mivel a hitelező követelését külön nem kellett bejelenteni a felszámolóhoz, ezért határidőt sem mulaszthatott a hitelező, a felszámoló bejelentés nélkül is köteles a költséget nyilvántartásba venni.
A jogerős végzés ellen a felszámoló által képviselt adós nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve - tartalma szerint - a jogerős végzés hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását. Állította a Cstv. 57. § (1) bekezdés a) pontjának, illetve (2) bekezdés c), illetve d) pontjának a megsértését.
Kifejtette, hogy a hitelező követelésének alapjául szolgáló peres eljárás tárgya számadási kötelezettség megállapítása volt, ezért nem követelést érvényesített a felszámoló, hanem megállapítási keresetet terjesztett elő. Ez azzal függött összeg, hogy az adós volt tulajdonosai az adós társasághoz hasonló lízingtevékenységet folytató gazdasági társaságok részére ruházták át az adós szerződéseit és ezek a partnercégek szedték be az adóst megillető lízingdíjakat. Álláspontja szerint iratellenesen vont le hibás és jogszabálysértő következtetést a jogerős végzés, mert a per tárgyát nem követelés-érvényesítés képezte.
Miután a fentiek alapján nem sorolható a költség sem a Cstv. 57. § (2) bekezdés c), sem pedig a d) pontjába, ezért nem lehet felszámolási költség sem, csak a felszámolás során keletkezett hitelezői igény. Ebben az esetben azonban a Cstv. 37. § (2) bekezdése alapján kezelendő, s miután a hitelezői igényt a jogvesztő határidőn túl jelentették be a felszámolónak, ezért az elsőfokú bíróság helytállóan utasította el a kifogást.
Utalt arra is, hogy a hitelező a valamennyi alperes javára megítélt perköltséget kívánja érvényesíteni, melyre nem jogosult.
A hitelező nem nyújtott be felülvizsgálati ellenkérelmet.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint.
A Kúria elsőként megállapította, hogy tévesen állította azt a felszámoló, miszerint nem illette meg önmagában a hitelező jogelődjét a 3 700 000 Ft első- és másodfokú perköltség, mert a becsatolt ítéletek szerint ezt kizárólag a III.r. alperes javára ítélték meg a bíróságok.
A felszámoló alaptalanul állította azt is, hogy a peres eljárás nem minősült követelés-érvényesítésnek, csak elszámolási kötelezettség megállapítása iránt indította a pert. A Kúria a rendelkezésre álló ítéletekből megállapította, hogy ez nem felel meg a valóságnak. A felszámoló az adós nevében 114 307 000 Ft és járulékai iránt terjesztette be a keresetet, melyet ugyan utóbb módosított, ám semmisségre hivatkozással kérte a hitelező jogelődjét (III.r. alperest) 90 479 484 Ft és ennek járulékai megfizetésére kötelezni, s csak harmadlagos kereseti kérelmében kérte az elszámolásra való kötelezést.
Mindebből következően helytállóan helyezkedett a másodfokú bíróság arra az álláspontra, hogy a perköltség az adós követelésének érvényesítésével kapcsolatban keletkezett felszámolási költség, amelyre a Cstv. 37. § (2) bekezdésében meghatározott határidő nem vonatkozik, azt az eljárásban alkalmazandó Cstv. 57. § (2) bekezdés d) pontja [a hatályos Cstv. c) pontja] alapján kell felszámolási költségként figyelembe venni.
A fent kifejtett indokokra tekintettel a Kúria megállapította, hogy a jogerős végzés nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Figyelemmel arra, hogy a hitelező nem nyújtott be felülvizsgálati ellenkérelmet, számára a Kúria nem állapított meg költséget, kötelezte azonban az adóst az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 59. § (1) bekezdése és 6/1986. (VI. 26. ) IM rendelet 15. § (1) és (3) bekezdése alapján az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére.
Budapest, 2013. április 9.
Dr. Török Judit sk. a tanács elnöke, Dr. Csőke Andrea sk. előadó bíró, Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes sk. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.221/2012.)