adozona.hu
BH 2013.10.278
BH 2013.10.278
Az eljárásban alkalmazandó Cstv.* szabályai szerint a zálogjoggal biztosított hitelezői igények kielégítésére rendelkezésre álló összeg csak akkor vonható be a felszámolási költségek kiegyenlítésébe, ha nincs más, zálogjoggal nem terhelt vagyontárgyból befolyt összeg [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 49/D. § , 57. § (1) bek. b) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós által 2005. január 6-án kezdeményezett felszámolási eljárásban a felszámolást elrendelő végzés 2005. január 12-én történt jogerőre emelkedésének napja a felszámolás kezdő időpontja.
A kijelölt felszámoló értékesítette az adós tulajdonában állt k-i X. hrsz.-ú ingatlant (A. Lakópark) 670 millió Ft+áfa vételáron. Az ingatlanra a ZK-007661 számú keretbiztosítéki jelzálogszerződés alapján a hitelezőnek a felszámolási eljárás megindításának időpontját megelőző 1 évvel keletkezett jelzálogj...
BH 2013.10.278 Az eljárásban alkalmazandó Cstv.* szabályai szerint a zálogjoggal biztosított hitelezői igények kielégítésére rendelkezésre álló összeg csak akkor vonható be a felszámolási költségek kiegyenlítésébe, ha nincs más, zálogjoggal nem terhelt vagyontárgyból befolyt összeg [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 49/D. § , 57. § (1) bek. b) pont].
Az adós által 2005. január 6-án kezdeményezett felszámolási eljárásban a felszámolást elrendelő végzés 2005. január 12-én történt jogerőre emelkedésének napja a felszámolás kezdő időpontja.A kijelölt felszámoló értékesítette az adós tulajdonában állt k-i X. hrsz.-ú ingatlant (A. Lakópark) 670 millió Ft+áfa vételáron. Az ingatlanra a ZK-007661 számú keretbiztosítéki jelzálogszerződés alapján a hitelezőnek a felszámolási eljárás megindításának időpontját megelőző 1 évvel keletkezett jelzálogjogát jegyezték fel 4 milliárd Ft erejéig. A befolyt vételárból 325 104 000 Ft-ot fizetett ki a felszámoló a hitelező részére, a fennmaradt összegből - az általános forgalmi adó megfizetése után - 319 691 000 Ft-ot fizettek vissza a lakások vevői részére, 9 643 750 Ft-ot vagyonőrzésre, 3 487 500 Ft-ot környezetvédelmi célra, 19 792 000 Ft-ot a közvetlen értékesítésére.
A felszámoló értékesítette az adós tulajdonában állott b.-i ingatlanokat is, amelyekre a hitelező jelzálogjoga a felszámolás során került bejegyzésre.
A felszámoló az eljárásban két közbenső mérleget készített, melyeket a bíróság jóváhagyott. A felszámoló a II. közbenső mérlegben a hitelező igényét még zálogjoggal biztosított követelésként tartotta nyilván. A 2011. január 31-i fordulónappal elkészített felszámolási zárómérleghez kapcsolt szöveges jelentés szerint azonban, a hitelező igényét a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 57. § (1) bekezdés b) pontjából az f) pontba sorolta át, anyagi fedezet hiányában, s a vagyonfelosztási javaslatban - a felszámolási költségnek minősülő hitelezői igények (felszámolói díj) kifizetése után - a d) és e) pontos hitelezők (részbeni) kielégítésére tett javaslatot. A felszámoló megküldte a hitelezők részére a záróanyagot.
A hitelező kifogást nyújtott be a zárómérlegben foglaltak ellen a Cstv. 51. § (1) bekezdésére hivatkozással és elsődlegesen sérelmezte követelésének az f) pontba sorolását, másodsorban kifogásolta a fennmaradó vagyon felosztását. Kérte, hogy a felszámolás befejezésekor rendelkezésre álló összegből elsőként a részére adjon át a felszámoló 19 024 733 Ft-ot, mert az a zálogjoggal terhelt A. projekt értékesítéséből eredt, illetve további 28 607 100 Ft és 531 871 Ft ügyleti kamat (a b.-i ingatlanokra alapított jelzálogjoghoz kapcsolódó) összeg - összesen: 48 163 704 Ft - kifizetésére kérte kötelezni a felszámolót.
A felszámoló a kifogás elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a kifogást elutasította.
A hitelező fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta és megsemmisítette a felszámoló intézkedését, amellyel a hitelező 48 163 704 Ft összegű hitelezői igényét a Cstv. 57. § (1) bekezdés f) pontjába sorolta, valamint kötelezte az adóst, hogy 15 napon belül fizessen meg a hitelezőnek 68 100 Ft első- és másodfokú eljárási költséget.
A végzés indokolásában hivatkozott az eljárásban alkalmazandó Cstv. 49/D. § (1) bekezdésében foglaltakra, mely szerint a felszámolás kezdő időpontjában nem létező zálogjog alapján a hitelező nem tarthat igényt a privilegizált kielégítésre. Miután a b.-i ingatlanokra csak 2008-ban - a felszámolás tartama alatt - került sor a jelzálogjog bejegyzésére, ezért nem tekinthetők zálogjoggal biztosított követelésnek az ezzel a zálogjoggal biztosított igények, s erről a felszámoló tájékoztatta korábban a hitelezőt, aki emiatt nem élt kifogással.
A k.-i ingatlan tekintetében kifejtette, hogy a zálogjoggal biztosított követeléssel rendelkező hitelező a teljes követelés privilegizált kielégítésére jogosult: a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése értelmében az értékesített vagyontárgy értékesítési költségekkel csökkentett bevételének 50%-áig a vagyontárgyból, míg a fennmaradó rész vonatkozásában - tehát az értékesített vagyontárgyból befolyt teljes bevétel erejéig - a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontja szerint. Ha a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése alapján a hitelező részére kifizetett összegen felüli bevételt a felszámoló a felszámolási költségek kiegyenlítésére fordítja, a hitelező akkor is jogosult marad az utóbb az adós részére máshonnan befolyt, vagy egyébként a rendelkezésére álló felszámolási vagyonból a korábban értékesített zálogtárgy értékének (a befolyt teljes vételár) erejéig - de ismét csak a felszámolási költségek kiegyenlítését követően - a többi hitelezőhöz képest előnyös privilegizált kielégítésre.
Kifejtette, hogy ha a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése alapján nem nyer teljes kielégítést a hitelező, akkor a zálogtárgy értékének erejéig b) kategóriás hitelezőként a későbbiekben befolyt egyéb bevételből jogosult soron kívül a kielégítésre. Utalt arra, hogy ez kétségtelenül hátrányos a többi hitelezőre, akik kénytelenek így viselni a zálogtárgy őrzésével, állagmegóvásával, értékesítésével, a felszámoló díjával kapcsolatos költségeket, azonban ennek jogpolitikai indoka a gazdasági társaság működéséhez szükséges külső pénzügyi források biztosításának elősegítése.
Mindezek alapján a felszámoló a hitelezőnek a zálogtárgy értékének erejéig még fennmaradt b) pontos igényét nem sorolhatta volna át f) pontba. A zárómérleg fordulónapján rendelkezésre álló 74 391 913 Ft felosztásánál a hitelező igényét a kifogásában megjelölt 48 163 704 Ft tekintetében b) kategóriás hitelezőként kell figyelembe venni.
A jogerős végzés ellen az adós nevében a felszámoló nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását. Állította a Cstv. 49/D. §-ának és 57. §-ának megsértését.
A hitelező felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül.
A felülvizsgálati eljárás tárgya már kizárólag az, hogy az eljárásban alkalmazandó - a felszámolási kérelem benyújtásának időpontjában, 2005. január 6-án hatályban volt - Cstv. rendelkezései szerint, mely hitelezői követelés kielégítésére fordítható a jelzálogjoggal terhelt vagyontárgyból befolyt vételár, amennyiben az adósnak van nem zálogjoggal terhelt vagyontárgya is.
A felszámoló álláspontja az volt, hogy amennyiben a Cstv. 49/D. §-a alapján a befolyt vételár 50%-a kifizetésre került a zálogjogosult hitelező részére, és a felszámolási költségek kifizetése után a másik 50%-ból már nem maradt semmi, úgy a zálogjogosult részére a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontja alapján már nem teljesíthető kifizetés. A Kúria álláspontja szerint ez az okfejtés téves.
A Kúria teljes mértékben egyetért a jogerős végzésben kifejtettekkel. A zálogjoggal biztosított követelések közül a felszámolási eljárás megindításának időpontját (a felszámolási kérelem benyújtását) megelőző 1 évnél korábban létrejött zálogjogok jogosultjait a jogalkotó azzal kedvezményezte, hogy számukra a befolyt vételár költségekkel csökkentett 50%-át ki kellett fizetni a felszámolási költségeket megelőzően. A másik 50%-ot a felszámolási költségek kiegyenlítésére fordíthatta a felszámoló, ha erre szükség volt.
A Cstv. 57. § (1) bekezdésének a rendszeréből az a következtetés vonható le, hogy ha az adósnak van más - nem zálogjoggal terhelt - vagyontárgya, akkor a felszámolási költségeket elsősorban az ezek értékesítéséből befolyt vételárból kell kiegyenlíteni. A zálogjoggal biztosított hitelezői igények kielégítésére rendelkezésre álló összeg csak akkor vonható be a felszámolási költségek kiegyenlítésébe, ha nincs más, zálogjoggal nem terhelt vagyontárgyból befolyt összeg. Amennyiben időben előbb kerül sor a zálogtárgy értékesítésére, az abból befolyt vételár 50%-át a felszámoló, a Cstv. 49/D. §-a alapján, felhasználhatja ugyan a felszámolási költségek kiegyenlítésére, de a zálogjoggal nem terhelt vagyontárgyak értékesítését követően - a felszámolási költségek kiegyenlítése után - a befolyt vételárból, a zálogtárgy értéke erejéig, a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontba sorolt hitelezői igényt kell kiegyenlíteni.
Az eljárás egészét tekintve a zálogtárgyból befolyt, a zálogjogosult részére ki nem fizetett vételár 50%-a tehát csak akkor használható fel (részben vagy egészben) más hitelező igényének kielégítésére, ha a zálogjoggal nem terhelt vagyontárgyak értékesítéséből befolyt összeg nem fedezi a felszámolási költségeket.
A kifejtett indokok miatt a felszámolónak a záróanyagot át kell dolgoznia és a Cstv. 58. § (1) bekezdése alapján kell a vagyonfelosztási javaslatot elkészítenie.
A fent részletezett indokokra tekintettel a Kúria a jogerős végzést a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta, mert az nem jogszabálysértő.
(Kúria Gfv. VII. 30.326/2012.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Kecskeméti Törvényszéken 11.Fpkh.03-11-000025 számon indult eljárásban a Szegedi Ítélőtábla Fpkhf.I.30.118/2012/3. számú jogerős végzése ellen a felszámoló által képviselt adós által 21. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
v é g z é s t :
A Kúria a jogerős végzést hatályában fenntartja.Kötelezi az adóst, hogy a hitelező részére 15 napon belül fizessen meg 12 700 (Tizenkettőezer-hétszáz) Ft felülvizsgálati eljárási költséget.
A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
Az adós által 2005. január 6-án kezdeményezett Fpk.03-05-000006. számú felszámolási eljárásban a felszámolást elrendelő végzés 2005. január 12-én történt jogerőre emelkedésének napja a felszámolás kezdő időpontja. A bíróság felszámolóként a K. Szolgáltató Kft-t jelölte ki.A felszámoló értékesítette az adós tulajdonában állt k-i 40969/2.hrsz-ú ingatlant 670 millió Ft+ÁFA vételáron. Az ingatlanra a ZK-007661 számú keretbiztosítéki jelzálogszerződés alapján a hitelezőnek a felszámolási eljárás megindításának időpontját megelőző 1 évvel keletkezett jelzálogjogát jegyezték fel 4 milliárd Ft erejéig. A befolyt vételárból 325 104 000 Ft-ot fizetett ki a felszámoló a hitelező részére, a fennmaradt összegből - az általános forgalmi adó megfizetése után - 319 691 000 Ft-ot fizettek vissza a lakások vevői részére, 9 643 750 Ft-ot vagyonőrzésre, 3 487 500 Ft-ot környezetvédelmi célra, 19 792 000 Ft-ot a közvetlen értékesítésére. A felszámoló értékesítette az adós tulajdonába a budapesti ingatlanokat is, amelyekre a hitelező jelzálogjoga a felszámolás során került bejegyzésre.
A felszámoló az eljárásban két közbenső mérleget készített, melyeket a bíróság jóváhagyott. A felszámoló a II. közbenső mérlegben a hitelező igényét még zálogjoggal biztosított követelésként tartotta nyilván. A 2011. január 31-i fordulónappal elkészített felszámolási zárómérleghez kapcsolt szöveges jelentés szerint azonban, a hitelező igényét a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 57.§ (1) bekezdés b) pontjából az f) pontba sorolta át anyagi fedezet hiányában, s a vagyonfelosztási javaslatban - a felszámolási költségnek minősülő hitelezői igények (felszámolói díj) kifizetése után - a d) és e) pontos hitelezők (részbeni) kielégítésére tett javaslatot. A felszámoló megküldte a hitelezők részére a záróanyagot.
A hitelező kifogást nyújtott be a zárómérlegben foglaltak ellen a Cstv. 51. § (1) bekezdésére hivatkozással és elsődlegesen sérelmezte követelésének az f) pontba sorolását, másodsorban kifogásolta a fennmaradó vagyon felosztását. Kérte, hogy a felszámolás befejezésekor rendelkezésre álló összegből elsőként a részére adjon át a felszámoló 19 024 733 Ft-ot, mert az a zálogjoggal terhelt A. projekt értékesítéséből eredt, illetve további 28 607 100 Ft és 531 871 Ft ügyleti kamat (a budapesti ingatlanokra alapított jelzálogjoghoz kapcsolódó) összeg - összesen: 48 163 704 Ft - kifizetésére kérte kötelezni a felszámolót.
A felszámoló a kifogás elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a hitelezőt korábban már tájékoztatta arról, hitelezői igényét nem fogja b) pontban figyelembe venni. Álláspontja szerint az A. Lakópark értékesítéséből befolyt vételárat teljes egészében felhasználta az ingatlanhoz, illetve értékesítéséhez kapcsolódóan, ezért annak alapján a hitelezőt már nem illeti meg privilegizált kielégítés az adós vagyonából. Ezért sorolta át ezt a követelését az f) pontba. A budapesti ingatlanokkal kapcsolatban azért nem fogadta el a privilegizált besorolás iránti igényt, mert a jelzálogjog a felszámolás kezdő időpontjában még nem állt fenn, maguk az ingatlanok sem léteztek még a felszámolás kezdő időpontjában, és a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontja a felszámolás kezdő időpontjában már létező zálogjog jogosultja részére biztosít kielégítési elsőbbséget.
Az elsőfokú bíróság a kifogást elutasította.
A hitelező fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta és megsemmisítette a felszámoló intézkedését, amellyel a hitelező 48 163 704 Ft összegű hitelezői igényét a Cstv. 57.§ (1) bekezdés f) pontjába sorolta, valamint kötelezte az adóst, hogy 15 napon belül fizessen meg a hitelezőnek 68 100 Ft első- és másodfokú eljárási költséget.
A végzés indokolásában hivatkozott az eljárásban alkalmazandó Cstv. 49/D.§ (1) bekezdésében foglaltakra, mely szerint a felszámolás kezdő időpontjában nem létező zálogjog alapján a hitelező nem tarthat igényt a privilegizált kielégítésre. Miután a budapesti ingatlanokra csak 2008-ban - a felszámolás tartama alatt - került sor a jelzálogjog bejegyzésére, ezért nem tekinthetők zálogjoggal biztosított követelésnek az ezzel a zálogjoggal biztosított igények, s erről a felszámoló tájékoztatta korábban a hitelezőt, aki emiatt nem élt kifogással.
A k-i ingatlan tekintetében kifejtette, hogy a zálogjoggal biztosított követeléssel rendelkező hitelező a teljes követelés privilegizált kielégítésére jogosult: a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése értelmében az értékesített vagyontárgy értékesítési költségekkel csökkentett bevételének 50 %-áig a vagyontárgyból, míg a fennmaradó rész vonatkozásában - tehát az értékesített vagyontárgyból befolyt teljes bevétel erejéig - a Cstv. 57.§ (1) bekezdés b) pontja szerint. Ha a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése alapján a hitelező részére kifizetett összegen felüli bevételt a felszámoló a felszámolási költségek kiegyenlítésére fordítja, a hitelező akkor is jogosult marad az utóbb az adós részére máshonnan befolyt, vagy egyébként a rendelkezésére álló felszámolási vagyonból a korábban értékesített zálogtárgy értékének (a befolyt teljes vételár) erejéig - de ismét csak a felszámolási költségek kiegyenlítését követően - a többi hitelezőhöz képest előnyös privilegizált kielégítésre.
Kifejtette, hogy ha a Cstv. 49/D.§ (1) bekezdése alapján nem nyer teljes kielégítést a hitelező, akkor a zálogtárgy értékének erejéig b) kategóriás hitelezőként a későbbiekben befolyt egyéb bevételből jogosult soron kívül a kielégítésre. Utalt arra, hogy ez kétségtelenül hátrányos a többi hitelezőre, akik kénytelenek így viselni a zálogtárgy őrzésével, állagmegóvásával, értékesítésével, a felszámoló díjával kapcsolatos költségeket, azonban ennek jogpolitikai indoka a gazdasági társaság működéséhez szükséges külső pénzügyi források biztosításának elősegítése.
Mindezek alapján a felszámoló a hitelezőnek a zálogtárgy értékének erejéig még fennmaradt b) pontos igényét nem sorolhatta volna át f) pontba. A zárómérleg fordulónapján rendelkezésre álló 74 391 913 Ft felosztásánál a hitelező igényét a kifogásában megjelölt 48 163 704 Ft tekintetében b) kategóriás hitelezőként kell figyelembe venni.
A jogerős végzés ellen az adós nevében a felszámoló nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását, illetve a jogerős végzés hatályon kívül helyezésével a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. Állította a Cstv. 49/D. §-ának és 57. §-ának megsértését.
Arra hivatkozott, hogy a hitelező keretbiztosítéki jelzálogjoga az A. Lakópark nevű ingatlanon állt fenn. Annak értékesítése után a Cstv. 49/D. §-a alapján a nettó összeg felét a jelzálogjog jogosult követelésének kielégítésére fordította, a többit a felszámolási költségek kifizetésére költötte el. A bevétellel a közbenső mérlegekben teljes mértékben elszámolt, melyet a bíróság jogerősen jóváhagyott. Utalt arra, hogy az adósnak a többi vagyontárgyát semmilyen zálogjog nem terhelte. Álláspontja szerint a zálogjoggal nem terhelt vagyontárgyakra nem terjedhet ki a más vagyontárgyat terhelő zálogjog jogosultjának a követelése, ezért a hitelezőnek a felszámolás kezdő időpontja előtt keletkezett zálogjogával nem terhelt más vagyontárgy értékesítéséből származó bevételből a hitelező nem nyerhet kielégítést. Hivatkozott arra, hogy a hitelező nem vagyont terhelő zálogjoggal rendelkezett, ezért csak a jelzálogjogával terhelt önálló ingatlan vételárából tarthat igényt privilegizált kielégítésre.
Állította továbbá, hogy ha a vagyontárgy értékesítése nem fedezi a zálogjoggal biztosított teljes követelést, úgy a fennmaradó tőkekövetelést a Cstv. 57. § (1) bekezdés f) pontjába kell sorolni, míg a késedelmi kamatot a g) pontba.
A hitelező felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását és a felszámoló kötelezését a felmerült költségek viselésére. Álláspontja szerint őt a részére már kifizetett összegen felül, további 512 396 000 Ft összegű követeléssel, továbbra is b) pontos hitelezőnek kell minősíteni.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6.§ (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint.
A felülvizsgálati eljárás tárgya már kizárólag az, hogy az eljárásban alkalmazandó Cstv. rendelkezései szerint mely hitelezői követelés kielégítésére fordítható a jelzálogjoggal terhelt vagyontárgyból befolyt vételár, amennyiben az adósnak van nem zálogjoggal terhelt vagyontárgya is.
A felszámoló álláspontja az volt, hogy amennyiben a Cstv. 49/D. §-a alapján a befolyt vételár 50 %-a kifizetésre került a zálogjogosult hitelező részére, és a felszámolási költségek kifizetése után a másik 50 %-ból már nem maradt semmi, úgy a zálogjogosult részére a Cstv. 57.§ (1) bekezdés b) pontja alapján már nem teljesíthető kifizetés. A Kúria álláspontja szerint ez az okfejtés téves.
A Kúria teljes mértékben egyetért a jogerős végzésben kifejtettekkel. A zálogjoggal biztosított követelések közül a felszámolási eljárás megindításának időpontját (a felszámolási kérelem benyújtását) megelőző 1 évnél korábban létrejött zálogjogok jogosultjait a jogalkotó azzal kedvezményezte, hogy számukra a befolyt vételár költségekkel csökkentett 50%-át ki kellett fizetni a felszámolási költségeket megelőzően. A másik 50%-ot a felszámolási költségek kiegyenlítésére fordíthatta a felszámoló, ha erre szükség volt.
A Cstv. 57. § (1) bekezdésének a rendszeréből az a következtetés vonható le, hogy ha az adósnak van más - nem zálogjoggal terhelt - vagyontárgya, akkor a felszámolási költségeket elsősorban az ezek értékesítéséből befolyt vételárból kell kiegyenlíteni. A zálogjoggal biztosított hitelezői igények kielégítésére rendelkezésre álló összeg csak akkor vonható be a felszámolási költségek kiegyenlítésébe, ha nincs más, zálogjoggal nem terhelt vagyontárgyból befolyt összeg. Amennyiben időben előbb kerül sor a zálogtárgy értékesítésére, az abból befolyt vételár 50%-át a felszámoló, a Cstv. 49/D. §-a alapján, felhasználhatja ugyan a felszámolási költségek kiegyenlítésére, de a zálogjoggal nem terhelt vagyontárgyak értékesítését követően - a felszámolási költségek kiegyenlítése után - a befolyt vételárból, a zálogtárgy értéke erejéig, a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontba sorolt hitelezői igényt kell kiegyenlíteni.
Az eljárás egészét tekintve a zálogtárgyból befolyt, a zálogjogosult részére ki nem fizetett vételár 50%-a tehát csak akkor használható fel (részben vagy egészben) más hitelező igényének kielégítésére, ha a zálogjoggal nem terhelt vagyontárgyak értékesítéséből befolyt összeg nem fedezi a felszámolási költségeket.
Megjegyzi a Kúria, hogy a "zálogtárgy értéke" kifejezés nem a vagyontárgy bruttó, hanem a nettó értékét jelenti, ugyanis az adóst is csak a nettó érték illeti meg, az általános forgalmi adó tartalmat az adóhatóság részére át kell utalnia. Ebből következően a hitelező tévesen állította, hogy a b) pontban a hitelezői igényét 512 396 000 Ft-ban kellene figyelembe venni, mert csak a nettó vételár fennmaradt, számára ki nem fizetett összegében állhatna fenn a b) pontos igénye.
Ugyanakkor azonban a jogerős végzés - a kérelemhez kötöttség elve alapján - csak a kifogásban megjelölt összegben változtathatta meg a felszámoló nyilatkozatát, tehát csak 48 163 704 Ft összeg tekintetében semmisítette meg a felszámolónak azt az intézkedését, amellyel a hitelezői igényt átsorolta a Cstv. 57. § (1) bekezdés f) pontjába. Ebből következően a hitelező csak ezzel az összeggel lesz a b) pontban besorolva.
A kifejtett indokok miatt a felszámolónak a záróanyagot át kell dolgoznia, és a Cstv. 58. § (1) bekezdése alapján kell a vagyonfelosztási javaslatot elkészítenie.
A fent részletezett indokokra tekintettel a Kúria a jogerős végzést a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta, mert az nem jogszabálysértő.
A Kúria a hitelező jogi képviselőjének munkadíját, mint felülvizsgálati eljárási költséget a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2033. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (3)-(5) bekezdése alapján állapította meg, melyet az adós köteles viselni a Pp. 78. § (1) bekezdése értelmében.
Budapest, 2013. május 28.
Dr. Török Judit sk. a tanács elnöke, Dr. Csőke Andrea sk. előadó bíró, Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes sk. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.326/2012.)* 2004. május 1. és 2006. december 31. között benyújtott kérelem alapján indult és még folyamatban lévő felszámolási eljárásban alkalmazandó.