adozona.hu
ÍH 2013.125
ÍH 2013.125
BE NEM HAJTOTT KÖVETELÉS FELOSZTÁSA FELSZÁMOLÁSBAN - FELOSZTOTT - BE NEM HAJTOTT - KÖVETELÉS SORSA A felszámolási eljárást befejező elsőfokú bírósági végzésnek a be nem hajtott követelés felosztására és átadására vonatkozó rendelkezése a követelés jogi sorsát nem dönti el [Cstv. 52. § (3) és (5) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott végzésében az adós felszámolását befejezte, az adóst megszüntette. Végzésében az S.-I. Kft.-vel szemben fennálló 11 460 593 forint - adós vagyonaként nyilvántartott - vállalkozói díjkövetelést az "a", "e", "f" és "g" kategóriába sorolt hitelezők részére átadta.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen S.-I. Kft. terjesztett elő fellebbezést, fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását, és azt kérte, hogy a másodfokú bírósá...
ÍH 2013.125 BE NEM HAJTOTT KÖVETELÉS FELOSZTÁSA FELSZÁMOLÁSBAN - FELOSZTOTT - BE NEM HAJTOTT - KÖVETELÉS SORSA
A felszámolási eljárást befejező elsőfokú bírósági végzésnek a be nem hajtott követelés felosztására és átadására vonatkozó rendelkezése a követelés jogi sorsát nem dönti el [Cstv. 52. § (3) és (5) bek.].
Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott végzésében az adós felszámolását befejezte, az adóst megszüntette. Végzésében az S.-I. Kft.-vel szemben fennálló 11 460 593 forint - adós vagyonaként nyilvántartott - vállalkozói díjkövetelést az "a", "e", "f" és "g" kategóriába sorolt hitelezők részére átadta.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen S.-I. Kft. terjesztett elő fellebbezést, fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását, és azt kérte, hogy a másodfokú bíróság mellőzze a vele szemben fennállóként nyilvántartott 11 460 593 forint követelés hitelezőknek átadását, mert az adós késedelmes és hibás teljesítése folytán kötbér és kijavítási költség és kárigényét az adós követelésébe beszámította, ezért adóssal szemben tartozása nincs. Másodlagosan az elsőfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását kérte.
A felszámoló a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte.
A fellebbezés alaptalan.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a fellebbező fél fellebbezési joga a Cstv. 6. § (3) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 233. §-ának (1) bekezdésén alapul, az elsőfokú bíróság végzése ellen, mint a hitelezők részére átadott követelés kötelezettje élhet fellebbezéssel, de csak a határozat reá vonatkozó része ellen, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését kizárólag e körben bírálta felül.
Az elsőfokú bíróság végzése - fellebbezett részében - helyes, az elsőfokú bíróság a Cstv. 60. § (1) bekezdésére figyelemmel a felszámoló által előterjesztett vagyonfelosztási javaslat alapján és azzal egyezően döntött a hitelezők követelésének kielégítéséről, az attól való eltérésre jogszabály által biztosított lehetősége nem is volt. A felszámoló a fellebbező féllel szemben a záróvégzésben meghatározott összegű követelést tartotta nyilván, ezért azt a Cstv. 52. § (3) bekezdés c) pontja alapján helyesen szerepeltette a felszámolási zárómérlegben, és a Cstv. 52. § (5) bekezdése szerinti engedményezés hiányában helyesen tüntette fel, mint be nem hajtott követelést a vagyonfelosztási javaslatban is. Az elsőfokú bíróság a felszámoló által benyújtott zárómérlegtől és vagyonfelosztási javaslattól el nem térhetett, ennek megfelelően helyesen döntött a be nem hajtott követelés hitelezők közti felosztásáról, az e döntést támadó fellebbezés alaptalan.
Megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy az elsőfokú bíróság végzésének a be nem hajtott követelés felosztására és átadására vonatkozó rendelkezése a követelés jogi sorsát nem dönti el, ez nem jelenti annak ténykénti megállapítását vagy elismerését, hogy az adósnak a fellebbező féllel szemben az eljárást befejező végzésében feltüntetett összegű követelése valóban fennáll. Az elsőfokú bíróság végzésének e végzése a hitelezők részére teremt jogalapot arra, hogy a fellebbező féllel szemben e követelés érvényesítése érdekében fellépjenek, pert indítsanak, de amennyiben a fellebbező fél az ellene indított perben vitatja e követelést, úgy a követelés jogalapját és összegszerűségét az azt peresítő hitelezőknek bizonyítaniuk kell. Az elsőfokú bíróság végzése tehát a hitelezőknek átadott követelés fennállását, jogalapját és összegszerűségét nem dönti el.
(Pécsi Ítélőtábla Fpkf.IV.30.427/2012/2.)