adozona.hu
ÍH 2013.122
ÍH 2013.122
PRIVILEGIZÁLT KÖVETELÉSEK FELSZÁMOLÁSNÁL - FELSZÁMOLÁST MEGELŐZŐEN INDÍTOTT VÉGREHAJTÁS EREDMÉNYEKÉNT BEFOLYT PÉNZÖSSZEG - KÖVETELÉSEK BESOROLÁSA A Vht. 82/A. § (1) bekezdése alapján a végrehajtó által kiállított megbízás a végrehajtási jog bejegyzésével egy tekintet alá esik, ily módon a Cstv. 49/D. § (3) bekezdésében írt feltételeket teljesíti (Cstv. 49. §, 57. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós ellen 2012. július 25-ei kezdő időponttól felszámolási eljárás indult, felszámolóként az S. Felszámoló és Vagyonkezelő Korlátolt Felelősségű Társaság felszámoló szervezet került kijelölésre.
A felszámolási eljárásban Sz. Gábor kölcsön jogcímén fennálló 229 995 444 forint hitelezői igényének a nyilvántartásba vételét kérte a felszámolótól az alábbiak szerint. 227 875 694 forint igényének a Cstv. 57. § (1) bekezdés b), 1 909 750 forint összegnek a Cstv. 57. § (1) bekezdés d), míg a 200...
ÍH 2013.122 PRIVILEGIZÁLT KÖVETELÉSEK FELSZÁMOLÁSNÁL - FELSZÁMOLÁST MEGELŐZŐEN INDÍTOTT VÉGREHAJTÁS EREDMÉNYEKÉNT BEFOLYT PÉNZÖSSZEG - KÖVETELÉSEK BESOROLÁSA
A Vht. 82/A. § (1) bekezdése alapján a végrehajtó által kiállított megbízás a végrehajtási jog bejegyzésével egy tekintet alá esik, ily módon a Cstv. 49/D. § (3) bekezdésében írt feltételeket teljesíti [Cstv. 49. §, 57. §].
Az adós ellen 2012. július 25-ei kezdő időponttól felszámolási eljárás indult, felszámolóként az S. Felszámoló és Vagyonkezelő Korlátolt Felelősségű Társaság felszámoló szervezet került kijelölésre.
A felszámolási eljárásban Sz. Gábor kölcsön jogcímén fennálló 229 995 444 forint hitelezői igényének a nyilvántartásba vételét kérte a felszámolótól az alábbiak szerint. 227 875 694 forint igényének a Cstv. 57. § (1) bekezdés b), 1 909 750 forint összegnek a Cstv. 57. § (1) bekezdés d), míg a 200 000 forint regisztrációs díj igényének a Cstv. 57. § (1) bekezdés "f" pontja szerinti besorolását kérte. Kérte továbbá a felszámolót arra, hogy a végrehajtói letétből hozzá befolyt 43 546 100 forint összeget a Cstv. 49/D. §-a alapján haladéktalanul fizessen ki részére. A felszámoló a 2012. szeptember 12-ei hitelezői igény visszaigazolásában a bejelentett hitelezői igényéből 67 333 334 forint és 116 000 000 forint tőkét "d" kategóriába, továbbá 156 800 és 1 919 750 forint összeget, valamint 156 800 forintot költség, perköltség címén úgyszintén "d" kategóriába soroltan vett nyilvántartásba. Késedelmi kamatként 15 274 459 és 28 954 301 forint összeget "g" kategóriába, míg 200 000 forint nyilvántartásba vételi díjat "f" kategóriába soroltan igazolt vissza.
A hitelező a 2012. szeptember 3-án érkezett beadványában a felszámoló hitelezői igényt érintő besorolása tekintetében kifogást terjesztett elő.
Kifogásában előadta, hogy a Cstv. 37. § (1) bekezdése alapján, ha a zálogjogosult a követelését 40 napon belül bejelenti, a felszámoló a bejelentést követően intézkedik a követelés kielégítéséről a 49/D. §-ban foglaltak szerint. Utalt a Cstv. 57. § (1) bekezdésére, mely szerint a követelések kielégítése során a zálogjoggal biztosított követelések privilegizált helyzetben vannak. Úgy vélte, egyértelmű, hogy a végrehajtási joggal biztosított két követelése privilegizált követelésnek minősül. Kérte továbbá az F. és Társai Végrehajtó Iroda által a felszámoló részére már átutalt 43 546 100 forint pénzösszegnek a Cstv. 49/D. § (1) és (3) bekezdése alapján a törvényes munkadíj levonásával a pénzforgalmi számlájára történő haladéktalan átutalására kötelezni a felszámolót.
A felszámoló a kifogás elutasítását kérte. Hangsúlyozta, csupán a besorolás tekintetében helyezkedett a hitelezőtől eltérő álláspontra, a Cstv. 46. § (6) bekezdésében írtak figyelembevételével határidőn belül igazolta vissza a hitelezői igényt, és annak nyilvántartásba vételéről a hitelezőt is tájékoztatta. A hitelezői igény besorolásának privilegizált jellegével kapcsolatosan arra hivatkozott, hogy a felszámolást megelőző végrehajtás során az adós bankszámláját vonták végrehajtás alá, és a befolyt pénzeszköz került végrehajtói letéti számlán jóváírásra. Kifejtette, az adós bankszámlája nem tekinthető a Cstv. 49/D. § (3) bekezdése szerinti ingóságnak, a bankszámlára ingófoglalás a hatályos végrehajtási szabályok szerint nem vezethető. A hitelező követelését végrehajtási joggal terhelt dolog, ingatlan, illetve követelés nem biztosította. A hitelező kérelmére indult végrehajtási eljárás önmagában, foglalás nélkül nem biztosít a hitelező részére a Cstv. 49/D. §-a szerinti kifizetést, hiszen ezen jogszabályhely lefoglalt ingó, vagy ingatlan értékesítése, vagy a konkrétan lefoglalt követelésből befolyó összeg esetén alkalmazható. Megjegyezte, hogy a hitelező követelésének kifizetésével kapcsolatos kérelme ellentmond a kategóriába sorolási kérelmének, mivel a kifizetést a végrehajtással biztosított követeléssel kapcsolatban a felszámolói díjjal csökkentett teljes összegre kéri. A hivatkozott Cstv. 57. § (1) bekezdés "b" kategóriába sorolt, egyebekben 49/D. § (2) bekezdése alá tartozó követelés esetén csak 50%-os kifizetés teljesíthető.
A hitelező álláspontja szerint a felszámoló értelmezése téves. Igazolta, hogy a végrehajtási eljárásban az adós elleni teljes követelésre bejegyezték a végrehajtási jogát, ennek volt az eredménye a bankszámla inkasszó, ami az adóssal szembeni követelések végrehajtó általi lefoglalásának eredményeként történt pénzügyi teljesítésnek köszönhetően a végrehajtó számlájára befolyt. A Cstv. 49/D. § a felszámolás kezdő időpontjáig indított végrehajtási eljárást privilegizálja, és rendeli a zálogjoggal biztosított követelésekkel azonos megítélés alá. A felszámoló költségigényével összefüggően megjegyezte, a felszámolónak - mivel jogászt is foglalkoztatnia kell, így a jogi képviselettel kapcsolatosan költségigénye nem lehet. Kérte ugyanakkor a kifogást előterjesztő hitelező vonatkozásában a képviseleti költség megállapítását a jogszabály rendelkezéseinek megfelelően.
Az elsőfokú bíróság a kifogásnak részben helyt adva kötelezte a felszámolót arra, hogy az F. Attila önálló bírósági végrehajtó által az adós vagyona vonatkozásában végrehajtott, és az adós felszámolására kijelölt S. Kft. felszámoló részére átutalt 43 546 100 forint összeget a Cstv. 49/D. § (1) és (3) bekezdései alapján privilegizált hitelezői igényként vegye nyilvántartásba és fizesse ki a hitelező részére. Ezt meghaladóan a kifogást elutasította. Megállapította, hogy az eljárással felmerült költségeiket a felek maguk viselik.
A határozata indokolásában idézte a Cstv. 49/D. § (1), (2), valamint (3) bekezdését és rögzítette, hogy ez a törvényi rendelkezés a zálogjogosultak kielégítését szabályozza, a zálogtárgy továbbra is a felszámolási vagyon része, azonban a jogszabály rendelkezése alapján a zálogjogos hitelezőnek a felszámolási eljáráson belül korlátozott, külön kielégítéshez való jogát biztosítja. Tényként rögzítette, hogy a hitelező végrehajtási eljárást indított a felszámolást megelőzően az adóssal szemben, és a közhiteles cégnyilvántartás adataiban feltüntetésre került, hogy az adós ellen 2010. december 22-én 1049/2010 és 1053/2010 ügyszám alatt végrehajtást rendeltek el. A felek egyező előadása alapján megállapította, hogy az adós bankszámlájáról F. Attila önálló bírósági végrehajtó 46 334 333 forint összeget foglalt le, mely összegből a végrehajtási költségek levonását követően fennmaradó összeget a felszámoló részére átutalta. A felszámoló kifogásra tett védekezésével szemben leszögezte, hogy adott esetben foglalás történt, hiszen foglalás nélkül önkéntes teljesítés hiányában a végrehajtói letéti számlán nem jelent volna meg a lefoglalt 46 334 333 forint összeg. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a Cstv. 49/D. § (3) bekezdése nem tartalmaz olyan rendelkezést, hogy ez a jogszabályhely kizárólag az ingó, vagy ingatlan értékesítéséből befolyó összeg esetén alkalmazható. Az adott ügyben az adós követeléseiből pénz folyt be az adós bankszámlájára, amit a végrehajtó lefoglalt. Az 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 82/A. §-a rendelkezik arról, hogy a végrehajtó milyen intézkedést tehet a pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt összeg végrehajtás alá vonása iránt. A 82/A. § (1) bekezdése alapján a végrehajtó által kiállított megbízás a végrehajtási jog bejegyzésének minősül az adós pénzforgalmi számlája tekintetében. A Cstv. 49/D. § (3) bekezdésében írt kritériumnak tehát megfelel, a hitelező követelése alapján az általa indított végrehajtási eljárás során a végrehajtási jogot az adós pénzforgalmi számlájára bejegyezték. Az elsőfokú bíróság leszögezte ugyanakkor, hogy foglalásra kizárólag 46 334 333 forint vonatkozásában került sor. Megállapította, hogy a végrehajtási eljárás az adós teljes vagyona ellen megindult, a Ptk. 266. § (2) bekezdésében írtak figyelembe vételével azonban meghatározott vagyonra foganatosították a végrehajtónak azon aktusával, mellyel a konkrét összeget lefoglalta, illetőleg amikor a végrehajtás alá vont pénzforgalmi számláról a végrehajtói letéti számlára utalták a végrehajtás során befolyt összeget. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a végrehajtói letéti számlán történő megjelenés az adott eljárás szempontjából "átalakító jognyilatkozatnak" minősül. A törvényszék utalt a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontjában írtakra, és rögzítette azt is, hogy a Cstv. 49/D. § (1) bekezdését és a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontját jelen ügyben együttesen kell alkalmazni, a ténylegesen lefoglalt és a felszámolónak átutalt összeg így privilegizált követelésnek minősül, amit a költség- és díjelszámolás után ki kell fizetni a hitelezőnek. A fentieket meghaladóan a hitelezői kifogást alaptalannak találta, az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felszámoló a Cstv. 46. § (6) bekezdésében írtak figyelembevételével a hitelezői igényt határidőn belül visszaigazolta.
A végzés ellen határidőben a felszámoló és a kifogást előterjesztő hitelező is fellebbezést terjesztett elő.
A felszámoló fellebbezésében az elsőfokú végzés hitelező nyilvántartásba vételi kérelmével és a követelése kifizetésével kapcsolatos részének a megváltoztatását, a hitelező kifogásának az elutasítását, másodlagosan - amennyiben a hitelező privilegizált követelésének nyilvántartásba vételéről és annak kifizetéséről rendelkezne a bíróság -, a vonatkozó jogszabályoknak megfelelő döntés meghozatalát kérte.
Úgy vélte, téves az elsőfokú végzés arra vonatkozó megállapítása, hogy a Cstv. 49/D. § (1) és 57. § (1) bekezdés b) pontját együttesen kell alkalmazni, mivel e jogszabályhelyek az idézett törvényi rendelkezések tartalma alapján együtt nem alkalmazhatóak. A Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontja a Cstv. 49/D. § (2) bekezdésével alkalmazható együtt, mivel az idézett jogszabályok a vagyont terhelő zálogjoggal kapcsolatosan rendelkeznek. Úgy vélte, az eljárt törvényszék által levont téves következtetésnek az elsőfokú végzés rendelkező része is ellentmond, hiszen ha a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontja szerinti jogszabályhely alkalmazásáról lenne szó, ez esetben a Cstv. 49/D. § (2) bekezdése alapján lenne teljesíthető kifizetés, e szerint pedig csak a tárgyi összeg 50%-a lenne kifizethető a hitelező részére. A Cstv. 49/D. § (3) bekezdésének tartalmi elemeit idézve megismételte az elsőfokú eljárásban már előadott álláspontját, mely szerint az adós bankszámlája nem tekinthető a csődtörvény idézett 49/D. § (3) bekezdése szerinti ingóságnak, bankszámlára ingófoglalás a hatályos végrehajtási szabályok szerint nem vezethető, a vonatkozó jogszabályhely ugyanakkor kategorikusan írja azt, hogy "valamint azt a követelést is, amelynek végrehajtására az ingóságot lefoglalták". Hangsúlyozta, hogy a hitelező követelésével kapcsolatosan ingóság nem került lefoglalásra (konkrét adósi követelés sem), a jelen felszámolási eljárásban jelenleg nincs olyan ingóság (konkrét adósi követelés sem), melyet a hitelező követelése alapján foglaltak volna le. A felszámolóhoz átutalt pénzösszegen a hitelezőnek nincs, és nem is volt végrehajtási joga, a hitelezőnek adóssal szemben a felszámolási eljárás kezdő napja előtt a követelésével kapcsolatosan végrehajtási eljárás volt folyamatban, ezen eljárás során azonban az adós vagyonát képező ingóság, ingatlan, és követelés lefoglalásra nem került, egyebekben a végrehajtás során történő foglalás is megszűnik, ha a lefoglalt ingóság értékesítésre kerül, vagy a lefoglalt követelés ellenértéke befolyik, és annak ellenértékeként az adós vagyonában pénz keletkezik. Kifejtette továbbá, amennyiben az eljáró bíróság elfogadná a hitelező privilegizált kifizetésre vonatkozó igényét, úgy álláspontja szerint az csak és kizárólag a jelen eljárásra hatályos Cstv. 49/D. § (1) és (3) bekezdéseire hivatkozással lenne lehetséges, ebben az esetben azonban a nyilvántartásba vételre vonatkozó rendelkezésnek a végrehajtó által a felszámoló részére eddig átutalt teljes összegre, a kifizetésre vonatkozó rendelkezésnek viszont a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése által előírt költség- és díjelszámolást követően fennmaradó összegre kell vonatkoznia. Utalt rá, hogy a Fővárosi Törvényszék végzésének a rendelkező részében meghatározott összeg nem egyezik a végrehajtó által a felszámoló részére a mai napig összességében átutalt és az észrevételében is meghatározott összeggel, a teljes összeg, mely az elsőfokú eljárásban benyújtott beadványában is szerepel, 46 123 401 forint összegnek felel meg. Mindezek alapján úgy vélte, hogy maga a kifizetési rendelkezés is jogszabályellenes.
A hitelező fellebbezésében az elsőfokú végzés részben történő megváltoztatását, és a kifogásának való teljes egészében történő helyt adását kérte.
Sérelmezte, hogy az első fokon eljáró Fővárosi Törvényszék nem rendelkezett arról, hogy a hitelező által nyilvántartásba venni kért összesen 229 995 444 forint összegű igényét a Cstv. 57. § (1) bekezdés b), illetve 57. § (1) bekezdés d) pontja szerint kell besorolni. Az elsőfokú határozat - véleménye szerint - megalapozottan - de kizárólag a hitelezői igényből a végrehajtási eljárásban befolyt összeg vonatkozásában rendelkezett, de nem határozott az ezen felül bejelentett hitelezői igényéről, melynek a felszámoló általi Cstv. 57. § (1) bekezdés d), illetve g) pontjába történt visszaigazolása ellen szintén kifogással élt. Kérte, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a kifogása besorolásának el nem bírált részéről - egyezően a hitelezői igény bejelentéssel - döntsön.
A felszámoló a hitelezői fellebbezésre tett észrevételében azt hangsúlyozta, hogy a hitelezőnek nincs, és soha nem is volt vagyont terhelő zálogjoga az adós egyetlen vagyonelemén sem. Ezért a hitelező igénye a Cstv. 57. § (1) bekezdés "b" kategóriába nem sorolható, az erre irányuló besorolási igénye jogellenes. Továbbra is azt hangsúlyozta, hogy a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontja a csődtörvény 49/D. § (2) bekezdésével alkalmazható együtt, mivel az idézett jogszabályok a vagyont terhelő zálogjoggal kapcsolatosan rendelkeznek. Amennyiben a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontja szerinti jogszabályhely alkalmazásáról lenne szó, ez esetben a kifizetés a Cstv. 49/D. § (2) bekezdése alapján lenne teljesíthető a hitelező által kért, és a végrehajtó által elutalt teljes összegből, ez esetben csak és kizárólag az értékesítési költségekkel csökkentett összeg 50%-a lenne kifizethető a hitelező részére. Előadta továbbá, hogy a teljes hitelezői követelés (229 995 444 forint) Cstv. 57. § (1) bekezdés b) kategóriába vételének hitelező általi igénye számára nem értelmezhető, mivel az adós gazdasági társaság nem rendelkezik és nem is rendelkezett olyan vagyonelemmel, melyet a hitelező zálogjoga terhelt volna, továbbá hitelezőnek zálogjoga nem állt és nem áll fenn az adós gazdasági társaság semmilyen vagyonelemén.
A hitelező a felszámoló fellebbezésére tett észrevételében a felszámoló álláspontjával kapcsolatos, a kifogásában már előadott tartalmi észrevételeket fenntartva előadta, a hitelezőnek mindezidáig a végzésben kifizetni rendelt összeg, azaz 43 546 100 forint végrehajtó általi átutalásáról volt eddig tudomása. Mivel a felszámoló a végrehajtó általi átutalás összegét ennél magasabb, 46 123 401 forint összegben határozta meg, ezért kérte, hogy a ténylegesen, a felszámoló által elismert összeg hitelező javára történő megfizetésére kötelezze a bíróság a felszámolót.
A másodfokú bíróság a tényállást azzal egészíti ki, hogy a felszámoló bejelentése szerint részére a végrehajtó a költségei levonása után 46 123 401 forint összegű átutalást teljesített.
A fellebbezések túlnyomórészt alaptalanok, csupán a tényállás kiegészítésben foglaltak szerint és annyiban alaposak, hogy a végrehajtó a felszámoló részére az adós ellen indított végrehajtási eljárás eredményeként 46 123 401 forint kifizetést eszközölt, melyre figyelemmel a Cstv. 49/D. § (3) bekezdése értelmében a felszámoló ennek az összegnek a hitelező részére történő kifizetésére kötelezhető.
Egyebekben az elsőfokú bíróság a jogvita elbírálására irányadó tényállást helyesen állapította meg, az irányadó jogszabályi rendelkezéseket is helyesen hívta fel, és abból helytálló jogi következtetést vont le, amikor a felszámolót a hitelező által a felszámolási eljárást megelőzően megindított végrehajtási eljárás eredményeként befolyt és a felszámoló részére átutalt összeg hitelező részére történő kifizetésére kötelezte, míg ezt meghaladóan a hitelező kifogását elutasította.
A hitelező kifogásában azt sérelmezte, hogy a felszámoló a 2012. július 30-án bejelentett követelésének a nyilvántartásba vételéről és besorolásáról visszaigazolást nem adott, és annak kifizetéséről sem intézkedett. Azt is kifogásolta, hogy a felszámoló a végrehajtási joggal biztosított két követelését nem a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontjába sorolta be. A felszámoló a hitelezői igény jogalapját és annak összegszerűségét nem vitatta, hangsúlyozta, hogy 2012. szeptember 12. napján a hitelező igényét nyilvántartásba vette, melyről a hitelezőt is értesítette. A hitelező a követelésének a nyilvántartásba vételével összefüggően azt az álláspontot képviselte, hogy az igénybejelentése alapján a 67 333 334, és 116 000 000 forint valamint járulékai iránti követelése végrehajtási joggal biztosított, így annak Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontja szerinti besorolását kérte.
Az adós felszámolási eljárására irányadó, a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 57. §-a határozza meg a gazdálkodó szervezetnek a felszámolás körébe tartozó vagyonából történő kielégítés sorrendjét a tartozások vonatkozásában. A felszámolási költségeket követően sorrendben második helyre azok a követelések sorolandók, amelyek vagyont terhelő zálogjoggal biztosítottak és nem kerültek kifizetésre a Cstv. 49/D. § (2) bekezdése alapján. A zálogjoggal rendelkező hitelezők részére külön kielégítési jogot létrehozó szabály 49/D. § (1) bekezdése alól a vagyont terhelő zálogjoggal biztosított követelések jogosultjai kivételt képeznek. Ha ugyanis a zálogjog a felszámolás kezdő időpontja előtt keletkezett, úgy a felszámoló a zálogtárgy értékesítése során befolyt vételárból kizárólag a zálogtárgy megőrzésének, állagmegóvásának, értékesítésének költségeit (követelésen alapuló zálogjog esetén a a követelés behajtásából származó bevételből a behajtás költségeit), valamint a nettó vételár (a követelés behajtásából származó bevétel) 5%-ának megfelelő mértékű felszámolói díjat vonhatja le. Ugyanakkor a vagyont terhelő zálogjoggal biztosított követelésekkel rendelkező hitelezők követeléseire a zálogtárgy értékesítéséből befolyt vételár 50%-ára korlátozott csupán a külön kielégítési jog, azaz a befolyt vételár 50%-ából a törvényben meghatározott költségek levonásával csökkentett összeget kaphatja meg a hitelező, a fennmaradó követelését pedig az általános szabályok szerint a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontjába sorolt hitelezőként igényelheti.
A Cstv. 49/D. § elsőfokú bíróság által is idézett (3) bekezdése értelmében a zálogjoggal biztosított követelésekkel azonos elbírálás alá esik - egyebek mellett - az a követelés is, amelynek a végrehajtására az ingóságot lefoglalták, illetve a végrehajtási jogot a felszámolás kezdő időpontjáig bejegyezték. A rendelkezésre álló adatokból megállapíthatóan az adós ellen 2010. december 22-én végrehajtási eljárás indult, és megállapítható volt az is, hogy az adós bankszámlájáról az önálló bírósági végrehajtó letéti számlájára 46 334 333 forint összeg folyt be, mely összegből a végrehajtási költségek levonását követően fennmaradt összeget a végrehajtó a felszámoló részére átutalta. Ezt meghaladóan a végrehajtási eljárás nem vezetett eredményre. Egyetértett a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróságnak azzal a megállapításával, hogy a Vht. 82/A. § (1) bekezdése alapján a végrehajtó által kiállított megbízás a végrehajtási jog bejegyzésével egy tekintet alá esik, ily módon a Cstv. 49/D. § (3) bekezdésében írt feltételeket teljesíti.
Alappal hivatkozott azonban a felszámoló a fellebbezésében arra, hogy a jelen hitelezői igény besorolásánál a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontja szerinti jogszabályhely alkalmazásáról nem lehet szó. Ez esetben ugyanis a Cstv. 49/D. § (2) bekezdése alapján lenne teljesíthető kifizetés, azaz csak a zálogtárgy értékesítéséből befolyt vételár 50%-ára korlátozódna csupán a külön kielégítési jog. Ily módon a befolyt összeg 50%-ából a törvényben meghatározott költségek levonásával csökkentett összeget kaphatná meg a hitelező, a fennmaradó követelését pedig az általános szabályok szerint a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontjába sorolt hitelezőként igényelhetné. Ebből következően tévesen érvel a hitelező azzal, hogy a Cstv. 49/D. § (3) bekezdésében foglaltakra figyelemmel jogosan tart igényt a hitelezői igénye bejelentése alapján a végrehajtási joggal biztosított 67 333 334 forint, illetve 116 000 000 forint és járulékai erejéig terjedő követelésének a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontja szerinti besorolására és ennek megfelelő visszaigazolására. A hitelező privilegizált kifizetésre a Cstv. 49/D. § (1) és (3) bekezdéseire figyelemmel csupán a végrehajtó által a felszámoló részére átutalt összeg vonatkozásában tarthat igényt. Ez az összeg azonban a másodfokú eljárás során tett tényállás kiegészítésben foglaltakra figyelemmel 46 123 401 forint összegnek felel meg, melynek kifizetésére vonatkozóan a hitelező a másodfokú eljárásban kiterjesztette az igényét.
A kifejtettekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint megfelelően alkalmazott Pp. 253. § (2) bekezdése alapján azzal hagyta helyben, hogy a felszámolót a 46 123 401 forint összeg költség és díjelszámolást követő kifizetésére kötelezte Sz. Gábor hitelező részére.
(Fővárosi Ítélőtábla 12.Fpkf.43.109/2013/8.)