adozona.hu
ÍH 2013.119
ÍH 2013.119
VEZETŐ TISZTSÉGVISELŐ FELELŐSSÉGE - HITELEZŐI ÉRDEKEK ELSŐDLEGESSÉGÉNEK SZEM ELŐTT TARTÁSA - ADÓS VAGYONÁNAK JOGELLENES CSÖKKENTÉSE A vezető tisztségviselő a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte után nem a hitelezők érdekeinek megfelelően jár el, ha új társaságot alapít, és ennek vagyonát növeli az adós gazdálkodó szervezetet megillető - a hitelezői igények kielégítésére kizárólagosan rendelkezésre álló - bevétellel (Cstv. 33/A. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az F.-i Törvényszék Cégbírósága tartotta nyilván a J. Albert alperes önálló cégjegyzési joggal felruházott ügyvezetése mellett az I. Gmk. jogutódaként bejegyzett I. Holding Marketing Kiállítás- és Rendezvényszervező Korlátolt Felelősségű Társaságot.
A P. Reklámszervező, Kivitelező és szolgáltató Kft. felperes az I. Kft.-vel szemben a B.-i Bíróság előtt szerződés teljesítése iránt keresetet terjesztett elő. A Bíróság 2009. január 26. napján kelt ítéletével kötelezte a társaságot, hogy fizesse...
ÍH 2013.119 VEZETŐ TISZTSÉGVISELŐ FELELŐSSÉGE - HITELEZŐI ÉRDEKEK ELSŐDLEGESSÉGÉNEK SZEM ELŐTT TARTÁSA - ADÓS VAGYONÁNAK JOGELLENES CSÖKKENTÉSE
A vezető tisztségviselő a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte után nem a hitelezők érdekeinek megfelelően jár el, ha új társaságot alapít, és ennek vagyonát növeli az adós gazdálkodó szervezetet megillető - a hitelezői igények kielégítésére kizárólagosan rendelkezésre álló - bevétellel (Cstv. 33/A. §).
Az F.-i Törvényszék Cégbírósága tartotta nyilván a J. Albert alperes önálló cégjegyzési joggal felruházott ügyvezetése mellett az I. Gmk. jogutódaként bejegyzett I. Holding Marketing Kiállítás- és Rendezvényszervező Korlátolt Felelősségű Társaságot.
A P. Reklámszervező, Kivitelező és szolgáltató Kft. felperes az I. Kft.-vel szemben a B.-i Bíróság előtt szerződés teljesítése iránt keresetet terjesztett elő. A Bíróság 2009. január 26. napján kelt ítéletével kötelezte a társaságot, hogy fizessen meg a felperesnek 3 659 982 forintot, valamint ezen összeg után 2007. március 16. napjától a kifizetés napjáig járó meghatározott jegybanki alapkamat 7%-kal növelt mértékű kamatát, továbbá 300 000 forint perköltséget.
A társaság fellebbezése folytán eljáró F.-i Törvényszék, mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, továbbá kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 90 000 forint másodfokú perköltséget.
A felperes a társaság részére 2009. szeptember 18-án kézbesített felszólításában felhívta a társaságot arra, hogy a jogerős ítéletben meghatározott marasztalási összeget, továbbá mindkét fokú perköltséget 5 napon belül a felperesnek fizesse meg. A felszólítás nem vezetett eredményre. A felperes által a társaság ellen benyújtott azonnali beszedési megbízás sem vezetett eredményre, tekintettel arra, hogy a megbízás fedezethiány miatt nem volt teljesíthető.
A felperes 2009. október 5. napján fizetésképtelenség megállapítása és felszámolás elrendelése iránti eljárást kezdeményezett az F.-i Törvényszék előtt, amely a társaság fizetésképtelenségét megállapította és felszámolását (főeljárásként) elrendelte, felszámolóként a C. Befektetési Kft.-t jelölte ki.
Végzésének indokolásában tényként állapította meg, hogy az adós cég részére a hitelezői kérelem a jogkövetkezményekre történt figyelmeztetés mellett kézbesítésre került, azonban az adós társaság nyilatkozatot nem tett.
A fizetésképtelenséget megállapító és felszámolást elrendelő végzés 2010. március 3. napján jogerőre emelkedett.
A felszámolás közzétételére 2010. március 25. napján került sor.
Az Egyiptomi Idegenforgalmi Hivatal 2009. július 12. napján kelt nyilatkozatában az alperes ügyvezetése alatt álló gazdálkodó szervezettől 2009-2010. évre kiállítás megszervezés és felépítés munkálatokat rendelt meg, amelynek lényege a megrendelő standjainak felállítása volt az Európai Unió három országában.
Ennek keretében (90 euró/m2 költségen) 2009. november 11-14. közötti kiállításon Bécsben 80 m2, 2010. január 9-10-én Grazban 80 m2, 2010. január 14-17-én Bécsben 80 m2, 2010. január 21-24. Pozsonyban 102 m2, Linzben 2010. január 29-31-én 60 m2, Salzburgban 2010. február 26-28-án 80 m2, Budapesten 2010. március 5-7-én 80 m2, míg Klagenfurtban 2010. április 15-18-án 80 m2, vagyis mindösszesen 642 m2 területen valósult meg kiállítás-szervezési, építési munkálat, melynek ellenértéke 57 780 euró volt. A kiállítás megszervezésének lebonyolításánál, a standok felépítésénél a helyszíni munkákra alvállalkozói szerződést kötve az adós képviselőjeként alperes járt el. Az alperes - miután tudomást szerzett a felperes által kezdeményezett felszámolási eljárás tényéről - azt közölte az Egyiptomi Idegenforgalmi Hivatallal, mint megrendelővel, s arra is felhívta a megrendelő figyelmét, hogy a felszámolási eljárás akadálya a szerződés teljesítésének.
Az alperes - J. Albertnével és J. Márkkal - 2010. január 11-én kelt társasági szerződéssel megalapította az I. Trading and Marketing Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaságot, melynek bejegyzésére 2010. január 18-án került sor.
Az Egyiptomi Idegenforgalmi Hivatallal kötött szerződés megrendelő általi ellentételezése ezen társaság számlájára folyt be.
Az alperes, mint az adós társaság felszámolást megelőző vezető tisztségviselője akként nyilatkozott a felszámoló felé 2010. május 11-én, hogy az adós egy éven belül vevői szerződést nem kötött, és a felszámolás jogerőre emelkedéséről 2010. március 31-én értesült. Hangsúlyozta, hogy 2009. nyara óta megrendelése nem volt, a cég azóta tevékenységet nem végzett. A felperes az adós gazdálkodó szervezettel szemben folyó felszámolási eljárásban hitelezői igénybejelentést tett, melyben a jogerős ítéletben meghatározott tőke, késedelmi kamat és perköltség, továbbá a felszámolási eljárásban felmerült regisztrációs díj igényét érvényesítette, mindösszesen 4 312 982 forint összegben.
A felperes az alperes ellen - mint a felszámolás alá került adós gazdálkodó szervezet felszámolást megelőző ügyvezetőjével szemben - a Cstv. 33/A. §-ára alapított keresetében elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy az alperes a felszámolás kezdő időpontját megelőző három évben a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladatait nem a hitelezői érdekek elsődlegessége alapján látta el, és ezáltal az adós gazdálkodó szervezet vagyona 57 780 euró összeggel csökkent; mellyel összefüggésben a felperes hitelezői követelésének teljes kielégítése meghiúsult, ennek továbbutalásaként az alperes - felperes hitelezői igényével egyező - 4 312 982 forint összegű vagyoni biztosíték nyújtására kötelezését indítványozta.
Hivatkozása szerint az adós gazdálkodó szervezet 2008. december 31. napjával fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetbe került, melyről legkésőbb 2009. május 4. napján tudomást szerzett.
Nem volt elzárva az alperes attól, hogy az Egyiptomi Idegenforgalmi Hivatal megrendelését az I. Kft.-n keresztül teljesítse, hiszen a teljesítés sikerének egyetlen letéteményese az alperes volt. A szerződéseket ténylegesen az alperes teljesítette, azonban a bevétel nem az I. Kft.-hez (amelynek hitelezője a felperes) folyt be, hanem az utóbb, 2010. január 11-én alapított I. Trading Kft. számlázta a vállalkozói díjat.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Hivatkozása szerint az Egyiptomi Idegenforgalmi Hivatallal megkötött szerződés 2009 őszén megszüntetésre került a szerződő felek által, ugyanis a megrendelő nem látta biztosítottnak, hogy az adós akkori (hitelező által kezdeményezett felszámolási eljárás miatti) helyzetében a vállalkozói tevékenység megfelelő színvonalon lesz teljesítve.
Kifejtette még, hogy a felszámolás jogerős elrendelésének időpontjában a felperes hitelezői igényét az adós vagyona fedezte, hiszen 1 000 000 forintot meghaladó készpénz tartozott az adós vagyonába, míg a 2008-as mérlegből megállapíthatóan a forgóeszközeinek értéke 80 062 000 forint volt, míg kötelezettségeié 66 478 000 forint. Kiemelte, hogy az adós fizetésképtelenségének egyik kiváltó (fő) oka a felperes által végzett nem szerződésszerű teljesítés volt, amelynek következtében 400 euró megrendelést veszített el az ügyvezetése alatt álló gazdálkodó szervezet a Horvát Nemzeti Idegenforgalmi Hivatal megrendelőtől.
Hangsúlyozta, hogy csődbűntett törvényi tényállását nem valósította meg, és nem róható fel az alperesnek az, hogy megtiltotta számára a vagyonértékesítést a felszámoló, és így ennek következtében nem maradt elegendő bevétel a hitelezői igények kielégítésére.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaposnak találta, ítéletével megállapította, hogy az alperes az I. Holding Marketing Kiállítás- és Rendezvényszervező Kft. vezető tisztségviselőjeként nem a hitelezői érdekek elsődlegessége alapján járt el, ezáltal a társasági vagyon 57 780 euró összeggel csökkent, amely vagyoncsökkenésért az alperest magánvagyonára kiterjedő felelősség terheli. Kötelezte az alperest, hogy vagyoni biztosíték címén 15 napon belül helyezzen letétbe az F.-i Törvényszék Gazdasági Hivatalánál 4 312 982 forintot.
Ítéletének indokolásában felhívta a gazdasági társaságokról szóló, 2006. évi IV. törvény (Gt.) 30. § (2) és (3) bekezdését, a Cstv. 33/A. § (1) és (2) bekezdését. Rámutatott arra, hogy az éves beszámolók adataiból következően az alperes ügyvezetése alatt álló gazdálkodó szervezet fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete 2008. december 31-én bekövetkezett és 2009. év folyamán fennállt, felismerhető volt, hogy az alperes ügyvezetése alatt álló gazdálkodó szervezet tartozásait az esedékességkor vagyonából nem tudja kiegyenlíteni, ezt az alperesnek előre kellett (volna) látnia. Tényként állapította meg, hogy a 2009. júliusában az Egyiptomi Idegenforgalmi Hivatal által eszközölt megrendelés vállalkozói díjvonzata bevételként azért nem folyt be az adóshoz, mert az alperes az adós elleni felszámolási eljárás kezdeményezésének tényét bejelentette a megrendelő felé. Közölte, hogy az adós nem teljesítheti a munkákat, annak ellenére, hogy - az alperes által is elismerten - az alperes szellemi képességeiben, kapcsolatai erejében rejlett a gazdálkodó szervezet teljesítése, amely nem függött össze a fizetőképesség kérdéskörével.
Az alperes a kiállítás-szervezést teljesítette, és személyes döntése alapján az ügyvezetése alatt álló új cég érte el az 57 780 euró vállalkozói díjat. Hangsúlyozta, hogy a szerződés teljesítésével összefüggésben a felszámolás kezdő időpontjáig, 2010. március 25-éig az társaság nem volt akadályozva. Az alperesre háruló szervező, koordináló feladatok akadály nélkül kifejthetőek voltak, mint ahogyan ténylegesen meg is történtek. Az alperes magatartása, lépései az adós cég teljesítésének (fizetésének) megakadályozására irányultak, nem kért haladékot a felszámolási eljárásban és nyilatkozatot sem tett a fizetésképtelenség elhárítása céljából, ehelyett új társaságot alapított tevékenysége kifejtésének keretéül. Ennek folytán korábbi cége, az adós felszámolásra került, és annak hitelezői így nem nyerhettek részben sem kielégítést. Hangsúlyozta, hogy a vagyoncsökkenés fogalma vizsgálata során a Cstv. az adós aktív vagyonát rendeli védeni. Az 57 780 euró összeggel az adós aktív vagyona csökkent.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes jelentett be fellebbezést, melyben az ítélet megváltoztatásával a felperes kereseti kérelmének teljes elutasítását indítványozta.
Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság ítélete tárgyi és számszaki tévedéseket tartalmaz, rámutatott arra, hogy az alperes ügyvezetése alatt álló I. Holding Kft. 2007. és 2008. években is nyereséges volt, 2008-ban kismértékben növelte a nyereségét. Ennek ténye a hitelezői érdekek szerinti ügyvezetést igazolja. A 2009. évi veszteség oka kizárólag a felperes "gyalázatos" minőségű és kivitelezésű munkájára vezethető vissza, amely 400 000 euró éves kiesést keletkeztetett az adós cégnél. Kifejtett álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen értékelte az adós gazdálkodó szervezet likviditási helyzetét.
Hangsúlyozta, hogy az I. Kft.-nek nem volt szerződése az Egyiptomi Idegenforgalmi Hivatallal, megrendelést kapott, amit a megrendelő utóbb visszavont. Téves a fellebbezési érvelés szerint azon bírói következtetés, amely a bruttó bevételt teljes egészében nyereségnek könyveli el, hiszen mindösszesen 10% körüli mértékben határozható meg a perbeli vállalkozói jogviszonnyal összefüggésben a nyereséghányad. A fellebbezési érvelés szerint 50 580 euróban határozható meg legfeljebb a bruttó bevétel, hiszen az első tétel nem került kifizetésre a megrendelő részéről. Az elsőfokú bíróság megállapítása a körben is téves, amely szerint 2009. december 14-én értesült az alperes a felszámolás megindításáról, hiszen a felszámolási eljárást a felperes 2009. október 5-én kezdeményezte, és néhány napon belül az "egész szakma" tudott róla.
Az installációs eszközök egyebekben a megrendelő tulajdonában álltak, így ezen vagyont fogalmilag nem lehetett kimenteni. A fellebbezési érvelés hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság "elhallgatta" azt a tényt, hogy az installációs vagyon az egyiptomi megrendelő fél tulajdona volt, továbbá a bruttó bevételt teljes nyereségként könyvelte el, így azt a látszatot keltette, mintha a felperesi kereseti tényállítás valós lenne. Hivatkozása szerint az alperes alkotmányos jogait és emberi méltóságát sértik az ítélet egyes kitételei.
A felperes ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta, lényegében helyes indokai alapján.
A fellebbezés az alábbiak szerint alaptalan.
A jelen ügyben alkalmazandó, a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló, 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 33/A. § (1) bekezdése kimondja, a hitelező vagy a felszámoló a felszámolási eljárás ideje alatt keresettel kérheti a bíróságtól annak megállapítását, hogy azok, akik a gazdálkodó szervezet vezetői voltak a felszámolás kezdő időpontját megelőző három évben, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladataikat nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látták el, és ezáltal a társasági vagyon a keresetben meghatározott mértékben csökkent. A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte az az időpont, amelytől kezdve a gazdálkodó szervezet vezetői előre látták vagy ésszerűen előre láthatták, hogy a gazdálkodó szervezet nem lesz képes esedékességkor kielégíteni a vele szemben fennálló követeléseket. A (2) bekezdés szerint az a vezető mentesülhet a felelősség alól, aki bizonyítja, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően az adott helyzetben elvárható valamennyi intézkedést megtette a hitelezői veszteségek csökkentése érdekében.
Az adott ügyben abban a jogkérdésben kellett az eljárt bíróságnak állást foglalnia, hogy a perbeli esetben az alperes Cstv. 33/A. § (1) bekezdése szerinti felelőssége megállapítható-e, az volt vizsgálandó, hogy az alperes a hitelezői érdekek elsődlegessége érdekében, azok alapján járt-e el a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte után, és ezt követően csökkentette-e jogellenesen az adós vagyonát.
A fenyegető fizetésképtelenség jogi definíciója a mindenkori fizetésképtelenség fogalomhoz kapcsolódik, a fenyegető fizetésképtelenségi helyzet akkor következik be, amennyiben belátható időn belül a Cstv. 27. § (2) bekezdés valamely alpontja alapján jogszerűen és megalapozottan lenne kezdeményezhető eljárás az adós ellen.
A belátható idő fogalma az adott üzleti évben a vezető tisztségviselő részére a fizetésképtelenség elkerülése érdekében reálisan megtehető intézkedésekre nyitva álló időtartamot jelenti.
A jelen jogvita releváns tényállási elemeként megállapítható az, hogy a per felperese az alperes vezető tisztségviselésével érintett társaság, az I. Holding Marketing Kiállítás- és Rendezvényszervező Korlátolt Felelősségű Társaság ellen 2009. október 5-én fizetésképtelenség megállapítása és felszámolás elrendelése iránti nemperes eljárást kezdeményezett az 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 27. § (2) bekezdés b) pontja alapján, figyelemmel arra, hogy az adós társaság az F.-i Bíróság 2009. június 17. napján kelt, másodfokú jogerős ítéletében meghatározott 3 659 982 forintot, valamint annak késedelmi kamatát és a kapcsolódó perköltséget nem fizette meg.
A B.-i Bíróság már 2009. január 26. napján kötelezte az adós gazdálkodó szervezetet a felperes - a felszámolási eljárás során hitelező - javára 3 659 982 forint és kamatai megfizetésére. Az alperesnek azonban nem állt szándékában az utóbb jogerős ítéletben meghatározott marasztalási összeg megfizetése, és ezáltal a fizetésképtelenség megállapítása és a felszámolás elkerülése.
Az elsőfokú eljárás során a 13. sorszámú jegyzőkönyv 5. oldalán az alperes az alábbiakat adta elő: "igen tudtam volna valahogy finanszírozni ezt az összeget akkor, de én abszolút jogtalannak tartottam a felperes követelését, kénytelen voltam így hagyni, hogy felszámolása meginduljon."
Az alperes magatartása lényegében sajátos jogi helyzetet teremtett akkor, amikor meg sem kísérelte a fizetésképtelenség elhárításához szükséges lépések megtételét, figyelemmel arra, hogy a marasztalást tartalmazó ítéletben foglaltakkal nem értett egyet.
Tekintettel arra, hogy a fenyegető fizetésképtelenség megállapíthatósága is kapcsolódik a pénzforgalmi szemléletű vizsgálathoz, ezért az elsőfokú eljárás során tett likviditási vizsgálatot meghaladóan a fenyegető fizetésképtelenség ténye a jogerős ítéleti marasztalással összefüggésben is megállapítható 2009. június 17. napjával.
A marasztalást tartalmazó jogerős ítélet alapján az alperes által vezetett adós cég semminemű teljesítési készséget nem mutatott. Az alperes idézett nyilatkozatából bírói bizonyossággal vonható következtetés arra, hogy szándéka sem volt a marasztalási összeg megfizetésére, következésképpen a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetet az alperesi ügyvezető saját magatartásával idézte elő, és annak bekövetkezte a likviditási helyzet vizsgálatától függetlenül is az idézettek szerint megállapítható.
A Cstv. 33/A. § (1) bekezdésére alapított perben a felperes bizonyítási kötelezettsége az alábbi:
-a vezető vezetési feladatait a felszámolás kezdő időpontját megelőző három évben a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezése után nem a hitelezői érdekek elsődlegessége alapján látta el;
-a vezető jogellenes eljárása következtében mely összeggel csökkent az adós vagyona;
-a hitelező(k) követeléseinek kielégítését meghiúsította;
-a vezetői magatartás és a bekövetkezett vagyonvesztés, a hitelezői követelés kielégítésének meghiúsítása között okozati összefüggés áll fenn.
Az alperes vezetési feladatát a felszámolás kezdő időpontját, 2010. március 25. napját megelőző három évben a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte, 2009. június 17-e után nem a hitelezői érdekek elsődlegessége alapján látta el, hiszen - ahogyan arra az elsőfokú bíróság is helytállóan rámutatott - a vezető tisztségviselésével érintett adós gazdálkodó szervezetet megillető 57 780 euró bevétel nem az adós gazdálkodó szervezethez folyt be, hogy ezzel részben avagy egészben a hitelezők igényei kielégítést nyerhessenek, hanem utóbb a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte után az alperes által alapított I. Trading Kft. vagyonát növelte.
A felszámolási iratokból is aggálymentesen levonható azon következtetés, hogy az adós gazdálkodó szervezet hitelezői igényeinek kiegyenlítéséül kizárólag a perrel érintett bevétel szolgálhatott volna, melyet az alperes jogellenesen vont el, hiszen az adós cég 2008. december 31-én már vagyontalan volt.
Az ítélőtábla az 5. sorszámú (a másodfokú tárgyalás anyagává tett) iratból megállapította, hogy az alperes ügyvezetése alatt álló gazdálkodó szervezet 16 hitelezője jelentett be 38 331 609 forint összegben hitelezői igényt az alperes volt ügyvezetése alatt álló gazdálkodó szervezet ellen folyamatba tett felszámolási eljárása során, mely összeg meghaladja a megállapítási keresettel érintett 57 780 euró összeget, következésképpen helytálló volt a vagyoncsökkenés mértékét megállapító elsőfokú ítéleti rendelkezés.
Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az alperes kimentés alapjául szolgáló körülményt nem tudott megjelölni. Az adós cég vagyonával összefüggő jogellenes felszámolói intézkedésekre hivatkozással alapos védekezést nem terjeszthet elő, hiszen a felszámolói tevékenység a Cstv. 33/A. §-ára alapított felelősség megállapítása iránti per elbírálása során nem vizsgálható.
Az elsőfokú bíróság az alperest biztosítékadásra is kötelezte. A Cstv. 33/A. § (1) bekezdésében szabályozott biztosíték kérelem előterjesztési lehetőség nem azonos egyetlen, a Polgári perrendtartásban szabályozott jogintézménnyel sem, biztosíték nyújtására irányuló kérelmet ugyanazok a tényállási feltételek alapozzák meg, mint a Cstv. 33/A. § (1) bekezdésében szabályozott megállapítási keresetet, miután a megállapítási kereset feltételeit a felperes az idézettek szerint bizonyította, így nem volt sem anyagi, sem eljárásjogi akadálya a biztosíték iránti kérelme teljesítésének sem.
A kifejtettek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdés szerint - a fellebbezés tükrében szükséges indokolásbeli kiegészítéssel és változtatással - helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 15.Gf.40.172/2013/6.)