adozona.hu
AVI 2013.9.99
AVI 2013.9.99
Az adóhatóság köteles a becslési eljárás során minden lényeges körülményt figyelembe venni (2003. évi XCII. tv. 108. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesi kft. 2003. november 27-én kezdte meg tevékenységét és 2004. február 9-től üzemelteti az F. Éttermet és Vendéglőt. 2004 évben a'la carte étkeztetést biztosított, fagylaltot és italt értékesített. Az elsőfokú adóhatóság 2004. adóévre vonatkozó társasági adó, személyi jövedelemadó, és általános forgalmi adónemekre kiterjedő bevallások utólagos vizsgálatát végezte a felperesnél. Ennek keretében a felperes árbevételét becsléssel valószínűsítette és felperes terhére 1 475 000 Ft adókülö...
AVI 2013.9.99 Az adóhatóság köteles a becslési eljárás során minden lényeges körülményt figyelembe venni (2003. évi XCII. tv. 108. §)
A felperesi kft. 2003. november 27-én kezdte meg tevékenységét és 2004. február 9-től üzemelteti az F. Éttermet és Vendéglőt. 2004 évben a'la carte étkeztetést biztosított, fagylaltot és italt értékesített. Az elsőfokú adóhatóság 2004. adóévre vonatkozó társasági adó, személyi jövedelemadó, és általános forgalmi adónemekre kiterjedő bevallások utólagos vizsgálatát végezte a felperesnél. Ennek keretében a felperes árbevételét becsléssel valószínűsítette és felperes terhére 1 475 000 Ft adókülönbözetet állapított meg. Adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlék számított fel.A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2006. szeptember 18-i határozatával az elsőfokú adóhatóság határozatát megváltoztatta, és a felperes terhére 826 000 Ft adókülönbözetet állapított meg. Ehhez igazodó adóbírságot szabott ki, illetve késedelmi pótlékot számított fel. Egyúttal az adóelőleg levonási kötelezettség elmulasztása miatt 559 000 Ft mulasztási bírságot is kiszabott.
A felperes keresetében az alperes határozatának az elsőfokú határozatra kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte. A peres eljárás során a felperes beszerezte és becsatolta S. G. vendéglátóipari szakértő 2008. január 11-én kelt szakvéleményét, amelyet a megyei bíróság ítélethozatala során figyelembe vett és értékelt. Jogerős ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú adóhatósági határozatra kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte.
Az ítélet indokolása szerint a felperes esetében a becslést az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 108. § (3) bekezdés c) pontja alapozta meg, mert a felperes iratai nem voltak alkalmasak teljes körűen a valós adó alapjának megállapítására. A felperes anyagköltség nyilvántartásából és a készétel-forgalomból származó bevétel 181%-os haszonkulcsa jelentősen eltér az adóhatósági ellenőrzés során a felperes által kimunkált 247%-os haszonkulcstól. A felperes nyilvántartásában nem különítette el a személyzetnek biztosított készételt az étlap szerint értékesített termékektől, illetve a védőitalként felhasznált ásványvizet, a reprezentációs célokra felhasznált italokat, a főzéshez felhasznált szeszesitalokat az értékesített italoktól. A felperes szabályos selejtezési jegyzőkönyvet nem vett fel, a selejtet érték nélkül tartotta nyilván.
A megyei bíróság a rendelkezésre álló iratok alapján arra a következtetésre jutott, hogy a becslés módszere tekintetében az adóhatóság eljárása nem tekinthető jogszerűnek, mert nem volt teljes körűen tekintettel arra a körülményre, hogy kezdő vállalkozásról volt szó, a vendéglátóipari tevékenység szakmai sajátosságaira, illetve összemosta a selejt és a technológiai veszteség kategóriáját, nem számolt a fagyasztott áruféleségek olvadási veszteségével. Ezért felülvizsgált határozata az Art. 97. § (4) és (6) bekezdésébe ütközött. Az ítélet indokolása leszögezte, hogy a felperes által készített és az adóhatóság rendelkezésére bocsátott kalkuláció nettó kalkuláció volt, a felperes ugyan szabályos selejtezési jegyzőkönyvet nem készített, azonban az általa vezetett füzet adatai a selejt meghatározása céljából felhasználhatók. A füzetben lévő adatokból, a beszerzési számlákból és az értékesítésekből kalkulálható az ételnél jelentkező selejt mértéke, melynek alapján meghatározható - a felperes tevékenységéhez felhasznált anyag költségének összegéből kiindulva - a haszonkulcs mértéke, majd a költségek és selejt levonása után a becsült árbevétel. A megyei bíróság utalt arra, hogy a megismételt eljárásban az esetleges elírási és számítási hibákat (pl: majonézes tonhalsaláta, illetve a füstölt tarja beszerzési ára) is tisztázni kell.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a felperesi kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet ellentétes az Art. 97. § (4) és (6) bekezdésében, 109. § (3) bekezdésében foglaltakkal, illetve a Pp. 206. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében írtakkal. Vitatta az ítéletnek a becslés módszerét illetően tett megállapításait, hangsúlyozva, hogy az adóellenőrzés során alkalmazott módszer a valós adóalapot valószínűsítette. Kiemelte, hogy az általa vélelmezett selejt 1%-os mértéke elfogadható, ugyanakkor nem lehet kiindulni a felperesnek a kiegészítő ellenőrzési jegyzőkönyvre tett észrevételeként megemelt alapanyag mennyiségéből. Az alperes sérelmezte továbbá, hogy a megyei bíróság ítéletét alapvetően a felperes által beszerzett magánszakvéleményre alapozta, holott azt az alperes a perben írásbeli beadványában is vitatta. Kifogásolta, hogy a bíróság a szakértő véleménynyilvánítása alapján a felperes második, módosított ételkalkulációját fogadta el. Nem látta megalapozottnak azt sem, hogy a felperes által készített ételkalkuláció nettó technológiai veszteségeket nem tartalmazó kalkuláció volt. Utalt arra, hogy az általa elfogadott 5%-os selejt mértéke a tevékenység körülményeinek megfelel. Hivatkozott arra, hogy a felperes a veszteségtényezőket nem dokumentálta megfelelően, ennek ellenére a bíróság azok elismerésére kötelezte az alperest. Véleménye szerint a becsléssel megállapított valós adóalaptól eltérő bevallást nem a felperes által hivatkozott veszteség felmerülése, hanem a bevételek eltitkolása eredményezte. Sérelmezte továbbá, hogy a megyei bíróság a selejttel kapcsolatosan a felperes által vezetett füzetet, illetve az olvadási veszteség alátámasztására bemutatott igazolást nem találta hitelesnek, ennek ellenére az új eljárás során történő figyelembevételét írta elő.
Az alperes hangsúlyozta, hogy a megyei bíróság az új eljárásra adott iránymutatás körében ítéletét nem indokolta megfelelően, az iránymutatás nem kellően konkrét, az annak alapjául szolgáló szakmai anyagok nem hitelt érdemlőek, a tanúvallomások nem egybehangzóak. A bíróság nem foglalt állást a tekintetben, hogy az italnál az adóhatóság által vélelmezett 1%-os selejthányad milyen okból és mennyiben nem helytálló, illetve az adóhatóság által kimutatott haszonkulcs mértéke mennyiben megalapozott. Álláspontja szerint a selejt mértékét illetően a bíróság sem foglalhatott állást, miután az szakkérdésnek minősül. Az ítéletben foglaltak alapján kérdéses, hogy a megismételt eljárásban a felperest milyen bizonyítási kötelezettség terheli.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte kifejtve, hogy a bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelése alapján hozta döntését, álláspontját ítéletében részletesen kifejtette. Az adóhatóság a megismételt eljárásra pontos iránymutatást adott, miután az adóeljárásban a tényállást az adóhatóságnak kell bizonyítania, a megismételt eljárásban indokolt lehet szakértő kirendelése.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az Art. 108. § (3) bekezdés c) pontja szerint becslés alkalmazható, ha az adóhatóság rendelkezésére álló adatok, azok száma vagy tartalma miatt jelentősnek tekinthető tény, körülmény alapján alaposan feltételezhető, hogy az adózó iratai nem alkalmasak a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapjának megállapítására. Az Art. 108. § (1) bekezdése kimondja, hogy a becslés olyan bizonyítási módszer, amely a törvényeknek megfelelő, a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapját valószínűsíti. A jogerős ítélet a felperessel szemben alkalmazott becslés jogalapját az Art. 108. § (3) bekezdés c) pontjára utalással megállapította. Az adóhatóság határozatait a megyei bíróság azért helyezte hatályon kívül, mert álláspontja szerint az adóhatóság lényeges körülményeket nem vett figyelembe a becslés lefolytatásakor, azaz a valós adóalapot nem valószínűsíti [Art. 108. § (1) bekezdése].
A Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy a jogerős ítélet 26 oldalon értékelte az alperesi határozat jogszerűségét, amelyhez mérten az alperes nyilvánvalóan tévesen hivatkozott arra, hogy a megyei bíróság megsértette a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglalt indokolási kötelezettségét. Az alperes felülvizsgálati kérelmében az Art. 109. § (3) bekezdésének sérelmére hivatkozott, amely az adózó részére lehetővé teszi, hogy a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést hitelt érdemlő adatokkal igazolja. A becslés jogszerűségének azonban feltétele, hogy az az Art. 108. § (1) bekezdésének megfelelően a valós adó alapját valószínűsítse.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint a megyei bíróság nem lépte túl a Pp. 206. § (1) bekezdésének kereteit akkor, amikor a tényállást a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megállapította, illetve a bizonyítékokat a maguk összességében értékelte és meggyőződése szerint bírálta el. A megyei bíróság ítéletében az adóhatóság által alkalmazott becslés módszerét azért nem találta elfogadhatónak, mert nem volt tekintettel arra, hogy a felperes vállalkozása kezdő vállalkozás, nem vizsgálta külön a selejt, a technológiai veszteség, és az olvadási veszteség mértékét. A selejt, illetve ily módon az anyagköltség meghatározása körében nem használta fel a felperes füzetében fellelhető adatokat. Ezért téves anyagköltség segítségével határozta meg a haszonkulcs mértékét és a becsült árbevételt. Ezen túlmenően számítási hibákat vétett.
A Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy a bizonyítékok okszerű mérlegelésén alapuló tényállás a jogerős ítéletet felülvizsgáló Legfelsőbb Bíróságot köti (BH 1996/505.). Ezért a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítélete alapjául szolgáló bizonyítékok újraértékelésére nem látott lehetőséget.
A Legfelsőbb Bíróság osztotta a megyei bíróság álláspontját a tekintetben, hogy az adóhatóság ellenőrzése során a tényállást a döntéshozatalhoz szükséges mértékben nem tisztázta. Nem vett figyelembe lényeges, az adózó javára szolgáló tényeket, ezért az adóhatósági határozat hatályon kívül helyezésére az Art. 97. § (4) és (6) bekezdésében foglaltaknak megfelelően került sor.
A Legfelsőbb Bíróság kiemeli, hogy az Art. 108. § (1) bekezdése értelmében a becslést olyan módszerrel kell lefolytatni, amely a törvényeknek megfelelő valós adóalapot valószínűsíteni tudja. A megyei bíróság ítéletének indokolásában pontosan számot adott arról, hogy az adó alapját mely további körülmények figyelembevételével kell meghatározni. Az alperes felülvizsgálati kérelmében előadottakkal összhangban mutatott rá arra a jogerős ítélet indokolása, hogy a valós adóalapot valószínűsítő becsléssel szemben az eltérés tekintetében a bizonyítási kötelezettség a felperest sújtja. A bizonyítási teher ezen szabálya azonban nem menti fel az adóhatóságot az alól a kötelezettség alól, hogy a becslés során minden lényeges körülményt (selejtet igazoló szabálytalan nyilvántartás adatait, olvadási veszteséget) figyelembe vegye.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.375/2009.)