adozona.hu
AVI 2013.9.97
AVI 2013.9.97
Az adózónak vizsgálnia kell, hogy a vele szerződő gazdasági társasság képes-e az általa elvállalt munka elvégzésére (1992. évi LXXIV. tv. 44. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2005. november 5-én vállalkozási szerződést kötött az L. Szolgáltató és Kereskedelmi Kft.-vel (továbbiakban: számlakibocsátó) a felperes által biztosított terminál felületen megadott rendszerek adminisztrálásának, üzemeltetésének és karbantartásának, az azokhoz szükséges szkriptek programozásának, a terminál felületen vezérelt műszaki eszközök folyamatos használhatósága biztosításának, karbantartásának, üzemeltetési tanácsadásnak, az üzemeltetési és informatikai szabályzat érvényes...
AVI 2013.9.97 Az adózónak vizsgálnia kell, hogy a vele szerződő gazdasági társasság képes-e az általa elvállalt munka elvégzésére (1992. évi LXXIV. tv. 44. §)
A felperes 2005. november 5-én vállalkozási szerződést kötött az L. Szolgáltató és Kereskedelmi Kft.-vel (továbbiakban: számlakibocsátó) a felperes által biztosított terminál felületen megadott rendszerek adminisztrálásának, üzemeltetésének és karbantartásának, az azokhoz szükséges szkriptek programozásának, a terminál felületen vezérelt műszaki eszközök folyamatos használhatósága biztosításának, karbantartásának, üzemeltetési tanácsadásnak, az üzemeltetési és informatikai szabályzat érvényesítésének, illetve folyamatos készenlét biztosításának érdekében. A munka elvégzéséhez kapcsolódóan 2006. december 19-én átadás-átvételi jegyzőkönyvet vettek fel, amely az elszámolás alapjául szolgáló összesítő adatokat (óraszám, díjtételek) tartalmaztak. A felperes a számlakibocsátó által 2006. december 31-i teljesítési időpontot tartalmazó számla 2 920 000 Ft-os áfa-tartalmát levonásba helyezte.Az elsőfokú adóhatóság 2006. október-december időszakra vonatkozóan a felperesnél az általános forgalmi adóbevallás utólagos vizsgálatát végezte, amelynek eredményeként terhére 2 920 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel. Döntését azzal indokolta, hogy a számlán feltüntetett gazdasági esemény elvégzéséhez szükséges személyi és tárgyi feltételek sem a számlakibocsátó, sem az alvállalkozójaként megnevezett kft.-nél nem álltak fenn.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2008. július 30-i határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte.
A Fővárosi Bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint az adólevonás az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 2. § (1) bekezdésében biztosított olyan jogosultság, amelynek érvényesítéséhez a törvény szigorú alaki és tartalmi követelmények teljesítését írja elő. A tartalmilag és alakilag kifogástalan számla akkor tekinthető hitelesnek, ha utólag is kétséget kizáróan igazolható, hogy a számla szerinti teljesítés minden jellemzője a számlán feltüntetett adatok mindegyikének megfelel. Az adólevonási jogot gyakorló adóalany érdekkörébe tartozik azoknak a tényeknek az ellenőrzése, amelyek alapján az érintett számla tartalmi hitelessége vitathatatlanul igazolható. A Fővárosi Bíróság álláspontja szerint a számla tartalmi hitelét nem alapozza meg a szerződés, az átadás-átvételi jegyzőkönyv, illetve az ellenérték kifizetése, mert a számlakibocsátó a rendelkezésére álló személyi és tárgyi feltételekre figyelemmel nem volt képes a teljesítésre. A bíróság hangsúlyozta, hogy a felperes az általa tanúsított kellő körültekintésre sem hivatkozhat.
A Fővárosi Bíróság kiemelte, hogy a számlakibocsátó tevékenységi körében a szoftverkarbantartás nem szerepelt, illetve a felperesnek nem volt tudomása arról, hogy a munkát ki végezte el. A számlakibocsátó által megnevezett alvállalkozónál folytatott kapcsolódó vizsgálatból kitűnt, hogy a megnevezett alvállalkozó sem volt abban a helyzetben, hogy teljesítsen. A Fővárosi Bíróság kifejtette, hogy a megnevezett alvállalkozó kft. képviselőinek nyilatkozata egymással ellentétben állt, illetve a felperes által befogadott számla szerinti teljesítésnek volt olyan idő-intervalluma, amelyben a megnevezett alvállalkozó kft. még nem létezett. Hangsúlyozta, hogy az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdésének alkalmazhatóságához a gazdasági esemény megtörténtét bizonyítani kell.
A bíróság megállapította továbbá, hogy amennyiben a számlakibocsátó esetlegesen alvállalkozói teljesítést számlázott a felperesnek, úgy a számlán az alvállalkozói teljesítés közvetített szolgáltatásként való feltüntetése sem lett volna mellőzhető. Álláspontja szerint annak eldöntése, hogy a számlakibocsátó tevékenységi körébe tartozik-e a számlán megjelölt gazdasági tevékenység, illetve, hogy a számlakibocsátó képes-e azt teljesíteni, továbbá ténylegesen teljesített-e nem műszaki kérdés. Ezért a felperes által indítványozott műszaki szakértő kirendelése szükségtelen volt.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a Fővárosi Bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Álláspontja szerint a Fővárosi Bíróság helytelenül alkalmazta az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdését, illetve olyan szakkérdésben foglalt állást, amelyről csak szakértői bizonyítás alapján dönthetett volna. Sérelmezte, hogy a Fővárosi Bíróság figyelmen kívül hagyta a tevékenység azon sajátosságát, hogy a felek interneten tartották egymással a kapcsolatot. Kiemelte, hogy amint a bíróság is elismerte, a felperes által megjelölt munkát bárki bárhol elvégezhette. Hangsúlyozta, hogy a számla befogadásakor kellő körültekintéssel járt el, a bíróság alaptalanul utasította el a felperes bizonyítási indítványait.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte megállapítva, hogy az abban foglaltak megalapozottak és jogszerűek. Kifejtette, hogy az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdésében foglaltak szerinti kellő körültekintés fennállását csak akkor kell vizsgálni, ha a számla mögött valós gazdasági esemény áll. A perbeli esetben azonban ennek ellenkezője volt megállapítható. A felperesi bizonyítási indítványok teljesítése az eljárásban szükségtelen volt, érdemben nem befolyásolták volna annak megítélését, hogy a felperes által befogadott és levonásba helyezett számla hiteltelen, mert nem a számlákon feltüntetett felek között ment végbe a gazdasági esemény. Hivatkozott azokra az ellentmondásokra és hiányosságokra, amelyek a felperes által a számlák hitelességének alátámasztása céljából becsatolt dokumentumok (számlák, szerződések, átadás-átvételi jegyzőkönyv stb.) vonatkozásában megállapítható volt. Utalt arra, hogy a felperesi társaság képviselőjét eljárása során meghallgatta, illetve kapcsolódó vizsgálatot kezdeményezett a számlakibocsátó kft.-nél, amelynek során a feltárt körülményeket határozatának indokolásában részletesen ismertette. Szintén kapcsolódó vizsgálatot folytatott a megnevezett alvállalkozó kft.-nél, az ezzel kapcsolatos megállapításokat a határozat indokolása tartalmazta. A felperesi társaság ügyvezetője nem tudta megmondani, hogy a munkát ki végezte, illetve az adóhatóságnak sem sikerült megállapítania ezt a tényt. Ezért megállapítható, hogy a számlákban feltüntetett tevékenységet nem a számlakibocsátó kft. végezte, tehát a számlában feltüntetett gazdasági esemény nem a számlában foglaltak szerint ment végbe.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 1. § (7) bekezdése szerint a szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni. Az érvénytelen szerződésnek vagy más jogügyletnek az adózás szempontjából annyiban van jelentősége, amennyiben gazdasági eredménye kimutatható. Az Áfa. tv. 35. § (1) bekezdése szerint az adólevonási jog - ha az adózás rendjéről szóló törvény másként nem rendelkezik - kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Sztv.) 166. § (2) bekezdése értelmében a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lennie. Az Sztv. 15. § (3) bekezdésében rögzített valódiság elve alapján a Legfelsőbb Bíróság gyakorlata következetes a tekintetben, hogy a valóságban végbement gazdasági eseményekkel nem azonos tartalmú számlára adólevonási jog nem alapítható (Kfv. I. 35.371/2008/6.). A Legfelsőbb Bíróság több alkalommal hangsúlyozta, hogy adólevonási jog csak tartalmilag hiteles számla alapján gyakorolható (Kfv. I. 35.240/2008/7.).
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye (BH 2002/29.). A bizonyítékok okszerű mérlegelésén alapuló tényállás a jogerős ítéletet felülvizsgáló Legfelsőbb Bíróságot köti (BH 1996/505.), ehhez képest a bíróság által megállapított tényállás csak akkor vizsgálható felül, ha az elsőfokú bíróság ítélete nem tárja fel a tényállást, vagy hiányos tényállást tartalmaz, iratellenes megállapításokat, logikai ellentmondásokat, vagy ésszerűtlen következtetéseket alkalmaz. A fenti hibában a megyei bíróság ítélete nem szenved.
A jogerős ítélet indokolása pontosan rögzítette a felperes és a számlakibocsátó által kötött szerződés tartalmát, amelyből kitűnik annak speciális jellege is (ítélet indokolása 2. oldal 1. bekezdése). A Fővárosi Bíróság ítélete indokolásában részletesen ismertette a felperes, illetve a számlakibocsátó képviselőjének nyilatkozatát. Részletesen kifejtette továbbá, hogy a felperes által befogadott számlát miért nem találta tartalmilag hitelesnek (ítélet indokolása 6. oldal I. és II. pontja). Egyértelmű választ adott arra a kérdésre is, hogy miért tartotta szükségtelennek műszaki szakértő kirendelését (ítélet indokolása 7. oldal 3. bekezdése). Ugyancsak kifejtette, hogy miért nem tette bizonyítás tárgyává a számlakibocsátó cégkivonatának, illetve a felperes által bemutatott hirdetés szövegének bemutatását (ítélet indokolása 7. oldal utolsó előtti bekezdése).
A fentiekre tekintettel a felperesi bizonyítási indítványok mellőzésével összefüggésben előterjesztett felülvizsgálati kérelem nem alapos. Az azzal kapcsolatos elsőfokú bírósági indokok felülmérlegelésére a Legfelsőbb Bíróság nem látott lehetőséget. Az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdésével összefüggésben a Legfelsőbb Bíróság utal korábbi eseti döntéseiben kifejtett álláspontjára, mely szerint "nem tanúsít kellő körültekintést az az adózó, aki nem győződik meg arról, hogy a vele szerződő gazdasági társaság képes-e vagy sem az általa elvállalt munka elvégzésére, adottak-e vagy sem a megkötött szerződés teljesítésének feltételei" (Kfv. V. 35.180/2009/5.). A Legfelsőbb Bíróság más eseti döntésében kifejtette, hogy ha a gazdasági esemény nem a számlában feltüntetett felek között ment végbe, az áfa sem kerülhetett áthárításra (Kfv. I. 35.349/2009/4.).
A fentiekre tekintettel a Fővárosi Bíróság a felülvizsgálati kérelemben előadottakkal ellentétben az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdését helyesen, jogszerűen alkalmazta, amikor a felperes részéről az ítéletben rögzített körülmények alapján a kellő körültekintés tanúsításának elmulasztását állapította meg.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.371/2009.)