adozona.hu
BH+ 2013.9.391
BH+ 2013.9.391
A korlátolt felelősségű társaság csak a törzstőkéjét meghaladó vagyonából elégítheti ki a tag felé fennálló, polgári jogi szerződésből eredő tartozásait, az ilyen igény végrehajtása csak erre kérhető [2006. évi IV. tv. (továbbiakban: Gt.) 131. § (1) és (4) bek., 134. §, Ptk. 523. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a 128 000 000 Ft törzstőkével rendelkező alperes tagja, 2010. január 4-ig pedig önálló képviseleti joggal rendelkező ügyvezetője is volt. 2003-ban négy határozatlan időtartamú: január 14-én 21 000 000 Ft-ról, január 28-án 1 800 000 Ft-ról, február 6-án 1 200 000 Ft-ról, február 20-án 3 000 000 Ft-ról szóló, 2005-ben két határozott idejű: október 4-én, 2006. január 31-i lejárattal 1 000 000 Ft-ról, március 7-én 2009. szeptember 15-i lejárattal 38 400 000 Ft-ról szóló, ügyleti kamatf...
BH+ 2013.9.391 A korlátolt felelősségű társaság csak a törzstőkéjét meghaladó vagyonából elégítheti ki a tag felé fennálló, polgári jogi szerződésből eredő tartozásait, az ilyen igény végrehajtása csak erre kérhető [2006. évi IV. tv. (továbbiakban: Gt.) 131. § (1) és (4) bek., 134. §, Ptk. 523. § (1) bek.].
A felperes a 128 000 000 Ft törzstőkével rendelkező alperes tagja, 2010. január 4-ig pedig önálló képviseleti joggal rendelkező ügyvezetője is volt. 2003-ban négy határozatlan időtartamú: január 14-én 21 000 000 Ft-ról, január 28-án 1 800 000 Ft-ról, február 6-án 1 200 000 Ft-ról, február 20-án 3 000 000 Ft-ról szóló, 2005-ben két határozott idejű: október 4-én, 2006. január 31-i lejárattal 1 000 000 Ft-ról, március 7-én 2009. szeptember 15-i lejárattal 38 400 000 Ft-ról szóló, ügyleti kamatfizetési kötelezettséget is tartalmazó, írásbeli kölcsönszerződést kötött az alperessel.A határozatlan időtartamú szerződések felmondása, és a határozott idejű szerződés lejárta ellenére az alperes a felperesnek visszajáró, összesen 55 400 000 Ft kölcsönösszeget nem fizette meg és az ügyleti kamatfizetési kötelezettségének sem tett eleget.
Az alperes többi tagja is - üzletrészeik arányában - jelentős összegű tagi hitelt nyújtott. Az alperes az évente meghozott taggyűlési határozatok alapján, e hitelek után sem fizetett ügyleti kamatot.
2005-ben az alperes az OTP Bank Rt.-vel 50 000 000 Ft keretösszegű vállalkozói folyószámla hitelszerződést kötött, melyet a lejáratot követően kétszer újra megkötött. 2009-ben a CIB Bank Zrt.-vel 80 000 000 Ft keretösszegű folyószámla hitelszerződést írt alá. E szerződésekben vállalta, hogy a pénzintézet szerződésből eredő követelései a kielégítési sorrendben a tulajdonosok által részére nyújtott tagi hiteleket megelőzik.
2010. február 2-án az alperes - valamennyi tagjának részvételével - taggyűlést tartott, amelyen elfogadásra került a 2009. évi üzleti beszámoló és a 2010. évi üzleti terv. Határozat született továbbá a felperes annak a kérésének elutasításáról, amely az általa nyújtott kölcsönökből 11 000 000 Ft visszafizetésére irányult.
A 2009. évi üzleti beszámoló szerint az alperes 128 000 000 Ft jegyzett tőkéjével szemben, a saját tőkéje 120 901 000 Ft, az eredménytartaléka negatív előjellel 5 364 000 Ft, a mérleg szerinti eredménye, negatív előjellel 1 735 000 Ft volt. A felperessel szemben fennálló 57 000 000 Ft tagi kölcsöntartozás a rövid lejáratú kötelezettségek között, a többi taggal szembeni tartozás hátrasorolt kötelezettségként került feltüntetésre a mérlegben.
A felperes a 2010. február 15-én kelt, és az alperes részére 2010. február 23-án kézbesített levelében felszólította az alperest a vele szembeni teljes kölcsöntartozás, 55 672 208 Ft és kamatai megfizetésére. A 2010. március 8-án kelt, az alperes által 2010. március 16-án kézhez vett levelében utalt arra, hogy a megelőző felszólítással a határozatlan idejű szerződéseket felmondta, így azok is lejárttá váltak a határozott időtartamú szerződésekkel együtt. 15 napos határidőt adott a teljes tartozás kiegyenlítésére. E határidő eredménytelenül telt el.
A felperes kölcsöntartozása kifizetését elutasító taggyűlési határozat hatályon kívül helyezése iránt a felperes keresetet nyújtott be, mely azonban jogerősen elutasítást nyert. Az általa, az alperessel szemben kezdeményezett felszámolási eljárást pedig a bíróság végzésével megszüntette az adós fizetésképtelenségének hiánya miatt.
A felperes a módosított keresetében 55 400 000 Ft és az ezután járó ügyleti, valamint késedelmi kamatok megfizetésére kérte kötelezni az alperest a Ptk. 526. §-a, 205. §-a és 198. § (1) bekezdése alapján. Arra hivatkozott, hogy a peres felek között a Ptk. 523. §-a szerinti kölcsönszerződés jött létre. A határozatlan idejű szerződések felmondására, a határozott idejű szerződések lejártára tekintettel az alperes köteles visszafizetni részére a kölcsöntartozás összegét, annak kamataival együtt.
Az alperes a követelés időelőttiségére hivatkozással kérte a per megszüntetését, érdemben pedig a kereset elutasítását. Előadta, hogy az általa kötött banki hitelszerződés alapján fennálló kötelezettségének teljesítését megelőzően, a pénzintézet előzetes hozzájárulása nélkül a felperes tagi kölcsönét nem fizetheti vissza. Állította azt is, hogy a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 131. § (1) bekezdése és 134. §-a értelmében nem teljesíthet kifizetést a felperes részére. Nincs ugyanis pozitív adózott eredménye, illetve szabad eredménytartalékkal kiegészített adózott eredménye, a saját tőkéje nem éri el a jegyzett tőkéjét. Ez okból vitatta, hogy a felperes követelése esedékessé vált, az alperes késedelme fennáll. Vitatta a határozatlan idejű kölcsönszerződések szabályos felmondását. A 2003. évben kötött kölcsönszerződések alapján követelt ügyleti kamatok tekintetében elévülésre hivatkozva, csak a 2005. évtől esedékessé vált kamatokat ismerte el.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes módosított keresetének helyt adott. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 55 400 000 Ft tőkét, abból 10 000 000 Ft után 2003. január 24-től 2010. március 16-ig 8%-os, 1 800 000 Ft után 2003. január 28-tól 2010. március 16-ig 8%-os, 1 200 000 Ft után 2003. február 6-tól 2010. március 16-ig 8%-os, 3 000 000 Ft után 2003. február 20-tól 2010. március 16-ig 8%-os, 1 000 000 Ft után 2005. október 4-től 2006. január 31-ig évi 12,3%-os, 38 400 000 Ft után 2005. március 7-től 2009. szeptember 15-ig évi 12,3%-os, ügyleti kamatot, továbbá 16 000 000 Ft után 2010. április 1-jétől, 1 000 000 Ft után 2006.február 1-jétől, 38 400 000 Ft után 2009. szeptember 16-tól a kifizetésig terjedő időre, minden naptári fél év teljes idejére eső, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatot, valamint 2 327 500 Ft perköltséget. Kötelezte továbbá a le nem rótt 900 000 Ft kereseti illeték megtérítésére is.
Határozatának indokolásában rögzítette: a felek között nem volt vitatott, hogy a felperes 55 400 000 Ft kölcsönt nyújtott az alperesnek, és sem a tőke összeg, sem a szerződésekben kikötött ügyleti kamatok visszafizetésére nem került sor.
A perbeli szerződések tartalmát vizsgálva az elsőfokú bíróság arra következtetett, hogy a követelés időelőttiségére hivatkozással nem volt helye a per megszüntetésének, a Pp. 130. § (1) bekezdés f) pontja, illetve a Pp. 157. § a) pontja alapján.
A Ptk. 240. § (1) bekezdésében foglaltak szerinti szerződésmódosítás hiányában a tagi hitelszerződésekkel kapcsolatos taggyűlési határozatok, amelyek részben a tőke összeg, részben az ügyleti kamatok kifizetésének megtagadásáról szóltak, nem voltak figyelembe vehetők a jogvita eldöntése során.
A 2005-ben határozott időre kötött szerződések alapján, a lejárat napjával határozta meg a követelés esedékességét, 2006. január 31-ével, illetve 2009. szeptember 15-ével. A 2003-ban határozatlan időre kötött szerződések esetében a 2010. március 8-án kelt, az alperes által március 16-án kézhez vett felperesi levél felmondási nyilatkozatot magába foglaló tartalma alapján a kölcsönösszeg visszafizetésére vonatkozó kötelezettség teljesítését 2010. március 16-ától tekintette esedékesnek. Az elsőfokú bíróság utalt arra is, hogy az alperest terhelő teljesítés esedékességének a szerződések lejártán túl, egyéb kikötött feltétele nem volt.
Rögzítette azt is, hogy a 2003-ban kötött kölcsönszerződések alapján az ügyleti kamatok a főköveteléssel együtt - 2010. március 16-án - váltak esedékessé, ezért az alperes azokra vonatkozó elévülési kifogása alaptalan volt, a Ptk. 527. § (2) bekezdése, a Ptk. 324. § (1) és (2) bekezdése, illetve 326. § (1) bekezdése értelmében.
Mindezek után az elsőfokú bíróság azt vizsgálta, hogy az alperes jogszerűen tagadta-e meg a teljesítést, a kölcsönösszegek visszafizetését. Jogi álláspontja az volt, hogy az alperes és a bankja között létrejött folyószámla hitelszerződésekben írtak a kettőjük jogviszonyában irányadók. A tagi kölcsönszerződésekben arra vonatkozó kikötés hiányában, a tag részére történő visszafizetés a bank felé fennálló, megelőző fizetési kötelezettségre hivatkozással nem tagadható meg. A Gt. 134. § illetve a 131. § (1) bekezdése alapján ugyancsak nem látott jogi indokot a teljesítés megtagadására.
Azt hangsúlyozta: a Gt. 134. §-a a 131. § (4) bekezdésének megfelelő alkalmazását írja elő, azaz a tag és a társaság közötti polgári jogi szerződés alapján, a tag részére már teljesített kifizetés esetén, a tagot terhelő visszafizetési kötelezettség együttes feltételeit szabályozza. Az elsőfokú bíróság e feltételeket a Gt. 131. § (1) bekezdésében rögzítettek hiányában, a tag rosszhiszeműségében, a felelős társasági gazdálkodás követelményeivel való összeegyeztethetetlenségben jelölte meg. Úgy ítélte, a Gt.</a> ezzel szemben nem rendelkezik a tag és a társaság közötti polgári jogi szerződésből eredő fizetési kötelezettség teljesítésére vonatkozóan. Nem írja elő, hogy az a társaság számviteli törvény szerinti beszámolója taggyűlési jóváhagyásával, az adott tárgyévi adózott eredmény és saját tőke ismeretében történhet meg, illetve válna esedékessé. A felperes követelése a társaság és a tag közötti tagsági jogviszonytól független. A szerződéses kötelezettség nem a számviteli törvényben meghatározott éves beszámoló jóváhagyásáról döntő taggyűlésre tartozó kérdés. A követelés esedékessé válása magából a kötelmi jogviszonyból, a szerződésből ered, ezért az alperes köteles megtéríteni a felperesnek a perbeli kölcsöntartozásokat az ügyleti kamatokkal együtt. A késedelembe esése miatt köteles továbbá a késedelmi kamatokat is megfizetni a Ptk. 298. § a) és b) pontjai, illetve a Ptk. 301. § alapján.
Ha utóbb, a szerződésszerűen történt kifizetés után, az adott, kifizetéssel érintett tárgyév, üzleti év gazdálkodásáról, a számviteli törvény szerint elkészített beszámoló alapján arra derül fény, hogy a Gt. 131. § (1) bekezdésében írt feltételek nem álltak fenn, akkor merülhet csak fel a tag visszafizetési kötelezettsége.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást helyesnek, a levont jogkövetkeztetést tévesnek találta. Azt tartotta eldöntendő jogkérdésnek, hogy a felperes által nem vitatott összegben, ügyleti kamat kikötésével nyújtott, szabályosan felmondott, lejárt tagi hitel és járulékainak visszafizetésére van-e mód, ha a kifizetés Gt. 131. § (1) bekezdésében előírt feltételei és a Gt. 134. §-ában írt gazdasági-pénzügyi feltételei nem állnak fenn.
Egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a társaság és a tagja között létrejött polgári jogi szerződésből eredő kötelezettséget esedékességekor a szerződésnek megfelelően teljesíteni kell.
A Gt. 131. § (1) és (4) bekezdése, valamint a Gt. 134. §-a egybevetéséből azonban úgy ítélte, mivel a tagot terhelő visszafizetés alapja az, hogy a polgári jogi szerződés alapján történt kifizetést a Gt. 131. § (1) bekezdésében írt feltételek hiányában teljesítette a társaság, (feltéve, hogy a tag rosszhiszeműsége és a Gt. 134. §-ában írt, a felelős társasági gazdálkodás követelményeivel való összeegyeztethetetlenség is bizonyítást nyert) a társaságnak a kifizetés esedékességekor vizsgálnia kell a hivatkozott jogszabályi feltételek fennállását. Ha a tagi kölcsön visszafizetésének esedékessé válásakor a kifizetés lehetőségének jogszabályi feltételei valószínűsíthetők, azaz a társaság számviteli törvény szerint helyesbített saját tőkéje eléri a törzstőkét és a kifizetés eredményeként sem csökken az alá, valamint a kifizetés összeegyeztethető a felelős gazdálkodás követelményeivel, a társaság köteles a tagja felé teljesíteni. Ha az utóbb elfogadott éves beszámoló adatai alapján mégis az lenne megállapítható, hogy a feltételek nem álltak fenn, a tagot - bizonyított rosszhiszeműsége esetén - visszafizetési kötelezettség terheli.
Az ítélőtábla szerint, ha viszont már a kifizetéskor nyilvánvaló, hogy a visszatérítési igény feltételei azzal egyidejűleg, azonnal beállnának, gazdaságilag célszerűtlen és indokolatlan lenne az alperes fizetésre kötelezése.
Utalt arra, hogy mind az alperes által a felperes tagi kölcsön visszafizetésének megtagadása alapjául hivatkozott 2009. évi mérleg, mind a másodfokú eljárás anyagává tett 2011. évi mérleg adatai alapján az állapítható meg, hogy egy alperest kötelező ítélet teljesítésére a Gt. 131. § (1) bekezdése nem adna lehetőséget és a kifizetés a felelős társasági gazdálkodás követelményeit is sértené. Az alperes alappal támasztana igényt a visszafizetésre, hiszen a felperes, mint a társaság tagja, tudott ezekről a körülményekről.
A másodfokú bíróság szerint ez a jogértelmezés felel meg a Gt. 131-134. §-ával elérni kívánt hitelezővédelmi céloknak. A tagok, mint a saját cégükkel tagsági jogviszonyon kívül eső polgári jogi jogviszony szerződő felei részére történő kifizetések esetén, a társaság érdekeinek elsődlegessége, fizetőképességének megőrzése a fő szempont. Ez tagsági részesedésük értékének megóvása, megtartása révén saját érdekeiket is szolgálja. Hitelezőként, nem vitásan hátrányosabb helyzetbe kerülnek a cég kívülálló hitelezőivel szemben. Csak abban az esetben juthatnak hozzá lejárt követelésükhöz, ha arra a cég anyagi helyzete - a Gt. 131. § (1) bekezdése és 134. § rendelkezései szerint - lehetőséget ad. A perbeli jogvitában ennek feltételei sem a kereset benyújtásakor, sem az ítélet meghozatalakor nem álltak fenn. A másodfokú bíróság mindezekre tekintettel az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását tartotta indokoltnak.
A felperes fellebbezési ellenkérelmében foglaltakra utalva kifejtette azt is, hogy a felperes követelésének engedményezése esetén sem kerülhetett volna sor az alperes marasztalására. A Ptk. 329. § (3) bekezdése értelmében ugyanis az alperes az engedményessel szemben érvényesíthette volna azokat a kifogásokat, amelyek az engedményező taggal szemben az engedményezésről való értesítéskor már fennállt jogalapon keletkeztek.
A másodfokú bíróság súlytalannak tartotta a felperesnek azt az érvelését is, hogy a tagi kölcsön visszafizetése nem érinti a saját tőkét. Véleménye az volt, hogy a Gt. 134. § által elérni kívánt cél csak akkor teljesülhet, ha a Gt. 131. § (1) bekezdés utolsó mondatában foglaltak, miszerint nem teljesíthető kifizetés, ha a számviteli törvény szerint helyesbített saját tőke nem éri el, vagy a kifizetés következtében nem érné el a társaság törzstőkéjét, minden a tag és a társaság közötti polgári jogi szerződésen alapuló kifizetésre alkalmazást nyer.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Előadta, hogy a Ptk. 523. § (1) bekezdésére, illetve 526. §-ára alapított keresetét a másodfokú bíróság jogszabálysértő módon utasította el, tévesen értelmezte és alkalmazta a Gt. 131. és 134. §-át. Figyelmen kívül hagyta az ezekben meghatározott konjunktív tényállási elemek közül a felelős társasági gazdálkodás, illetve a tag rosszhiszeműségének követelményét. A felperes esetleges rosszhiszeműségét az alperesnek bizonyítania kellett volna a perben, ennek azonban nem tett eleget. A felperes hivatkozott arra is, hogy az Alaptörvény 28. cikke szerinti jogértelmezés eredményeként, figyelemmel a Tanács 77/91/EGK 2. számú társasági jogi irányelvben, valamint a Gt.</a> preambulumában megfogalmazott célokra a felperes hitelezőnek minősül, akit megilletnek a hitelezőket védelmező szabályok. Nem egyeztethető össze ezekkel az alapelvi célokkal és rendelkezésekkel az a jogértelmezés, amely alapján a társaság és a tag közötti polgári jogi ügylet szerencse elemet tartalmazó szerződéssé, a társaságnak nyújtott tagi kölcsön visszafizetésének határideje pedig bizonytalanná válna.
A felperes hivatkozott arra is, hogy a másodfokú bíróság a Pp. 164. § (2) bekezdését megsértve rendelt el hivatalból bizonyítást, amikor bekérte az alperes mérlegadatait tartalmazó beszámolóját, valamint megsértette a Pp. 121. § (1) bekezdését is, mert nem indokolta meg a C. Bank Zrt. által nyújtott hitelkeret szükségessége körében tett megállapításait.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság a Gt. 131. és 134. §-ainak helyes értelmezésével utasította el a felperes keresetét. A jogerős ítéletből nem az következik, hogy a felperes a tagi kölcsönigényét nem érvényesítheti az alperessel szemben, hanem az, hogy a kifizetésnek akkor van helye, ha annak a hivatkozott jogszabályi feltételei fennállnak.
A Kúria a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta és az alábbiak miatt jogszabálysértőnek találta.
A felülvizsgálati kérelem alapján kizárólag abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a Gt. 134. §-a és a Gt. 131. § (4) és (1) bekezdései alapján helye volt-e a felperes keresete elutasításának. Az alperes marasztalását az említett jogszabályok rendelkezései kizárták-e, annak ellenére, hogy a felperes bizonyította az alperessel kötött kölcsönszerződésekből eredő követelésének fennállását.
A Kúria egyetértett a másodfokú bírósággal abban: a Gt. 131-134. §-ai a társaságtól kívül álló hitelezők védelmét szolgálják. Törzstőke leszállítást kivéve, tiltják a törzstőke terhére történő kifizetést a tagok javára akár tagsági, akár más, a társasággal létrejött polgári jogi jogviszonyuk alapján. A Kúria úgy ítélte, az ítélőtábla helytállóan foglalt állást abban a kérdésben is, hogy a tag részére a társaság által polgári jogi szerződés alapján teljesített kifizetések visszafizetésének a Gt. 134. § folytán alkalmazandó Gt. 131. § (4) bekezdése szabályaiból az következik, hogy a társaságnak a kifizetéskor vizsgálnia kell, a teljesítést kizáró, a Gt. 131. § (1) bekezdésében írt feltételek nem állnak-e fenn. A Kúria szerint, azonban, ha a Gt.</a> e rendelkezései alapján nyilvánvaló, hogy kifizetésre nem kerülhet sor, ennek jogkövetkezményei nem a polgári jogi szerződés alapján fennálló, perben érvényesített megalapozott igény elutasításával, hanem a követelés behajtásakor (végrehajtásakor) vonhatók le.
A perbeli jogvitában a Ptk. 523. § (1) bekezdésének a kölcsönszerződésre vonatkozó szabályait kellett alkalmazni, mely szerint kölcsönszerződés alapján az adós köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni. A felperes bizonyította a perbeli kölcsönszerződések létrejöttét, tartalmát, lejártát, azaz az alperest terhelő, a keresettel érvényesített kölcsönösszeg visszafizetésére vonatkozó kötelezettséget.
A Kúria szerint - a másodfokú bíróság álláspontjával szemben - az alperesnek a Gt. 131-134. §-ban írt feltételek re alapított védekezése nem teszi alaptalanná a felperes Ptk. 523. § (1) bekezdésére, illetve 526. §-ára alapított igényét, nem alapozza meg a kereset elutasítását. A társaságot terhelő kifizetés korlátait felállító Gt. 134. §, illetve 131. § szabályainak célja azzal valósul meg, ha a felperesi igény behajtására (végrehajtására) a tárgyévi adózott eredmény terhére kerül sor, feltéve, hogy a cég rendelkezik a törzstőkéjét meghaladó saját tőkével és a törzstőke ezen igény kielégítése következtében sem csökken.
A Kúria ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét - a Pp. 216. §-ának megfelelő alkalmazásával - a rendelkező részben megfogalmazott pontosítással hagyta helyben. (Kúria Gfv. VII. 30.323/2012.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Fővárosi Bíróságon 26.G.42.379/2010. számon indult és a Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.628/2011/6. számú jogerős ítéletével befejezett perében a felperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson - meghozta a következő
ítéletet:
A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróság ítéletét azzal a pontosítással hagyja helyben, hogy a felperes kielégítésére csak az alperes tárgyévi adózott eredményének, illetve a szabad eredménytartalékkal kiegészített tárgyévi adózott eredményének terhére kerülhet sor, feltéve, hogy az alperesnek a számviteli törvény szerint helyesbített saját tőkéje eléri a törzstőkéjét, és a kielégítés következtében sem csökken a törzstőke.A Kúria kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 1 182 370 (Egymillió-egyszáznyolcvankettőezer-háromszázhetven) forint másodfokú- és 1 182 370 (Egymillió-egyszáznyolcvankettőezer-háromszázhetven) forint felülvizsgálati eljárási költséget, valamint az államnak felhívásra 900 000 (Kilencszázezer) forint fellebbezési és 3 500 000 (Hárommillió-ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
Indokolás
A felperes a 128 000 000 Ft törzstőkével rendelkező alperes tagja, 2010. január 4-ig pedig önálló képviseleti joggal rendelkező ügyvezetője is volt. 2003-ban négy határozatlan időtartamú: január 14-én 21 000 000 Ft-ról, január 28-án 1 800 000 Ft-ról, február 6-án 1 200 000 Ft-ról, február 20-án 3 000 000 Ft-ról szóló, 2005-ben két határozott idejű: október 4-én, 2006. január 31-i lejárattal 1 000 000 Ft-ról, március 7-én 2009. szeptember 15-i lejárattal 38 400 000 Ft-ról szóló, ügyleti kamatfizetési kötelezettséget is tartalmazó, írásbeli kölcsönszerződést kötött az alperessel.A határozatlan időtartamú szerződések felmondása, és a határozott idejű szerződés lejárta ellenére az alperes a felperesnek visszajáró, összesen 55 400 000 Ft kölcsönösszeget nem fizette meg és az ügyleti kamatfizetési kötelezettségének sem tett eleget.
Az alperes többi tagja is - üzletrészeik arányában - jelentős összegű tagi hitelt nyújtott. Az alperes az évente meghozott taggyűlési határozatok alapján, e hitelek után sem fizetett ügyleti kamatot.
2005-ben az alperes az O. Rt.-vel 50 000 000 Ft keretösszegű vállalkozói folyószámla hitelszerződést kötött, melyet a lejáratot követően kétszer újra megkötött. 2009-ben a C. Zrt.-vel 80 000 000 Ft keretösszegű folyószámla hitelszerződést írt alá. Ezen szerződésekben vállalta, hogy a pénzintézet szerződésből eredő követelései a kielégítési sorrendben a tulajdonosok által részére nyújtott tagi hiteleket megelőzik.
2010. február 2-án az alperes - valamennyi tagjának részvételével - taggyűlést tartott, amelyen elfogadásra került a 2009. évi üzleti beszámoló és a 2010. évi üzleti terv. Határozat született továbbá a felperes azon kérésének elutasításáról, amely az általa nyújtott kölcsönökből 11 000 000 Ft visszafizetésére irányult.
A 2009. évi üzleti beszámoló szerint az alperes 128 000 000 Ft jegyzett tőkéjével szemben, a saját tőkéje 120 901 000 Ft, az eredménytartaléka negatív előjellel 5 364 000 Ft, a mérleg szerinti eredménye, negatív előjellel 1 735 000 Ft volt. A felperessel szemben fennálló 57 000 000 Ft tagi kölcsöntartozás a rövid lejáratú kötelezettségek között, a többi taggal szembeni tartozás hátrasorolt kötelezettségként került feltüntetésre a mérlegben.
A felperes a 2010. február 15-én kelt, és az alperes részére 2010. február 23-án kézbesített levelében felszólította az alperest a vele szembeni teljes kölcsöntartozás, 55 672 208 Ft és kamatai megfizetésére. A 2010. március 8-án kelt, az alperes által 2010.március 16-án kézhez vett levelében utalt arra, hogy a megelőző felszólítással a határozatlan idejű szerződéseket felmondta, így azok is lejárttá váltak a határozott időtartamú szerződésekkel együtt. 15 napos határidőt adott a teljes tartozás kiegyenlítésére. E határidő eredménytelenül telt el.
A felperesi kölcsöntartozás kifizetését elutasító taggyűlési határozat hatályon kívül helyezése iránt a felperes keresetet nyújtott be, mely azonban jogerősen elutasítást nyert. Az általa, az alperessel szemben kezdeményezett felszámolási eljárást pedig a bíróság végzésével megszüntette az adós fizetésképtelenségének hiánya miatt.
A felperes a módosított keresetében 55 400 000 Ft és az ezután járó ügyleti, valamint késedelmi kamatok megfizetésére kérte kötelezni az alperest a Ptk. 526. §-a, 205. §-a és 198. § (1) bekezdése alapján. Arra hivatkozott, hogy a peres felek között a Ptk. 523. §-a szerinti kölcsönszerződés jött létre. A határozatlan idejű szerződések felmondására, a határozott idejű szerződések lejártára tekintettel az alperes köteles visszafizetni részére a kölcsöntartozás összegét, annak kamataival együtt.
Az alperes a követelés időelőttiségére hivatkozással kérte a per megszüntetését, érdemben pedig a kereset elutasítását. Előadta, hogy az általa kötött banki hitelszerződés alapján fennálló kötelezettségének teljesítését megelőzően, a pénzintézet előzetes hozzájárulása nélkül a felperes tagi kölcsönét nem fizetheti vissza. Állította azt is, hogy a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 131. § (1) bekezdése és 134. §-a értelmében nem teljesíthet kifizetést a felperes részére. Nincs ugyanis pozitív adózott eredménye, illetve szabad eredménytartalékkal kiegészített adózott eredménye, a saját tőkéje nem éri el a jegyzett tőkéjét. Ez okból vitatta, hogy a felperes követelése esedékessé vált, az alperesi késedelem fennáll. Vitatta a határozatlan idejű kölcsönszerződések szabályos felmondását. A 2003. évben kötött kölcsönszerződések alapján követelt ügyleti kamatok tekintetében elévülésre hivatkozva, csak a 2005.évtől esedékessé vált kamatokat ismerte el.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes módosított keresetének helyt adott. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 55 400 000 Ft tőkét, abból 10 000 000 Ft után 2003.január 24-étől 2010. március 16-ig 8%-os, 1 800 000 Ft után 2003. január 28-tól 2010.március 16-ig 8%-os, 1 200 000 Ft után 2003.február 6-tól 2010.március 16-ig 8%-os, 3 000 000 Ft után 2003. február 20-tól 2010.március 16-ig 8%-os, 1 000 000 Ft után 2005.október 4-től 2006. január 31-ig évi 12,3%-os, 38 400 000 Ft után 2005. március 7-től 2009. szeptember 15-ig évi 12,3%-os, ügyleti kamatot, továbbá 16 000 000 Ft után 2010.április 1-jétől, 1 000 000 Ft után 2006. február 1-jétől, 38 400 000 Ft után 2009.szeptember 16-tól a kifizetésig terjedő időre, minden naptári fél év teljes idejére eső, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatot, valamint 2 327 500 Ft perköltséget. Kötelezte továbbá a le nem rótt 900 000 Ft kereseti illeték megtérítésére is.
Határozatának indokolásában rögzítette: a felek között nem volt vitatott, hogy a felperes 55 400 000 Ft kölcsönt nyújtott az alperesnek, és sem a tőkeösszeg, sem a szerződésekben kikötött ügyleti kamatok visszafizetésére nem került sor.
A perbeli szerződések tartalmát vizsgálva az elsőfokú bíróság arra következtetett, hogy a követelés időelőttiségére hivatkozással nem volt helye a per megszüntetésének, a Pp. 130. § (1) bekezdés f) pontja, illetve a Pp. 157. § a) pontja alapján.
A Ptk. 240. § (1) bekezdésében foglaltak szerinti szerződésmódosítás hiányában a tagi hitelszerződésekkel kapcsolatos taggyűlési határozatok, amelyek részben a tőke összeg, részben az ügyleti kamatok kifizetésének megtagadásáról szóltak, nem voltak figyelembe vehetők a jogvita eldöntése során.
A 2005-ben, határozott időre kötött szerződések alapján, a lejárat napjával határozta meg a követelés esedékességét, 2006.január 31-ével, illetve 2009.szeptember 15-ével. A 2003-ban határozatlan időre kötött szerződések esetében a 2010.március 8-án kelt, az alperes által március 16-án kézhez vett felperesi levél felmondási nyilatkozatot magába foglaló tartalma alapján a kölcsönösszeg visszafizetésére vonatkozó kötelezettség teljesítését 2010. március 16-ától tekintette esedékesnek. Az elsőfokú bíróság utalt arra is, hogy az alperest terhelő teljesítés esedékességének a szerződések lejártán túl, egyéb kikötött feltétele nem volt.
Rögzítette azt is, hogy a 2003-ban kötött kölcsönszerződések alapján az ügyleti kamatok a főköveteléssel együtt - 2010. március 16-án - váltak esedékessé, ezért az azokra vonatkozó alperesi elévülési kifogás alaptalan volt, a Ptk. 527. § (2) bekezdése, a Ptk. 324. § (1) és (2) bekezdése, illetve 326.§ (1) bekezdése értelmében.
Mindezek után az elsőfokú bíróság azt vizsgálta, hogy az alperes jogszerűen tagadta-e meg a teljesítést, a kölcsönösszegek visszafizetését. Jogi álláspontja az volt, hogy az alperes és a bankja között létrejött folyószámla hitelszerződésekben írtak a kettőjük jogviszonyában irányadók. A tagi kölcsönszerződésekben arra vonatkozó kikötés hiányában, a tag részére történő visszafizetés a bank felé fennálló, megelőző fizetési kötelezettségre hivatkozással nem tagadható meg. A Gt. 134. § illetve a 131. § (1) bekezdése alapján ugyancsak nem látott jogi indokot a teljesítés megtagadására.
Azt hangsúlyozta: a Gt. 134. §-a a 131. § (4) bekezdésének megfelelő alkalmazását írja elő, azaz a tag és a társaság közötti polgári jogi szerződés alapján, a tag részére már teljesített kifizetés esetén, a tagot terhelő visszafizetési kötelezettség együttes feltételeit szabályozza. Az elsőfokú bíróság e feltételeket a Gt. 131. § (1) bekezdésében rögzítettek hiányában, a tag rosszhiszeműségében, a felelős társasági gazdálkodás követelményeivel való összeegyeztethetetlenségben jelölte meg. Úgy ítélte, a Gt.</a> ezzel szemben nem rendelkezik a tag és a társaság közötti polgári jogi szerződésből eredő fizetési kötelezettség teljesítésére vonatkozóan. Nem írja elő, hogy az a társaság számviteli törvény szerinti beszámolója taggyűlési jóváhagyásával, az adott tárgyévi adózott eredmény és saját tőke ismeretében történhet meg, illetve válna esedékessé. A felperes követelése a társaság és a tag közötti tagsági jogviszonytól független. A szerződéses kötelezettség nem a számviteli törvényben meghatározott éves beszámoló jóváhagyásáról döntő taggyűlésre tartozó kérdés. A követelés esedékessé válása magából a kötelmi jogviszonyból, a szerződésből ered, ezért az alperes köteles megtéríteni a felperesnek a perbeli kölcsöntartozásokat az ügyleti kamatokkal együtt. A késedelembe esése miatt köteles továbbá a késedelmi kamatokat is megfizetni a Ptk. 298. § a) és b) pontjai, illetve a Ptk. 301. § alapján.
Ha utóbb, a szerződésszerűen történt kifizetés után az adott, kifizetéssel érintett tárgyév, üzleti év gazdálkodásáról, a számviteli törvény szerint elkészített beszámoló alapján arra derül fény, hogy a Gt. 131. § (1) bekezdésében írt feltételek nem álltak fenn, akkor merülhet csak fel a tag visszafizetési kötelezettsége.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást helyesnek, a levont jogkövetkeztetést tévesnek találta. Azt tartotta eldöntendő jogkérdésnek, hogy a felperes által nem vitatott összegben, ügyleti kamat kikötésével nyújtott, szabályosan felmondott, lejárt tagi hitel és járulékainak visszafizetésére van-e mód, ha a kifizetés Gt. 131. § (1) bekezdésében előírt feltételei és a Gt. 134. §-ában írt gazdasági-pénzügyi feltételei nem állnak fenn.
Egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a társaság és a tagja között létrejött polgári jogi szerződésből eredő kötelezettséget esedékességekor a szerződésnek megfelelően teljesíteni kell.
A Gt. 131. § (1) és (4) bekezdése, valamint a Gt. 134. §-a egybevetéséből azonban úgy ítélte, mivel a tagot terhelő visszafizetés alapja az, hogy a polgári jogi szerződés alapján történt kifizetést a Gt. 131. § (1) bekezdésében írt feltételek hiányában teljesítette a társaság, (feltéve, hogy a tag rosszhiszeműsége és a Gt. 134. §-ában írt, a felelős társasági gazdálkodás követelményeivel való összeegyeztethetetlenség is bizonyítást nyert) a társaságnak a kifizetés esedékességekor vizsgálnia kell a hivatkozott jogszabályi feltételek fennállását. Ha a tagi kölcsön visszafizetésének esedékessé válásakor a kifizetés lehetőségének jogszabályi feltételei valószínűsíthetők, azaz a társaság számviteli törvény szerint helyesbített saját tőkéje eléri a törzstőkét és a kifizetés eredményeként sem csökken az alá, valamint a kifizetés összeegyeztethető a felelős gazdálkodás követelményeivel, a társaság köteles a tagja felé teljesíteni. Ha az utóbb elfogadott éves beszámoló adatai alapján mégis az lenne megállapítható, hogy a feltételek nem álltak fenn, a tagot - bizonyított rosszhiszeműsége esetén - visszafizetési kötelezettség terheli.
Az ítélőtábla szerint, ha viszont már a kifizetéskor nyilvánvaló, hogy a visszatérítési igény feltételei azzal egyidejűleg, azonnal beállnának, gazdaságilag célszerűtlen és indokolatlan lenne az alperes fizetésre kötelezése.
Utalt arra, hogy mind az alperes által a felperesi tagi kölcsön visszafizetésének megtagadása alapjául hivatkozott 2009. évi mérleg, mind a másodfokú eljárás anyagává tett 2011. évi mérleg adatai alapján az állapítható meg, hogy egy alperest kötelező ítélet teljesítésére a Gt. 131. § (1) bekezdése nem adna lehetőséget és a kifizetés a felelős társasági gazdálkodás követelményeit is sértené. Az alperes alappal támasztana igényt a visszafizetésre, hiszen a felperes, mint a társaság tagja, tudott ezekről a körülményekről.
A másodfokú bíróság szerint ez a jogértelmezés felel meg a Gt. 131-134. §-ával elérni kívánt hitelezővédelmi céloknak. A tagok, mint a saját cégükkel tagsági jogviszonyon kívül eső polgári jogi jogviszony szerződő felei részére történő kifizetések esetén, a társaság érdekeinek elsődlegessége, fizetőképességének megőrzése a fő szempont. Ez tagsági részesedésük értékének megóvása, megtartása révén saját érdekeiket is szolgálja. Hitelezőként, nem vitásan hátrányosabb helyzetbe kerülnek a cég kívülálló hitelezőivel szemben. Csak abban az esetben juthatnak hozzá lejárt követelésükhöz, ha arra a cég anyagi helyzete - a Gt. 131. § (1) bekezdése és 134. § rendelkezései szerint - lehetőséget ad. A perbeli jogvitában ennek feltételei sem a kereset benyújtásakor, sem az ítélet meghozatalakor nem álltak fenn. A másodfokú bíróság mindezekre tekintettel az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását tartotta indokoltnak.
A felperesi fellebbezési ellenkérelemben foglaltakra utalva kifejtette azt is, hogy a felperesi követelés engedményezése esetén sem kerülhetett volna sor az alperes marasztalására. A Ptk. 329. § (3) bekezdése értelmében ugyanis az alperes az engedményessel szemben érvényesíthette volna azokat a kifogásokat, amelyek az engedményező taggal szemben az engedményezésről való értesítéskor már fennállt jogalapon keletkeztek.
A másodfokú bíróság súlytalannak tartotta azt a felperesi érvelést is, hogy a tagi kölcsön visszafizetése nem érinti a saját tőkét. Véleménye az volt, hogy a Gt. 134. § által elérni kívánt cél csak akkor teljesülhet, ha a Gt. 131. § (1) bekezdés utolsó mondatában foglaltak, miszerint nem teljesíthető kifizetés, ha a számviteli törvény szerint helyesbített saját tőke nem éri el, vagy a kifizetés következtében nem érné el a társaság törzstőkéjét, minden a tag és a társaság közötti polgári jogi szerződésen alapuló kifizetésre alkalmazást nyer.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Előadta, hogy a Ptk. 523. § (1) bekezdésére, illetve 526. §-ára alapított keresetét a másodfokú bíróság jogszabálysértő módon utasította el, tévesen értelmezte és alkalmazta a Gt. 131. és 134. §-át. Figyelmen kívül hagyta az ezekben meghatározott konjunktív tényállási elemek közül a felelős társasági gazdálkodás, illetve a tag rosszhiszeműségének követelményét. A felperes esetleges rosszhiszeműségét az alperesnek bizonyítania kellett volna a perben, ennek azonban nem tett eleget. A felperes hivatkozott arra is, hogy az Alaptörvény 28. cikke szerinti jogértelmezés eredményeként, figyelemmel a Tanács 77/91/EGK. 2. számú társasági jogi irányelvben, valamint a Gt.</a> preambulumában megfogalmazott célokra a felperes hitelezőnek minősül, akit megilletnek a hitelezőket védelmező szabályok. Nem egyeztethető össze ezekkel az alapelvi célokkal és rendelkezésekkel az a jogértelmezés, amely alapján a társaság és a tag közötti polgári jogi ügylet szerencse elemet tartalmazó szerződéssé, a társaságnak nyújtott tagi kölcsön visszafizetésének határideje pedig bizonytalanná válna.
A felperes hivatkozott arra is, hogy a másodfokú bíróság a Pp. 164. § (2) bekezdését megsértve rendelt el hivatalból bizonyítást, amikor bekérte az alperes mérlegadatait tartalmazó beszámolóját, valamint megsértette a Pp. 121. § (1) bekezdését is, mivel nem indokolta meg a C. Zrt. által nyújtott hitelkeret szükségessége körében tett megállapításait.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság a Gt. 131. és 134. §-ainak helyes értelmezésével utasította el a felperes keresetét. A jogerős ítéletből nem az következik, hogy a felperes a tagi kölcsönigényét nem érvényesítheti az alperessel szemben, hanem az, hogy a kifizetésnek akkor van helye, ha annak a hivatkozott jogszabályi feltételei fennállnak.
A Kúria a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta és az alábbiak miatt jogszabálysértőnek találta.
A felülvizsgálati kérelem alapján kizárólag abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a Gt. 134. §-a és a Gt. 131. § (4) és (1) bekezdései alapján helye volt-e a felperes keresete elutasításának. Az alperes marasztalását az említett jogszabályok rendelkezései kizárták-e, annak ellenére, hogy a felperes bizonyította az alperessel kötött kölcsönszerződésekből eredő követelésének fennállását.
A Kúria egyetértett a másodfokú bírósággal abban: a Gt. 131-134. §-ai a társaságtól kívülálló hitelezők védelmét szolgálják. Törzstőke leszállítást kivéve, tiltják a törzstőke terhére történő kifizetést a tagok javára akár tagsági, akár más, a társasággal létrejött polgári jogi jogviszonyuk alapján. A Kúria úgy ítélte, az ítélőtábla helytállóan foglalt állást abban a kérdésben is, hogy a tag részére a társaság által polgári jogi szerződés alapján teljesített kifizetések visszafizetésének a Gt. 134.§ folytán alkalmazandó Gt. 131. § (4) bekezdése szabályaiból az következik, hogy a társaságnak a kifizetéskor vizsgálnia kell, a teljesítést kizáró, a Gt. 131. § (1) bekezdésében írt feltételek nem állnak-e fenn. A Kúria szerint azonban, ha a Gt.</a> e rendelkezései alapján nyilvánvaló, hogy kifizetésre nem kerülhet sor, ennek jogkövetkezményei nem a polgári jogi szerződés alapján fennálló, perben érvényesített megalapozott igény elutasításával, hanem a követelés behajtásakor (végrehajtásakor) vonhatók le.
A perbeli jogvitában a Ptk. 523. § (1) bekezdésének a kölcsönszerződésre vonatkozó szabályait kellett alkalmazni, mely szerint kölcsönszerződés alapján az adós köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni. A felperes bizonyította a perbeli kölcsönszerződések létrejöttét, tartalmát, lejártát, azaz az alperest terhelő, a keresettel érvényesített kölcsönösszeg visszafizetésére vonatkozó kötelezettséget.
A Kúria szerint - a másodfokú bíróság álláspontjával szemben - az alperesnek a Gt. 131-134. §-ában írt feltételekre alapított védekezése nem teszi alaptalanná a felperes Ptk. 523. § (1) bekezdésére, illetve 526. §-ára alapított igényét, nem alapozza meg a kereset elutasítását. A társaságot terhelő kifizetés korlátait felállító Gt. 134. §, illetve 131. § szabályainak célja azzal valósul meg, ha a felperesi igény behajtására (végrehajtására) a tárgyévi adózott eredmény terhére kerül sor, feltéve, hogy a cég rendelkezik a törzstőkéjét meghaladó saját tőkével és a törzstőke ezen igény kielégítése következtében sem csökken.
A Kúria ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét - a Pp. 216. §-ának megfelelő alkalmazásával - a rendelkező részben megfogalmazott pontosítással hagyta helyben.
A felülvizsgálati és a másodfokú eljárásban való pervesztessége miatt az alperes köteles a Pp. 270. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése szerint - figyelemmel a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (2) és (5) bekezdéseire, valamint az Itv. 46. § (1) bekezdésére és 50. § (1) bekezdésére - a felperesnek a másodfokú és a felülvizsgálati eljárásban felmerült, az általános forgalmi adót tartalmazó ügyvédi munkadíjból álló költségei megfizetésére, illetve a felek illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt fellebbezési- és felülvizsgálati eljárási illeték viselésére.
Budapest, 2013. május 7.
Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes sk. a tanács elnöke, Dr. Osztovits András sk. előadó-bíró, Dr. Csőke Andrea sk. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.323/2012.)