adozona.hu
BH+ 2013.9.389
BH+ 2013.9.389
Osztalékelőleg kifizetésének és visszakövetelésének feltételei [1997. évi CXLIV. tv. (továbbiakban: 1997. évi Gt.) 141. § (1) és (5) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes kft. 2001-ben jött létre, 3 000 000 Ft jegyzett tőkével, az alperesek tagjai. A II. r. alperes az alapítástól kezdődően önálló cégjegyzési jogosultsággal az ügyvezetői tisztséget is betöltötte.
A 2005. december 31-éig tartott üzleti év lezárását követően, a 2006-os üzleti év elején, a 2006. február 28-án tartott taggyűlésen a felperes két tagja elfogadta az ügyvezető által jóváhagyásra benyújtott, 2006. február 28-i évközi egyszerűsített beszámolót és rendelkezett az abban kimutat...
BH+ 2013.9.389 Osztalékelőleg kifizetésének és visszakövetelésének feltételei [1997. évi CXLIV. tv. (továbbiakban: 1997. évi Gt.) 141. § (1) és (5) bek.].
A felperes kft. 2001-ben jött létre, 3 000 000 Ft jegyzett tőkével, az alperesek tagjai. A II. r. alperes az alapítástól kezdődően önálló cégjegyzési jogosultsággal az ügyvezetői tisztséget is betöltötte.A 2005. december 31-éig tartott üzleti év lezárását követően, a 2006-os üzleti év elején, a 2006. február 28-án tartott taggyűlésen a felperes két tagja elfogadta az ügyvezető által jóváhagyásra benyújtott, 2006. február 28-i évközi egyszerűsített beszámolót és rendelkezett az abban kimutatott egyszerűsített vállalkozói adóval csökkentett 20 375 000 Ft eredmény kettőjük közötti, üzletrész arányos felosztásáról. E határozat alapján, a felperes könyvelési dokumentumaiban osztalékelőleg címén megjelölten, az I. r. alperesnek 678 730 Ft, a II. r. alperesnek 19 683 270 Ft - összesen 20 362 000 Ft - került kifizetésre.
Néhány hónap múlva, 2006. június 29-én a felperes önmagával szemben felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelmet terjesztett elő a bíróságon. A bíróság a 2006.július 7-én kelt, 2006. szeptember 21-én jogerőre emelkedett végzésével megállapította a cég fizetésképtelenségét és elrendelte a felszámolási eljárást.
A felperes részére kirendelt felszámoló, a 2008. szeptember 4-én benyújtott, utóbb módosított keresetével az I. r. alperest 678 730 Ft, a II. r. alperest 19 683 270 Ft és járulékainak megfizetésére kérte kötelezni a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban:1997. évi Gt.) 141. §(4) és (5) bekezdése alapján, osztalékelőleg visszafizetési kötelezettségükre hivatkozással.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Állították, hogy a felperes az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Eva tv.) hatálya alá tartozó adózó volt. A 15%-os adóbefizetési kötelezettségének teljesítését követően a tagok szabadon rendelkezhettek a kimutatott adózott eredmény felosztásáról. Az általuk felvett pénzösszeg osztaléknak és nem osztalékelőlegnek minősül. Jóhiszeműek voltak, előre nem láthatták, hogy a felperes az üzleti év során fizetésképtelenné válik, ezért az osztalék visszafizetésére - azt megalapozó jogszabályi feltételek hiányában - nem kötelezhetők. Vitatva a kereset összegét, előadták azt is, hogy a felszámoló által elkészített zárómérleg és vagyonfelosztási javaslat szerint a felperes által követelt pénzösszeg egy része a felszámolási eljárás befejeződése után őket illeti.
Az elsőfokú bíróság, ítéletével, helyt adott a keresetnek. Az I. r. alperest 678 730 Ft, a II. r. alperest 19 683 270 Ft és 2006. február 28-ától a kifizetésig járó törvényes késedelmi kamatainak megfizetésére kötelezte.
Az 1997. évi Gt. 141. § (1)-(5) bekezdésében foglaltak egybevetésével arra következtetett, hogy az alperesek által "adózott eredmény"-ként felvett pénzösszeget osztalékelőlegnek kell minősíteni, mert osztalék kifizetéséről - az 1997. évi Gt. 141. § (3) bekezdése értelmében - csak a számviteli törvény szerinti beszámoló elfogadásával együtt határozhat a cég. Az elsőfokú bíróság kifejtette: az 1997. évi Gt. 141. § (4) bekezdése alapján, ezt megelőzően csak osztalékelőleg kifizetésére kerülhet sor, ha a számviteli törvénynek megfelelően elkészített közbenső mérleg adatai arra utalnak, hogy utóbb az az évi osztalék kifizetésének nem lesz akadálya. A bíróság hivatkozott arra is, hogy az alperesek a keresetlevélben megjelölt pénzösszeget maguk is osztalékelőlegnek tekintették. Ezt bizonyítja ugyanis az arról kiállított kiadási pénztárbizonylat, a felperes tevékenységét lezáró mérleg, amely azt követelésként tartalmazza.
Az elsőfokú bíróság az osztalékelőleg kifizetését követő, osztalék fizetésről szóló határozat hiányában, az 1997. évi Gt. 141. § (5) bekezdésben írtak szerint ezért, az alpereseket terhelő visszafizetési kötelezettséget megállapította.
A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 48. § (1) bekezdése alapján alaptalannak tartotta az alpereseknek a kereset összegére vonatkozó álláspontját. Hangsúlyozta: a felszámoló köteles az adós követeléseit azok esedékességekor behajtani, igényeit érvényesíteni, vagyonát értékesíteni. A meglévő vagyont a Cstv. 57. § (1)-(2) bekezdésében foglaltak szerint kell felosztani. A hitelezők kielégítésére - a Cstv. 58. § (1) bekezdés alapján - csak a zárómérleg jóváhagyását követő 30 napon belül kerülhet sor. Mindebből következően, az alpereseknek a jogosulatlanul felvett és 2006. február 28-ával esedékessé vált osztalékelőleget vissza kell fizetniük. A felperes hitelezőiként ezzel szemben, ők csak a Cstv. 57. § (1)-(2) bekezdése szerinti kielégítési sorrendben felosztott, rájuk eső vagyonrészt a zárómérleget jóváhagyó végzés jogerőre emelkedését követő 30 napon belül kaphatják meg.
Az elsőfokú bíróság az ítéletének indokolásában kitért arra is, hogy az alperesek indítványa ellenére azért nem szerezte be az adóhatóságtól a felperes adózási iratanyagát, mert azt a jogvita eldöntéséhez szükségtelennek tartotta.
Az alperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
Úgy ítélte, az elsőfokú bíróság a szükséges bizonyítás lefolytatásával, az irányadó jogszabályok alkalmazásával, érdemben helytálló döntést hozott. Az ítélőtábla a fellebbezéssel támadott ítéletben kifejtett indokokkal maradéktalanul egyetértett.
Azt hangsúlyozta, a legutolsó beszámolóval lezárt üzleti év mérlegforduló napja és a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 21. §-ban szabályozottak szerinti közbenső mérleg fordulónapja (2006. február 28-a) közötti időszak gazdasági eseményeinek figyelembevételével elkészített mérleget nem lehet az 1997. évi Gt. 141. § (3) bekezdésben írt, a számviteli törvény szerinti éves beszámolónak tekinteni. A másodfokú bíróság utalt arra, hogy a perbeli taggyűlésen hozott 1/2006. (02. 28.) számú határozat is azt tartalmazza, az évközi egyszerűsített éves beszámoló alapján a 2006. évi eredményfelosztásról rendelkezik. Azaz, nem az előző évi éves beszámoló alapján felosztott eredmény volt a határozat tárgya. Az ítélőtábla kiemelte: a közbenső mérleg nem egy üzleti évet zár le, így annak elfogadásával nem lehet az osztalékról rendelkezni. Az, csak a tagok részére kifizethető osztalékelőleg alapjául szolgálhat, az 1997. évi Gt. 141. § (4) bekezdésben írt feltételek szerint. A kifizetett pénzösszeg csak az adóév végével válhat osztalékká, ha az osztalékfizetés feltételei az Sztv. 9. §-ában szabályozott éves beszámoló elkészítésének időpontjában fennállnak. Az 1997. évi Gt. 141. § (3) bekezdésben írt osztalékfizetési feltételek hiányában az év közben felvett előleget, a tagoknak - rossz vagy jóhiszeműségüktől függetlenül - vissza kell fizetniük.
A másodfokú bíróság szerint, a függő hatállyal felvett osztalékelőleg, mint a társasági vagyon visszafizetendő része, az időközben felszámolás alá került felperes felszámolási vagyonába tartozik a Cstv. 3. § (1) bekezdés e) pontja értelmében. A felperes e követelése a Cstv. 36. § (1) bekezdése szerint a felszámolási eljárás megindítását követően a peres eljárásban beszámítási nyilatkozattal nem szüntethető meg. Az ítélőtábla egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy az alperesek osztalék címén fennálló követelése kizárólag a felszámolási eljárásban elégíthető ki.
Az alperesek által felvett pénzösszeg osztalékelőlegként minősítését okirati bizonyítékokkal alátámasztottnak tartotta, és a felszámolási eljárás megindítására tekintettel, a felperesnek az 1997. évi Gt. 141. § (5) bekezdés alapján érvényesített visszafizetésre irányuló igényét alaposnak találta. További bizonyítás szükségességének hiányában, nem látta indokoltnak az alperesek újabb bizonyítékok szolgáltatására vonatkozó, a Pp. 3. § (3) bekezdése szerinti tájékoztatását. Okszerűnek ítélte az alperesek bizonyítási indítványának mellőzését, a Pp. 3. § (4) bekezdése alkalmazásával. Nem tartotta lényegesnek, az elsőfokú eljárás megismétlésére okot adó eljárási szabálysértésnek, hogy az elsőfokú bíróság nem indokolta meg teljes körűen, az alperesek valamennyi bizonyítási indítványára kiterjedően azok mellőzését.
A II. r. alperes a jogerős ítélet elleni felülvizsgálati kérelmében, elsődlegesen kérte a reá vonatkozó elsőfokú marasztalást helyben hagyó rendelkezés hatályon kívül helyezését, és e körben a felperes keresetének elutasítását. Másodlagosan az elsőfokú ítéletre kiterjedő hatályon kívül helyezést, és az eljárt bíróságok új eljárásra utasítását indítványozta.
Előadta, a jogerős ítélet a Pp. 3. § (3) bekezdését sérti, mert az elsőfokú bíróság nem tájékoztatta az alpereseket az őket terhelő bizonyítási kötelezettségről. Sérti továbbá a Pp. 221. § (1) bekezdését, mert az elsőfokú bíróság nem indokolta meg részletesen, hogy miért tartotta szükségtelennek az alperesek által kért könyvelő foglalkozású tanú meghallgatását, miért mellőzte adó- és könyvszakértő kirendelését, az adóhatóság megkeresését. Ennek ellenére a másodfokú bíróság e mulasztások jogkövetkezményeit nem vonta le.
A II. r. alperes az Alaptörvény 28. cikkével ellentétesnek tartotta az eljárt bíróságoknak az 1997. évi Gt. 141. §-ára, a Cstv. szabályaira vonatkozóan kifejtett értelmezését, mert az alpereseket olyan pénzösszeg megfizetésére kötelezték, amelynek egy része a tényleges hitelezői igények kielégítését a felszámolási költségek kifizetését követően az alpereseknek visszajár.
A II. r. alperes állította, a felperes az Eva tv. hatálya alá tartozó adózó volt, így az Sztv. és az 1997. évi Gt. szabályait azzal összhangban kellett volna alkalmazni. Az osztalékelőleget osztaléknak kellett volna minősíteni, mivel a felperes eleget tett a tárgyévi pozitív adóalap 15%-át kitevő egyszerűsített vállalkozói adóbefizetési kötelezettségének, és az ezt követően fennmaradó adózott eredmény felosztásáról döntöttek a tagjai, az alperesek.
A Ptk. 322. § megsértését azért állította a II. r. alperes, mert a jogosult és a kötelezett személye azonos a visszafizetni rendelt pénzösszeg jelentős részében, amint azt a felszámolási zárómérleg mutatja. Vitatta, hogy a követelések egymástól eltérő esedékessége kizárná e szabály alkalmazását.
A II. r. alperes előadta azt is, hogy az 1997. évi Gt. 141. §-át azért sérti a jogerős ítélet, mert a (3) bekezdés helyes értelmezése szerint az alpereseket csak olyan arányú visszafizetés terhelheti, amely biztosítja, hogy a saját tőke elérje a jegyzett tőkét.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján. Megállapította, hogy az, az alábbiakra tekintettel nem jogszabálysértő.
A felperes keresete alapján az eljárt bíróságoknak azt kellett eldönteniük, hogy az alpereseket terheli- e az 1997. évi Gt. 141. § (5)bekezdése szerinti visszafizetési kötelezettség.
A jogvitát az 1997. évi Gt. 9. §-a értelmében a Gt.</a> szabályai, fogalmi és szabályozási rendszerének keretei között kellett elbírálni. Nem volt ezért jogi jelentősége annak, hogy a felperes az Eva tv. hatálya alá tartozó adóalany, vagy sem. Az elsőfokú bíróság az erre figyelemmel szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta. További bizonyítékok beszerzése szükségtelen volt, a Pp. 3. § (3) bekezdése alapján tájékoztatási kötelezettség azokra vonatkozóan fel sem merülhetett.
A Kúria egyetértett a másodfokú bírósággal abban, hogy az alperesek által indítványozott bizonyítás mellőzését tartalmazó elsőfokú ítéleti indokolás a Pp. 221. § (1) bekezdését olyan súlyosan nem sértette, hogy amiatt az eljárás megismétlése elrendelésének lett volna helye. Az elsőfokú bíróság - élve ugyanis a Pp. 3. § (4) bekezdésében biztosított jogával - helyesen járt el, amikor mellőzte az alperesnek azokat indítványait, amelyek a felperes adózásával voltak kapcsolatosak, illetve olyan tények bizonyítására vonatkoztak, amelyek már kétséget kizáróan a rendelkezésre álló iratokból megállapíthatók voltak.
A II. r. alperes állításával ellentétben az eljárt bíróságok, éppen az Alaptörvény 28. cikke szerint, a Cstv. és az 1997. évi Gt. 141. § céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezték az általuk alkalmazott, a jogvita eldöntésére irányadó jogszabályokat. Helyesen állapították meg, hogy két hónappal a legutolsó beszámolóval lezárt üzleti év mérlegforduló napját követően elkészített mérleg csakis közbenső mérlegnek minősülhet. Annak alapján pedig az 1997. évi Gt. 141. § (3) bekezdése értelmében fel sem merülhet az osztalék kifizetése. Az alperesek részére kifizetett pénzösszeg, jogi természetét tekintve, osztalékelőlegnek minősül.
A felperes elleni felszámolás megindulása miatt a tagok már nem fogadhatták el a tárgyévi üzleti évet lezáró beszámolót, a taggyűlésük nem dönthetett azzal együtt, az abban foglaltak alapján az adózott eredmény felosztásáról, az osztalék kifizetéséről, az 1997. évi Gt. 141. § (1) bekezdése alapján. Osztalék kifizetése hiányában ezért az osztalékelőleg teljes összege visszajár az 1997. évi Gt. 141. § (5) bekezdése szerint.
A Kúria tévesnek tartotta emiatt az alperesnek azt a hivatkozását is, hogy az alpereseket csak olyan mértékű visszafizetési kötelezettség terhelheti, amellyel biztosítható, hogy a saját tőke elérje a jegyzett tőkét.
A jogerős ítélet a Ptk. 322. §-át sem sérti. Az 1997. évi Gt. 9. § (2) bekezdése értelmében csak az 1997. évi Gt.-ben nem szabályozott vagyoni és személyi viszonyokra alkalmazandó a Ptk. A tag osztalék előleg visszafizetésével kapcsolatos speciális szabályokat az 1997. évi Gt. 141. § (5) bekezdése tartalmazza.
Mindezekre tekintettel a Kúria a jogszabályoknak megfelelő jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján. (Kúria Gfv. VII. 30.312/2012.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Heves Megyei Bíróságon 4.G.20.123/2011.számon folyamatban volt, és a Fővárosi Ítélőtábla 2012. május 31-én kelt 13.Gf.40.483/2011/3.számú ítéletével jogerősen befejezett perében, a jogerős ítélet ellen a II. r. alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi:
ítéletet:
A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.Kötelezi a II. r. alperest, hogy fizessen meg az államnak - felhívásra - 1 968 300 (Egymillió-kilencszázhatvannyolcezer-háromszáz) Ft felülvizsgálati eljárási illetéket.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
Indokolás
A felperes 2001-ben jött létre, 3 000 000 Ft jegyzett tőkével, az alperesek tagjai. A II. r. alperes az alapítástól kezdődően az ügyvezetői tisztséget is betöltötte, önálló cégjegyzési jogosultsággal felruházva.A 2005. december 31-éig tartott üzleti év lezárását követően, a 2006-os üzleti év elején, a 2006.február 28-án tartott taggyűlésen a felperes két tagja elfogadta az ügyvezető által jóváhagyásra benyújtott, 2006.február 28-i évközi egyszerűsített beszámolót és rendelkezett az abban kimutatott egyszerűsített vállalkozói adóval csökkentett 20 375 000 Ft eredmény kettőjük közötti, üzletrész arányos felosztásáról. E határozat alapján, a felperes könyvelési dokumentumaiban osztalékelőleg címén megjelölten, az I. r. alperesnek 678 730 Ft, a II. r. alperesnek 19 683 270 Ft - összesen 20 362 000 Ft - került kifizetésre.
Néhány hónap múlva, 2006.június 29-én a felperes önmagával szemben felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelmet terjesztett elő a Fővárosi Bíróságon. A Fővárosi Bíróság a 2006.július 7-én kelt, 2006. szeptember 21-én jogerőre emelkedett 10.Fpk.01-2006-003959/4.számú végzésével megállapította a cég fizetésképtelenségét és elrendelte a felszámolási eljárást.
A felperes részére kirendelt felszámoló, a 2008. szeptember 4-én benyújtott, utóbb módosított keresetével az I. r. alperest 678 730 Ft, a II. r. alperest 19 683 270 Ft és járulékainak megfizetésére kérte kötelezni a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban:1997. évi Gt.) 141. § (4) és (5) bekezdése alapján, osztalékelőleg visszafizetési kötelezettségükre hivatkozással.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Állították, hogy a felperes az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: EVA tv.) hatálya alá tartozó adózó volt. A 15%-os adóbefizetési kötelezettségének teljesítését követően a tagok szabadon rendelkezhettek a kimutatott adózott eredmény felosztásáról. Az általuk felvett pénzösszeg osztaléknak és nem osztalékelőlegnek minősül. Jóhiszeműek voltak, előre nem láthatták, hogy a felperes az üzleti év során fizetésképtelenné válik, ezért az osztalék visszafizetésére - azt megalapozó jogszabályi feltételek hiányában - nem kötelezhetők. Vitatva a kereset összegszerűségét, előadták azt is, hogy a felszámoló által elkészített zárómérleg és vagyonfelosztási javaslat szerint a felperes által követelt pénzösszeg egy része a felszámolási eljárás befejeződése után őket illeti.
Az elsőfokú bíróság ítéletével helyt adott a keresetnek. Az I. r. alperest 678 730 Ft, a II. r. alperest 19 683 270 Ft és 2006.február 28-ától a kifizetésig járó törvényes késedelmi kamatainak megfizetésére kötelezte.
Az 1997. évi Gt. 141. § (1)-(5) bekezdésében foglaltak egybevetésével arra következtetett, hogy az alperesek által "adózott eredmény"-ként felvett pénzösszeget osztalékelőlegnek kell minősíteni, mivel osztalék kifizetéséről - az 1997. évi Gt. 141. § (3) bekezdése értelmében - csak a számviteli törvény szerinti beszámoló elfogadásával együtt határozhat a cég. Az elsőfokú bíróság kifejtette: az 1997. évi Gt. 141. § (4) bekezdése alapján, ezt megelőzően csak osztalékelőleg kifizetésére kerülhet sor, ha a számviteli törvénynek megfelelően elkészített közbenső mérleg adatai arra utalnak, hogy utóbb az az évi osztalék kifizetésének nem lesz akadálya. A bíróság hivatkozott arra is, hogy az alperesek a keresetlevélben megjelölt pénzösszeget maguk is osztalékelőlegnek tekintették. Ezt bizonyítja ugyanis az arról kiállított kiadási pénztárbizonylat, a felperes tevékenységét lezáró mérleg, amely azt követelésként tartalmazza.
Az elsőfokú bíróság az osztalékelőleg kifizetését követő, osztalékfizetésről szóló határozat hiányában, az 1997. évi Gt. 141. § (5) bekezdésben írtak szerint ezért, az alpereseket terhelő visszafizetési kötelezettséget megállapította.
A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991.évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 48. § (1) bekezdése alapján alaptalannak tartotta az alpereseknek a kereset összegszerűségére vonatkozó álláspontját. Hangsúlyozta: a felszámoló köteles az adós követeléseit azok esedékességekor behajtani, igényeit érvényesíteni, vagyonát értékesíteni. A meglévő vagyont a Cstv. 57. § (1)-(2) bekezdésében foglaltak szerint kell felosztani. A hitelezők kielégítésére - a Cstv. 58. § (1) bekezdés alapján - csak a zárómérleg jóváhagyását követő 30 napon belül kerülhet sor. Mindebből következően az alpereseknek a jogosulatlanul felvett és 2006. február 28-ával esedékessé vált osztalékelőleget vissza kell fizetniük. A felperes hitelezőiként ezzel szemben, ők csak a Cstv. 57. § (1)-(2) bekezdése szerinti kielégítési sorrendben felosztott, rájuk eső vagyonrészt a zárómérleget jóváhagyó végzés jogerőre emelkedését követő 30 napon belül kaphatják meg.
Az elsőfokú bíróság az ítéletének indokolásában kitért arra is, hogy az alperesek indítványa ellenére azért nem szerezte be az adóhatóságtól a felperes adózási iratanyagát, mert azt a jogvita eldöntéséhez szükségtelennek tartotta.
Az alperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
Úgy ítélte, az elsőfokú bíróság a szükséges bizonyítás lefolytatásával, az irányadó jogszabályok alkalmazásával, érdemben helytálló döntést hozott. Az ítélőtábla a fellebbezéssel támadott ítéletben kifejtett indokokkal maradéktalanul egyetértett.
Azt hangsúlyozta, a legutolsó beszámolóval lezárt üzleti év mérlegforduló napja és a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 21. §-ban szabályozottak szerinti közbenső mérleg fordulónapja (2006. február 28-a) közötti időszak gazdasági eseményeinek figyelembevételével elkészített mérleget nem lehet az 1997. évi Gt. 141. § (3) bekezdésben írt, a számviteli törvény szerinti éves beszámolónak tekinteni. A másodfokú bíróság utalt arra, hogy a perbeli taggyűlésen hozott 1/2006. (02. 28.) számú határozat is azt tartalmazza, az évközi egyszerűsített éves beszámoló alapján a 2006. évi eredményfelosztásról rendelkezik. Azaz, nem az előző évi éves beszámoló alapján felosztott eredmény volt a határozat tárgya. Az ítélőtábla kiemelte: a közbenső mérleg nem egy üzleti évet zár le, így annak elfogadásával nem lehet az osztalékról rendelkezni. Az, csak a tagok részére kifizethető osztalékelőleg alapjául szolgálhat, az 1997. évi Gt. 141. § (4) bekezdésben írt feltételek szerint. A kifizetett pénzösszeg csak az adóév végével válhat osztalékká, ha az osztalékfizetés feltételei az Sztv. 9. §-ában szabályozott éves beszámoló elkészítésének időpontjában fennállnak. Az 1997. évi Gt. 141. § (3) bekezdésben írt osztalékfizetési feltételek hiányában az év közben felvett előleget, a tagoknak - rossz vagy jóhiszeműségüktől függetlenül - vissza kell fizetniük.
A másodfokú bíróság szerint, a függő hatállyal felvett osztalékelőleg, mint a társasági vagyon visszafizetendő része, az időközben felszámolás alá került felperes felszámolási vagyonába tartozik a Cstv. 3. § (1) bekezdés e) pontja értelmében. E felperesi követelés a Cstv. 36. § (1) bekezdése szerint a felszámolási eljárás megindítását követően a peres eljárásban beszámítási nyilatkozattal nem szüntethető meg. Az ítélőtábla egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy az alperesek osztalék címén fennálló követelése kizárólag a felszámolási eljárásban elégíthető ki.
Az alperesek által felvett pénzösszeg osztalékelőlegként minősítését okirati bizonyítékokkal alátámasztottnak tartotta, és a felszámolási eljárás megindítására tekintettel, az 1997. évi Gt. 141. § (5) bekezdés alapján érvényesített visszafizetésre irányuló felperesi igényt alaposnak találta. További bizonyítás szükségességének hiányában, nem látta indokoltnak az alperesek újabb bizonyítékok szolgáltatására vonatkozó, a Pp. 3. § (3) bekezdése szerinti tájékoztatását. Okszerűnek ítélte az alperesek bizonyítási indítványának mellőzését, a Pp. 3. § (4) bekezdése alkalmazásával. Nem tartotta lényegesnek, az elsőfokú eljárás megismétlésére okot adó eljárási szabálysértésnek, hogy az elsőfokú bíróság nem indokolta meg teljes körűen, az alperesek valamennyi bizonyítási indítványára kiterjedően azok mellőzését.
A II. r. alperes a jogerős ítélet elleni felülvizsgálati kérelmében, elsődlegesen kérte a reá vonatkozó elsőfokú marasztalást helyben hagyó rendelkezés hatályon kívül helyezését, és e körben a felperes keresetének elutasítását. Másodlagosan az elsőfokú ítéletre kiterjedő hatályon kívül helyezést, és az eljárt bíróságok új eljárásra utasítását indítványozta.
Előadta, a jogerős ítélet a Pp. 3. § (3) bekezdését sérti, mivel az elsőfokú bíróság nem oktatta ki az alpereseket az őket terhelő bizonyítási kötelezettségről. Sérti továbbá a Pp. 221. § (1) bekezdését, mert az elsőfokú bíróság nem indokolta meg részletesen, hogy miért tartotta szükségtelennek az alperesek által kért könyvelő foglalkozású tanú meghallgatását, miért mellőzte adó- és könyvszakértő kirendelését, az adóhatóság megkeresését. Ennek ellenére a másodfokú bíróság e mulasztások jogkövetkezményeit nem vonta le.
A II. r. alperes az Alaptörvény 28. Cikkével ellentétesnek tartotta az eljárt bíróságoknak az 1997. évi Gt. 141. §-ára, a Cstv. szabályaira vonatkozóan kifejtett értelmezését, mivel az alpereseket olyan pénzösszeg megfizetésére kötelezték, amelynek egy része a tényleges hitelezői igények kielégítését a felszámolási költségek kifizetését követően az alpereseknek visszajár.
A II. r. alperes állította, a felperes az EVA tv. hatálya alá tartozó adózó volt, így az Sztv. és az 1997. évi Gt. szabályait azzal összhangban kellett volna alkalmazni. Az osztalékelőleget osztaléknak kellett volna minősíteni, mivel a felperes eleget tett a tárgyévi pozitív adóalap 15%-át kitevő egyszerűsített vállalkozói adóbefizetési kötelezettségének, és az ezt követően fennmaradó adózott eredmény felosztásáról döntöttek a tagjai, az alperesek.
A Ptk. 322. § megsértését azért állította a II. r. alperes, mert a jogosult és a kötelezett személye azonos a visszafizetni rendelt pénzösszeg jelentős részében, amint azt a felszámolási zárómérleg mutatja. Vitatta, hogy a követelések egymástól eltérő esedékessége kizárná e szabály alkalmazását.
A II. r. alperes előadta azt is, hogy az 1997. évi Gt. 141. §-át azért sérti a jogerős ítélet, mert a (3) bekezdés helyes értelmezése szerint az alpereseket csak olyan arányú visszafizetés terhelheti, amely biztosítja, hogy a saját tőke elérje a jegyzett tőkét.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján. Megállapította, hogy az, az alábbiakra tekintettel nem jogszabálysértő.
A felperes keresete alapján az eljárt bíróságoknak azt kellett eldönteniük, hogy az alpereseket terheli-e az 1997. évi Gt. 141. § (5) bekezdése szerinti visszafizetési kötelezettség.
A jogvitát az 1997. évi Gt. 9. §-a értelmében a Gt.</a> szabályai, fogalmi és szabályozási rendszerének keretei között kellett elbírálni. Nem volt ezért jogi jelentősége annak, hogy a felperes az EVA tv. hatálya alá tartozó adóalany, vagy sem. Az elsőfokú bíróság az erre figyelemmel szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta. További bizonyítékok beszerzése szükségtelen volt, a Pp. 3. § (3) bekezdése alapján tájékoztatási kötelezettség azokra vonatkozóan fel sem merülhetett.
A Kúria egyetértett a másodfokú bírósággal abban, hogy az alperesek által indítványozott bizonyítás mellőzését tartalmazó elsőfokú ítéleti indokolás a Pp. 221. § (1) bekezdését olyan súlyosan nem sértette, hogy amiatt az eljárás megismétlése elrendelésének lett volna helye. Az elsőfokú bíróság - élve ugyanis a Pp. 3. § (4) bekezdésében biztosított jogával - helyesen járt el, amikor mellőzte azokat az alperesi indítványokat, amelyek a felperes adózásával voltak kapcsolatosak, illetve olyan tények bizonyítására vonatkoztak, amelyek már kétséget kizáróan a rendelkezésre álló iratokból megállapíthatók voltak.
A II. r. alperes állításával ellentétben az eljárt bíróságok, éppen az Alaptörvény 28. Cikke szerint, a Cstv. és az 1997. évi Gt. 141. § céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezték az általuk alkalmazott, a jogvita eldöntésére irányadó jogszabályokat. Helyesen állapították meg, hogy két hónappal a legutolsó beszámolóval lezárt üzleti év mérlegforduló napját követően elkészített mérleg csakis közbenső mérlegnek minősülhet. Annak alapján pedig az 1997. évi Gt. 141. § (3) bekezdése értelmében fel sem merülhet az osztalék kifizetése. Az alperesek részére kifizetett pénzösszeg, jogi természetét tekintve, osztalékelőlegnek minősül.
A felperes elleni felszámolás megindulása miatt a tagok már nem fogadhatták el a tárgyévi üzleti évet lezáró beszámolót, a taggyűlésük nem dönthetett azzal együtt, az abban foglaltak alapján az adózott eredmény felosztásáról, az osztalék kifizetéséről, az 1997. évi Gt. 141. § (1) bekezdése alapján. Osztalék kifizetése hiányában ezért az osztalékelőleg teljes összege visszajár az 1997. évi Gt. 141. § (5) bekezdése szerint.
A Kúria tévesnek tartotta emiatt azt az alperesi hivatkozást is, hogy az alpereseket csak olyan mértékű visszafizetési kötelezettség terhelheti, amellyel biztosítható, hogy a saját tőke elérje a jegyzett tőkét.
A jogerős ítélet a Ptk. 322. §-át sem sérti. Az 1997. évi Gt. 9. § (2) bekezdése értelmében csak az 1997. évi Gt.-ben nem szabályozott vagyoni és személyi viszonyokra alkalmazandó a Ptk. A tag osztalékelőleg visszafizetésével kapcsolatos speciális szabályokat az 1997. évi Gt. 141. § (5) bekezdése tartalmazza.
Mindezekre tekintettel a Kúria a jogszabályoknak megfelelő jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő, költségei a jelen eljárás során igazoltan nem merültek fel, ezért arról rendelkezni nem kellett.
A II. r. alperes az eredménytelen felülvizsgálati kérelme miatt, köteles az illetékfeljegyzési-joga folytán le nem rótt illetéket megtéríteni, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 74. § (3) bekezdése szerint.
Budapest, 2013. április 18.
Dr. Bodor Mária sk. a tanács elnöke, Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes sk. előadó-bíró, Dr. Csőke Andrea sk. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.312/2012.)