adozona.hu
BH+ 2013.9.383
BH+ 2013.9.383
I. Önmagában a hallgatás ténye szerződési akaratot nem fejez ki [Ptk. 216. § (1) és (2) bek.]. II. A kültag kiválása miatt megszűnt betéti társaságba új tag nem léphet be és tagsági viszony kilépéssel nem szüntethető meg [1997. évi CXLIV. tv. (továbbiakban: 1997. évi Gt.) 53. § (1) bek., 54. § (1) és (2) bek., 104. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából irányadó tényállás szerint az I. r. alperes 2001. január 16-ától volt beltagja az Ú. Betéti Társaságnak (a továbbiakban: támogatott).
A felperes jogelődje, a megyei területfejlesztési tanács (a továbbiakban: MTT) és a támogatott 2002 márciusában kötöttek az 1996. évi XXI. törvény, a 89/2001. (VI. 15.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Rendelet) és a 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet alapján munkahelymegtartó beruházás céljából vissza nem tér...
BH+ 2013.9.383 I. Önmagában a hallgatás ténye szerződési akaratot nem fejez ki [Ptk. 216. § (1) és (2) bek.].
II. A kültag kiválása miatt megszűnt betéti társaságba új tag nem léphet be és tagsági viszony kilépéssel nem szüntethető meg [1997. évi CXLIV. tv. (továbbiakban: 1997. évi Gt.) 53. § (1) bek., 54. § (1) és (2) bek., 104. § (2) bek.].
A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából irányadó tényállás szerint az I. r. alperes 2001. január 16-ától volt beltagja az Ú. Betéti Társaságnak (a továbbiakban: támogatott).A felperes jogelődje, a megyei területfejlesztési tanács (a továbbiakban: MTT) és a támogatott 2002 márciusában kötöttek az 1996. évi XXI. törvény, a 89/2001. (VI. 15.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Rendelet) és a 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet alapján munkahelymegtartó beruházás céljából vissza nem térítendő támogatásra szóló támogatási szerződést. E beruházás megvalósítására 5 996 000 Ft összegű fejlesztéshez biztosított az MTT összesen 2 248 600 Ft támogatást.
A szerződés 4. pontja szerint a támogatás kizárólag a 3. számú mellékletben feltüntetett gépek, berendezések, felszerelések bekerülési (előállítási) értékének, továbbá bővítésének, rendeltetésének megváltoztatási, átalakítási költségének, fejlesztési célú pénzeszköz átadásának fedezetére vehető igénybe a Rendelet 10. §-a alapján.
A felek a szerződés 10.b) pontjában arról is rendelkeztek, miszerint az igénybe vett támogatással létrejött vagyont a támogatott a beruházás üzembe helyezésétől a kötelezettségvállalás időpontjáig csak az MTT előzetes jóváhagyásával és a foglalkoztatási, illetve a Rendeletben meghatározott ideig tartó szolgáltatási és az egyéb kötelezettségek más által történő átvállalásával idegenítheti el, adhatja más társaság tulajdonába, vagy adhatja bérbe; a döntéshozó jóváhagyása nélküli elidegenítés, tulajdonba adás, vagy bérbeadás esetén a támogatottat a Rendelet 14. § (2) bekezdésében meghatározottak szerint visszafizetési kötelezettség terheli. A 10.c) pont értelmében a kötelezettségek teljesítését az MTT és annak munkaszervezetével egyeztetve megbízottként az Államkincstár (a továbbiakban: ellenőrzésre jogosult szervek) jogosultak ellenőrizni.
A szerződés 12. pontja alapján a Rendelet 9. §-ában meghatározott együttes felső határt meghaladó támogatások késedelmi kamattal növelt összegét a támogatások arányában vissza kell fizetni, ha az ellenőrzésre jogosult szervek javaslatot tesznek a rendeletben meghatározott szankciók alkalmazására, illetve gondoskodnak az MTT által hozott szankció végrehajtásáról. Az igénybe vett támogatás teljes, késedelmi kamattal növelt visszafizetésével jár, ha a beruházást előzetes hozzájárulás nélkül idegenítik el, adják más társaság tulajdonába vagy adják bérbe, vagy az elfogadott céltól eltérő beruházást valósítanak meg, illetve akkor is, ha a szerződésben vállalt foglalkoztatási kötelezettség 75% alatti részben teljesül. Visszafizetési kötelezettség esetén a támogatás igénybevételének napjától a visszafizetés napjáig a visszavonáskor érvényes jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő mértékű késedelmi kamatot kell fizetni.
A támogatás ellenében a támogatott azt vállalta, hogy az Sz. 1291 hrsz. alatti telephelyen valósít meg munkahelymegtartó beruházást akként, hogy a pályázat benyújtását megelőző 12 hónapban átlagosan foglalkoztatott 3 fős létszámát a beruházás telephelyén megtartja és évente átlagosan 3 főt foglalkoztat legalább 5 éven át. Kötelezettséget vállalt továbbá arra, a támogatással beszerzett tárgyi eszközökkel a befejezéstől számított 5 éven át a szerződéssel összhangban álló célnak megfelelő szolgáltatást nyújt, a célelőirányzatból támogatott vagyon pedig kizárólag a támogatási döntést hozó előzetes jóváhagyásával és a szerződésben rögzített kötelezettségek más által történő átvállalásával idegeníti el, vagy adja bérbe.
A támogatási szerződés megkötésével egyidejűleg a felperes jogelődje, valamint a II. r. és a III. r. alperesek a támogatott a II. r. és a III. r. alperesek tulajdonában lévő Sz. belterület 392. helyrajzi számú ingatlanra jelzálogjog szerződést kötöttek 3 372 900 Ft erejéig.
A támogatott 2005. június 8-án ahhoz kérte az MTT előzetes hozzájárulását, hagyja jóvá kötelezettségei elidegenítését a H. Kft. részére. E kérelemre az MTT nem válaszolt.
A támogatott kültagja, M. F. 2005. július 12-én meghalt. A támogatott ettől számítva három hónapon belül a cégbíróságnál új kültagot nem jelentett be.
P. Zs. leendő beltag, valamint K. S. kültag 2005. október 14-én a támogatott módosított társasági szerződését egységes szerkezetbe foglalták, s kezdeményezték a változások cégbírósági bejegyzését.
2005. október 25-én az I. r. alperes az MTT-nél bejelentette, 2005. október 14-én "beltagsága" megszűnt. Megismételte egyidejűleg a 2005. június 8-ai kérelemben foglaltakat, amire a felperes változatlanul nem adott választ.
A cégbíróság a 2006. január 10-én meghozott végzésével a támogatott változás bejegyzése iránti kérelmét elutasította. Utalt arra, a kültag 2005. július 12-én bekövetkezett halálától számított három hónapon belül a cégbíróságnál új tagot nem jelentettek be, ezért a társaság a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban: 1997. évi Gt.) 53. § (1) bekezdésének d) pontja, valamint 104. § (2) bekezdésének a) pontja értelmében 2005. október 12-én megszűnt.
A támogatott 2007. február 16-ától került kényszer-végelszámolás alá; végelszámolója a C. Zrt. lett.
Az Államkincstár a támogatottnál 2007-ben ellenőrzést folytatott, melynek során 2007. augusztus 15-én és 2007. szeptember 4-én készültek ellenőrzési jegyzőkönyvek. Az előbbi jegyzőkönyv szerint a támogatottat a cégbélyegzővel rendelkező S. Sz. képviselte, míg a 2007. szeptember 4-ei záró ellenőrzési jegyzőkönyvet az ugyancsak cégbélyegzőt használó I. r. alperes írta alá, aki a megállapításokkal szemben észrevételeket nem tett.
Az MTT a 2 248 600 Ft támogatást visszavonta, s egyben kötelezte a támogatottat a kamatokkal növelt támogatási összeg visszafizetésére. A visszavonás indokaként azt jelölte meg, hogy a támogatott foglalkoztatási kötelezettségének csak 67,2%-ban tett eleget, a foglalkoztatotti létszámban csökkenés következett be, továbbá a támogatásból megvásárolt gépeket előzetes hozzájárulása nélkül adta át más társaságnak üzemeltetésre.
Az Államkincstár 2007. november 5-ei keltezéssel a támogatás visszavonásáról a támogatottat értesítette; e levelet az adós részéről a pontosan meg nem állapítható minőségben eljáró R. Gy.-né vette át 2007. november 13-án.
A támogatott a támogatási összeget és annak kamatait nem fizette vissza.
A támogatott 2009. április 20-án került felszámolás alá. Az Államkincstár a felszámolónál a felperes jogelődjének 2 248 600 Ft tőke, valamint 2 309 498 Ft késedelmi kamat, mindösszesen 4 558 098 Ft követelését 2009. május 11-én bejelentette, a felszámolóként kijelölt C. Zrt. azt a kérelemmel ellentétesen akként vette nyilvántartásba, hogy a követelés jogosultjaként a felperes jogelődje helyett a Magyar Államkincstárt vette számításba.
A felperes jogelődje 45 581 Ft regisztrációs díjat a megyei bíróság Gazdasági Hivatalánál befizetett.
A megyei bíróság a 2010. május 10-én meghozott, s 2010. június 5-én jogerőre emelkedett végzésével nyilvánította a felszámolási eljárást befejezettnek és elrendelte a támogatottnak a cégjegyzékből való törlését. Megállapította, hogy fedezet hiányában a hitelezői igények kielégítése nem biztosított.
A támogatottat a cégjegyzékből 2010. június 25-én törölték.
A felperes kereseti kérelmében arra kérte a bíróságot, kötelezze az I. r. alperest 4 603 679 Ft megfizetésére azzal, hogy ebből 2 248 600 Ft a támogatás összege, 2 309 498 Ft a felszámolási eljárás kezdő időpontjáig számított késedelmi kamat, míg 45 581 Ft a befizetett regisztrációs díj. A II. r. és a III. r. alpereseket arra kérte kötelezni, hogy tűrjék, követelését 3 372 900 Ft erejéig az Sz. 392 hrsz. alatti ingatlanra bejegyzett jelzálogjoga alapján kielégíthesse. Azt adta elő, a támogatás visszakövetelésének a támogatási szerződésben foglalt feltételei bekövetkeztek.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Azzal védekeztek, a támogatott a szerződést teljesítette. Ellenkező esetben is ingóságaiból a felszámolás során a felperes kielégítést nyerhetett volna. A felperes mulasztott akkor, amikor nem kifogásolta a hitelezői nyilvántartást és nem közölte a felszámolóval a támogatott vagyontárgyait. Utaltak arra, az ellenőrzési jegyzőkönyveket nem az arra jogosultak írták alá, amit a cégnyilvántartás adataiból a felperes is észrevehetett volna. Hivatkoztak arra, hogy az MTT a 2005. június 8-án kelt támogatotti kérelemre nem reagált. Az I. r. alperes azzal is érvelt, miszerint tagsági jogviszonya 2005. október 12-én megszűnt, melyhez képest a felperes követelését 5 éven túl terjesztette elő. A 2007. novemberi felszólító levelet nem arra jogosult személy részére kézbesítették, így ez az elévülés megszakítására nem alkalmas.
Az első fokon eljárt városi bíróság ítéletével kötelezte az I. r. alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 4 558 098 Ft-ot, valamint 260 000 Ft perköltséget. A II. és a III. r. alpereseket annak tűrésére kötelezte, hogy amennyiben az I. r. alperes fizetési kötelezettségét elmulasztja, úgy a felperes 3 372 900 Ft erejéig követelését a tulajdonukban lévő Sz. 392. hrsz.-ú ingatlanból elégíthesse ki. Ezt meghaladóan a keresetet arra tekintettel utasította el, hogy a felperes által regisztrációs díjként befizetett 45 581 Ft-ot a perköltség körében számolta el.
A városi bíróság úgy foglalt állást, a felszámoló által nem vitatott, nyilvántartásba vett követelés utóbb már nem vitatható, a mögöttes felelős által sem, azonban rögzítette azt a megállapítását is, hogy a támogatott vállalásának nem tett eleget. Egyértelműen megállapítható, a felperes jogelődje követelését a felszámolási eljárásban bejelentette. Annak, hogy a zárómérlegben jogosultként tévesen a Magyar Államkincstár került feltüntetésre, nincs jelentősége. Nem tulajdonított jelentőséget annak sem, a felperes jogelődje mulasztott-e akkor, amikor a felszámolási eljárásban nem hívta fel a felszámoló figyelmét arra, hogy a támogatottnak ingóságai vannak. Lényegtelennek értékelte azt a körülményt is, hogy a 2007. évi ellenőrzések során a támogatottat az I. r. alperes képviselhette-e. Amennyiben álképviselőként járt el, úgy eljárását a Ptk. 221. § (1) bekezdése alapján a felszámoló jóváhagyta. Arra figyelemmel, hogy az 1997. évi Gt. 53. § (2) bekezdése értelmében a gazdasági társaság a cégjegyzékből törléssel szűnik meg, nem fogadta el az alpereseknek azt a hivatkozását sem, hogy az I. r. alperes beltagi jogviszonya 2005 októberében megszűnt. Az elévülési idő az 1997. évi Gt. 54. § (1) bekezdése szerint a társaság megszűnésétől, 2010. június 25-étől számítandó. A követelés pedig az MTT 2007. október 26-án meghozott 56/2007. számú határozatával vált esedékessé. Az elévülés az I. r. alperessel szemben a Legfelsőbb Bíróság 1/2007. PJE határozatának 4. pontjában foglalt rendelkezések alapján sem következett be, mert a felperes a 2011. május 13-án benyújtott keresetlevéllel igényét a felszámolás jogerős befejezésétől számított egy éven belül érvényesítette.
Úgy ítélte meg, nem róható a felperes terhére, hogy az MTT a 2005 júniusában kelt kérelemre nem nyilatkozott.
Arra figyelemmel, hogy a felperes pervesztessége nagyon csekély mértékű volt, úgy tekintette a perköltség vonatkozásában, hogy a felperes az alperesekkel szemben teljes mértékben pernyertes lett.
Az I. r. alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú ítélet fellebbezéssel támadott rendelkezéseit helybenhagyta. Az I. r. alperest 15 napon belül 100 000 Ft másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte.
A jogerős ítélet szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, s helyes az abból levont következtetése is. A fellebbezési érveléssel kapcsolatban leszögezte, az ellenőrzési jegyzőkönyvek és beszámolók részletes vizsgálata nem lehetett a per tárgya, amennyiben a felszámolási eljárásban a felperes jogelődje a társasággal szembeni követelését szabályszerűen bejelentette, s azt a felszámoló visszaigazolta és nyilvántartásba vette. Úgy ítélte meg, a döntéshozó jóváhagyása nélküli elidegenítés visszafizetési kötelezettséget teremtett, ezért önmagában nem volt elegendő az átvállalási szándéknak az MTT részére történő bejelentése.
Azt a fellebbezési hivatkozást, miszerint az I. r. alperes beltagi jogviszonya a 2005. október 14-én aláírt társasági szerződéssel szűnt volna meg, a Pp. 235. § (1) bekezdése értelmében nem lehetett figyelembe venni. Ennek azonban még érdemi vizsgálat esetén sem lenne perdöntő jelentősége, mert a változás bejegyzését a cégbíróság megtagadta.
A másodfokú bíróság szerint nem róható fel a felperesnek, hogy a felszámoló a hitelezői igényét helytelenül regisztrálta. Nem volt annak sem jelentősége, hogy bejelentette-e a felszámolónak azt, miszerint a támogatott rendelkezik-e vagyonnal. Ha az ingóságok jelenleg is megvannak, úgy vagyonrendezési eljárás kezdeményezhető, illetve a jogszabályi feltételek fennállása esetén végrehajtás korlátozása iránti per indítható.
A jogerős ítélet szerint a támogatott székhelyére a felszólítás, illetve a visszavonó határozat kézbesítése érvényesen történt meg, az átvevő R. Gy.-né meghatalmazott volt.
A módosított társasági szerződés a változás bejegyzésének elmaradása ellenére nem szükségszerűen érvénytelen, a cégnyilvántartás közhiteles volta folytán azonban bejegyzés hiányában harmadik személyek vonatkozásában relevanciával nem bír. Egyetértett az elsőfokú bírósággal abban is, a gazdasági társaság minden esetben a cégjegyzékből történő törléssel szűnik meg és ettől az időponttól kell számítani a taggal szembeni követelések elévülési idejét is, amennyiben a tagsági viszony nem a társaság megszűnését megelőzően szűnt meg.
Jogszerűnek találta a perköltség viselésére vonatkozó ítéleti rendelkezést is. A másodfokú perköltség összegét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (1) bekezdésének a) pontjára és (5) bekezdésére hivatkozással határozta meg 100 000 Ft-ban.
A jogerős ítélet ellen az I. r. alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Arra kérte a Kúriát, a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül, az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg és a keresetet utasítsa el. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok az általuk felhívott jogszabályi rendelkezéseket, kiemelten az 1997. évi Gt. 54. §-ának (2) bekezdését jogszabálysértően értelmezték és ezáltal téves következtetésre jutottak.
Hivatkozott arra, a támogatott a vállalt foglalkoztatást megvalósította, a gépek, berendezések működőképességét pedig ténylegesen senki nem vizsgálta, azok jelenleg is fellelhetőek.
Álláspontja szerint döntő jelentősége van a perben annak, hogy az MTT felé bejelentette a kötelezettség átvállalására irányuló szándékot, valamint tagsági viszonyának megszűnését is. Az MTT mindezekbe belenyugodott, nem nyilatkozott, ami beleegyezésként értékelendő.
Az I. r. alperes hangsúlyozta, beltagi jogviszonya 2005 októberében egyértelműen megszűnt. A 2005. október 14-én módosított, s egységes szerkezetbe foglalt társasági szerződés nem lett érvénytelen, csupán a változás bejegyzése iránti kérelem elutasítása folytán az nem hatályosult. Ezt támasztja alá, hogy bár a támogatottnak a működését meg kellett volna szüntetnie, az továbbra is működött, azaz a megszűnés nem volt célja. Tévedtek az eljárt bíróságok akkor, amikor úgy ítélték meg, a módosított társasági szerződésnek a cégnyilvántartás közhiteles volta miatt nincs jelentősége, mert pontosan a nyilvántartás adataival szembeni tényeket bizonyította minden kétséget kizáróan.
Az I. r. alperes fenntartotta azt a véleményét is, hogy a felperes követelése elévült. Az elévülés kezdő időpontja tagsági jogviszonya megszűnéséhez kapcsolódik, nem pedig a támogatás visszavonásáról rendelkező határozat kézbesítéséhez, mely utóbbi szabályosan nem is történt meg. R. Gy.-né tagsági jogviszonyát a cégbíróság nem jegyezte be, így ő maga nem volt jogosult a postai küldemények átvételére.
Az I. r. alperes előadta azt is, a zárómérleg és a vagyonfelosztási javaslat alapján a támogatott elleni felszámolási eljárásban a felperes jogelődje nem volt hitelező, a nyilvánvaló elírás nem bizonyított. A felperes terhére esik az ismert vagyon bejelentésének elmulasztása a felszámolónak, melynek megtörténte esetén követelése kielégítésére lett volna fedezet. A felperes jogelődjének mulasztása miatt a felszámolónak nem volt tudomása arról, hogy milyen ellenőrzések történtek. Ebből következően az elsőfokú bíróság helytelenül jutott arra a következtetésre, miszerint ha az ellenőrzések során az I. r. alperes álképviselő volt, úgy eljárását a korábban a végelszámolói feladatokat ellátó felszámoló jóváhagyta.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, s arra a következtetésre jutott, hogy az a felhozott okokból nem jogszabálysértő.
A Kúria mindenekelőtt abban foglalt állást, hogy az I. r. alperes mint mögöttes felelős érvényesítheti-e mindazokat a kifogásokat a felperes követelésével szemben, melyekre a támogatott hivatkozhatott volna. A Kúria megítélése szerint az I. r. alperes a perben vitatta és vitathatta azt, hogy a támogatottat visszafizetési kötelezettség terhelte-e, annak ellenére is, hogy a felperes jogelődje hitelezői igényét a felszámoló nem vitatta, azt nyilvántartásba vette, a megyei bíróság pedig a felszámolási eljárást befejező végzésében annak tartalma szerint az egyszerűsített felszámolási zárómérleget elfogadta (BH 1996/337.).
Érdemben vizsgálva tehát az alperes védekezését a felperes követelése megalapozottságával kapcsolatban, a Kúria rögzíti, miszerint a 2007. szeptember 4-én felvett ellenőrzési jegyzőkönyvből aggálytalanul megállapítható, hogy az I. r. alperes az ellenőrzés megállapításait megismerte, az abban foglaltakról - így a foglalkoztatási kötelezettség teljesülésének elmaradásáról és a támogatásból megvásárolt gépeken más társaság részére az MTT előzetes hozzájárulás nélküli üzemeltetésre átadásáról - tudott, a jegyzőkönyv megállapításait nem kifogásolta.
Az első- és másodfokon eljárt bíróságok helyesen foglaltak állást abban is, hogy az átvállalási szándékot az MTT előzetesen nem hagyta jóvá, ahogyan azt a támogatási szerződés 10.b) pontja előírja. Önmagában a hallgatás ténye a szerződési akaratot nem fejezi ki, a válaszadás elmulasztásából a Ptk. 216. § (1) és (2) bekezdése szerint az MTT részéről nem következtethető olyan magatartás, miszerint a kérelemhez hozzájárult, az nem fejezett ki megegyezést a felek között (BH 1994.330). Mindezekből következően egyértelműen megállapítható, hogy a támogatott a támogatási szerződésben írtakat megsértette.
A felperes követelésének jogszerűsége szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a támogatás visszavonásáról szóló értesítést arra jogosult vette-e át. Az I. r. alperes a záróellenőrzésen jelen volt, annak jegyzőkönyvét aláírta. Tehát az értesítés kézbesítése szabályszerű voltának az I. r. alperes általi kétségbe vonása a jogvita eldöntése szempontjából jelentőséggel nem bír.
A felszámolási eljárással összefüggő érvelések tekintetében a Kúria az alábbiakra mutat rá. Nem fogadta el a Kúria az alperesnek azt az álláspontját, miszerint a felperes a támogatottnak nem volt hitelezője. A felszámolóhoz intézett 2009. május 11-ei hitelezői igényt bejelentő levélből kétséget kizáróan megállapítható, a felperes jogelődje kérte követelése nyilvántartásba vételét, így semmilyen jelentősége nincs annak, hogy a felszámoló a záróanyaghoz csatolt hitelezői igény kimutatásában hitelezőként helyette a megbízásából eljárt Magyar Államkincstárt tüntette fel. A hitelezői igények kielégítésére nem került sor, így a hitelezői besorolásnak jelentősége az adott ügyben nem volt. A nem vitatott peradatok szerint a felszámolási eljárásban a Cstv. 31. § (1) bekezdésének b) pontjában foglalt kötelezettsége ellenére nem tájékoztatta a felszámolót a támogatott tulajdonában lévő ingóságok létéről és fellelhetőségéről. Az ellenőrzést lefolytató Magyar Államkincstár is kizárólag az I. r. alperes előadásából értesült a támogatási szerződés 3. számú mellékletében feltüntetett gépek működtetésének mikéntjéről. Nem kellett abból kiindulnia, hogy jóváhagyás hiányában az átvállalás teljesedésbe ment. Nem vitatottan nem szolgáltatott olyan információt sem az I. r. alperes a felszámolónak, mely alapján a követelés vitatott hitelezői igényként lett volna elszámolható.
Az I. r. alperes hivatkozott arra is, miszerint beltagi jogviszonya 2005. október 12-én megszűnt, erre is figyelemmel a felperes követelése vele szemben elévült. Ez az álláspont azonban nem helytálló, mert a támogatott az 1997. évi Gt. 104. § (2) bekezdésében rendelkezése folytán 2005. október 12-én megszűnt. Ezt követően a cégbírósághoz bejelentett tag a támogatotti társaságba nem léphetett be és az I. r. alperes tagsági viszonyát kilépéssel a támogatottban nem szüntethette meg. Így tehát a cégjegyzék helyesen tartalmazza, hogy az I. r. alperes egészen a támogatott cégjegyzékből történt törléséig tagja volt a támogatott társaságnak.
A Kúria álláspontja szerint a támogatott visszafizetési kötelezettsége 2007. május 1-jén vált esedékessé. Ez következik támogatási szerződés 1.c) pontjából, valamint az 1. számú mellékletben foglaltakból. A beruházás befejezésétől számított öt év elteltével került ugyanis a felperes jogelődje abba a helyzetbe, hogy a támogatott kötelezettségvállalásának teljesítését megítélhesse. Arra figyelemmel, hogy az időközben felszámolás alá kerülő támogatottal szembeni igényét a felperes jogelődjének képviseletében a Magyar Államkincstár 2009. május 11-én a felszámolóhoz bejelentette, illetőleg hogy a keresetlevelet a felperes 2011. május 13-án benyújtotta, az esedékessé válástól számítottan 5 év nem telt el, ezért a követelés az I. r. alperessel szemben nem évült el (1997. évi Gt. 54. § (1) bekezdés).
Miután a támogatott elleni felszámolási eljárásban a felperes jogelődje követelésének részbeni kielégítésére sem került sor, az I. r. alperes az 1997. évi Gt. 101. § (1) bekezdése alapján a támogatott visszafizetési kötelezettségéért saját vagyonával korlátlanul felel. A Kúria egyetért az eljárt bíróságokkal abban, hogy jelen peres eljárásban a felelősség szempontjából nincs jelentősége annak, a támogatottnak maradt-e fenn vagyona.
Mindezek miatt a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Kúria Gfv. VII. 30.380/2012.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság Miskolci Városi Bíróságon 7.P.21.818/2011. számon indult, a Miskolci Törvényszék 2.Pf.21.259/2012/3. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen az I. r. alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - nyilvános tárgyaláson - meghozta a következő
ítéletet:
A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.Megállapítja, a 455 800 (Négyszázötvenötezer-nyolcszáz) Ft felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
Indokolás
A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából irányadó tényállás szerint az I. r. alperes 2001. január 16-ától volt beltagja az Ú. Bt-nek (a továbbiakban: támogatott).A felperes jogelődje, az MTT és a támogatott 2002 márciusában kötöttek az 1996. évi XXI. törvény, a 89/2001. (VI. 15.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Rendelet) és a 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet alapján munkahelymegtartó beruházás céljából vissza nem térítendő támogatásra szóló támogatási szerződést. E beruházás megvalósítására 5 996 000 Ft összegű fejlesztéshez biztosított az MTT összesen 2 248 600 Ft támogatást.
A szerződés 4. pontja szerint a támogatás kizárólag a 3. számú mellékletben feltüntetett gépek, berendezések, felszerelések bekerülési (előállítási) értékének, továbbá bővítésének, rendeltetésének megváltoztatási, átalakítási költségének, fejlesztési célú pénzeszköz átadásának fedezetére vehető igénybe a Rendelet 10. §-a alapján.
A felek a szerződés 10.b) pontjában arról is rendelkeztek, miszerint az igénybe vett támogatással létrejött vagyont a támogatott a beruházás üzembe helyezésétől a kötelezettségvállalás időpontjáig csak az MTT előzetes jóváhagyásával és a foglalkoztatási, illetve a Rendeletben meghatározott ideig tartó szolgáltatási és az egyéb kötelezettségek más által történő átvállalásával idegenítheti el, adhatja más társaság tulajdonába, vagy adhatja bérbe; a döntéshozó jóváhagyása nélküli elidegenítés, tulajdonba adás, vagy bérbeadás esetén a támogatottat a Rendelet 14. § (2) bekezdésében meghatározottak szerint visszafizetési kötelezettség terheli. A 10.c) pont értelmében a kötelezettségek teljesítését az MTT és annak munkaszervezetével egyeztetve megbízottként az Á (a továbbiakban: ellenőrzésre jogosult szervek) jogosultak ellenőrizni.
A szerződés 12. pontja alapján a Rendelet 9. §-ában meghatározott együttes felső határt meghaladó támogatások késedelmi kamattal növelt összegét a támogatások arányában vissza kell fizetni, ha az ellenőrzésre jogosult szervek javaslatot tesznek a rendeletben meghatározott szankciók alkalmazására, illetve gondoskodnak az MTT által hozott szankció végrehajtásáról. Az igénybe vett támogatás teljes, késedelmi kamattal növelt visszafizetésével jár, ha a beruházást előzetes hozzájárulás nélkül idegenítik el, adják más társaság tulajdonába vagy adják bérbe, vagy az elfogadott céltól eltérő beruházást valósítanak meg, illetve akkor is, ha a szerződésben vállalt foglalkoztatási kötelezettség 75 % alatti részben teljesül. Visszafizetési kötelezettség esetén a támogatás igénybevételének napjától a visszafizetés napjáig a visszavonáskor érvényes jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő mértékű késedelmi kamatot kell fizetni.
A támogatás ellenében a támogatott azt vállalta, hogy az Sz. hrsz. alatti telephelyen valósít meg munkahelymegtartó beruházást akként, hogy a pályázat benyújtását megelőző 12 hónapban átlagosan foglalkoztatott 3 fős létszámát a beruházás telephelyén megtartja és évente átlagosan 3 főt foglalkoztat legalább 5 éven át. Kötelezettséget vállalt továbbá arra, a támogatással beszerzett tárgyi eszközökkel a befejezéstől számított 5 éven át a szerződéssel összhangban álló célnak megfelelő szolgáltatást nyújt, a célelőirányzatból támogatott vagyon pedig kizárólag a támogatási döntést hozó előzetes jóváhagyásával és a szerződésben rögzített kötelezettségek más által történő átvállalásával idegeníti el, vagy adja bérbe.
A támogatási szerződés megkötésével egyidejűleg a felperesi jogelőd, valamint a II. r. és a III. r. alperesek a támogatott a II. r. és a III. r. alperesek tulajdonát képező Sz. belterület helyrajzi számú ingatlanra jelzálogjog szerződést kötöttek 3 372 900 Ft erejéig.
A támogatott 2005. június 8-án ahhoz kérte az MTT előzetes hozzájárulását, hagyja jóvá kötelezettségei elidegenítését a H. Kft. részére. E. kérelemre az MTT nem válaszolt.
A támogatott kültagja, M. F. 2005. július 12-én meghalt. A támogatott ettől számítva három hónapon belül a cégbíróságnál új kültagot nem jelentett be.
P. Zs. leendő beltag, valamint K. S. kültag 2005. október 14-én a támogatott módosított társasági szerződését egységes szerkezetbe foglalták, s kezdeményezték a változások cégbírósági bejegyzését.
2005. október 25-én az I. r. alperes az MTT-nél bejelentette, 2005. október 14-én "beltagsága" megszűnt. Megismételte egyidejűleg a 2005. június 8-ai kérelemben foglaltakat, amire választ a felperes változatlanul nem adott.
A Fővárosi Bíróság mint Cégbíróság a 2006. január 10-én meghozott Cg.01-06-772592/2. számú végzésével a támogatott változás bejegyzése iránti kérelmét elutasította. Utalt arra, a kültag 2005. július 12-én bekövetkezett halálától számított három hónapon belül a cégbíróságnál új tagot nem jelentettek be, ezért a társaság a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban: 1997. évi Gt.) 53. § (1) bekezdésének d) pontja, valamint 104. § (2) bekezdésének a) pontja értelmében 2005. október 12-én megszűnt.
A támogatott 2007. február 16-ától került kényszer-végelszámolás alá; végelszámolója a C. & L. V. és F. Zrt. lett.
Az Á a támogatottnál 2007-ben ellenőrzést folytatott, melynek során 2007. augusztus 15-én és 2007. szeptember 4-én készültek ellenőrzési jegyzőkönyvek. Az előbbi jegyzőkönyv szerint a támogatottat a cégbélyegzővel rendelkező S. Sz. képviselte, míg a 2007. szeptember 4-ei záró ellenőrzési jegyzőkönyvet az ugyancsak cégbélyegzőt használó I.r. alperes írta alá, aki a megállapításokkal szemben észrevételeket nem tett.
Az MTT a 2 248 600 Ft támogatást visszavonta, s egyben kötelezte a támogatottat a kamatokkal növelt támogatási összeg visszafizetésére. A visszavonás indokaként azt jelölte meg, hogy a támogatott foglalkoztatási kötelezettségének csak 67,2%-ban tett eleget, a foglalkoztatotti létszámban csökkenés következett be, továbbá a támogatásból megvásárolt gépeket előzetes hozzájárulása nélkül adta át más társaságnak üzemeltetésre.
Az Á 2007. november 5-ei keltezéssel a támogatás visszavonásáról a támogatottat értesítette; e levelet az adós részéről a pontosan meg nem állapítható minőségben eljáró R. Gy. vette át 2007. november 13-án.
A támogatott a támogatási összeget és annak kamatait nem fizette vissza.
A támogatott 2009. április 20-án került felszámolás alá. Az Á. a felszámolónál a felperes jogelődjének 2 248 600 Ft tőke, valamint 2 309 498 Ft késedelmi kamat, mindösszesen 4.558.098 Ft követelését 2009. május 11-én bejelentette, a felszámolóként kijelölt C. & L. V. és F. Zrt. azt a kérelemmel ellentétesen akként vette nyilvántartásba, hogy a követelés jogosultjaként a felperes jogelődje helyett az Á vette számításba.
A felperes jogelődje 45 581 Ft regisztrációs díjat a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság Gazdasági Hivatalánál befizetett.
A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság a 2010. május 10-én meghozott, s 2010. június 5-én jogerőre emelkedett 8.Fpk.05-2009/000258/8. számú végzésével nyilvánította a felszámolási eljárást befejezettnek és elrendelte a támogatottnak a cégjegyzékből való törlését. Megállapította, hogy fedezet hiányában a hitelezői igények kielégítése nem biztosított.
A támogatottat a cégjegyzékből 2010. június 25-én törölték.
A felperes kereseti kérelmében arra kérte a bíróságot, kötelezze az I. r. alperest 4 603 679 Ft megfizetésére azzal, hogy ebből 2 248 600 Ft a támogatás összege, 2 309 498 Ft a felszámolási eljárás kezdő időpontjáig számított késedelmi kamat, míg 45 581 Ft a befizetett regisztrációs díj. A II. r. és a III. r. alpereseket arra kérte kötelezni, hogy tűrjék, követelését 3 372 900 Ft erejéig az Sz. hrsz. alatti ingatlanra bejegyzett jelzálogjoga alapján kielégíthesse. Azt adta elő, a támogatás visszakövetelésének a támogatási szerződésben foglalt feltételei bekövetkeztek.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Azzal védekeztek, a támogatott a szerződést teljesítette. Ellenkező esetben is ingóságaiból a felszámolás során a felperes kielégítést nyerhetett volna. A felperes mulasztott akkor, amikor nem kifogásolta a hitelezői nyilvántartást és nem közölte a felszámolóval a támogatott vagyontárgyait. Utaltak arra, az ellenőrzési jegyzőkönyveket nem az arra jogosultak írták alá, amit a cégnyilvántartás adataiból a felperes is észrevehetett volna. Hivatkoztak arra, hogy az MTT a 2005. június 8-án kelt támogatotti kérelemre nem reagált. Az I. r. alperes azzal is érvelt, miszerint tagsági jogviszonya 2005. október 12-én megszűnt, melyhez képest a felperes követelését 5 éven túl terjesztette elő. A 2007. novemberi felszólító levelet nem arra jogosult személy részére kézbesítették, így ez az elévülés megszakítására nem alkalmas.
Az első fokon eljárt Miskolci Városi Bíróság a 2011. november 18-án meghozott 7.P.21.818/2011/9. számú ítéletével kötelezte az I. r. alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 4 558 098 Ft-ot, valamint 260 000 Ft perköltséget. A II. és a III. r. alpereseket annak tűrésére kötelezte, hogy amennyiben az I. r. alperes fizetési kötelezettségét elmulasztja, úgy a felperes 3 372 900 Ft erejéig követelését a tulajdonukat képező Sz. hrsz-ú ingatlanból elégíthesse ki. Ezt meghaladóan a keresetet arra tekintettel utasította el, hogy a felperes által regisztrációs díjként befizetett 45.581 Ft-ot a perköltség körében számolta el.
A városi bíróság úgy foglalt állást, a felszámoló által nem vitatott, nyilvántartásba vett követelés utóbb már nem vitatható, a mögöttes felelős által sem, azonban rögzítette azt a megállapítását is, hogy a támogatott vállalásának nem tett eleget. Egyértelműen megállapítható, a felperesi jogelőd követelését a felszámolási eljárásban bejelentette. Annak, hogy a zárómérlegben jogosultként tévesen az M Á került feltüntetésre, jelentősége nincs. Nem tulajdonított jelentőséget annak sem, a felperesi jogelőd mulasztott-e akkor, amikor a felszámolási eljárásban nem hívta fel a felszámoló figyelmét arra, hogy a támogatottnak ingóságai vannak. Lényegtelennek értékelte azt a körülményt is, hogy a 2007. évi ellenőrzések során a támogatottat az I. r. alperes képviselhette-e. Amennyiben álképviselőként járt el, úgy eljárását a Ptk. 221. § (1) bekezdése alapján a felszámoló jóváhagyta. Arra figyelemmel, hogy az 1997. évi Gt. 53. § (2) bekezdése értelmében a gazdasági társaság a cégjegyzékből törléssel szűnik meg, nem osztotta az alpereseknek azt a hivatkozását sem, hogy az I. r. alperes beltagi jogviszonya 2005. októberében megszűnt. Az elévülési idő az 1997. évi Gt. 54. § (1) bekezdése szerint a társaság megszűnésétől, 2010. június 25-étől számítandó. A követelés esedékessé pedig az MTT 2007. október 26-án meghozott 56/2007. számú határozatával vált. Az elévülés az I. r. alperessel szemben a Legfelsőbb Bíróság 1/2007.PJE határozatának 4. pontjában foglalt rendelkezések alapján sem következett be, mivel a felperes a 2011. május 13-án benyújtott keresetlevéllel igényét a felszámolás jogerős befejezésétől számított egy éven belül érvényesítette.
Úgy ítélte meg, nem róható a felperes terhére, hogy az MTT a 2005 júniusában kelt kérelemre nem nyilatkozott.
Arra figyelemmel, hogy a felperes pervesztessége nagyon csekély mértékű volt, úgy tekintette a perköltség vonatkozásában, hogy a felperes az alperesekkel szemben teljes mértékben pernyertes lett.
Az I. r. alperes fellebbezése folytán eljárt Miskolci Törvényszék a 2012. június 26-án kelt 2.Gf.21.259/2012/3. számú ítéletével az elsőfokú ítélet fellebbezéssel támadott rendelkezéseit helybenhagyta. Az I. r. alperest 15 napon belül 100 000 Ft másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte.
A jogerős ítélet szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, s helyes az abból levont következtetése is. A fellebbezési érveléssel kapcsolatban leszögezte, az ellenőrzési jegyzőkönyvek és beszámolók részletes vizsgálata a per tárgyát nem képezhette, amennyiben a felszámolási eljárásban a felperes jogelődje a társasággal szembeni követelését szabályszerűen bejelentette, s azt a felszámoló visszaigazolta és nyilvántartásba vette. Úgy ítélte meg, a döntéshozó jóváhagyása nélküli elidegenítés visszafizetési kötelezettséget teremtett, ezért önmagában nem volt elegendő az átvállalási szándéknak az MTT részére történő bejelentése.
Azt a fellebbezési hivatkozást, miszerint az I. r. alperes beltagi jogviszonya a 2005. október 14-én aláírt társasági szerződéssel szűnt volna meg, a Pp. 235. § (1) bekezdése értelmében nem lehetett figyelembe venni. Ennek azonban még érdemi vizsgálat esetén sem lenne perdöntő jelentősége, hiszen a változás bejegyzését a cégbíróság megtagadta.
A másodfokú bíróság szerint nem róható fel a felperesnek, hogy a felszámoló hitelezői igényét helytelenül regisztrálta. Nem volt annak sem jelentősége, hogy bejelentette-e a felszámolónak azt, miszerint a támogatott rendelkezik-e vagyonnal. Ha az ingóságok jelenleg is megvannak, úgy vagyonrendezési eljárás kezdeményezhető, illetve a jogszabályi feltételek fennállása esetén végrehajtás korlátozása iránti per indítható.
A jogerős ítélet szerint a támogatott székhelyére a felszólítás, illetve a visszavonó határozat kézbesítése érvényesen történt meg, az átvevő R. Gy-né meghatalmazott volt.
A módosított társasági szerződés a változás bejegyzésének elmaradása ellenére nem szükségszerűen érvénytelen, ugyanakkor a cégnyilvántartás közhiteles volta folytán bejegyzés hiányában harmadik személyek vonatkozásában relevanciával nem bír. Egyetértett az elsőfokú bírósággal abban is, a gazdasági társaság minden esetben a cégjegyzékből történő törléssel szűnik meg és ettől az időponttól kell számítani a taggal szembeni követelések elévülési idejét is, amennyiben a tagsági viszony nem a társaság megszűnését megelőzően szűnt meg.
Jogszerűnek találta a perköltség viselésére vonatkozó ítéleti rendelkezést is. A másodfokú perköltség összegét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (1) bekezdésének a) pontjára és (5) bekezdésére hivatkozással határozta meg 100 000 Ft-ban.
A jogerős ítélet ellen az I. r. alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Arra kérte a Kúriát, a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül, az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg és a keresetet utasítsa el. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok az általuk felhívott jogszabályi rendelkezéseket, kiemelten az 1997. évi Gt. 54. §-ának (2) bekezdését jogszabálysértően értelmezték és ezáltal téves következtetésre jutottak.
Hivatkozott arra, a támogatott a vállalt foglalkoztatást megvalósította, a gépek, berendezések működőképességét pedig ténylegesen senki nem vizsgálta, azok jelenleg is fellelhetőek.
Álláspontja szerint döntő jelentősége van a perben annak, hogy az MTT felé bejelentette a kötelezettség átvállalására irányuló szándékot, valamint tagsági viszonyának megszűnését is. Az MTT mindezekbe belenyugodott, nem nyilatkozott, ami beleegyezésként értékelendő.
Az I. r. alperes hangsúlyozta, beltagi jogviszonya 2005 októberében egyértelműen megszűnt. A 2005. október 14-én módosított, s egységes szerkezetbe foglalt társasági szerződés nem lett érvénytelen, csupán a változás bejegyzése iránti kérelem elutasítása folytán az nem hatályosult. Ezt támasztja alá, hogy bár a támogatottnak a működését meg kellett volna szüntetnie, az továbbra is működött, azaz a megszűnés nem volt célja. Tévedtek az eljárt bíróságok akkor, amikor úgy ítélték meg, a módosított társasági szerződés a cégnyilvántartás közhiteles volta miatt nem bír jelentőséggel, hiszen pontosan a nyilvántartás adataival szembeni tényeket bizonyította minden kétséget kizáróan.
Az I. r. alperes fenntartotta azt a véleményét is, hogy a felperes követelése elévült. Az elévülés kezdő időpontja tagsági jogviszonya megszűnéséhez kapcsolódik, nem pedig a támogatás visszavonásáról rendelkező határozat kézbesítéséhez, mely utóbbi szabályosan nem is történt meg. R. Gy.-né tagsági jogviszonyát a Fővárosi Bíróság mint Cégbíróság nem jegyezte be, így ő maga nem volt jogosult a postai küldemények átvételére.
Az I. r. alperes előadta azt is, a zárómérleg és a vagyonfelosztási javaslat alapján a támogatott elleni felszámolási eljárásban a felperes jogelődje nem volt hitelező, a nyilvánvaló elírás nem bizonyított. A felperes terhére esik az ismert vagyon bejelentésének elmulasztása a felszámolónak, melynek megtörténte esetén követelése kielégítésére lett volna fedezet. A felperesi jogelőd mulasztása miatt a felszámolónak nem volt tudomása arról, hogy milyen ellenőrzések történtek. Ebből következően az elsőfokú bíróság helytelenül jutott arra a következtetésre, miszerint ha az ellenőrzések során az I. r. alperes álképviselő volt, úgy eljárását a korábban a végelszámolói feladatokat ellátó felszámoló jóváhagyta.
Az I. r. alperes vitatta a terhére meghatározott első- és másodfokú perköltséget is. A kereseti kérelem ugyanis csak túlnyomó részében volt megalapozott, ekként a perköltség sem lehet olyan mértékű, mintha teljes egészében sikerre vezetett volna.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, s arra a következtetésre jutott, hogy az a felhozott okokból nem jogszabálysértő.
A Kúria mindenekelőtt abban foglalt állást, hogy az I. r. alperes mint mögöttes felelős érvényesítheti-e mindazokat a kifogásokat a felperesi követeléssel szemben, melyekre a támogatott hivatkozhatott volna. A Kúria megítélése szerint az I. r. alperes a perben vitatta és vitathatta azt, hogy a támogatottat visszafizetési kötelezettség terhelte-e, annak ellenére is, hogy a felperesi jogelőd hitelezői igényét a felszámoló nem vitatta, azt nyilvántartásba vette, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság pedig a felszámolási eljárást befejező végzésében annak tartalma szerint az egyszerűsített felszámolási zárómérleget elfogadta (BH 1996/337.).
Érdemben vizsgálva tehát az alperes védekezését a felperesi követelés megalapozottságával kapcsolatban, a Kúria rögzíti, miszerint a 2007. szeptember 4-én felvett ellenőrzési jegyzőkönyvből aggálytalanul megállapítható, hogy az I. r. alperes az ellenőrzés megállapításait megismerte, az abban foglaltakról - így a foglalkoztatási kötelezettség teljesülésének elmaradásáról és a támogatásból megvásárolt gépeken más társaság részére az MTT előzetes hozzájárulás nélküli üzemeltetésre átadásáról - tudott, a jegyzőkönyv megállapításait nem kifogásolta.
Az első- és másodfokon eljárt bíróságok helyesen foglaltak állást abban is, hogy az átvállalási szándékot az MTT előzetesen nem hagyta jóvá, ahogyan azt a támogatási szerződés 10.b) pontja előírja. Önmagában a hallgatás ténye a szerződési akaratot nem fejezi ki, a válaszadás elmulasztásából a Ptk. 216. § (1) bekezdése szerint az MTT részéről nem következtethető olyan magatartás, miszerint a kérelemhez hozzájárult, az nem fejezett ki megegyezést a felek között (BH 1994.330). Mindezekből következően egyértelműen megállapítható, hogy a támogatott a támogatási szerződésben írtakat megsértette.
A felperesi követelés jogszerűsége szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a támogatás visszavonásáról szóló értesítést arra jogosult vette-e át. Az I. r. alperes a záróellenőrzésen jelen volt, annak jegyzőkönyvét aláírta. Tehát az értesítés kézbesítése szabályszerű voltának az I. r. alperes általi kétségbe vonása a jogvita eldöntése szempontjából jelentőséggel nem bír.
A felszámolási eljárással összefüggő érvelések tekintetében a Kúria az alábbiakra mutat rá. Nem osztotta a Kúria azt az alperesi álláspontot, miszerint a felperes a támogatottnak nem volt hitelezője. A felszámolóhoz intézett 2009. május 11-ei hitelezői igényt bejelentő levélből kétséget kizáróan megállapítható, a felperes jogelődje kérte követelése nyilvántartásba vételét, így semmilyen jelentősége nincs annak, hogy a felszámoló a záróanyaghoz csatolt hitelezői igény kimutatásában hitelezőként helyette a megbízásából eljárt Á tüntette fel. A hitelezői igények kielégítésére nem került sor, így a hitelezői besorolásnak jelentősége az adott ügyben nem volt. A nem vitatott peradatok szerint a felszámolási eljárásban a Cstv. 31. § (1) bekezdésének b) pontjában foglalt kötelezettsége ellenére nem tájékoztatta a felszámolót a támogatott tulajdonát képező ingóságok létéről és fellelhetőségéről. Az ellenőrzést lefolytató Á. is kizárólag az I. r. alperes előadásából értesült a támogatási szerződés 3. számú mellékletében feltüntetett gépek működtetésének mikéntjéről. Nem kellett abból kiindulnia, hogy jóváhagyás hiányában az átvállalás teljesedésbe ment. Nem vitatottan nem szolgáltatott olyan információt sem az I. r. alperes a felszámolónak, mely alapján a követelés vitatott hitelezői igényként lett volna elszámolható.
Az I. r. alperes hivatkozott arra is, miszerint beltagi jogviszonya 2005. október 12-én megszűnt, erre is figyelemmel a felperes követelése vele szemben elévült. Ez az álláspont azonban nem helytálló, mivel a támogatott az 1997. évi Gt. 104. § (2) bekezdésében rendelkezése folytán 2005. október 12-én megszűnt. Ezt követően a cégbírósághoz bejelentett tag a támogatotti társaságba nem léphetett be és az I. r. alperes tagsági viszonyát kilépéssel a támogatottban nem szüntethette meg. Így tehát a cégjegyzék helyesen tartalmazza, hogy az I. r. alperes egészen a támogatott cégjegyzékből történt törléséig tagja volt a támogatott társaságnak.
A Kúria álláspontja szerint a támogatott visszafizetési kötelezettsége 2007. május 1-jén vált esedékessé. Ez következik támogatási szerződés 1.c)pontjából, valamint az 1. számú mellékletben foglaltakból. A beruházás befejezésétől számított öt év elteltével került ugyanis a felperes jogelődje abba a helyzetbe, hogy a támogatott kötelezettségvállalásának teljesítését megítélhesse. Arra figyelemmel, hogy az időközben felszámolás alá kerülő támogatottal szembeni igényét a felperes jogelődjének képviseletében az Á. 2009. május 11-én a felszámolóhoz bejelentette, illetőleg hogy a keresetlevelet a felperes 2011. május 13-án benyújtotta, az esedékessé válástól számítottan 5 év nem telt el, ezért a követelés az I. r. alperessel szemben nem évült el [1997. évi Gt. 54. § (1) bekezdés].
Mivel a támogatott elleni felszámolási eljárásban a felperesi jogelőd követelésének részbeni kielégítésére sem került sor, az I. r. alperes az 1997. évi Gt. 101. § (1) bekezdése alapján a támogatott visszafizetési kötelezettségéért saját vagyonával korlátlanul felel. A Kúria egyetért az eljárt bíróságokkal abban, hogy jelen peres eljárásban a felelősség szempontjából nincs jelentősége annak, a támogatottnak maradt-e fenn vagyona.
A felülvizsgálati kérelem a perköltség tekintetében is alaptalan. Az elsőfokú bíróság lényegében a teljes követelést megalapozottnak találta, attól függetlenül, hogy a 45.581 Ft, a felszámolási eljárásban befizetett regisztrációs díjat a perköltség körében tartotta elszámolhatónak, így helyesen alkalmazta a Pp. 78. § (1) bekezdését 4 558 098 Ft pertárgy érték alapulvételével a felhívott jogszabályi rendelkezések alapján. A jogerős ítéletet hozó bíróság a felperes másodfokú perköltségének összegét is törvényesen határozta meg.
Mindezek miatt a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A Pp. 84. § (1) bekezdésének a) pontja, valamint a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban című 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a értelmében a feljegyzett 455 800 Ft felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
Budapest, 2013. április 16.
Dr.Vezekényi Ursula sk. a tanács elnöke, Dr.Szabó Péter sk. előadó-bíró, Dr. Osztovits András sk. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.380/2012.)