adozona.hu
BH 2013.9.251
BH 2013.9.251
A felszámolási eljárást lefolytató bíróság feladata, hogy vizsgálja a felszámolási költségként kifizetett összegek indokoltságát, arra azonban nincs hatásköre, hogy az el nem ismert, az adós vagyonából ki nem fizethető összeg forrásáról rendelkezzen [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 50. §, 57. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós cég 2009. március 12-én megtartott taggyűlésén az 1/2009. (III. 12.) számú határozatában döntött arról, 2009. március 16-i kezdő időponttal végelszámolással megszünteti a tevékenységét. Végelszámolóként az M. Kft.-t jelölték ki. A végelszámolást a cégbíróság bejegyezte a cégnyilvántartásba.
A végelszámoló 2009. június 4-én kezdeményezte a felszámolási eljárás lefolytatását arra hivatkozással, hogy a végelszámoló nem lát lehetőséget a hitelezői igények kiegyenlítésére. Csatolta az alá...
BH 2013.9.251 A felszámolási eljárást lefolytató bíróság feladata, hogy vizsgálja a felszámolási költségként kifizetett összegek indokoltságát, arra azonban nincs hatásköre, hogy az el nem ismert, az adós vagyonából ki nem fizethető összeg forrásáról rendelkezzen [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 50. §, 57. § (2) bek.].
Az adós cég 2009. március 12-én megtartott taggyűlésén az 1/2009. (III. 12.) számú határozatában döntött arról, 2009. március 16-i kezdő időponttal végelszámolással megszünteti a tevékenységét. Végelszámolóként az M. Kft.-t jelölték ki. A végelszámolást a cégbíróság bejegyezte a cégnyilvántartásba.A végelszámoló 2009. június 4-én kezdeményezte a felszámolási eljárás lefolytatását arra hivatkozással, hogy a végelszámoló nem lát lehetőséget a hitelezői igények kiegyenlítésére. Csatolta az aláírás nélküli tevékenységet záró mérleget, valamint a végelszámolóként való kijelölést elfogadó nyilatkozatát.
Az elsőfokú bíróság a fizetésképtelenséget megállapította és a felszámolást elrendelte, felszámolóként is az M. Kft.-t jelölte ki. A felszámolás kezdő időpontja 2009. szeptember 30.
A felszámoló a bíróság felhívására benyújtotta a közbenső mérleget, melyre a NAV, mint hitelező észrevételt terjesztett elő. A felszámoló nyilatkozatát követően sem tartotta elfogadhatónak a hitelező, hogy a felszámoló számítástechnikai szolgáltatás címén bruttó 375 000 Ft megbízási díjat fizetett ki a felszámoló alkalmazásában lévő személy hozzátartozói által alapított cég számára, melyet felszámolási költségként érvényesített.
A felszámoló előadta, hogy az adós számítástechnikai eszközeiről a könyvelési adatok közvetlenül nem voltak előhívhatók, ezért egy informatikai céget bízott meg az adatok lementésével. A megbízás értelmében a cégnek az adós könyvelési és munkaügyi adatait kellett helyreállítania és azokról adathordozóra másolatot készítenie. A megbízott a munka elvégzését követő feljegyzéssel igazolta, hogy a számítógépen tényleg tároltak könyvelési adatokat, azokat azonban csak 2007-ig lehetett helyreállítani, mert a nyilvántartást menedzselő program működésképtelen állapotba került és a kódolási kulcsot nem sikerült megfejteni, a tárolásra használt program készítői pedig már fellelhetetlenek voltak.
A hitelező továbbra is eltúlzottnak tartotta a kifizetett összeget, s kérte, hogy a bíróság kötelezze a felszámolót a 375 000 Ft megbízási díjnak a felszámolói díj terhére történő elszámolására.
Az elsőfokú bíróság megtagadta a közbenső mérleg jóváhagyását és felhívta a felszámolót, azt dolgozza át és oly módon nyújtsa be, hogy a felszámolási költségként feltüntetett 375 000 Ft számítástechnikai szolgáltatási díj felét a saját felszámolói díja terhére számolja el. Azzal indokolta döntését, hogy a felszámoló nem kérte teljesítési segéd igénybevételét, arra vonatkozóan nem csatolt adatot, hogy hány cégtől szerzett be árajánlatot a tevékenység elvégzésével kapcsolatban, s utalt arra is, hogy a megbízott csak részben tudta teljesíteni a megbízást.
A felszámoló fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Határozatát azzal indokolta, hogy a végelszámolóként is eljáró felszámoló a felszámolási kérelmének előterjesztésekor nem utalt a könyvelési anyag hiányára, bár ekkor becsatolta az adós tevékenységet lezáró mérlegét. A Cstv. 27/A. § (13) bekezdésének a) pontja alapján helytállónak ítélte a felszámoló arra történt hivatkozását, hogy szakértelem hiányában jogszerűen vett igénybe - a bíróság külön engedélye hiányában is - számítástechnikai szakértőt a szükséges információk megszerzése érdekében. Eljárását azonban nem találta helytállónak. Ha ugyanis észlelte a felszámoló az adatok hozzáférhetetlenségét, először azzal a feladattal kellett volna megbíznia egy számítástechnikai céget, hogy tárja fel a problémát, annak okát, valamint azt állapítsa meg, hogy az milyen terjedelmű munkát igényel. Mindezek ismeretében szerezhetett volna be árajánlatot a költséghatékonyabb megoldás érdekében.
Utalt arra is a másodfokú bíróság, nem ismert, hogy a cég korábban elmulasztotta volna mérlegeinek a letétbe helyezését. Erre figyelemmel nem tűnik súlyos hiányosságnak a 2007 előtti adatok jelenlegi hozzáférhetetlensége, s a munka előzetes felmérése esetén ténylegesen csak a 2007-től kezdődő adatok lementését kellett volna a felszámolónak megoldania külső szakértő igénybevételével.
A Cstv. 6. § (3) bekezdésére figyelemmel alkalmazott Pp. 206. § (1) bekezdésére, és (3) bekezdésére hivatkozással megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló adatok, bizonyítékok okszerű mérlegelése alapján helyesen foglalt állást, amikor a felszámoló által megjelölt feladat elvégzése érdekében igénybe vett teljesítési segéd megbízási díjának indokolt mértékét 150 000 Ft + áfa összegben határozta meg.
A felszámoló nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását oly módon, hogy a Kúria állapítsa meg, a teljes kifizetett összeg a Cstv. 57. § (2) bekezdésébe tartozó felszámolási költség. Állította, hogy a jogerős végzés sérti a Cstv. 50. §-át.
Álláspontja szerint a hitelező a felmerült költség jogalapját támadhatja, de annak összegét nem. Hivatkozott jogerős ítélőtáblai határozatokra, melyekből következően a felmerült költségek mértékét nem kell (lehet) vizsgálni, a számlával igazolt felszámolási költség összegét a hitelező nem vitathatja. Utalt arra is, hogy a jogerős végzés indokolása nem tartalmazza a csökkentés okát, jogalapját.
A hitelező felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását. Előadta, hogy a teljesítési segéd jogosulatlan igénybevétele miatt terjesztette elő az észrevételt, a bíróságnak ezt kellett megvizsgálnia. Álláspontja szerint a bíróság kötelessége, hogy folyamatosan vizsgálja a felszámolási eljárás tartama alatt, a felszámoló a Cstv. rendelkezéseit betartja-e, s ez a vizsgálat kiterjed a költségelszámolásra is. A bíróság tehát akár hitelezői észrevétel alapján, akár hivatalból vizsgálhatja a költségek elszámolását.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a jelen ügyben alkalmazandó, a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 6. § (3) bekezdése és a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján.
Elsőként megállapította, hogy a jelen eljárás nem kifogás miatt indult, hanem a hitelező észrevétele alapján a felszámolási eljárást lefolytató bíróság a közbenső mérleg elfogadására irányuló eljárásban hivatalból vizsgálta meg a közbenső mérlegidőszakban felmerült költségek indokoltságát.
Az eljárásban a Kúriának abban a kérdésben kellett állást foglalnia, van-e lehetősége a felszámolási eljárást lefolytató bíróságnak arra, hogy a felszámoló által a közbenső mérlegben feltüntetett, már kifizetett felszámolási költségek indokoltságát felülvizsgálja.
A Kúria álláspontja szerint a felszámoló az adós vagyonának kezelésével felhatalmazott szakértő, akit ezen feladatának elvégzéséért felszámolói díj illet meg. A felszámolás során felmerülő költségeket az adós vagyonából kell kiegyenlítenie, amennyiben azok az adós felszámolása érdekében keletkeztek. Ha a felszámolási eljárást lefolytató bíróság megállapítja, hogy a költség nem szükséges az adós felszámolásának lefolytatásához, a felszámoló nem a hitelezői érdekek elsődlegességét szem előtt tartva kötött szerződést és ezzel a hitelezők kielégítésére szolgáló vagyon csökkent, a bíróság az így kifizetett összeg felszámolási költségként való elismerését tagadja meg azzal, hogy csak az általa meghatározott összegben engedi azt figyelembe venni felszámolási költségként az adós vagyonával szemben.
Ebből következően a felszámolónak a közbenső mérleg benyújtásával egyidejűleg a felmerült költségeket indokolnia kell és a vitássá vált kifizetett összegek tekintetében bizonyítania kell, hogy az a felszámolási eljárás lefolytatása érdekében, a piacon elérhető legkedvezőbb, de ugyanakkor hatékony szolgáltatást nyújtóval kötött szerződésből ered.
A bíróság jogerős végzésében megállapította, hogy a felszámolónak e speciális szakértelmet igénylő feladathoz igénybe vett teljesítési segéd alkalmazásához nem kellett előzetesen engedélyt kérnie a bíróságtól. A másodfokú bíróság azonban a kifizetett összeg felének felszámolási költségként való érvényesítése indokolatlanságával egyetértett.
A Kúria álláspontja szerint a jogerős végzés helytállóan értékelte a felszámoló ebben az ügyben végzett tevékenységét. A felszámolónak tevékenysége megkezdéséhez az adós vagyonáról hiteles tájékoztatást kell kapnia, melynek egyik eleme az, hogy az adós elszámolását, iratait átvegye és megvizsgálja. Ha ez nehézségbe ütközik azért, mert az adós adatai számítógépes módon kerültek rögzítésre, és az adós nem működik együtt annak felszámoló részére történő átadásában, illetve nehézségekbe ütközik az adatok megismerése, akkor a felszámoló a másodfokú bíróság által részletesen kifejtett eljárással tudja a hitelezői érdekek elsődlegességét szem előtt tartva a lehető legkisebb költséggel megszerezni a szükséges adatokat.
Jelen eljárásban azonban az adós tulajdonosai maguk választották ki végelszámolóként az utóbb felszámolóként kijelölt társaságot, és a tevékenységet lezáró mérleget a felszámoló át is vette az adós vezető tisztségviselőjétől (1. sorszámú felszámolási kérelem melléklete). Ezt végelszámolóként ellenőriznie kellett, mert ennek hiányában nem tudta volna elkészíteni a végelszámolási zárómérleget (21. sorszámú közbenső mérleg melléklete). Ekkor észlelnie kellett - ha szükség volt rá -, hogy a korábbi időszak adatai a számítógépen nem nyithatók meg. Megjegyzi a Kúria, hogy a végelszámolás 2009. március 16-án indult, tehát a végelszámolónak a 2008-as mérleget és a 2009-es év végelszámolásig eltelt idejét kellett megvizsgálnia, az ezt megelőző időszak könyvelési tételeire csak akkor lehetett volna szüksége, ha nem tartja hitelesnek az előző év mérlegadatait.
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 15. § (6) bekezdése szerint a mérlegek egymásból következnek, tehát a végelszámolónak kellett először megvizsgálnia az adós iratait, és a felszámolási eljárásban csak a végelszámoló által lezárt időszak - az azok alapjául szolgáló iratok - vizsgálandók, s csak ezek kétségessége esetén van szükség a korábbi időszak ellenőrzésére.
Nyilvánvalóan a felszámolónak át kell vizsgálnia a Cstv. 31. §-a alapján a Cstv. 40. §-a szerinti jogügyletekre vonatkozó szerződéseket is, ezek azonban nem számítógépen tárolt adatok.
A felszámoló nem hivatkozott olyan különleges körülményre, amely alapján megállapítható lett volna, hogy végelszámolóként miért nem vette át az iratokat, s miért lett volna indokolt a 2007. előtti adatok megszerzése. Mindezek alapján a rendelkezésre álló iratok figyelembevételével helytállóan értékelte a jogerős végzés - a hitelezők érdekeinek elsődlegességére figyelemmel -, hogy a felszámolási eljárás költségeként, ilyen jogcímen, az adóssal szemben csak a kifizetett összeg fele számolható el, mert csak ez az összeg minősül a hitelezők érdekében végzett szolgáltatásnak.
A felszámoló a felülvizsgálati kérelmében azzal, hogy a jogerős végzés összeggel kapcsolatos megállapításainak a hatályon kívül helyezését kérte, tartalmilag azt is támadta, hogy a számítástechnikai szolgáltatás jogcímén kifizetett díj el nem ismert részét a saját díja terhére kell elszámolnia. Az elsőfokú bíróság végzésében ugyanis nemcsak a felszámolási költségként való elismerés hiányát mondta ki, hanem kötelezően azt is, hogy a fennmaradó 150 000 Ft+áfa összeget a felszámolói díj terhére kell a felszámolónak elszámolnia.
A Kúria álláspontja szerint azonban nem terjed ki a felszámolási eljárást lefolytató bíróság hatásköre arra, hogy előírja a felszámolónak, milyen módon teljesítse a jogerős végzésben foglaltakat, azaz hogy az adós vagyonából már kifizetett összeget milyen módon pótolja vissza. A felszámoló a felszámolási költségként el nem ismert és már kifizetett összeg esetén az adós nevében megállapodhat a kifizetett díj csökkentésében a jogosulttal - és így az visszafizeti a különbözetet -, esetleg saját vagyonából befizetheti a felszámolási vagyonba a bíróság döntése folytán hiányzó összeget, illetve - amennyiben ennek rendezése a felszámolás befejezéséig nem történik meg - kérheti csökkentett összegben megállapítani a díját.
A felszámolási eljárást lefolytató bíróság azonban csak abban a kérdésben dönthet, hogy a felmerült költség felszámolási költségként az adós vagyonával szemben elszámolható-e, az adós vagyonából ki nem egyenlíthető összeg forrásáról nem hozhat rendelkezést.
A kifejtett indokokra tekintettel a Kúria a jogerős végzést abban a részében, amelyben az el nem ismert összegnek a felszámolói díj terhére történő elszámolásáról döntött a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság végzését részben megváltoztatta, egyebekben a jogerős végzést hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján.
(Kúria Gfv. VII. 30.147/2012.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Csongrád Megyei Bíróságon 15.Fpk.06-09-000423 számon folyó felszámolási eljárásban a Szegedi Ítélőtábla Fpkf.I.30.320/2011/2. számú jogerős végzése ellen a felszámoló által képviselt adós által 39. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
végzést:
A Kúria a jogerős végzésnek a felszámolási költségként el nem fogadott összeg felszámolói díj terhére történő elszámolásra kötelező rendelkezését hatályon kívül helyezi, e körben az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatja és megállapítja, hogy számítástechnikai szolgáltatás jogcímén csak 150 000 (Egyszázötvenezer) Ft számolható el felszámolási költségként, egyebekben a jogerős végzést hatályában fenntartja.Kötelezi a Kúria az adóst, hogy 30 000 (Harmincezer) Ft felülvizsgálati eljárási illetéket az államnak felhívásra fizessen meg.
A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
Indokolás
Az adós cég 2009. március 12-én megtartott taggyűlésén az 1/2009. (III. 12.) számú határozatában döntött arról, 2009. március 16-i kezdő időponttal végelszámolással megszünteti a tevékenységét. Végelszámolóként az M. jelölték ki. A végelszámolást a cégbíróság bejegyezte a cégnyilvántartásba.A végelszámoló 2009. június 4-én kezdeményezte a felszámolási eljárás lefolytatását arra hivatkozással, hogy a végelszámoló nem lát lehetőséget a hitelezői igények kiegyenlítésére. Csatolta az aláírás nélküli tevékenységet záró mérleget, valamint a végelszámolóként való kijelölést elfogadó nyilatkozatát.
Az elsőfokú bíróság a fizetésképtelenséget megállapította és a felszámolást elrendelte, felszámolóként is a MAROSHOLDING Kft-t jelölte ki. A felszámolás kezdő időpontja 2009. szeptember 30.
A felszámoló a bíróság felhívására benyújtotta a közbenső mérleget, melyre a NAV, mint hitelező észrevételt terjesztett elő. A felszámoló nyilatkozatát követően sem tartotta elfogadhatónak a hitelező, hogy a felszámoló számítástechnikai szolgáltatás címén bruttó 375 000 Ft megbízási díjat fizetett ki a felszámoló alkalmazásában lévő személy hozzátartozói által alapított cég számára, melyet felszámolási költségként érvényesített.
A felszámoló előadta, hogy az adós számítástechnikai eszközeiről a könyvelési adatok közvetlenül nem voltak előhívhatók, ezért egy informatikai céget bízott meg az adatok lementésével. A megbízás értelmében a cégnek az adós könyvelési és munkaügyi adatait kellett helyreállítania és azokról adathordozóra másolatot készítenie. A megbízott a munka elvégzését követő feljegyzéssel igazolta, hogy a számítógépen tényleg tároltak könyvelési adatokat, azokat azonban csak 2007-ig lehetett helyreállítani, mert a nyilvántartást menedzselő program működésképtelen állapotba került és a kódolási kulcsot nem sikerült megfejteni, a tárolásra használt program készítői pedig már fellelhetetlenek voltak.
A hitelező továbbra is eltúlzottnak tartotta a kifizetett összeget, s kérte, hogy a bíróság kötelezze a felszámolót a 375 000 Ft megbízási díjnak a felszámolói díj terhére történő elszámolására.
Az elsőfokú bíróság megtagadta a közbenső mérleg jóváhagyását és felhívta a felszámolót, azt dolgozza át és oly módon nyújtsa be, hogy a felszámolási költségként feltüntetett 375 000 Ft számítástechnikai szolgáltatási díj felét a saját felszámolói díja terhére számolja el. Azzal indokolta döntését, hogy a felszámoló nem kérte teljesítési segéd igénybe vételét, arra vonatkozóan nem csatolt adatot, hogy hány cégtől szerzett be árajánlatot a tevékenység elvégzésével kapcsolatban, s utalt arra is, hogy a megbízott csak részben tudta teljesíteni a megbízást.
A felszámoló fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Határozatát azzal indokolta, hogy a végelszámolóként is eljáró felszámoló a felszámolási kérelmének előterjesztésekor nem utalt a könyvelési anyag hiányára, bár ekkor becsatolta az adós tevékenységet lezáró mérlegét. A Cstv. 27/A. § (13) bekezdésének a) pontja alapján helytállónak ítélte a felszámoló arra történt hivatkozását, hogy szakértelem hiányában jogszerűen vett igénybe - a bíróság külön engedélye hiányában is - számítástechnikai szakértőt a szükséges információk megszerzése érdekében. Eljárását azonban nem találta helytállónak. Ha ugyanis észlelte a felszámoló az adatok hozzáférhetetlenségét, először azzal a feladattal kellett volna megbíznia egy számítástechnikai céget, hogy tárja fel a problémát, annak okát, valamint azt állapítsa meg, hogy az milyen terjedelmű munkát igényel. Mindezek ismeretében szerezhetett volna be árajánlatot a költséghatékonyabb megoldás érdekében.
Utalt arra is a másodfokú bíróság, hogy nem ismert, a cég korábban elmulasztotta volna mérlegeinek a letétbe helyezését. Erre figyelemmel nem tűnik súlyos hiányosságnak a 2007. előtti adatok jelenlegi hozzáférhetetlensége, s a munka előzetes felmérése esetén ténylegesen csak a 2007-től kezdődő adatok lementését kellett volna a felszámolónak megoldania külső szakértő igénybe vételével.
A Cstv. 6. § (3) bekezdésére figyelemmel alkalmazott Pp. 206. § (1) bekezdésére, és (3) bekezdésére hivatkozással megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló adatok, bizonyítékok okszerű mérlegelése alapján helyesen foglalt állást, amikor a felszámoló által megjelölt feladat elvégzése érdekében igénybe vett teljesítési segéd megbízási díjának indokolt mértékét 150 000 Ft+ÁFA összegben határozta meg.
A felszámoló nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását oly módon, hogy a Kúria állapítsa meg, a teljes kifizetett összeg a Cstv. 57. § (2) bekezdésébe tartozó felszámolási költség. Állította, hogy a jogerős végzés sérti a Cstv. 50. §-át.
Álláspontja szerint a hitelező a felmerült költség jogalapját támadhatja, de annak összegét nem. Hivatkozott jogerős ítélőtáblai határozatokra, melyekből következően a felmerült költségek mértékét nem kell (lehet) vizsgálni, a számlával igazolt felszámolási költség összegét a hitelező nem vitathatja. Utalt arra is, hogy a jogerős végzés indokolása nem tartalmazza a csökkentés okát, jogalapját.
A hitelező felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását. Előadta, hogy a teljesítési segéd jogosulatlan igénybe vétele miatt terjesztette elő az észrevételt, a bíróságnak ezt kellett megvizsgálnia. Álláspontja szerint a bíróság kötelessége, hogy folyamatosan vizsgálja a felszámolási eljárás tartama alatt, a felszámoló a Cstv. rendelkezéseit betartja-e, s ez a vizsgálat kiterjed a költségelszámolásra is. A bíróság tehát akár hitelezői észrevétel alapján, akár hivatalból vizsgálhatja a költségek elszámolását.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a jelen ügyben alkalmazandó, a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 6. § (3) bekezdése és a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján.
Elsőként megállapította, hogy a jelen eljárás nem kifogás miatt indult, hanem a hitelező észrevétele alapján a felszámolási eljárást lefolytató bíróság a közbenső mérleg elfogadására irányuló eljárásban hivatalból vizsgálta meg a közbenső mérlegidőszakban felmerült költségek indokoltságát.
Az eljárásban a Kúriának abban a kérdésben kellett állást foglalnia, van-e lehetősége a felszámolási eljárást lefolytató bíróságnak arra, hogy a felszámoló által a közbenső mérlegben feltüntetett, már kifizetett felszámolási költségek indokoltságát felülvizsgálja.
A Kúria álláspontja szerint a felszámoló az adós vagyonának kezelésével felhatalmazott szakértő, akit e feladatának elvégzéséért felszámolói díj illet meg. A felszámolás során felmerülő költségeket az adós vagyonából kell kiegyenlítenie, amennyiben azok az adós felszámolása érdekében keletkeztek. Ha a felszámolási eljárást lefolytató bíróság megállapítja, hogy a költség nem szükséges az adós felszámolásának lefolytatásához, a felszámoló nem a hitelezői érdekek elsődlegességét szem előtt tartva kötött szerződést és ezzel a hitelezők kielégítésére szolgáló vagyon csökkent, a bíróság az így kifizetett összeg felszámolási költségként való elismerését tagadja meg azzal, hogy csak az általa meghatározott összegben engedi azt figyelembe venni felszámolási költségként az adós vagyonával szemben.
Ebből következően a felszámolónak a közbenső mérleg benyújtásával egyidejűleg a felmerült költségeket indokolnia kell és a vitássá vált kifizetett összegek tekintetében bizonyítania kell, hogy az a felszámolási eljárás lefolytatása érdekében, a piacon elérhető legkedvezőbb, de ugyanakkor hatékony szolgáltatást nyújtóval kötött szerződésből ered.
A bíróság jogerős végzésében megállapította, hogy a felszámolónak e speciális szakértelmet igénylő feladathoz igénybe vett teljesítési segéd alkalmazásához nem kellett előzetesen engedélyt kérnie a bíróságtól. A másodfokú bíróság azonban a kifizetett összeg felének felszámolási költségként való érvényesítése indokolatlanságával egyetértett.
A Kúria álláspontja szerint a jogerős végzés helytállóan értékelte a felszámoló ebben az ügyben végzett tevékenységét. A felszámolónak tevékenysége megkezdéséhez az adós vagyonáról hiteles tájékoztatást kell kapnia, melynek egyik eleme az, hogy az adós elszámolását, iratait átvegye és megvizsgálja. Ha ez nehézségbe ütközik azért, mert az adós adatai számítógépes módon kerültek rögzítésre, és az adós nem működik együtt annak felszámoló részére történő átadásában, illetve nehézségekbe ütközik az adatok megismerése, akkor a felszámoló a másodfokú bíróság által részletesen kifejtett eljárással tudja a hitelezői érdekek elsődlegességét szem előtt tartva a lehető legkisebb költséggel megszerezni a szükséges adatokat.
Jelen eljárásban azonban az adós tulajdonosai maguk választották ki végelszámolóként az utóbb felszámolóként kijelölt társaságot, és a tevékenységet lezáró mérleget a felszámoló át is vette az adós vezető tisztségviselőjétől (1. sorszámú felszámolási kérelem melléklete). Ezt végelszámolóként ellenőriznie kellett, mert ennek hiányában nem tudta volna elkészíteni a végelszámolási zárómérleget (21. sorszámú közbenső mérleg melléklete). Ekkor észlelnie kellett - ha szükség volt rá -, hogy a korábbi időszak adatai a számítógépen nem nyithatók meg. Megjegyzi a Kúria, hogy a végelszámolás 2009. március 16-án indult, tehát a végelszámolónak a 2008-as mérleget és a 2009-es év végelszámolásig eltelt idejét kellett megvizsgálnia, az ezt megelőző időszak könyvelési tételeire csak akkor lehetett volna szüksége, ha nem tartja hitelesnek az előző év mérlegadatait.
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 15. § (6) bekezdése szerint a mérlegek egymásból következnek, tehát a végelszámolónak kellett először megvizsgálnia az adós iratait, és a felszámolási eljárásban csak a végelszámoló által lezárt időszak - az azok alapjául szolgáló iratok - vizsgálandók, s csak ezek kétségessége esetén van szükség a korábbi időszak ellenőrzésére.
Nyilvánvalóan a felszámolónak át kell vizsgálnia a Cstv. 31. §-a alapján a Cstv. 40. §-a szerinti jogügyletekre vonatkozó szerződéseket is, ezek azonban nem számítógépen tárolt adatok.
A felszámoló nem hivatkozott olyan különleges körülményre, amely alapján megállapítható lett volna, hogy végelszámolóként miért nem vette át az iratokat, s miért lett volna indokolt a 2007. előtti adatok megszerzése. Mindezek alapján a rendelkezésre álló iratok figyelembevételével helytállóan értékelte a jogerős végzés - a hitelezők érdekeinek elsődlegességére figyelemmel -, hogy a felszámolási eljárás költségeként, ilyen jogcímen, az adóssal szemben csak a kifizetett összeg fele számolható el, mert csak ez az összeg minősül a hitelezők érdekében végzett szolgáltatásnak.
A felszámoló a felülvizsgálati kérelmében azzal, hogy a jogerős végzés összeggel kapcsolatos megállapításainak a hatályon kívül helyezését kérte, tartalmilag azt is támadta, hogy a számítástechnikai szolgáltatás jogcímén kifizetett díj el nem ismert részét a saját díja terhére kell elszámolnia. Az elsőfokú bíróság végzésében ugyanis nemcsak a felszámolási költségként való elismerés hiányát mondta ki, hanem kötelezően azt is, hogy a fennmaradó 150 000 Ft+ÁFA összeget a felszámolói díj terhére kell a felszámolónak elszámolnia.
A Kúria álláspontja szerint azonban nem terjed ki a felszámolási eljárást lefolytató bíróság hatásköre arra, hogy előírja a felszámolónak, milyen módon teljesítse a jogerős végzésben foglaltakat, azaz hogy az adós vagyonából már kifizetett összeget milyen módon pótolja vissza. A felszámoló a felszámolási költségként el nem ismert és már kifizetett összeg esetén az adós nevében megállapodhat a kifizetett díj csökkentésében a jogosulttal - és így az visszafizeti a különbözetet -, esetleg saját vagyonából befizetheti a felszámolási vagyonba a bíróság döntése folytán hiányzó összeget, illetve - amennyiben ennek rendezése a felszámolás befejezéséig nem történik meg - kérheti csökkentett összegben megállapítani a díját.
A felszámolási eljárást lefolytató bíróság azonban csak abban a kérdésben dönthet, hogy a felmerült költség felszámolási költségként az adós vagyonával szemben elszámolható-e, az adós vagyonából ki nem egyenlíthető összeg forrásáról nem hozhat rendelkezést.
A kifejtett indokokra tekintettel a Kúria a jogerős végzést abban a részében, amelyben az el nem ismert összegnek a felszámolói díj terhére történő elszámolásáról döntött a Pp. 275.§ (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság végzését részben megváltoztatta a rendelkező részben foglaltak szerint egyebekben a jogerős végzést hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján.
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 59.§ (1) bekezdése és 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 15. § (1) és (3) bekezdése alapján a Kúria kötelezte az adóst az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére.
Budapest, 2013. április 9.
Dr. Török Judit sk. a tanács elnöke, Dr. Csőke Andrea sk. előadó bíró, Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes sk. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.147/2012.)