adozona.hu
BH+ 2013.8.352
BH+ 2013.8.352
A haszonbérlő által megművelt ingatlan nem minősül a vagyonszerző által megművelt ingatlannak [1990. évi XCIII. tv. 26. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A külterület 0278/7 helyrajzi számú ingatlant a felperes 2007. október 16. napján 840 000 Ft vételárért megvásárolta. A szerződés 5. pontja szerint az ingatlanra az A. Mezőgazdasági Zrt.-nek határozott idejű, 2010. december 31-ig tartó haszonbérleti jogviszonya áll fenn, amely a tulajdonos személyében történő változás esetén is fennmarad, és a megjelölt határozott idő eltelte előtt rendes felmondással nem szüntethető meg. A 9. pontban a vevő kijelentette, hogy regisztrációs igazolással rendel...
BH+ 2013.8.352 A haszonbérlő által megművelt ingatlan nem minősül a vagyonszerző által megművelt ingatlannak [1990. évi XCIII. tv. 26. § (1) bek.]
A külterület 0278/7 helyrajzi számú ingatlant a felperes 2007. október 16. napján 840 000 Ft vételárért megvásárolta. A szerződés 5. pontja szerint az ingatlanra az A. Mezőgazdasági Zrt.-nek határozott idejű, 2010. december 31-ig tartó haszonbérleti jogviszonya áll fenn, amely a tulajdonos személyében történő változás esetén is fennmarad, és a megjelölt határozott idő eltelte előtt rendes felmondással nem szüntethető meg. A 9. pontban a vevő kijelentette, hogy regisztrációs igazolással rendelkezik, mezőgazdasági tevékenységet végez, a vásárolt termőföldet a vásárlástól számítva legalább 5 évig nem idegeníti el, azon vagyoni értékű jogot nem alapít, egyéni vállalkozóként vagy mezőgazdasági őstermelőként a termőföldet mezőgazdasági célra hasznosítja, ezért az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 26. § (1) bekezdésének p) pontjában foglalt feltételeknek megfelelve vagyonszerzésére illetékmentesség alkalmazását kéri. Az adásvételi szerződés 2007. november 12-én került a földhivatalhoz illetékkiszabás céljából benyújtásra.Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a 2009. november 30. napján kelt fizetési meghagyásában megállapította, hogy felperest az ingatlan megvásárlása után 0 Ft illetékfizetési kötelezettség terheli, majd 2010. július 29-én kelt határozatával a fizetési meghagyást saját hatáskörben módosította, és a felperest terhelő vagyonszerzési illeték összegét 84 000 Ft-ban állapította meg. Indokolása szerint felperes az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontjában foglalt illetékmentességi feltételeknek nem felel meg, ugyanis az ingatlanon - annak megszerzése időpontjában egészen 2010. december 31-ig - más személy haszonbérleti joga áll fenn, vagyis a vagyonszerző a földet nem maga műveli, a kedvezmény pedig a befektetési céllal történt vagyonszerzést nem támogatja.
A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2010. október 28. napján kelt határozatával a módosított elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését, illetve azok megváltoztatását kérte illetékmentessége elismerésével. Vitatta, hogy az ingatlanon fennálló haszonbérleti jog miatt vagyonszerzése az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontja alapján nem lenne illetékmentes. Kifogásolta, hogy az adóhatóság az Itv. 19. §-át módosító, a közteherviselés rendszerének átalakítását célzó törvénymódosításokról szóló 2009. évi LXXVII. törvény (a továbbiakban: Mód.tv.) 70. § (1) bekezdésében foglaltak ellenére nem a 2010. január 1-jétől hatályos rendelkezéseknek megfelelően, 4%-os illetékkulcsot alkalmazott, hanem a módosítást megelőző 10%-os illetékkulccsal számolta ki terhére az illeték összegét. Kifogásolta az ügyintézési határidő túllépését, szerzett jogainak, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 142. §-ban rögzített súlyosítási tilalomnak, továbbá a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 6. §-ában foglalt ügyféli jóhiszeműség elvének a megsértését.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította. Indokolása szerint az adóhatóság a tényállás és az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontjának ütköztetése alapján jogszerű döntést hozott, ugyanis felperes a megszerzett termőföldet a vásárlástól számítva mezőgazdasági célra a haszonbérlet miatt hasznosítani nem tudta.
A Mód.tv. 213. §-ának (1) bekezdése szerint rendelkezéseit csak a hatályba lépését követően illetékkiszabásra bejelentett vagyonszerzési ügyekben kell alkalmazni, amely időpont felperes vonatkozásában nem teljesült, így az adóhatóság a vagyonszerzési illetéket törvényes adókulccsal számította ki.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az adóhatóság az ügy érdemi elbírálására kiható eljárási jogszabálysértést nem követett el, eljárása során szerzett jogot és az ügyféli jóhiszeműség vélelmét nem sértette meg. Az elsőfokú adóhatóság az Art. 135. § (1) bekezdésében foglaltak alkalmazásával egy éven belül módosította határozatát, az ügyben pedig a súlyosítási tilalom - adóhatósági ellenőrzés eredményeként meghozott határozat hiányában - nem érvényesül.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és keresete teljesítését kérte. Álláspontja szerint az ítélet a Ket. 4. § (1) bekezdése, 6. §-a, az Art. 142. §-a, a Itv. 3. § (3) bekezdés a) pontja, 19. § (1) bekezdése, 26. § (1) bekezdés p) pontja rendelkezéseibe ütközően jogsértő. Lényegében megismételte és fenntartotta a keresetében foglaltakat.
Az alperes ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A felperes felülvizsgálati kérelmében elismerte, hogy az elsőfokú bíróság "az ügyben irányadó tényállást helyesen állapította meg", a felek között nem volt tehát vitatott, hogy a megszerzett ingatlanon a vásárlás időpontjában harmadik személynek haszonbérleti jogviszonya állt fenn.
A Legfelsőbb Bíróság és a Kúria számos (közöttük EBH 2007/1658, BH 2009/310 számon közzétett) ítéletében a perbelivel analóg tényállás alapján akként döntött, hogy az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontja alapján nem illetékmentes a vagyonszerzés, ha a vásárlás időpontjában a termőföld haszonbérlő által hasznosított volt. A Kúria hivatalos tudomása szerint a felperes által korábban kezdeményezett, Kfv.V.35.118/2011. számú felülvizsgálati eljárásban is hasonló kúriai döntés született. A Kúria e döntésekkel egyet ért, jogi álláspontja az elsőfokú bíróság álláspontjával azonos.
Visszterhes vagyonátruházás esetén vagyonszerzési illetéket kell fizetni (Itv. 1. §), az illeték tárgya az ingatlannak visszteher mellett történő megszerzése [18. § (1) bekezdés]. Az Itv. az "Általános rendelkezések" részében írja elő a vagyonátruházás illetékköteles voltát, és szabályozza az illetékmentességet, amely lehet tárgyi-, és személyes illetékmentesség [Itv. 4. § (1) bekezdés]. A tárgyi illetékmentességre vonatkozó előírásokat, hogy mely feltételek teljesültsége esetén mentes avagy kedvezményezett a vagyonszerzés, az egyes illetékfajták részszabályai tartalmazzák.
A felperes az Itv. 26. §-ának (1) bekezdés p) pontjára alapította vagyonszerzése illetékmentességét, amely szerint mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól a külön jogszabály alapján a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv által kiadott regisztrációs igazolással rendelkező, mezőgazdasági tevékenységet végző magánszemély termőföldvásárlása, feltéve, ha az így vásárolt termőföldet a vásárlástól számítva legalább 5 évig nem idegeníti el, azon vagyoni értékű jogot nem alapít, és egyéni vállalkozóként vagy mezőgazdasági őstermelőként a termőföldet mezőgazdasági célra hasznosítja. A feltételek vállalásáról a vagyonszerzőnek legkésőbb a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig kell nyilatkoznia az állami adóhatóságnál. Ha a vagyonszerző a termőföldet az 5 év letelte előtt elidegeníti, vagy azon vagyoni értékű jogot alapít, igazolhatóan nem mezőgazdasági célra hasznosítja, az egyébként járó illeték kétszeresét kell megfizetnie.
E jogszabályhelyben kedvezményezett vagyonszerzés: az adásvétel, amely a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 365. § (1) bekezdése értelmében szerződés, létrejöttének időpontja a szerződéskötés. Az Itv. 3. §-ának (3) bekezdés a) pontja szerint visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettség a szerződés megkötése napján keletkezik, amely időponttól kedvezményezett a szerzés a törvényi feltételek teljesítettsége esetén. Az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontjában nincs az adásvételi szerződés megkötésének időpontjától számítottan illetékmentességgel nem kedvezményezett időtartam, azaz a törvényi feltételek teljesítése esetén a szerzés a "vásárlástól", azaz a szerződés megkötésétől illetékmentes, illetve a törvényi feltételek nem teljesítettsége esetén a szerzés a "vásárlástól", azaz a szerződés megkötésétől illetékköteles, továbbá a meghatározott konkrét időpont a vásárlás, így a szerződéskötés időpontja a meghatározó, és az a dátum, amely időponttól vizsgálandó a feltételek teljesítettsége.
Haszonbérleti szerződés alapján a haszonbérlő meghatározott mezőgazdasági földterület vagy más hasznot hajtó dolog időleges használatára és hasznainak szedésére jogosult, és köteles ennek fejében haszonbért fizetni. Mezőgazdasági földterület haszonbérlője köteles a földet rendeltetésének megfelelően megművelni, és ennek során gondoskodni arról, hogy a föld termőképessége fennmaradjon [Ptk. 452. § (1) bekezdés, 453. § (2) bekezdés]. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a felperes "a vásárlástól számítva" törvényi feltételnek nem felelt meg, ugyanis a megszerzett termőföldeket ezen időponttól számítottan mezőgazdasági célra nem tudta hasznosítani, mert az a vételkor, és azt követően haszonbérletben volt.
Az Itv. 26. §-ának (1) bekezdés p) pontja az illetékmentesség feltételeként nem pusztán a termőföld mezőgazdasági célú hasznosítását írja elő, hanem konkrét feltételrendszert támaszt, amelynek elemét képezi többek között az is, hogy a regisztrációs igazolással rendelkező, mezőgazdasági tevékenységet végző magánszemély a termőföldet mezőgazdasági célra hasznosítsa. A törvényszöveg meghatározza a hasznosító személyét: regisztrációs igazolással rendelkező, mezőgazdasági tevékenységet végző magánszemély, és nem tartalmaz sem konkrétan, sem utalásként más személyt, azaz a regisztrációs igazolással rendelkező személynek magának kell hasznosítania a termőföldet. A felperes ellentétes álláspontja téves.
Az elsőfokú bíróság és az alperes e kérdésben az irányadó jogszabályok helytálló értelmezésével és alkalmazásával hozták meg döntéseiket, a felperes az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontban foglalt törvényi feltételeknek nem felelt meg, a perben vizsgált vagyonszerzése nem illetékmentes.
A visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettség a szerződés megkötése napján keletkezik [Itv. 3. § (3) bekezdés]. Az ingatlan tulajdonjogának a megszerzését az ingatlanügyi hatósághoz kell bejelenteni illetékkiszabásra [Itv. 91. § (1) bekezdés]. Ingatlannak visszteher mellett történő megszerzése visszterhes vagyonátruházási illeték alá esik [Itv. 18. § (1) bekezdés]. Az adóhatóság e jogi szabályozás alapján szabta ki felperes vagyonszerzési ügyében az illetéket az Itv. 19. § (1) bekezdésében meghatározott 10%-os illetékkulcs alkalmazásával.
A felperes vagyonszerzési ügyének jogerős befejeződése előtt 2010. január 1-jei hatállyal módosult az Itv. 19. § (1) bekezdése, a Mód.tv. 70. § (1) bekezdése alapján az Itv. 19. §-ának (1) bekezdése helyébe az a rendelkezés lépett, hogy "A visszterhes vagyonátruházási illeték általános mértéke - ha a törvény másként nem rendelkezik - a megszerzett vagyon terhekkel nem csökkentett forgalmi értéke után ingatlanonként 1 milliárd forintig 4%, a forgalmi érték ezt meghaladó része után 2%, de ingatlanonként legfeljebb 200 millió forint.".
A módosító rendelkezések alkalmazásának idejét és módját a Mód.tv. hatályba léptető rendelkezései határozzák meg. A Mód.tv. 213. § (1) bekezdése szerint az Itv. e törvénnyel megállapított rendelkezéseit a hatálybalépésüket követően illetékkiszabásra bejelentett vagy más módon az állami adóhatóság tudomására jutott vagyonszerzési ügyekben, illetve indult eljárásokban kell alkalmazni.
Az Itv. két illeték nemet különböztet meg: a vagyonszerzési (öröklési, ajándékozási, visszterhes vagyonátruházási) és az eljárási (államigazgatási, bírósági) illetéket (Itv. 1. §). A felperes vagyont szerzett, az ingatlana megvásárlásának bejelentésével vagyonszerzési ügye indult, amelynek során vagyonátruházási illetéket köteles fizetni. A vagyonszerzési ügye a Mód.tv. hatályba lépését megelőzően indult, és nem azt követően jutott az állami adóhatóság tudomására, ezért abban a Mód.tv. 213. § (1) bekezdése alapján az Itv.-nek a Mód.tv.-nyel megállapított rendelkezései [a Mód.tv. 70. § (1) bekezdésével megállapított Itv. 19. § (1) bekezdése] - amint azt az elsőfokú bíróság helytálló jogértelmezéssel megállapította - nem alkalmazható.
Az Art. 135. § (1) bekezdése szerint, ha az adóhatóság megállapítja, hogy a felettes szerv vagy a bíróság által még el nem bírált határozata jogszabálysértő, a határozatát az adózó terhére a határozat jogerőre emelkedésétől számított egy éven belül módosítja vagy visszavonja. E jogszabályhely teremtette meg az elsőfokú hatóságnak határozata módosításának lehetőségét, amelyet helytállóan alkalmazott is. A felperes által hivatkozott súlyosítási tilalmat az Art. 142. §-a szabályozza, azonban olyan törvényi feltételek teljesültsége szükséges az alkalmazásához (korábbi ellenőrzés eredményeként meghozott határozat/, amely felperes illetékügyében nem teljesült. Helyesen állapította meg ezért az elsőfokú bíróság, hogy a súlyosítási tilalom a perbeli üggyel összefüggésbe nem hozható. A hatóság a jogszerű jogalkalmazásával így sem "szerzett jogot", sem az "ügyféli jóhiszeműség vélelmét" nem sértette meg.
A jogerős ítélet tényállása nem iratellenes, pontos és precíz. Az elsőfokú bíróság a Pp. 221. §-ának (1) bekezdése szerint ítéletét logikusan és okszerű megindokolta, helytálló jogértelmezéssel meghozott döntését a Kúria aggálytalanul elfogadta.
Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Kúria, Kfv.V.35.016/2012.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Pest Megyei Bíróság 2011. szeptember 12. napján kelt 4.K.26.174/2011/8. számú jogerős ítélete ellen a felperes által 10. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán eljárva - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t :
A Kúria a Pest Megyei Bíróság 4.K.26.174/2011/8. számú ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 10 000 (azaz tízezer) forint felülvizsgálati perköltséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 50 000 (azaz ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.
I n d o k o l á s
A külterület 0278/7 helyrajzi számú ingatlant a felperes 2007. október 16. napján 840 000 Ft vételárért megvásárolta. A szerződés 5. pontja szerint az ingatlanra az A. Mezőgazdasági Zrt-nek határozott idejű, 2010. december 31-ig tartó haszonbérleti jogviszonya áll fenn, amely a tulajdonos személyében történő változás esetén is fennmarad, és a megjelölt határozott idő eltelte előtt rendes felmondással nem szüntethető meg. A 9. pontban a vevő kijelentette, hogy regisztrációs igazolással rendelkezik, mezőgazdasági tevékenységet végez, a vásárolt termőföldet a vásárlástól számítva legalább 5 évig nem idegeníti el, azon vagyoni értékű jogot nem alapít, egyéni vállalkozóként vagy mezőgazdasági őstermelőként a termőföldet mezőgazdasági célra hasznosítja, ezért az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 26. § (1) bekezdésének p) pontjában foglalt feltételeknek megfelelve vagyonszerzésére illetékmentesség alkalmazását kéri. Az adásvételi szerződés 2007. november 12-én került a földhivatalhoz illetékkiszabás céljából benyújtásra.Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a 2009. november 30. napján kelt fizetési meghagyásában megállapította, hogy felperest az ingatlan megvásárlása után 0 Ft illetékfizetési kötelezettség terheli, majd 2010. július 29-én kelt határozatával a fizetési meghagyást saját hatáskörben módosította, és a felperest terhelő vagyonszerzési illeték összegét 84 000 Ft-ban állapította meg. Indokolása szerint felperes az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontjában foglalt illetékmentességi feltételeknek nem felel meg, ugyanis az ingatlanon - annak megszerzése időpontjában egészen 2010. december 31-ig - más személy haszonbérleti joga áll fenn, vagyis a vagyonszerző a földet nem maga műveli, a kedvezmény pedig a befektetési céllal történt vagyonszerzést nem támogatja.
A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2010. október 28. napján kelt határozatával a módosított elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését, illetve azok megváltoztatását kérte illetékmentessége elismerésével. Vitatta, hogy az ingatlanon fennálló haszonbérleti jog miatt vagyonszerzése az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontja alapján nem lenne illetékmentes. Kifogásolta, hogy az adóhatóság az Itv. 19. §-át módosító, a közteherviselés rendszerének átalakítását célzó törvénymódosításokról szóló 2009. évi LXXVII. törvény (a továbbiakban: Mód. tv.) 70. § (1) bekezdésében foglaltak ellenére nem a 2010. január 1-től hatályos rendelkezéseknek megfelelően, 4%-os illetékkulcsot alkalmazott, hanem a módosítást megelőző 10%-os illetékkulccsal számolta ki terhére az illeték összegét. Kifogásolta az ügyintézési határidő túllépését, szerzett jogainak, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 142. §-ban rögzített súlyosítási tilalomnak, továbbá a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 6. §-ában foglalt ügyféli jóhiszeműség elvének a megsértését.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította. Indokolása szerint az adóhatóság a tényállás és az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontjának ütköztetése alapján jogszerű döntést hozott, ugyanis felperes a megszerzett termőföldet a vásárlástól számítva mezőgazdasági célra a haszonbérlet miatt hasznosítani nem tudta.
A Mód. tv. 213. §-ának (1) bekezdése szerint rendelkezéseit csak a hatályba lépését követően illetékkiszabásra bejelentett vagyonszerzési ügyekben kell alkalmazni, amely időpont felperes vonatkozásában nem teljesült, így az adóhatóság a vagyonszerzési illetéket törvényes adókulccsal számította ki.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az adóhatóság az ügy érdemi elbírálására kiható eljárási jogszabálysértést nem követett el, eljárása során szerzett jogot és az ügyféli jóhiszeműség vélelmét nem sértette meg. Az elsőfokú adóhatóság az Art. 135. § (1) bekezdésében foglaltak alkalmazásával egy éven belül módosította határozatát, az ügyben pedig a súlyosítási tilalom - adóhatósági ellenőrzés eredményeként meghozott határozat hiányában - nem érvényesül.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és keresete teljesítését kérte. Álláspontja szerint az ítélet a Ket. 4. § (1) bekezdése, 6. §-a; az Art. 142. §-a; az Itv. 3. § (3) bekezdés a) pontja, 19. § (1) bekezdése, 26. § (1) bekezdés p) pontja rendelkezéseibe ütközően jogsértő. Lényegében megismételte és fenntartotta a keresetében foglaltakat.
Az alperes ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A felperes felülvizsgálati kérelmében elismerte, hogy az elsőfokú bíróság "az ügyben irányadó tényállást helyesen állapította meg", a felek között nem volt tehát vitatott, hogy a megszerzett ingatlanon a vásárlás időpontjában harmadik személynek haszonbérleti jogviszonya állt fenn.
A Legfelsőbb Bíróság és a Kúria számos [közöttük EBH 2007/1658.; BH 2009/310. számon közzétett] ítéletében a perbelivel analóg tényállás alapján akként döntött, hogy az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontja alapján nem illetékmentes a vagyonszerzés, ha a vásárlás időpontjában a termőföld haszonbérlő által hasznosított volt. A Kúria hivatalos tudomása szerint a felperes által korábban kezdeményezett, Kfv. V. 35.118/2011. számú felülvizsgálati eljárásban is hasonló kúriai döntés született. A Kúria e döntésekkel egyet ért, jogi álláspontja az elsőfokú bíróság álláspontjával azonos.
Visszterhes vagyonátruházás esetén vagyonszerzési illetéket kell fizetni [Itv. 1. §], az illeték tárgya az ingatlannak visszteher mellett történő megszerzése [18. § (1) bekezdés]. Az Itv. az "Általános rendelkezések" részében írja elő a vagyonátruházás illetékköteles voltát, és szabályozza az illetékmentességet, amely lehet tárgyi-, és személyes illetékmentesség [Itv. 4. § (1) bekezdés]. A tárgyi illetékmentességre vonatkozó előírásokat, hogy mely feltételek teljesültsége esetén mentes avagy kedvezményezett a vagyonszerzés, az egyes illetékfajták részszabályai tartalmazzák.
A felperes az Itv. 26. §-ának (1) bekezdés p) pontjára alapította vagyonszerzése illetékmentességét, amely szerint mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól a külön jogszabály alapján a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv által kiadott regisztrációs igazolással rendelkező, mezőgazdasági tevékenységet végző magánszemély termőföldvásárlása, feltéve, ha az így vásárolt termőföldet a vásárlástól számítva legalább 5 évig nem idegeníti el, azon vagyoni értékű jogot nem alapít, és egyéni vállalkozóként vagy mezőgazdasági őstermelőként a termőföldet mezőgazdasági célra hasznosítja. A feltételek vállalásáról a vagyonszerzőnek legkésőbb a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig kell nyilatkoznia az állami adóhatóságnál. Ha a vagyonszerző a termőföldet az 5 év letelte előtt elidegeníti, vagy azon vagyoni értékű jogot alapít, igazolhatóan nem mezőgazdasági célra hasznosítja, az egyébként járó illeték kétszeresét kell megfizetnie.
E jogszabályhelyben kedvezményezett vagyonszerzés: az adásvétel, amely a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 365. § (1) bekezdése értelmében szerződés, létrejöttének időpontja a szerződéskötés. Az Itv. 3. §-ának (3) bekezdés a) pontja szerint visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettség a szerződés megkötése napján keletkezik, amely időponttól kedvezményezett a szerzés a törvényi feltételek teljesítettsége esetén. Az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontjában nincs az adásvételi szerződés megkötésének időpontjától számítottan illetékmentességgel nem kedvezményezett időtartam, azaz a törvényi feltételek teljesítése esetén a szerzés a "vásárlástól", azaz a szerződés megkötésétől illetékmentes, illetve a törvényi feltételek nem teljesítettsége esetén a szerzés a "vásárlástól", azaz a szerződés megkötésétől illetékköteles, továbbá a meghatározott konkrét időpont a vásárlás, így a szerződéskötés időpontja a meghatározó, és az a dátum, amely időponttól vizsgálandó a feltételek teljesítettsége.
Haszonbérleti szerződés alapján a haszonbérlő meghatározott mezőgazdasági földterület vagy más hasznot hajtó dolog időleges használatára és hasznainak szedésére jogosult, és köteles ennek fejében haszonbért fizetni. Mezőgazdasági földterület haszonbérlője köteles a földet rendeltetésének megfelelően megművelni, és ennek során gondoskodni arról, hogy a föld termőképessége fennmaradjon [Ptk. 452. § (1) bekezdés, 453. § (2) bekezdés]. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a felperes "a vásárlástól számítva" törvényi feltételnek nem felelt meg, ugyanis a megszerzett termőföldeket ezen időponttól számítottan mezőgazdasági célra nem tudta hasznosítani, mert az a vételkor, és azt követően haszonbérletben volt.
Az Itv. 26. §-ának (1) bekezdés p) pontja az illetékmentesség feltételeként nem pusztán a termőföld mezőgazdasági célú hasznosítását írja elő, hanem konkrét feltételrendszert támaszt, amelynek elemét képezi többek között az is, hogy a regisztrációs igazolással rendelkező, mezőgazdasági tevékenységet végző magánszemély a termőföldet mezőgazdasági célra hasznosítsa. A törvényszöveg meghatározza a hasznosító személyét: regisztrációs igazolással rendelkező, mezőgazdasági tevékenységet végző magánszemély, és nem tartalmaz sem konkrétan, sem utalásként más személyt, azaz a regisztrációs igazolással rendelkező személynek magának kell hasznosítania a termőföldet. A felperes ellentétes álláspontja téves.
Az elsőfokú bíróság és az alperes e kérdésben az irányadó jogszabályok helytálló értelmezésével és alkalmazásával hozták meg döntéseiket, a felperes az Itv. 26. § (1) bekezdés p) pontban foglalt törvényi feltételeknek nem felelt meg, a perben vizsgált vagyonszerzése nem illetékmentes.
A visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettség a szerződés megkötése napján keletkezik [Itv. 3. § (3) bekezdés]. Az ingatlan tulajdonjogának a megszerzését az ingatlanügyi hatósághoz kell bejelenteni illetékkiszabásra [Itv. 91. § (1) bekezdés]. Ingatlannak visszteher mellett történő megszerzése visszterhes vagyonátruházási illeték alá esik [Itv. 18. § (1) bekezdés]. Az adóhatóság e jogi szabályozás alapján szabta ki felperes vagyonszerzési ügyében az illetéket az Itv. 19. § (1) bekezdésében meghatározott 10%-os illetékkulcs alkalmazásával.
A felperes vagyonszerzési ügyének jogerős befejeződése előtt 2010. január 1-jei hatállyal módosult az Itv. 19. § (1) bekezdése, a Mód. tv. 70. § (1) bekezdése alapján az Itv. 19. §-ának (1) bekezdése helyébe az a rendelkezés lépett, hogy "A visszterhes vagyonátruházási illeték általános mértéke - ha a törvény másként nem rendelkezik - a megszerzett vagyon terhekkel nem csökkentett forgalmi értéke után ingatlanonként 1 milliárd forintig 4%, a forgalmi érték ezt meghaladó része után 2%, de ingatlanonként legfeljebb 200 millió forint.".
A módosító rendelkezések alkalmazásának idejét és módját a Mód. tv. hatályba léptető rendelkezései határozzák meg. A Mód. tv. 213. § (1) bekezdése szerint az Itv. e törvénnyel megállapított rendelkezéseit a hatálybalépésüket követően illetékkiszabásra bejelentett vagy más módon az állami adóhatóság tudomására jutott vagyonszerzési ügyekben, illetve indult eljárásokban kell alkalmazni.
Az Itv. két illeték nemet különböztet meg: a vagyonszerzési (öröklési, ajándékozási, visszterhes vagyonátruházási) és az eljárási (államigazgatási, bírósági) illetéket [Itv. 1. §]. A felperes vagyont szerzett, az ingatlana megvásárlásának bejelentésével vagyonszerzési ügye indult, amelynek során vagyonátruházási illetéket köteles fizetni. A vagyonszerzési ügye a Mód. tv. hatályba lépését megelőzően indult, és nem azt követően jutott az állami adóhatóság tudomására, ezért abban a Mód. tv. 213. § (1) bekezdése alapján az Itv.-nek a Mód. tv.-nyel megállapított rendelkezései [a Mód. tv. 70. § (1) bekezdésével megállapított Itv. 19. § (1) bekezdése] - amint azt az elsőfokú bíróság helytálló jogértelmezéssel megállapította - nem alkalmazható.
Az Art. 135. § (1) bekezdése szerint, ha az adóhatóság megállapítja, hogy a felettes szerv vagy a bíróság által még el nem bírált határozata jogszabálysértő, a határozatát az adózó terhére a határozat jogerőre emelkedésétől számított egy éven belül módosítja vagy visszavonja. E jogszabályhely teremtette meg az elsőfokú hatóságnak határozata módosításának lehetőségét, amelyet helytállóan alkalmazott is. A felperes által hivatkozott súlyosítási tilalmat az Art. 142. §-a szabályozza, azonban olyan törvényi feltételek teljesültsége szükséges az alkalmazásához (korábbi ellenőrzés eredményeként meghozott határozat), amely felperes illetékügyében nem teljesült. Helyesen állapította meg ezért az elsőfokú bíróság, hogy a súlyosítási tilalom a perbeli üggyel összefüggésbe nem hozható. A hatóság a jogszerű jogalkalmazásával így sem "szerzett jogot", sem az "ügyféli jóhiszeműség vélelmét" nem sértette meg.
A jogerős ítélet tényállása nem iratellenes, pontos és precíz. Az elsőfokú bíróság a Pp. 221. §-ának (1) bekezdése szerint ítéletét logikusan és okszerű megindokolta, helytálló jogértelmezéssel meghozott döntését a Kúria aggálytalanul elfogadta.
Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A Kúria a felperest a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte az alperes felülvizsgálati perköltsége megfizetésére.
A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték viseléséről és mértékéről a Kúria az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. §-ának (1) bekezdése, a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-ának (2) bekezdése alapján rendelkezett.
Budapest, 2012. december 6.
Dr. Lomnici Zoltán sk. a tanács elnöke, Dr. Kurucz Krisztina sk. előadó bíró, Dr. Kárpáti Magdolna sk.bíró
(Kúria, Kfv. V. 35.016/2012.)