adozona.hu
BH+ 2013.8.344
BH+ 2013.8.344
A felszámolás kezdő időpontja előtt indított eljárásban érvényesített követelést "függetlenül annak jogcímétől", be kell jelenteni a felszámolónak. Az "a" kategóriás igény nem minősülhet határidőn túlinak, amennyiben az 1 éves jogvesztő határidőn belül előterjesztésre került [1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 28. § (2) bek., 37. § (3) bek., 38. § (2) bek., 46. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő.
A hitelező 2004. szeptember 3-án a 2004. március 4-én bekövetkezett munkahelyi balesetéből eredően keresetet terjesztett elő a munkaügyi bíróságon, melyben kérte az adós kötelezését nem vagyoni kártérítés címén 5 000 000 Ft megfizetésére, vagyoni kárát 1 150 000 Ft-ban határozta meg, valamint 2004. szeptember 1-jétől a teljes felgyógyulásáig havi 150 000 Ft járadékot igényelt.
Az adós a hitelező munkaviszonyá...
BH+ 2013.8.344 A felszámolás kezdő időpontja előtt indított eljárásban érvényesített követelést "függetlenül annak jogcímétől", be kell jelenteni a felszámolónak. Az "a" kategóriás igény nem minősülhet határidőn túlinak, amennyiben az 1 éves jogvesztő határidőn belül előterjesztésre került [1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 28. § (2) bek., 37. § (3) bek., 38. § (2) bek., 46. § (2) bek.].
A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő.A hitelező 2004. szeptember 3-án a 2004. március 4-én bekövetkezett munkahelyi balesetéből eredően keresetet terjesztett elő a munkaügyi bíróságon, melyben kérte az adós kötelezését nem vagyoni kártérítés címén 5 000 000 Ft megfizetésére, vagyoni kárát 1 150 000 Ft-ban határozta meg, valamint 2004. szeptember 1-jétől a teljes felgyógyulásáig havi 150 000 Ft járadékot igényelt.
Az adós a hitelező munkaviszonyát 2007. június 10. napjával megszüntette.
Az adós a 2007. június 27-én előterjesztett kérelem alapján 2007. november 29. kezdő időponttal felszámolás alatt áll, a kirendelt felszámoló az N. Zrt.
A hitelező a felszámolás Cégközlönyben történt közzétételétől számított 40 napon belül hitelezői igényt nem jelentett be a felszámolóhoz, azonban 2008. február 24. és 2009. március 30. között keresetét ötször módosította. Az első módosítás után, 2008. május 5-én kelt levelében tájékoztatta a felszámolót, hogy balesetből eredő kártérítési igényének elbírálása iránt munkaügyi per van folyamatban, melyben jogerős határozat még nem született, így a követelés összege nem ismert, ezért hitelezői igény bejelentésére egyelőre nincs módja. Kérte tájékoztatását jogfenntartó bejelentésként értelmezni.
A felszámoló 2008. május 13-án kelt válaszában tájékoztatta a hitelezőt, hogy a Cstv. 38. § (2) bekezdése értelmében a felszámolás kezdő időpontja előtt indított eljárás a hitelezőt nem mentesíti követelésének felszámoló felé történő bejelentése alól, illetve igénye nyilvántartásba vételének feltétele a regisztrációs díj befizetésének igazolása. A tájékoztatás kitért arra is, hogy az összegszerű visszaigazolásra csak a folyamatban lévő peres eljárás jogerős lezárását követően kerülhet sor.
A munkaügyi bíróság a 2009. március 30-án kelt és július 9-én jogerőre emelkedett ítéletében - többek között - kötelezte az adóst, hogy fizessen meg a hitelezőnek keresetveszteség címén baleseti táppénzkülönbözetként a 2004. március 5-től 2006. március 4-ig terjedő időre bruttó 6 639 856 Ft-ot és annak 2005. március 4-től számított kamatát; baleseti járulék különbözetként 2006. június 1-jétől 2008. december 31-ig bruttó 1 963 860 Ft-ot és annak 2007. november 1-jétől számított kamatát; 2009. január 1-jétől havonta (időbeni korlátozás nélkül) bruttó 33 500 Ft járadékot; betegszabadság címén 2006. március 5-től 2006. március 24-ig terjedő időre bruttó 16 696 Ft-ot és annak 2006. március 15-től számított kamatát; táppénzkülönbözet címén 2006. március 25-től 2006. október 1-jéig terjedő időre bruttó 111 760 Ft-ot és annak 2006. június 30-tól számított kamatát, valamint 2007. február 28-tól 2007. április 22-ig terjedő időre bruttó 49 602 Ft-ot és annak 2007. március 30-tól számított kamatát.
A felszámoló - a későbbiekben kelt hitelezői igény visszaigazolásában foglalt - hivatkozása szerint, a hitelező 2009. március 30-án, június 6-án, június 22-én, augusztus 18-án és október 5-én összegében pontosította igényét. A pontosítások nem ismertek és nem igazoltak.
A felszámoló 2010. május 31-én a hitelező 2008. május 5-ei bejelentésére és annak későbbi pontosításaira hivatkozva a követelést határidőn túl bejelentett hitelezői igényként vette nyilvántartásba, és abból 6 639 855 Ft-ot keresetveszteség (baleseti táppénzkülönbözet), 16 696 Ft-ot betegszabadság különbözetként, 161 362 Ft-ot táppénz-különbözet címén a Cstv. 57. § (1) bekezdésében szabályozott "a" kategóriába, valamint 1 963 860 Ft baleseti járulék különbözetet és 33 500 Ft/hó baleseti járadék különbözetet (helyesen járadékot) a Cstv. 57. § (1) bekezdés szerinti "c" kategóriába sorolt.
A hitelező kifogást terjesztett elő az elsőfokú bíróságon és annak kötelezésére kérte a felszámolót, hogy hitelezői igényét határidőben érkezettként vegye nyilvántartásba.
Előadta, hogy a felszámoló, aki a felszámolás kezdő időpontjától munkáltató is volt, csak késedelmesen jelentette be a munkaügyi bíróságon a felszámolás tényét, így csak akkor szerzett erről tudomást, amikor a hitelezői igény bejelentésére nyitva álló határidő már eltelt. A tudomásra jutást követően azonban haladéktalanul jelezte - jogfenntartással - igényét, majd az ítélet jogerőre emelkedése után kérte a felszámolótól a korábban bejelentett és az ítéletben összegszerűen meghatározott bérjellegű követelései kielégítését. A Cstv. 3. § (1) bekezdés c) pontjára, valamint a 28. § (1) bekezdésre és a (2) bekezdés f) pontjára hivatkozva állította, hogy a jogerős ítéletig nem minősült hitelezőnek és nem rendelkezett ismert követeléssel. Előadta, hogy a felszámolónak nemcsak a Cstv. rendelkezéseit kell figyelembe vennie, hanem az Mt. 3. § (1) és (2) bekezdésében foglalt alapelveket, továbbá a Pp. 8. §-ában előírt kötelezettségét is. A felszámoló ezeket megszegte amikor nem kellő időben adott tájékoztatást a felszámolás tényéről. Ezért a Ptk. 4. § (4) bekezdésében foglaltak feljogosítják arra, hogy a felszámoló felróható magatartására hivatkozva kérje hielezői igényének határidőben érkezettkénti kezelését.
A felszámoló álláspontja szerint a hitelező igényét határidőn túl nyújtotta be, mert azt csak 2008. május 5-én kelt és május 9-én átvett levelével jelentette be jogfenntartással, amit 2009. június 22-én határozott meg összegszerűen. Hivatkozott a Cstv. 38. § (2) bekezdése alapján arra, hogy a felszámolás kezdő időpontja előtt indított eljárás a hitelezőt nem mentesíti a követelés felszámoló részére történő bejelentése kötelezettségének teljesítése alól, ezt támasztja alá a BDT 2009.2098. szám alatt közzétett döntés is. A felszámolás a Cégközlönyben közzétételre került, így a kérelmező nem hivatkozhat arra, hogy nem tudott annak megindulásáról.
Az elsőfokú bíróság kötelezte a felszámolót, hogy a hitelező nyilvántartásba vett hitelezői igényét határidőn belüli követelésként vegye nyilvántartásba, a hitelezői igény visszaigazolást írásban módosítsa és azt küldje meg a hitelező jogi képviselőjének. Döntését azzal indokolta, hogy amikor a munkaügyi perben bejelentésre került az adós felszámolásának ténye, ezt követően a kérelmező haladéktalanul jogfenntartással - összegszerűség nélkül - bejelentette hitelezői igényét. Ezen túlmenően követelése "a hitelezői igény jogcíme és összegszerűsége tárgyában a munkaügyi bíróság által 2009. június 9-én jogerőre emelkedett és végrehajtható végzéssel vált esedékessé", így a Cstv. 37. § (2) bekezdése értelmében a jogerőre emelkedésről szóló értesítés kézhezvételét követő 40 napon belül kell bejelenteni azt a követelést, amely a felszámolás alatt keletkezik, ha a zárómérleg előterjesztése még nem történt meg.
A felszámoló fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. valamint kötelezte az adóst, hogy 15 napon belül fizessen meg a hitelezőnek 20 000 Ft másodfokú eljárással felmerült ügyvédi költséget. Határozata indokolásában a Cstv. 37. § (1) és (2) bekezdésének, a 38. § (2) bekezdésének és a 46. § (7) bekezdésének rendelkezései alapján kifejtette, hogy a jogszabály nemcsak a határidőn belül illetve határidőn túl bejelentett hitelezői igények között tesz különbséget, hanem a felszámolás alatt keletkezett és felszámolási költségnek minősülő, illetve annak nem minősülő követelések között is. Ha a követelés a felszámolás alatt keletkezik és felszámolási költségnek minősül, úgy a jogszabály nem követeli meg a hitelezőtől az igénye felszámoló felé történő bejelentését, az ilyen hitelezői igény határidőn túli követelésnek nem is minősülhet, míg a felszámolás alatt keletkező, de felszámolási költségnek nem minősülő követelések vonatkozásában határidő tűzésével biztosítja az esedékessé válást követő bejelentést.
Tekintettel arra, hogy a munkaügyi bíróság az adós kötelezését tartalmazó jogerős döntését a felszámolás tartama alatt hozta meg, így a felszámolás alatt keletkező és felszámolási költségnek nem minősülő követelés tekintetében a bejelentésre a Cstv. 37. § (2) bekezdésében megjelölt határidő az irányadó, míg a felszámolási költség tekintetében a jogszabály bejelentési kötelezettséget nem ír elő. A felszámoló az igény nagy részét a Cstv. 57. § (1) bekezdés a) pontjába sorolt felszámolási költségként igazolta vissza, így ennek az igénynek a tekintetében a hitelezőnek bejelentési kötelezettsége nem állt fenn, míg a fennmaradó és a Cstv. 57. § (1) bekezdés c) pontjába sorolt igény az esedékessé válást követő 40 napon belül bejelentésre került.
Az ítélőtábla hivatkozott arra is, hogy a Cstv. 38. § (2) bekezdése "a törvény felhívott rendelkezéseinek összevetése alapján" az adott ügyben nem irányadó.
A jogerős végzés ellen a felszámoló terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős határozatnak az elsőfokú bíróság döntésére is kiterjedő hatályon kívül helyezését és új határozat hozatalát.
Az ügy érdemében előadta, hogy a Cstv. 38. § (2) bekezdés második fordulata egyértelműen kimondja, a felszámolás kezdő időpontja előtt indított eljárás a hitelezőt nem mentesíti a 28. § (2) bekezdésének f) pontjában és a 46. § (7) bekezdésében foglalt kötelezettsége teljesítése alól, vagyis igényének a felszámolás elrendelése közzétételétől számított 40 napon belüli bejelentésétől. Ezt támasztja alá a törvényhez fűzött Nagykommentár magyarázata is. A Cstv. nem teszi lehetővé a bíróság számára valamely rendelkezésének a figyelmen kívül hagyását. Ezért jogsértő a másodfokú bíróságnak az a megállapítása, miszerint a Cstv. nem követeli meg a hitelezőtől az igénye felszámoló felé történő bejelentését, ha az a felszámolás alatt keletkezik és felszámolási költségnek minősül, mert így lenne olyan követelés, amely úgy válhat hitelezői igénnyé, hogy annak bejelentése alól a törvény felmentést nem ad. Hivatkozott arra is, hogy a Cstv. 46. § (7) bekezdése valóban kivételként kezeli a felszámolási költség kategóriába eső követeléseket, de csak annyiban, hogy e költségek vonatkozásában nem követeli meg a nyilvántartásba vételi díj megfizetését. Ebből azonban nem következik az, hogy azokat be sem kell jelenteni. Ezt az értelmezést támasztja alá a 28. § (2) bekezdésének f) pontjában foglalt rendelkezés is, amely egyértelműen és általánosan írja elő valamennyi hitelező részére valamennyi követelése bejelentését. Így amíg a jogszabály kifejezetten nem mentesíti a hitelezőt akár általában, akár egy-egy különleges követelése vonatkozásában a bejelentési kötelezettség alól, addig a bíróság sem juthat ettől eltérő következtetésre.
A Pp. 221. § (1) bekezdésében foglaltakra hivatkozva eljárási jogsértésként jelölte meg továbbá, hogy a bíróságok elmulasztották indokolási kötelezettségük teljesítését, mert nemcsak felhatalmazás nélkül, a Cstv. számára ismeretlen mérlegelési jogkört gyakorolva zártak ki hatályos és alkalmazandó rendelkezéseket, hanem elmulasztották megjelölni, milyen jogszabályhelyre alapítva tekintenek egy adott hitelezői igényt kivételnek az általános bejelentési kötelezettség alól.
A Kúria a jogerős másodfokú végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 275. § (2) bekezdése alapján.
A Kúria először a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott eljárási jogszabálysértés megvalósulását vizsgálta és azt nem találta megállapíthatónak.
A bíróság jogerős végzésében valóban nem jelölte meg a Cstv.-nek azt a rendelkezését, amely kimondaná, hogy a felszámolás alatt keletkezett és felszámolási költségnek minősülő követelést nem kell hitelezői igényként bejelenteni, illetve amely a Cstv. 28. § (2) bekezdésének f) pontjában előírt bejelentési kötelezettség alól kivételt engedne, tekintettel arra, hogy a Cstv. kifejezetten ilyen rendelkezést valóban nem tartalmaz. Az ítélőtábla azonban nem egy konkrét jogszabályhelyre alapította döntését, hanem a Cstv. több, részletesen ismertetett szabályának összevetésével és azok együttes értelmezésével hozta meg határozatát. A jogértelmezésnek a leírt mondatok nyelvtani értelmezése a legalsó foka. Egy jogszabály belső összefüggéseinek, logikai rendszerének feltárásával is meghatározható a jogalkotó akarata. A másodfokú bíróság ezen a módon kereste a felmerült jogkérdés megoldását. Függetlenül attól, hogy helyes következtetésre jutott-e, illetve hogy röviden adta indokát a döntésének, a Kúria megállapítása szerint indokolási kötelezettségének eleget tett, ugyanis felsorolta, hogy mely jogszabályhelyeket vont vizsgálat alá és utalt arra, hogy azok összevetéséből jutott álláspontjára.
Ezt követően a Kúria érdemben vizsgálta a jogerős végzést, melynek kapcsán elsődlegesen abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a jogosultnak a felszámolás kezdő időpontja előtt indult peres eljárásban érvényesített igényeit be kell-e jelentenie a felszámolónak a Cstv. által megállapított (40 napos) határidőn belül, vagy csak a peres eljárásban hozott ítélet jogerőre emelkedése után.
A Cstv. eredeti - 1992. január 1-jétől 1993. szeptember 2-ig hatályos - rendelkezései között a 46. § (3) bekezdésének a) pontja még tartalmazta azt, hogy a felszámoló külön nyilvántartásba veszi az általa ismert hitelezői követeléseket. Az 1993. évi LXXXI. tv. 44. § (5) bekezdése azonban hatályon kívül helyezte a Cstv. 46. § (3) bekezdésének a) pontját. Így az 1993. szeptember 3-a után indult felszámolási eljárásokban megszűnt a felszámolónak az a kötelezettsége, hogy az általa ismert, az adós iratanyagából, vagy más módon tudomására jutott, de a hitelezők által be nem jelentett igényeket nyilvántartásba vegye. Jelen eljárásra pedig a Cstv. 2007. november 25. - 2007. december 31. között hatályos szabályai alkalmazandóak, melyek közül a 46. § (2) bekezdése már csak két csoportot különböztet meg a bejelentett követelések nyilvántartásba vétele vonatkozásában, a határidőn belül és a határidőn túl bejelentett követeléseket.
A hitelezői igények bejelentését Cstv. 28. § (2) bekezdésének f) pontja szabályozza. E rendelkezés általánosan kötelezi a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos igényüket érvényesíteni kívánó hitelezőket arra, hogy követeléseiket a felszámolás közzétételétől számított 40 napon belül jelentsék be a felszámolónak. A törvény e kötelezettség alól kivételt nem enged, a hitelezőknek feltétlen igénybejelentési kötelezettségük van. A Cstv. 37. § (3) bekezdéséből pedig az következik, hogy a felszámolás közzétételétől számított 1 éven túl bejelentett hitelezői igényeket a felszámolónak már nem kell nyilvántartásba venni és azokat nem lehet kielégíteni. Az 1 éves határidő jogvesztő, elmulasztásával megszűnik a jogosult alanyi joga az igényérvényesítésre. A Cstv. 28. § (2) bekezdésének f) pontjával összhangban rendelkezik a Cstv. 38. § (2) bekezdése akként, hogy a felszámolás kezdő időpontja előtt indult peres és nemperes eljárások a korábban eljáró bíróság előtt folytatódnak. A pénzkövetelés érvényesítése céljából a felszámolás kezdő időpontja előtt indított eljárás a hitelezőt nem mentesíti a 28. § (2) bekezdésének f) pontjában és a 46. § (7) bekezdésében foglalt kötelezettség teljesítése alól. Ez azt jelenti, hogy mindenki, akinek a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezettel szemben a felszámolás kezdő időpontjában pénzkövetelése van, függetlenül annak összegétől, jogcímétől, attól, hogy az adós azt elismeri vagy nem, folyik-e már annak tárgyában peres vagy nemperes eljárás, vagy, hogy a követelés változhat, igényét a kijelölt felszámoló felé be kell jelentenie a felszámolás közzétételétől számított 40 napon, de legkésőbb 1 éven belül, a más bíróság határozatának jogerőre emelkedése után pedig azt pontosítania kell. A felszámolónak abban az esetben is nyilvántartásba vételi kötelezettsége van, ha nem ismeri el a peresített igényt, mert akkor vitatott igényként kell nyilvántartania. Ekkor azonban azt nem kell a felszámoló bíróság elé beterjesztenie, mert a Cstv. 6. § (3) bekezdése értelmében alkalmazandó Pp. 130. § (1) bekezdésének d) pontja alapján ugyanazon ténybeli alapból származó, ugyanazon jog iránt újabb bírósági eljárásnak nincs helye. Ezért a korábban megindult, az általános hatáskörű bíróság előtt folyamatban lévő eljárásban meghozott döntés alapján és attól függően kell majd az újabb intézkedését meghoznia a kellő időben bejelentett igények besorolása, pontosítása vagy a nyilvántartott vitatott igény törlése tárgyában.
A Cstv. 37. § (2) bekezdése a felszámolás közzététele időpontjában még létre nem jött követelésekre állapít meg eltérő bejelentési szabályt. A felszámolás alatt keletkezett és felszámolási költségnek nem minősülő követelések tekintetében - ha a zárómérleget még nem nyújtották be - a hitelezői igényt a követelés esedékessé válásától számított 40 napon, de legkésőbb 1 éven belül kell a felszámolónak bejelenteni. E követelések esetében van tehát csak lehetőség arra, hogy azokat a hitelező ne az adós felszámolása közzétételétől, hanem a követelés esedékessé válásától számított 40 napon illetve 1 évben belül jelentse be a felszámolónak.
A felszámolás alatt keletkezett és felszámolási költségnek minősülő igények bejelentéséről, érvényesítéséről a Cstv. külön nem rendelkezik. A bírói gyakorlat szerint - melyet alátámasztanak a felszámolás számviteli feladatairól szóló 225/2000. (XII. 19.) Kormányrendelet 6. §-a rendelkezéseiben foglaltak, valamint az, hogy a Cstv. 37. § (2) bekezdése a felszámolás alatt keletkezett igények közül kizárólag a költségnek nem minősülőek vonatkozásában írja elő a bejelentési kötelezettséget - ezeket a követeléseket nem kell külön, formális módon a felszámolónak bejelenteni akként, mint a felszámolás előtt vagy alatt keletkezett egyéb igényeket. Ennek az az oka, hogy ekkor már a felszámoló irányítja az adós gazdasági működését és a saját döntései, tevékenysége eredményeképpen állnak elő ezek a költségek. Így nemcsak mint felszámoló, hanem mint az adós képviselője, köteles azokat teljesíteni. Tevékenységének gazdasági eseményeit a Számviteli törvény, az adójogszabályok, a Munka törvénykönyve és egyéb, az adós működésével, illetve annak befejezésével összefüggő jogszabályok szerint kell végeznie. Így pl. egy bizonylat megküldése, egy határozat átvétele elegendő, nem kell mellé kifejezett hitelezői igénybejelentést csatolni, mert maga a számla adattartalma, a határozat rendelkező része tartalmazza az adóssal szembeni igényt. Ugyanígy, a felszámolási költségeket bár nyilván kell tartania, de nem kell hivatalos formában, külön okirattal a felszámolónak visszaigazolnia, mert az esedékességkor történő teljesítés minősül az igény elismerésének. Azt azonban általánosságban nem lehet megállapítani, hogy minden felszámolás alatt hozott ítéletbe foglalt és egyébként a Cstv. 57. § (1) bekezdés a) pontjába tartozó igény a felszámolás alatt keletkezett felszámolási költségnek minősül (és ezért külön formálisan bejelenteni nem kell). Egyrészt így alkalmazhatatlan lenne a Cstv. 38. § (2) bekezdésében előírt bejelentési kötelezettség, mert minden felszámolás előtt indított eljárás csak a felszámolás kezdő időpontja után fejeződhet be, másrészt az ítéletek nemcsak a felszámolás tartama alatti időszak vonatkozásában, vagy a jövőre nézve kötelezhetik az adós, vagyis vizsgálni kell, az igény(ek) mikor keletkeztek. Pusztán csak arra figyelemmel, hogy az annak tárgyában folyamatban lévő perben a felszámolás alatt született döntés, a követelés nem tekinthető felszámolás alatt keletkezettnek. Az ítélethozatal időpontja nem feltétlenül hat ki a követelés esedékességére.
Jelen ügyben a hitelezőnek a felszámolási eljárásban bejelentett igényei nem 2007. november 29-e után, a felszámolás alatt keletkeztek, hanem a 2004. március 4-én bekövetkezett balesetéből erednek, melyre hivatkozva keresetében összegszerűen meghatározott, kifejezetten pénzbeli vagyoni igényt támasztott az adóssal szemben. Ebből következően a felszámolás közzétételének időpontjában már ismert volt részéről az a követelés, amelyet érvényesíteni kívánt az adóssal szemben és azokat a kifejtetek értelmében az adós felszámolásának közzététele után, a Cstv.-ben szabályozott rendben, a felszámolóhoz be kellett volna jelentenie. A hitelező követelései nem az ítélet jogerejével váltak ismertté, a bíróság a keresetben és a keresetmódosításokban megjelölt követelések magalapozottságáról döntött.
A munkaügyi bíróság a hitelező baleseti táppénzkülönbözet, betegszabadság különbözet és táppénzkülönbözet igényét a felszámolás kezdő időpontja előtti különböző időtartamok vonatkozásában találta megalapozottnak. Ezek az "a" pontos igények nemcsak a felszámolás kezdő időpontja előtt keletkeztek, hanem akkor is váltak esedékessé, így nem minősülnek az ítélet jogerőre emelkedésével keletkezett felszámolás alatti költségnek, a rájuk vonatkozó hitelezői igény bejelentési határidőt már csak ezért sem lehet az ítélet jogerejétől számítani.
Miután a Kúria megállapította, hogy a felszámolás előtt keletkezett igények bejelentésének kötelezettsége alól a jogszabály nem tesz kivételt, abban kellett állást foglalnia, hogy hogyan kell kezelni a késve bejelentett és a felszámoló által "a" kategóriába besorolt követeléseket. A Kúria e tekintetben elfogadja a másodfokú bíróságnak azt az álláspontját, hogy az "a" kategóriás igények - feltéve, hogy azokat az 1 éves jogvesztő határidőn belül bejelentették - nem minősülhetnek határidőn túliaknak.
A felszámolási eljárásnak központi kérdése az adóssal szemben támasztott különböző igények sorrendje, illetve kielégítése. A jogalkotó az "a" kategórián belül az általa kiemelten kezelt követeléseket rangsorolja, ez megmutatkozik abban is, hogy érvényesítésüket megkönnyíti azzal, hogy ezeknek az igényeknek a nyilvántartását nem köti regisztrációs díjhoz. A megkülönböztetett figyelem megnyilvánul az "a" pontos igények kielégítése vonatkozásában is, mert ezeket az igényeket nyomban az esedékességükkor teljesíteni kell. Sőt a jogalkotó a legfontosabb igények tekintetében (dolgozók bére, felszámoló díjazása) külön törvénnyel (a Bérgarancia Alapról szóló 1994. évi LXVI. törvény), illetve a Cstv.-n belüli további szabályokkal (Cstv. 59. § rendelkezése) gondoskodott a kielégítésükről arra az esetre is, ha az adós vagyona nem tenné azt lehetővé.
Az "a" kategóriás igények határidőn túli besorolása tehát a jogalkotó szándékával ellentétes, amit bizonyít az is, hogy összeegyeztethetetlen az esedékességkor történő kielégítéssel. A két fogalom egymást kizárja. Az esedékesség szerinti kielégítés ugyanis azt jelenti, hogy nyomban, ahogy felmerül az igény, teljesíteni kell, míg a határidőn túli besorolás szerint csak akkor kerülhet sor a teljesítésre, ha valamennyi határidőben érkezett követelés teljes kielégítése megtörtént és ezután még marad rá fedezet.
Mindezekre figyelemmel az "a" kategóriás igényekre nem lehet alkalmazni a határidőn belüli és határidőn túli megkülönböztetést, feltéve ha azok az 1 éves jogvesztő határidő lejárta előtt előterjesztésre kerültek. Miután pedig a felszámoló a hitelező jogfenntartó nyilatkozatát annak ellenére elfogadta hitelezői igénybejelentésnek, hogy az egységes bírói gyakorlat szerint jogfenntartó nyilatkozatot, a pénzkövetelés konkrét meghatározása nélkül nem lehet igénybejelentésnek tekinteni (EBH 2004.1049, Debreceni Ítélőtábla Fpkhf.III.30.291/2006/2.), az pedig az 1 éves határidő lejárta előtt megtörtént, vagyis kellő időben, így ilyen értelemben nem határidőn túliak az "a" pontos igények.
A Kúriának végül a "c" kielégítési kategóriába sorolt igényeknek a felszámoló által határidőn túl bejelentettként történt besorolását illetve az eljárt bíróságok által határidőben bejelentettként való minősítését kellett megvizsgálnia.
A "c" pontos igények közül az 1 963 860 Ft baleseti járadékkülönbözet jogszerűségét a munkaügyi bíróság 2006. június 1. - 2008. december 31. közötti időszakra állapította meg, vagyis az igény a felszámolás kezdő időpontja előtt keletkezett, de részben a felszámolás alatti időszakra is vonatkozik, ezen utóbbi időtartamra eső összeg külön megbontva nem került meghatározásra. A 33 500 Ft/hó baleseti járadék, ami szintén "c" kategóriás igény, 2009. január 1-jétől folyósítandó, azaz a felszámolás kezdő időpontja utáni időponttól kötelezi az adóst.
A Kúria álláspontja szerint - a fentebb kifejtetteket alapul véve - a "c" pontos igényeken belül, a felszámolást megelőző időszakra vonatkozó rész, a felszámoló által hitelezői igénybejelentésként elfogadott jogfenntartó nyilatkozatra illetve annak időpontjára tekintettel határidőn túl bejelentettnek minősül. A felszámolás időszakát érintő részében pedig nem került igazolásra, hogy annak bejelentése az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 40 napon belül megtörtént, így ennek hiányában szintén határidőn túl bejelentettnek minősül. A hitelező ugyanis csak állította - az ítélet jogerőre emelkedésének időpontjához viszonyítva - az igény határidőben történt bejelentését, de magát a bejelentést nem csatolta, a felszámoló pedig ellentmondásos nyilatkozatokat tett e körben. A kifogásra adott észrevételében azt közölte, hogy 2009. június 22-én történt meg a számszerűsítés, a hitelezői igény visszaigazolásában azonban több pontosításra hivatkozott, melyből több a jogerő időpontja és az 1 éves jogvesztő határidő közötti időre esik, de csak egy a 40 napon belüli időpont. Ezeket az okiratokat egyik fél sem terjesztette elő.
A Kúria kizárólag a rendelkezésre álló iratok alapján dönthet a Pp. 275. § (1) bekezdése értelmében, azok pedig nem támasztják alá a "c" kategóriás igények határidőn belüli besorolását.
A kifejtett indokokra tekintettel a felszámoló felülvizsgálati kérelme részben alapos volt, így a Kúria a jogerős végzést részben hatályon kívül helyezte és e körben a kifogást elutasította. Egyebekben a jogerős végzést hatályában fenntartotta. (Kúria Gfv. VII. 30.123/2012.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Fővárosi Bíróságon 1.Fpkh.01-10-000223 számon indult eljárásban a Fővárosi Ítélőtábla 12.Fpkf.44.235/2011/2. számú jogerős végzése ellen a felszámoló által 17. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
végzést:
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a jogerős végzést a hitelező Cstv. 57. § (1) bekezdés "a" pontjába sorolt igényei vonatkozásában hatályában fenntartja, a Cstv. 57. § (1) bekezdés "c" pontjába sorolt igényei tekintetében hatályon kívül helyezi, e körben a Fővárosi Bíróság 1.Fpkh.01-10-000223/9. számú végzését megváltoztatja és a kifogást ezen részében elutasítja.Kötelezi a felszámolót, hogy 15 napon belül fizessen meg az államnak - az illetékes adóhatóság külön felhívására - 24.000 (Huszonnégyezer) forint le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket.
Ez ellen a végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
Indokolás
A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő:A hitelező 2004. szeptember 3-án a 2004. március 4-én bekövetkezett munkahelyi balesetéből eredően keresetet terjesztett elő a Fővárosi Munkaügyi Bíróságon, melyben kérte az adós kötelezését nem vagyoni kártérítés címén 5 000 000 Ft megfizetésére, vagyoni kárát 1 150 000 Ft-ban határozta meg, valamint 2004. szeptember 1-jétől a teljes felgyógyulásáig havi 150 000 Ft járadékot igényelt.
Az adós a hitelező munkaviszonyát 2007. június 10. napjával megszüntette.
Az adós a 2007. június 27-én előterjesztett kérelem alapján 2007. november 29. kezdő időponttal felszámolás alatt áll, a kirendelt felszámoló az N. Zrt.
A hitelező a felszámolás Cégközlönyben történt közzétételétől számított 40 napon belül hitelezői igényt nem jelentett be a felszámolóhoz, ugyanakkor 2008. február 24. és 2009. március 30. között keresetét ötször módosította. Az első módosítás után, 2008. május 5-én kelt levelében tájékoztatta a felszámolót, hogy balesetből eredő kártérítési igényének elbírálása iránt munkaügyi per van folyamatban, melyben jogerős határozat még nem született, így a követelés összege nem ismert, ezért hitelezői igény bejelentésére egyelőre nincs módja. Kérte tájékoztatását jogfenntartó bejelentésként értelmezni.
A felszámoló 2008. május 13-án kelt válaszában tájékoztatta a hitelezőt, hogy a Cstv. 38. § (2) bekezdése értelmében a felszámolás kezdő időpontja előtt indított eljárás a hitelezőt nem mentesíti követelésének felszámoló felé történő bejelentése alól, illetve igénye nyilvántartásba vételének feltétele a regisztrációs díj befizetésének igazolása. A tájékoztatás kitért arra is, hogy az összegszerű visszaigazolásra csak a folyamatban lévő peres eljárás jogerős lezárását követően kerülhet sor.
A Fővárosi Munkaügyi Bíróság a 2009. március 30-án kelt és július 9-én jogerőre emelkedett 2.M.386/2008/33. számú ítéletében - többek között - kötelezte az adóst, hogy fizessen meg a hitelezőnek keresetveszteség címén baleseti táppénzkülönbözetként a 2004. március 5-től 2006. március 4-ig terjedő időre bruttó 6 639 856 Ft-ot és annak 2005. március 4-től számított kamatát; baleseti járulék különbözetként 2006. június 1-jétől 2008. december 31-ig bruttó 1 963 860 Ft-ot és annak 2007. november 1-jétől számított kamatát; 2009. január 1-től havonta (időbeni korlátozás nélkül) bruttó 33 500 Ft járadékot; betegszabadság címén 2006. március 5-től 2006. március 24-ig terjedő időre bruttó 16 696 Ft-ot és annak 2006. március 15-től számított kamatát; táppénzkülönbözet címén 2006. március 25-től 2006. október 1-jéig terjedő időre bruttó 111 760 Ft-ot és annak 2006. június 30-tól számított kamatát, valamint 2007. február 28-tól 2007. április 22-ig terjedő időre bruttó 49 602 Ft-ot és annak 2007. március 30-tól számított kamatát.
A felszámoló - a későbbiekben kelt hitelezői igény visszaigazolásában foglalt - hivatkozása szerint, a hitelező 2009. március 30-án, június 6-án, június 22-én, augusztus 18-án és október 5-én összegszerűségében pontosította igényét. A pontosítások nem ismertek és nem igazoltak.
A felszámoló 2010. május 31-én a hitelező 2008. május 5-ei bejelentésére és annak későbbi pontosításaira hivatkozva a követelést határidőn túl bejelentett hitelezői igényként vette nyilvántartásba, és abból 6 639 855 Ft-ot keresetveszteség (baleseti táppénzkülönbözet), 16 696 Ft-ot betegszabadság különbözetként, 161 362 Ft-ot táppénz-különbözet címén a Cstv. 57. § (1) bekezdésében szabályozott "a" kategóriába, valamint 1 963 860 Ft baleseti járulék különbözetet és 33 500 Ft/hó baleseti járadék különbözetet (helyesen járadékot) a Cstv. 57. § (1) bekezdés szerinti "c" kategóriába sorolt.
A hitelező kifogást terjesztett elő az elsőfokú bíróságon és annak kötelezésére kérte a felszámolót, hogy hitelezői igényét határidőben érkezettként vegye nyilvántartásba.
Előadta, hogy a felszámoló, aki a felszámolás kezdő időpontjától munkáltató is volt, csak késedelmesen jelentette be a munkaügyi bíróságon a felszámolás tényét, így csak akkor szerzett erről tudomást, amikor a hitelezői igény bejelentésére nyitva álló határidő már eltelt. A tudomásra jutást követően azonban haladéktalanul jelezte - jogfenntartással - igényét, majd az ítélet jogerőre emelkedése után kérte a felszámolótól a korábban bejelentett és az ítéletben összegszerűen meghatározott bérjellegű követelései kielégítését. A Cstv. 3. § (1) bekezdés c) pontjára, valamint a 28. § (1) bekezdésre és a (2) bekezdés f) pontjára hivatkozva állította, hogy a jogerős ítéletig nem minősült hitelezőnek és nem rendelkezett ismert követeléssel. Előadta, hogy a felszámolónak nemcsak a Cstv. rendelkezéseit kell figyelembe vennie, hanem az Mt. 3. § (1) és (2) bekezdésében foglalt alapelveket, továbbá a Pp. 8. §-ában előírt kötelezettségét is. A felszámoló ezeket megszegte, amikor nem kellő időben adott tájékoztatást a felszámolás tényéről. Ezért a Ptk. 4. § (4) bekezdésében foglaltak feljogosítják arra, hogy a felszámoló felróható magatartására hivatkozva kérje hielezői igényének határidőben érkezettkénti kezelését.
A felszámoló álláspontja szerint a hitelező igényét határidőn túl nyújtotta be, mivel azt csak 2008. május 5-én kelt és május 9-én átvett levelével jelentette be jogfenntartással, amit 2009. június 22-én határozott meg összegszerűen. Hivatkozott a Cstv. 38. § (2) bekezdése alapján arra, hogy a felszámolás kezdő időpontja előtt indított eljárás a hitelezőt nem mentesíti a követelés felszámoló részére történő bejelentése kötelezettségének teljesítése alól, ezt támasztja alá a BDT 2009.2098. szám alatt közzétett döntés is. A felszámolás a Cégközlönyben közzétételre került, így a kérelmező nem hivatkozhat arra, hogy nem tudott annak megindulásáról.
Az elsőfokú bíróság kötelezte a felszámolót, hogy a hitelező nyilvántartásba vett hitelezői igényét határidőn belüli követelésként vegye nyilvántartásba, a hitelezői igény visszaigazolást írásban módosítsa és azt küldje meg a hitelező jogi képviselőjének. Döntését azzal indokolta, hogy amikor a munkaügyi perben bejelentésre került az adós felszámolásának ténye, ezt követően a kérelmező haladéktalanul jogfenntartással - összegszerűség nélkül - bejelentette hitelezői igényét. Ezen túlmenően követelése "a hitelezői igény jogcíme és összegszerűsége tárgyában a Fővárosi Munkaügyi Bíróság által 2.M.386/2008/33. számú és 2009. június 9-én jogerőre emelkedett és végrehajtható végzéssel vált esedékessé", így a Cstv. 37. § (2) bekezdése értelmében a jogerőre emelkedésről szóló értesítés kézhezvételét követő 40 napon belül kell bejelenteni azt a követelést, amely a felszámolás alatt keletkezik, ha a zárómérleg előterjesztése még nem történt meg.
A felszámoló fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. valamint kötelezte az adóst, hogy 15 napon belül fizessen meg a hitelezőnek 20 000 Ft másodfokú eljárással felmerült ügyvédi költséget. Határozata indokolásában a Cstv. 37. § (1) és (2) bekezdésének, a 38. § (2) bekezdésének és a 46. § (7) bekezdésének rendelkezései alapján kifejtette, hogy a jogszabály nemcsak a határidőn belül, illetve határidőn túl bejelentett hitelezői igények között tesz különbséget, hanem a felszámolás alatt keletkezett és felszámolási költségnek minősülő, illetve annak nem minősülő követelések között is. Ha a követelés a felszámolás alatt keletkezik és felszámolási költségnek minősül, úgy a jogszabály nem követeli meg a hitelezőtől az igénye felszámoló felé történő bejelentését, az ilyen hitelezői igény határidőn túli követelésnek nem is minősülhet, míg a felszámolás alatt keletkező, de felszámolási költségnek nem minősülő követelések vonatkozásában határidő tűzésével biztosítja az esedékessé válást követő bejelentést.
Tekintettel arra, hogy a munkaügyi bíróság az adós kötelezését tartalmazó jogerős döntését a felszámolás tartama alatt hozta meg, így a felszámolás alatt keletkező és felszámolási költségnek nem minősülő követelés tekintetében a bejelentésre a Cstv. 37. § (2) bekezdésében megjelölt határidő az irányadó, míg a felszámolási költség tekintetében a jogszabály bejelentési kötelezettséget nem ír elő. A felszámoló az igény nagy részét a Cstv. 57. § (1) bekezdés a) pontjába sorolt felszámolási költségként igazolta vissza, így ennek az igénynek a tekintetében a hitelezőnek bejelentési kötelezettsége nem állt fenn, míg a fennmaradó és a Cstv. 57. § (1) bekezdés c) pontjába sorolt igény az esedékessé válást követő 40 napon belül bejelentésre került.
Az ítélőtábla hivatkozott arra is, hogy a Cstv. 38. § (2) bekezdése "a törvény felhívott rendelkezéseinek összevetése alapján" az adott ügyben nem irányadó.
A jogerős végzés ellen a felszámoló terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős határozatnak az elsőfokú bíróság döntésére is kiterjedő hatályon kívül helyezését és új határozat hozatalát.
Az ügy érdemében előadta, hogy a Cstv. 38. § (2) bekezdés második fordulata egyértelműen kimondja, a felszámolás kezdő időpontja előtt indított eljárás a hitelezőt nem mentesíti a 28. § (2) bekezdésének f) pontjában és a 46. § (7) bekezdésében foglalt kötelezettsége teljesítése alól, vagyis igényének a felszámolás elrendelése közzétételétől számított 40 napon belüli bejelentésétől. Ezt támasztja alá a törvényhez fűzött Nagykommentár magyarázata is. A Cstv. nem teszi lehetővé a bíróság számára valamely rendelkezésének a figyelmen kívül hagyását. Ezért jogsértő a másodfokú bíróságnak az a megállapítása, miszerint a Cstv. nem követeli meg a hitelezőtől az igénye felszámoló felé történő bejelentését, ha az a felszámolás alatt keletkezik és felszámolási költségnek minősül, mert így lenne olyan követelés, amely úgy válhat hitelezői igénnyé, hogy annak bejelentése alól a törvény felmentést nem ad. Hivatkozott arra is, hogy a Cstv. 46. § (7) bekezdése valóban kivételként kezeli a felszámolási költség kategóriába eső követeléseket, de csak annyiban, hogy e költségek vonatkozásában nem követeli meg a nyilvántartásba vételi díj megfizetését. Ebből azonban nem következik az, hogy azokat be sem kell jelenteni. Ezt az értelmezést támasztja alá a 28. § (2) bekezdésének f) pontjában foglalt rendelkezés is, amely egyértelműen és általánosan írja elő valamennyi hitelező részére valamennyi követelése bejelentését. Így amíg a jogszabály kifejezetten nem mentesíti a hitelezőt akár általában, akár egy-egy különleges követelése vonatkozásában a bejelentési kötelezettség alól, addig a bíróság sem juthat ettől eltérő következtetésre.
A Pp. 221. § (1) bekezdésében foglaltakra hivatkozva eljárási jogsértésként jelölte meg továbbá, hogy a bíróságok elmulasztották indokolási kötelezettségük teljesítését, mert nemcsak felhatalmazás nélkül, a Cstv. számára ismeretlen mérlegelési jogkört gyakorolva zártak ki hatályos és alkalmazandó rendelkezéseket, hanem elmulasztották megjelölni, milyen jogszabályhelyre alapítva tekintenek egy adott hitelezői igényt kivételnek az általános bejelentési kötelezettség alól.
A Kúria a jogerős másodfokú végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekedzése szerint alkalmazott Pp. 275. § (2) bekezdése alapján.
A Kúria először a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott eljárási jogszabálysértés megvalósulását vizsgálta és azt nem találta megállapíthatónak.
A bíróság jogerős végzésében valóban nem jelölte meg a Cstv. azon rendelkezését, amely kimondaná, hogy a felszámolás alatt keletkezett és felszámolási költségnek minősülő követelést nem kell hitelezői igényként bejelenteni, illetve amely a Cstv. 28. § (2) bekezdésének f) pontjában előírt bejelentési kötelezettség alól kivételt engedne, tekintettel arra, hogy a Cstv. kifejezetten ilyen rendelkezést valóban nem tartalmaz. Az ítélőtábla azonban nem egy konkrét jogszabályhelyre alapította döntését, hanem a Cstv. több, részletesen ismertetett szabályának összevetésével és azok együttes értelmezésével hozta meg határozatát. A jogértelmezésnek a leírt mondatok nyelvtani értelmezése a legalsó foka. Egy jogszabály belső összefüggéseinek, logikai rendszerének feltárásával is meghatározható a jogalkotó akarata. A másodfokú bíróság ezen a módon kereste a felmerült jogkérdés megoldását. Függetlenül attól, hogy helyes következtetésre jutott-e, illetve hogy röviden adta indokát a döntésének, a Kúria megállapítása szerint indokolási kötelezettségének eleget tett, ugyanis felsorolta, hogy mely jogszabályhelyeket vont vizsgálat alá és utalt arra, hogy azok összevetéséből jutott álláspontjára.
Ezt követően a Kúria érdemben vizsgálta a jogerős végzést, melynek kapcsán elsődlegesen abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a jogosultnak a felszámolás kezdő időpontja előtt indult peres eljárásban érvényesített igényeit be kell-e jelentenie a felszámolónak a Cstv. által megállapított (40 napos) határidőn belül, vagy csak a peres eljárásban hozott ítélet jogerőre emelkedése után.
A Cstv. eredeti - 1992. január 1-jétől 1993. szeptember 2-ig hatályos - rendelkezései között a 46. § (3) bekezdésének a) pontja még tartalmazta azt, hogy a felszámoló külön nyilvántartásba veszi az általa ismert hitelezői követeléseket. Az 1993. évi LXXXI. tv. 44. § (5) bekezdése azonban hatályon kívül helyezte a Cstv. 46. § (3) bekezdésének a) pontját. Így az 1993. szeptember 3-a után indult felszámolási eljárásokban megszűnt a felszámolónak az a kötelezettsége, hogy az általa ismert, az adós iratanyagából, vagy más módon tudomására jutott, de a hitelezők által be nem jelentett igényeket nyilvántartásba vegye. Jelen eljárásra pedig a Cstv. 2007. november 25. - 2007. december 31. között hatályos szabályai alkalmazandóak, melyek közül a 46. § (2) bekezdése már csak két csoportot különböztet meg a bejelentett követelések nyilvántartásba vétele vonatkozásában, a határidőn belül és a határidőn túl bejelentett követeléseket.
A hitelezői igények bejelentését a Cstv. 28. § (2) bekezdésének f) pontja szabályozza. E rendelkezés általánosan kötelezi a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos igényüket érvényesíteni kívánó hitelezőket arra, hogy követeléseiket a felszámolás közzétételétől számított 40 napon belül jelentsék be a felszámolónak. A törvény e kötelezettség alól kivételt nem enged, a hitelezőknek feltétlen igénybejelentési kötelezettségük van. A Cstv. 37. § (3) bekezdéséből pedig az következik, hogy a felszámolás közzétételétől számított 1 éven túl bejelentett hitelezői igényeket a felszámolónak már nem kell nyilvántartásba venni és azokat nem lehet kielégíteni. Az 1 éves határidő jogvesztő, elmulasztásával megszűnik a jogosult alanyi joga az igényérvényesítésre. A Cstv. 28. § (2) bekezdésének f) pontjával összhangban rendelkezik a Cstv. 38. § (2) bekezdése akként, hogy a felszámolás kezdő időpontja előtt indult peres és nemperes eljárások a korábban eljáró bíróság előtt folytatódnak. A pénzkövetelés érvényesítése céljából a felszámolás kezdő időpontja előtt indított eljárás a hitelezőt nem mentesíti a 28. § (2) bekezdésének f) pontjában és a 46. § (7) bekezdésében foglalt kötelezettség teljesítése alól. Ez azt jelenti, hogy mindenki, akinek a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezettel szemben a felszámolás kezdő időpontjában pénzkövetelése van, függetlenül annak összegétől, jogcímétől, attól, hogy az adós azt elismeri vagy nem, folyik-e már annak tárgyában peres vagy nemperes eljárás, vagy, hogy a követelés változhat, igényét a kijelölt felszámoló felé be kell jelentenie a felszámolás közzétételétől számított 40 napon, de legkésőbb 1 éven belül, a más bíróság határozatának jogerőre emelkedése után pedig azt pontosítania kell. A felszámolónak abban az esetben is nyilvántartásba vételi kötelezettsége van, ha nem ismeri el a peresített igényt, mert akkor vitatott igényként kell nyilvántartania. Ekkor azonban azt nem kell a felszámoló bíróság elé beterjesztenie, mert a Cstv. 6. § (3) bekezdése értelmében alkalmazandó Pp. 130. § (1) bekezdésének d) pontja alapján ugyanazon ténybeli alapból származó, ugyanazon jog iránt újabb bírósági eljárásnak nincs helye. Ezért a korábban megindult, az általános hatáskörű bíróság előtt folyamatban lévő eljárásban meghozott döntés alapján és attól függően kell majd az újabb intézkedését meghoznia a kellő időben bejelentett igények besorolása, pontosítása vagy a nyilvántartott vitatott igény törlése tárgyában.
A Cstv. 37. § (2) bekezdése a felszámolás közzététele időpontjában még létre nem jött követelésekre állapít meg eltérő bejelentési szabályt. A felszámolás alatt keletkezett és felszámolási költségnek nem minősülő követelések tekintetében - ha a zárómérleget még nem nyújtották be - a hitelezői igényt a követelés esedékessé válásától számított 40 napon, de legkésőbb 1 éven belül kell a felszámolónak bejelenteni. Ezen követelések esetében van tehát csak lehetőség arra, hogy azokat a hitelező ne az adós felszámolása közzétételétől, hanem a követelés esedékessé válásától számított 40 napon, illetve 1 évben belül jelentse be a felszámolónak.
A felszámolás alatt keletkezett és felszámolási költségnek minősülő igények bejelentéséről, érvényesítéséről a Cstv. külön nem rendelkezik. A bírói gyakorlat szerint - melyet alátámasztanak a felszámolás számviteli feladatairól szóló 225/2000. (XII.19.) Korm. rendelet 6. §-a rendelkezéseiben foglaltak, valamint az, hogy a Cstv. 37. § (2) bekezdése a felszámolás alatt keletkezett igények közül kizárólag a költségnek nem minősülőek vonatkozásában írja elő a bejelentési kötelezettséget - ezeket a követeléseket nem kell külön, formális módon a felszámolónak bejelenteni akként, mint a felszámolás előtt vagy alatt keletkezett egyéb igényeket. Ennek az az oka, hogy ekkor már a felszámoló irányítja az adós gazdasági működését és a saját döntései, tevékenysége eredményeképpen állnak elő ezek a költségek. Így nemcsak mint felszámoló, hanem mint az adós képviselője, köteles azokat teljesíteni. Tevékenységének gazdasági eseményeit a Számviteli törvény, az adójogszabályok, a Munka törvénykönyve és egyéb, az adós működésével, illetve annak befejezésével összefüggő jogszabályok szerint kell végeznie. Így pl. egy bizonylat megküldése, egy határozat átvétele elegendő, nem kell mellé kifejezett hitelezői igénybejelentést csatolni, mert maga a számla adattartalma, a határozat rendelkező része tartalmazza az adóssal szembeni igényt. Ugyanígy, a felszámolási költségeket bár nyilván kell tartania, de nem kell hivatalos formában, külön okirattal a felszámolónak visszaigazolnia, mert az esedékességkor történő teljesítés minősül az igény elismerésének. Azt azonban általánosságban megállapítani nem lehet, hogy minden felszámolás alatt hozott ítéletbe foglalt és egyébként a Cstv. 57. § (1) bekezdés a) pontjába tartozó igény a felszámolás alatt keletkezett felszámolási költségnek minősül (és ezért külön formálisan bejelenteni nem kell). Egyrészt így alkalmazhatatlan lenne a Cstv. 38. § (2) bekezdésében előírt bejelentési kötelezettség, hiszen minden felszámolás előtt indított eljárás csak a felszámolás kezdő időpontja után fejeződhet be, másrészt az ítéletek nemcsak a felszámolás tartama alatti időszak vonatkozásában, vagy a jövőre nézve kötelezhetik az adóst, vagyis vizsgálni kell, az igény(ek) mikor keletkeztek. Pusztán csak arra figyelemmel, hogy az annak tárgyában folyamatban lévő perben a felszámolás alatt született döntés, a követelés nem tekinthető felszámolás alatt keletkezettnek. Az ítélethozatal időpontja nem feltétlenül hat ki a követelés esedékességére.
Jelen ügyben a hitelezőnek a felszámolási eljárásban bejelentett igényei nem 2007. november 29-e után, a felszámolás alatt keletkeztek, hanem a 2004. március 4-én bekövetkezett balesetéből erednek, melyre hivatkozva keresetében összegszerűen meghatározott, kifejezetten pénzbeli vagyoni igényt támasztott az adóssal szemben. Ebből következően a felszámolás közzétételének időpontjában már ismert volt részéről az a követelés, amelyet érvényesíteni kívánt az adóssal szemben és azokat a kifejtettek értelmében az adós felszámolásának közzététele után, a Cstv.-ben szabályozott rendben, a felszámolóhoz be kellett volna jelentenie. A hitelező követelései nem az ítélet jogerejével váltak ismertté, a bíróság a keresetben és a keresetmódosításokban megjelölt követelések magalapozottságáról döntött.
A munkaügyi bíróság a hitelező baleseti táppénzkülönbözet, betegszabadság különbözet és táppénzkülönbözet igényét a felszámolás kezdő időpontja előtti különböző időtartamok vonatkozásában találta megalapozottnak. Ezek az "a" pontos igények nemcsak a felszámolás kezdő időpontja előtt keletkeztek, hanem akkor is váltak esedékessé, így nem minősülnek az ítélet jogerőre emelkedésével keletkezett felszámolás alatti költségnek, a rájuk vonatkozó hitelezői igény bejelentési határidőt már csak ezért sem lehet az ítélet jogerejétől számítani.
Miután a Kúria megállapította, hogy a felszámolás előtt keletkezett igények bejelentésének kötelezettsége alól a jogszabály nem tesz kivételt, abban kellett állást foglalnia, hogy hogyan kell kezelni a késve bejelentett és a felszámoló által "a" kategóriába besorolt követeléseket. A Kúria e tekintetben osztja a másodfokú bíróság azon álláspontját, hogy az "a" kategóriás igények - feltéve, hogy azokat az 1 éves jogvesztő határidőn belül bejelentették - nem minősülhetnek határidőn túliaknak.
A felszámolási eljárásnak központi kérdése az adóssal szemben támasztott különböző igények sorrendje, illetve kielégítése. A jogalkotó az "a" kategórián belül az általa kiemelten kezelt követeléseket rangsorolja, ez megmutatkozik abban is, hogy érvényesítésüket megkönnyíti azzal, hogy ezen igények nyilvántartását nem köti regisztrációs díjhoz. A megkülönböztetett figyelem megnyilvánul az "a" pontos igények kielégítése vonatkozásában is, mert ezeket az igényeket nyomban az esedékességükkor teljesíteni kell. Sőt a jogalkotó a legfontosabb igények tekintetében (dolgozók bére, felszámoló díjazása) külön törvénnyel (a Bérgarancia Alapról szóló 1994. évi LXVI. törvény), illetve a Cstv.-n belüli további szabályokkal [Cstv. 59. § rendelkezése] gondoskodott a kielégítésükről arra az esetre is, ha az adós vagyona nem tenné azt lehetővé.
Az "a" kategóriás igények határidőn túli besorolása tehát a jogalkotó szándékával ellentétes, amit bizonyít az is, hogy összeegyeztethetetlen az esedékességkor történő kielégítéssel. A két fogalom egymást kizárja. Az esedékesség szerinti kielégítés ugyanis azt jelenti, hogy nyomban, ahogy felmerül az igény, teljesíteni kell, míg a határidőn túli besorolás szerint csak akkor kerülhet sor a teljesítésre, ha valamennyi határidőben érkezett követelés teljes kielégítése megtörtént és ezután még marad rá fedezet.
Mindezekre figyelemmel az "a" kategóriás igényekre nem lehet alkalmazni a határidőn belüli és határidőn túli megkülönböztetést, feltéve, ha azok az 1 éves jogvesztő határidő lejárta előtt előterjesztésre kerültek. Mivel pedig a felszámoló a hitelező jogfenntartó nyilatkozatát annak ellenére elfogadta hitelezői igénybejelentésnek, hogy az egységes bírói gyakorlat szerint jogfenntartó nyilatkozatot, a pénzkövetelés konkrét meghatározása nélkül nem lehet igénybejelentésnek tekinteni (EBH 2004.1049, Debreceni Ítélőtábla Fpkhf.III.30.291/2006/2.), az pedig az 1 éves határidő lejárta előtt megtörtént, vagyis kellő időben, így ilyen értelemben nem határidőn túliak az "a" pontos igények.
A Kúriának végül a "c" kielégítési kategóriába sorolt igényeknek a felszámoló által határidőn túl bejelentettként történt besorolását, illetve az eljárt bíróságok által határidőben bejelentettként való minősítését kellett megvizsgálnia.
A "c" pontos igények közül az 1 963 860 Ft baleseti járadékkülönbözet jogszerűségét a munkaügyi bíróság 2006. június 1. - 2008. december 31. közötti időszakra állapította meg, vagyis az igény a felszámolás kezdő időpontja előtt keletkezett, de részben a felszámolás alatti időszakra is vonatkozik, ezen utóbbi időtartamra eső összeg külön megbontva nem került meghatározásra. A 33 500 Ft/hó baleseti járadék, ami szintén "c" kategóriás igény, 2009. január 1-jétől folyósítandó, azaz a felszámolás kezdő időpontja utáni időponttól kötelezi az adóst.
A Kúria álláspontja szerint - a fentebb kifejtetteket alapul véve - a "c" pontos igényeken belül, a felszámolást megelőző időszakra vonatkozó rész, a felszámoló által hitelezői igénybejelentésként elfogadott jogfenntartó nyilatkozatra, illetve annak időpontjára tekintettel határidőn túl bejelentettnek minősül. A felszámolás időszakát érintő részében pedig nem került igazolásra, hogy annak bejelentése az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 40 napon belül megtörtént, így ennek hiányában szintén határidőn túl bejelentettnek minősül. A hitelező ugyanis csak állította - az ítélet jogerőre emelkedésének időpontjához viszonyítva - az igény határidőben történt bejelentését, de magát a bejelentést nem csatolta, a felszámoló pedig ellentmondásos nyilatkozatokat tett e körben. A kifogásra adott észrevételében azt közölte, hogy 2009. június 22-én történt meg a számszerűsítés, ugyanakkor a hitelezői igény visszaigazolásában több pontosításra hivatkozott, melyből több a jogerő időpontja és az 1 éves jogvesztő határidő közötti időre esik, de csak egy a 40 napon belüli időpont. Ezeket az okiratokat egyik fél sem terjesztette elő.
A Kúria kizárólag a rendelkezésre álló iratok alapján dönthet a Pp. 275. § (1) bekezdése értelmében, azok pedig nem támasztják alá a "c" kategóriás igények határidőn belüli besorolását.
A kifejtett indokokra tekintettel a felszámoló felülvizsgálati kérelme részben alapos volt, így a Kúria a jogerős végzést részben hatályon kívül helyezte és e körben a kifogást elutasította. Egyebekben a jogerős végzést hatályában fenntartotta.
A Pp. 270. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a felszámolót az Itv. 62. § (1) bekezdés i) pontja értelmében feljegyzett 30 000 Ft illetékből 24 000 Ft megfizetésére, melyet az illetékes állami adóhatóság felhívására kell teljesítenie.
Budapest, 2012. február 7.
dr. Török Judit sk. a tanács elnöke, dr. Hosszú Hedvig sk. előadó bíró, dr. Vezekényi Ursula sk. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.123/2012.)