adozona.hu
AVI 2013.8.89
AVI 2013.8.89
A számla tartalmi helytállóságának egyik követelménye, hogy a gazdasági esemény ténylegesen a számlában feltüntetett személyek között valósuljon meg [1992. évi LXXV. tv. 32., 35. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2006. évre általános forgalmi adó (áfa) adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés eredményeként a 2007. január 6. napján kelt határozatával a felperes terhére 10 014 000 Ft adókülönbözetet, és 4 590 000 Ft adóbírságot állapított meg.
A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2007. október 26. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indoko...
AVI 2013.8.89 A számla tartalmi helytállóságának egyik követelménye, hogy a gazdasági esemény ténylegesen a számlában feltüntetett személyek között valósuljon meg [1992. évi LXXIV. tv. 32., 35. §]
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2006. évre általános forgalmi adó (áfa) adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés eredményeként a 2007. január 6. napján kelt határozatával a felperes terhére 10 014 000 Ft adókülönbözetet, és 4 590 000 Ft adóbírságot állapított meg.A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2007. október 26. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolása szerint az elsőfokú hatóság az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 32. §-ának (1) bekezdés a) pontja, 35. §-ának (1) bekezdés a) pontja alapján jogszerűen nem fogadta el a P. Kft. (a továbbiakban: Kft.) által kibocsátott számlákat az adólevonási jog hiteles bizonylataként, mert a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként helytállóan állapította meg, hogy a számlákban megjelölt "Média megjelenés" és "Reklám megjelenés" szerződés szerint szolgáltatások a felperes és a Kft. között nem valósultak meg. A Kft. volt ügyvezetője (aki a céget megalakulásától 2006. május 19-éig önállóan képviselte) akként nyilatkozott, hogy a vitatott 22 db számlát - akkor is, amikor már nem volt ügyvezető - ő írta alá, azonban a bizonylatokban szereplő gazdasági tevékenységről nincs tudomása, a pénztárat nem kezelte, annak forgalmát nem ismerte, ügyvezetése alatt egyszer fizetett be és vett fel pénzt, a Kft. ügyvezetőjével egy alkalommal találkozott, a számlák ellenértékét nem vette át, tv társaságokkal, újságokkal semmilyen kapcsolata nincs, hirdetéseket nem vett fel, reklámfilmek gyártására szerződést nem kötött. A számlákat a Kft. megbízottja, vagy futár hozta el hozzá aláírásra.
A felperes keresetében a határozatok megváltoztatását illetve a hatályon kívül helyezésüket kérte. Állította, hogy a perbeli számlákra az adólevonás jogát jogszerűen gyakorolta, a gazdasági esemény során kellő körültekintéssel járt el. A per során tanúbizonyítási indítványt terjesztett elő, a tanúk meghallgatását az alperes ellenezte.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint helytállóan állapította meg az adóhatóság, hogy a perbeli számlák tartalmilag hiteltelenek, így azokra adólevonási jog nem alapítható.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra kötelezését kérte. Kérelme I. pontjában a "jogilag releváns tényállás"-t rögzítette, a II. pontban fejtette ki, hogy álláspontja szerint az ítélet az Áfa. tv. 44. §-ának (5) bekezdését sérti.
Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között, a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél által megjelölt jogszabály alapján vizsgálja felül [Pp. 272. §-ának (2) bekezdése, 275. §-ának (2) bekezdése]. A felperes szerint a jogerős ítélet az Áfa. tv. 44. §-ának (5) bekezdését sérti, további és más jogszabályhelyet a felülvizsgálati kérelme alapjaként a felperes nem jelölt meg.
Az adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből levonja azt az adóösszeget, amelyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatás-nyújtás során egy másik adóalany rá áthárított. az adólevonási jog - ha az adózás rendjéről szóló törvény másként nem rendelkezik - kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. Ilyen dokumentumnak minősül az adóalany nevére szóló számla, egyszerűsített számla, és számlát helyettesítő okmány [Áfa. tv. 32. §-ának (1) bekezdés a) pont, 35. § (1) bekezdés a) pont]. Az Sztv. 166. §-ának (2) bekezdése alapján a számviteli bizonylat adatainak alakilag, és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lennie.
A tartalmi helytállóság egyik követelménye, hogy a gazdasági esemény ténylegesen a számlában feltüntetett személyek között valósuljon meg. Az adóhatóság nem vitatta, hogy a számlákban megjelölt szolgáltatásokat teljesítették, azonban a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a gazdasági események nem a bizonylatokon szereplő felek között valósultak meg.
Az Áfa. tv. 44. §-ának (5) bekezdése szerint a számlában, az egyszerűsített számlában feltüntetett adatok valódiságáért a kibocsátó a felelős. A bizonylatban vevőként feltüntetett adóalany adózással kapcsolatos jogai nem sérülhetnek, ha az adóköteles tényállás kapcsán az a termékértékesítés, illetve szolgáltatásnyújtás körülményeit figyelembe véve kellő körültekintéssel járt el.
Az elsőfokú bíróságnak a kellő körültekintés körében értékelnie kellett felperesnek a perben előtárt valamennyi bizonyítékát, ugyanis a közigazgatási perben is a [Pp. 324. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazandó] Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. Az elsőfokú bíróság vizsgálta a közigazgatási iratokat, így Kft. volt ügyvezetőjének és az értékesítési vezetőjének nevezett személy nyilatkozatát, az érintett számlákat, szerződéseket, a cégnyilvántartás adatait, a felperes által mellékelt DVD és CD lemezek tartalmát, a Kft.-nek küldött felperesi leveleket, a Kft. egy levelét, a reklámanyagait, a felek perbeli nyilatkozatait, amelyek együttese aggálytalanul megalapozta döntését.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében részletes és pontos tényállást rögzített, idézte is a megfelelően alkalmazott jogszabályhelyeket, döntését bizonyítási eljárást követően hozta meg, amelyet a Pp. 221. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint alaposan megindokolt.
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékokat a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése alapján teljes körűen, a maguk összességében, okszerűen értékelve állapította meg, hogy felperes a perben olyan tényt, körülményt nem bizonyított, amely alapján az Áfa. tv. 44. §-ának (5) bekezdésében foglalt kellő körültekintés vonatkozásában megállapítható lenne.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Pp. 275. §-ának (1) bekezdése alapján a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye. Jogszabálysértést a megállapított tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése megalapozhat, ilyen jogsértést azonban a felülvizsgálati kérelem alapján a Legfelsőbb Bíróság nem állapított meg.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. V. 35.366/2009.)