adozona.hu
AVI 2013.7.82
AVI 2013.7.82
Az eladott és a vásárolt ingatlan forgalmi értékének kiszámítását követően a különbözet alapulvételével kell a haszonélvezeti jog értékét kiszámítani (1990. évi XCIII. tv. 72. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A III. r. felperes a 2006. március 9. napján megkötött adásvételi szerződéssel eladta az 1/1 arányú tulajdonában álló és I. r. felperes haszonélvezeti jogával terhelt 12606/0/A/9. helyrajzi számú, 60 m2 térmértékű, B., T. u. 32/9. szám alatti társasházi ingatlant 25 800 000 forint vételárért. A szerződés megkötésével egyidejűleg az I. r. felperes hozzájárult ahhoz, hogy az ingatlanon fennálló haszonélvezeti joga az ingatlan-nyilvántartásból törlésre kerüljön.
Az I. r. és II. r. felperes, min...
AVI 2013.7.82 Az eladott és a vásárolt ingatlan forgalmi értékének kiszámítását követően a különbözet alapulvételével kell a haszonélvezeti jog értékét kiszámítani (1990. évi XCIII. tv. 72. §)
A III. r. felperes a 2006. március 9. napján megkötött adásvételi szerződéssel eladta az 1/1 arányú tulajdonában álló és I. r. felperes haszonélvezeti jogával terhelt 12606/0/A/9. helyrajzi számú, 60 m2 térmértékű, B., T. u. 32/9. szám alatti társasházi ingatlant 25 800 000 forint vételárért. A szerződés megkötésével egyidejűleg az I. r. felperes hozzájárult ahhoz, hogy az ingatlanon fennálló haszonélvezeti joga az ingatlan-nyilvántartásból törlésre kerüljön.Az I. r. és II. r. felperes, mint haszonélvezeti jog vevő, továbbá a III. r. felperes, mint állagvevő a 2006. április 7. napján kelt, és a földhivatalhoz illetékkiszabás céljából 2006. április 10. napján bemutatott adásvételi szerződéssel megvásárolta a b.-i 20163/3 helyrajzi számon felvett, kivett lakóház udvar megnevezésű, B., H. u. 40. szám alatti ingatlant 40 000 000 forint vételárért.
Az I. r. felperest az elsőfokú hatóság jogelődje 362 forint illetékelőleg megfizetésére kötelezte, majd határozatát módosítva az előírt illetéket 7200 forintra felemelte, és előírta a különbözetként mutatkozó 6838 forint pótlását.
Az elsőfokú hatóság jogelődje a II. r. felperest fizetési meghagyásával 383 998 forint illeték megfizetésére kötelezte, majd ezt módosítva az előírt illetéket 403 200 forintra felemelte, a különbözet pótelőírásával egyidejűleg.
Az elsőfokú hatóság jogelődje a III. r. felperest 329 000 forint illeték megfizetésére kötelezte.
A fellebbezések folytán eljárt alperes I. r. felperest érintően az elsőfokú határozatot határozatával megváltoztatta, a kiszabott illeték összegét 83 040 forintra felemelte, egyben elrendelte a különbözet pótelőírását. A II. r. felperes kapcsán határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta, míg III. r. felperes vonatkozásában határozatában a kiszabott illeték összegét 484 400 forintra emelete fel, elrendelve a különbözet pótelőírását. A határozatok indokolásában utalt az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 21. § (1) és (8) bekezdésére, 23. §-ában foglaltakra, valamint az Itv. 72. §-ában rögzítettekre. Kiemelte, hogy az eladott ingatlanon kizárólag az I. r. felperesnek állt fenn haszonélvezeti joga, így a kedvezmények II. r. felperes esetében nem alkalmazhatóak.
Az alperes határozatait a felperesek keresettel támadták, hivatkozva arra, hogy az eladott és a vásárolt ingatlan forgalmi értékének különbözetéből, mint illetékalapból kiszámított illeték összege "állandó" (692 000 forint). Ennek összege független attól, hogy az ügyletben hányan vettek részt. Ez az illeték oszlik meg a tulajdonos és a vagyoni értékű jogok szerzői között.
A megyei bíróság a keresetet nem találta alaposnak, azt elutasította. Jogerős ítéletében idézte az Itv. 21. § (5) és (8) bekezdésében foglaltakat, rámutatva, hogy az alperes az I. és III. r. felperes esetében azokat helyesen alkalmazta, esetükben ugyanis csak így érvényesíthető a cserét pótló vételi kedvezmény. A határozatokból megállapítható, hogy az alperes az illeték alapjául a két lakás forgalmi értékének különbözetét, azaz 14 200 000 forintot vette alapul, majd számolta ki az Itv. 72. §-a alapján az I. r. felperes haszonélvezeti jogának értékét, és az illetéket az Itv. 21. § (1) bekezdése és 23. §-a szerint arányosan szabta ki. A III. r. felperest, mint tulajdonost a haszonélvezeti jog értékével csökkentett értékkülönbözet után kötelezte a vagyonátruházási illeték megfizetésére az Itv. 21. § (1) és (3) bekezdésében foglaltak szerinti arányosítással.
A II. r. felperes az eladott lakáson haszonélvezeti joggal nem rendelkezett, az, az ingatlanvásárlással egyidejűleg került megalapításra. Az alperes az Itv. 20. § (1), (3) bekezdése és az Itv. 72. § figyelembevételével számította ki az illeték mértékét. Az Itv. 21. §-ában foglalt kedvezményszabályok esetében nem voltak alkalmazhatók, mivel a haszonélvezeti jog a vétellel került megalapításra. A II. r. felperesnek az eladott lakáson vagyoni értékű joga nem volt.
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó felperesek kérték a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetüknek helyt adást. Álláspontjuk szerint, a jogerős ítélet az Itv. 20. § (1) bekezdésébe, valamint az Itv. 21. § (1) és (5) bekezdésébe ütközik. A megyei bíróság a fizetendő illeték összegét személyenként, de összességében is tévesen határozta meg. A három személyre történő illetékfizetés kiszámítása egymástól nem választható el. Egy adásvételi szerződés esetében egyféle illetékkiszabásra kerülhet sor, amelynek összességében azonos eredményt kell hoznia.
Az adóhatóság az Itv. 72. § (4) bekezdés c) pontjának alkalmazásával, az arányosítási megosztással felülírta az Itv. 20. § (5) bekezdését, megnövelve ezzel a perbeli ügylet összes illetékének az alapját. A felperesek felülvizsgálati kérelmükben részletes számításokkal támasztották alá álláspontjukat.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság előre bocsátja, hogy a megyei bíróság a tényállást helytállóan állapította meg, és abból mind a tulajdonjog, mind a haszonélvezeti jog felperesek által történt megszerzése és az ahhoz kapcsolódó illetékviselési kötelezettség tekintetében helytálló következtetést vont le.
A megvásárolt ingatlanon a III. r. felperes tulajdonjogot, míg az I. és II. r. felperes haszonélvezeti jogot szerzett. Az illeték meghatározásánál nem hagyható figyelmen kívül, hogy az eladott ingatlan III. r. felperes tulajdonában állt, azt kizárólag az I. r. felperes haszonélvezeti joga terhelte. Az eladott és a vásárolt ingatlan forgalmi értéke a közigazgatási és a peres eljárásban nem volt vitás, mindez azonban nem jelentheti azt, hogy az illeték kiszabására - a ténybeli eltérésekre alapozottan - ne különbözőképpen kerülhessen sor.
Az Itv. 21. § (8) bekezdése kimondja, lakástulajdonok egymás közötti cseréje, illetőleg az (5) bekezdésben említett adásvétele esetén, ha az elcserélt, illetőleg eladott lakástulajdont haszonélvezet, használat joga terhelte és a tulajdonszerzéssel egyidejűleg ugyanennek a jogosultnak a javára a tulajdonos a korábbival azonos jogot alapít, a jog szerzője a forgalmi értékek különbözete alapján számított vagyoni értékű jog értéke, a tulajdonos pedig e jog számított értékével csökkentett értékkülönbözet után fizeti a visszterhes vagyonátruházási illetéket. Az itt rögzített kedvezmény csak az I. és III. r. felperes esetében alkalmazható, ugyanis a II. r. felperesnek az eladott lakáson haszonélvezeti joga nem volt.
A Legfelsőbb Bíróság osztja azon alperesi és megyei bírósági álláspontot, miszerint az eladott és a vásárolt ingatlan forgalmi értékének kiszámítását követően a különbözet alapulvételével kell a haszonélvezeti jog értékét az Itv. 72. §-ában meghatározottak szerint kiszámítani. A III. r. felperes esetében az illetékalap úgy határozható meg, hogy a forgalmi értékkülönbözetből a haszonélvezeti jog értéke levonásra kerül. Az Itv. 21. § (1) bekezdése és 23. §-a szerinti arányosításra csak az I. és III. r. felperes tekintetében kerülhet sor, a II. r. felperes esetében az Itv. 20. § (1) és (4) bekezdését kell alkalmazni, lévén a haszonélvezet alapítására a visszterhes vagyonszerzéssel egyidejűleg került sor. A haszonélvezeti jog értékét az Itv. 72. § (1) bekezdése és (4) bekezdés a) pontja alapulvételével kellett meghatározni, szem előtt tartva a (4) bekezdés c) pontjában szabályozott arányosítást. E szerint a haszonélvezeti jog értéke a felperesek között olyan arányban oszlik meg, amilyen arányú az életkoruk szerint számított vagyoni értékű jog értéke a teljes haszonélvezeti jog értékéhez viszonyítottan.
A jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a fentiek alapulvételével a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. VI. 35.340/2009.)