adozona.hu
AVI 2013.7.80
AVI 2013.7.80
Az adóhatóság az adózó által előadott tények valóságtartalmát, az adó megállapításához való jog elévülési idejét megelőző időszakra vonatkozóan is vizsgálhatja (2003. évi XCII. tv. 109. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 2001-2005. adóévekre vonatkozóan személyi jövedelemadó adónemben folytatott le ellenőrzést, melynek eredményeként határozatával 3 248 878 Ft adókülönbözetet, 1 624 439 Ft adóbírságot és 1 492 786 Ft késedelmi pótlékot állapított meg. Kifejtette, hogy a felperesnek a vizsgált időszakban nem volt akkora jövedelme, hogy veszteségét finanszírozni tudta volna. Ezért az adóhatóság eltitkolt bevételt vélelmezett, amelyet az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. ...
AVI 2013.7.80 Az adóhatóság az adózó által előadott tények valóságtartalmát, az adó megállapításához való jog elévülési idejét megelőző időszakra vonatkozóan is vizsgálhatja (2003. évi XCII. tv. 109. §)
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 2001-2005. adóévekre vonatkozóan személyi jövedelemadó adónemben folytatott le ellenőrzést, melynek eredményeként határozatával 3 248 878 Ft adókülönbözetet, 1 624 439 Ft adóbírságot és 1 492 786 Ft késedelmi pótlékot állapított meg. Kifejtette, hogy a felperesnek a vizsgált időszakban nem volt akkora jövedelme, hogy veszteségét finanszírozni tudta volna. Ezért az adóhatóság eltitkolt bevételt vélelmezett, amelyet az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 108. § (1) és (2) bekezdései, illetve (3) bekezdés c) pontja alapján becsléssel állapított meg. A felperes a veszteség finanszírozására fedezetként menyasszonytáncból befolyt összegre, ifjúsági takarékbetétre, Lakáskassza megtakarításra, holland baráti kölcsönre hivatkozott, melyet az adóhatóság az Art. 109. § (3) bekezdése alapján nem fogadott el.Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot az indokolás megváltoztatásával helybenhagyta azzal, hogy a becslés alkalmazása a jogszabályi feltételek alapján történt.
A felperes keresetében az Art. 97. § (4) és (6) bekezdéseinek megsértésére hivatkozott, az alperes az Art. ellenőrzésre és becslésre vonatkozó előírásait megszegve és mellőzve hozta meg megállapításait.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú hatóságot új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezte. A tényállás tisztázása és bizonyítása körében hivatkozott az Art. 97. § (4) és (6) bekezdéseire. Megállapította, hogy az alperes az ellenőrzésről készült jegyzőkönyvhöz 2. szám alatt csatolt mellékletben nem szerepeltette a felperesnek gyermeke után folyósított családi pótlék összegét. A Fundamenta Lakáskassza tájékoztatásából megállapította, hogy lakástakarékossági szerződés alapján a felperesnek 1 240 000 Ft-ot utaltak ki, melyet az alperes szintén nem vett figyelembe felperesi bevételként, noha a felperes a kiutalt összeget nem költötte ingatlanvásárlásra, az szabadon rendelkezésére állt. Az elsőfokú bíróság utalt arra is, hogy az alperes képviselője a 2008. november 25-i tárgyaláson ezen két tételt úgy tekintette, mint amelyek figyelembevételével az alperesi határozatok összegszerűsége változna.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítélete ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének teljes körű elutasítását. Hivatkozott arra, hogy a családi pótlékot a felperes bevételei között már figyelembe vette. A lakás-előtakarékossági szerződés alapján kiutalt összeg célhoz kötött megtakarítás, az szabadon nem használható fel, hiszen a jogalkotó egyedülálló támogatási rendszert dolgozott ki, meghatározva az igénybevétel szigorú jogszabályi feltételeit.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem nyújtott be.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az Art. 109. § (1) bekezdése, melynek értelmében, ha az adóhatóság megállapítása szerint az adózó vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, az adóhatóság az adó alapját becsléssel állapítja meg. Ez esetben - figyelemmel az ismert és adóztatott jövedelmekre is - az adóhatóságnak azt kell megbecsülnie, hogy a vagyongyarapodás és az életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre volt szüksége.
A becslési eljárás az Art. 108. § (1) bekezdése alapján olyan bizonyítási módszer, amely a törvényeknek megfelelő, a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapját valószínűsíti. A (2) bekezdés értelmében az adóhatóság bizonyítja, hogy a becslés alkalmazásának a feltételei fennállnak, továbbá azt, hogy a becslés alapjául szolgáló adatok, tények, körülmények, valamint a becslés során alkalmazott módszerek az adó alapját valószínűsítik.
Az Art. 109. § (1) bekezdése alapján az adóhatóságnak kell bizonyítani a becslési eljárás alkalmazásának fennállását, majd ezt követően az Art. 109. § (3) bekezdése alapján a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést, az adózó hitelt érdemlő adatokkal igazolhatja. Az adóhatóság az adózó által előadott tények, adatok valóságtartalmát, az adó megállapításához való jog elévülési idejét megelőző időszakra vonatkozóan is vizsgálhatja, ha az adózó állítása szerint vagyongyarapodásának forrása ezen időszakban keletkezett. A bizonyítás lényege, hogy most már az adózó érdekkörébe áll, hogy hitelt érdemlő adatokkal igazolja a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést. Ennek elmaradása, vagy sikertelensége az adózó hátrányára esik.
A perbeli esetben a felperes már a közigazgatási eljárásban hivatkozott menyasszonytáncból származó bevételre, ifjúsági takarékbetétre, Lakáskasszából származó bevételre, holland baráti kölcsönre, de az adóhatóságok ezeket nem fogadták el.
Az elsőfokú bíróság is vizsgálta a perben a felperes által hivatkozottakat és a Pp. 221. § (1) bekezdése alapján részletes indokát adta annak, hogy miért fogadta el részben azokat (családi pótlék, Fundamenta Lakáskassza). A felülvizsgálati eljárásban - annak rendkívüli perorvoslati jellegéből adódóan - a tényállás vitatására, módosítására, és a bizonyítékok újraértékelésére vagy felülmérlegelésére nincs lehetőség. Erre csak akkor van mód, ha a jogerős határozatot hozó bíróság tényállást nem állapított meg, vagy a megállapított tényállás hiányos, iratellenes, illetve a bizonyítékokat kirívóan okszerűtlenül mérlegelte.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint azonban az elsőfokú bíróság a fenti hibáktól mentesen állapította meg az ügy alapját képező tényállást, és a bizonyítékok mérlegelésénél sem volt tapasztalható kirívóan okszerűtlen mérlegelés, így nem volt jogi lehetőség annak újraértékelésére, felülmérlegelésére.
Az alperes hivatkozásával szemben, a közigazgatási iratok közt elfekvő ellenőrzési jegyzőkönyv 2. mellékletéből nem állapítható meg egyértelműen, hogy az adóhatóság a felperest megillető családi pótlékot a bevételek közt elszámolta volna.
Az alperes arra ugyan helytállóan hivatkozott, hogy a lakás-előtakarékossági konstrukció alapján a felperes célhoz kötött bevételhez jutott. Arra azonban nincs adat, hogy ezt a felperes lakásvásárlásra, lakásfelújításra fordította volna, így az rendelkezésére állt. Ha nem célhoz kötötten használta fel, az indokát adhatja a szerződés felbontásának, és az összeg visszakövetelésének, de jelen eljárásban azt lehetett megállapítani, hogy a kiadásait ebből is fedezhette. Önmagában a céltól eltérő felhasználás nem indokolhatja, hogy a bevételek közt ezt ne lehetne figyelembe venni.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.341/2009.)