adozona.hu
AVI 2013.7.77
AVI 2013.7.77
Közvetített szolgáltatás esetén az adóalany vevője és nyújtója is a szolgáltatásnak (1990. évi C. tv. 52. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes több biztosító társasággal határozatlan időre szóló együttműködési megállapodást kötött, amelyek a biztosítók termékeinek, szolgáltatásainak terjesztéséről, az alkusz, és a biztosító jogairól és kötelezettségeiről, a díjazás feltételeiről, az ügyrendi megállapodásról szóltak.
A felperes különböző társaságokkal és egyéni vállalkozókkal is kötött határozatlan időre szóló megbízási szerződéseket a biztosító társaságok ajánlatainak értékesítésére. E megbízási szerződések rögzítették, ...
AVI 2013.7.77 Közvetített szolgáltatás esetén az adóalany vevője és nyújtója is a szolgáltatásnak (1990. évi C. tv. 52. §)
A felperes több biztosító társasággal határozatlan időre szóló együttműködési megállapodást kötött, amelyek a biztosítók termékeinek, szolgáltatásainak terjesztéséről, az alkusz, és a biztosító jogairól és kötelezettségeiről, a díjazás feltételeiről, az ügyrendi megállapodásról szóltak.A felperes különböző társaságokkal és egyéni vállalkozókkal is kötött határozatlan időre szóló megbízási szerződéseket a biztosító társaságok ajánlatainak értékesítésére. E megbízási szerződések rögzítették, hogy a megbízottak munkájukat minden esetben a felperes irányításával végzik.
A felperes ez utóbbiak részükre kifizetett jutalékot közvetített szolgáltatásként számolta el, amellyel csökkentette az iparűzési adó alapját.
Az adóhatóság a felperesnél 2002-2006. évekre helyi iparűzési adónemben bevallások utólagos ellenőrzésére irányuló vizsgálatot végzett.
A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban a felperes terhére 664 200 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet írt elő, kötelezte adóbírság megfizetésére, késedelmi pótlék felszámításától eltekintett.
A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az alperes érdemi döntését a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (továbbiakban: Htv.) 39. § (1) bekezdésében, 52. § 40. pontjában, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 89. §-ában, a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény, valamint az annak hatályba lépését megelőzően érvényes 1995. évi XCVI. törvény (továbbiakban: Bit.) szabályaira alapította.
Az alperes határozatát azzal indokolta, hogy a biztosítás közvetítői tevékenységnél nem lehet beszélni eredménykötelemről, a vállalkozási szerződés pedig eredménykötelem. A felperes megrendelőjével és alvállalkozójával nem állt vállalkozási szerződéses kapcsolatban, a közvetített szolgáltatás három részt vevős kapcsolatot feltételez (megrendelő, vállalkozó, megbízott). A biztosítási konstrukciónál a megrendelő a biztosítást kötő fél, aki a felperesnél egyáltalán nem jelenik meg szerződő félként. A felperes számláiban közvetítői jutalék, jutalék, és biztosítás közvetítés szerepel. A jutalék azonban egyfajta teljesítménybér, és nem olyan szolgáltatás, amit változatlan formában közvetíteni lehetne. A felperes által csatolt szerződésekből és számlákból megállapíthatóan nincs olyan szolgáltatás, amely változatlan formában továbbszámlázottnak minősülhetne, és közvetített szolgáltatás jogcímén adóalap csökkentő tételként elfogadható lenne. A számlák egyébként is csak 2005. január hónaptól tartalmazzák a "közvetített szolgáltatást tartalmaz" megjegyzést, ami eleve kizárja az ezt megelőző időszaki elszámolhatóságot.
Az alperes hivatkozott arra is, hogy az elsőfokú adóhatóság a 2003. évi XCII. törvény 1. § (7) bekezdésének megfelelően minősítette a gazdasági eseményeket.
A felperes a keresetében az alperes határozatának megváltoztatását, a terhére 2005-2006. évre előírt 245 700 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözet, és az ehhez kapcsolódó adóbírság törlését kérte. Azzal érvelt, hogy az iparűzési adó alapját jogszerűen csökkentette a közvetített szolgáltatások ellenértékével. Az alperes tévesen állapította meg a jogügyletben szereplő feleket, és ezek minőségét, és arra hivatkozott, hogy a biztosító, a közte és az alvállalkozók között létrejött jogviszony megalapozta elszámolásának helyességét. Hivatkozott a Ptk. 389. § g) pontjára azzal, hogy jelen ügyben az eredmény a biztosítás közvetítése volt a biztosító felé. A közte és alvállalkozói közötti szerződés pedig tartalmazta mindazokat a feltételeket, amelyek lényegesek (szolgáltatás tárgya, díjazás összege, teljesítés). Kifejtette, hogy az alvállalkozó, a biztosító és közte létre jött hármas ügyletben a szolgáltatásért jár a díjazás, közöttük egy speciális eredménykötelem állt fenn. A szerződés valódi tartalma pedig nem a biztosítási jogviszony nyújtása, hanem a biztosítási jogviszonyt kötni szándékozók felkutatása, és ezen személyek biztosítók felé történő közvetítése volt. Jogi álláspontjának alátámasztásaként hivatkozott az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 86. § (1) bekezdésére is.
Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte.
A megyei bíróság a felperes keresetét elutasított, jogi álláspontja a következő volt:
Az áfára vonatkozó jogi szabályozás nem alkalmazható a helyi iparűzési adóra. Adóalapot csökkentő tétel elszámolásra csak akkor kerülhet sor, ha a számlázott szolgáltatás megfelel a Htv. 52. § 40. pontjában rögzített közvetített szolgáltatásra vonatkozó törvényi követelményeknek. A perbeli esetben azonban a felperes és a biztosítók között létre jött szerződésekből nem derül ki a közvetítés lehetősége. Egyetlenegy szó sem esik arról, hogy a felperes tevékenységéhez saját erőforráson kívül ügynököket kíván igénybe venni, és azt változatlan formában, de nem változatlan áron a biztosító felé kívánja továbbértékesíteni.
A felperes és a megbízottjai közötti szerződésből kitűnően a megbízottak tevékenysége egyfajta piackutató tevékenységnek minősíthető, mely a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 3. § (7) bekezdés 1) pontja szerinti igénybe vett szolgáltatásnak minősül. A Bit. szabályai értelmében az alkusz a biztosítási szerződés megkötését készíti elő, tevékenysége kiterjedhet a megbízó képviseletében a szerződés megkötésére, a megbízó igényeinek érvényesítésében történő közreműködésre. Ebben a szerződési konstrukcióban azonban a megbízó a potenciális ügyfél. A felperes által biztosítókkal megkötött szerződésekből megállapíthatóan a felperes jutaléka a biztosítási díj megérkezésekor vált esedékessé, és elszámolására havi rendszerességgel került sor, ezért a jutalék teljes összegéhez előbb a felperes jutott hozzá, és az általa igénybe vett megbízottakkal csak később, a jutalék átvételét követően számolhatott el. Ebből pedig az következik, hogy a felperes által biztosítók felé kiállított számlák nem tartalmazhattak megbízottak felé történő kifizetéseket, semmilyen értéket nem számlázhattak tovább, mivel a felperes részéről ekkor a megbízottak felé még nem került sor kifizetésre. A felperes ezért alaptalanul hivatkozott arra, hogy az általa adóalap csökkentőként érvényesített elszámolás megfelelt volna a közvetített szolgáltatás feltételeinek.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát.
Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg a Htv. 50. § 40. pontjában foglaltaknak. Hivatkozott arra is, hogy a biztosítók felé általa kiállított számlák tartalmazták azokat a tételeket is, amelyeket a biztosítók jóváírásait követően ő fizetett ki megbízottai felé.
Az alperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati eljárás során nincs helye bizonyítás felvételének, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek, a Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésére álló iratok alapján dönt. [Pp. 275. § (1) bekezdése, BH 2002/29.]
Ítéleti tényállás kapcsán jogszabálysértés csak akkor állapítható meg, ha az iratellenes, hiányos, avagy téves, okszerűtlen, a logika szabályainak ellentmondó tényeket, ténybeli következtetéseket rögzít. Nem állapítható meg iratellenesség azon a címen, hogy a fél jogi álláspontja valamely bizonyíték bizonyító ereje tekintetében nem azonos a bíróságéval, ez ugyanis nem iratellenességre utal, hanem a bizonyítékok felülmérlegelésére irányul, amire a rendkívüli jogorvoslati eljárásban nincs lehetőség.
A felperesi érveléssel ellentétben az ítéleti tényállás kapcsán jogszabálysértés nem állapítható meg, az ugyanis teljes körűen és az iratokkal egyezően rögzíti a szerződések tartalmát.
A Htv. 52. § 40. pontja szerint a közvetített szolgáltatás értéke: az adóalany által saját nevében vásárolt és a harmadik személlyel (a megrendelővel) írásban kötött szerződés alapján, a szerződésben rögzített módon részben, vagy egészben, de változatlan formában továbbértékesített, továbbszámlázott szolgáltatás értéke. Közvetített szolgáltatásnál az adóalany vevője és nyújtója is a szolgáltatásnak. Az adóalany a vásárolt szolgáltatást részben vagy egészben közvetíti úgy, hogy a megrendelővel kötött szerződésből a közvetítés lehetősége, a számlából a közvetítés ténye, vagyis az, hogy az adóalany nemcsak a saját, hanem az általa vásárolt szolgáltatást is értékesíti változatlan formában, de nem feltétlenül változatlan áron, egyértelműen megállapítható. Ide sorolandó továbbá a közvetített szolgáltatások közé nem tartozó, az adóalany által továbbszámlázott olyan alvállalkozói teljesítés értéke, amelynek végzése során az adóalany mind megrendelőjével, mind alvállalkozójával a Ptk. szerinti - írásban kötött vállalkozási szerződéses kapcsolatban áll, feltéve, hogy azzal az adóalany a 36. pont szerint eladott áruk beszerzési értékeként, vagy a 37. pont szerint anyagköltségként nettó árbevételét nem csökkentette.
Az előzőekben ismertetettekből következik, hogy a közvetített szolgáltatásnak, illetve elszámolhatóságának konjunktív feltételei vannak (a szerződésből ki kell tűnnie a közvetítés lehetőségének, a számlákból megállapíthatónak kell lennie a közvetítés tényének, és a közvetítésnek változatlan formában kell végbemennie).
Osztja a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság jogi álláspontját a tekintetben, hogy a felperes által kötött szerződések nem eredménykötelmek, így nem minősülhetnek vállalkozási szerződésnek, és a tekintetben is, hogy a felperes és megbízottai között létre jött tevékenység egyfajta piackutató tevékenység volt.
A biztosító társaságok az alkusz és az ügynök eredményes munkáját jutalékkal honorálták és jutalékot fizetett az alkusz is megbízottainak a megkötött szerződésekben rögzített feltételek alapján. A szerződésekben rögzítésre került, hogy a jutalék kifizetésére milyen biztosítás kötése alapján hány százalékban és mikor kerülhet sor.
A felperes által számlázott és kifizetett, közvetített szolgáltatásként figyelembe vett összeg a megkötött biztosítások után járó, annak meghatározott része alapján százalékban előírt juttatás, tehát nem egy szolgáltatás, amit változatlan formában lehetett vagy lehetett volna közvetíteni. A végzett szolgáltatás után az előzetes megállapodás alapján kifizetett díj pl. egy meghiúsult szerződés esetén visszaírásra kellett hogy kerüljön. (Közvetített szolgáltatás esetén egy kiszámlázott tétel visszaszámlázása nem értelmezhető.)
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapított meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. V. 35.336/2009.)