adozona.hu
AVI 2013.7.74
AVI 2013.7.74
Szolgáltatás hiányában nem hiteles a használatról kiállított számla (1992. évi LXXIV. tv. 32., 35. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél általános forgalmi adó (áfa) adónemben, 2006. januártól - júniusig terjedő időszakra megtartott bevallások utólagos vizsgálatára irányuló (megismételt) ellenőrzés eredményeként a 2006. június 16. napján kelt határozatával a felperest 648 000 Ft adókülönbözet, 177 000 Ft adóbírság és 61 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.
A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2008. ok...
AVI 2013.7.74 Szolgáltatás hiányában nem hiteles a használatról kiállított számla (1992. évi LXXIV. tv. 32., 35. §)
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél általános forgalmi adó (áfa) adónemben, 2006. januártól - júniusig terjedő időszakra megtartott bevallások utólagos vizsgálatára irányuló (megismételt) ellenőrzés eredményeként a 2006. június 16. napján kelt határozatával a felperest 648 000 Ft adókülönbözet, 177 000 Ft adóbírság és 61 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2008. október 3-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolása szerint a Gy., Sz. u. 22. szám alatti helyiség bérleti jogát magánszemélyek 1994. évben az Állami Vagyonügynökségtől megszerezték, amely bérleti jogot az általuk alapított T. Kft. a Gy. megyei jogú Város Polgármesteri Hivatal Lakás és Helyiség Irodájának (a továbbiakban: Iroda) elismerésével 1995-től jogutódként folytatta. A T. Kft. 2002-ben megalapította a felperest, megállapodásban az általa bérelt ingatlant a felperes rendelkezésére bocsátotta, és havonkénti bontásban bérleti díjat számlázott a felperes felé. A számlák áfa tartalmát a 2006. I. és II. negyedévre benyújtott áfa bevallásaiban a felperes levonható adóként szerepeltette.
Az Iroda 2003. január 16-án értesítette Vagyonkezelési Csoportját, hogy a helyiség bérleti jogának jogutódja a felperes, ezért felkérte a bérleti szerződés módosítására. Az Iroda Vagyonkezelési Csoportja, mint bérbeadó és a felperes, mint bérlő 2003. január 16-án az önkormányzat tulajdonában lévő üzlethelyiségre vonatkozóan helyiségbérleti szerződést kötöttek egymással, amely szerint a felperes bérbe vette és 100%-ban maga használja a helyiséget.
Az alperes - a kiskereskedelmi, a vendéglátóipari és fogyasztási szolgáltató tevékenységet végző állami vállalatok vagyonának privatizálásáról (értékesítéséről, hasznosításáról) szóló 1990. évi LXXIV. törvény 13. §-ának (3) bekezdése, a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Ltv.) 41. §-ának (1)-(2) bekezdései, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. §-ának (7) bekezdése, az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 32. §-ának (1) bekezdése, 35. §-ának (1) bekezdése, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 165. §-ának (2) bekezdése, 166. §-ának (2) bekezdése alkalmazásával - megállapította, hogy a T. Kft., miután nem rendelkezett az önkormányzati ingatlan bérleti jogával, nem volt jogosult az ingatlan használati jogának mellékszolgáltatásként történő nyújtására, és számlázására. A T. Kft. olyan szolgáltatásról állított ki tehát számlákat, amelyeket a valóságban nem nyújtott, ezért a számlái nem hiteles bizonylatok és azok alapján adólevonási jog nem gyakorolható.
A felperes keresetében a határozatoknak elsődlegesen a megváltoztatását, az adókülönbözet és a járulékok törlését, másodlagosan a hatályon kívül helyezését és az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését kérte. Állította, hogy a T. Kft. és közötte a helyiség bérleti joga tekintetében nem történt bérleti jog értékesítés, ezáltal jogutódlás, amelyek hiányában valós gazdasági eseményről kerültek kiállításra a vitatott számlák.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az első- és másodfokú határozatot hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. Indokolása szerint az Ltv. 41. §-ának (2) bekezdése, a felperesi alapító okirat, a T. Kft.-vel kötött megállapodása együttes értelmezésével azt állapította meg, hogy a felperes a bérleti jog tekintetében nem jogutódja a T. Kft.-nek. A helyiségnek a rendelkezésére bocsátásával így a T. Kft. szolgáltatást nyújtott, amelyről számlát bocsáthatott ki, annak áfa tartalmát pedig a felperes jogszerűen helyezte levonásba.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság téves döntésével megsértette az Ltv. 41. §-ának (1)-(2) bekezdéseit, az Áfa. tv. 32. §-ának (1) bekezdését, 35. §-ának (1) bekezdését. Lényegében megismételte és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A felperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
A felek között nem volt vitatott, hogy a T. Kft. milyen eljárás és jogszabályhelyek alapján vált a perbeli helyiség bérlőjévé, illetve, hogy mit tartalmaz a felperes alapító okirata, a T. Kft.-vel kötött megállapodása, és az Iroda Vagyonkezelési Csoportjával létrejött bérleti szerződése.
A T. Kft.-nek, a felperesnek és az Iroda Vagyonkezelési Csoportjának a magatartása, eljárási cselekményei tényeket keletkeztettek, amelyek együttese alkotja a perbeli tényállást. A helyiség tulajdonosa Gy. megyei jogú Város Önkormányzata, bérlője a T. Kft. volt, majd az Iroda Vagyonkezelési Csoportjával megkötött bérleti szerződés alapján 2003. január 16-tól a felperes lett. A helyiségbérleti szerződést a felperes, mint a T. Kft. jogutóda kötötte meg, és nincs a perben semmilyen adat, irat, hivatkozás arra vonatkozóan, hogy a felperes által az ingatlan bérbeadójával megkötött bérleti szerződés, annak valamely része semmis, érvénytelen lenne, azt bárki hatóság vagy bíróság előtt megtámadta volna.
Az a tény, hogy 2003. január 16-tól felperes az üzlethelyiség egyedüli bérlője, azt is eredményezte, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 434. §-ában, a Ltv.-ben meghatározott, a bérlőt megillető jogok jogosultjává vált, ugyanakkor a volt bérlőt e jogok már nem illették meg. Az Ltv. hatálya az 1. § (1) bekezdés alapján kiterjed a nem lakás céljára szolgáló helyiségekre is, és a 2. § (2) bekezdése szerint bérleti szerződés alapján a bérbeadó köteles a lakást a bérlő használatába adni, a bérlő pedig a lakás használatáért, továbbá a szerződés keretében a bérbeadó által nyújtott szolgáltatásért lakbért fizetni. E jogszabályhely alapján a T. Kft. 2006. I. és II. negyedévben, amikor már nem volt bérlője az ingatlannak, azzal már nem rendelkezhetett, azt a felperesnek használatba nem adhatta, a felperes pedig a saját maga által megkötött bérleti szerződés alapján saját maga rendelkezett az üzlet használati jogával.
Az alperes helytállóan állapította meg, hogy a perbeli nem lakás céljára szolgáló helyiség használatára vonatkozóan a T. Kft. 2006. I. és II. negyedévben a felperes részére szolgáltatást (bérleti jog és jogviszony hiányában) nem nyújtott, a felperes e szolgáltatást ténylegesen igénybe nem vette (saját maga rendelkezett a használati joggal), ezért hiteltelenek a használatról kiállított számlák. A felperes a határozatokban tételesen meghatározott nem hiteles számlákra adólevonási jogot nem alapíthat. Az elsőfokú bíróság ellentétes álláspontja téves.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Kfv. V. 35.346/2009.)