ÍH 2013.85

PÁLYÁZAT KIÍRÓJÁNAK ELŐZETES TÁJÉKOZTATÁSI KÖTELEZETTSÉGE AZ AJÁNLATI BIZTOSÍTÉK SZABÁLYAIRÓL, SORSÁRÓL - AJÁNLATI BIZTOSÍTÉK JOGI JELLEGE - AJÁNLATI BIZTOSÍTÉK ÉS BÁNATPÉNZ KÜLÖNBÖZŐSÉGE Jogszabályi rendelkezés hiányában a pályázat kiírója köteles az ajánlati biztosíték sorsát, szabályait a pályázati kiírásban vagy a pályázati dokumentációban előre közölni a pályázókkal. Ennek hiányában akkor sincs jogcíme annak megtartására, ha az ajánlattevő alapos ok nélkül zárkózik el a szerződés megkötésétől [Cstv. 51

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A 2007. augusztus 28-án benyújtott hitelezői kérelemre indult eljárásban az adós felszámolásának közzétételére a Cégközlönyben 2008. január 14-én került sor, amely egyben a felszámolás kezdőnapja is. A bíróság felszámolóként a B. Befektetési és Tanácsadó Zrt. felszámoló szervezetet jelölte ki.
A felszámoló 2011. június 16-án a Cégközlönyben nyilvános pályázati felhívást tett közzé az adós követeléseinek értékesítésére 30 000 000 forint összegű irányáron, a felhívás szerint a pályázóknak 3 00...

ÍH 2013.85 PÁLYÁZAT KIÍRÓJÁNAK ELŐZETES TÁJÉKOZTATÁSI KÖTELEZETTSÉGE AZ AJÁNLATI BIZTOSÍTÉK SZABÁLYAIRÓL, SORSÁRÓL - AJÁNLATI BIZTOSÍTÉK JOGI JELLEGE - AJÁNLATI BIZTOSÍTÉK ÉS BÁNATPÉNZ KÜLÖNBÖZŐSÉGE
Jogszabályi rendelkezés hiányában a pályázat kiírója köteles az ajánlati biztosíték sorsát, szabályait a pályázati kiírásban vagy a pályázati dokumentációban előre közölni a pályázókkal. Ennek hiányában akkor sincs jogcíme annak megtartására, ha az ajánlattevő alapos ok nélkül zárkózik el a szerződés megkötésétől [Cstv. 51. § (1) és (2) bek., 237/2009. (X. 20.) Korm. r. 2. § (4) és (5) bek., Ptk. 320. § (2) bek.].
A 2007. augusztus 28-án benyújtott hitelezői kérelemre indult eljárásban az adós felszámolásának közzétételére a Cégközlönyben 2008. január 14-én került sor, amely egyben a felszámolás kezdőnapja is. A bíróság felszámolóként a B. Befektetési és Tanácsadó Zrt. felszámoló szervezetet jelölte ki.
A felszámoló 2011. június 16-án a Cégközlönyben nyilvános pályázati felhívást tett közzé az adós követeléseinek értékesítésére 30 000 000 forint összegű irányáron, a felhívás szerint a pályázóknak 3 000 000 forint összeget kellett ajánlati biztosítékként befizetniük. A pályázat bontásáról készült közjegyzői jegyzőkönyv szerint két érvényes pályázat érkezett. A felszámoló a kifogással élő ajánlatát fogadta el, és erről e-mailben 2011. július 8-án értesítette a kifogással élőt, megküldve részére a szerződéstervezetet is. A kifogással élő jogi képviselője szabadságára hivatkozva határidőt kért a szerződésre vonatkozó észrevételei megtételére, majd törvényes képviselője 2011. július 19-én a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvényre (Hpt.) hivatkozva arról tájékoztatta a felszámolót, hogy a megkötendő engedményezési szerződés felügyeleti engedélyköteles tevékenység végzését eredményezi, ezért a Ptk. 200. § (1) bekezdése szerint jogszabályba ütközik, tehát semmis. Mindezekre tekintettel a szerződéskötéstől el­-állt, és kérte az ajánlati biztosítékként megfizetett 3 000 000 forint visszautalását.
A felszámoló válaszában arról tájékoztatta a kifogással élő jogi képviselőjét, hogy a hivatkozott, illetve csatolt PSZÁF állásfoglalások az adós esetében irrelevánsak, legfeljebb a kifogással élő szempontjából bírnak jelentőséggel. Amennyiben az F. Kft.-nek rendelkeznie kellett volna a PSZÁF engedélyével, de nem rendelkezett, akkor a szerződés az ő felróható magatartása miatt nem jött létre. Mivel a pályázati útmutatóban rögzített határidőket az F. Kft. is elfogadta, a felszámoló felhívta a kifogással élőt, hogy 2011. augusztus 1-jén 10 órakor a felszámoló székhelyén a szerződés aláírása érdekében jelenjen meg. Arról is tájékoztatta, hogy amennyiben a fenti időpontban a szerződést nem köti meg, az ajánlati biztosítékot elveszíti.
A felszámolónak ez ellen a nyilatkozata ellen élt kifogással 2011. augusztus 1-jén postára adott beadványában az F. Kft. hitelező.
Álláspontja szerint a pályázati kiírásban megjelölt kilenc követelés egy csomagban történő értékesítése minden vásárló részéről üzletszerűen végzett pénzügyi tevékenységnek minősül, és mint ilyen, a Hpt. 3. § (1) bekezdés b) pontja alapján, utalva a 3. § (3), (4) bekezdésére, a PSZÁF előzetes engedélyével végezhető. Utalt arra, hogy ezt a felszámoló tudomására hozta. Mivel véleménye szerint az engedményezési szerződés megkötése jogszabályba ütközik, (ezért nem lehetséges) kérte az ajánlati biztosíték visszafizetését. Álláspontja szerint a felszámoló jogellenesen járt el, amikor az objektív szerződéskötési akadály ellenére az ajánlati biztosítékot nem fizette vissza.
A fentieken túl amiatt is jogszabálysértőnek találta az ajánlati biztosíték visszafizetésének megtagadását, mert sem a kiírt pályázatban, sem a pályázati útmutatóban nem került nevesítésre az ajánlati biztosíték jellege, nem került meghatározásra annak formája. A kiíró nem minősítette a Ptk. 320. § (2) bekezdésében meghatározott bánatpénznek, vagy egyéb Ptk.-ban meghatározott és nevesített szerződéskötési biztosítéknak az összeget, ennek hiányában pedig a bánatpénz Ptk.-ban írt "szankciós" következményei nem alkalmazhatóak. Utalt arra, hogy a 237/2009. (X. 20.) Kormányrendelet 2. § (5) bekezdése meghatározza az ajánlati biztosíték tartalmát, sorsát, azonban ezt a jelen ügyben még nem lehet alkalmazni, mivel a kormányrendelet csak a hatályba lépését - 2009. október 28-át - követően indult felszámolási ügyekben alkalmazható.
Mindezek alapján kérte a bíróságot, hogy kötelezze a felszámolót a Cstv. 51. § (3) bekezdése alapján az általa megfizetett 3 000 000 forint összegű ajánlati biztosíték visszafizetésére.
A felszámoló a kifogás elutasítását kérte.
Kifejtette: annak ellenére, hogy a kifogás alapjául szolgáló felszámolói intézkedésről a kifogással élő 2011. július 8-án már tudott, csak 2011. augusztus 24-én, tehát elkésetten nyújtotta be a kifogását. Állította, hogy az adott helyzetben általában elvárható gondossággal járt el. Nem feladata annak vizsgálata, hogy az egyébként nem követelés vásárlására, hanem elnevezése és tevékenységi köre szerint is ingatlan hasznosításra alapított társaságnak van-e joga követelést vásárolni. Utalt rá, hogy bár sem a pályázati útmutatóban, sem a kiírásban az ajánlati biztosíték fogalmát, tartalmát nem fejtette ki, és sem a Ptk., sem a Cstv. nem nevesíti külön az ajánlati biztosíték fogalmát, azonban azt a pályázó elfogadta. Kifejtette, hogy az ajánlati biztosíték jellegét tekintve arra nyújt biztosítékot, hogy az ajánlattevő nem lép vissza az ajánlatától és a szerződést megköti. Önmagában tehát az, hogy a pályázati útmutató külön nem nevesíti az ajánlati biztosíték szerepét, nem jelenti azt, hogy annak visszakövetelésére a pályázó jogosult lenne, ha olyan okból, amelyért felelős, a szerződést nem köti meg. Hangsúlyozta, hogy a szerződés megkötésére a pályázónak felróható okból nem került sor, ezért az ajánlati biztosíték visszakövetelése ellentétes a Ptk. 4. § (4) bekezdésében foglaltakkal.
Az elsőfokú bíróság felhívására a kifogással élő csatolta a PSZÁF 2012. január 26-án kelt állásfoglalását, mely szerint a kifogásoló törvényes képviselőjének a felelőssége, hogy milyen tevékenységet kíván a gazdálkodó szervezet folytatni. Utalt továbbá arra is, hogy a PSZÁF engedélyéhez kötött rendszeresség megvalósulásakor azt kell vizsgálni, hogy a követelés vásárlásra irányuló szándék folyamatosan, hosszabb távon fennáll-e.
Az elsőfokú bíróság a kifogást, mint megalapozatlant elutasította.
Kifejtette, hogy az ajánlati biztosíték visszautalásának elutasítását tartalmazó felszámolói levelet a kifogással élő 2011. július 26-án vette át, így a 2011. augusztus 1-jén postára adott kifogás nem késett el.
Osztotta a kifogással élőnek azt az álláspontját, hogy a 237/2009. (X. 20.) Kormányrendeletet csak a hatályba lépését követően indult felszámolási eljárásokra kell alkalmazni. Kifejtette, hogy a bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy a kifogásoló, mint pályázó által is elfogadott ajánlati felhívásban és útmutatóban az ajánlati biztosíték tárgyában írtak melyik - Ptk.-ban szabályozott - szerződést biztosító mellékkötelezettség tartalmának felelnek meg. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felszámoló által kikötöttek leginkább a bánatpénzben írtaknak felelnek meg, mely vonatkozásban utalt a BH 2007/264. számú eseti döntésre is. Hangsúlyozta, hogy a kifogásoló által is megvásárolt pályázati útmutató egyértelműen tartalmazza, hogy a felszámoló azért kéri a 3 000 000 forint ajánlati biztosíték befizetését, hogy az a pályázó szándékának komolyságát bizonyítsa. Amiből arra lehet következtetni, hogy a kikötésnek annak biztosítása volt a célja, hogy az ajánlattevő nem lép vissza, és a szerződést megköti. Utalt arra, hogy a felszámoló a kiírásban foglaltakhoz képest további határidőt biztosított a kifogással élőnek a szerződéskötésre. A Ptk. 320. § (2) bekezdését idézve kifejtette, hogy a bánatpénz az elállás jogának elismerése fejében kikötött ellenérték. Hangsúlyozta, hogy az ajánlati biztosíték feltételeit a kifogásoló elfogadta a pályázat benyújtásával és az összeg befizetésével. Nem találta helytállónak a kifogásoló azon érvelését, hogy rajta kívül eső ok miatt volt kénytelen a szerződéstől elállni, mivel a PSZÁF csatolt állásfoglalása egyértelműen kifejti, hogy a kifogásoló törvényes képviselőjének a feladata és kötelezettsége az üzleti döntések meghozatala és az ehhez szükséges engedélyek beszerzése. Röviden utalt arra, hogy osztja a felszámoló álláspontját, mely szerint a tőle elvárható gondossággal járt el, és a pályázati kiírásban nem volt feltételként kiírva, hogy ajánlatot kizárólag pénzügyi szolgáltatás végzésére engedéllyel rendelkező pályázók nyújthatnak be, bárki jogosult volt benyújtani a pályázatot.
A végzés ellen a kifogással élő fellebbezett, a végzés megváltoztatásával a felszámolót a 3 000 000 forint visszafizetésére kérte kötelezni.
Jogorvoslati kérelme indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság tévesen és jogszabálysértően helyezkedett arra az álláspontra, hogy az ajánlati biztosíték bánatpénznek minősül. Hangsúlyozta, hogy erre a felszámoló sem hivatkozott, ebből következően kifejezetten iratellenes az a megállapítás, hogy a kiíró szándéka bánatpénz előírása volt. Sem a pályázat szövegében, sem pedig a pályázati útmutatóban nem került nevesítésre az ajánlati biztosíték jogi jellege, illetőleg nem került meghatározásra annak formája, vagyis azt a kiíró nem minősítette bánatpénznek, vagy egyéb Ptk.-ban meghatározott és nevesített szerződéskötési biztosítéknak. Ennek hiányában a bánatpénz Ptk.-ban írt szankciós következményei nem alkalmazhatóak. Az egységes bírói gyakorlat szerint a bánatpénz kikötésének kifejezettnek kell lennie, azaz a biztosíték bánatpénz jellegének a kikötésből egyértelműen és mindkét fél számára kétséget kizáró módon felismerhetően ki kell tűnnie. Ilyen kifejezett, a jogintézmény nevére utaló kikötés azonban sem a pályázatban, sem a pályázati útmutatóban nem szerepel. Ugyanakkor a felszámoló nem helyezte előre kilátásba azt, hogy az ajánlati biztosítékot a pályázó elveszti, ha nem köt szerződést, illetőleg egyáltalán mely esetben veszíti azt el. Így sem anyagi jogszabály, sem megállapodás nem határozza meg előre az ajánlati biztosíték sorsát abban az esetben, ha nem jön létre a szerződés. Mindebből azt a következtetést vonta le, hogy az a szerződéskötés bármely okból történő elmaradása esetén visszajár, ebből következően a felszámoló a visszafizetést jogszerűtlenül tagadta meg. Hivatkozott arra is, hogy a felszámoló ugyanazon követelések tekintetében a Cégközlönyben 2012. március 8-án ismét nyilvános pályázatot írt ki, amely kiírásban hivatkozott pályázati útmutatóban már szerepel, hogy a szerződés megkötésének elmaradása az ajánlati biztosíték elvesztését jelenti. Ennek oka álláspontja szerint az, hogy a kifogás hatására a felszámoló is belátta, hogy a biztosíték elvesztése kilátásba helyezésének hiánya azt jelenti, hogy a szerződéskötés elmaradása esetén a felszámoló nem tarthat igényt az ajánlati biztosítékra. Utalt az elsőfokú bíróság által felhívott bírósági határozattal kapcsolatban arra, hogy a jogesetben ténylegesen bánatpénznek nevezték a biztosítékot, míg a jelen ügyben a jogvita alapja éppen az, hogy a biztosíték jogintézménye, elnevezése és meghatározása elmaradt.
Másodlagosan utalt arra, hogy a 237/2009. (X. 20.) Kormányrendeletet jelen ügyben nem lehet alkalmazni, mivel az csak a hatályba lépését követően indult felszámolási eljárásokban alkalmazható. Kifejtette azonban, hogy az abban megtestesülő jogalkotói szándék azonban nem hagyható figyelmen kívül az ajánlati biztosíték összegszerűsége tekintetében. A kormányrendelet 2. § (5) bekezdése alapján álláspontja szerint a 30 000 000 forint összegű becsértékre tekintettel legfeljebb 900 000 forint összegű ajánlati biztosíték nem tekinthető eltúlzottnak. Ezért arra az esetre, ha a másodfokú bíróság osztaná az elsőfokú bíróság álláspontját az ajánlati biztosíték bánatpénz jellege tekintetében, kérte, hogy a bánatpénz összegének a Ptk. 320. § (2) bekezdés második fordulatára tekintettel 900 000 forintra történő mérséklését, és a fennmaradó összeg visszautalására kötelezni a felszámolót.
Véleménye szerint a PSZÁF nyilvánosan hozzáférhető állásfoglalásaiból az állapítható meg, hogy akár már egy ügylet megkötése sem zárja ki a rendszeresség megállapíthatóságát és az eseti jellegű ügyletkötést is lehet rendszeresen folytatott tevékenységnek tekinteni. A jogszabályok és a hatóság állásfoglalásai alapján tehát véleménye szerint az állapítható meg, hogy a célzott engedményezési szerződés megkötése jogszabályba ütközik, mivel felügyeleti engedélyköteles tevékenység végzését eredményezi. A Ptk. 200. § (1) bekezdése szerint az a szerződés, amely jogszabályba ütközik, semmis. A PSZÁF jelen ügyben beszerzett állásfoglalásának tartalma - véleménye szerint - az ő álláspontját igazolja. A felszámolónak a pályázati kiírásban fel kellett volna tüntetnie azt, hogy csak pénzügyi szolgáltatás végzésére hatósági engedéllyel rendelkező pályázók ajánlásait tekinti érvényesnek. Ilyen kikötés hiányában a szerződéskötés objektív akadálya a megkötendő szerződés előre láthatóan semmis volta.
A felszámoló a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte.
A fellebbezés megalapozott.
Az elsőfokú bíróság a kellően feltárt tényállás alapján helytálló jogi következtetésre jutott, mind a 237/2009. (X. 20.) kormányrendelet alkalmazhatósága, mind a felügyeleti engedély szükségességét érintően, ugyanakkor tévedett az ajánlati biztosíték visszafizetése tekintetében.
Az adós felszámolásának elrendelésére irányuló kérelem benyújtásának időpontjára tekintettel a jelen felszámolási eljárásra a Cstv. 2007. augusztus 28-án hatályos szabályait kell alkalmazni. A Cstv. sem ekkor, sem a pályázat meghirdetésekor nem tartalmazott ajánlati biztosítékra vonatkozó szabályozást.
A 2009. október 28-án hatályba lépett a felszámolási eljárásban az adós vagyontárgyainak nyilvános értékesítésére vonatkozó részletes szabályokról, továbbá a felszámolás számviteli feladatairól szóló 225/2000. (XII. 19.) kormányrendelet módosításáról szóló 237/2009. (X. 20.) kormányrendelet 2. § (4) bekezdése tartalmazza az ajánlati biztosítékra vonatkozó szabályokat. A rendelet 7. § (1) bekezdése azonban kifejezetten kimondja, hogy a rendelkezéseit a hatálybalépését követően kezdeményezett felszámolási eljárásokra kell alkalmazni. A rendelet tehát eredetileg kizárta a hatálybalépését megelőzően kezdeményezett felszámolási eljárásokban való alkalmazását. Ugyanakkor a rendeletet módosító 40/2012. (III. 14.) Korm. rendelet - amely többek között az ajánlati biztosítékról szóló rendelkezéseket is módosította - alkalmazni rendelte a 2012-es módosítást a folyamatban lévő ügyekben is, de csak akkor, ha még nem került sor a pályázati, illetve az árverési hirdetmény közzétételére. (1a) bekezdés). A kormányrendelet szabályai így a 2011. június 16-án közzétett pályázati felhívásra a 7. § (1) bekezdésének kizáró rendelkezése folytán nem alkalmazhatóak.
Az adott ügyben a szerződéskötéstől nem vitásan a kifogással élő pályázó zárkózott el, arra hivatkozással, hogy a szerződéskötés jogszabályba ütközik. A hivatkozott PSZÁF állásfoglalás nem támasztja alá az álláspontját. A Fővárosi Ítélőtábla ebben a körben osztja az elsőfokú bíróság álláspontját, az indokok megismétlésétől eltekint, azt csak annyiban egészíti ki, hogy a kifogással élő sem állította, hogy akár ő, akár az adós rendszeresen folytatna követelés vásárlásra, illetve eladásra irányuló tevékenységet. Alaptalanul hivatkozott tehát arra, hogy a pályázati kiírás szerinti követelések eseti jellegű megvásárlása engedélyhez lenne kötve. Ugyanígy a követelések eseti, nem rendszeres értékesítése sem engedélyköteles. A szerződés megkötéséhez tehát egyik félnek sem volt szüksége engedélyre.
Helytállóan fejtette ki az elsőfokú bíróság azt is, hogy a pályázó a pályázaton való részvételével elfogadja annak feltételeit, azonban az adott esetben az ajánlati biztosíték tekintetében éppen ezek a feltételek nem állapíthatóak meg. Az alkalmazandó jogszabályok vonatkozó rendelkezéseinek hiányából ugyanis az következik, hogy a pályázatot kiíró felszámolónak magának kellett volna vagy a hirdetményben, vagy a pályázati útmutatóban rögzítenie az ajánlati biztosíték sorsát, szabályait. Meghatároznia, hogy az mely esetekben és milyen határidővel jár vissza, beszámít-e a vételárba vagy átalakul szerződést biztosító mellékkötelezettséggé (pl.: bánatpénz), stb. A felszámoló azonban azon kívül, hogy az ajánlati biztosítékot kikötötte, annak célját és összegét meghatározta, elmulasztotta rögzíteni az annak felhasználására vonatkozó kikötéseit. A pályázati hirdetmény csupán annyit tartalmazott, hogy a "pályázónak a szándéka komolysága bizonyítására" 3 000 000 forintot kell ajánlati biztosítékként befizetnie". További feltételt a pályázati anyag sem tartalmazott. Ebből a kikötésből azonban nem állapítható meg, hogy a felszámoló az ajánlat komolyságának bizonyítékaként megelégedett-e azzal, hogy az összeget a pályázók a pályázat időtartama alatt nélkülözik, illetve azt vételárként vagy egyéb jogcímen meg is kívánja tartani. Nem állapítható meg a nem nyertes pályázók ajánlati biztosítékának sorsa sem. A felszámoló továbbá nem közölte a pályázókkal, hogy mely esetekben nem fizeti vissza az ajánlati biztosítékot. Emiatt a felszámolónak a saját maga által meghatározott pályázati feltételek szerint sincs jogcíme megtartani az ajánlati biztosítékot.
A fellebbezésben foglaltakkal kapcsolatban csupán megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy az ajánlati biztosíték nem azonosítható a Ptk. 320. § (2) bekezdésében írt bánatpénz jogintézményével. A bánatpénz a megkötött szerződés teljesítését biztosító mellékkötelezettség (tehát előfeltétele a szerződés megléte), az ajánlati biztosíték pedig a még nem létező szerződés megkötésének biztosítéka. A két jogintézmény egymással hasonló, rokonítható, de nem azonos jogintézmények.
Fentiekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. §-a alapján alkalmazandó Pp. 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és kötelezte a felszámolót az F. Kft. által befizetett ajánlati biztosíték visszafizetésére.
(Fővárosi Ítélőtábla 12. Fpkf. 44.059/2012/2.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.