adozona.hu
ÍH 2013.80
ÍH 2013.80
CSŐDELJÁRÁSBAN ELŐTERJESZTETT KIFOGÁS ELUTASÍTÁSA MIATTI JOGORVOSLAT - KÜLÖN FELLEBBEZÉS KIZÁRTSÁGA A kifogás elbírálásán az érdemi vizsgálat nélküli elutasítást is érteni kell, ezért a külön fellebbezés a kifogás érdemi vizsgálat nélküli elutasítása esetén is kizárt [1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 15. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság az adós 2012. szeptember 10. napján előterjesztett kérelmével indult csődeljárásban a hitelező kifogását érdemi vizsgálat nélkül elutasította; az eljárási illetéket 1500 forintra mérsékelte; kötelezte a hitelezőt, hogy fizessen meg az állam javára - külön felhívásra - 1500 forint eljárási illetéket.
Az elsőfokú bíróság végzésének indokolásában rögzítette, hogy a hitelező a 2013. január 17-én érkezett beadványában terjesztett elő kifogást a vagyonfelügyelő eljárásával szem...
ÍH 2013.80 CSŐDELJÁRÁSBAN ELŐTERJESZTETT KIFOGÁS ELUTASÍTÁSA MIATTI JOGORVOSLAT - KÜLÖN FELLEBBEZÉS KIZÁRTSÁGA
A kifogás elbírálásán az érdemi vizsgálat nélküli elutasítást is érteni kell, ezért a külön fellebbezés a kifogás érdemi vizsgálat nélküli elutasítása esetén is kizárt [1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 15. § (3) bek.].
Az elsőfokú bíróság az adós 2012. szeptember 10. napján előterjesztett kérelmével indult csődeljárásban a hitelező kifogását érdemi vizsgálat nélkül elutasította; az eljárási illetéket 1500 forintra mérsékelte; kötelezte a hitelezőt, hogy fizessen meg az állam javára - külön felhívásra - 1500 forint eljárási illetéket.
Az elsőfokú bíróság végzésének indokolásában rögzítette, hogy a hitelező a 2013. január 17-én érkezett beadványában terjesztett elő kifogást a vagyonfelügyelő eljárásával szemben. Megállapította, hogy a hitelező által sem vitatottan, 2012. december 12-én szerzett tudomást azokról az okiratokról, adatokról, amelyek alapján a kifogását előterjesztette. Mivel a Cstv. 15. §-ának (3) bekezdése alapján kifogás előterjesztésére a tudomásszerzéstől számított 5 munkanapon belül van lehetőség, a kifogás elkésett; ezért azt az elsőfokú bíróság a Cstv. 15. § (3) bekezdése alapján, a Cstv. 6. §-ának (3) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 130. § (1) bekezdés h) pontjára utalással, érdemi vizsgálat nélkül elutasította. Végzése ellen a Pp. 233. §-ának (1) bekezdése alapján engedett fellebbezési jogot.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a hitelező terjesztett elő fellebbezést, amelyben az elsőfokú bíróság végzésének "felülvizsgálatát" és annak megállapítását kérte, hogy a vagyonfelügyelő az U. INC 179 322 522 forint követelését mint biztosított követelést nem megfelelő kategóriában vette nyilvántartásba, és a nyilvántartásba vett követelés nem biztosított kategóriába való átsorolását kérte.
Fellebbezését részletesen indokolta.
A vagyonfelügyelő a fellebbezésre tett észrevételében - tartalmilag - az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte.
A Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a kifogást érdemi vizsgálat nélkül elutasító végzésében a feleket arról tájékoztatta, hogy a végzés ellen a kézhezvételtől számított 15 napon belül fellebbezésnek van helye. Ugyanis a Cstv. 15. § (3) bekezdésének idevágó rendelkezése szerint, a bíróság a kifogás elbírálásáról soron kívül, de legfeljebb 5 munkanapon belül dönt. Ha a bíróság a kifogást megalapozottnak találja, a vagyonfelügyelő intézkedését megsemmisíti, vagy kötelezi a megfelelő intézkedés megtételére, ellenkező esetben a kifogást elutasítja; a bíróság eljárására az 51. §-ban foglaltak megfelelően irányadóak azzal az eltéréssel, hogy a kifogás elbírálása tárgyában hozott végzés ellen külön fellebbezésnek nincs helye.
Abból a rendelkezésből, hogy a bíróság a kifogás elbírálásáról soron kívül, de legfeljebb 5 munkanapon belül dönt, alappal vonható le az a következtetés, hogy az elbírálás kifejezés nemcsak a kifogás érdemi elbírálását, hanem annak érdemi vizsgálat nélküli elutasítását is jelenti, hiszen ésszerűen nem tehető fel, hogy a jogalkotó az érdemi vizsgálat nélküli elutasítására nem írt elő soron kívüli eljárást. Ebből következik, hogy a kifogás elbírálásán az érdemi vizsgálat nélküli elutasítást is érteni kell, ezért a külön fellebbezés a kifogás érdemi vizsgálat nélküli elutasítása esetén is kizárt [Cstv. 15. § (3) bekezdés].
A Pp. 233. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az elsőfokú bíróság határozata ellen - amennyiben a törvény ki nem zárja - fellebbezésnek van helye. Az adott esetben a (külön) fellebbezési jogot kizáró rendelkezés a Cstv. 15. § (3) bekezdésének idézett szabálya, ezért a hitelező olyan határozat ellen nyújtott be fellebbezést, amely ellen a külön fellebbezést a törvény [Cstv. 15. § (3) bekezdés] kizárja.
A fentiek alapján a Fővárosi Ítélőtábla a hitelező fellebbezését a Pp. 240. § (1) bekezdése értelmében - figyelemmel a 237. § rendelkezéseire is - hivatalból elutasította.
Az e végzés elleni fellebbezési jog a Pp. 233/A. §-án alapul.
A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy a hitelező fellebbezésén 7000 forint illetéket rótt le. Mivel a Fővárosi Ítélőtábla a hitelező fellebbezését érdemi vizsgálat nélkül, hivatalból utasította el, a mérsékelt eljárási illeték összege 700 forint [Itv. 47. § (3), 58. § (1) bekezdés f) pont], amelynek visszatérítésére az illetékes állami adóhatósághoz intézett külön kérelem alapján van helye. Az Itv. 81. § (2) bekezdése alapján e végzés egy példányát az elsőfokú bíróság küldi meg az illetékes állami adóhatóság részére.
(Fővárosi Ítélőtábla 15.Cspkf.43.298/2013/3.)