adozona.hu
ÍH 2013.79
ÍH 2013.79
ELTILTÁS ALKALMAZÁSA 2012. MÁRCIUS 1. UTÁN INDULT ELJÁRÁSOKBAN - KÉNYSZERTÖRLÉS Az egyedüli vagy legalább többségi befolyással rendelkező tag, valamint a vezető tisztségviselő eltiltására vonatkozó rendelkezés a 2012. március 1. napja után indult, kényszertörléshez vezető eljárás esetén alkalmazandó. [Magyarország Alaptörvénye 28. cikk, 2006. évi V. tv. 87. § (3) bek., 118. § (1), (7), (9) bek., 2006. évi IV. tv. 5. § (10) bek., 23. § (3) bek., 336/D. § (1) bek., 2010. évi CXXX. tv. 2. § (2), (3) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az F. Megyei Bíróság mint Cégbíróság a 2011. november 25. napján kelt Cgt.07-11-001855/2. számú végzésével a K. Kft.-t eltiltotta a további működéstől, egyben megszűntnek nyilvánította és elrendelte a kényszer-végelszámolását. A végelszámolási eljárás lefolytatására végelszámolóként az A. Szolgáltató Zártkörűen Működő Részvénytársaságot rendelte ki. Rögzítette, hogy a végzés jogerőre emelkedésével egy időben a bíróság hivatalból elrendeli a végelszámolás cégjegyzékbe való bejegyzését és a hi...
ÍH 2013.79 ELTILTÁS ALKALMAZÁSA 2012. MÁRCIUS 1. UTÁN INDULT ELJÁRÁSOKBAN - KÉNYSZERTÖRLÉS
Az egyedüli vagy legalább többségi befolyással rendelkező tag, valamint a vezető tisztségviselő eltiltására vonatkozó rendelkezés a 2012. március 1. napja után indult, kényszertörléshez vezető eljárás esetén alkalmazandó.
[Magyarország Alaptörvénye 28. cikk, 2006. évi V. tv. 87. § (3) bek., 118. § (1), (7), (9) bek., 2006. évi IV. tv. 5. § (10) bek., 23. § (3) bek., 336/D. § (1) bek., 2010. évi CXXX. tv. 2. § (2), (3) bek.]
Az F. Megyei Bíróság mint Cégbíróság a 2011. november 25. napján kelt Cgt.07-11-001855/2. számú végzésével a K. Kft.-t eltiltotta a további működéstől, egyben megszűntnek nyilvánította és elrendelte a kényszer-végelszámolását. A végelszámolási eljárás lefolytatására végelszámolóként az A. Szolgáltató Zártkörűen Működő Részvénytársaságot rendelte ki. Rögzítette, hogy a végzés jogerőre emelkedésével egy időben a bíróság hivatalból elrendeli a végelszámolás cégjegyzékbe való bejegyzését és a hitelezőknek szóló felhívással együtt a Cégközlönyben történő közzétételét.
Határozata indokolása szerint 2011. november 17. napján a Nemzeti Adó- és Vámhivatal értesítette a bíróságot, hogy a 2003. évi XCII. törvény 174/A. §-a, valamint a 2006. évi V. törvény (Ctv.) 84. § (2) bekezdése és 87. § (1) bekezdése szerint a cég nem tett eleget a beszámoló letétbe helyezési, valamint közzétételi kötelezettségének. Erre tekintettel a cég mulasztását megállapította és a Ctv. 87. § (2) bekezdése alapján határozott a cég megszűntnek nyilvánításáról.
Az elsőfokú bíróság a 2012. január 17. napján kelt 3. sorszámú végzésével megállapította, hogy a 2. sorszámú végzés 2012. január 3. napján jogerőre emelkedett.
Az Sz.-i Törvényszék Cégbírósága a 2012. június 22. napján kelt Cgt.07-12-000843/2. számú végzésével a kényszer-végelszámolási eljárást megszüntette és megindította a kényszertörlési eljárást. A végelszámoló díját 100 000 Ft-ban állapította meg, annak megfizetésére T. Gyula G. V. u. 17. szám alatti lakost kötelezte.
Határozata indokolásában rögzítette, hogy a kirendelt végelszámoló a Ctv. 131/A. § (1) és (2) bekezdése alapján egy éven belül kezdeményezte a kényszertörlési eljárás megindítását.
A végzés 2012. július 30. napján jogerőre emelkedett.
Az Sz.-i Törvényszék Cégbírósága a 2012. október 15. napján kelt Cgt.07-12-001145/5. számú végzésével elrendelte a cég törlését. T. Gyula vezető tisztségviselőt eltiltotta a végzés jogerőre emelkedésétől számított 5 évig attól, hogy más gazdasági társaság kizárólagos vagy többségi befolyást biztosító részesedéssel rendelkező tagja, valamint közkereseti társaság tagja és betéti társaság beltagja, valamint gazdasági társaság vezető tisztségviselője legyen.
Határozata indokolása szerint a K. Kft. kényszertörlését a bíróság a 2012. június 2. napján meghozott határozatával rendelte el. Az eljárás alatt a céggel szemben követelés bejelentésére került sor, a cég vagyonára vonatkozóan nem merült fel adat, a Cégközlönyben közzétett felhívásra bejelentés nem érkezett, a cég vagyona előreláthatóan nem fedezi a felszámolási költséget, illetve vagyon nem lelhető fel. Minderre tekintettel a cég kényszertörléséről a Ctv. 118. § (7) bekezdése, míg a vezető tisztségviselő eltiltásáról a 2006. évi IV. törvény (Gt.) 5. § (10) bekezdése és 23. § (3) bekezdése, valamint a Ctv. 118. § (7) bekezdése alapján rendelkezett.
A végzés ellen a cég jogorvoslati kérelmet nyújtott be, amelyben a társaság törlését elrendelő végzés hatályon kívül helyezését kérte, mivel a törvényes működés helyreállt, külön sérelmezve a vezető tisztségviselő eltiltására vonatkozó rendelkezést.
Arra hivatkozott, hogy a K. Kft. másik tagja K. Sándor 2010. június 21. napján elhunyt. Törvényes leszármazó hiányában a megmaradó tagnak sokáig nem volt tudomása arról, hogy ki az örökös. Hónapokon keresztül keresték az elhunyt tag különélő házastársát, így csak 2011. december 6. napján tudta benyújtani az ügyvezető a változáshoz szükséges iratokat. A cég tevékenysége is leállt ekkor már több mint két éve. A könyvelővel az elhunyt tag tartotta a kapcsolatot, a másik tagnak ezért nem volt tudomása arról, hogy a cég 2010 óta nem tesz eleget a beszámoló leadási kötelezettségének. A cégbírósági végzéseket az ügyvezető élettársa vette át, aki - miután úgy vélte, hogy a cégügyek már elintéződtek - nem adta át azt a részére. Csak az iratok átvizsgálása után szerzett arról tudomást, hogy 2012. január 3-án az adóhatóság kényszer-végelszámolást kért és ennek eredményeként került sor a cég törlésére. Mindezek észlelve, pótlólag eleget tett a 2010. és 2011. évekre vonatkozó beszámolási kötelezettségnek, a mérlegek 2012. november 9. napján történt közzétételét igazolta.
Végül előadta, hogy rendkívül hátrányosan érintené az eltiltó rendelkezés helybenhagyása, mivel ezáltal a megélhetése lehetetlenné válna.
A fellebbezés részben, az alábbiak szerint megalapozott.
Elsődlegesen rögzíti a Fővárosi Ítélőtábla, hogy a céget a további működéstől eltiltó és egyben megszűntnek nyilvánító Cgt.07-11-001855/2. számú végzés 2012. január 3. napján jogerőre emelkedett. Erre tekintettel ez a határozat nem képezhette a felülvizsgálat tárgyát, ezért jelen másodfokú eljárásban nem lehetett értékelni, hogy a társaság a beszámoló letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének utóbb eleget tett.
Az elsőfokú bíróság az akkor hatályos Ctv. rendelkezései alapján a cég kényszer-végelszámolását rendelte el. A végelszámoló a Gt. 131/A. § (1) bekezdés b) pontja alapján kezdeményezte a kényszertörlési eljárás megindítását, melyet a cégbíróság a Cgt.07-12-000843/2. számú végzésével elrendelt.
A 2012. október 15. napján kelt Cgt.07-12-001145/5. számú végzés ellen benyújtott jogorvoslati kérelem alapján a Fővárosi Ítélőtábla kizárólag abban a kérdésben foglalhatott állást, hogy jelen ügyben helye van-e a Ctv. 118. § (1) és (7) bekezdése alapján a kft. kényszertörlési eljárást követő cégjegyzékből való törlésének, illetve az eltiltásra vonatkozó rendelkezés alkalmazásának.
A Ctv. 118. § (1) bekezdése szerint, amennyiben a cégbíróság azt állapítja meg, hogy
a) a céggel szemben követelés bejelentésére nem került sor, valamint
b) a cég vagyonával kapcsolatos információ nem érkezett,
c) a cégbíróság - a 62. § (4) bekezdés figyelembevételével - a céget törli a cégjegyzékből és a Gt. 5. § (10) bekezdése és a 23. § (3) bekezdése alapján az egyedüli vagy legalább többségi befolyással rendelkező tagot, valamint a vezető tisztségviselőt eltiltja.
A (7) bekezdés úgy rendelkezik (amennyiben a céggel szemben követelés bejelentésére került sor) és a (2)-(3) bekezdésben említett szervezetek értesítése vagy a 117. § szerint tett bejelentés alapján a cégbíróság megállapítja, hogy a cég vagyona előreláthatóan nem fedezi a várható felszámolási költségeket, vagy a cég vagyona nem fellelhető, a cégbíróság - a 62. § (4) bekezdés figyelembevételével - a céget törli a cégjegyzékből, a Gt. 5. § (10) bekezdése és a 23. § (3) bekezdése alapján az egyedüli vagy legalább többségi befolyással rendelkező tagot, valamint a vezető tisztségviselőt eltiltja, egyidejűleg határidő tűzésével felhívja a vezető tisztségviselőt, hogy gondoskodjon az iratok elhelyezéséről, az adózás rendjéről szóló törvény szerinti kötelezettségek teljesítéséről, és ezek megtörténtét a cégbíróságnál igazolja.
A Gt. 5. § (10) bekezdése kimondja, hogy a gazdasági társaság megszüntetési eljárás során való törlését követő öt évig nem lehet más gazdasági társaság kizárólagos vagy többségi befolyást biztosító részesedéssel rendelkező tagja, valamint közkereseti társaság tagja és betéti társaság beltagja az a személy, aki a megszüntetési eljárás megindításának időpontjában, a törlés évében vagy a törlést megelőző évben a gazdasági társaságnál vezető tisztségviselő, kizárólagos vagy többségi befolyást biztosító részesedéssel rendelkező tag volt.
A Gt. 23. § (3) bekezdése szerint a gazdasági társaság megszüntetési eljárás során való törlését követő öt évig nem lehet más gazdasági társaság vezető tisztségviselője az a személy, aki a megszüntetési eljárás megindításának időpontjában, a törlés évében vagy a törlést megelőző évben a gazdasági társaságnál vezető tisztségviselő, kizárólagos vagy többségi befolyást biztosító részesedéssel rendelkező tag volt.
A Ctv. 118. § (9) bekezdése értelmében az eltiltásra vonatkozó rendelkezés elleni fellebbezésnek nincs halasztó hatálya.
Megállapította a másodfokú bíróság, hogy az elsőfokú bíróság a fenti eljárási rend betartásával rendelte el a cég cégjegyzékből való törlését, és a cég sem hivatkozott a fellebbezésében sem hivatkozott olyan körülményre, amely a törlés akadályát képezné, ezért a Fővárosi Ítélőtábla a törlésre vonatkozó rendelkezés hatályon kívül helyezésére irányuló fellebbezési kérelmet nem találta megalapozottnak.
A fellebbezésnek a vezető tisztségviselő eltiltásával kapcsolatos hivatkozása azonban az alábbiak szerint megalapozott.
A fellebbezéssel támadott 5. sorszámú végzés alapját képező, a Ctv. 87. §-a alapján az állami adóhatóság bejelentésére hivatalból elrendelt törvényességi felügyeleti eljárás 2011. november 17. napján indult. Az ennek keretében elrendelt kényszer-végelszámolás a Ctv. 131/A. §-ban foglalt átmeneti rendelkezések következtében fordult át kényszertörlési eljárássá.
A Ctv. 116-118/A. §-aiban szabályozott kényszertörlési eljárást és a Gt.</a> fenti módosított rendelkezéseit a 2011. december 30. napján kihirdetett és 2012. március 1. napján hatályba lépett 2011. évi CXCVII. törvény (Módtv.) iktatta be.
A Ctv. 118. § (1) bekezdése a kényszertörlési eljárás szabályai között tartalmazza a vezető tisztségviselők eltiltását kimondó rendelkezést, amely a Gt. 5. § (10) bekezdésére és 23. § (3) bekezdéseire utal. E jogszabályhelyek úgy rendelkeznek, hogy azokra vonatkozik az eltiltás, akik a megszüntetési eljárás megindításának időpontjában, a törlés évében vagy a törlést megelőző évben a gazdasági társaságnál vezető tisztségviselők voltak.
Megállapította a Fővárosi Ítélőtábla, hogy a társaság vezető tisztségviselője a cég ellen indult megszüntetési eljárás megindításakor még nem számolhatott az akkor még ki sem hirdetett, a személyét közvetlenül érintő jogkövetkezményekkel, mivel az akkor hatályos rendelkezések alapján elrendelhető kényszer-végelszámolásra vonatkozó rendelkezések ilyen jogkövetkezményt nem tartalmaztak.
A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény a jogalkotás alapvető követelményeibe körében elhelyezett 2. § (2) bekezdésében kimondja, hogy jogszabály a hatályba lépését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, kötelezettséget nem tehet terhesebbé, valamint nem vonhat el vagy korlátozhat jogot és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé. A (3) bekezdés szerint a jogszabály hatályba lépésének időpontját úgy kell megállapítani, hogy elegendő idő álljon rendelkezésre a jogszabály alkalmazására való felkészülésre.
Magyarország Alaptörvényének 28. cikke szerint a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.
A Gt. 336/D. § (1) bekezdése szerint e törvény - a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény, a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról, továbbá az ezekkel összefüggő, egyes törvények módosításáról szóló Módtv.-vel megállapított - 5. §-át, 23. §-át, 30. § (2) bekezdését és 54. § (2) bekezdését a Módtv. hatályba lépését követően kezdeményezett felszámolási, kényszertörlési, továbbá az ismeretlen cég megszüntetésére irányuló eljárásokra kell alkalmazni.
A jogszabály nem tartalmaz átmeneti rendelkezést arra az esetre, ha olyan időszakban tanúsított magatartást kell figyelembe venni - a később indult kényszertörlési eljárásban - a szankció alkalmazása kapcsán, amikor ez a rendelkezés nem lehetett ismert azok számára, akikkel szemben a törvény azt alkalmazni rendeli.
Mindezek egybevetésével a Fővárosi Ítélőtábla a Gt. 336/D. §-ában rögzített átmeneti rendelkezést az Alaptörvény 28. cikkével összhangban, a jogalkotói célkitűzést figyelembe vevő, teleológikus megközelítéssel akként értelmezte, hogy a Gt.</a> Módtv.-vel beiktatott 5. és 23. §-aiban meghatározott szankció a Módtv. hatályba lépése után indult, kényszertörléshez vezető eljárás esetén alkalmazandó. Az eltiltás alanyai ugyanis a megelőző, a megszűntnek nyilvánítás - jelen esetben a Ctv. 87. §-a szerinti - eljárás alatt tanúsított magatartásukkal tudják csak elhárítani a szankció alkalmazását, erre - az ebből az eljárásból automatikusan következő, de formailag önállóvá nyilvánított - kényszertörlési eljárásban már nincs jogszabályi lehetőségük. Ezt az értelmezést támasztja alá a Módtv. 78. §-ához fűzött indokolás is, amely szerint a vezető tisztségviselő igazolhatja, hogy neki fel nem róható okból következett be az eltiltásra okot adó körülmény.
Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Ctv. 72. § (2) bekezdése és a Pp. 259. §-a szerint alkalmazandó Pp. 253. § (2) bekezdése alapján a rendelkező rész szerint részben megváltoztatta.
(Fővárosi Ítélőtábla 14. Cgtf.44.770/2012/4.)