adozona.hu
BH 1991.4.177
BH 1991.4.177
Az igazolási kérelem előterjesztésének objektív határideje hat hónap, amelynek eltelte után igazolási kérelmet előterjeszteni nem lehet. Ha a fél jogosult volt a keresetlevélnek a megtámadott határozatot hozó szervnél történő benyújtására, a keresetlevél előterjesztése időpontjának az itt történt benyújtás időpontját kell tekinteni. Ha a fél a keresetlevélben igazolási kérelmet is előterjesztett, a keresetlevél benyújtásának időpontjához képest kell vizsgálni, hogy [az igazolási kérelem előterjesztése az ob
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A büfé-falatozót üzemeltető magánkereskedő felperes ellen a társadalombiztosítási szerv alperes 1988. szeptember 7-én fizetési meghagyást bocsátott ki. Ebben az 1988. január l-jétől 1988. július 31-ig terjedő időre 32 879 forint társadalombiztosítási járulék megfizetésére kötelezte. A fizetési meghagyás ellen a felperes, annak módosítását kérve, keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz. A keresetlevelet az alperesnél nyújtotta be, s az továbbította a bírósághoz, ahová 1989. április 20-án érk...
BH 1991.4.177 Az igazolási kérelem előterjesztésének objektív határideje hat hónap, amelynek eltelte után igazolási kérelmet előterjeszteni nem lehet. Ha a fél jogosult volt a keresetlevélnek a megtámadott határozatot hozó szervnél történő benyújtására, a keresetlevél előterjesztése időpontjának az itt történt benyújtás időpontját kell tekinteni. Ha a fél a keresetlevélben igazolási kérelmet is előterjesztett, a keresetlevél benyújtásának időpontjához képest kell vizsgálni, hogy [az igazolási kérelem előterjesztése az objektív határidőn belül történt-e [Pp. 107. § (1) bek., 109. § (4) bek., 330. § (1) bek., 341. §, 1975: II. tv. 117. §].
A büfé-falatozót üzemeltető magánkereskedő felperes ellen a társadalombiztosítási szerv alperes 1988. szeptember 7-én fizetési meghagyást bocsátott ki. Ebben az 1988. január l-jétől 1988. július 31-ig terjedő időre 32 879 forint társadalombiztosítási járulék megfizetésére kötelezte. A fizetési meghagyás ellen a felperes, annak módosítását kérve, keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz. A keresetlevelet az alperesnél nyújtotta be, s az továbbította a bírósághoz, ahová 1989. április 20-án érkezett meg.A munkaügyi bíróság a végzésében megállapította a keresetlevél benyújtásának elkésettségét, s ezért a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján - utalva a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének h) pontjában foglaltakra - a pert megszüntette.
A munkaügyi bíróság végzése ellen a felperes fellebbezett. Kérte, hogy a másodfokú bíróság adjon helyt a tárgyaláson előterjesztett igazolási kérelmének, és a pert érdemben tárgyalva helyezze hatályon kívül a fizetési meghagyást.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Végzésének indokaiban megállapította, hogy a fizetési meghagyás átvétele napjának a felperes által megjelölt 1988. október 17. napjához képest a felperes elkésetten, hat hónapon túl adta be a keresetlevelet, amely 1989. április 20-án érkezett a bírósághoz. Így a keresetlevél benyújtása elkésettnek tekintendő.
A jogerős végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az alperes a keresettel megtámadott fizetési meghagyást 1988. október 15-én adta ki, e napon adta postára, s azt a felperes két nappal később, 1988. október 17-én vette kézhez.
A fizetési meghagyás ellen az 1975. évi II. tv.117. §-a értelmében a kézbesítést követő 30 napon belül lehet keresetet benyújtani a bírósághoz. A fizetési meghagyás átvételének 1988. október 17-i időpontjához képest tehát a felperes 1988. november 16-ig terjeszthette elő joghatályosan a keresetlevelét. E határidő elmulasztása esetén igazolási kérelemnek van helye, ennek objektív határideje a Pp. 107. §-ának (1) bekezdése szerint hat hónap, amelynek eltelte után igazolási kérelmet előterjeszteni nem lehet. Ezt a határidőt az elmulasztott határidő utolsó napjától kell számítani, a felperes az igazolási kérelmet tehát legkésőbb 1989. május 16-ig terjeszthette elő.
A felperes a keresetlevelében előadta, hogy az alperes - a többszöri személyes egyeztetés eredménytelensége miatt - nem hivatkozott a keresete elkésettségére. Ezzel a nyilatkozatával a felperes valójában már a keresetlevelében előterjesztette az igazolási kérelmét, amelynek részletes indokait a munkaügyi bíróság 1989. május 10-én tartott tárgyalásán adta elő.
A keresetlevél valóban 1989. április 20-án érkezett a bírósághoz, a felperes azonban a Pp. 341. §-a értelmében alkalmazandó 330. §-ának (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően jogosult volt a keresetlevelet az alperesnél benyújtani, s ez esetben az ott történt benyújtást kell a keresetlevél előterjesztése időpontjának tekinteni.
A keresetlevél alpereshez történt benyújtásának időpontja a perbeli iratok alapján nem állapítható meg, de ennek az adott esetben nincs is jelentősége, mert a keresetlevél bírósághoz való továbbításának időpontjához, illetőleg az oda történt megérkezésének időpontjához (1989. április 20.) képest sem állapítható meg az objektív határidő (1989. május 16.) eltelte.
A munkaügyi bíróság tehát akkor járt volna el helytállóan, ha az igazolási kérelmet érdemben elbírálja, és a kérelmet csak abban az esetben utasítja el, ha megítélése szerint a mulasztás vétlensége nem fogadható el. Ellenkező esetben a Pp. 109. §-ának (4) bekezdése értelmében az igazolási kérelemnek helyt kell adni, és a keresetlevél benyújtását olyannak kell tekinteni, mintha azt a felperes az arra nyitvaálló határidőn belül terjesztette volna elő. A jogerős végzés ezzel ellentétes álláspontja téves.
(M. törv. 1. 10 008/1990. sz.)