adozona.hu
BH 1991.5.207
BH 1991.5.207
A felszámolási eljárás - jogszabályoknak megfelelő - lefolytatásáénak irányadó szempontjai [Pp. 219. § (1) bek.d) pont, 235. § (1) bek., 247. § (2) bek., 1986. évi 11. tvr. 3. § (3) bek., 7. § (1)-(2) bek., 14. §. 15. § (1) bek., 24. § (2) bek., 26. § (1) bek., 28. § (2) bek., 29. § (1)-(2) bek., 40/A. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság sérelmezett végzésével határozott a G. Vállalat (a továbbiakban: gazdálkodó szervezet) elleni felszámolási eljárás befejezéséről, a felszámoló által 1281. sorszámon előterjesztett zárómérleg jóváhagyásáról, és döntött - többek között - a hitelezők követelésének kielégítéséről. Megállapította, hogy "a hitelezői követelések kielégítési aránya jelenleg 33,1 %-os. Ennek arányában elégítendők ki a nem vitatott hitelezői igények e végzés jogerőssé válását követő 30 napon belül"....
BH 1991.5.207 A felszámolási eljárás - jogszabályoknak megfelelő - lefolytatásáénak irányadó szempontjai [Pp. 219. § (1) bek.d) pont, 235. § (1) bek., 247. § (2) bek., 1986. évi 11. tvr. 3. § (3) bek., 7. § (1)-(2) bek., 14. §. 15. § (1) bek., 24. § (2) bek., 26. § (1) bek., 28. § (2) bek., 29. § (1)-(2) bek., 40/A. §].
Az elsőfokú bíróság sérelmezett végzésével határozott a G. Vállalat (a továbbiakban: gazdálkodó szervezet) elleni felszámolási eljárás befejezéséről, a felszámoló által 1281. sorszámon előterjesztett zárómérleg jóváhagyásáról, és döntött - többek között - a hitelezők követelésének kielégítéséről. Megállapította, hogy "a hitelezői követelések kielégítési aránya jelenleg 33,1 %-os. Ennek arányában elégítendők ki a nem vitatott hitelezői igények e végzés jogerőssé válását követő 30 napon belül".Az egyik hitelező a fellebbezésében az elsőfokú bíróság "végzésének hatályon kívül helyezését, új. a jogszabályoknak megfelelő felszámolási eljárás lefolytatását kérte" arra hivatkozva, hogy "a szabályszerű eljárás esetén a hitelezők részére felosztható vagyon nagyobb és a kielégítési százalék a 33,1 %-nál jelentősen magasabb lenne".
A felszámoló az észrevételében az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte.
A fellebbezés nem alapos.
A hitelező a fellebbezésében kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság által elkövetett eljárási szabálysértések következtében érdekei sérelmet szenvedtek. A felszámolási eljárásról szóló - az 1988. évi 26. tvr.-tel, valamint az 1990. évi XXII. tv.-ny</a>el módosított - 1986. évi 11. tvr. (a továbbiakban: Ftvr.) 33. §-ának (1) bekezdése a polgári perrendtartás szabályaitól csak a jogorvoslati határidő elmulasztásának következményeiben tér el. A Legfelsőbb Bíróság erre figyelemmel a Pp.</a> vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően vizsgálta az elsőfokú bíróság eljárásának jogszerűségét, és az ügyben - a fellebbezés szerkesztésének sorrendjével azonosan - a következő álláspontot foglalta el:
1. A hitelező a fellebbezésében sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság 1989. október 31. napján hozott végzését a részére csak 1990. április 6. napján kézbesítették. Tekintettel arra, hogy az elsőfokú bíróság a Pp. 219. §-a (1) bekezdésének d) pontja szerint csak a kézbesítéssel tekintette közöltnek határozatát, és ettől számította a fellebbezési határidőt, ezért a kézbesítési késedelem miatt a hitelezőt jogsérelem nem érte.
2. A felszámolási zárómérleg helyett megküldött "rövidített táblázat" indokát az elsőfokú bíróság a végzésében (22. oldal) kifejtette. Ebből megállapítható, hogy az az Ftvr. 28. §-ának (2) bekezdésében előírt adatokat tartalmazza. A vagyonelosztási javaslat hiányának az eljárás jellegére tekintettel azért nincs jelentősége, mert a zárótárgyalás mellőzhetősége miatt az Ftvr. 29. §-ának (2) bekezdése szerinti további bizonyítás elrendelésének lehetőségét nem kellett biztosítani. A kézbesítés hiányossága ezért új eljárás nélkül kiküszöbölhető.
3. Kétségtelen, hogy az elsőfokú végzés a hitelezőt az 1989. április 11. napján felvett jegyzőkönyvben rögzítettek ellenére "3. sz. Jogtanácsosi Munkaközösség SNCFT TUNESIA" elnevezéssel jelöli. Eszerint "a bíróság közli a felszámolóval, hogy a Nemzetközi Kereskedelmi Jogtanácsosi Munkaközösség képviseletében dr. B. M. jogtanácsos csatolta meghatalmazását a tuniszi Állam Vasutak ügyében". Bár az elsőfokú bíróság a végzése meghozatalakor figyelmen kívül hagyta, hogy a hitelező jelenlegi jogi képviselője a képviseleti jogát már igazolta, ezt a tévedését azonban a részére történt szabályszerű kézbesítéssel orvosolta.
4. A hitelező megítélése szerint az ügyben történt kormányzati beavatkozás sértette az Alkotmány bírói függetlenségről rendelkező 50. §-a (2) bekezdésének és a bíróságokról szóló 1972. évi IV. tv 14. §-a (1) bekezdésének rendelkezéseit.
Az elsőfokú bíróság az 1988. november 2-án megtartott személyes meghallgatásról készült 16. sorszámú jegyzőkönyvben rögzítette, hogy "a Minisztertanács 3264/1988-as határozata... feljogosítja a bíróságot arra. hogy eltérjen az eddig alkalmazott gyakorlattól, s a felszámolóként a Szanáló Szervezetet jelölje ki. Figyelemmel a G. Vállalat egyszerűsített, irányított és gyorsított felszámolási eljárására".
Az eljárás adatai szerint a gazdálkodó szervezet ellen a D. V. Leányvállalata, és a L. H. cég 1988. szeptember 30-án kezdeményezett felszámolási eljárást tartós fizetésképtelenség miatt. A felszámolási eljárás megindításának közzététele a Magyar Közlöny 1988. évi 54. számában történt meg.
Az 1988. évi 26. tvr. 14. §-ában szabályozott egyszerűsített felszámolási eljárásra vonatkozó rendelkezések a tvr. 15. §-ának (1) bekezdése szerint 1989. január 1. napjától léptek hatályba.
Tényként állapítható meg, hogy a felszámolás során, az 1988-as évben az elsőfokú bíróság valóban súlyos eljárási szabálysértést követett el, amikor "egyszerűsített, irányított és gyorsított" módon folytatta az eljárást. A hatályos jogszabályok alkalmazása a bíróságok alapvető joga és kötelessége. Az igazságszolgáltatás feladatát ellátó bíróság ezért válik el funkcionálisan is az állam törvényhozói és végrehajtói szervezetétől.
A bírói munka kereteit a jogszabályértelmezés határai szabják meg. Az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte az Ftvr. 15. §-ának (1) bekezdését, mert az a Minisztertanács jogalkotói felhatalmazásáról nem rendelkezett. A felszámolási eljárás ezért egyszerűsített módon - abban az időben - nem folytatódhatott volna. Figyelemmel azonban az Ftvr. 1989. január 1. napján hatályba lépett és jelenleg is hatályos 40/A. §-ának rendelkezéseire a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezését indokolatlannak látta, mivel az újabb eljárásban a hatályon kívül helyezett jogszabályok alkalmazására már nem lehet visszatérni.
5. A felszámolási eljárás megindítását megelőző egyeztetés létrehozásának elmulasztása az Ftvr 1988. évben hatályos 5. §-ának (1) bekezdése értelmében azzal a következménnyel járt, hogy sem a gazdálkodó szervezet, sem a hitelezők nem fordulhattak a bírósághoz az eljárás lefolytatása érdekében. A jogszabály azonban kivételt is megállapít, mégpedig az új felszámolási eljárás esetét. Tekintettel arra, hogy a gazdálkodó szervezet ellen 1986-ban már indult felszámolási eljárás (12. Fpk. 90/1988/12. számú végzés), ezért a hitelező érvelése megalapozatlan.
Az Ftvr. egyezségi tárgyalásról rendelkező 18-19. §-ai -a gazdálkodó szervezet fizetőképességének mielőbbi helyreállítását kívánják elősegíteni., A rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható, hogy ezt a célt a jelen eljárás nem érhette el. A fizetésképtelenség oka már a létesítéskor és azt követően folyamatosan fennállott, ezért az egyezségi tárgyalás kitűzésének elmaradása ugyan eljárási szabálysértést valósít meg, de az elsőfokú bíróság mulasztása következtében a hitelezőt érdeksérelem nem érte.
6. Az Ftvr. 26. §-ának az 1988. évi 26. tvr. 9. §-ával módosított (1) bekezdése lehetőséget ad arra, hogy a hitelezők maguk közül képviselőt (képviselőket) válasszanak. A felszámolás közzétételét követő 30 napon belül 647 hitelezői igénybejelentés érkezett az elsőfokú bírósághoz, közöttük a fellebbező félé is 1988. december 12-én. Mivel a jogszabály diszpozitív módon rendezi ezt a kérdést, ezért az elsőfokú bíróság helyesen járt el, nem sértett jogszabályt akkor, amikor a hitelezőket nem hívta fel képviselőjük megválasztására, mert a hivatalbóli eljárásának nem volt helye.
7. Az Ftvr. -nek a felszámolási eljárás megindítása iránti kérelem mellékleteit felsoroló 7. §-a (4) bekezdését az 1988. évi 26. tvr. 3. §-a hatályon kívül helyezte, ebből következően a pótlásukra már nincs törvényes lehetőség. Az előzetes egyeztetésről készült jegyzőkönyv fellebbezésben sérelmezett hiányát - az Ftvr. akkor még hatályos 7. §-ának (4) bekezdését figyelembe véve - az elsőfokú bíróságnak észlelnie kellett volna, a mulasztás azonban a hitelezők igényérvényesítését nem akadályozta, ezért az eljárási szabálysértés tényének csak a megállapítása indokolt.
8. Az Ftvr. 29. §-a (1) bekezdésének mellőzésére az 1988. évi 26. tvr 14. §-ával megállapított szövegű 40/A. § (3) bekezdése ad lehetőséget. Mivel az elsőfokú bíróság eszerint a hatályos jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően járt el, ezért a zárótárgyalás megtartását törvényes módon mellőzte. Rámutat a Legfelsőbb Bíróság ezzel kapcsolatban arra, hogy az Ftvr. 29. §-ának (2) bekezdése értelmében a hitelezők észrevétele és kifogása esetén nem kötelező az elsőfokú bíróság számára a további bizonyítás elrendelése. Amennyiben ugyanis az ügyben hozott határozatot a hitelező sérelmesnek tartja, ellene jogorvoslattal élhet. Az egyszerűsített felszámolási eljárás lényege, hogy az a gazdálkodó szervezet keretein belül folytatódik le. A különleges eljárás jellegéhez tartozik a gyorsított és irányított volta is, amely szintén nem a hitelezők kirekesztését jelenti, hanem érdekeik védelmében a felszámolás minél előbbi befejezését segíti elő.
9. Az Ftvr.-nek az 1988. évi 26. tvr. 7. §-ával módosított 15. §-a (1) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a Minisztertanács az 1045/1986. (VII. 16.) számú határozatával felszámolóként a Pénzintézeti Központot jelölte ki. A jelen ügyben hozott eltérő tartalmú határozatról az elsőfokú bíróság "az általános felszámolási jogkörrel rendelkező Pénzintézeti Központot értesítette" (16. jkv.).
Az ügynek nem tárgya annak elbírálása, hogy a Minisztertanács 1045/1986. (VII. 16.) számú határozatától eltérő tartalmú egyedi határozat jogszerű-e, vagy sem. Erre a Minisztertanács jogszabályi felhatalmazása a jogalkalmazó elsőfokú bíróság számára mérlegelési lehetőséget nem biztosított.
A hitelező álláspontja szerint az elsőfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezését az elsőfokú eljárás szabályainak súlyos megsértése önmagában indokolja. Az ellenészrevétel elnevezésű beadványában - a 2.7 pont alatt - pedig kifejtette, hogy a felek jogorvoslati lehetősége esetén sem lehet az eljárási szabályok megsértésével határozatot hozni, mert ez "a jogállamiságra törekvő bírósági gyakorlattal összeegyeztethetetlen".
Az előzőekben írtakra utalásként jegyzi meg a Legfelsőbb Bíróság, hogy a bírósági gyakorlatnak a törvényi keretek között kell maradnia, ezért a jogalkalmazás egysége nem a precedensek követését jelenti, hanem az adott ügyre vonatkozó jogszabályok azonos értelmezését.
A Pp.</a>-nek a hitelező által alkalmazni kért 252. §-a (2) bekezdése - a fellebbezési kérelemre tekintet nélkül - lehetővé teszi az elsőfokú határozat hatályon kívül helyezését. A miniszteri indokolás szerint "erre olyan lényeges eljárási szabálysértés esetében kerülhet sor, amelyet a bíróság olyannak ítél meg, hogy miatta az egész elsőfokú eljárást újból le kell folytatni". Az indokolás a "vonatkozó rendelkezés tartalmának meghatározását a bírói gyakorlatra bízza", példaként említve valamelyik fél perképességének hiányát, a törvényes képviselő mellőzését. A jogszabály alkalmazása során kialakult bírósági gyakorlat szerint a hatályon kívül helyező végzésnek tartalmaznia kell a hatályon kívül helyezés okát, és pontosan meg kell határoznia mindazokat a cselekményeket, amelyeket az új eljárásiban a bíróságnak foganatosítania kell.
A jelen eljárásban észlelt eljárási szabálytalanságok - a jogszabály időközben történt változására is figyelemmel - nem tekinthetők olyan súlyúaknak, amelyeknek orvoslása a kasszációs jogkör gyakorlását indokolná. A hitelező érdeksérelemre történt hivatkozásából nem állapítható még, hogy az elsőfokú végzés kielégítési arányára vonatkozó részének megváltoztatását mennyiben és milyen okból kívánja [Pp. 235. § (1) bek.]. Az egyértelműen az elsőfokú bíróság eljárási szabálysértésére alapított kérelme teljesítésének nincs törvényes alapja, mert az eljárás általa kért megismétlésének 1989. január 1. napjától jogi akadálya van.
10. A hitelező a fellebbezésében előadta, hogy az állami szanálási eljárás meghiúsulásáról a szanáló szervezet vezetője 1988. augusztus 23-án értesítette az elsőfokú bíróságot. Az ipari miniszter 1988. szeptember 2-án hozott lg. 1095/1988. számú határozatával a gazdálkodó szervezet "vagyonából két új vállalatot alapított, a G. Vállalatot és a G. Sz. Vállalatot", összesen 1 978 225 000 Ft induló vagyonnal. A gazdálkodó szervezet létesítő határozata szerint az induló vagyona 3 204 000 000 Ft volt, így ennek 62 %-át vonta el a két új vállalat alapítása.
A hitelező sérelmezte, hogy a felszámoló nem élt az Ftvr. 3. §-a (3) bekezdésében írt lehetőséggel, és a kötelességsértőnek tekintett magatartását az "egyszerűsített, gyorsított és irányított eljárás" módjával hozta összefüggésbe.
Az 1986. szeptember 1. napján hatályba lépett Ftvr általános indokolása szerint a tervezet alapvető célja az addigi szabályozás hiányosságainak megszüntetése mellett az, hogy "a fizetési nehézségekkel küszködő gazdálkodó szervezetek csak a legvégső esetekben szűnjenek meg, számolják fel őket". A jogszabály a felszámolás feltételeit a 7. §-ának (1) bekezdésében felsorolta, dé az ezek között említett tartós fizetésképtelenség fogalmát a (2) bekezdésében sem pontosította. Ez azonban a bíróság számára nem jelentette az adott ügyben felmerült adatok gazdaságpolitikai mérlegelésének lehetőségét, mert a gazdálkodó szervezet pénzügyi, gazdasági helyzetét csak abból a szempontból vizsgálhatja, hogy helye van-e a felszámolási eljárás megindításának.
Az elsőfokú eljárás adataiból megállapítható, hogy a G. M. felosztásával létrejött gazdálkodó szervezetnek mint jogutódnak adóssága 1988. január 1. napján 17,3 milliárd Ft volt, az induló vagyonnál 6,5 milliárd forint alaphiány mutatkozott. "Az adósságállomány meghatározó, túlnyomó hányadát (valamely gazdaságpolitikai koncepció vagy döntés következtében) a közös jogelőd adója és exportbevételt megelőző hitele teszi ki" (dr. Sz. K. állandó ig. könyvszakértő 1988. október 21. napján keltezett szakvéleménye). Az Igazságügyi Könyvszakértői Intézet a gazdálkodó szervezet terheit figyelembe véve arra a következtetésre jutott, hogy "a vállalat több évtizeden keresztül sem kerülhet egyensúlyi helyzetbe".
A gazdálkodó szervezet jelenlegi helyzetének okait az elsőfokú bíróság nem vizsgálta, nem is vizsgálhatta. Eljárása a jogszabályoknak megfelelt, mert a felszámolás alá került vállalat létrejöttének és vagyonmozgásának gazdasági indokoltsága vagy indokolatlansága a felszámolás körében nem tisztázható.
Az adott esetben a felszámolási eljárás kifogásolt módja az Ftvr. jelenleg is hatályos 3. §-ának (3) bekezdésében biztosított megtámadási lehetőségét nem zárja ki. Ezzel a joggal azonban nem a fellebbezés szerinti "kijelölt felszámoló", hanem a hitelező élhet a polgári eljárás szabályai szerint hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság előtt. Erre a jelenlegi eljárásban nincs lehetőség, mert a fellebbezési kérelem kiterjesztésére vonatkozó Pp. 274. §-ának (2) bekezdése nem alkalmazható, ugyanis ezt az igényét a fellebbező fél az elsőfokú eljárásban nem érvényesítette, ezért az elsőfokú végzésnek nincs erről rendelkező része, melyet az eredeti fellebbezéssel megtámadottnak lehet tekinteni.
11. Az elsőfokú eljárásban készült 710. sorszámú jegyzőkönyv szerint a felszámoló az 1989. május 16-án tartott személyes meghallgatás során "a vagyonértékesítés vonatkozásában" előadta, hogy "a teljes vagyonra vevőként jelentkezett a G. Rt.. .. több vevő nem jelentkezett, aki egyben megvenné az egész profilt és fizetőképes is lenne". Erre figyelemmel "a bíróság az értékesítéshez az engedélyt megadta".
A hitelező a fellebbezésében és az ellenészrevételében az Ftvr. 24. §-ának (2) bekezdésére hivatkozva, a "versenyegyeztetés" elmaradására alapítottan vitatta "az ajánlat realitását". A jogszabályi rendelkezések értelmében a vagyontárgyakat a forgalomban elérhető legmagasabb áron kell értékesíteni. A hitelezők bevonásával tartott versenytárgyalás nem törvényi előfeltétel, ezért azt az elsőfokú bíróság nem is követelhette meg. A vevő árajánlatának realitását a fellebbezésben kifejtettek alapján kétségbe vonni nem lehet, éppen azért, mert feltevésekből reális konklúzió nem vonható le.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 259. §-a szerint alkalmazandó Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
(Főv. Bíróság 12. Fpk. 90/1988/1181/1 - Legf. Bír, Fpkf. II. 31 127/1990. sz.)