BH 1991.4.139

I. Megvalósítja a csempészetet az a külföldi tranzitutas, aki 96 db aranyérmét kíván az ország területén átvinni anélkül, hogy a belépés során eleget tett volna az árubemutatási és bejelentési kötelezettségének [Btk. 312. § (1) bek. a) pont, 1966. évi 2. tvr. 2. §, 1/1974. (I. 17.) PM r. 1. § d/1. és 3. pont, 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM r. 20. § (1) bek.]. II, Nincs akadálya a lefoglalt vámáru (aranyérmék) méltányosságból az elkövető részére történő kiadásának, ha a csempészet megvalósulása olyan igazgatási j

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az érdekelt ügyében a városi bíróság tárgyi eljárás során hozott végzésével az érdekelttől lefoglalt 96 db különféle aranyérme, 30 db arany nyaklánc medállal, valamint 1 db arany, pillangó alakú kövekkel díszített bross elkobzását rendelte el (összesen 471 807 forint érték).
A megállapított tényállás lényege a következő.
A külföldi állampolgárságú érdekelt az Orient-Expressz nemzetközi gyorsvonaton belépésre jelentkezett. A vámvizsgálat során elhallgatta, hogy az elkobozni rendelt aranyérme...

BH 1991.4.139 I. Megvalósítja a csempészetet az a külföldi tranzitutas, aki 96 db aranyérmét kíván az ország területén átvinni anélkül, hogy a belépés során eleget tett volna az árubemutatási és bejelentési kötelezettségének [Btk. 312. § (1) bek. a) pont, 1966. évi 2. tvr. 2. §, 1/1974. (I. 17.) PM r. 1. § d/1. és 3. pont, 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM r. 20. § (1) bek.].
II, Nincs akadálya a lefoglalt vámáru (aranyérmék) méltányosságból az elkövető részére történő kiadásának, ha a csempészet megvalósulása olyan igazgatási jellegű szabályszegéssel állt összefüggésben, amely a vám-érdekeknek csupán a veszélyeztetésével járt [Btk. 314. § (5) bek., 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM r. 20. § (1) bek.].
Az érdekelt ügyében a városi bíróság tárgyi eljárás során hozott végzésével az érdekelttől lefoglalt 96 db különféle aranyérme, 30 db arany nyaklánc medállal, valamint 1 db arany, pillangó alakú kövekkel díszített bross elkobzását rendelte el (összesen 471 807 forint érték).
A megállapított tényállás lényege a következő.
A külföldi állampolgárságú érdekelt az Orient-Expressz nemzetközi gyorsvonaton belépésre jelentkezett. A vámvizsgálat során elhallgatta, hogy az elkobozni rendelt aranyérmeket és aranytárgyakat a bőröndjében elrejtve kívánta Magyarországon keresztül Bécsbe vinni.
A végzés indokolása szerint az érdekelt megszegte a 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM együttes rendelet 20. §-ának (1) bekezdésében, valamint a 84. §-a (3) bekezdésének h) pontjában foglaltakat, s ezzel elkövette a Btk. 312. §-a (1) bekezdésének a) pontjába ütköző és a (2) bekezdésének c) és d) pontjai szerint minősülő csempészet bűntettét.
Az érdekelt jogi képviselője tárgyalás tartását kérte. A városi bíróság a tárgyaláson hozott végzésével az elkobzásról hozott korábbi határozatát hatályában fenntartotta. A jogerős határozat indokolása szerint az érdekelt a nála levő tárgyakat elrejtette, eredetüket nem igazolta, értékbehozatali tanúsítványt nem állított ki, azonkívül úgy nyilatkozott, hogy a tőle lefoglalt dolgokat felajánlja a magyar államnak.
A városi bíróság végzései ellen emelt törvényességi óvásban kifejtett álláspont szerint helyesen járt el a városi bíróság, amikor a lefoglalt aranytárgyak - nevezetesen a 30 db medállal ellátott arany nyaklánc és az 1 db arany bross - elkobzását rendelte el. Ezekre a 67 568 forint értékű aranytárgyakra nézve ugyanis az érdekelt a Btk. 312. §-a (1) bekezdésének a) pontjába ütköző csempészetet elkövette, minthogy a vámjog részletes szabályainak megállapításáról és a vámeljárás szabályozásáról szóló 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM együttes rendelet 20. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés értelmében az államhatáron behozott árut a határ-vámhivatalnál be kell mutatni, és ez a kötelezettség az utast abban az esetben is terheli, ha tranzit-utas. Az érdekelt ezt a kötelezettségét a magával hozott és az ország területén átvinni szándékolt aranytárgyakra nézve megszegte.
A törvényességi óvásban kifejtettek szerint tévedett azonban a városi bíróság, amikor ugyancsak a vámbűncselekmény fennállást látta megállapíthatónak az érdekelt által átvinni szándékolt 96 db aranyérme tekintetében, minthogy az aranyérmek nem vonhatók a vámáru fogalma alá. A tervszerű devizagazdálkodásról szóló 1974. évi 1. tvr. 4. §-a (1) bekezdésének a/5, pontja értelmében ugyanis az aranyérme - amely aranynak tekintendő - a devizaérték fogalma alá tartozik, mely összhangban áll az 1/1974. (I. 17.) PM rendelet 1. §-ának d/2. pontjában foglaltakkal.
Minthogy pedig az említett értelmező rendelkezések folytán a 96 db aranyérme devizaérték: az utasforgalomra vonatkozó és az 1/1974. (XI. 17.) PM rendelet 24. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján kell állást foglalni abban a kérdésben, hogy az érdekelt ezekre nézve megvalósította-e a devizagazdálkodás megsértésének bűncselekményét. Az izraeli állampolgárságú érdekeltre az a rendelkezés vonatkozik, amely szerint devizaértékeit engedély nélkül viheti ki az országból, feltéve, hogy azok behozatalát értékbehozatali tanúsítvánnyal igazolja. Ez a kötelezettség azonban nem minden külföldit terhel, így olyan államok állampolgárai, amelyek állami bankjával az MNB a valuták kölcsönös átváltására megállapodást kötött (ezek között Izrael nem szerepel), értékbehozatali tanúsítványt kötelesek kérni a magukkal hozott olyan külföldi fizetőeszközökről, amelyek az e körbe tartozó országokban nem minősülnek törvényes fizetőeszközöknek; az e körbe nem tartozó államok állampolgárai pedig azokról a külföldi fizetőeszközökről kötelesek értékbehozatali tanúsítványt kérni, amelyek az említett kölcsönös megállapodás hatálya alá tartoznak.
Az érdekelt által behozni szándékozott aranyérmék még feltételesen sem törvényes fizetőeszközei ezeknek az államoknak, tehát nem terhelte az érdekeltet a belépéskor az értékbehozatali tanúsítvány kérésére vonatkozó kötelezettség, csupán a kivitelhez kellett volna kérnie devizahatósági engedélyt, erre azonban a lefoglalás miatt már lehetősége nem volt. Minthogy tehát az érdekelt a 96 db aranyérmére nézve sem csempészetet, sem devizagazdálkodás megsértésének bűncselekményét nem valósította meg: az elkobzás kimondása törvénysértő volt.
A Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvásban kifejtett jogi állásponttal nem értett egyet.
Az igaz, hogy a vonatkozó igazgatási jogszabályokban foglalt rendelkezések értelmében az aranyérme - mint arany - a devizaérték forgalma alá esik, ez azonban kizárólag a devizajogszabályok alkalmazása szempontjából érvényesül, míg egyéb vonatkozásban - így a vám-igazgatási szabályok alkalmazása szempontjából - ez nem érvényesül. Az érdekelt az aranyérméket az ország területére úgy hozta be, hogy azokra nézve semmiféle bejelentési, árubemutatási kötelezettségnek nem tett eleget. Az aranyérme a vámjogi rendelkezések körében vámárunak tekintendő. A vámjog szabályozásáról szóló 1966. évi 2. tvr. 2. §-ának (1) bekezdése úgy határozza meg a vámáru fogalmát, hogy ennek tekintendő a külföldről behozott áru mindaddig, amíg azt a belföldi forgalom számára nem vámkezelték, a (2) bekezdés értelmében pedig a vámárut a vámhivatal ellenőrzése alatt kell tartani. Ez a rendelkezés pedig - a fizetőeszközökön kívül - vonatkozik az aranyra, így nemcsak az arany pénzérmére, hanem a színaranyra, a rúdaranyra, az aranytömbre, az aranylemezre és az ipari aranyra [1/1974. (I. 17.) PM rendelet 1. § d/1. és 3. pont] is.
Az arany áru jellegét nem zárja ki az a körülmény, hogy nem lehet korlátlan tárgya a közforgalomnak, nem a forgalomképesség fennállása vagy annak hiánya a meghatározó jelentőségű ugyanis annak eldöntésénél, hogy valamely tárgy árujelleggel bír-e vagy sem. Az aranyérme áru jellegén nem változtat tehát az sem, hogy az - a devizagazdálkodásról szóló jogszabályok alkalmazása szempontjából - egyszersmind devizaértéknek tekintendő.
Mindezekre tekintettel az a külföldi tranzit-utas, aki külföldről érkezve aranyat akar átvinni Magyarország területén, erre nézve is köteles a már említett vám-igazgatási jogszabály 20. §-ának (1) bekezdésében foglalt kötelezettségének eleget tenni. Ennek a rendelkezésnek a nyilvánvaló célja ugyanis az, hogy a vámhatóság az ilyen értéktárgyak tekintetében is gyakorolhassa a jogszabályban biztosított ellenőrzési jogát, és így megakadályozhatóvá váljék, hogy az ilyen tranzit-áru a belföldi forgalom tárgya lehessen.
Nem tévedett tehát a városi bíróság, amikor a tárgyi eljárás során hozott végzéseiben azt a megállapítást tette: az érdekelt azáltal, hogy a 96 db 404 239,20 forint értékű aranyérmét és a már említett aranytárgyakat anélkül hozta be az ország területére, hogy azokra nézve a vám-jogszabályokban írt kötelezettségét teljesítette volna, megvalósította a Btk. 312. §-a (1) bekezdésének a) pontjába ütköző és a (2) bekezdésének c) pontja szerint minősülő csempészet bűntettét. Ezzel kapcsolatban vizsgálta a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy a már említett igazgatási szabályban előírt kötelezettség megszegésekor az érdekelt tévedésben volt-e, vagyis a tudata átfogta-e a magatartás jogellenességét; az igazgatási jogszabály nemtudása vagy téves ismerete ugyanis kizárttá teheti a bűnösség fennállását.
Ezzel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság úgy találta, az érdekelt tisztában volt azzal, hogy a nála levő értékek eltitkolása során a törvényes előírások megszegésével jár el. Ez a következtetés vonható le abból, hogy a határ-vámhivatal közegei részéről folytatott vizsgálatot megelőzően a korábban bőröndjében levő aranytárgyakat és érméket a vasúti kocsiban elrejtette.
Annak ellenére, hogy a Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvásban kifejtett jogi állásponttal nem értett egyet, alaposnak találta a törvényességi óvást abban a részében, amely a 96 db aranyérme elkobzását kifogásolja.
Az érdekelt úticélja Bécs volt, és Romániából érkezve mint tranzitutas, Magyarországon való huzamosabb tartózkodás nélkül, csupán itt átutazva akarta a magával hozott értéktárgyakat az országból kivinni, így lényegében a tranzit-árura vonatkozó, az ellenőrzés biztosítását célzó, kizárólagosan igazgatási jellegű szabályszegés állapítható meg részéről, amely csupán a magyar vámérdekek veszélyeztetésével járt.
Erre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság úgy ítélte meg, hogy az aranyérmék elkobzása az érdekeltre nézve a cselekmény tárgyi súlyához képest aránytalanul méltánytalan helyzetet eredményezne, ezért a Btk. 314. §-ának (5) bekezdése alkalmazásával a lefoglalás megszüntetése mellett a 96 db aranyérmét az érdekeltnek rendelte kiadni. A vámáru kiadásának nem volt törvényi akadálya. A tranzit forgalomban behozott, illetve kivinni kívánt árukra nem vonatkozik ugyanis a becsempészett áru kiadására a vámjogszabályban foglalt mennyiségi korlátozás, mert a tranzitutas - az előírt jelzési kötelezettség betartása mellett - korlátlan mennyiségben és értékben vihet át az országon árut, így a kiadás sem kötött sem mennyiségre, sem értékre nézve.
A 96 db aranyérme kiadására vonatkozó rendelkezés nem jelenti egyben a kiviteli engedély megadását, erre nézve a jogszabályban előírt külön engedély beszerzése szükséges.
(B. törv. III. 429/1990. sz.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.